Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
1981. AUGUSZTUS 30., VASARNAP Ember a földön, leterítve Szentendrén... Ki marad az ördög szekerében? Ne hivatkozzanak letiltásra f — Olyan kérem ez az egész, mint a huszonkettes $ csapdája — legyint az egyik szakember —, az a gya- ^ núm, hogy masit a Promin verik el a port. — Sajnos, mostanában beültünk az ördög szekerébe ^ — szól egy másik —, már lassan állandóan kint lobog ^ nálunk a fekete zászló. Előbb természetes halál, majd í szívinfarktus, s nemrég az egyik portásunk leesett ott- 5 hon a szekérről, most meg még ez is ... Mi is történt valójában? — A szentendrei lakótelepen szerelés közben rendellenes hangra lettem figyelmes. Stefka Jánost a VIII. mező alsó részére bukva láttam — diktálta e mondatokat a baleseti jegyzőkönyvbe Hermann János, betanított segédmunkás, augusztus 14-én, a balesetet köpető napon, azaz pénteken. Megütötte az áram r Csütörtökön, augusztus 13-án a hőmérő higanyszála már ki tudja hányadik napon a harmincöt fölé kúszott. Ebben a rekkenő hőségben dolgozott a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat három embere — a szentendrei Felszabadulás lakótelepi tömbfűtművek elektromos szerelésén — reggel héttől, este hatig. Hárman kezdték reggel, de már csupán ketten távoztak el a munkahelyről. Egyikőjük, a brigádvezető, Stefka János a műszak .végén már nem élt. — Siettünk. A meleg vizet tizenötödikére ígérte a fűtőmű, s nekünk is addigra be kellett fejezni a munkát. Már itizenharmadika volt. ezért is osztottuk meg a feladatot. Stef- íka János — mert ő volt a vezető — megmondta, hogy mit csináljunk. Ez már úgy négy óra tájban lehetett. S mentem is, hogy végezzem a dolgom. Akkor hallottam a segélykiáltást — így emlékszik arra a napra Nagy Dénes villanyszerelő. ■’Hogy mi történt pontosan a- kazáhház' - %Wtteomosr'■'käp-''- csolószekrényénél — senki sem tudja. Az egyetlen szemtanú Hárman János, aki a baleset idején bent volt a teremben, szabadságot kapott, s elutazott. (Csupán a szűkszavú jegyzőkönyv rögzíti a történetet, — Az eset minket is nagyon megrázott — mondja Szűcs György, a tömbfűtőmű üzemvezetője. Nem a mi dolgozónk volt, de már itt vannak régóta, ismertük valamennyiüket. Aznap reggel hattól bent voltam, s hem sokkal a baleset előtt mentem el. Alighogy hazaértem, pelenka János, az ügyeletes villanyszerelőnk jön rohanva. Főnök! Nagy baj van! Stefka Jánost megütötte az áram! Valószínűleg meghalt! Rohantam. Itt lakom a telepen, de mire odaértem, már csak egy embert láttam a földön leterítve. Félmeztelenül — Én még figyelmeztettem is — emlékezik Zelenka János — öltözzön fel, így szabálytalan. Nem szabad meztelen felsőtesttel szerelni. Amikor nekem szólt, hogy a hibát csak úgy tudják elhárítani, ha feszültséget adok, hát adtam. A nevelt fia — mert ott dolgozott mellette — hívott segítségül. Szívét dörzsöltük, lélegeztettük, s amikor Nagy Dénes odaért, akkor telefonálhattam orvosért, mentőért. Pár perc alatt ott voltak. Hiába! Nem segített az sem, hogy kivittük a friss levegőre! Nagy Dénes, akit már azóta számtalanszor kikérdeztek az esetről, csupán ennyit mond még: — Sokszor hallottuk mi a biztonságtechnikai szabályokat, előírásokat. legutóbb augusztus ötödikén volt oktatás. De aznap olyan meleg volt, hogy félmeztelenül dolgoztam én is. Rajta meg csak szandál volt. Egy rossz mozdulat, elég volt ahhoz, hogy halálos legyen. Érthetetlenül állnak a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat érintett vezetői is az eset előtt. — Amíg a vizsgálat le nem zárul, addig nem tudok erről az ügyről nyilatkozni, hiszen véleményem jórészt feltételezésen alapul — mondja óvatosan Száraz Imre János, a műszaki igazgatóhelyettes. Ha a balesetről nem is beszélnek szívesen, de az azt megelőző intézkedésekről, s a munkakörülményekről, munkafeltételekről mondottak sokat elárulhatnak. Utasítás nélkül — Volt-e technológiai utasítás? — Nem kell technológiai utasítás ilyen esetben, mi lenne, ha minden kivitelezési munkához utasításokat készítenénk. — A kivitelezők között van-e erősáramú szakember? — Van. — Kérem, nevezzen meg néhányat. ' — Elégedjen meg azzal a válasszal, hogy van ilyen szakember, ha mondom. — Stefka János végzettsége műszerész volt. Erősárammal nem dolgozhatott volna. De nemhogy dolgozott, még őt bízták meg azzal is, hogy a művezető helyetteseként ügyeljen a munkára! Munkaköri leírását olvasva, úgy érzem, hogy képtelenség volt mindennek eleget tennie. Különösen akkor, ha mellette még fizikai munkát végez. Ez viszont kimaradt a leírásból. Csényi György, a budapesti szerelési üzem vezetője, segíti ki igazgatóhelyettesét a válasszal, hiszen ezek az emberek az ő beosztottjai voltak: — Mindaz, ami a munkaköri leírásban, szerepel, tizenöt nerc alatt elvégezhető. Stéfka János ugyan műszerész volt, de általában csak gyengeárammal kellett dolgoznia, mindössze húsz százalékban volt erősáram, s ehhez kapcsolódó munka. Ez viszont elenyészői?!) Hogy éppen ez az „elenyésző” résztevékenység egy ember halálát okozta, az már elgondolkoztató. Mint ahogy az is, hogy aki a tömbfűtőmű munkálataiért személy szerint felelős volt, még négy-öt egységért felelt. A távolságok miatt — s mivel megbízott helyettese az elhunyt volt — nem tudott folyamatosan részt vállalni a munkából, sem rendszeresen ellenőrizni. Óvatosság vagy időhúzás — Mi ellenőriznünk azon a napon — mondja Bánhidi Imre vezető szerelő —, a műszaki ellenőr mindent rendben talált, s a baleset előtt néhány órával mentünk el. Amit tehát ott tapasztaltak, hogy műszerész irányításával, segédmunkás és villanyszerelő végzi a munkát, nem volt szokatlan. Mondhatni, mindennapos. Csak egy halálos áramütés döbbentheti rá az embereket, hogy így mégsem rendben levő. Óvatosságból azóta nem akadt hiány. A baleset óta, a lakótelepen, a bölcsődében nincs meleg víz. Ennek hiá- nvát az apróságok érzik legjobban. Papp Kiss László Szentendre, Házi Árpád u. 6. sz. lakos levelét tartom a kezemben. A Pest megyei Hírlap cikkére, majd közleményére utalva mondja: „Mint szenvedő alany képtelen vagyok a valóságnak megfelelően kiegészíteni az írásokat... ebben a hónapban (augusztus 24-én írta sorait) nem lesz meleg víz... Bizottság bizottságot követ, az érdemleges döntés azonban nem született meg... A bajnak nincs gazdája ...” „...anyagiakban is jelentős a kárunk, nem beszélve a tisztálkodási lehetőségekről...” „Hiába érdeklődünk. mindenki máshová passzolja a labdát. Sajnos egy ember életébe kellett kerülni, hogy egy több éves mulasztás előkerüljön ... Mikorra várható hát a meleg víz? — kérdjük sokak nevében. — Nem vagyok jós — sza- bódik Száraz Imre János igazgatóhelyettes —, mivel a munkavédelmi felügyelők leállították a munkát. Csupán a biztonsági mérések után tudjuk tovább folytatni. A munkavédelmi felügyelőség azonban nem hozott tiltó határozatot, csupán arra szólította fel a Prometheust, Hogy a hibákat, a hiányosságokat szüntesse meg: „A kazánház villamos vezénylőtermében a Vili—IX. kapcsoló- szekrények kivitelezése és technológiai szerelése eltér a tervtől, illetve a vonatkozó szabványelőírásoktól. Tekintettel arra, hogy a fenti munkahelyen szerelési munka közben halálos kimenetelű áram- ütéses baleset történt, szükségesnek tartom, hogy a vállalat beszerezze a tervező nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a berendezés jelenlegi kivitelezésben megfelel-e az élet- és vagyonbiztonsági követelményeknek.” A- munka- védelmi felügyelet kérése eny- nyi. Felelnek a vétkesek — Hát igen, ha nem is letiltó a határozat, számunkra mindenképpen kötelező — folytatja Száraz Imre János. — De a méréseinket még nem tudtuk elvégezni, mivel háromszor ment ki a szakemberünk hiába, a szentendreiek nem helyezték feszültség alá a kapcsolószekrényeket. A szentendreiek óvatosságát így magyarázza Szűcs György üzemvezető: — Mi azonnal megtesszük, ha papíron kérik tőlünk. Ott már egyszer meghalt egy ember ... Az önvédelem jogos. A baleset után, ahogyan már ezt a tények is bizonyítják, mindenki kínosan ügyel a szabályok betdrtására, árra, amire esetleg ez idáig fittyet hányt. Hogy közben egy lakótelep várja a bölcsődével együtt a meleg vizet és emiatt a felelősséget összeegyeztethetnék a gyorsasággal? És miért akarják elhitetni, ami nincs; hogy bárhol is letiltották a munka folytatását? Igaz, a fűtőművek ideiglenes megoldást keresve azt ígérik, a cikk megjelenésekor már lesz meleg víz. A munkának azonban a tanulságok levonása után tovább kell folytatódnia. A vizsgálat még tart. A hivatalos szervek megkeresik, és meg is találják a felelősöket. Azt. hogy kik vétkesek egy ember haláláért. — Ügy van az most nálunk — mondja a Prometheus egyik dolgozója — mindenki igyekszik menteni a bőrét. Tény, valakinek fejét veszik, csak nem mindegy, hogy kiét. De bízunk az igazságszolgáltatásban és nem félünk, hogy ártatlan kerül az ördög szekerébe. Szalai Mária Vadlesen Az idén százéves a szervezett magyar vadászat. A Magyar Vadászok Országos Szövetségének jelenleg 30 ezer tágja van. Ez a szép, egészséges sport azonban nagy szakértelmet is kíván: a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen két év alatt vadászmérnöki diplomát szerezhetnek a már okleveles agrármérnökök, állatorvosok, biológiaszakos tanárok. Lila volf Monoron a Vigadó Babári Co. feketekereskedelme Bontani tudni kell.... Az irodalmi hetilap riportja (1981/26. sz.) néhány hete kéz- ről-kézre járt egy bírósági tárgyaláson. A cikk a per színhelyétől, Monor törvényházától vagy százötven kilométerre született, de így is a bűnügy egyébként roppant sovány szakirodaimához tartozott. Ha úgy tetszik, társadalmi háttérként szolgált a nyár kellős közepén lezajlott bírósági eljáráshoz — hol van már a hajdani törvénykezési szünet! —, ahol a riport mondandója és a bűnügy tényállása között fölöttébb bizarr megfelelés volt tapasztalható. De erről később. A rikító színeknek, mint' a kriminalisztika történetében már oly sokszor, ezúttal is sorsdöntő szerep jutott. A rendőrségi vizsgálatok ugyanis nem ritkán deduktív alapon, felülről lefelé haladnak, ilyenkor a nyomozók egy gyanús gombhoz próbálják felkutatni a zakót. Ezúttal néhány nagy hal tűnt fel a monori vizeken ... Ötszázasokat fúj a szél — A főnök többször hencegett, hogy kemény százezreket keres — mondta a kapitányságon egy napszámos —, s igaz, ami igaz, rendszeresen legalább ötven-hatvanezer forintot tartott magánál. Jól emlékszem, a presszóban a Buksi cigánynak nótájáért két „Adyt” adott. De a legszebb az volt, amikor belilult Monoron a Vigadó, mert szerte- széjjel szórta az ötszázasokat, úgyhogy szabályosan össze kellett söpörni a pénzt. Pénz, pénz és újra pénz: A „cápák” környezete mind a mai napig ettől hangos. — Saját szememmel láttam, hogy a szomszédom négyéves kislánya egy köteg ötszázassal játszott a kertben. Amikor szóltam az anyjának, az csak legyintett, hogy van belőle elég. Csak néhány áttétel, s megvan a kapcsolat az ötszázasokkal bíbelődő óvodás és a /bontani tudni kell...” bölcsessége, mi több, Budapest lakásépítési programja között. Újjászületett a Vöcsök A Repülőgépes Szolgálat elhatározta, hogy újra megépítteti — a 30-as, 40-es évek kiváló vitorlázógépét — a Vöcsök típusú vitorlázó-oktató repülőgépet. A közelmúltban Schmidt Lajos keze alatt vált valósággá ismét a farkashegyi hangárban. az, amit a tervező, idősebb Rubik Ernő fél évszázada megtervezett. Hogy a főváros rétjei, szűzföldjei fogytán, s az infrastruktúra különben is a belterületi lakótelepek építését követeli meg több helyen — köztudott. Tehát, hogy építeni lehessen, bontani kell. S a kertes, családiházas városnegyedekben, mint köztudott, valóban sokszor visszafelé pereg a hajdani építkezések filmje: szanálnak. Több falura való házból lett ismét pár kupac bontott tégla, gerenda, cserép. Közben a túlsó parton, a főváros határán kívül új utcák, falurészek, kertes városnegyedek bújnának ki gomba módra a földből. Feltéve, ha volna megfelelő mennyiségű tégla, gerenda, cserép. De nincs. Az építkezések üteme így gyakran lelassul. A szanálási kampány kellős közepén sokszor még kiszolgált, bontott anyag sincs elég. Valahogy és valahol eltűnik, hogy aztán a zugkereskedelemben bukkanjon elő. A szanált negyedekből kiinduló illegális csatornák jelentős része az elmúlt évékben Monor- ra vezetett;. !?: :”í ■ A járásszékhelyen egyébként csaknem ugyanaz történt, mint az irodalmi riport Hild- éremmel kitüntetett városában, feltehetően Szekszárdon. Azzal a különbséggel azonban, hogy míg Tolnában a legalitás sáncain belül maradtak a sza- nálók, addig a monoriak Justitia színe elé kerültek. Első az egyenlők között Hogy miért? Mert másképp szanáltak itt és ott. Szekszárd vidékén a tanácsok elárverezik a bontásra váró iskolákat, magtárakat, s más kivénhedt épületeket, így a vállalkozók hivatalos papírok védelmében dolgoznak vagy inkább dolgoztatnak. A fővárosban minden másképpen van. Itt az óriásimértékű szanálások lebonyolítására külön iparág jött létre (az irodalmi riport szerint vidéken is ez volna kívánatos), irányító vállalattal, értékesítést végző telephelyekkel, pontosan rögzített szabályokkal. Ezek szerint Budapesten csak vállalatok, szövetkezetek szanálhatnak, kivéve persze, a társadalmi bontást. Ez tehát az elv. S most lássuk a valóság ránk eső szeletét. Hogy a történet pontosan mikor is kezdődött, az már a 70-es évek elejének-közepének idejébe vész. Annyi bizonyos, hogy a vizsgálatokat folytató rendőrség birtokában 1978-ra vonatkozóan már konkrét adatok vannak. Ettől kezdve nyomon követhető, hogy a Budapesten állami monopóliumnak nyilvánított szanálás fölött miként szerzett részleges befolyást a monori illegális hálózat. A szerteágazó vállalkozás egyébként a lehetőségekhez idomulva hamarosan különböző részlegekre — quasi építés- vezetőségekre — bomlott, mindegyik egység élén külön főnök állt. Elsőnek az egyenlők között Zsuzsó, Babári József bizonyult. Ez a 36 éves, jelenleg vendéglői zenész foglalkozású férfi nagy muzsikusnak bizonyult az építőanyag szakmában is Babári igazi vállalkozó volt, kizárólag szervezéssel és értékesítéssel foglalkozott. A munkát napszámosokkal végeztette. A szanálási övezetekbe. Kispestre, Angyalföldre, Csepelre sofőrjével, Baranyi Károllyal fuvaroztatta magát. Az építőanyagot szállító Volán tehergépkocsikat más, általa megfizetett emberekkel fogadtatta fel, hogy neve ne tűnjön föl túl gyakran a fuvarozási nyilvántartásokban. A vevőket részben beépített ügynökök, környékbeli ácsok, fuvarosok, bolti eladók hajtották fel. Így festett tehát „Zsuzsó” maszek vállalata, a Babári & Co. Na és hogyan lehetett folyamatosan bontott anyaghoz jutni? Ennek számos útja volt. Babári előszeretettel alkalmazta a következőt: megvett valakitől egy meghatározott épületre szóló bontási engedélyt, majd azzal még hónapok múltán is járták a bontási területeket. Ha éjszaka megjelent valahol egy brigád, a portás csak azt nézte, van-e papír. Hogy az engedély egészen máshová szólt, arra már senki sem figyelt. Jól bevált módszer volt az is, hogy a. helyszínen tartózkodó brigádvezetőtől, dózerestül, potom áron megváltottak egy-egy rakományt. Babári bontott téglát összesen 300 ezer, gerendát 150 ezer forintért értékesített. Részben más taktikát követett a másik nagy részleg. Kolompár István (Bódi) és környezete. Ez a társaság Czirok Ferenc építésvezető ötlete nyomán folyamatosan „beépült” a szanálást végző Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalatba. A „fiúk” bontási brigádot alakítottak, majd a munkaidőben kibontott építőanyag javát, a szenvedélyesen lóversenyező Czirok- nak és más főnöknek juttatott hálapénzért elszállították és értékesítették. A rokoni szálakkal összekapcsolódó hálózat jótékonysági szándékkal nem gyanúsítható. A részlegek a szorult helyzetben levő vevőknek nem sokkal adták olcsóbban az anyagot, mint az új ár. A kis méretű bontott tégla 1,50—2 forintba, a tiplifának nevezett vastag, erős gerenda 300—500 forintba került, vagy még többe. Másfél millió forint A bontott áru Monortól 20 kilométeres sugarú körben csaknem minden községbe eljutott. Egy-egy szanált budapesti negyedből új utcák épültek fel néhány kilométerre a fővárostól. A bűncselekmények alapja, mint minden hasonló ügyben, ezúttal is a hiány, az építőanyag-probléma volt... A 17 tagú társaság ügyét, amely bizonyíthatóan több mint másfél millió forint értékű építőanyagot forgalmazott, dr. Trautmann János büntetőtanácsa tárgyalta. A bíróság Babárit 2 év 8 hónapi, Kolompár Istvánt 2 évi börtönre, valamint 100, illetve 70 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az építésvezető Czirok Ferenc, továbbá a monori Orosz János, Fehér Sándor és Kolompár Zoltán büntetése másfél-másfél évi szabadságvesztés. A büntetőtanács további három vádlottat rövidebb börtönbüntetésre, hat személyt felfüggesztett szabadságvesztésre, a sofőr Baranyi Károlyt pedig pénzbüntetésre ítélte. A bírói döntés .a börtönnel sújtott vádlottakkal szemben nem jogerős. Babus Endre
