Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-04 / 181. szám

Szeretjük a vasutat Emberek, vagonok, múló órák Az állomáshoz vezető út legvégén kocsma áll. Szimp­la, szerény neve van: Gödör falatozó. Nem tudnám meg­mondani, honnan kapta nevét. A legvalószínűbb magyarázat az. hogy épülete a környék legmélyebb pontján áll. Va­lóságos gödörben. Ajtaja sar­kig tárva, előtte nedves a jár­da, nemrég zúdított ki valaki egy vödör vizet. Tikkasztó hőség A küszöbön öregember áll­dogál az ajtófélfának dőlve, csupasz lábujját csak akkor mozdítja meg, ha légy száll rá. Kezében egy korsó sör, megszikkadt habbal. A falnál meg a fák körül biciklik tö­mege, s néhány motorkerék­pár. Uram, bocsá’, nem akaT rok én rosszra gondolni, de csak úgy eszembe jutott:gaz­dáik vajon mivel csillapíthat­ják szomjukat odabent? A hőség tikkasztó, jólesne egy hideg kóla. Bent vastag a lárma meg a cigarettafüst. A kóla viszont meleg, de így Is jobb a semminél. Az állo­más felé folytatom utam. Lassan ballagok, bőven van Időm a vonatig. A szegedi gyors nemrég robogott el. A leszállók közül ki sietve, ki komótosan bal­lag a bejárat előtt álldogáló buszhoz. A váróterem kiürült, minden csendes, még egy óra van a legközelebbi vonatig. Bent, mint mindig, most is tisztaság fogad, a frissen mo­sott, csillogó kőlapokon szin­te félve lépkedek a pénztá­rig. — Kérek egy retúrt Buda­pestig — mondom a szőke, hosszú hajú, csinos pénztá­rosnőnek. Két koppanás a stemplivel, s miközben utá­naszámolja az elébetolt apró­pénz-halmazt, csak úgy mel­lékesen megjegyzi. Súlyos poggyászok — Még van két óra a vo­natig. Kint, a peronon, hetedma­gával tűz a nap, a tükörré csiszolódott vágányok élesen vetítik szemembe a fényt. Pár méterrel arrébb három pálya­munkás szerel valamit, nap­szítta arcukról csorog a ve­rejték. A túloldalon a teher­vagonok kerekeit hosszú nye­lű kalapáccsal ütögeti egy vasutas. Lassan gördülnek be a ko­csik. Az utasok a peronon. Kint áll a főnök, tányérsap­kában. Tiszteleg, a forgalmis­ta is sapkájához emeli a ke­zét. Mint a katonáknál. A mozdony magas ablakából fá­radt vasutasarc fogadja az üdvözlést. Ki tudja, hányadik órája van már szolgálatban. A szerelvény két végén egy- egy kalauz lép le a peronra, segítve a le- és felszállók­nak. A leszállók súlyos pogy- gyászaikkal elindulnak az épület felé, a továbbutazók visszabújnak könyveik mö­gé. Kamasz fiú táskával és gitárral kászálódik le a lép­csőkön. Minden rendben A hangszóró megszólal, a vonat indulását jelzi. A for­galmista zöld „palacsintasütő­je” a magasba lendül. A sze­relvény megrándul, s lasísan méltóságteljesen elindul. Ke­zek emelkednek a magasba, szavak röpködnek, ablakok nyílnak, pég egy utolsó üd­vözlés, még egy utolsó jóta­nács. A hangszóró jó utat kí­ván. De a hangok elvesznek a dübörgésben, lassan elmo­sódnak az arcok, s az utolsó kocsi is eltűnik a szem elől. Az érkezőkkel most indult el a busz a város felé. Újból csendes minden. Az ajtó előtt ismerőssel találkozom. Holló Sándor vasutas éppen az imént igazította el beosztot­tait a forgalmi irodában, s most a dolgukra indulnak. Né­hány percet azért rászán a beszélgetésre. Több mint tíz évé dolgozik a vasútnál. Be­osztásának cifra neve van, 'kétszer is megkérdeztem, jól értettem-e? Rendelkező for­galmi szolgálattevő. Az ő fel­adatuk a különböző személy- és tehervagonok állomáson belüli átrendezése, készen­létbe helyezése. Általában 8- an, 12-en dolgoznak az irá­nyítása alatt, s nem kis fele­lősséggel tartoznak azért, hogy munkájuk nyomán minden rendben menjen az állomá­son. Hosszú percekre — Nem rossz, vasárnap is dolgozni? — Itt nem állhat meg ün­nepnap sem az élet. Meg az­tán szeretjük a vasutat. — Igen, de a vasárnap még­iscsak vasárnap, otthon csak kényelmesebb volna... — A munka a fontosabb. Vállaltuk, csináljuk. Mi ugyan nem járjuk az országot, nem utazunk sok emberrel, mint a mozdonyvezetők, kalauzok, munkánk egy helyre köt. Szép szakma, szeretjük. A váróterembe új emberek jönnek, a következő vonathoz érkezők. Jegyet vesznek, le­ülnek, várnak, beszélgetnek. A dohányosok a másik helyi­ségbe húzódnak. Egyesek könyvet, újságot halásznak elő táskájukból. Két negyve­nes asszony élénken cseveg az egyik pádon. Láthatóan jókedvűek, időnként diszkrét kacajt eresztenek a levegőbe. Fiatal szakállas férfi lépked el mellettük, érdeklődésük fe­léje irányul. Azt mondja az egyik: Nem tudom, hogy vagy vele, énnekem nem tet­szenek a szakállas férfiak. Fidel Castro az más. Öt el sem lehetne képzelni nélkü­le. Mire a másik: Én is, így vagyok velük. Nem kellené­nek nekem, még ha aranyból volna a szakálluk, akkor sem. Órámra nézek, alig ne­gyedóránk van. Jövendő úti­társaim kifelé szállingóz­nak. Végigtapogatom zse­beimet, a jegyek után vadá­szom. Hosszú percekig koto­rászok, egyre idegesebb le­szek, néhányan részvéttel né­zik kínlódásomat. Nagy segítség — Valahol biztosan kirán­totta, fiatalember — jegyzi meg egy középkorú férfi, mintha ezzel valamit is se­gített volna. A vonat már ■lassított, amikor megköny- nyebbülten sóhajtok fel, a far­zsebből előkerült két jegy láttán. A férfi is mosolyog, s amint felfelé kapaszkodunk a lép­csőn, kicsit kárörvendve még odasúgja: Csak a kis jézus óv­ta meg, hogy itt nem maradt. Biztosan sietett, s a nagy siet­ségben elfelejtette, hóvá is tette bilétáit. „Igen, motyog­tam bambán, jobb, ha az em­ber mindig időben elindul, tnem kell legalább az utolsó pillanatban kapkodni.” Miklay Jenő XXV. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM s 1981. AUGUSZTUS 4., KEDD Csökkentették az elmaradást A tervezettnél több zöldborsó Az MSZMP városi bizottsá­ga, mint arról olvasóinknak is beszámoltunk, egy hónappal ezelőtt vizsgálta meg azt, hogy városunk nagyobb ipari üzemei, valamint a városi ta­nács és az irányítása alá tar­tozó szervezetek miként haj­tották végre féléves gazdasági terveiket. Jó nyersanyag A testület akkor megállapí­totta, hogy a gazdaságpoliti­kai feladatok időarányos tel­jesítésében néhány százalékos elmaradás mutatkozik. Ugyan­akkor elégedetten szólt arról a testület, hogy az üzemi ter­melékenységről tudósító szá­mok kedvezők és biztatóak az év végi nyereséggel kapcsola­tos előzetes számítások is. A testület említett ülése óta eltelt egy hónap, s bár az elő­zőekben említetthez hasonló összefoglaló jelentés nem ké­szült, a legtöbb kimutatásból újabb kedvező változásokat olvashatunk ki. Példának okáért a konzervgyárban be­fejeződött a zöldborsó feldol­gozása. Ennek végeredménye az, hogy a termés valóban nem érte el a tervezettet, ám az idény kezdetekor számított­nál mégis több zöldborsósze­met tartósított a gyár. Ugyancsak júliusi eredmény az is, hogy meggyből a terve­zettnél 100 vagonnal többet lehetett feldolgozni. Most az uborka, a sárgabarack és az őszibarack feldolgozásával foglalatoskodnak a gyárban, s mindhárom növény esetében jó a nyersanyagellátás. Köz­ben megkezdődött a paradi­csomszezon is. A paradicsom­ból is jó termés ígérkezik. Érdemes megjegyezni, hogy | a tavalyi első ijét hónaphoz viszonyítva az idén a tartósi- I tott termékek mennyiségét és értékét tekintve is jobb ered­ményeket ért el a konzerv­gyár. Pedig az idén 200-zal ke­vesebben dolgoznak á válla­latnál. mint tavaly. Az év első 5 hónapjában igen nagy nehézségekkel küz­dött a NEFAG nagykőrösi fa- feldolgozó üzeme. A pártbi­zottság július elején már ked­vező változásokat állapíthatott meg, s valamennyiünk meg­elégedésére kedvezően alakult az üzem termelése júliusban is. Az üzem a termelési érték­re és az árbevételre vonatkozó terveit is teljesítette. Szerződés Svájccal Ugyanez mondható el a Gépgyártó és Szolgáltató Szö­vetkezetről is. Külön dicsére­tére válik az ott dolgozóknak, hogy nemcsak gyártási, ha­nem szolgáltatási terveiket is túlteljesítették. Jó ütemben halad munkáival az Építőipari Szövetkezet is. Kedvező vál­tozásokat tükröz e közösség esetében az a tény, hogy mun­káikat a megrendelők az utób­bi időben az esetek 90 százalé­kában első osztályú minősí­téssel vették át. Egyébként a szövetkezet márciusi közgyűlésén javasolt alapszabály-módosítást most júliusban vizsgálta meg a vá­rosi .tanács végrehajtó bizott­sága, s ezeket a javaslatokat el is fogadta. Teljesítette termelési tervét júliusban a TRAKIS Szövet­kezet is. Az ott dolgozók jó ütemben elégíthették ki a kül­földi megrendeléseket, oly­annyira, hogy első félévi ex­portlemaradásukat is meg­szüntették. Árbevételi tervét nem, de termelési tervét túl­teljesítette a Városgazdálkodá­si Vállalat. Érdemes megje­gyezni, hogy évek hosszú sora óta nem ért el olyan jó ered­ményeket a Városgazdálkodási Vállalat, mint az idén. A kedvező változások oka leginkaoö abban keresendő, hogy javult a munkafegye­lem, a munkaidő kihasználása, s ennek következtében például 25 százalékkal növekedett az egy foglalkoztatottra jutó ter­melés értéke. Kedvező ered­ményekről adtak hírt a Volán 21-es Vállalat műszaki üzem­egysege es az Információtech­nikai Vállalat júliusi jelenté­sei is. Az ITV-ben egyébként svájci kooperációs munkait vállalásáról kötöttek szerző­dést. Nem volt uborkaszezon a város kereskedelmi egysegei­ben sem. júliusban, különösen az áíész könyvelhetett el szép sikereket, a megyeszerte elis­merést kiváltó Afész Expó megrendezésével. Ennek a for­galma meghaladta a 3 millió forintot. Rendkívüli forgalom Nagy várakozással tekinte­nek a ruházati üzeletek, akár az áfésznoz tartoznak, akar a Pest megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalathoz, a nyá­ri vásár elé. Most derül ki ugyanis, hogy az Afész Expó után maradt-e még pénze vá­sárlásra a nagykőrösieknek. Az első nap rendkívüli forgalma alapján joggal számíthatnak arra a kereskedők, hogy a nagykőrösi pénztárcák egyál­talán nem ürültek ki. F. P. ft Egy nap a juhásszal Gyerekkoromban érthetet­lenül bámultam, vajon mi szükség van minden egyes acélkereket végigkopogtatni, ha beáll egy-egy szerelvény. Kipp-kopp, kipp-kopp. A vas­utas fülének minden egyes hang mond valamit. Nem is hinnénk, hogy ezzel az egy­szerű módszerrel mennyi lát­hatatlan hibát lehet felfedez­ni, s mennyi baleset előzhető meg. Egyébként minden csen­des, az épületek közötti virá­gokkal teli parkból szórófe­jek csobogása hallatszik. Szép, gondozott az állomás környéke, ahol csak a hely engedi, mindenütt virág nyí­lik. Eldobott szemetet keres­ve sem találok. Ügy hírlik, a szemetelő utasra igencsak „harapnak” a vasutasok. Las­san szállingózni kezdenek a Szeged felé utazók. Egyre in­kább benépesedik az állo­más. A pénztárnál összetor­lódnak az emberek. A büfé felé indulók csalódottan né­zelődnek. Sajnos, ma zárva van. Azután órájukra pillan­tanak, s néhányan rászán­ják magukat, s célba veszik a lent megbúvó kiskocsmát. Bent és kint búcsúszavak hangzanak, felnőttek, tizen­évesek tömött bőröndökkel vesződnek. Idős, nagy baj- szú bácsi és fejkendős néni egy szőke kislány kezét szo­rongatja. — Aztán írjál rendesen! A pénztár előtt még min­dig áll a sor, a pénztáros a tőle telhető gyorsasággal oszt­ja a jegyeket. Egy perc és itt a vonat. Egy vasutas kezében összetekert zászlóval elindul az állomás jobb oldala felé, ahová a gyors mozdonyát számítja. A hangszóró közli, hogy gyorsvonat érkezik a második vágányra. Ott, ahol a sínpár már nem követhető szemmel, feltűnik a szerel­vény piros mozdonya. „A juhásznak jól megy dol­ga ..Ugye imerős a nóta kezdő sora? Sokan • valóban úgy gondolják, hogy a juhá­szoknak jól megy a dolguk. Kívülállók vélekednek így, akik azt látják, hogy a juhász hátára terített hosszú szőrű subájában, juhá&zbotjára tá­maszkodva gondtalanul legel­teti nyáját a zöld gyepen, s ezenkívül az égvilágon sem­mit sem csinál. Gyapjúnyírás Járjunk utána az igaz­ságnak. Négy órakor könyör­telenül csörög a vekker. Nincs visszakozz, indulás a juhászhoz a megbeszélt láto­gatóra. Pislogó szemekkel fi­gyelem az éledő természetet Még a nap sem kelt fel. Hű­vös a levegő. A színhely: a falu széli óriás mező. A ju­hász már a fűben botorkál, falatokat készít segítőtársai­nak, a kutyáknak. Felsorolja a kutyák nevét egytől egyig hi­bátlanul. Nézzük sorjában a tenniva­lókat. Esetleg segíthetek én is, áldozom fél magamat se­gítőkészen. A hodály széles ajtaja kitárul, a nyáj nagy b égetés sei, bizonytalan szürke tömegként tódul ki. A kutyák körbe-körbe futják a falkát. A levegő párás a birkák lehe­letétől, a nap még álmosan szemléli az ébredő mezőt, a felébredt nyájat. Piros tetős házikóban, a ju­hászok pihenőhelyén a zseb­rádióból a Reggeli krónika friss információit hallgatjuk. A juhász gondoskodik arról is, hogy reggelink ízes, „ju­hász módra” elkészített le­gyen. A falatozás után mun­kához látunk. Nyáron milyen tennivalók vannak? A gyapjú lenyírása után most az elletés a juhász legnehezebb munkája. — Hogyan zajlott le a nyí­rás? Legeltetés — Régen bárkanyíró olló­val vágtuk le a gyapjút, ma már elektromos gépek végzik ezt a feladatot — mondja egy kicsit nosztalgikusan a juhász. Ma már nem a juhászok fel­adata a nyírás. A gyapjúfor­galmi vállalat brigádja reggel hattól este hatig talpon van. A kések élesítése után látnak hozzá a munkájukhoz. Van­nak segítők, akik a birkákat a nyírás helyére terelik, vala­mint a levágott gyapjút el­hordják Fontos a fürdetési lehetőség is. A levágott gyap­jú hatalmas zsákokba kerül, majd a begyűjtőtelepre. Innen aztán mosodába, végül a bá­lázott gyapjút feldolgozó üze­mekbe viszik. Járt itt már olyan brigád, melyben az asszonyok is kezükbe vették a nyírógépeket. — Mennyi gyapjút ad egy birka? — A legkevesebb öt kiló, az átlag 6,5 kiló. De előfordul a kosoknál, hogy 10—12 kiló­nyit is lenyírriak róluk El tudnánk tölteni az egész napot beszélgetéssel, de dolog­időben ezt nem lehet Munká­hoz kell látnunk. A hodályban ellés előtt állnak a birkák. A juhásznak szinte az egész napját itt kell ilyenkor tölte­nie, nehogy ’ valamilyen baj történjen, ha probléma adó­dik az ellésmél, rögtön beavat­kozhasson. Aztán a megszüle­tett bárányokat sorszámmal is el kell látni, s „adminiszt­rálni” is kell. Erre a célra számozókészlet és festék, valamint egy spi­rálfüzet áll a juhász rendel­kezésére. Az anyabirkát és bárányát külön rekeszben he­lyezi el, míg fel nem erősö­dik egy kicsit az újszülött Aztán kikerülnek a „bárány­óvodába”. Hangos bégetés, „jajveszékelés” fogad a ho­dályban. — Hát persze, hogy rosszul vannak az „óvodások”! — ma­gyarázza a juhász, mert az anyákat ilyenkor legeltetni kell a mezőn. Gyakran előfor­dul, hogy a pusztán ellenek meg, ilyenkor zsákban hozzuk be a bárányt. A hodályban Délben a széles hodályajtó valóban kitárul, a birkák bé- getve keresik bárányaikat Fél órát is várhatunk, mire csen­desedik a hangzavar. A déli órák a pihenéssel telnek el. Pihennek a birkák. A juhász motorjára pattan s indul ebé­delni a családjához. Délután kezdődik minden elölről. Nyílik az ajtó, a nyáj béget, a kutyák terelik a ko­nok birkákat — A nehéz juhászmunka közé tartozik a fejés is. Ami­kor leadjuk a bárányokat még egy ideig fejni kell az anyaállatokat. Olyankor a délutánok igencsak eltelnek a fejéssel. Még segítség is kell. Ha nincs fejés, elletés vagy gyapjúnyírás, akkor is akad dolga délután a juhásznak. A sánta birkák körmeit tiszto­gatni kell, s fertőtlenítő szer­rel kezelni a „büdös sántá­kat”. Télen a takarmányozásé a munkaidő. Tavasztól őszig legeltetéssel telik az idő. A vasárnapokat, ünnepnapokat is fel kell áldoznia a munká­jáért Este megkondul a kocséri templom harangja, a madarak fészkük irányába szelik a leve­gőt. Szürkületben a nyáj alig- alig látszik, de hallani lehet a mély hangú kolompokat. Itt-ott a finomabb csengőszót. A hodály ajtaja becsukódik. Mára vége a munkának? — kérdezném, de előbb hallom a további programot. — Most hazamegyünk! Utá­na még visszajövünk, nehogy az éjszaka baj történjen. Mi­kor ellenek a birkák, mindig itt alszom a kis házban. Több­ször meg kell nézni, hogy mi történik a hodályban. Régen talpon Izgalmas éjszaka vár ránk, hisz természetesen én is a ju­hásszal tartok. A sötétben a hodályhoz vezető utat alig látni, csak a hold fénye vilá­gítja meg egy 'kicsit. Szétné­zek az éjszakai pihenőhelyün­kön, a kis házikóban. Két kamra, kulcsra zárva. Egy pi­ci helyiség, ahol két „vetett ágy” fogad. A fogason a ju­hász öltözete: köpeny eső ese­tére, suba, kemény juhászka­lap, mellény, húsz ezüstgomb­bal az ünnepre, s rézkampós juhászbot áll a sarokban. Az asztalon rádió, s itt hagyta a fiatalabb juhász a kazettás magnóját, benne Neoton diszkókazetta. De nem szórakozni jöttünk ide! Gyors terepszemle a hodályban, szü­letett-e újabb bárány? Né­hány újszülöttet rendbe te­szünk. Hamar végzünk, mégis késő van. Az éjszaka néhány órája a pihenésé. Másnap fá­radtan ébredek. Édesapám, a juhász már ré­gen talpon van ... Borzák Tibor Labdarúgás Nagykőrösi Kinizsi—Kocsér 5-1 (3-1) Kinizsi: Gömöri (Demeter) — Benkó (Búz), Karcsú, Or­bán (Szabó B.), Csikós, Torma (Németh), Kovács, Székely (Farkas J.), Vígh, Szabó T., Farkas I. (Toricska). Kocsér: Bállá — Fazekas, Petrezselyem, Inges (Vonák), Laczkó Z., Dénes, Szécsény (Járvás), Kerekes, Szendi, Horváth, Podmaniczki (Nagy). Mindkét csapat részére meg­felelő edzőmérkőzés volt. Szerdán délután 5 órakor hazai pályán Törtellel lesz ed­zőmérkőzés, csütörtökön Ceg­léden a Honvéd Bem SE csa­patával. Szombaton Karatetét- lenen lesz MNK selejtező mér­kőzés. A szakosztály-vezetőség Gö­möri János kapust visszaiga­zolta Törteiről, viszont az ifi­ből kiöregedett játékosok közül kölcsön adta Törteire Pesti Lásizlót, Tiegert és Angyalt, Ko- csérra Szendit és Horváthot, de Dénes is kocséri játékos lett Faragó Lászlóval együtt. P. S. Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősök­nek, akik édesanyánk, özv. Medve Jánosné Bende Erzsébet temeté­sén megjelentek, sírjára virágot helyeztek. A gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek, jó szomszédoknak, munkatársak­nak, akik szeretett férjemet, drá­ga édesapánkat, nagyapánkat, Barta Józsefet utolsó útjára elkí­sérték és mély gyászunkban együttéreztek velünk. Külön kö­szönet dr. Bodnár Ferenc és dr. Kósa Ferenc orvosoknak lelkiis­meretes fáradozásukért. Gyászoló Barta család. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom