Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

Energiagazdálkodásról KNEB-vizsgáBat, népfrontfórum Űjabb állomásához érkezett a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és a Hazafias Nép­front együttműködése. A moz­galom országos tanácsánál, az MTI tudósítójának elmondot­ták, hogy hat megyében és Budapesten megkezdték azok­nak a társadalmi vitáknak a szervezését, amelyeken az energiagazdálkodási és racio­nalizálási intézkedések és azok megvalósítása kerül na­pirendre. A téma a KNEB 1981. évi programjában szerepel, s a népi ellenőrök e hónap vé­géig elkészítik a kedvező, il­letve a követésre méltó pél­dák elemzéseit, az összegezé­seket. Ezek az anyagok kerül­nek majd szeptember első fe­lében Borsod, Heves, Komá­rom, Pest, Szolnok és Tolna (megyében, illetve a főváros­ban megrendezendő társadal­mi fórumok elé. A fórumokra meghívják az ■MTESZ, a SZOT és a KISZ területi szerveinek képviselőit is, tehát valóban a legkülön­bözőbb foglalkozási rétegek, korosztályok véleményét sum­mázhatják majd. ' A társadalmi fórumok ál­lásfoglalásait, indítványait is felölelő KNEB-jelentés — 'amelyet a népfronttal közö­sen az idén már három nagy vizsgálat előzött meg más té­mában — végső állomásként a Minisztertanács elé kerül. Körültekintő tervezés előzi meg a beszerzést Félmillió hektárral nőtt az elmúlt 30 évben az ország er­dőterülete és évente már több mint 7 millió köbméter fát termelnek ki a gazdaságok. Az eredmények még jobbak lehet­nének, ha az erdőkben a mű­szaki fejlesztés is mindig lé­pést tartana a faállomány bő­vítésével, illetve a felhasználók igényeivel. A hazai erdő- és fa- feldolgozó gazdaságok gépésze­ti fejlesztése némi lépéshát­ránnyal indult meg, az ered­mények azonban már a fellen­dülés időszakáról tanúskodnak. Az elmúlt tíz évben 25 száza­lékkal nőtt az erdei munkák gépesítettsége, amely jelenleg mintegy 65 százalékos. Minde­nekelőtt a nehéz fizikai mun­ka kiváltásánál mutatkoznak meg a sikerek. A fadöntést, a gallyazást, a szállítást és még jó néhány erdei munkát már teljes egészében gépekre bíz­ták. Ám nem ennyire egyértel­műek az eredmények — külö­nös módon — éppen a hazai jellegzetes, úgynevezett ke­ménylombos fafajoknál. A kül­földről beszerezhető technikai felszerelések ugyanis főként a fenyőerdők kitermelésére al­kalmasak. Az üzemekben gondot okoz, hogy akadozik az alkatrészel­látás. Zalában összesen 40 gép­típussal dolgoznak. Elég, ha csak egy-egy fogaskerék hiányzik, emiatt gyakran hó­napokig áll az értékes erdésze­ti gép. Az alkatrészhiányon úgy akarnak változtatni, hogy a Lentiben működő fafeldolgo­zó üzem területén új tmk-mű- helyt rendeznek be. Persze, szí­vesebben vennék, ha a közpon­ti készletből szerezhetnék be a hiányzó cseredarabokat. A Buda-vidéki Állami Erdő­éi Vadgazdaságban a meglevő gépek javításához nincsen al­katrész, emiatt már arra kény­szerülnek, hogy a leállított erő- és munkagépek kiváltásá­ra újat vásároljanak. A csuk­lós és Zetor-traktorokhoz ne­hezen kapnak alkatrészeket, ugyanez a helyzet a munkás­szállító gépkocsiknál is. A te­repjárókhoz két éve hiányzik a szükséges alapvető műszaki felszerelés. A gazdaságok szívesén vásá­rolnak külföldi gépeket. Be­szerzésüket — a szűkös anyagi lehetőségek miatt — alapos tervezés előzi meg. Zalában jö­vőre állítják munkába a kana­dai gyártmányú, három nagy gépből álló berendezést, amely az erdőgazdaság egyik fontos munkáját oldja majd meg: az úgynevezett előhasznosítást. A gép fadöntő és rakodó, továb­bá közelítő-szállító járműből áll, és további egysége a galy- lyazó-daraboló-osztályozó be­rendezés. Mindössze három ember szolgálja majd ki. A buda-vidéki erdészetek 18 mil­lió forintos beruházással áttér­nek az úgynevezett apríték ter­melésére, ezzel a farostlemez­ipar számára adnak majd alapanyagot. Somogybán is lehetővé te­szik a feldolgozóipar jobb ellá­tását. Űj gépükkel forgácsalap­anyagot készítenek és ezzel ja­vítják az erdőgazdálkodás jö­vedelmezőségét is. Vasban az elkövetkező öt évben mintegy 200 millió forintot költenek a fatermesztés és -kitermelés to­vábbi fejlesztésére és a gépesí­tésre. Az üzemben a komplex gépesítési program a követke­ző években is tervszerűen ha­lad, és várhatóan rövidesen megérnek az iparszerű terme­lés megvalósításának feltételei. Jelentős fejlesztést hajtott végre előregyártó betonüzemé ben az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a kö­zelmúltban. Elsősorban ipari üzemek építésénél használható óriás betonelemeket készítenek itt, de az utóbbi időben meg­nőtt a kereslet a mezőgazdasági beruházások körében is. Mégis, kinek az érdeke? A világpiac nekünk dolgozik... A buda-vidéki erdészetekben is Fékező erő az alkatrészhiány Óriás betonelemek gyára Csapágyak Diósáról Minősége hírével vetekszik A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának udva­rán ápolt park, tiszta épüle­tek, a bejárattal szemben im­pozáns tábla, rajta színes gra-. íikonok. Számok, képek rep­rezentálják: a gyár és a leg­jobb brigádok eredményeit. Az üzemcsarnok? Nem lát­tam még ilyen tiszta, rendben tartott műhelyeket. A festett vonallal jelzett út sehol sincs eltorlaszolva, a munkadara­bok a gépek mellett, ládák­ban várnak a sorukra. — Minden látogatónak tet­szik a rend — mondja moso­lyogva Kisnémet András, a termelési főosztály vezetője — ami pedig az 1978-ban be­fejeződött nagyszabású re­konstrukciónak köszönhető. De nehogy azt gondolja, hogy nekünk nincsenek éppen olyan problémáink, mint bár­mely más gyárnak... Csak a rangja jobb A termelési főosztályvezető egyben a munkaverseny bi­zottság elnöke is. ö tudja a (legjobban, hogyan alakult a gyár első féléves eredménye. — Az első félévben 2 mil­lió 78 ezer csapágyat szándé­koztunk gyártani, de 36 ezer darabbal több lett. így darab­ban 1,8 százalékos, forintban pedig 4,3 százalékos a túltel­jesítés. A mennyiség és az ér­ték közötti különbség azért ilyen jelentős, mert elsősor­ban a nagyméretű, drágább csapágyakból készült több. Fontos, hogy az előző évhez képest a tőkés export másfél- szeres növelése volt a célunk, s az ennek megfelelő 1,4 mil­lió csapágyat már kiszállítot­tuk. — Az országban a legkü­lönbözőbb import csapágyak kaphatók, közülük is a leghí­resebb a svéd SKF-csapágy. Van-e lehetősége a gyárnak az oly sokat emlegetett im­portpótlásra, s ha igen, mi­lyen minőségben? — Egy országnak olyan sokféle csapágyra van szüksé­ge, hogy import nélkül nem boldogulhat. Bár a mi gyá­runk csak kúpgörgős csap­ágyat készít, a választék bő­sége máris sok fejtörést okoz. Köztudott, hogy annál gazda­ságosabb a termelés, minél nagyobb darabszámot érünk el egy-egy szérián belül. Két típus gyártása közötti átállás 24 óra termeléskiesést jelent, 'ezért igyekszünk a szériák számát csökkenteni, s azon be­iül a darabszámot növelni. Ez egyébként a minőséget is ja- 'vítja. El kell ismernünk, az SKF híre sokkal jobb, mint a ‘miénk. Ám a csapágyaik mi­nőségével már felvesszük a Versenyt. Hátat {ordítanak Kiss János műszerész ép­pen az egyik görgő osztályo­zó gépet készíti fel a követke­ző típus fogadására. A vidám fiatalember a KISZ gyári bi­zottságának helyettes titkára, a vállalat kiváló brigádjának, a József Attilának a tagja. A diósdiak egyik legnagyobb gondjáról, a munkerőhiány- ról kérdezem: — Ügy vélem, a féléves eredmények önmagukért be­szélnek. Ennek ellenére — re­konstrukció ide, fejlesztés oda — az emberek könnyen itt­hagynak minket. Nem rossz a fizetés, de a munka nagyon nehéz és sokszor olajgőzös, fülledt levegőben kell dolgoz­ni. Jellemző, hogy a legutób­bi nyolcvan kilépő közül mindössze kettő ment iparvál­lalathoz, a többi a szolgálta­tóiparban keresi a kenyerét. Az öt nap fejében Besegítés. Ez most a jelszó minden olyan brigádban, ahol nem a gépek mellett dolgoz­nak. A gyár augusztus elsejé­vel tér át az ötnapos munka­hétre, s ahhoz, hogy az átté­rés minél kevesebb zökkenő­vel járjon, a termelésből >egyetlen perc sem eshet ki. Ha kell, a műszerészek gör­gőt válogatnak, az anyagvizs­gálók csapágyat szerelnek. Kolossá Tamás Az idén először, mozgássé­rült és légzőszervi megbete­gedésben szenvedő gyerekeket is üdültet október 1-től — szanatóriumi jelleggel — a SZOT üdülési és szanatóriu­mi főigazgatósága — jelen­tette be csütörtökön Menráth István főosztályvezető, a Exportálni, valutát hozó árut termelni jelen közgazdasági vi­szonyaink között — kifizetődő üzlet a termelők és a népgaz­daság számára egyaránt. Igaz ez a mezőgazdaság produktu­maira, különösen helytálló a vágómarha- és marhahús­vagy a sertéshús-exportra. A világpiaci tendenciák azt mu­tatják, ha szigorodó feltételek mellett is, de van keresnivaló­juk a magyar húsoknak, hús­készítményeknek, élő állatok­nak az exportversenyben. Annál inkább sarkalatos kér­déssé lett mezőgazdaságunk számára a húsexport növelése, mivel főként a szarvasmarha­kivitel jelentősen hozzájárul a külkereskedelmi mérleg egyen­súlyának javításához. Abban kár lenne vitát kezdeményezni, hogy élni keli-e a kínálkozó le­hetőséggel, a téma csak egy le­het: miként tudják a gazdasá­gok fokozni az exportra alkal­mas szarvasmarha- vagy ser­téshús-termelést, képesek-e al­kalmazkodni a világpiac köve­telményeihez. A nem kis hord­erejű kérdésről dr. Hadházy Józseffel, a Pest megyei Takar­mányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatójával be­szélgettünk. Tsj és hús együtt — A megye adottságai — de országosan sem más a helyzet — elsősorban a tejtermelést helyezik előtérbe a szarvas­marha-tenyésztésben. Nem pa­naszkodhatunk, a megfelelő fajta, a Holstein—Fríz keresz­tezések révén szép eredménye­ket értünk el a tejtermelés nö­velésében. Ml sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az or­szágos tejternjelési verseny él­lovasai között szép számmal találhatunk Pest megyeieket — kezdi a tények ismertetését dr. Hadházy József. Nem nehéz belátni, hogy bár néhány gazdaságban ma is tartanak húshasznú szarvas- marhát, az igazgató által emlí­tett tény kedvezőtlenül befo­lyásolta a hústermelés növelé­SZOT rózsadombi üdülőjében megtartott sajtótájékoztatón. A Fejér megyei Vaj tán és Kőszegen négyhetes csoportok­ban, turnusonként összesen 300 beteg gyermek rehabilitáció­jára teremtették meg a felté­teleket. A beutalójegy a szü­lőknek mindössze 500 forint­ba kerül. sét, fejlesztését. Most mintegy 4 ezer húshasznú állatot tarta­nak a nagyüzemek szarvas­marha-telepein. Nyilvánvaló, hogy számuk gyarapítása fon­tos feladat a gazdaságokban. — Ügy is mondhatnám — folytatja fejtegetését az igazga­tó —, megvan a megyében a reális lehetőség arra, hogy ezt a számot tovább növeljük. Két út is kínálkozik erre: az egyik, hogy a magyar tarka és limo­usine fajta keresztezésével a tőkés piacon is keresett hízó­alapanyagot tudnak ezekben a gazdaságokban „előállítani”. A másik módszer, a tejtermelő tehenészetekben a tenyésztésre alkalmatlan egyedeket célsze­rű továbbkeresztezéssel a hús­termelés szolgálatába állíta­ni ... Értékes tartalékok Néhány gazdaságban, így a váci szarvasmarha-tenyésztési egyszerű gazdasági egyesülés­hez tartozó szövetkezetekben már eredménnyel folyik ez a munka. A legfőbb cél ez idő szerint nem lehet más, mint hogy a módszert széles körben alkalmazzák, természetesen anélkül, hogy átesnének a ló másik oldalára. Magyarán: a tejtermelésben már elért ered­ményekből egy jottányit sem szabad engedni! Leegyszerűsí­tené a dolgot, ha csupán az ál­lomány szám szerinti növeke­désével kipipálhatnánk a ránk váró feladatot. Csakhogy, az egyre igényesebbé váló külpia­con az export-hús minősége is számottevő tényező. Ez utóbbi igénynek pedig — a termelők a megmondhatói —, nem köny- nyű megfelelni. Vége-hossza nincs fejtegetés­be bonyolódhatnánk, hiszen a takarmányozási és a tartás- technológiák megválasztásán, vagy betartásán is múlik az exportképes állat felnevelése. — Itt még komoly tartalé­kaink vannak — erősíti meg a tapasztalást dr. Hadházy Jó­zsef. Bár az utóbbi években je­lentősen fejlődött a gyepgaz­dálkodás, mind jobb minőségű tömegtakarmányt állítanak elő a szövetkezetek, s az sem mel­lékes, hogy a korábbinál ol­csóbban. De, aligha érheti vád a gazdaságokat azért, mert a kérdést elsősorban a gazdasá­gosság szemüvegén át szemlé­lik ... Érdekeltség, jövedelmező­ség ... Varázsszavak az export- termelés fokozásában is. Se­regnyi központi intézkedés igyekszik kedvet csinálni a gazdaságoknak a hústermelés növeléséhez: különböző fel­árakkal, exportalap-bővítö hi­telekkel. Nem kevés, de nem i is elegendő — állítják az érde­keltek. — A már megjelent rendele­teken túl, 1982-től újabb, a te­nyésztők számára kedvezőbb változásokat remélünk — ma­gyarázza az igazgató. Idejében kell tenni, ha ki akarjuk hasz-, nálni a piaci lehetőségeket. Itt nem várható máról-holnap­ra eredmény. Ha most lépnek a gazdaságok, esetleg jövőre, akkor annak eredményeként a több húsból legkorábban 1985- ben lesz — dollár ... A kistermelés gondjai Hasonló a helyzet a sertések­kel is. A fajtával aligha lehet gond, hiszen a KAHYB vagy a herceghalmi HUNGAHYB ki­tűnő tenyészanyag, exportra is alkalmas. S hogy méginkább az legyen, az utóbbi időben a ter­melők és a feldolgozók által megalapított társaság is sokat tehet. A megyében rekonstruk­ciók sokaságát hajtották és hajtják végre a nagyüzemi te­lepeken, amelyek ugyancsak e célt szolgálják. Ha sertéshúsról van szó, sokszorosan esik a lat­ba a háztáji és kisgazdaságok tevékenysége. Változatlanul jó a tenyésztői kedv, az idén ed­dig mintegy 3500 darabbal több jószágot vásároltak fel, mint a tavalyi év hasonló időszaká­ban. Azért gond, itt is akad ... — Nem szolgál az ügynek, hogy sok kistermelő indokolat­lanul idegenkedik elfogadni az anyaállatok mesterséges meg­termékenyítését — panaszko­dik dr. Hadházy József. — Pe­dig a fajtajelleg nélküli apaál­latoktól származó sertések nem felelnek meg az exportköve­telményeknek, húsuk minősége alatta marad a kívánalmaknak. Persze, ezt a kistermelő pénz­tárcája is bánja, hiszen a jobb minőségű hús után az átvételi ár is magasabb. Némiképp ja­vít a helyzeten a nagyüzemek kiterjedt integráló munkája, de nem rajtuk múlik a siker... Csak rajtunk múlik Mondhatnánk, szerencsés adottság a megye gazdaságai­ban, hogy megfelelő alapról startolnak az exporthús-terme- lés növelésében. Megfelelő faj­tájú tenyészállatokkal, kipró­bált tartástechnológiákkal, s várhatóan javuló közgazdasági körülmények között végezhe­tik ez irányú munkájukat. Az oly sokszor emlegetett objektív feltételeknek nincsenek híjá­val, most már „csak” azon mú­lik. hogy a felkínált lehetőség­gel miként élnek. Ez a csak persze, nem kevés. Fegyelmezettebb, szervezettebb munka eredménye lehet csak a több bevétel, a nagyobb ha­szon a kistermelők, vagy a gaz­daságok számára egyaránt. A tét nagy. Hiszen ha csak a vá­gómarha-értékesítést tekintjük országos méretekben, évente 200 millió dollárt nyom külke­reskedelmi mérlegünkben, na­pi árakon... Gáspár Mária A korszerű étkezéshez A korszerű táplálkozás egyik elengedhetetlen feltétele, hogy legyen elegendő és jó minőségű étolaj az élelmiszerüz­letekben. Egyebek közt ezt a követelményt hivatott teljesíteni a Martfűi Növényolajgyár is, melynek üzemi csőkígyóit láthat­ják képünkön. Az idén először gyermekeknek Szanatóriumi üdülés i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom