Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-04 / 181. szám

1981. AUGUSZTUS 4., KEDD ■iM'dap Egy korosztály, mint mostohagyerek Szabad idő - kérdőjelekkel Ha a fiatalokról esik szó, már-már magárói a varosról beszélünk. Hiszen Százhalom­batta lakosainak átlagéletkora éppen hogy túl van a harmin­con. következésképpen minden olyan probléma, mely az ifjú­sághoz kapcsolódik, a városla­kók jelentős hányadát közvet­lenül is érinti. Ilyen gond pél­dául: hogyan lehet a fiatalok megnövekedett szabad idejét hasznosan, s ugyanakkor szó­rakoztatva kitölteni, hol kínál­hatnak, milyen mértékben, s milyen színvonalon alkalma­kat. s lehetőségeket a kikap­csolódásra, a pihenésre, játék­ra, szórakozásra? Nyilvánvaló, hogy ezek a kérdések elsősorban az ifjú­ságpolitikai törekvésekkel kap­csolatosak, s így érdemben a KISZ szervezetei tudnak cse­lekedni, de a város [művelődé­si intézményeire, ' valamint egyéb társadalmi szervezetekre is jócskán hárul feladat, s fe­lelősség. Közvélemény-kutatás Százhalombattán — nem árt megismételni — a fiatalok nagy száma miatt a gondok s a problémák hatványozottan jelentkeznek. A legutóbbi KISZ-küldöttgyűléseken éppen a kongresszusi levél vitájában igen élesen vetették fel a fia­talok ezt a kérdéskört, sürget­ve a programok jobb koordiná­lását, a szórakozási lehetősé­gek bővítését, a művelődési intézmények és az ifjúsági szervezetek közötti kapcsolatok erősítését. Mindezek nyomán a KISZ városi bizottsága a közelmúlt­ban egy alapos és körültekin­tő felmérést készített kulturá­lis munkabizottságának segít­ségével. A felmérés voltakép­pen közvélemény-kutatás volt: egy-egy korosztálynak, ezen belül is egy-egy rétegnek, il­letve csoportnak milyen igé­nyei, vágyai, elképzelései van­nak? E felmérés során derült ki: Százhalombattán egy kor­osztály, eddig úgymond mos­tohagyermeke volt a város közművelődésének, s ifjúsági mozgalmának. A 14 és 18 ev közötti fiatalok ugyanis zö­mében szakmunkástanulók és középiskolások, akik más vá­rosokban tanulnak, így Száz­halombattával meglehetősen laza a kapcsolatuk. Iskolájuk székhelyén levő közművelődési- intézményekbe járnak szóra­kozni, az iskolai KISZ-élet ad­ja a mozgalmi keretet. De nem nyáron! A szünidőben termé­szetesen battai fiatalok ők'''4í, ám szórakozásukhoz alig-alig nyújt a város alkalmat, lehető­séget. Ezen a gondon enyhítendő, a városi KISZ-bizottság több dologban kezdeményezőként lépett fel: szabadtéri diszkók és filmvetítés megrendezése mellett egy városi ifjúsági klub létrehozását szorgalmazza. A szorgalmazni szó helyén­való : a klub kialakítása ugyan­is még csak terv — számos akadállyal. Ezek közül is a legnagyobb (és Százhalombat­tán a legjellemzőbb) a terem­hiány. Amenyiben a DHV hoz­zájárulna, és lakótelepi étter­mét alkalmanként kölcsön ad­ná erre a célra, a klub meg­teremtésének többi feltételé­nek megvalósítása már a fia­talok kezdeményező készségén múlna. Differenciáltabban A város fiatalságának egy másik — ugyancsak számotte­vő — csoportja a 20 éven felüli lakosság. Tekintélyes részük már családos, ez pedig szóra­kozási igényeiket is meghatá­rozza. A baráti, társasági ösz- szejövetelek mellett azonban ők is szeretnének nyilvánosab- ban szórakozni; diszkóműso­rokra ugyanúgy eljárni, mint a mozik, vagy színházak elő­adásaira. Sokan akadnak kö­zülük, akik a már említett if­júsági klubot is örömmel fo­gadnák, sőt: kialakításában, munkát is vállalnának. Szinte valamennyien igénylik, s ké­rik a rendszeres zenés-táncos rendezvényeket, de nem csu­dán azokat, melyeket a vendég­látó üzletek szerveznek. A város ifjúsági mozgalmá­nak tehát itt is van mit tennie. S mivel dolgozó fiatalokról van szó, a vállalatok, szövet* kezetek, intézmények KISZ- szervezeteire hárul a legtöbb feladat. Kétségtelen, hogy ed­dig is sok mindent megtettek a munkásfiatalok szabad idejé­nek megszervezéséért, de nem rendszeresen, nem folyamato­san, hanem inkább kampány­szerűen, egy-egy akció formá­jában. Ami dicséretes, az a budapesti színházlátogatások, ám itt is szükséges némi vál­toztatás: az ifjúsági divat- irányzatokat is figyelembe vé­ve, differenciáltabb program- kínálatot várnak a szervezők­től. És hát föltétlenül változtatni kellene egyfajta szemléleten, azon, mely helyiség, illetve te­rem hiányára vezeti vissza a szórakozási lehetőségek szűkös­ségét. Hiszen a két iskola is helyet, s alkalmat adhatna, aulájában vagy udvarában egy-egy hangversenynek, elő­adásnak, táncos-zenés rendez­vénynek. Kedvezőbb helyzetet Kétségtelen, hogy a fiatalok szórakozásához sok-sok ötlet­re, s még több szervezésre van szükség. Az is igaz, hogy a gondok és problémák megoldá­sához a KISZ-szervezetek ön­magukban kevesek. A két nagyvállalat művelődési házá­val együttműködve, az igények és a lehetőségek összehango­lása után azonban bizonyára kedvezőbb helyzetet lehet te­remteni mainál. Ez volt egyébként a végki­csengése annak a beszámoló­nak is, melyet a KISZ városi bizottsága terjesztett a városi párt vb elé Százhalombatta tanuló és dolgozó ifjúságának művelődéséről, szórakozásáról, a fiatalok szabad idejének i megszervezéséről. Mit, hol, mikor? Szabadtéri játékok. Ugyan­csak csoportos színházlátoga­tás szervezésére vállalkozott a DKV egyik KlSZ-alapszerve- zete, ez alkalommal azonban kétnapos szegedi túráról van szó. A szabadtéri játékok megtekintésére augusztus 14. és 15-én kerül sor, jelent­kezni augusztus 5 -ig lehet. Az autóbuszok ugyancsak a Száz­halom étterem elől indulnak augusztus 14-én, reggel 7 óra­kor. Színház. Két alkalommal szervez csoportos színházláto­gatást Budapestre a DKV közművelődési könyvtára. Au­gusztus 7-én, Nosztalgiahul­lám címmel Hofi Géza és Haumann Péter műsorát te­kinthetik meg az érdeklődők a Budai Parkszínpadon. Au­gusztus 10-én pedig a Pécsi balett előadásában az Othello szerepel a Margitszigeti Szín­pad műsorán. Mindkét elő­adásra este fél 7-kor indulnak az autóbuszok a Százhalom étterem elől. A gyermekek örömére Több játszótér épül egy időben a százhalombattai déli lakó­telepen. Az Óbuda Tsz dolgozói az új lakások átadásával szinte párhuzamosan — a gyermekek örömére —, egy-egy új hintával, mászókával, padsorral gazdagítják a tereket. MBATTAI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Adókedvezmény és helyiséghiány Kevesebb a hiányszakma Néhány esztendővel ezelőtt még meglehetősen bajban volt a városlakó, ha kisiparost keresett: javítaná meg háztar­tási gépét, vagy autóját, par­kettázna, vagy szerelne laká­sában. Bajban volt, hiszen Százhalombattán nem hogy kevés volt az ilyen-olyan szol­gáltatást vállaló iparos, ha­nem egyáltalán nem is akadt egy-egy szakmában hozzáértő mester. Szerencsére azóta né­mileg módosult a kép: sok kisiparos telepedett le a vá­rosban, s nyitott üzletet vagy műhelyt, nemcsak a maga, hanem a lakosság hasznára is. Ma már autószerelő, vas- és fémszerkezeti lakatos, háztar­tási gépszerelő, rádió- és te­levízióműszerész mellett la­kástakarító, vegytisztító, mű­anyagburkoló, faárukészítő is akad, sőt még fazekas, bronz- és rézműves, mi több: vatta­cukorkészítő is ott szere­pel a kisiparosok hosszú listáján. A kisipari szolgáltatás fel­lendülésének egyik oka ért­hetően a kereslet, pontosab­ban a szolgáltatások iránti igény volt. Nagy mértékben hozzájárult a kedvező adózta­tás is: azok a kisiparosok, akik ellátatlan területen kezd­ték meg szolgáltató tevékeny­ségüket, három éven át adó- mentességet élveztek, illetve élveznek most is. Nagyon so­kan kiválthatták az engedélyt úgynevezett mellékfoglalko­zásként is. i Néjpr esztendővel ezelőtt .Százhal.gmhat,tán alig hatvan kisiparos működött, a legutób­bi felmérések szerint azonban már 74-en fogadják há­rom tucatnyi szakmában kuncsaftjaikat. Közülük harmincán főállás­ban, s nem egy esetben olyan szakma képviselőjeként, me­lyet korábban keresve keres­tek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Százhalom­battán elegendő a kisiparos. Egyes területeken igen, hiszen géplakatosból, hegesztőből 6- an, női szabóból ugyancsak 6-an, kőművesből öten, vil­lanyszerelőből heten állnak a lakosság szolgálatára. Nincs azonban férfiszabó, mechani­kai műszerész, tetőfedő vagy bútorjavító, néhány szakmá­ban pedig nem elég a vállal­kozó kisiparos. Olvasóink - munkatársaink- Több szem többet lát — bár azt is mondhatnánk: | amit nem látott meg az újságíró, azt még megláthatja I az olvasó. S ha a látottak vagy tapasztaltak még levél- = írásra is inspirálják őt, máris munkatársunkká szegődött. | Ennek jegyében indítjuk be új rovatunkat, közzé téve, E máris olvasóink szerkesztőségünkhöz küldött leveleit, a = bennük megfogalmazott közérdekű észrevételekkel, kér- | désekkel. S természetesen várjuk újabb leveleiket, = ugyanúgy, mint a kérdésekre az illetékesek válaszait. Miért...? A százhalombattai révállo­más mellett már évek óta he­ver, rozsdásodik APJKJV ki­kötő pontonja. Valamikor meg akarták vásárolni a hor­gászok, hogy legalább ők ve­hessék hasznát. De nem volt eladó! Vajon az enyészet mennyit ígér ellenértékként a fent nevezett vállalatnak? Más: Százhalombatta sport­pályája mellett 15—20 éve hever 3 darab 10 méteres vas­beton villanyoszlop. Nem ,tűnt fel ez a hiány senkinek sem leltározáskor? Végül: Miért nem lehet Százhalombattán dunai kavi­csot kapni? Közel a folyó, a kitermelést valamikor a Ka­vicskotró Vállalat végezte, de mióta a vállalatok nem igénylik a kavicsot, azóta megszűnt a kitermelés is. Miért nem vette át ezt a vál­lalkozást egy erre illetékes, hogy ne kellene Sóskútról vagy Budatétényből eléggé rossz minőségű anyagot szál­lítani. Kaposváry Béla Mozi vagy menetrend? Ritka élmény nálunk a mo­zi. Munka után kevesen ve­szik a fáradságot, hogy egy film kedvéért Budapestre utazzanak, hallottam itt-ott a kifogásokat és nem értet­tem. Hiszen plakátokon, szó­rólapokon, újságban hirdetik, hogy sikeres filmeket vetíte­nek két-három naponként a DHV Ifjúság úti éttermében. Elszalasztottam az alkalmat, hogy korábban megnézzem, ezért örültem, amikor a prog­ramban a Ripacsokat ajánlot­ták. Fél 8-kor, a kezdés percé­ben 13-an ültünk az asztalok mellett. Ilyen kevesen?, bosz- szankodtam, s a többségük 12—14 éves fiú. Csak ennyi embert érdekel? No mindegy. Már az 5-ik percben gyanúm támadt, a vásznon megjelenő Garas Dezső mozdulatai időn­ként az alvást színlelő lajhár- ra emlékeztettek, hangja át­menet volt Paul Robeson és a bányamoraj között. Apró műszaki hiba, gondoltam, de a 22-ik percben sem változott a helyzet. Megértettem, miért járkálnak ki-be a fiúk, s a film helyett azon töpreng­tem, hol lehet a baj? Talán a vándorvetítésekben megfáradt gép, az agyonkop­tatott (!) film a ludas a do­logban? Mert a gépész nem aludt! Nem hagyta el a helyét, „nézte” és „hallgatta”, tanúsí­tom. Ma sem tudom, mi tartotta bennem a lelket, végigültem az előadást. Amikor a villanyt felkapcsolták, a teremben legfeljebb tízen voltunk. Eny- nyien?, csodálkoztam, mégis van türelem és kitartás a fia­talokban. Hazafelé menet elhatároz­tam, beszerzek egy jó menet­rendet. Jován László Kérdés, persze, hogy megta­lálják-e számításukat az ipa­rosok? Tavaly például az adó­ra kötelezett hatvanegynéhány szakember tiszta jövedelme megközelítette a 3 és fél mil­lió forintot, melyből 533 ezret fizettek adóba. S tegyük hozzá: tisztességesen. Adófizetési kötelezettség el­mulasztása miatt csupán egyetlen kisiparos igazolvá­nyát kellett bevonni. A kereseti lehetőségnél na­gyobb gond, hogy Százhalom­battán igen kevés az a szabad helyiség, melyet üzletként vagy műhelyként a kisiparos bérelhetne, illetve használ- haitna. S ez — érthetően — újabb kisiparosok letelepedé­sét gátolja. Tény azonban, hogy a munkaviszony mellett javítást, szolgáltatást vállaló — üzemekben dolgozó — szakemberek tevékenységé­re még mindig szüksége van a város lakosságának. Családi események Született: Németh Ferencnek és Dóczi Erzsébetnek: Ádám nevű gyer­meke, Kovács Lászlónak és Vanó Erzsébetnek: László ne­vű gyermeke. Házasságot kötött: Szilágyi Lajos és Versits Zsuzsanna, Markó Zoltán és Simonies Judit, Rajcz László és Ortutai Zsuzsanna. Elhunyt: özv. Popovics Istvánná (Al­kotmány utca 86.), özv. Le­gény Lászlóné (Felszabadulás u. 21.), és Eogdán Józsefné (Ságvári sétány 5.). Tollhegyen A homo ludens — a já­tékos ember, valahol sze- retetre méltó, még akkor is, ha csodabogárnak, kü­löncnek, netán gyermeteg­nek tartjuk. Megmosolyog­juk, de nem bántjuk: vég­tére is játszadozzon kedvé­re, teljen öröme benne. Persze vannak akik szigo­rúbban ítélkeznek: játsszon kedvére, de ne mások bosz- szúságára. Játsszon már­kakupakokkal vagy gyu- fásskatulyákkai, de azért ne úgy, mint az egyik száz­halombattai hölgy. Aki ugye — belevetve magát a játék szenvedélyes gyönyö­rűségébe — eltökélte, hogy valamennyi gyufásdobozt számozási sorrendben ösz- szegyűjt, s majd nyer vele, ha nyer az országos pályá­zaton. S azzal elindult gyűj- tőkörútra. Sorba járta az üzleteket, megállt az ön- kiszolgáló pult előtt, kezé­ben egy lista, s bontotta, sorba bontotta a csomagolt gyufákat. S miközben az ABC személyzete értetlenül bámult: ebben sincs, abban sincs, a harmadikban sincs, na végre a tizedikben van!..., a pulton már nem maradt egyetlen felbontat­lan gyufáscsomag sem, he­lyette ömlesztett skatulyák rengetege tornyosult. Mit mondjunk: az ABC dolgozóit méltán illeti az elismerés, mi több: a dicsé­ret — hallatlan udvarias­ságról tettek tanúbizonysá­got, „mindent a kedves ve­vőért” jelmondat jegyében. Nem szidták le, nem utasí­tották rendre, még csak rá sem szóltak a bontogató vásárlóra, aki miután ki­mazsolázta a csomagokat, továbbállt, újabb vadász- területre. Legfeljebb rettegnek: va­lahol, valakik ne találjanak egy újabb országos Játé­kot. mondjuk számozott gyufaszálakkal. Pénz és társadalmi munka Nem hiúsulhat meg Régóta érlelődik a terv, hogy Százhalombatta legfia­talabb korosztályának üdülési lehetőséget teremtsenek a nyári szünidő hónapjaira. A városi tanács már 1974-ben megvásárolt egy telket Gye- nesdiáson azzal a szándékkal, hogy úttörőtábort létesítenek. Ezt a tervet azonban egy időközben megjelent ÉVM- rendelet korlátozó paragra­fusaival meghiúsította; a tel­ket ejadták, s egy másikat vásároltak, ezúttal Balatonal­mádiban. — Ez a telek — tájékoztat Ferenczi Illés, a városi tanács elnökhelyettese —, teljesen közművesített, ivóvíz, villany, szennyvízcsatorna van, és sem Balatonalmádi rendezési terve, sem az idevonatkozó ÉVM-rendelet nem akádolyoz- za a tábor megépítését. Mivel pedig korábban a balatonal­mádi tanács költségvetési üzemének kezelésében volt, a telken található néhány épü­letet — átalakítással, illetve felújítással —, még meg is tarthatjuk. — Mi az, ami mégis kés­lelteti az úttörőtábor megépí­tését? — Az anyagi fedezet. Saj­nos, a városi tanácsnak az ötödik ötéves tervben sem volt pénzügyi lehetősége tá­borépítésre és most is meg­lehetősen szűkösek, illetve korlátozottak az erre szánt pénzösszegek. — Mi lehetne tehát a meg­oldás? — A társadalmi segítség. A városi tanács még 1979. már­ciusi ülésén hozott egy ha­tározatot, melyben szabályoz­ta a községfejlesztési hozzá­járulás önkéntes formáit. En­nek értelmében Százhalom­batta lakói a Művelődési Köz­pont és Könyvtár építését ön­kéntes községfejlesztési hoz­zájárulásokkal támogathatják, a városban dolgozó szocialista brigádok pedig ugyanígy se­gíthetik az úttörőtábor építé­sét. — Tudott erről a város közvéleménye ? — Hogyne, hiszen nemcsak a tanácstagok, hanem a Ha­zafias Népfront aktívái, s a lakóbizottságok tagjai is szé­les körben ismertették. — Az eredmény? — A művelődési központ építésére igen szép összeg, mintegy 146 ezer forint folyt be önkéntes adományként. Sajnos az úttörőtábor meg­építésének költségeihez mind­össze ezer forint; ezt is egyet­len kollektíva, a DKV 2-es labor szocialista brigádja utalta át számlánkra. Termé­szetesen ezért, és a művelő­dési ház építéséhez nyújtott anyagi segítségért is köszöne­tét mondunk a város lakói­nak, de ugyanakkor ismétel­ten kérjük a szocialista bri­gádokat: karolják fel a váro­si úttörőtábor építésének ügyét. Akár kommunista mű­szakok bevételeit átutalva, aki.- egyéb pénzösszegeket föl­ajánlva. — Kétkezi társadalmi mun­kára is szükség van? — Hogyne, különösen a bontásoknál, később pedig az építésnél. A tábor területén társadalmi munkát vállaló brigádokat megfelelő körül­mények között még el is tud­ja szállásolni a tanács. Az á!4«!t Irt»: Tamási István Fotó: Bozsán Péter I I <\

Next

/
Oldalképek
Tartalom