Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-06 / 183. szám
1981. AUGUSZTUS 6., CSÜTÖRTÖK sxMHap 5 Örök probléma? A főváros közelsége ösztönöz Előbbre jutottak Törökbálinton Tahitótfalutól Sződligeiig Csíáígp a Duna alatt A Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat dolgozói Tahitótíalu és Sződliget között 600 miliiméteres csőrendszert húztak át a Duna alatt. Jelenleg a tahitótfalui partszakaszon a földműn* kák folynak, a vezeték helyének befedésével. Halmágyi Péter felvétele Gyűvötény, farack ft legújabb növényvédő szer A nagyüzemeknek már a jövő évtől Csehszlovák licenc Téglarakó gép A Tégla- és Cserépipari Tröszt csehszlovák licencet vásárolt a téglarakás gépesítésére. A szerződés alapján a zsolnai Vumat automatizálási kutató intézettől megkapták már a műszaki dokumentációkat, amelyek szerint a korszerű alagútkemencék téglaszállító kocsijainak megra- kására és a gépesített körkemencék téglaegység-rakatai- nak kialakítására készíthetnek nagy teljesítményű berendezéseket. A csehszlovák műszaki dokumentáción most a magyar szabványok szerinti módosításokat hajtják "végre, majd ezt követően az Alföldi Téglaipari Vállalat gépműhelye megkezdi az első kocsirakó gép mintapéldányának elkészítését. A kocsirakó berendezés — csehszlovák tapasztalatok szerint — gépenként nyolc-tíz ember nehéz fizikai munkáját váltja fel. Műszakonként általában 20—30 tonna tégla megmozgatásától mentesíti a dolgozókat, ugyanakkor a se- lejtet is csökkenti, mert lényegében megszünteti a törési veszélyt. A számítások szerint a mintapéldányt még áz idén üzembe helyezik, s ennek esetleges hibáit megszüntetve az ötéves tervidőszakban nyolc-tíz gyár alagútkemen- céjének dolgozóit látják el korszerű kocsirakó géppel. Rövidesen megkezdik a tégla- rakatképző gép terveinek kidolgozását és a mintapéldány elkészítését is. Albertirsa kiterjedt határa természeti értékekben gazdag. Gyakran észre sem vesszük szépségét. Hadd említsük elsőként a Gerje-patak völgyét, amelyét helybéliek Marásé1 tyi-rétnak neveztek el süppe- dős, szekeret marasztaló talaja miatt. Most a fű zöldjét a sárgarépa ősének, a vadmu- roknák fehér színű fátyla takarja. Vigyázni kell Tavasszal nagyszerű esztétikai élmény a tömegesen virágzó gólyahír, vagy Medárd nap környékén a rendről gyűjtött szénaboglyák látványa. Idősebbek és fiatalok, a harmat hűvösében arra járva, a száradó fű illatát szippantva keresnek romantikát. Több évi hallgatás után ismét megszólalt a mezőt járó emberek kedvence, a fúrj, messzehangzó pitypalattyolás- sal. A tocsogókat szívesen látogatják a gólyák és a téli költözőhelyükről korán érkező bíbicek. Az őrhelyül választott csupasz ágról, vagy magányos kóróról lesi bogáráldozatát a csaláncsúcs vetélytárásával, a tövisszúró gébiccsel. Aki madárkoncerten akar hallgatóként részt venni, annak nem kell messzire menni. A kora hajnal csendjéből kitetszik a barátposzáta, nádirigó, tücsökmadár és a fülemüle hangja. Gyakran megfordul a dajkát kereső kakukk és vidám csapatba verődött stiglinchad. Mivel kitűnő lehetőség nyílik itt az élővilág tanulmányozására, a pedagógusok, óvónők sűrűn programba iktatják megtekintését Méltán mondhatják a helybeliek, hogy a rét, a falu madár- rovarrezervátuma. Mód nyílik a növények és víziállatok megfigyelésére is. Türelmes gyerekek nyár derekán kosárral tudnak törpeharcsát, naphalat, csíkot fogni. Persze vigyázni kell. mert a sárgahasú. hullámzó piócák szívesen tapadnak csupasz lábszáraikra lakmározni. Gyermekkori élmény A hüllők ma élő rokonai a pannongyík és a fürgegyík ugyancsak előfordul. De találtak itt minden évben cická-' nyokat. madárfiókákra éhes siklókat. A békafélék éjjel hangos serege versengeni szokott a tücskök ciripelésével. Még jó egy éve is, ha a törökbálintiakat megkérdezték, mi gondjuk, bajuk van, biztos, hogy azonnal az első helyen az ellátást, a boltok nyitva tartási rendjét panaszolták. Szatócsboltokból — Igazuk van, de talán már egy kicsit múlt időben is fogalmazhatok (!), igazuk volt az embereknek — bólogat Gigler József tanácselnök —, Törökbálinton két örök probléma a víz- és a kereskedelmi ellátás. Az utóbbiról szólva először talán meg kell említenem, miből is adódnak nehézségeink. 1945 után kis szatócsboltokból, vegyesboltokból alakult ki üzlethálózatunk, amiből egyenesen következik, hogy ezek ma már kicsik, zsúfoltak, korszerűtlenek, alig használhatók. A másik probléma forrása a 72-es busz, ahogy sokszor tréfásan emlegetem: a mi átkunk és szerencsénk* "vagyis Budapest közelsége! Ugyanis a boltok állandó munkaerőhiánnyal küszködnek, mert a fővárosban jóval kedvezőbbek a kereseti lehetőségek (általában 500—800 forint a differencia), így természetes, hogy az emberek inkább bent vállalnak A látnivalók közé tartoznak a völgy terebélyes fűzfái. Néhány évvel ezelőtt az akkori Dimitrov Tsz vezetősége határozatot hozott védelmükre, hiszen -a község ékességei közé tartozó fák, minden évben új- ralombosodva nagyobb értéket jelentenek, mint darabokra fűrészelve. Elvétve akad olyan gondatlan ember, aki csak szemétlerakóhelynek tekinti a gyámoltalan sodrású patakot. Ám sokan óvják szeretettel gyermekkori élményeik egyik bölcsőjét, a dombvidék és a homokhátság hatáfán keletkezett, annak gazdag állat- és növényvilágát őrző rétet. Nagy Gábor munkát, az ingázás különben sem okoz nehézséget. És még egy. A főváros közelsége az igényeket nagyon befolyásolja. A törökbálintiak 85 százaléka Pestre jár dolgozni, így az ott tapasztaltak alapján nagyok az igényeik a mi boltjainkkal szemben. A továbbiakban Gigler József azokról az erőfeszítésekről beszél, amivel sikerült, ha nem is nagy léptekkel, de előbbre jutniuk. Mindenekelőtt meg kellett oldaniuk az élelmiszerboltok esti nyitva tartását, hogy a munkából jövő háziasszonyoknak ne Pestről, a zsúfolt buszokon, esetleg gyerekekkel a karjukon kelljen még az élelmiszert is hazacipelniük. A fejlesztési és termelésellátási tanácsi bizottság ötfős csapata itt nagyon jó munkát végzett. Sorra látogatták a gyes-en levő, előzőleg a kereskedelmi szakmába dolgozó kismamákat és felajánlották nekik: soron kívül felveszik gyermeküket óvodába, bölcsődébe, ha folytatják a munkát valamelyik törökbálinti üzletben. így sikerült is a múlt év végétől három vegyes élelmiszerbolt nyitva tartását 18 óráig meg- hpsszabbítani. Nemrégiben pedig sikeres tárgyalásokat folytatott a tanács a területükön működő valamennyi kereskedelmi egység vezetőjével. Két új üzlet A megbeszélés eredménye a következő: a NYÉK (Nyugat-Pest megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat) két új boltot létesített, részben felújítással, részben átépítéssel. A húsbolt már a lakosság rendelkezésére áll, a zöldség-gyümölcs bolt is elkészült, sajnos azonban munkaerőhiány miatt ez még a mai napig sem üzemel. De az áruválaszték, a minőség, mennyiség javulását szolgálja az a támogatás is, amit a tanács a magánkereskedői vállalkozásokhoz nyújt. A közelmúltban például egy magán-kiskereskedő, minimális eszmei bérleti díjért, közterületet kapott, már épül is az új vegyes élelmiszerbolt a téglagyár körzetében. Ez év őszén nyílik! — Az egyének megnövekedett vállalkozó kedvét igyekszünk kihasználni, az a törekvésünk, hogy minden olyan területre, melyet az állami, illetve szövetkezeti kereskedelem nem tud ellátni, magán-kiskereskedőket vonjunk be. Ez több szempontból is előnyös. Egyrészt megoldódik a nyitva tartás — már most működik a községben egy maszek vegyesbolt, ahol mindennap este hatig, vasárnap pedig délelőtt 11-ig lehet vásárolni —, azonkívül egészséges versenyszellemet is kényszerítenek az állami, szövetkezeti boltokra — ezek a kis, mozgékony magánvállalkozások. És mindez végső soron a lakosság érdekeit szolgálja. Magánkiskereskedők — Az alapellátás mellett (hat magán-kiskereskedő működik, négy zöldséges, két vegyes élelmiszerbolt) az egyéb lakossági szolgáltatások területén is emelkedik a működési engedélyért folyamodók száma. Ebben az évben eddig már nyolc új iparengedélyt váltottak ki a községben. Csak mint érdekességet mondom: most január elsejétől a rövid-, kötött- és bazáráru- üzletekre is lehet egyéneknek engedélyt kérni — Törökbálinton két jelentkező is akadt — ilyen típusú üzlet nyitására. — Van-e a szolgáltatás terén jelenleg sürgősnek tűnő feladat? — Egyetlen rádió- és tvszervizünk van. Sokszor hosszú sorok kígyóznak az üdét előtt. Sajnos, magánkisiparosokkal ezt a gondunkat nem tudjuk megoldani, mivel nincs jogosítványuk a garanciális javítások elvégzésére. így egyelőre még nem tudom, milyen lehetőségünk adódik, hogy ezt a gonunkat megoldjuk. Ha nem is óriási léptekkel, de javul''az ellátás Törökbálinton is, persze, ahogy Gigler József mondta, a fővárost soha nem érhetik utol, így az emberek szubjektív ítélet- alkotásába mindig bele fog szólni a budapesti példa. S. Horváth Klára Ahol elszaporodik a tarack — amelyet egyszikű gyomnövény létére ne tévesszünk ösz- sze a katonaságnál használatos fegyverfajtával —, ott bizony a termelőnek sokszor kell új erőt gyűjtenie az ádáz kapaharchoz. Lehet, hogy jó hírrel szolgálhatunk azonban mind a nagyüzemek, mind a kiskerttulajdonosok számára. A gödi Dunamenti Termelőszövetkezet 30 hektáros málnatelepítésén — amelyen az utóbbi években eluralkodott a gyom, s a tarack ellen a hagyományos gyomirtó szerek mit sem használtak — új kísérleti növényvédő szert próbáltak ki. Tudni kell azonban, hogy a málna gyökérzete nagyon sekélyen helyezkedik el a talajban. így új utakat kellett keresniük. A Pest megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szakemberei tavasszal próbálták ki, egy japán cég által feltalált, és az angol ICl nö- vényvédőszer-gyártó cég által továbbfejlesztett FUSILADE nevű új gyomirtót. A szer előnye, hogy igen hatékonyan irtja mind az éves, mind az évelő egyszikűeket, és biztonságosan alkalmazható a kétszikű növénykultúráknál. A szer hatása a tarackon körülbelül egy hét után jelentkezett, a fiatal levelek elhalásával. Ezután az egész növény hervadni kezdett, és teljes pusztulása három hét után fejeződött be. A kísérletet megtekintette az angol cég képviselője is, aki nagyon elégedett volt az eredménnyel. A nagyüzemek már a jövő évtől vásárolhatják az új szert — eddig csak kísérleti mennyiséget hoztak be belőle — arról azonban, hogy a kjskeirttulaj- donosok mikor vásárolhatják, még nincsenek információink. K. A. E. Bába Mihály ^^undamentumáóóL P éza leverte az utolsó sátorkarót, még egyszer ellenőrizte feszességüket, aztán intett a csomagokkal bibelődő feleségének. — Katikám, berendezkedhetsz. Addig én hozok két vödör vizet a szomszédból. Az asszonyka vidáman látott a beköltözéshez. Szemében a remény szikrái táncoltak. Boldog volt. Most már talán végre lesz lakásuk. Három éve, hogy esküdtek. Három éve, hogy hitegetik a hivatalokban, hogy most már hamarosan megkapják a kiutalást. Közben megszületett a kicsi Katika, aztán Pityu. Gáza szüleinél, ahol laktak egyre szűkebb lett a hely, mert a fél szobát, ahol holmijaikat tartották át kellett adniuk Géza húgáéknak, Sárikának, mert férjhez ment, és nekik is csak ígéretük van lakás helyett. A gyatra, elhanyagolt földű telket, ahonnan lelátni a tó vízére véletlenül szerezte az apósa. Géza apja* egy évben kétszer, háromszor összejön a kato- nacimb'oráival borozgatni, emlékezni. Közben persze meghányják-vetik sorsuk alakulását, a gyerekeik sorsát. Egy ilyen alkalommal szólt af- ról, hogy már annyian vannak a lakásukban, hogy a levegőt vödörrel hordják be, hogy mindenkinek jusson. Építsenek maguknak a fiatalok, mondta az egyik cimborája, ott van mellettem egy gazos telek, olcsón eladó, mert a kutyának sem kell, vedd meg nekik és kész. Így is történt. összekaparták a pénzt és harmincezerért meg is vették. Hogy a gazt évek múlva sem tudják még kiirtani a telekről, azzal már nem is törődtek. Szerszámosbódét meg egy latrinát ácsoltak össze, és megkezdték a tervezgétést. Akadt egy kőműves is, egy munkairányító, aki kimérte a ház helyét, leverte a fundamentum cövekeit, megmondta milyen mélyre, ássák ki, majd felírta, hogy milyen építőanyagból mennyit szerezzenek be. Kezdetben, amíg az engedélyekért, az OTP-hitelügyben szaladgáltak, csak szombaton és vasárnap dolgozgattak. Aztán Katinak jutott eszébe, hogy vegyék ki mindketten a szabadságukat és költözzenek a telekre egy sátorba. Ez sem ment' egyszerűen. El kellett helyezniük a gyerekeket. Az anyósánál, az anyjánál. Egy-egy hétre, aztán a nővérénél és a sógornőjénél. Gézának azonban alig akadt segítője, pedig már hozták az anyagokat is. Katika elrendezte a sátrat, megtisztította a környékét a gyomtól, aztán boldogan körbetekintett. Arasznyi domb volt az egész telkük, de végiglátott az utcán, tekintete le- siklott a tóra, a tó mögötti kis erdőre. Vasárnaponként majd kirándulunk oda a gyerekekkel, gondolta. Géza még mindig nem hozta a vizet. Mi történhetett vele? Sohasem szokott sokáig elmaradni, pletykálni. Várt még öt percig és elindult a szomszédba. Horváth bácsi, a szomszéd meg a férje egy rozoga hordó abroncsait kalapálták. — Jó napot — köszönt Katika. — Azt hittem, elvesztél — fordult a férjéhez —, azért jöttem át. Kész a sátor. — Jó napot, menyecske — nevetett Horváth bácsi —, mi is rögtön kész leszünk. Tudja mi ez? Víztározó! Na, még azt a középső abroncsot húzzuk meg egy kicsit. A többi már a víz dolga. — Ebbe akarnak vizet önteni? — nevetett Katika. — Ebbe? Hiszen ujjnyi hasadékok vannak rajta. — Mondottam, hogy az már a víz dolga — emelte fel a mutatóujját az öreg Horváth. — Különben is, asz- szony ehhez nem ért. Uuncutkásan mosolygott, s ráka- csintott Gézára. — Na, szomszéd, görgessük át, oda a kerítés mellé, és nem kell többet vödrözgetni. Katika csak később döbbent rá, hogy milyen okos a Horváth bácsi ötlete. A hordó ott áll a kerítés mellett, a motoros kúttól egy hosszú gumicsövön vezették bele a vizet, és merhettek belőle, amennyit akartak. Kezdetben persze, a hordó százfelé szórta a yizet, de amint dagadtak a bordái már egy csepp sem ment veszendőbe. — Na, szomszéd, hol az a jól be- hűtött sör? — Sör? — meresztette szemét Géza is, Katika is. — Az ám, sör, méghozzá hideg sör. — Nincs. Nem hoztunk. Mi nem iszunk. — Maguknak nem is kell inni. De aki ide kalákába jön, annak inni muszáj, mert kiszárad a torka. Na, majd szólok én az öreg Gézának. Ezt nem ússza meg szárazon! Nevetett. Aztán szemügyre vette a házhelyet. Ühüm, dörmögött közben, nem rossz, csakhogy ha már így van, akkor ide mellé kell rakatni a kamrát, szerszámoknak, biciklinek, meg limlomnak. így olcsó lesz, talán még egy ezresbe sem kerül, de majd később, ha rájönnek, hogy anélkül nincs lakás, akkor a háromszorosát is fizethetik. — Hát ez meg mi? — bökött a már kiásott fundamentumra. — Ez? Hát az alap — mondta Géza kissé csodálkozva. — Szóval a fundamentum. Itt lesz az egyik szoba, ott a másik, igaz? Géza és Katika szinte egyszerre bólintottak. — És? Hogy gondolják? Az ablak- párkánynál lesz a padló? — Majd kihordjuk a földet. — Maguk épp olyan okosok, mint némelyik ostoba. Már harag ne legyen azért. Dehát mi a jó fenének dobálják ide a földet, hogy aztán vödörrel innen kicipeljék. Belésza- kadnak ennyi felesleges münkába. Persze, mert az istennek se kérnének tanácsot az öregtől! Értünk mi hozzá! Tudjuk mi, hogy s mint kell! Igaz, hogy ezt gondolják. Dehát maguk tudják. Én mindenesetre rögtön kifelé dobálnám a földet, hogy utána ne kelljen vele cipekedni. Dehát maguk tudják. Jöjjenek át egy pohár borra, mert söröm nincs, aztán visz- szajövök magukkal. Ma ráérek segíteni. Délután már az preg Géza is ott volt, az após. Este felé meg arra téved az öreg Géza másik cimborája is. Ásóval a kezében. A nap már régen megfürdette a tó tükrében az arcát, és az ég peremére dobott felhőpaplan alá bújt. A kalákázók üldögéltek még egy ** cseppet, ittak egy-egy pohár bort, aztán elköszöntek a fiataloktól. — Géza, Gézukám — simult férjéhez Katika ■—, alig akarom elhinni, hogy végre a sajátunk épül, és hogy már itt is éjszakázunk. Géza csak bólintott, s talán kicsit jobban megszorította Katika vállát. Aztán bementek a sátorba. Mindketten érezték, hogy holtfáradtak, mégis egymáshoz simultak. Ritkaságok rezervátuma Érintetlen természeti kincs
