Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-05 / 182. szám

1981. AUGUSZTUS 5., SZERDA kMiíop Heti jogi tanácsok Az öröklési bizonyítvány szerepe Eljárás külön vagyon esetén # Akivel a szerződést meg­kötöttem, meghalt, amiatt az ingatlan átírása elmaradt. Mit lehet tenni, hogy a vevő ne károsodjon? Az utóbbi időben többször foglalkoztunk ingatlan adás- yétellel. Egy panaszlevél kap­csán, tájékoztatást adtunk, mi a teendő az ingatlan adás­vételénél, arról, hogy ingat­lanvásárlásnál elengedhetet­len feltétel az írásbeliség. Az adás-vételi szerződések ismertetése során, számos le­vél érkezett hozzánk, amelyek között az ingatlan-nyilvántar­tásban szereplő adatok he­lyességét is vitatták. Erről is írtunk, sőt legutóbb arra is felhívtuk olvasóink figyel­mét, hogy az ingatlan vá­sárlójának alapvető érdeke, mielőtt bármit is tesz, az in­gatlan-nyilvántartás (telek­könyv) adatainak megismeré­se. Sok bosszúságtól óvja meg magát az a vevő, akinek első útja a telekkönyvhöz vezet, és csak ezt követően előlegezi le az ingatlant. Tá­jékoztatást adtunk két olva­sói levél kapcsán arról is, hogyan lehet kijavítani az adás-vételi szerződésbe téve­sen bekerült helyrajzi számot. Természetesen nem úgy, hogy fogjuk a tollat, és átírjuk, főleg nem akkor, ha a telek­könyvben is helytelen a szám. Egyik olvasónk válaszolt arra az írásunkra, amelyben megírtuk, hogy kérjen örök­lési bizonyítványt, és annak alapján forduljon az illetékes telekkönyvi hatósághoz, a vá­rosi és járási földhivatalhoz. Arról is adtunk tájékozta­tást, hogy milyen nyilatkoza­tokat kell beszerezni ahhoz, hogy az öröklési bizonyítvány kiállítható legyen. Jogilag eléggé bonyolult el­járás és mindenképpen hasz­nos, ha a jogi információk mellett, jogban járatos sze­mélyt is igénybe vesz a dol­gozó. Akkor nem került volna olyan helyzetbe, hogy eluta­sítják a tanácsnál, mondván, hogy olvasónk, mint az ingat­lan vevője, nem jogosult öröklési bizonyítvány kiállítá­sát kérni. Ezt a felvilágosí­tást azért kapta, mivel ahhoz, hogy öröklési bizonyítvány ki­állítható legyen, hagyatéki eljárást kell lefolytatnia, te­kintettel arra is, hogy koráb­ban ilyent nem folytattak le, az elhunyt örökhagyó után, aki az ingatlant olvasónknak eladta. A tanács szakigazgatási szervénél tévedésben vannak. Hagyatéki eljárás lefolytatá­sát nemcsak a törvényes és végrendeleti örökösök kérhe­tik, hanem az is kérheti, aki­nek jogi érdeke fűződik az eljárás lefolytatásához. Ol­vasónknak pedig nyilvánvaló, hogy jogi érdeke fűződik eh­hez, mert így lesz megálla­pítható, hogy az örökhagyó helyesebben az eladó, életében olvasónknak eladta egyetlen ingatlanát, más ingatlana, va­gyona nem volt, és ha mind­ezekről a leszármazó és a túl­élő feleség nyilatkozik, meg­állapítható lesz, hogy az el­hunyt eladó milyen helyrajzi számú ingatlant adott el — nyilván csak a sajátját ad­hatta el, a másét nem —, és így kijavítható lesz a helyte­lenül megjelölt telekkönyvi helyrajzi szám, és a tulajdon­jog bejegyezhető lesz olva­sónk javára. A tanács határozatát tehát fellebbezzék meg. Tanácsol­juk, hogy csatolják be az el­hunyt eladó halotti anya­könyvi kivonatát, pótlólagos beadványukban jelöljék meg, hogy hol volt az elhunyt ál­landó lakása, jelöljék meg a törvényes örökösként számba jöhető személyeket (leszár- mazókat, házastársat), azt, hogy az elhunyt végrendele­tet nem készített és hogy semmi néven nevezendő ingó vagy ingatlan vagyona az el­hunytnak nem volt, ami a ha­gyatéki eljárás tárgyát képez­hette volna. Jelöljék meg, hogy ezért kérik az öröklési bizonyítványt, és ezért kérik a tanács szakigazgatási szer­vét az eljárás lefolytatására (a nemleges hagyatéki leltár felvételére) és arra, hogy a tanácsi eljárás után, tegyék át az iratokat az illetékes közjegyzőhöz, hogy az a te­lekkönyvi bejegyzéshez szük­séges öröklési bizonyítványt kiállíthassa. • A házastárs különvagyo­náról. Egyik olvasónk felkeresett bennünket Nagykátáról. El­mondta, hogy testvére meg­halt, leszármazó nem maradt hátra. Testvére 3-4 évvel ezelőtt megházasodott, és ez alatt az idő alatt testvére la­kóhelyén felépítettek egy csa­ládi házat, amelyet a feleség nevére íratott. Nem is ezzel kapcsolatban van olvasónk­nak problémája, hanem azzal a másik ingatlannal, amelyet testvére a külön vagyonából, még a házasságkötés előtt év­tizedekkel előbb épített a községben. Ezt is a feleség nevére írták, mint közös szer­zeményt — írja olvasónk. Ugyanakkor azt is elmond­ta, hogy ezt az ingatlant az elhunyt testvére nem hagyta a feleségére, életében _ sem ajándékozta neki, és végren­deletet sem hagyott hátra. Pusztán úgy kerülhetett a különvagyon a feleség nevére, hogy a feleség nyilatkozott, miszerint ez az ingatlan is há­zastársi vagyonközösségbe tartozik, és egyéb örökös nincs. Nehezen képzeljük el, hogy ez utóbbi valós lenne. A ha­gyatéki eljárás lefolytatása előtt, a hagyatéki örökösöket az elhunyt leszármazóit, test­véreit, és az arra illetékese­ket a hagyatéki leltár felvéte­léhez behívja az illetékes ta­nács. Olvasónk maga is el­mondta, hogy ő is kapott idé­zést, de valamilyen oknál fogva nem jelent meg. Tehát itt a hiba, és ezért következ­hetett be az, amit most két év után sérelmez olvasónk. Azt tanácsoljuk, járjon el az illetékes közjegyzőnél, a tanács hagyatéki előadójánál, győződön meg a helyes tény­állásról, és azután tárgyalja meg jogban járatos és képvi­seletre jogosult személlyel az ügyet, és ha úgy találják, nyújtsanak be keresetlevelet, mert bár nem ismerjük való­jában az ügy tényállását, de az említett ingatlan nem vál­hatott közös vagyonná. Kö­zös vagyonná 15 évi házassági együttélés után csak az a kü­lönvagyonhoz tartozó tárgy lép, amely a mindennapi kö­zös életvitelt szolgáló, vala­mint a szokásos mértékű be­rendezési és felszerelési tárgy helyébe lép. Az említett in­gatlan pedig nem tartozik ezek közé. Dr. M. J, A Legfelsőbb Bíróság elöntései Életveszélyes csecsemőotthon Az egyik városi tanács be­ruházási vállalata egy építő­ipari vállalattal szerződést kö­tött csecsemőotthon létesítésé­re. Már az átadás után is több javítást kellett elvégezni. Ké­sőbb újabb beázásokat észlel­tek, melyeket a kivitelező nem szüntetett meg arra hivatkoz­va, hogy szavatossági kötele­zettsége már lejárt. Ezért per indult ellene. A beruházási vállalat kere­setében előadta, hogy a vako­lat hullása miatt az épület életveszélyes. Több szobát má­ris kénytelenek voltak lezárni. Az elsőfokú bíróság a kere­setet elévülés címén elutasítot­ta. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság ezt a döntést megvál­toztatta, és az építőipari válla­latot kötelezte: a javítási mun­kálatokat megállapított határ­időn belül végezze el. A kirendelt szakértő hely­színi szemlét tartott és megál­lapította: a szobák huszonöt százaléka hibás, mert az épít­kezéskor eltértek a tervtől, nem tartották be a műszaki előírásokat Olyan födém ké­szült, ami miatt az épület szel- lőzetlen, salétromos. Az utóla­gos javítások sem voltak meg­felelőek. Ennek ellenére a hi­bák megszüntethetők, ha a te­tőszerkezetet a födémig le­bontják és az előírásos módon újból felépítik. A szakvéle­mény alapján a Lagfelsőbb Bíróság kimondta: a létesít­mény a kivitelezési hibák mi­att a rendeltetésszerű haszná­latra alkalmatlan. A továbbiakban az- ítélet rá­mutatott arra, hogy ÉVM-ren- delet értelmében alkalmatlan­ság esetén a szavatossági jo­gok elévülési ideje az átadási­átvételi eljárás befejezésétől számított három év. Ezen az időn belül a kivitelező több hibát javított ki, ami a Pol­gári Törvényköny szerint a szavatossági igény elévülését megszakítja. Ez azt jelenti, hogy a legutóbb végzett javí­tástól számított három éven belül a szavatossági igény ér­vényesíthető. Ennek megfele­lően. a beruházási vállalat ke­resetét időben nyújtotta be, te­hát. az elévülési kifogás alap­talan. A javítások elvégzésé­re — szakértői vélemény alap­ján — a Legfelsőbb Bíróság határidőt szabott meg. Újított, de nem versenyzett Egy gyár újítási versenyt hirdetett azzal, hogy abban bárki részt vehet, aki az évi újítási feladatterv valamelyik pontját megoldja. Azt is meg­állapították, hogy a résztvevők milyen feltételek mellett, mi­lyen különdíjazásban részesül­nek. Másokkal együtt, az egyik technikus is javaslatot nyújtott be, amit elfogadtak és meg­valósítása iránt intézkedtek, mert úgy látták, hogy bér- és anyagköltség-megtakarítással jár. Az újítás díjazására azon­ban hasznosítási szerződést nem kötöttek.- Később vita ke­letkezett közöttük, hogy a versenyben részt vevőkre vo­natkozó díjazás előírásai ezút­tal alkalmazhatók-e. Ilyen előzmények után a -technikus a gyár ellen pert Tíz nap rendeletéiből A földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztéséről. A zártkertekben út és közmű­vek létesítéséről a Magyar Közlöny 31. számában jelent meg a 16/1981. MT. számú rendelet, és az 1016/1981. MTH. számú határozat. A kereskedelmi vámtarifa módosításáról ugyanitt olvas­hatják az érdekeltek az 1/1981. Kk. M.—PM. számú rendelet, valamint: — a meghatározott munka­körök betöltésének képesítés­hez kötéséről kiadott 8/1981. MÉM. számú rendeletet, — a nagyüzemileg nem hasznosítható földek tartós használatba adásáról kiadott 9/1981. MÉM—ÉVM—PM— IM. számú rendeletét. A középfokú oktatási intéz­ményekről a Magyar Közlöny 39. számában jelent meg az Gönczöl Katalin könyve A bűnelkövetők tipológiája Cesare Lombroso óta a bű­nözők osztályozása, tipizálása önmagában már meim újdon­ság. Hiszen az egykori olasz antropológus száz esztendő­vel ezelőtt a legmerészebb tipológiára vállalkozott: kül­ső jegyek, stigmák alapján meghatározta — horribile dic- tu — a bűnöző típust. Lomb­roso szerint szűk holmiok, aránytalanul fejlett járom­csontok és állkapocs, mély szemgödrök, kis űrtartalimú koponya, nagy szőrzet jellem­zi többek között a született bűnözőt, ém bármennyire is királyi útnak látszott a bűnö­zővé válás rejtélyének meg­oldásához e sti.gmiatizációs _ el­mélet, a lombrosói tipológia napjainkra már csak a tudo­mány emlékezetes tévedései közé tartozik. Maga a tipoló­gia. mint módszer azonban to­vábbra is életképes maradt, erre a legújabb honi példa a kriminológus Gönczöl Katalin közelmúltban megjelent köny­ve, A visszaeső bűnelkövetők tipológiája. Visszaesők Hogy miért a visszaesőkkel, vagyis a legveszélyesebb bű­nözőkkel foglalkozik elsősor­ban a szerző, arra alighanem a hetvenes évek eseményei szolgálnak magyarázattal. Et­től az időszaktól kezdve a bün­tetőjogi szemléletet és gyakor­latot Magyarországon mind­inkább a polarizálódás jellem­zi: az alkalmi, „kis” bűnözők­kel szemben az igazságszol­gáltatás türelmesebbé, elné­zőbbé vált, ugyanakkor a ko­nok törvényszegőkkel szem­ben keményebb kurzus érvé­nyesül. A bűn tetőpolitika f el­ismerte, hogy apróbb vétsége­kért nem feltétlenül szükséges szabadságvesztésre ítélni az elkövetőt, mert a rövid fogva- tartás a bűnözés akadémiája­ként aposztrofált börtönökben gyakran többet ront, mint használ. Amíg tehát az egyik póluson a klasszikus bünteté­si forma, a börtön háttérbe szorul, s helyébe mindinkább a pénzbüntetés lép, addig a másik póluson, a visszaeső bű­nözők körében egyre hosszabb szabadságvesztések várnak a bűnelkövetőkre. A legsúlyo­sabb esetekben pedig sajátos kétlépcsős szankció, „dupla fe­nekű” fegyházbüntetés fenye­geti az egyént, az első szabad­ságvesztést magáért az aktuá­lis bűncselekményért, a má­sodikat — szigorított őrizet cí­mén — voltaképpen az egész bűnözői pályafutásért szabják ki a bíróságok. A visszaeső bűnözők kezelé­se tehát az egész kriminálpo- litika egyik sarkalatos pontja, hiszen nem kevesebbről van szó, minthogy mennyire szer­veződik meg a társadalomban egy konokul törvénysértő ré­teg. Két csoport Gönczöl Katalin véleménye szerint sorsdöntő kérdés, hogy az igazságszolgáltatás felis­merje: a visszatérő börtönla­kók több ezres serege jelleg­zetesen különböző csoportok­ból tevődik össze, eltérő áram­latokból áll, s ennek megfele­lően az ítélkezéstől a bünte- tésvégrehajtáson ót az utó­gondozásig különböző bánás­módot igényel. A szerző empi­rikus kutatásainak egyik fon­tos következtetése, hogy más és más nevelési programra van szükség a reszocializáció érdekében a betörők és tolva­jok, illetve a rablást vagy ne­mi erőszakot elkövető agresz- szív egyének esetében. A példa nem véletlen, a visszaeső törvénysértők életút­ját vizsgálva ugyanis — a ki­sebb számú élősdi bűnözőn, elsősorban csavargón kívül — alapvetően két eltérő típusú bűnözői karrier bontakozik ki: egyrészt a vagyon elleni bű­nözőké (sikkasztok, csalók, tolvajok, orgazdák stb.) más­részt az erőszakos bűncselek­ményeket elkövetőké (ember­ölés, testi sértés, nemi erő­szak, rablás, garázdaság, hiva­talos személy elleni erőszak). A két csoport különbözősége távolról sem esetleges vagy véletlenszerű, a két réteg a társadalmi hierarchia más-más szintjén helyezkedik el. A ku­tatás eredménye alapján az agresszív, erőszakos bűnözők a társadalom legalsóbb csoport­jaiból kerülnek ki, a vagyoni rend megsértői ehhez képest felsőbb réteget képeznek, oly­annyira, hogy bizonyos szem­pontból a társadalmi közép- osztály ismérveivel is rendel­keznek. Igen jellemző pél­dául, hogy az erőszakos bűnö­zők helyét már az iskola fé- li'g-meddig kijelöli, amikor 37 százalékuk analfabétán, vagy félanalfabétán bocsátja ki a felnőtt életbe. A társadalmi beilleszkedés e zavarát még- csak súlyosbítja a negatív csa­ládi szocializáció. Ebben a körben a szülők vagy testvé­rek 47 százaléka bűnöző, 27 százaléka alkoholista, 8 száza­léka elmebeteg. A devianciák­nak ez a halmozódása ugyan­akkor csak fél-negyed részben jellemző a másik csoportra, a vagyon elleni bűnözőkre. Reformok Gönczöl Katalin az empiri­kus anyag birtokában több progresszív jellegű intézkedést javasol, így szükségesnek tart­ja a börtönön belül az önkor­mányzat fejlesztését, továbbá, hogy a cigány származású el­ítéltek lehetőséget kapjanak nemzetiségi kultúrájuk ápolá­sára. Lengyelországi példára hivatkozva szó esik az átme­neti otthonok hiányáról is, ez az intézmény a zárt intézet és a szabad élet között félúton helyezkedne el. A börtönökben az utóbbi esztendőkben elkezdett refor­mokat (eltörölték a sötét zár­kát, bizonyos fegyintézetekben lehetővé tették a szabadságo­lást stb.) Gönczöl Katalin vé­leménye szerint tehát folytat­ni kell. Különben kialakulhat az a helyzet, amit a könyv az alkoholelvonó kezeléssel kapcsolatban regisztrál, hogy ugyanis gyógyulás mindössze az esetek 10—20 százalékában következik be. Csakhogy a 10 százalékos eredmény az idé­zett tanulmány szerint — egyenlő az alkoholizmus spon­tán gyógyulásával... Babus Endre 1981. évi 9. sz. törvényerejű rendelet. A tűzvédelmi, valamint az üzemrendészeti dolgozók leve­lező tanfolyamáról a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 14. száma tartalmaz fontos tájékoztatót, valamint az 1982. évi belföldi és külföl­di aspirantúrára való pályá­zati felhívást. indított, amelyben a bíróság­tól annak megállapítását kér­te, hogy az újítási versenyben részt vevők számára kitűzött különdíjazás megilleti. A já­rásbíróság a keresetet eluta­sította, fellebbezésre azonban a Pest megyei bíróság _ ki­mondta: a javaslat a pályázati feltételeknek megfelel. A jog­erős ítélet ellen emelt törvé­nyességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság íté­letét hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította. Tévedett a megyei bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a technikus a díjkitűzési feltételeket teljesítette — mondta ki a határozat. Javas­lata ugyanis — mint ahogyan maga is elismerte — a fel­adatterv egyik pontjára sem vonatkozott. Ez viszont azt je­lenti, hogy az újítási verseny­ben nem vett részt. Egyébként az újítási kiírás szerint a kü- löndíjazással járó megtakarí­tást a javaslat nem eredmé­nyezett. csak anyagköltség­csökkenést, ami nem ugyan­az. Az anyagmegtakarítás nem csupán gazdaságossági szem­pontból fontos, hanem a nép­gazdaság rendelkezésére álló anyagok korlátozott mennyisé­gére tekintettel is, különös je­lentősége van. Aki velünk játszik, annak egyelőre nincs más dolga, mint megőrizni a kiürült Centrum gyufásdobozok számozott hátoldalát. Az év végén sorsoláson dől el, hogy a 35-féle gyufásdoboz közül hányas számúval pályázhat. A beküldési határidőt és a sorsolások idejét később közöljük. Figyelje hirdetéseinket: játékban a Centrum! centrum Áruházak t • ! ' f.H ■ ; ; . - < ‘ .•rí! '.Ú>h'V,a> ■ SCH* &W.Í ■ & rt;,: 'll 1 r t " V/O/Qf ^ ft y ^' y " ■ . lánykacipö 1^6, 137.20 Ft női szandál 3^9.- 215.40 Ft nőijerséyruha 5/0- 324- Ft bakfisruha 20b, 175- Ft női hálóing 1jB5, 11 í - Ft női fürdőruha 5^0- 222- Ft női rétikül ’ -5J0Ö- 330- ,ft _______ ■ s í K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom