Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
1981. AUGUSZTUS 5., SZERDA Készül a berendezés Sport és kultúrcikk szaküzlet nyílik Százhalombattán a déli lakótelepen augusztus 19-én. A Pest megyei Divatcikkipari Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói ezekben a napokban rendezik be az új üzletet. Bozsán Péter felvétele Lakóterületen Eljúsági fórum Űj kezdeményezésről született döntés a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén: lakótelepi ifjúsági fórumokat rendesnek. A HNF és a KISZ az ifjúságpolitikai határozat szellemében mintegy ötven településen, budapesti kerületekben hívja kötetlen beszélgetésre, együttgondolkodásra a fiatalokat. Általános ugyanis a tapasztalat, hogy a mozgalomban betöltött szerepükhöz viszonyítva kevés a közvetlenül a fiataloknak szóló, • az érdeklődésüket kiváltó népfront- rendezvény, klub, valamilyen speciális fórum. Az ősszel induló rendezvénysorozat tehát — amelynek szervezési előkészületeit a napokban kezdték meg — hiányt pótol, s a népfront ifjúsági munkájának új, jelentős eleme lehet Akkor kenyér — ha meleg Mikor süssön a váci pék? Nem is hinné az ember, hogy mekkora szervezés, mennyi intézkedés előzi meg egy harmincnégyezres kisváros — adott esetben Vác — hét végi élelmiszer-ellátását. Már hétfőn találkoznak a kereskedelmi vállalatok, a termelők és a tanács illetékesei. Elemzik a friss tanulságokat, kidolgozzák az a heti feladatokat. Utána pedig naponta telefonon tartják a kapcsolatot egymással. Mindezek ellenére is előfordul, hogy a vásárlók csalatkoznak, sőt mi több, felpaprikázva távoznak az üzletből, mert nem kaptak kenyeret. Márpedig, mint ahogyan azt unos-untalan emlegetni szoktuk, nálunk a kenyér hangulatformáló, ahogy mondani szokták politikai kérdés. írre is esküsznek Hosszasan morfondírozhatnánk róla, vajon miért lettünk ilyen kényesek pont a kenyérre? Akadnak, akik azt állítják, étkezési szokásaink miatt van így. Mások sokkal összetettebb okot emlegetnek. Nem is olyan régen ebben az országban sok embernek nem jutott elég betevő. A nyomor emléke miatt van a kenyérféltés. Akár így, akár úgy, tény, hogy tavasz óta emlékeztetők, jegyzőkönyvek, jelentések kötege született a váci kenyérellátás nehézségeiről, s az előbbiekben említett hétfői megbeszéléseknek is ez a legfontosabb témája. Nem azért, mintha a váci és a város környéki üzletekben rendszeresen hiánycikk lenne a kenyér. Ebben a városban sem marad senki cipó vagy vekni nélkül. A minőségre sincs különösebb panasz, sőt sokan éppen erre esküsznek. A neuralgikus pont az, hogy a hétvégeken, pontosabban szombaton délelőtt időnként egy-két bolt, néhány órára kifogy a friss kenyérből. Senki se higgye, hogy e bevezetővel kisebbíteni igyekeznénk a probléma súlyát. Ellenkezőleg. A váci kenyérügyet többször szóvá tették már tanácstagi beszámolókon, bizalmiak felhívták rá a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának figyelmét is. S valóban komolyan foglalkoztatja a kérdés a legilletékesebbet, az Észak-Pest megyei Tanácsának figyelmét is. S valóban komolyan foglalkoztatja a kérdés a legilletékesebbet, az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat váci körzetének vezetőjét, Fritz Jánost is. Kényes az ízlésünk — Áprilisban kezdődtek a bajok. Nálunk tavasszal mindig megugrik a fogyasztás, de az idei minden várakozásunkat felülmúlta. Nem tudjuk pontosan okát adni, hogy miért, de a vidékről a piacra járók, a hétvégi telkekre utazók, sőt még a külföldi turisták közül is sokan itt vásárolnak. A kérdés másik fele, hogy a vásárlók szemében csak az számít friss kenyérnek, ami még meleg. Így a pékek és a boltvezetők választhatnak: vagy előre megsütik a hét végi kenyér egy részét, s akkor esetleg a nyakukon marad, vagy egészen frisset adnak a vásárlóknak, s akkor ideig-óráig előfordulhat hiány. Korábban ezt az utóbbi szisztémát követték, s lám megsokasodtak a panaszok. — A város vezetőivel egyetértésben végül is az utóbbi megoldást választottuk. Annál is inkább, mert nemsokára az üzemekben és a kereskedelemben is bevezetik az ötnapos munkahetet, s akkor amúgy sem marad más lehetőség, mint az előresütés. r*»,» ä, ihosy pusztán a túlságosan kényes fogyasztói ízlés az oka á kenyérrel kapcsolatos panaszoknak? — Ez így természetesen nem igaz. Tény azonban, hogy Vácott még senki sem maradt kenyér nélkül. Emlékeznek talán, amikor május elseje előtt Pesten leállt egy kenyérgyár. Tömegesen jöttek hozzánk vásárolni, hamar kiürültek a polcok. De még ebben a rendkívüli, előre ki nem számítható helyzetben is találtunk megoldást. Éjszaka szedtük össze a pékeket, az üzemvezetőket, akit találtunk, s az ünnep délelőttjén is kinyittattunk három boltot. Nemcsak kifogás — Gyakran van szükség ilyen rendkívüli intézkedésre? — Nálunk is előfordul áramkimaradás, vízhiány, de ilyenkor más kenyérgyár segít. Nagyobb baj, hogy alag- útkemencéink most már gyakorlatilag folyamatosan működnek, nincs tartalék. Nagy szükség lenne egy plusz berendezésre. A tervek szerint — igaz, csak a tervidőszak végén —, jut is rá pénze a vállalatnak. De szerintem addig sok nehézséggel kell számolni. Hasonlóan súlyos gond, hogy kevés a pék. Ez nem a szokásos kifogás. A környéken már van olyan üzem, ahol időnként a műszakot sem tudják kiállítani. A magyarázat egyszerű. Nálunk, úgy 250— 260 óra munkával ugyan lehet akár 5—6—7 ezer forintot is keresni, de nehéz fizikai erőfeszítéssel, állandó éjszakázással, túlórákkal. Igen ám, de egy gyárban, vagy szövetkezetben is — 186 órával — összejön a 4 és fél, ötezer. ön melyik munkát választaná? Niedermüller Ferencné dr., a városi tanács kereskedelmi osztályvezetője szerint sem a sütőiparban dolgozók rossz munkájában kell keresni a bajok okát. Véleménye szerint az ellátási gondokon már sikerült úrrá lenni, de Fritz Jánossal együtt ő is tart az ötnapos munkahéttől. Hiszen jövőre már minden hét vége olyan lesz, mint eddig a kettős ünnepek. Nincs más megoldás, mint előre megsütni a pénteken eladandó kenyér nagy részét. S ez sem lesz könnyű feladat. A vásárlóknak tudomásul kell venniük, hogy nem juthat mindig meleg kenyér az asztalra. Árusítás alibiből — Talán lehetne mégis kiegyensúlyozottabbá tenni a hét végi kenyérellátást? Például úgy, hogy az árusításra kijelölt két cukrászda ne csak annyi kenyeret rendeljen a pihenőnapokra, ami negyed-fél óra alatt elfogy. Mert ugyebár az ilyen látszatmegoldás nem segít a helyzeten. — Ellenőrizni fogjuk, hogy megfelelően gondoskodjanak hz ellátásról á' níünkászün- napokon kenyeret és tejet árusító üzletek. Ez szerintünk is könnyítene a sütőipar és a kereskedelem gondjain. El is határoztuk, hogy január 1-től több üzletet is kijelölünk a szombati-vasárnapi kenyérárusításra. Ez a megoldás valóban javíthat a helyzeten. Cs. A. Gépipari rosta Betöltetlen döntő szerep Érdekes és elgondolkoztató eredményekre vezettek azok a vizsgálatok, amelyeknek célja a nemzetközi és a hazai tapasztalatok egybevetésevolt a gépipar termékválasztékánál. Kiderült például, a magyar gépipar két, két és félszer többféle gyártmánytípust bocsát ki, mint más országok nála fejlettebb azonos iparterülete, ugyanakkor részvétele a nemzetközi munkamegosztásban jóval kisebb az áruválaszték alapján föltéte- lezhetőnél. Egyszerűbben s egyszersmind nyersen fogalmazva : indokolatlanul hosszú a terméklista, ennyiféle árucikket gazdaságosan előállítani. versenyképesen értékesíteni nem lehet. Rejtett hatások Nagy hagyományai, fölhalmozódott tapasztalatai vannak a megye gépiparának sokféle gyártási területen. A múlt ilyesfajta értékeihez — mint amilyen például a járműgyártás, a híradás-, a vákuum- technika több ága — szerencsésen ötvöződnek a friss eredmények, azok, amiket a közúti jármű-gyártás, a fényforrástermelés, a villamosmo- tor-készítés, az élelmiszeripari gépek előállításának egyes területei fölmutatnak. Ha ebből a szemszögből próbálunk meg ítéletet alkotni, úgy tűnhet, máris készen áll a rosta, amin szétválaszthatjuk a fejlesztésre érdemes, az elért színvonalon tartandó, a nem fejlesztendő, s a megszüntetendő termékeket, gyártási területeket. A rostára valóban nagy szükség van, ám kezelése rendkívüli gondosságot követel, hiszen a legutóbbi évek bebizonyították: a körültekintés nélkül fölszámolt, az adott termelőhelyen gazdaságtalannak minősített tevékenység nagyon is hiányzik más területen, e hiány zavarokat okoz, népgazdaságilag kifizetődő exportot hiúsít meg, s fennakadásokkal véteti észre magát a belföldi ellátásban. Ennek ismeretében érdemei igazán elismerést az a fejlesztőmunka, amely a Csepel Autógyárban, a Mechanikai Művekben, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban valósult A grome teorológia A víztartalékok fogyóban A rosszabb vízgazdálkodású talajok nedvességtartalékai kimerültek — másutt a kánikulát egyelőre viszonylag jól tűrik a növények. A kánikula a Duna—Tisza közén, a monori dombságtól délre az amúgy is rossz vízgazdálkodású homoktalajok utolsó nedvességtartalékát is felszippantotta. Ezen a területen a talaj felső, félméteres rétegének nedvességtelítettsége 20—30 százalékos, ami az évszakhoz képest is igen alacsony érték. Azokon a földeken, ahol a vízkészlet mindössze 20 százalékot tesz ki, a növények már semmiféle nedvességutánpótláshoz nem jutnak, számukra ,,hozzáférhetetlen” ez az igencsak minimális vízadag. A növényzet helyenként sárgul, és azokat a jellegzetes tüneteket mutatja, amelyekből a mezőgazdászok egyértelműen következtetni tudnak a növényzet hiányos ellátására. Másutt az országban a növényállomány viszonylag jól tűri a 35 fokos hőséget. Az Az északkeleti országrészben a talaj még kellő mennyiségű nedvességet tárol, igaz, ez a vízkészlet a szokásosnál valamivel mélyebben van, de a kukorica gyökérzete számára még elérhető közelségiben. A Dunántúlon átlagosan 40—50 százalékos a talaj felső rétegének telítettsége, a Kisalföldön csak ennél valamivel rosszabb — néhány százalékértékkel —, s ezeken a vidékeken is általában fölveszik a növények a fejlődésükhöz, érésükhöz szükséges vízben oldott tápanyagokat. Természetesen ezek csak átlagos értéknek tekinthetők. Még a nagyobb tájkörzetekben is előfordul, hogy egy-egy gazdaság kapásnövényei most ugyancsak szorongatott helyzetben vannak, mert a korábbi időszakban az adott terület kimaradt az esőzónából. A kánikulai napokon a talajfelszín — amennyiben kellőképpen telített nedvességgel — 7—8 milliméternyi csapadék elpárologtatósára képes négyzetméterenként. Ez az érték most lényegesen alacsonyabb, mivel a talaj nedvességtartalma augusztusban túlságosan alacsony, ennél fogva a párologtatás is szerényebb mértékű. A gazdacon növekvő kapásnövény-állo- mány amúgy is zárt rendet alkot a földeken, s az erős párolgás ellen bizonyos fokú védelmet jelent. Az agroimeteorológusok mérései szerint három év óta először a növényállomány a nyári időszakban végre hozzájutott a szükséges hőtömeghez, ami segítette a növények fejlődését. A fény- és energiafelvétel is zavartalan volt. Á kánikula átvészeléséhez furcsa módon hozzásegít az, hogy a kora nyári hetekben szárazság volt, s a kukorica mélyebb gyökérzetet fejlesztett ki, így most, az augusztusi szárazabb időszakban a mélyebb rétegekből hozza fel a nedvesség egy részét. Országszerte nagy erővel öntöznek a gazdaságokban. Az öntöző főművek gépei éjjel is járnak. meg az ötödik ötéves tervben — amire példaként érzékeltetésül csak annyit, hogy az autógyár árbevételében a hagyományos termékek aránya rr|ír alig lépi túl az öt százalékot —, mert tiszteletben tartották lépéseik összefüggéseit mások lépéseivel. Közhelynek számít, hogy a termelés olyan bonyolult láncolat, ahol egy-egy láncszem áthelyezése, kivevése a többi közül hatások sokaságával jár, s ráadásul ezeknek a hatásoknak az egy része rejtett, többszörös áttételek közvetítésével érvényesül, ám így vagy úgy, de: van! Tények figyelmeztetnek rá, a gyártók némelyike nem számol kellő mértékben fejlesztési, termékszerkezeti változtatásai következményeivel, s amíg sok esetben a vállalati meg a népgazdasági körben egyaránt gazdaságtalan termékek előállítását csak vontatottan szünteti meg, bizonyos áruknál hamari a döntés. A rosta tehát, amire olyannyira szükség van, még meglehetősen tökéletlenül működik, amibe szemléleti okok éppúgy belejátszanak, mint ösztönzésbeliek. Az árrendszer mérséklődő, de még mindig fönnálló bonyolultsága például termékek soránál födi el a tényleges gazdaságosságot vagy ráfizetést, s az állami támogatások indokoltnál nagyobb mértéke — illetve meg nem adása ott, ahol átmenetileg nagyon is értelmes lett volna — sem segíti elő a tisztánlátást. Érzékelteti ennek a helyzetnek az ellentmondásosságát a következő tény: a megyében, bár korántsem büszkélkedhetünk különösebben a könnyűipari cégek korszerűségével és versenyképességével, ezek a vállalatok a nem rubel elszámolású kivitelben két és félszer akkora nyereséget „könyvelhetnek el — az árbevétel arányában számítva —, mint a gépipari termelőhelyek. Magyaron: a haszon a gépipari exporton a legkisebb. így fő, az egy fő Semmi túlzás nincs abban az állításban, hogy a gépiparnak kiemelkedő szerep jut a kvalifikáltabb munkával, korszerű technológiával készített, versenyképesen értékesíthető ipari termékek teljes termelésen belüli részarányának növelésében. Ennek a szerepnek azonban csak akkor tud igazán megfelelni, ha jól működik a rosta, ha az eddigieknél határozottabb szelekció érvényesül a gyártás- és gyártmányfejlesztésben. Ezért kap fő helyet a termékválaszték vizsgálata, hiszen ennyiféle árut képtelenség haszonnal előállítani. S mert az elavult, nehezen értékesíthető gyártmány ugyanúgy leköti — ha nem jobban! — a munkaerőt, az eszközállományt, kevesebb jut oda, ahol nagyobb kamatokkal tevékenykedhetne, működhetne. Ebből a fölismerésből és napi tapasztalatból táplálkozik például az Ipari Műszer- gyárnak az az elhatározása, hogy a kivitel gazdaságosságát a motorcsaládok folyamatos korszerűsítésével lehetséges — és szükséges! — javítani, hanem magában a gyártásban is lépéseket kell tenni, elsősorban a gépesítés, az automatizálás irányában. Mert egy fő az egy fő akkor is, ha régen elavult, alacsony termelékenyáégű berendezést kezel, s akkor szintén, amikor korszerű szerelési eszközök közbejöttével a korábbinak három-, négyszeresét állítja elő, akár mennyiségben, akár értékben. Napjainkban az látszik reálisnak, hogy a megye gépipari termelőegységei a következő években, esztendőkben ha- rom-négy százalékkal gyarapítsák termelésüket. Az átlag mögött azonban jelentős eltérések alakulnak | majd kJ vállalat és vállalat között, jórészt annak hatására, hol hogyan és mennyi idő alatt reagálnak a piaci jelzésekre, a felhasználói igényekre. Egy valami bizonyos: ma nincs egyetlen olyan gépipari vállalat sem a megyében, amelyet emberi, technikai és technológiai adottságai eleve reménytelen helyzetre kárhoztatnának. S ez itt a lényeg! Mert, ahogy mondani szokás: szabad a pálya, út nyílik mindenki előtt. Ami és ahogyan Vannak már ma is látványos, mértéktartóbban fogalmazva versenyt álló eredményei, sikerei a megye gépiparának a közútijármű-gyartás- ban, a mezőgépek, az élelmi- szeripari gépek előállításában, a műszer-, a híradástechnikai ipar, a vákuumtechnikai ipar egyes területein. Ezek beszédes tanúk amellett, hogy ami szükséges, az lehetséges, ám hiba lenne úgy vélni, ehhez mindössze elhatározás kell. Az is — mert némely helyen hiányzik, holott az egyéb feltételek rendelkezésre állnak —, de kell hozzá megfelelő hazai és nemzetközi munkamegosztás, például az alkatrészgyártásban, a fejlesztések egyeztetésében szintén, s jobb gépkereskedelmi munka éppúgy kívántatik a gyorsabb haladáshoz, mint a javító, karbantartó szolgáltatások kialakítása. Ez utóbbiak nélkül alig lehet ma már üzletet kötni a nemzetközi piacokon! Ahhoz tehát, hogy a rosta megfelelően működjék, nem elég magát a rostát szemmel tartani. Legalább ilyen fontos annak belátása, ami és ahogyan a rostára kerül, az meghatározza, mi marad fenn, s mi hullik rajta át, azaz, ha némely gyártó a következő években nem jut ötről hatra, abban aligha a rosta a ludas, sokkal inkább az a rostáló. Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — megkülönböztetett figyelemmel szól a gépipar teendőiről, úgy fogalmazva, hogy „a gépiparnak döntő szerepet kell betöltenie a gazdasági fejlődésben és a külgazdasági egyensúly távlati megalapozásában”. Ma ez a döntő szerep még betöltetlen, s a teendők súlya, sürgőssége ehhez mért. Mészáros Ottó Ceglédről exportra Kedvelt aromás Italok Akár a Hungarovin kirendeltségét, akár a Pest megyei pincegazdaság üzemét keresi valaki — ugyanabba az irány- I ba igazítják Cegléden; bár a szikvíz, bor, pálinka és üdítőital „szülőhelyének” hivatalosan Közép-magyarországi Pincegazdaság már a neve. „In vino veritas” — tartja a régi keletű mondás, de alighanem még kiegészítésre szorul. Legalábbis a ceglédi üzemekben, ahol az italok kistermelőktől való felvásárlása, szeszfőzés, palackozás, szikvíz- gyártás és Márka-üdítő készítés is történik. A legfrissebb adatok szerint 8—9 ezer hektoliter bor, 4,5 % A ( I j ezer hektoliter Márka, 8 ezer I hektoliter szí kvíz és 3 ezer I 500 hektoliter különféle gyümölcspálinka került értékesítésre az idén. Annak bizonyítékaként, hogy nem csak hazánk területén kelendőek az ízes-aromás italok, megint csak egy szám: 82 ezer hektoliter „nedű’" indult útnak az eddig eltelt hónapok alatt a Szovjetunióba, Lengyelországba és az NDK- ba. A termelés mennyiségét minden esztendőben jelentősen befolyásolja az időjárás, a napsütéses órák száma, a terméshozam. L. Z*.
