Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIH. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Családi és társadalmi ünnepségeink A szellemi gyarapodás hatására Életünk változásét sóik man- den jelzi. Életmódunkét, szo­kásainkét nem különben. Akár. természetes, akár nem: elsősorban anyagi dolgaink rendezése ösztönében figye­lünk jobban arra, hogy úgy alakuljanak körülményeink, hogy gondtalanabb legyen az ifjabb, s az idősebb nemzedé­kek sorsa, az egyéneké és természetesen ezáltal a tár­sadalom egészéé is. A változásokat nyomon kö­vetni roppant egyszerű, okoz­ni azokat, tenni értük már egyet jelent a munkával. Ja­vaink gyarapodását ebben a tekintetben dologiakkal mu­tathatjuk meg azoknak, akik barátként vagy más társadal­mi viszonyok között élve sors­társként figyelhetik, mire is jutottunk bő három évtized alatt. Szabad választás Másfajta változást jelent az, amely tudati szféránkban vég­bement Szellemi gyarapodá­sunk érlelt olyan igényeket, amelyek megmutatkoznak pél­dául abban is, hogy miképpen rendezzük, tartjuk családi, különösen pedig társadalmi érintkezéseinket. E tekintet­ben a forma és a tartalom is sokat módosult. Bizonyíthatja ezt az is, hogy az elmúlt időkben nemcsak törekvés, hanem valóságos tet­tek mutatkoztak meg azért, hogy a családi ünnepségekről leválasszuk az ideológiailag hamis szokásokat, persze úgy, hogy maximálisan szem előtt kell tartanunk ezeknek az ünnepeknek, eseményeknek a fontosságát. Mindezzel ugyan­is tiszteletben kell tartanunk az állampolgári jogokat, meg­adni a szabad választás lehe­tőségét arra, hogy a szertar­tásokat mindenki belátása szarint tegye bensőségessé. Segédeszközök Világnézetünk, politikai ne­velésünk fontos színtere is ez egyúttal. Ahhoz persze, hogy családi és társadalmi ünne­peink kellő színvonalúak le­gyenek, vissza kell kanyarod­ni a dologi, tárgyi és a sze­mélyi feltételek megteremtésé­nek követelményeihez. Ezek közé tartozik az, hogy a há­zasságkötésekhez, nagyobb névadókhoz legyen megfelelő nagyságú, jó esztétikai igé­nyességgel berendezett helyi­ség, amit természetesen köz­ségenként szükséges létrehoz­ni. Hogyan is állunk ebben a tekintetben ? Amint az a pórt járási vég­rehajtó bizottsága legutóbbi ülésén is elhangzott, a há­zasságkötésre alkalmas külön helyiség egyedül Aszódon van, az ott működő családi és tár­sadalmi eseményeket rendező iroda kezeléséből. Más közsé­gekben általában a tanácste­rem szolgálja ezt a célt, úgy, hogy azokat a régebbi búto­rok cseréjével, dekorációk ki­alakításával igazították a kö­vetelményekhez. Kisebb gond van azonban Ikladon, ahol a terem felújí­tásra szorul; Pécelen, ahol nincs végleges helye a házas­ságkötő teremnek; valamint Valkón, ahol a tanácselnöki irodát használják erre a cél­ra Gond az is, hogy jelenleg csak azok a tanácsok vásá­rolhatnak az anyakönyvveze­tők részére ruhát, ahol a há­zasságkötések és a névadók száma évenként eléri a két­százat. Egy kissé merevnek tű­nik ez a szabályozás, célszerű volna a kikötés feloldása. Ugyancsak a tárgyi feltéte­lekhez tartozik más felszerelé­sek, segédeszközök megléte, például szükség van lemezját­szó, erősítő berendezésekre, hangfalakra. Ezek egy részé­vel már rendelkeznek taná­csaink. Kórustalálkozók Meghatározó szerepe a _ jól felkészült anyakönyvvezetőnek van. Kiválasztása, szakmai, po­litikai felkészültsége minde­nütt kulcskérdés. Sokat javí­tott a helyzeten nálunk is. hogy két évvel ezelőtt, me­gyei szervezésben, szónokkép­ző tanfolyamot tartottak, csak­hogy azóta is kerültek új em­berek erre a posztra. Tudják ezt illetékeseink, éppen ezért őszre, a Népművelési Intézet tanfolyami anyagával szónok­képző tanfolyamot tartanak a járásban. Ezzel együtt az anyakönywezetők egyéb szak­mai képzést is kapnak. Mondottuk, hogy az ünnep­ségen a legtöbbször szükség van a gépzenét szolgáltató fel­szerelésekre. Vannak termé­szetesen olyan műsorszámok, jól megszerkesztett műsorok, amelyekben gyakorlott elő­adók, amatőrök, vagy éppen gyermek közreműködők lép­nek fel, akik valóban élővé, elevenné, bensőségesebbé tud­ják tenni az ünnepi alkalma­kat Sokhelyütt az iskolákban, másutt a művelődési házak­ban működő öntevékeny mű­vészeti csoportok lépnek fel. Éppen ezért az oktatási és a kulturális intézmények mun­katársainak is feladata, hogy szorgalmazzák e csoportok munkájának fejlesztését. Az aszódiaké, akik kórustalálko­zókat, szavalóversenyeket tar­tanak, éppen ezért jó példa lehet Országos ajánlás Jelenleg két jól működő családi és társadalmi ünnepsé­geket rendező irodánk van: az 1974-ben alakult gödöllői és a tavaly létrehozott aszódi. Munkaterületük felosztása jó, az aszódi iroda nyolc közsé­get, a gödöllői kilenc közsé­get és a várost szolgálja. Ezen túl azt is föltétien. érdemes megemlíteni, hogy a, két. in­tézmény között jó a kapcso­lat. Mint ahogy azt is ered­ményeik közé érdemes sorol­ni, hogy jól felkészültek a né­pi hagyományokból, szokások­ból, mondókákból összeállított sajátos műsorokkal, s ezeket a járáson kívül is igénylik tőlük, országos felhasználásu­kat, terjesztésüket a Népmű­velési Intézet hamarosan meg­jelenő műsorfüzete is aiánlja. F. I. Új vendéglő, jó konyha Kisvendéglő nyílt az aszódi új lakótelepen, ahol olcsó előfize­téses menüt is felszolgálnak. Képünkön: Bergl Péterné, a napi 230 adagos konyha szakácsa munka közben Seregélyes János felvétele Felhívás A régi és a mai úttörőkhöz A KISZ városi bizottsága, a városi úttörőelnökség az út­törőszövetség 35. évfordulója alkalmából felhívással fordult régi és jelenlegi tagjaihoz, ve­zetőihez, felnőttekhez, gyere­kekhez. Városunk úttörötörténeti dokumentumának összeállí­tásához kérjük segítségüket. Kérjük azoknak a felnőttek­nek a jelentkezését, akik az 1919-es úttörőcsapatnak, az 1930-as évek pionír sejtjeinek, majd az 1947 januárjában megalakult területi úttörőcsa­patnak, s később a Zrínyi Ilo­na, Petőfi Sándor, Török Ig­nác, Ady Endre gödöllői út­törőcsapatoknak tagjai voltak. A ritmusbrigád, énekka­raink, a Rigók, a Timur-moz- galom, s sportolóink példaké­pek a mai utódok előtt. Sze­retnénk jubileumunk alkal­mából kiállítást rendezni az Űttörővezető, a Pajtás első lapjaiból, fotókat, újságcikke­ket és más dokumentációkat várunk a Nagy Kongresszusi Űttörőverseny, az Isaszegi csa­ta, az Ifjú Mester, az Igazság Könyve egykori akciókból, eseményekből, a 25 éves jubi­leumi év gyűjteményeiből. Várunk minden fényképet, dokumentumot kiállításunk­hoz. Kérünk mindenkit, aki az úttörőtörténettel kapcsolatos bármely időszakra vonatkozó anyaggal rendelkezik, bocsássa rendelkezésünkre, vagy mond­ja el személyesen élményeit. A beküldött, behozott anya­gokat felelősséggel megőriz­zük és az összeállítás után a tulajdonosoknak visszajuttat­juk. Várjuk jelentkezésüket, levélben vagy telefonon. KISZ városi bizottsága Gödöllő, Szabadság tér 2. 2100. Telefon: 557 A Solaris és a Szerpentin A hévízgyörki művelődési házban ma, szombaton este nyolc órától a.. Szerpentin együttes lép fel; vasárnap, ugyancsak este nyolctól a Solaris együttes koncertjét tartják a bagi művelődési központban. Acsaújlaktól Ikladig Hatvanan, tíz napig két keréken / Indul az idei Galga-expedició A túrái Gagarin Úttörőcsa­pat Űrszonda című újságját nem .árusítják a postahivata­lokban, sem újságos pavilo­nokban, ám az úttörő rik­kancsok segítségével mégis eljut a tanulók és szülők ke­zébe. A hatodik alkalommal megrendezésre kerülő Galga- expedició hatvan résztvevő­jét és azokat köszönti az 50. és egyben ünnepi szám, akik a lap szerkesztésében az el­múlt több mint fél évtized alatt közreműködtek. Jubileumi Űrszonda- Népes, dolgozni és játszani egyaránt szerető gyereksereg vett részt az eddig megrende­zett expedíciók felfedező tá­borozásain, s ugyanilyen nagy számmal voltak és vannak azok is, akik írták, szerkesz­tették, rajzolták, összefűzték Teljes díszben, Indulásra várva. és olvasókhoz eljuttatták az Űrszondát. A Galga expedíció augusz­tus 2-án indul útjára. Hatvan úttörő ismét kerékpárra ül, hogy Acsaújlaktól Ikladig be­barangolja hazánknak szá­munkra legszebb táját. Ku-' tátják az expedíciósok a múlt emlékeit, eközben meg­ismerkednek a mával, de sze­retnék megsejteni az itt élő felnőttek, még sokkal inkább az itt élő gyermekek jövőjét is. Hat évvel ezelőtt még csak tizennégyen vállalták a tíz­napos túra fáradalmait, de az egykori expedíciósok él­ményei, kalandjai, s az ezer­nyi átélt izgalom vonzóvá tette ezt a tábort. Nem csoda hát, ha rangot jelent expedí­ciódnak lenni. Tábori olimpia A felfedezők munkafeltéte­leit, a kutatáshoz szükséges nyugodt körülményeket a csa­pat úttörőgárdistái teremtik meg. Szolgálatot teljesítenek, őrzik a tábort, és ugyanakkor id. Greguss János és Vrr László munkásőrök vezetésé­vel komoly kiképzésben is ré­szesülnek. Megismerik az út­feleket, elsajátítják a térkép- olvasást, a rádiós híradás ábécéjét, szert tesznek lövé­szeti és tájékozódási alapis­meretekre, s természetesen műszaki készségük is fejlő­dik, hiszen ők tartják kar­ban a táborozok kerékpárjait. Augusztus 3-án az Acsaúj- laki kastély parkjának árnyas fái alatt felhangzik az expe­díciósok csatakiáltása: — Galga vidék, Galga táj, Csu­pa szépség, csupa báj, Itt a hazánk, itt születtünk, Ide vágyik mindig szívünk! Az Űrszonda részletesen is­merteti a tábor gazdag prog­ramját. Minden napnak kü­lönlegessége, sajátos íze. Au­gusztus 3-a a Honfoglalás napja. Utazás, elhelyezkedés, Űtjelek Ácsa térképén, expe- díciós kutatójáték. Kedd lesz a Munka napja, amikor a pajtások társadalmi munkát végeznek a táborért, a kör­nyezetért és felfedezik Püs­pökhatvant. Takarodd előtt megrendezik a tábori olim­pia selejtezőit. Szerdát a Ter­mészet napjának nevezik. Kerékpártúrát rendeznek Csővárra. Csütörtök a História nap­ja nevet kapta. Egerbe kirán­dulnak s a régi egriekre em­lékezve Csillagkereső játék­ban vesznek részt, majd strandolnak. Pénteket a Gár­da napjának keresztelték. Lesz kiképzés, a gyűjtött anyagot is rendszerezik, s a tá­bori olimpia döntőit. Este fény-hangjátékban gyönyör­ködnek. Szombatot a Tábor­tanács napjának nevezik. Fo­gadják a szülőket, vendége­ket, akikkel közösen megren­dezik az expedíciós vetélke­dőt Vasárnap a Népművé­szet napja lesz. Felkeresik Galgamácsát Találkoznak Vankóné Dudás Juli népmű­vésszel és Somogyi István festőművésszel. Megírható élmények Hétfőn, a Technika napján meglátogatják az ikladi Ipari Műszergyárat. Délután fürdő­nek a Bánki tóban. Kedden újságírókat fogadnak a tábor­ban, így ez a nap nem lehet más, mint az Űrszonda napja, amelynek programját játékos vetélkedő és tábortűz színe­síti. A Fogadalom napja, szerda egyben a táborzárást is jelenti. Nagyon változatos a leírt program, de ez is igazol­ja Kommárné Gerőcs Edit járási úttörőelnök szavait, Az expedíció jelvénye. amelyeket az Űrszonda ünne­pi száma közölt: — A Galga-expedíciós tá­bor társadalmi összefogással szerveződik. Példamutató a felnőttek és a gyermekek együttműködése. Irigylem azokat, akik az expedíciónak részesei voltak vagy lehetnek. Gratulálok az eddigi szép eredményekhez. Jó expedíciót, az Űttörő Űrszonda szerkesz­tőinek pedig sok, tartalmas, megírható élményt kívánok. Hasznos törekvés A leírtakhoz kívánkoznak Szarvas Lászlónak, a tábor egyik vezetőjének szavai. — Élményt, örömet adni, ráirányítani a gyerekek sze­mét a környező világ, a ter­mészet, az irodalom, a mű­vészetek soha ki nem aknáz­ható, meg nem unható szép­ségeire, rákapatni őket a kö­zös élmények örömeire, ez a célja az Űttörő Űrszondának és a Galga-expedíciónak. A törekvést csak helyeselni le­het, mert a tábor azt adja, ami napjainkban sokszor és sok helyütt hiánycikk: a ben­sőséges emberi kapcsolatok sokszálú, sokoldalú, egyenran­gú érzelmi kötődések mindig otthonos világát, mert a tábor irányítóinak az érzelmi gaz- dagodásra-gazdagításra egy­aránt futja az idejükből. Fercsik Mihály Szombati jegyzet Fáradozva A kombájnosok egyelőre leszálltak az arató-cséplő gépekről. A kenyérnek va­ló most már a magtárak­ban, gabonasilókban, a malmokban van. Már me­gint úgy arattak le a me­zőgazdaságban, hogy szin­te észre sem vette a váro­sok, falvak e munkában alig érintett embere. 'Ma már csak emlék, sokaknak keservesen visszarémlö em­lék az aratás, a cséplés. A kaszát tartó, keményen dolgozó férfi karok nem mindegyike volt olyan erős, hogy könnyen bírta volna a rendet. Nem volt leányálom talpalatnyi lé­pésenként araszolva kihaj­tani egy-egy sort. Sok asszonyderék meg- roskadt a marokszedésben, amit dehogyis lehetett ül­ve csinálni, mint a mai kombájnolást! A napokig, hetekig való hajladozást igazán csak a hibátlan de­rék bírta, de annak is ne­hezére esett. Azután követ­kezett a második menet: a cséplés augusztusba, szep­temberbe nyúló poros, iz­zadtságtól és a szinte vé­res verítéktől terhes hosz- szú ideje. Volt romantiká­ja, s talán van nosztalgia iránta, hiszen, akik azt az időt élték fiatalon, legin­kább bizonyára csak a visszahozhatatlan ifjúságot kívánnák vissza. Nem is a nehézséget, amiből most is van azok­nak, akik a munkát becsü­lettel végzik. A kombáj- nost, a gépkocsivezetőt, a péket, a házat erővel, szív­vel, lélekkel építőt, a bá­nyászt, a kohó mellett nem naptól, hanem az izzó vas- tól-acéltól melegedő, de az irodákban ügyeket becsü­lettel intézőt tessék meg­kérdezni: hogyan tetszik a munka most, a gépesítés, a technika ilyen mértékű elterjedése, sok kényelmet nyújtó áldása mellett? Senki sem mondja, hogy jaj, de könnyű. Mondjuk olykor, hogy könnyebb, de csak akkor, ha a régivel vetjük össze. De vajon messze kell-e menni pél­dákért? Nem. A szövőnő, a postás, a díjbeszedő ér­zi: valahol már felé is kö­zelít a technika, amely ál­dását hozta, de tudja azt is, hogy a napi tucatnyi kilométer gyaloglást senki sem végzi helyette. Talán a fiának, az unokájának más­képpen lesz? Szinte bizto­san tippelve felelhetünk igennel. A szövőnő már most kapcsolatban áll a gépekkel, a postás és a díjbeszedő a levélosztályo- zóról kapja a küldeményt, illetve valamilyen szántó­gépről a számlákat. Az effajta kötődés per­sze kissé távol áll közvet­len munkájától. Es aki közvetlenül maga mellett tudhatja berregő, zajos társát, a gépet? Annak könnyebb-e? Aligha. Vagy legalábbis csak részben. A traktor, a kombájn, a gép­kocsi, a dömper, az árok­ásó meg ezernyi más most is egész embert követel. Nemrég beszélgettem idősebb, immár nyugdíjas traktorosokkal, akik évti­zedeket húztak le egy-egy masina nyergében. Ha nem is panaszképpen, de emlí­tették, hogy a régi gépek bizony alaposan igénybe vették szervezetüket. A sok hasznot hozó, a mun­kát akkoriban gyorsító kormos traktorok gyomru­kat, szervezetüket megvi­selték. A mostaniak persze korszerűbbek. Sokat jelent, hogy nem a döcögő körmö­kön halad előre a gép, ha­nem a simábban gördülő gumikon, s van a trakto­ron, kombájnon légkon­dicionált vezetőfülke, az ülés alatt lengéscsillapító. A kombájnosok egyelő­re leszálltak a nyeregből. De ősszel, alig egy hónap múlva újra felülnek, hogy a kukoricát is learassák. Rájuk és társaikra sok munka vár. Fehér István ISSN 0133—1957 (Gödöllöi Hírlap) Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom