Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

1981. AUGUSZTUS 30., VASARNAP Ewm "4$? V K/rman Akadtak ellendrukkerek Megcsíptük a ribizli!, babot 1976. Megszokott életét éli Ráckeve a Duna partján innen és túl, a megszokott eredményeket hozza az Aranykalász Ter­melőszövetkezet is. 1976. Az MSZMP Központi Bizottsága határozatot hoz a vál­lalatok, szövetkezetek termékszerkezetének korszerűsítésére, a profilváltásra, a jól értékesíthető áruk előállítására, a mező­gazdaságban pedig a mind magasabb fokon feldolgozott ter­mékek forgalmazására, exportjára. 1976. Jeles esztendő az Aranykalász életében, új út kezde­tét jelölő kő a népgazdaságban, új időszámítás 6 ezer hektár­nyi területen. Nagykőrösről Törökbálintra Köntöst öltenek a könyvek Hogy valami igazán nagy­szabásút, ország-világra szó­lót kellene létrehozni, az óhaj nyilvánvalóan ott motoszkált már korábban is a termelőszö­vetkezet vezetőiben. Mindig újabb és újabb variációkat, megoldási lehetőségeket ke­restek, találtak és vetettek el, ha nem bizonyultak életképes­nek. Az 1976-os középtávú fej­lesztési program mottója már magában hordozta a nagysza­bású vállalkozás magvát (a termelés színvonalának javítá­sa, jobb jövedelmezőség eléré­se, magasabb fokú feldolgo­zás), de még nem lehetett, tud­ni, miféle hajtás nő ki a csí­rából. Új profil kerestetik Hogyan lehetne a gabona vagy a gyümölcs-zöldségfélék termesztéséből még jobb ered­ményeket, nagyobb árbevételt kihozni? — ez volt az alap­kérdés, amelyre mindjárt többféle válasz is kínálkozott. Lehetne tésztát gyúrni a liszt­ből — talán elkelne jó pén­zért külföldön is ... Ám a ha­sonló „cipőben” járó szövetke­zetek példája (így a gyerme- lyi tészta kálváriája) nemet mondatott a téesz vezetőivel. Felvetődött a tartósítóüzem létrehozásának lehetősége is — ezt az ötletet a rossz jöve­delmezőség a dömpingáruként forgalmazott konzervtermékek alacsony árszínvonala „fúrta meg”. Hasonló indokok szóltak a savanyítás ellen is. Ezek után nem maradt más hátra, mint az igazi nagyvállalkozás, a hűtőház megépítése. Az ötletet elhatározás kö­vette, majd három kritikus esztendő. Eddig tartott ugyan­is, amíg a téesz vitathatatlan érvei — a fehér papírra vetett számok objektivitása — min­den illetékes szerv „igen”-jét kivívták. 1979. novemberéig tartott az előkészítés sok izga­lommal járó időszaka, ekkor született határozat az állami támogatásról és a Magyar Nemzeti Bank exportárualap bővítő hiteléről. Hogy mik voltak azok a bű­vös szavak, varázsos számok, amelyek megnyerték a felettes szervek hozzájárulását, ame­lyek hatására megnyílt az ál­lami pénzeszsák? Szinte pél­dátlanul rövid építési, beüze­melési határidő, 1985-ig 6—700 millió forintos évi termelési érték, jó devizabevételt bizto­sító termékminőség. Nagyjá­ból így hangzottak a beruhá­zás anyagi fedezetét jelentő érvek. Kockázat nélkül nem megy Ilyen szépen, nyugodtan egymás mögé sorakoztatva, szinte túl egyszerűnek tűnik a dolog. Ám Szomor József el­nökhelyettes arcán még öt esz­tendő megszépítő messzesége ellenére is meg-megrándul egy Izom, amikor azokra az idők­re emlékezik: — Létfeltétel volt. hogy merjünk kockáztatni, öriási volt a tét: akkor dőlt el, hogy lesz hűtőház, saját termésfel­dolgozás, árbevétel és a mind­ezt biztosító támogatás, hitel vagy már embrió korában ku­darcba fullad a kezdeményezés. És persze volt egy másfajta kockázat is: személy szerint többünket szigorúan felelős­ségre vonnak, ha kiderül, hogy a cél helyességének tudatában, illetve érdekében felcseréltünk egy-egy lépést. Vagyis; 1979- ben kaptuk meg az engedélye­ző okiratot. Ha csak ekkor kérjük fel a beruházás tervét készítő SZÖVTERV-et a mun­ka megkezdésére, két évig várhatunk rá. tehát két évvel eltolódik a beruházás üzem­kezdésének időoontia. Majd­nem biztos, hogy ilven hosszú átfutási időre nem kanunk se támo-'atást. se hitelt. És ezzel a kő- be is zárul. Nos, mi tíz­milliós kockázatot vállaltunk azzal, hogy még a támogatás­ról szóló döntés előtt megbíz­tuk a SZÖVTERV-et a mun­kával, ami így elkészülhetett a startlövés — a jóváhagyás — pillanatára. így, és csakis így mondhattuk ki az akkor mindenütt hitetlenkedve foga­dott határidőt: legkésőbb 1981. szeptember 30-ig üzemelni kezd az első lépcső, a mirelité üzem. Ma már csak szószaporítás­nak, siránkozásnak tűnik, nem is részletezem, hogy mennyi gondot, akkor kilátástalannak tűnő problémát okozott szink­ronba hozni a tizenhárom be­ruházási, építési alvállalkozó munkáját... Egyeztetés, rábe­szélés, lebeszélés, könyörgés, fenyegetés — és sikerült. Sőt, előbbre hoztuk az átadás nap­ját, mert megengedhetetlen luxusnak tűnt, hogy kihagyjuk a nyáreleji zöldség-gyümölcs- szezont. Szép számmal akadt ellendrukkerünk, szeretném én azt látni’.-tól visszhangzott a konkurrencia, de végül itt is sikerült többé-kevésbé bizo­nyítanunk. Június 1-én ugyan (a módosított határidő napja), nem volt átadási ünnepség, a szalagátvágás június 24-re to­lódott. Talán elhiszi, hogy nem. rajtunk múlt. Ellenkezőleg, mi láttuk a kárát annak, hogy a cseresznye, meggy szezonja nélkülünk futott le, de még megcsívtiik a ribizlit. babot, Daprikát, paradicsomot, tököt, uborkát, kukoricát, hogy csak a '«^fontosabbakat említsem. Csata után a háború Megnyertük tehát a csatát, de á háborút még nem. Per­sze voltak és vannak segítő­társaink, értünk aggódók is, akik attól féltettek minket, nem lesz mit hűteni, nem lesz jó a szállítás miatt a minőség Ha a KISZ-esek segítséget kérnek, az biztos, hogy Havass Imrét, a városi pártbizottság titkárát nem keresik hiába. Ezt mondja Killár Gyöngyi, a KISZ szentendrei városi bi­zottságának titkára. — Csak hát... amit ő kér tőlünk, azt is mindig nagyon komolyan veszi. így azután a fiatalok tisztelik a megbízhatóságáért, de tartanak is egy kicsit a kö­vetkezetességétől. Szigorú em­ber. A rövid jellemrajz alapján azt gondolhatnék, hogy Ha­vass Imre jóval túl jár már élete delén. De csak harmincöt éves. Nézzük hát, hogyan lett „szigorú” ember Havass Imre. — A pályafutásomban sem­mi rendkívüli, még ha vannak is érdekes fordulói. Apám ügy. véd volt, anyám ma nyugdíjas védőnő. Három évtizedig Bu­dapesten laktunk, a Gellért szálló mellett, a mostani Ta­nácsakadémia szomszédságá­ban. — Az iskolát 1952-ben kezd­tem, virágzott akkor a sztáli­nizmus, emlékszem, hogy egy­szer ÁVH-sok vették körül a Szabad Európát hallgató gye­rekeket, s emlékszem az úttö­rőavatásomra is, az egykori BEAC-pályán, ma a Skála­áruház áll a helyén. A grun- dunk a lágymányosi lakótelep egy része volt. (Építőipari technikus tanulóként magam is építettem a telepet.) 1956- ban negyedikes voltam. Egyik délután zárt sorokban hatal­mas tömeg haladt a Műegye­tem felé. Másnap reggel indul­tam volna a suliba, apám a rádiót hallgatta, s csak ennyit mondott: nem mész te sehová, fiam... Zavaros időszak volt, s ve­szélyes környék. Amikor fel­költöztünk a légópincéből, be­omlott üzemek, kiégett tankok, emberi tetemek, belövések nyomai mindenütt. Még egy kép: sorbaállás a pékség előtt kenyérért, fütyülő lövedékek I és ezáltal gondot okoz az ér­tékesítés is. Szerencsére nekik éppúgy nem lett igazuk, mint a szkeptikusoknak. Ezt legjobban a már sokat emlegetett málnaháború bizo­nyította. A málna köztudottan kurrens áru, de nem bírja a szállítást, a hosszú melegrak-' tározást. Ennek elkerülése ér­dekében építettük ki a málna hűtőalagútját — két kis hűtő­tárolóval a termőhelyek köze­lében, ahová rövid utazgatás után eljut a gyümölcs —, vá­sároltunk két kiselejtezett hű- tőcamiont féláron (rövid tá­volságra még bőven alkalma­sak) és ezzel sikerült az or­szágos átlagot jelentő 30—40 százalékos gurulóskihozatalt 80 százalék fölé emelni. A vihar elült. 1981-et írunk, Ráckeve és a hűtőház felett kék az ég. Az első lépcső vé­tele nem okozott megrázkód­tatást, következhet a második fázis. Hátra van egy további bővítés — raktár-hűtőtér—fre- goliként használható táróló építése, A körülbelül 250 va­gon kapacitású almatároló előreláthatólag jövőre, szep­tember és december között készül el. A 150 millió forin­tos mirelité beruházás költsé­ge a második ütem előkészíté­se és kivitelezése során újabb 25 millióval emelkedik. Távo­labbi célja az Aranykalásznak, hogy újabb 50 millió befekte­tésével megkétszerezi a kapa­citást. Hogy ez nagy pénzeket emésztő beruházás — különö­sen termelőszövetkezeti vi­szonylatban — aligha kétsé­ges. De ha szigorúan csak a várható árbevételt, a környék és a főváros lakosságának mélyhűtött zöldséggel, gyü­mölccsel való folyamatos ellá­tásának lehetőségét tekintjük — ez utóbbi az exoorttal egyenértékű célja a hűtőház­nak — máris egyértelművé válik: megérte. Ráckevén a türelem, a következetesség, az újító-iobbitó szándék mire'it gyümölcsöt termett. A hűtő-’ ház jövője megalapozott, a beruházás további szakaszai is jobbára már sínen vannak. Láng Zsuzsa között. Az iskolában is meg­változott az élet, visszajött a hittanoktatás, s fél évig az orosz helyett németet tanul­tunk, csak 1957 tavaszára ta­láltak ismét orosz nyelvokta­tót. A ml házunkban is volt, aki bőrönddel „vidékre” indult: Kanadába... — Később ismét a változá­sok idejét éltük. Kevesebb lett a demagóg szólam, a jelző, több lett a cselekvés, s életre­valóbb az élet. Gyors volt a konszolidáció, eltűntek a sut­togások, a rettegések, nyíltab­ban beszéltek az emberek. Számomra különösen új világ volt ez. Humán családból ek­kor csöppentem műszaki tár­saságba, az Ybl Miklós Építő­ipari Technikumba. Pacát va­karni a zsilettel, s tizedmilli- méternyi pontossággal húzni a vonalakat tussal... Röhögött az osztály, amikor először fog­tam kezembe vakolókanalat — csak víz volt benne —, s gyakoroltam, hogyan kell csapni a habarcsot. Több folyt a nyakamra, mint a falra, a vaskályha mellé állítottak szá. radni. — Igaz, itt tanultam és sze­rettem meg a fizikai munkát. Tizenhárom évesen, csenevész, későn éri, gyerek létemre fél­mázsás cementeszsákokat ci­peltem, s büszke voltam, hogy sikerült, ahogy büszke vagyok arra is, hogy jó néhány lakás őrzi Pesten a kezem nyomát. * li — A középiskolában lettem KISZ-tag, kosaraztam, csellóz­tam, nyelvet tanultam. Azután a Szovjetunióba jelentkeztem egyetemre. Érdekes: a felvéte­li vizsgán jobban beszéltem németül, mint oroszul. Ez bi­A budapesti Könyvkötő Szö­vetkezet nagykőrösi üzemében évente 800 ezer könyvet köt­nek. Főként gyermek- és ifjú­sági műveket a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó megren­delésére. Most fejezték be a Jó éjszakát, Maci és az Állat- élet-képek című könyvek el­készítését. A kettő összesen 150 ezer példányt tett ki. Jelenleg B. Méhes Vera: Számlépcsöcí­mű könyvén dolgoznak, mely­ből 37 ezer kerül majd a könyvesboltokba. Érződik a szeretet A könyvkötészetben, mint­egy 60-an dolgoznak, többségé­ben nők. A nehezebb fizikai munkát a férfiak végzik. Az üzemben dolgozók körül­ményei igen jók. A munka­hely szép, világos, korszerű. Az idei üzembővítés révén pedig tágas is. Az odalátogatónak rendkí­vül nagy élményt kínál a sok szép kiadvány nézegetése. Azoknak, akik ezt a szak­mát, a könyvkötészetet vállal­ják, szeretniük kell a könyve­ket. Ez a szeretet érződik a nagykőrösi üzemben is, ahol kifogástalan minőségben és rendkívül igényesen kötik egy­be az íveket. Csak hibátlant Az üzemben dolgozók azt mondják, hogy a kötés csak hibátlan lehet! Ebben igazuk van, hiszen, jól sejtik, hogy a könyvesboltok polcairól rit­kán találna gazdára az eszté­tikailag kifogásolható könyv. A könyvkötés szakmai fo­gásaira voltunk kíváncsiak a napokban. Meg is kértük Do- mián Sándor üzemvezetőt, hogy kalauzoljon el bennünket az üzemben. A szakmai ismereteket elsa­játítani? — mondja csodálko­zástól meglepetten Domián Sándor. — Tudják, az nem megy olyan könnyen. Én már húsz éve vagyok ebben a szakmában, de még nekem is Van új a nap alatt. — örvendetes, hogy a könyvkötőiparban a legtöbb munkafolyamatot már gépesí­zony kritika volt az akkori is­kolai nyelvoktatásról. Felvet­tek a moszkvai Építőmérnöki Egyetem építéstechnológiai és betonelemgyártási szakára. — Az egyhónapos előkészítő tanfolyam nem sokat használt a nyelvtudásomnak, s a kezdet idegenben bizony nehéz volt. Augusztusban indult a külön­vonat, a nagykabát már nem fért el a csomagban, s a kijevi pályaudvaron a nyár közepén télikabátban csak megfázni le­het. Eleinte csupán a matema­tikát értettem — az nemzetkö­zi —, s a jegyzeteim bizony foghíjasak voltak. Két hónap alatt megszoktam a gyors be­szédet, fél év alatt meg is ta­nultam, s akkor jött az első nagy csalódás: bár az első há­rom vizsgám jeles lett, már re­pestem a boldogságtól, meg is vettem a vonatjegyet haza —, amikor megbuktam matekból. Ott maradtam egyedül a majd. nem üres kollégiumban. Az egyetem öt éve? Szakma, nyelvtudás, barátok. Az ösz­töndíj kiegészítéséül tolmá­csoltam, például a KGST-palo- ta építkezésén. S mert volt egy népi együttesünk, sorra jártuk a Szovjetunió egyetemeit, vol­tam építőtáborokban is, Le- ningrádban, az Azovi-tenger- nél, a Fekete-tengernél, s Szi­bériában — Sztrogoff Mihály nyomán. — A folytatás látszólag zök­kenőmentes volt. Negyedéves koromban kezdett érdekelni a betoncsőgyártás, s a Népsza­badságban olvastam, hogy Szentendrén épül egy új, nagv csőgyár svéd technológiával, szovjet berendezésekkel. A szünidőben jelentkeztem, s mert erről a témáról szólt a szakdolgozatom, fel is vettek. A diplomát — egy hasonló tették. Emellett persze a szor­gos munkáskezekre is nagy szükségünk van. Csomagolás után — Hozzánk a leendő köny­vek különböző méretű ivek formájában érkeznek meg az Ofszet Nyomdától. Ezután kö­vetkezik az ívek vágása, majd hajtogatása. Természetesen géppel. Az íveket cérnafűzés­sel rögzítjük egymáshoz, ugyancsak gép segítségével. A cérnafűzés után már egyben van a könyv, csak az oldalai nem szépek, ezért körülvág­juk, hogy tetszetős legyen. Ézt a táblakészítés követi, majd pedig a beakasztás, vagyis a könyvtestnek a könyvtáblában való elhelyezése. Az elkészült könyvek csoma­golás után a törökbálinti könyvraktárba kerülnek, majd onnan jutnak el a könyves­boltokba és a vevőkhöz. K. K. is kell üzem technológiai terve volt — jelesre védtem, augusztus­ban már a BVM szentendrei gyárában dolgoztam. De nem sokáig, ugyanis egy magyar mérnökcsoporttal Leningrádba indultunk, betanulni az új gé­pek kezelését. A nyolc és fél év alatt szin­te minden voltam a gyárban. Tolmács, Szakmai kísérő, beta­nított mérnök, üzemtechno­lógus, marketing-szakember, műszaki fejlesztési csoportve­zető, üzemvezető, termelési osztályvezető. És megadatott az, ami kevés embernek: lát­tam valóra válni a terveimet, méghozzá teljes egészükben. Azután a szürkébb hétköz­napok. Amikor elkezdtük gyártani a hatalmas, öt méter hosszú, egy méter átmérőjű betoncsöveket, megelőztük a korunkat. Eredetileg Budapest vízellátásának a gerincvezeté­ke készült volna a csövekből, de idegenkedtek az új termék­től, nem vették a csöveket, te­le volt velük a gyárudvar. Le kellett állítani az üzemet, s a munkásokat, akik külhonban tanultak, más munkára kellett irányítani. Palotaforradalom lett a vége, sokan azt kérdez­ték, mire jó ez az egész gyár? Így lettem piackutató. Három hónap alatt a főmérnökkel vé­gigjártuk az országot, s diave­títővel felszerelve győzköd­tük a kuncsaftokat. Ma már több mint 100 kilométernyi a mi csöveinkből készült hálózat hossza. — Jól éreztem magamat az üzemben, s ma is a kétkezi dolgozókat becsülöm a leg­többre. Sokszor éreztem: a munkások és a vasalt nadrágo- sok közötti szakadék ott tágul, ahol az irányítással van baj. Hazai alapanyag a krumplis kenyérhez Az ormánsági Vajszlón épül az ország első burgonyafeldol­gozó üzeme; költsége csaknem 180 millió forint. A beruházás most fontos szakaszába ért: kezdődik a technológiai szerelés. A kenyérgyárak, valamint á konzerv- és hűtőipar számára szükséges feldolgozott burgo­nyát jelenleg külföldről sze­rezzük be, mégpedig meglehe­tősen drágán. A vajszlói üzem évi kétezer tonna burgonya- pelyhet gyárt majd, többek kö­zött a kedvelt krumplis kenyér alapanyagát is. Előreláthatóan teljes egészében ki tudja elé­gíteni a hazai igényeket és ezáltal megszűnik az import, A szentlőrinci gazdaság,' amely a Solanum burgonya- termelési rendszer egyik veze-' tő gazdasága, elsősorban a sa-j ját félezer hektáros burgonya­területének termését dolgozza fel az új üzemben, de átveszi a partnergazdaságok feleslegét A gyárban lettem párttag és munkásőr. Amikor 1978-ban a városi pártbizottságra hívtak dolgozni, keveset tudtam még a pártmunkáról. Sokan kérdez­ték: mérnök létemre miért vállalom? Egyszerű a vála­szom: van mit tennie a mér­nökembernek, ha párttitkár, s elkél a szaktudás. Pézsgő éle­tű, vonzó, gyorsan fejlődő vá­ros Szentendre. Gyári korom­ban végeztem a Műszaki Egye-1 tem gazdasági mérnöki szakát, s éppen a kommunális létesít­ményekkel, városgazdálkodás­sal foglalkoztam. Így lett a re­szortfeladatom a gazdaságpoli­tika. Nem, nem minden rózsás. Mégis jól érzem itt magam, s a világ minden pénzéért sem költöznék vissza Budapestre... Az élettapasztalat, amit így összegez Havass Imre: — Az ember mindig akkor tud kilábalni a válságból, ha érzi, hogy tartozik valahová, ha érzi a többi ember segítő szándékát, erejét. Az évek so­rán kifinomodott a helyzet. Nagy a közönyösök tábora, s Magyarországon ez napjaink legnagyobb veszélye. Ha valaki semminek sem tud örülni, fél- resiklik az élete. Lehet, hogy én vagyok maximalista, de ak­kor is vallom, egy fiatalnak nem elég a diszkóba járni, a klubot építeni is kell, s nem elég csak sportolni (bár már ez is elismerésre méltó), a sport­pályát is el kell valakinek ké­szítenie. A szigorúság? Talán álca. Azért tévedés lenne azt gon­dolni, hogy haragszom azokra, akik szabadjára engedik dühü­ket vagy lelkesedésüket. Az vi­szont biztos, hogy tisztelem a lelkiismeretes fiatalokat, az egyes ember csak így valósít­hatja meg önmagát, s ez a tár. sadalom is így jutott a máig. Jó lenne, ha a lelkiismere-- tesség fertőző lenne ... Vasvári G. Pál is. Határt szab a környezet védelme 500 ezer tonna dolomitot termelnek évente a pllisvörösvári ásványbányában. Ez a mennyiség évről évre állandó, mert a termelést környezetvédelmi előírások miatt nem növelhetik. Saját nemesvakolat-gyártásukhoz 10—15 ezer tonnát használ­nak fel egy évben Bozsán Péter felvétele A klubot építeni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom