Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-28 / 201. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ES GODOLLO VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 28., PÉNTEK Kenyérből, pékáruból Jobbat, többet, választékosán Milyen a kenyerünk? Ezek­ben a hetekben, hónapokban igen változó véleményt mond­hatunk róla, aminek meglehe­tősen nyomós oka van. Elis­merik ezt a városunkat s já­rásunk községeit ellátó Észak- Pest megyei Sütőipari Válla­latnak vezetői és munkatársai is. A változékonyságnak sok oka van, közülük való az, hogy van két olyan kemence, ame­lyiket néhány évvel ezelőtt telepítettek, s bizony ember legyen a talpán, aki eltalálja bennük a kenyér jó sütését. De hát használni kell egyelő­re azokat is, pedig lassan megérnek a cserére, amellyel kapcsolatosan jó hír, hogy hamarosan, de ebben a tervidő­szakban biztosan felváltják őket újakkal. Kevesebb gond Mindezekről szó esett a kö­zelmúltban, amikor a járási párt-végrehajtóbizottság érté­kelte a sütőipari vállalat mun­káját. A kerepestarcsai szék­helyű cég megyénk legna­gyobb sütőipari vállalata: a gödöllőin kívül ellátási körze­téhez tartozik a váci, a szent­endrei járás, valamint Vác, Szentendre és Dunakeszi váro­sok, az itt élő mintegy 440 ezer állandó lakosával és csak­nem százezer üdülő és átutazó emberével. A vállalatnak négy alküzpoijdja, s huszonki­lenc különböző nagyságrendű és eltérő műszaki felszereltsé- gű sütőüzeme van. A gödöllői üzemcsoport a nagyobbak közül való, amely­nek termelési értéke a 300 milliós vállalati összesből ta­valy éppen 80 millió forint volt. S míg a vállalatnál 32 százalékos termelésnövekedés következett be az 1976-os bá­zishoz képest, a gödöllői egy­ségnél ez 66 százalékos emel­kedést mutat. Kenyérből pél­dául tavaly 9 ezer 662 tonnát sütöttek, s ami megint érde­kes: tavaly hatszor annyi egy­kilós kenyeret értékesítettek Gödöllőn és a járásban, mint öt évvel korábban. Süteményfélékből harminc­milliót adtak át a kereskede­lemnek, ezen belül növekedett a zsemle, a kifli és más finom­pékáru kihozatala, csupán ka­lácsból készítettek kevesebbet, mint korábban. Kisebb súlyban Á nagyarányú termelésnö­vekedésnek oka egyebek közt az, hogy — ha vannak is még olykor gondok — a korábbi időszakban mutatkozó ellátási problémák jelentős részét megoldották. Növelte az igé­nyeket az a keresleti többlet, amelyet az agglomerációban élők számának növekedése je­lent, hiszen törekvéseik közé tartozik, hogy a kívánalmak­nak fővárosi szinten felelje­nek meg. A fogyasztási szoká­sok eltolódása ugyancsak megkövetelte a pékáruk és a kisebb egységsúlyú kenyerek nagyobb választékát. A naponta sütött átlagosan 100 tonna kenyér valóban csak átlagos mennyiséget jelentett. Ha ünnep vagy egyéb ok miatt nő a kereslet, ennél hat­van százalékkal többet kell előállítaniuk. Viszont azt is tény, hogy a mennyiségi növekedés a vá­laszték bizonyos mértékű csökkenését hozta: míg 1976- ban 68 féle terméket gyártot­tak, addig tavaly 57 félét, s hogv a választékot most már erről az alapról növeljék, szükségesnek tartják a három műszakos folyamatos termelés kialakítását, nemkülönben a szabványos előírások szigorú betartása mellett az előterme- lési lehetőségek maximális ki­használását. Nagyrészt már éltek is ezzel az utóbbival: a napi kapacitást 234 tonnára növelték. S amit ezek mellett elismeréssel nyugtázhatunk, az, hogy az ötödik ötéves tervben a fej­lesztési erőforrásaik meglehe­tősen szűkösek voltak, külö­nösen a tervidőszak elején. A választék bővítésére így már könnyebb gondolniuk, s ezt a hatodik ötéves tervben, részben további szervezéssel, másrészt műszaki fejlesztéssel kivánják megoldani, miközben arra is ügyelniük kell, hogy vállalati eredményességüket a termékszerkezet módosítása mellett is javítsák. Tervezik, hogy a fél- és az egykilós kenyereket a jö­vőben a táplálkozás-élettani szempontokból is hasznos anyagokkal dúsítják. Foglal­koznak a mélyhűtött vagy ép­pen szobahőmérsékleten tá­rolható nyersáruk gyártásának lehetőségével, valamint a dia­betikus, illetve csökkentett szénhirdáttartalmú termékek gyártásának megkezdésével. Biztató tervek A hatodik ötéves tervben csaknem 140 millió forint ér­tékű beruházást terveznek, 100 millióból a kapacitást nö­velik. A legnagyobb beruhá­zást a szentendrei kenyérgyár építése jelenti, a gödöllői ke­nyérgyár átalakítására és bő­vítésére csaknem tízmillió fo­rintot költenek, s ugyancsak bővítik az isaszegi ostyaüze­met is. A gödöllői üzemegy­ség területén két kemencét cserélnek ki, s tervidőszak vé­gére elérik, hogy üzemeik ki­lencven százalékában a kor­szerű alagútkemencéket hasz­nálják. A legnagyobb gondok vál­tozatlanul a létszámmal van­nak. Manapság' kevesen vál­lalják a több műszakos sütő­ipari munkát, bár már elér­ték azt, hogy munkatársaik I fele öt évnél többet eltöltő j törzsgárdatag. Van tehát egy kollektívájuk, amelyre ala­pozhatnak, most az szükséges, hogy a vállalati felnőttokta­tást, a szakmai képzést még magasabb szintre emeljék. Ez is biztosítéka lehet annak, hogy — ha gondok, problémák adódnak is olykor — tovább javítsák termékeik minőségét. F. L Szeptembertől Új szakkörök, klubok Versagen Jutalomkiránduláson a tánccsoport Ez év április elején került a vérségi művelődési ház élére Varga Bálintné, aki elődjétől, Véber Gábortól az évek óta színvonalasan működő népijá­ték- és táncszakkört, valamint a rajzszakkört vette át. E csoportokon kívül a tanácsház egyik helyiségében ténykedett a nyugdíjasklub. Kirándulások Az új igazgató teljesen is­meretlen feladatkört vállalt magára, így az első hónapok a sokrétű teendőihez szükséges alapismeretek elsajátításával teltek, s közben gondosan szö­vögette elképzeléseit, terveit a község kulturális életének fel­pezsdítéséről, annak reális le­hetőségeiről. Ezek valóra váltásához azonban odaadóbb magatar­tást vár mindazoktól, akik va­lamilyen módon kapcsolatban állnak a művelődéssel, s ma­guk is tehetnek valamit e té­ren a közösség asztalára, le­gyenek pedagógusok, mező- gazdasági dolgozók vagy gyá­ri munkások. A meglévő szakkörök közül a rajzosok tárgyi feltételeit csekély összegből lehet fedez­ni folyamatosan, a táncosok A KPM veresegyházi kirendeltségének dolgozói rendszeresen nyírják az útszéli gyomnövényeket. Ezzel is a biztonságosabb közlekedést szolgálják. Barcza Zsolt felvétele részére viszont szükség van néhány ruházati kellékre, fiúknak nadrágokra, s szeret­né a zenekíséretüket is megol­dani. Az elmúlt években ugyanis csak egy-egy alkalom­ra sikerült a dolog, s akkor is meglehetősen borsos áron. Maguk a szakkörök a nyáron — tekintettel a vakációra, mi­vel a csoportok tagjai iskolá­sok — nem működnek, így az elmúlt hónapkban elég csen­des volt a kultúrház, szórako­zási lehetőséget a mozi és né­hány diszkó jelentett. Á nyugdíjasok (klubjának látogatottsága is csökkent a mezőgazdasági munkák miatt. Az ő számukra egy kirándu­lást is szervezett Varga Bá­lintné — pontosabban a szer­vezés befejezése maradt rá elődjétől —, amelyen tizen­nyolcán — a negyvennégy je­lentkezőből — megismerked­tek a Dunakanyar szépségei­vel, A tánccsoport tagjai juta­lomkiránduláson vettek részt. A sorból nem hiányoztak a rajzosok sem, ők a Szépművé­szeti Múzeumba látogattak el. Fiataloknak, nőknek Valószínűleg már szeptem­ber első felében megélénkül a művelődési házban az élet. Az első és ' negyedik osztályosok részére meseszakkört tervez az igazgatónő, természetesen pedagógus irányítja majd. Elegendő jelentkező esetén a TIT-en keresztül nyelvtanfo­lyam indul, életre kel ismét a fotószakkör, vezetését társa­dalmi munkában végzik. Az asszonyok részére pedig mak- ramétanfolyamot szerveznek. Az iskolai év elején létrehoz­zák a nyolcadikosok klubját, Lajtos Erika gimnazista tanu­ló vezetésével megkezdi mű­ködését az ifiklub, s ugyan­csak a fiatalok örömére tánc­ház szervezését is tervezi Var­ga Bálintné. Alakulóban van egy citerazenekar, ide is ve­zető kerestetik. Kézimunka-kiállítás Most még csendes a műve­lődési ház, s aki arra megy, s bekukucskál, az előtérben a helybeli asszonyok kézimun­káiból láthat kiállítást, egy-két hét múlva viszont már jóval gyakrabban nyílik ki az ajta­ja, s hogy mennyire telik meg majd élettel, nem csupán a még tapasztalatlan, de remé­nyekkel teli igazgatónőn mú­lik. B. M. Kukorica Fajtabemutató A rövid tenyészidejű kuko­ricák fajtabemutatóját tartja a gödöllői búza-borsó terme­lési rendszer részvételével a Magyar Agrártudományi Egye­sület Borsod megyei szerveze­te, a megyei tsz-szövetség és az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet szep­tember 1-én, kedden 10 órától a novajidrányi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. IM Vasas Felemás szereplés Salakon csúszik a kézilabda? Egy győzelem, egy vereség. Ez a mérlege az IM Vasas ké­zilabdázóinak az elmúlt két fordulóban. Először Budaka- lászra látogatott az ikladi gár­da, s a kirándulás nem sike­rült túl fényesen. IM Vasas—Budakalász 25-32 (14-17) IM Vasas: Márta — Liszkai, Fehér (1), Oroszt (9), Sima (S), Raffai (8), Hortobágyi (1). Cse­re: Hévíz, Majoros, Szalay. Pedig jól kezdődött a mérkő­zés az ikladiak számára! Veze­tésre tettek szert, amit csak a Ez a nóta körbejár Hévízgyörkön a Felszabadu­lás téren idős asszonyok ülnek az ablak alá kivitt székeken, lócákon. Telletik az időt — ahogy mondják — mert az a kutya test akkor kívánta az ágyat, amikor még a munkát is bírta. Most, hogy egyre las­súbb a lépés, éjszakánként le­lassul az óramutató járása is. Az a jó, ha minél később bújik az ember a dunna alá — állítja Kovács Mihályné. Énekszót hoz felénk a szél. Lakodalom lesz a mi utcánk­ban — fújják az érces férfi­hangok. — Ki esküszik ma? — kérdezem, s az asszonyok eligazítanak. — Nem lakoda­lom van, hanem legénybúcsú. Bencze József búcsúzik a le­génypajtásaitól, meg a legény­élettől. Fiatalok a gépműhelyből Ismerem a járást, tudom hát, hová kell mennem. A pincében Basa János csapos és Bencze Mihály, a vőlegény édesapja fogadja a vendége­ket. A csapos kezében sörös korsó, az örömapáéban félde- cis pohár. Választhatnak az érkezők. Kinek melyik tetszik, azt emeli magasra. A megépített hatalmas sátor alatt asszonyok serege sürög- forog. Tálalnak. Fehér térítők­kel borítják a kecskelábú, nyolcszemélyes asztalokat. A tányérok mellé villa és kés kerül. Bencze Mihályné újra és újra kezdi a számolást. — Itt vannak a Józsi legénypaj­tásai, a tsz gépműhelyéből a fiatal munkatársai. Eljöttek azok is, akikkel évek óta együtt rendezték a szüreti bált. — Tegyünk fel negyven terítéket, annyi talán elég lesz. Az örömanya szava szent­írás ezen az estén. Minden­nek ő a tudója, ismerője. Ben­cze József vőlegény szeme villan, aztán bólint. Jöhetnek fel a cimborák a pincéből! Az emeletes ház alatt megépített pince falai visszhangozzák a nótákat, melyeket a legények sorban kezdenek, mert ha egyik dalnak a végére értek, hangzik az újra biztató szö­veg: Ez a nóta, nóta körbe jár, ez a nóta mindenkire rá­talál ... És kiderül, hogy a fiatalok­nak van kedvenc nótájuk és ezek a nóták kapcsolódnak a párválasztáshoz, az udvarlás­hoz, a szerelemhez. — Szere­lem, szerelem, átkozott gyötre­lem, énekli az egyik, s felel neki a másik. — Életemben mindig szépet szerettem — s folytatja a harmadik: Köszö­nöm, anyám, hogy felnevel­tél. Az asztalon kínálja ma­gát a frissen sült hússzeletek illatozó glédája, s a -májas hurka hosszan tekergő rőfje. — Hízót vágtunk erre a nap­ra. Nem sajnáljuk se az ételt, se az italt, hiszen a gyere­künknek adjuk. A gyerek, a húszéves autó­szerelő, a kartali Petőfi Tsz gépműhelyének dolgozója ott énekel, mosolyog a cimborák gyűrűjében. Nem látszik raj­ta, hogy sajnálja a két nap múlva megszűnő legényéletet. Szerenád autóval — Évek óta ismerjük és szeretjük egymást Margitkával — mondja Bencze József, s nagyon akartuk már ezt az esküvőt. Szüléink is helyesel­ték elhatározásunkat, így az­tán semmi akadálya nincs an­nak, hogy összeházasodjuk. A barátok nem hagyják sza­badon a vőlegényt. Kérlelik, üljön közéjük. — Ma még sza­bad, de holnap már — ijeszt­geti Lévai Sándor és valami titkot sejtetően elhallgat. — Holnap már nem ülhetsz kö­zénk, — fejezi be a monda­tot Bankó János, amit Lukes Gábor is megtold. — Zárva lesz előtted a diszkó ajtaja. — Csak az első húsz évet bírd ki — nyugtatja Basa Balázs a játékosan ijedt arcot vágó vőlegényt. Éjfél közeleg, ami­kor a vőlegény szól,. — Édesapám régi udvarlá­sokról beszélt nekem. Szere­nádokról. Én soha nem adtam éjjeli zenét. Megpróbálhat­nánk. A vőlegény szava a legény­búcsú napján parancs. Asszo­nyok, anyák ülnek a gépkocsi volánjához. Felzúgnak a mo­torok és az autókaraván meg­indul Galgahévízre. A két falu főutcáján sorra nyitják az ab­lakokat a későn fekvők. Nem kiált senki rendőrért, nem pa­naszolják a csendrendelet megsértését. Ezer vendég A menyasszony házának ab­laka alatt hangzik a régi nó­ta. Bencze Mihály együtt da­lol vőlegény fiával: — Csak egy kislány van a világon. Gyertyát gyújtanak Péli And- rásék házában. Most újra a vőlegényen a sor. — Ezt az utcát százszor végigjártam ... Segítenek a többiek is. Az örömanya szemében könny csillan. Az örömapa boldogan nézi vőlegény fiát. A legények felnőttes ko­molysággal sóhajtanak. — Ez a világ rendje. Basa János büszkén súgja. — Ilyen le­génybúcsú nem volt még a faluban. Ez igaz. De akik itt vannak, fogadkoznak: sorra kerülünk mi is és álljuk a versenyt! Jóval éjfél után érkezem a térre, ahol az öregasszonyok még mindig együtt vannak. Milyen volt? — kérdezik. Rangos, módos, legényes és emberséges — felelem és hoz­záteszem. — Ilyen legénybú­csúban még nem voltam. — Milyen lesz a lakodalom? — kíváncsiskodnak tovább. Ak­kor még nem tudtam a kér­désükre felelni, ma már tu­dom, hogy Péli Andráséknál és Bencze Mihályéknál majd’ ezer vendég ünnepelte Ben­cze József és Péli Margit há­zasságkötését. F. M. félidő végére tudott kiegyen­líteni a hazai gárda. Igaz, ak­kor mindjárt elhúztak három góllal. A második félidő sem úgy kezdődött, hogy végül 7 goios vereség lesz a dologból. A mieink sok biztos gólhely­zetet hibáztak el, s miközben ez a sorozat a mérkőzés vé­géig tartott, a budakalásziak szép csendben elhúzódtak. Az ikladiak azzal magyarázták a példátlan kapu előtti ered­ménytelenséget, hogy a salak miatt csúszott a labda. De csak nekik? S a kapussal szemben egyszál magában álló játékos hogyan hagyhatja ki a helyze­tek sorát? Tény: csak Raffai és Oroszi dicsérhető, ők is csak támadó játékukért. A védeke­zésben senki sem jeleskedett. IM Vasas—Nagymaros 23-17 (10-8) IM Vasas: ,Márta (1) — Liszkai (3), Oroszi (5), Sima (3), Raffai (4), Szalay (4). Cse­re: Hévíz, Hortobágyi, Majoros, Galgó. A vendégek tartalékosán ér­keztek, a Nagymaros—Tököl találkozón történtek miatt a Pest megyei Kézilabda Szövet­ség három játékosukat eltiltot­ta. így is bejött a taktikájuk, viszonylag tisztes vereséggel utazhattak haza. Ezt úgy ér­ték el, hogy az első perctől az utolsóig lassították a játékot, s arra törekedtek, hogy 7 mé­tereseket ítéljenek a javukra.' Az első félidőben sikerült is elaltatni az ikladiakat, s csak kétgólos volt az előny. A má­sodik félidőben már gyorsítot­tak a hazaiak, s végeredmény­ben öreguras, kényelmes, s középszerű játékkal tartották itthon a két pontot. Ami azért így is sokat jelentett. Az ik­ladiak játékosai közül ezúttal Szalay emelkedett ki. S. G. Városi moziműsor 25 millió fontos váltságdíj. Színes, angol bűnügyi film, 4, 6 és 8 órakor. Kenyvárusítás Még ma is tart a könyváru­sítás az Erkel Ferenc általá­nos iskolában. ISSN om-1937 (Gödöllői Hírlap) fí lBÉéseS fekénságáéil

Next

/
Oldalképek
Tartalom