Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-09 / 211. szám

1981. SZEPTEMBER 9., SZERDA xjumav 5 Csupa üveg telefonfülke Üj formájú, csupa üveg telefonfülkét állítottak fel Budapesten a Rákóczi út—Tanács körút találkozásánál. A postai kísérlet si­kerességének — úgy tűnik — nem lesz esztétikai akadálya, a telefonfülke típus üde színfoltja lehet a fővárosnak. Ma még ingáznak... Új tanácselnök új tervekkel A kék busz Nagytétényről még kivisz a diósdi ta­nácsházig, aztán ott visszakanyarodik a 70-es út felé. A község szomszédos a fővárossal, szép fekvésű dombvi­déken, a zöldövezetben. Büszkesége az elmúlt tíz évben épült lakótelep, előtte hatalmas, és jól felszereli játszó­térrel. A tanácsházán augusztus 1- től új vezető ül az elnöki szo­bában. — Az elsők között költöztem be a lakótelepre — mondja Nagy István. — Mi építettük, a 43. számú ÁÉV, ahol műve­zető voltam. A lakótársak en­gem bíztak meg a közös ügyek intézésével, így sokat jártam a helyi tanácsra. Amikor az új körzet megalakult, hivatalo­san ás engem jelöltek és vá­lasztottak tanácstagnak. Mi ta­gadás, sokat veszekedtem mai kollégáimmal a lakótelepiek ' Összefogással építették A gondok láncolata megoldódott Új szakorvosi rendelő Dobáson Tavalyelőtt áprilisban adtuk hírül: szakrendelő épül Daba- son. Akkor az egészségügy helyzetéről így adtunk számot: Aki a dabasi járás szakorvo­si ellátásáról érdeklődik, évek óta ismerősen csengő panasz- szókat hallhat. A járás 82 ezer lakosa közül 38 ezer budapesti szakorvosi rendelőintézetekben keresi — kénytelen-kelletlen — a gyógyulást. A többieket a mostani ren­delőintézet korszerűnek éppen­séggel nem nevezhető körül­mények között fogadja. Hiány­zik az ideggyógyászati, szemé­szeti, gégészeti, ortopédiai szak­ellátás, ilyen panaszokkal min­denki a fővárosba kerül. Ez a járás az egyetlen, ahol nincs alkohol-ideggondozó ... A laboratórium az előírt alapterület kétharmadán foglal helyet, s a ^zsúfoltság nehezíti a vizsgálatokat. A röntgen­részleg éppen hogy megfelel a munkavédelmi előírásoknak, adottságai a határértékeket sú­rolják. Nem csoda, ha ilyen körülmények között kevesebb időt fordíthat az orvos egy- egy betegére ... Jobbat érdemelnének a járás áldozatkész szakorvosai, a mel­lettük dolgozó asszisztensek, laboránsok, s főként a bete­gek. akikre a váróteremben fe­le akkora hely jut, mint kel­lene. Tessék körülnézni Azóta minden megváltozott. De menjünk sorba. 1978-ban az Általános Épülettervező Vállalatnál hozzáláttak a ter­vek készítéséhez. 1979 elején pedig már alapozná kezdték az új, 17 munkahelyes szak­rendelőt. A generálkivitelező az ácsai Vörös Október Tsz volt, de közreműködött a munkákban a járás vala­mennyi termelőszövetkezete, építőipari vállalata, rengeteg itt élő kisiparos, segítettek a katonák is. A beruházás nem csekély, 36,5 millió forintba került az új rendelőintézet. S persze — megszoktuk már, de ez az ügy jelentőségét nem csökkenti — a több tízezer ember gyógyulását szolgáló intézet körül kibontakozó tár­sadalmi munka is 3,5 millió­nál többet ért. Az eredmény? Tessék csak körülnézni. A szakorvosi ren­delő ugyanis augusztustól be­tegeket fogad. Nem akárho­gyan: fehérben, s a zöld szin­te minden árnyalatában. Mű­anyag padló, mozaik, csem­pe, modern bútorok, virágok, hatalmas, világos várók, öltö­zők, kényelmes, korszerű ren­delőhelyiségek, zuhanyozók, pihenőszoba, ebédlő a dolgo­zóknak, csillogó műszerek, tisztaság. Ez bizony más, mint a régi volt. Hallgassuk csak dr. Hrehuss Klára csoportvezető fogorvost! — Nem lehet egy napon említeni a kettőt. Korábban egy szűk kis szobában dol­gozott egyszerre két fogorvos és három asszisztens, mellet­tük két beteg. A váltás idején kétszer annyian voltunk. A gyógyítók egymást kerülget­ték, a betegek egymást ijeszt­gették, egymás jajszavait hal­lották, s az orvosi titok is csak annak maradt titok, aki nem akarta meghallani. — Most két külön rendelő- helyiségben fogadjuk a pá­cienseinket, szájsebészeti kis­műtőt is kaptunk, van fog­röntgen, a legmodernebb típu­sú turbinás fúrógép — az a bizonyos fájdalommentes —, újak a műszereink, a fogor­vosi székek is, s ami a legfon­tosabb: megváltozott a rende­lő légköre. Nyugodtabb lett, zavartalanabbul gyógyítha­tunk, ez pedig a betegek ér­deke ... Többet, gyorsabban Kovács Jánosné a laborató­rium asszisztense. Így mond­ja: — Automata, digitális ki­jelzésű fotométer, pH-mérő, elektroforézis-készülék, sorol­hatnám még. Automata a mo­sogató is, s tisztábbak a kémcsövek, a pipetták, mint amikor magunk mosogattunk. Régen egyetlen ablakon adták be az összes vizsgálati min­tát, egy ajtón járt be a labo­ráns a betegekkel. — Az újban nemcsak a hely tágasabb, a vizsgálati lehető­ségeink is gyarapodtak. Így például módunk nyílt az ér­rendszeri betegségek egyes rizikófaktorainak elemzésére, számos enzimvizsgálatra, sok elavult eljárást korszerűbbel váltottunk fel. Ami pedig nem lényegtelen: a megválto­zott körülmények között ve­gyileg is tisztább lett a mun­kánk. Igaz, több is lett. Az­előtt évi 110 ezer vizsgálatot végeztünk, most 40 ezerrel többre számítunk, de telik az energiánkból, hiszen sok elemzéssel gyorsabban elkészü­lünk, s ha a betegnek várnia kellene az eredményre, most inkább kiküldjük postán a kezelőorvosának, így is kímél­jük a pácienseinket. — Tényleg egyszerűbb lett — így Tóth Józséfné, aki Ka- kucsról jött gégészeti felül­vizsgálatra. — Azelőtt a be­tegségemmel a kispesti ren­delőbe kellett járnom, de Da- bason volt a laboratóriumi és a röntgenvizsgálat. Most min­den itt, egy helyen. Solymosi Ottóné Pusztavacs- ról a sebészet előtt vár a so­rára, a lábán gipsz. — Elavult volt már a régi rendelő, nem volt öltöző, még külön gip­szelőhelyiség sem, a betegek egymást kerülgették, lökdös- ték, aki ezt rosszul viselte, az az udvaron várt. Azt hiszem, az orvos is, a beteg is szíve­sebben jön ide. A tágas fo­lyosón a várakozás közben ta­lán mi, betegek nyugodtabbak vagyunk, ülhetünk, s a fertő­zés veszélye is kisebb ... Mindenki nyert És végül a szó a szakorvo­si rendelőintézet vezetőjéé, dr. Bodó Ágnesé. — Rengeteg gondunkat ol­dotta meg az új szakrendelő. 60 ezer ember az eddiginél jobb körülmények között kap­hat magasabb szintű ellátást. Az új betegbeutalási rende­let életbe lépése óta hozzánk tartozik Alsónémedi és Bugyi lakosságának szakorvosi vizs­gálata, kezelése is, és csupán Gyál és Felsőpaköny mintegy 20 ezer lakosát fogadják már a budapesti XIX. kerületi rendelőintézetben. Bővültek a szakmai lehetőségeink is, hi­szen itt helyben fogadhatjuk a szemészeti, fül-orr-gégészeti, szájsebészeti és reumatológiai betegeket. Mellesleg, ideggon­dozó és járási alkoholelvonó intézet létesülhetett a régi rendelő helyén, ugyanott lesz a komplex szűrőállomás is, ahol idejekorán felismerhet­jük nemcsak a légúti betegsé­geket, hanem a többi gyakori népbetegséget, például a cu- korbajt, a magas vérnyomást. — Hatalmas ugyan a válto­zás, de korántsem teljes. A főváros továbbra is segítséget ad, például az ideggyógyá­szati szakrendelésre most is Kispestre kell utazniuk a já­rás lakóinak. Viszont több szakmában — így a belgyó­gyászatnál, sebészetnél — két műszakban rendelünk, s az új intézet elkészültével javultak 3 XIX. kerületi rendelőben is a körülmények, így közvetve hozzájárultunk, hogy a felső- pakonyi és gyáli betegek gyó­gyítására több idő jusson. Rendeződött a korábban „zű­rös” kórházi háttér ügye is; 22 osztály csaknem ugyan­ennyi kórházban és klinikán fogadta a dabasi járásból a fekvőbetegeket. Most lényegi­leg egyetlen kórházhoz — a budapesti István kórházhoz — tartoznak mindannyian, s csak egy-két betegséggel ke­rülnek más kórházakba, klini­kákra az emberek. — Az első hetek tapasztala­ta: több beteget gyógyítunk, de zökkenőmentesebben. Egy­szerűsödött a konzultáció, a betegbeutalás, az utógondozás. Azt hiszem, mindenki nyert ezzel. Az új szakorvosi rendelő fa­lán két mozaik. Pápai Páriz Ferenc és Wéber János XVII. századi orvosok arcképe. Pápai Páriz mondta — s az új ren­delőben is vallják: „TuHido- nítani kell a jó orvosnak so­kat, bízni tudományához, hű­ségéhez, jámborságához ...” így persze már könnyebb . .. Vasvári G. Pál ügyében. Három éVe beválasz­tottak a VB-be, a településfej­lesztési bizottság elnöke let­tem. Idén júliusban aztán, ami­kor a tanácselnök lemondott, engem kértek fel e megtisztelő feladatra. Nagy a fluktuáció Nagy István fiatal ember, de vannak már tapasztalatai a közéletben. Munkahelyén párt­munkás, szakszervezeti főbi­zalmi, szemináriumvezető is volt. Nehezen engedték el a tíz éve ott dolgozó törzsgárda- tagot, de büszkék voltak mun­katársukra a 43-as építők. — Vannak gyerekei? — Két kislány, hat- és ki­lenc évesek. — Ide járnak a helyi isko­lába? — Nem. A feleségem Pesten dolgozik, ő viszi magával a kicsiket, reggelenként a fővá­rosba. Oda jártak bölcsödébe és óvodába is, olyan gyermek- intézményekbe, amelyeket mi építettünk. — Nem volna kényelme­sebb Diósdon elhelyezni őket? — Nézze, először is itt nincs bölcsőde. Már a lakóteleppel együtt kellett volna építeni, de nem futotta rá a pénzből. Az új. ötéves tervben sem szere­pel, pedig a gyermekgondozási segély már nem túl csábító a fiatal anyáknak. Az óvoda ki­használtsága 116 százalékos, és ez jó arány az átlaghoz képest, de a konyhája például már túlterhelt: el kell látnia a nap­köziben étkező iskolásokat is. Ez a napközi jobb híján egy átalakított felvonulási épület­ben kapott helyet. Már az al­só tagozaton is kétműszakos a tanítás, 35—38-as létszámúak az osztályok. A'felső tagozato­sok külön épületben vannak, és, bár az iskola jól felsze­relt, télen például éppen csak hogy kibírja az elektromos há­lózat, ha minden tanteremben ég a villany. Ráadásul elég nagy a fluktuáció a pedagógu­sok között, évekig hiába pró­báltunk megfelelő vezetőt ta­lálni az iskola élére. Csak mostanában sikerült elérni, hogy valamennyire rendeződ­jenek a dolgok e téren. Átalakítható termek — A tárgyi feltételek javu­lására is van remény? — Éppen most dolgozom a községfejlesztés tervén a kö­vetkező öt évre. Már megvan a makettje annak a négytan­termes iskolának, ami Nagyko­vácsiban épült nemrégiben. A flexibilis falakkal felszerelt helyiségek egyetlen gombnyo­másra nagyméretű előadóte­remmé alakíthatók át. Ez megoldaná közművelődési gondjaink nagy részét is, hi­szen kultúrház építésére szin­tén nincs pénze a községnek. Egyműszakossá válhatna az oktatás, ami főleg a gyerekek­nek, szülőknek jó. A pedagó­gusoknak sem kevésbé: ide­jük, energiájuk szabadulna fel így a közművelődés szervezé­sére is. — Jövőre teljesen felújítják az iskolaépületet, a villamos- sági hálózatot is kicserélik — kapcsolódott a beszélgetésbe Petrovics Mária, a tavaly ki­nevezett iskolaigazgató. — A központi fűtést már bevezet­ték, van minden tanteremben televízió. írásvetítőnk és au­diovizuális oktatáshoz szüksé­ges felszerelésünk is jobban kihasználható lesz, ha bírja a terhelést a vezeték. — Hányán tanulnak és ta­nítanak az iskolában? — A felső tagozaton öt, az alsón hat osztály van, az előb­bieknél 25—28 körüli, megfe­lelő létszámmal. A nyolc tan­terem közül az egyik a gya­korlati foglalkozásoké, emel­lett napközi és tanulószoba mű­ködik. Kétszáznyolcvan gyerek között az idén 63 elsősünk van. A pedagógusok száma 19, ebből kettő képesítés nélküli, ketten pedig most végzik a ta­nárképző főiskola levelező ta­gozatát. Hiányzik egy tanító, valamint magyar, ének, rajz szakra is egy-két tanár. A helybeli tantestületben össze­sen két férfi dolgozik. Egyéb­ként a férjem szintén itt ta­nított, kinevezték az iskola élére is, de később elkerült a fővárosba. Gyakran jönnek- mennek a pedagógusok ná­lunk. — Mi lehet ennek az oka? — Közel vagyunk Budapest­hez, de kisközség lévén, sok­kal alacsonyabbak a fizetési kategóriák, mint ott. Eddig la­kást sem tudott adni a diósdi tanács. Most épít a Csapágy­gyár egy nyolcvanlakásos há­zat ebből 12-re a tanács kap­ja meg a vevőkijelölési jogot, Ebből, ígérik, jut az itt taní­tóknak is. Az iskola épületei közötti ingázás sem öröm a pe­dagógusoknak, ezen a tervezett új iskola felépítése változtat hatna. Nem bánnák meg... — Tehát javul a helyzet, jók a kilátások ... — Igen, ezt egyre több ta­nár, szülő és gyerek tapasztal­ja, belátja. Tornatermünk pél­dául nincs ugyan, de a helyi üzemek sportpályáit használ hatjuk. Az építendő iskola pe­dig tovább bővíthető majd, ha kell és lehet. A szülők társa­dalmi munkájának köszönhet­jük a napközi ideiglenes meg­oldását, a kerítés megépítését, sok belső szerelést. Ha már ennyit dolgoztak az iskoláért, a jövőben talán nem Pestre vi­szik majd iskolába gyerekei­ket. Nem bánnák meg ... Várkonyi Ferenc Nő a szolgáltatások részaránya Évente mintegy 7 ezerrel nő az áfészek keretében működő szakcsoportok tagjainak száma, es minden esztendőben leg­alább 50 új szakcsoport ala­kul. Az áfészek a felvásárolt rumennyiségnek már több mint 90 százalékát a termék­értékesítési szerződések előírá­sai szerint veszik át a kister­melőktől. A szerződésekhez mind több szolgáltatás páro­sul; széles körben adnak előle­get a kistermelőiknek, akik egyéb kedvezményt is kaphat­nak; például növényi és álla­ti szaporítóanyagot vehetnek át soron kívül az áfészektől, a szállítást is mindinkább az áfészek vállalják. További se­gítséget jelent a kistermelők­nek, hogy a népfront és a TIT keretében évente 25—30 ezren vehetnek részt olyan előadá­sokon, amelyet az áfészek szerveznek meg. A szövetkeze­ti boltokban évente mintegy 8 milliárd forint értékű gépet, szerszámot, műtrágyát, nö­vényvédő szert és takarmányt értékesítenek a kistermelők­nek. Az elmúlt években 80 me­zőgazdasági szaküzletet és 400 új takarmány értékesítő szö­vetkezeti boltot létesítettek, és áruházaik többségében külön osztály áll a kistermelők ren­delkezésére. Az áfészek fokozódó mérték­ben vesznek részt a kisterme­lés fejlesztésében. A fogyasz­tási szövetkezetek 1980-ban több mint 11 milliárd forint értékű mezőgazdasági termé­ket vásároltak fel, ami há­romnegyedével több mint öt évvel korábban. Az áfészek ál­tal felvásárolt kertészeti ter­mékek, kisállatok, tojás, méz stb. A növekvő felvásárlás elő­segítette a szövetkezeti élelmi­szerfeldolgozás bővítését. Az üzemekben az idén már több mint 6 milliárd forint értékű élelmiszert állítanak elő, két­szer annyit, mint 1976-ban. Noteszlapok hét közben PORTÁK. Az ember az országúiról általában a há­zak elejét látja. Szebbnél szebb homlokzatok, kerítések, a legtöbb faluban ismét virágok díszítik a járda szélét, az árokpartot. Öröm nézni. Az ember a vonatból általában a kertek végét, a há­zak hátulját látja. Rissz-rossz kócerájok, egymásra do­bált lomok. Lyukas üst, törött láda, horpadt hordó, csem­pe, betonoszlop, rozsdás kerékabroncs, ütött-kopott ba­bakocsi, lógó belű sezlon, foszlott zsákmaradvány, özönvíz előtti meszesvödör — már régen senkinek se kell. A legtöbb helyen ki lehet próbálni (én megtettem): megkérdezni a gazdát, mi minden van hátul az udvar­ban? Nem tudja felsorolni. A kacatok egy részét még az apja, nagyapja tette el, majd jó lesz valamire alapon. Az utcafronton felépült az új ház, a lomtár maradt a régi, s nem fogynak belőle az ócskaságok, csak szapo­rodnak. Ahol már van egy sereg vacak, oda nagyon könnyű többet is hajigálni. Tudom én, hogy a falusi házak környékén, mondhatni létfontosságúak az ólak, istállók, nyűiketrecek, hogy hely kell a tüzelőnek, a trágyának, egyébnek. De meg lehet mindezt oldani rendezetten is. A szükségest bárki kü­lön tudja választani a fölöslegestől. Egy marad csak hátra: az utóbbitól megszabadulni. Ami éghető, föl le­het tüzelni. Ami nem, azt kihordani a kijelölt szemét-, lerakóhelyre. Mert rend a lelke mindennek. Tessék csak kinézni a vonatablakon Monor mögött, Mogyoród tájékán, Százhalombatta felé közeledve, vagy bárhol. A látvány siralmas. A homlokzatok s kertvágek közt mintha évszázadnyi lenne a különbség. KIADÓ LAKÄS. Ismerős családot kerestem föl a mi­nap, alig egy éve épült társasházban. A földszinten jobbra kis táblácska ötlött a szemembe: Cooptourist, fízetövendég-szolgálat. Gondoltam magamban: hát igen, az öröklakás nem olcsó mulatság, rámegy az ember fe­hérneműje is, kell a jövedelemkiegészítés. A lépcsőkön fölfelé bandukolva már sajnáltam a földszintit: régen várt otthonában egy szobáját nélkülözni kénytelen, másképp nem tud pluszkiadásaira pénzhez jutni. Ismerőseim felvilágosítottak. A helyzet korántsem ily megható. A hölgy, aki a lenti lakás tulajdonosa, még egyetlen napig sem lakott a lakásban. Amint készen lett, kiadta a Cooptouristnak. Az egészet. Jó pénzért Ugyan­is valahol másutt van lakása. Ügy vélem, ehhez nem kell különösebb kommentár. Hogy mit ,mondanának erre a jogászok, most mellékes. A lakóközösség felháborítónak tartja. Ismerőseim említették, hogy amikor a társasház szerveződött, je­lentkezett egy kétgyermekes család is. de éppen aföld- szintí hölgy miatt maradtak ki a csapatból. Mennyivel jobban kellett volna nekik ez a lakás, mint jelenlegi gazdájának, aki csak nyerészkedés céljából építtette. És még hogy pattogott! Örökké reklamált, ha ügy vélte, gyorsabban is haladhatna a munka. Akkor még senki sem tudta, miért oly sürgős neki. Hogy mit mondanának erre a jogászok, most mellé­kes. A lakóközösség felháborítónak tartja. Én erkölcstelennek. Bálint Ibolya t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom