Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

"^cMfiav 1981. AUGUSZTUS 27., CSÜTÖRTÖK Hol érdemes a váci piacon vásárolni? A Zöldért árai és a kereslet Aka4 szép számmal, aki a piacon mindig jó és viszonylag olcsó árut tud venni. Hol, hogyan? Mindig ugyanahhoz az eladóhoz járnak, törzsve­vők és válogathatnak. Vagy, az eladó teszi félre nekik a szépet. Netán végigjárják a piacot, és még alkusznak is. Persze, csak az őstermelőkkel, mert a magánkereskedők többsége a Zöldért és áfész zöldség-gyümölcs boltjaihoz hasonlóan szabott árral dol­gozik. Nem szebb, drágább A váci nagypiacot Balogh Gyulával, a Pest megyei Zöldért központjának és Be- sze Gyulánéval, a Zöldért vá­ci kirendeltségének boltintéző­jével kerestem fel. Hol érde­mes vásárolni, milyen az áru­kínálat és hogyan alakultak az árak? — Ennek próbáltunk utánanézni. Nem lehet úgy végigmenni a standok között, hogy az embert meg ne szólítsák. Ezt vegye meg, azt vegye meg, ilyen-olyan szép az áru, olcsó és így tovább. Ezt persze nem a Zöldért és az áfész boltosok szokták mondani, ök megvár­ják a vevőket. Azaz Vácott Szűcs Andrásné, a Zöldért boltjának vezetője kivétel. Ö és férje (ketten dolgoznak a piaci üzletben) ugyanis elébe­mentek a vásárlóknak. A bol­ton kívülre asztalokra pakol­tak ki. — Ha forgalmat akarunk, így kell. A vevők szeretnek turkálni, válogatni. S így szé­pen kiterítve, nagy halmokban az áru is jobban mutat, ha csak nem hibás. Szerencsére ma valóban szép árut kaptunk. Ha mindig ilyen lenne, egy szót sem szólnék — mondta Szűcs Andrásné. A leghosszabb sor ekkor a Zöldért-boltnál állt. Tíz-tizen- két ember várt türelmesen a kiszolgálásra. Egyikőjüket Sluch Dánielnét, miután vá­sárolt, megszólítottam», — Miért itt verte meg a zöldséget? Sorba kellett áll­nia... V 5 — Megtetszett az áru és ez valamivel olcsóbb is. — Mindig a Zöldért-boltban vásárol? — Á, nem. Pencen lakunk, Vácott volt dolgom, s maradt időm, így aztán benéztem a piacra. — Akkor láthatta, hogy a magánkereskedőknél szebb a gyümölcs. — Annyival nem szebb, amennyivel drágább. De most mintha egyáltalán nem lenne szebb. Felkopna az áHam A Zöldért-üzlettől néhány méterre van Geszler Antal magánkereskedő standja. Ép­pen nem volt vevője, így aztán ráért beszélgetni. — Hogyan alakítja ki az árakat? — Naponta változtatom. Fi­gyelem a többieket, a Zöldért boltot is, s a felvásárlási ár­hoz hozzászámítom a költsé­geimet és a hasznot. — Hol szerzi be az árut? őstermelőktől. De nem kell sokat utánajárnom, mert a legtöbben ide hozzák. Amit kérnek érte. azt általában megadom, ők is jól járnak, hiszen nem kell az árusítás­sal időt tölteni, s persze én is. Geszler Antal minden nap, még vasárnap is nyitva tart. Napi nyolc órát dolgozik? — Azám, akkor fel is kopna az állam. Legalább a dupláját. — Megéri? — Akkor nem csinálnám. Geszler Antal a paprikát és az uborkát ugyanennyiért áru­sította, mint a Zöldért, s a többi árut is csak fillérekkel drágábban. A Zöldért-bolt az első fél­évben 1 millió 666 ezer forint forgalmat ért el. A második félévben meglesz a 2,3 millió — mondta Szűcsné. Ök na­ponta nyolc órát, vasárnap pedig 6-tól 10-ig tartanak nyit­va. Ez azt is jelenti, hogy többet dolgoznak a napi nyolc óránál. Vajon nekik megéri? Nyakamon is maradt! — Éves szinten havi 4 ezer forintot keresek. Szezonban többet, télen kevesebbet. Szűcs Andrásné húsz éve dolgozik a Zöldértnél. A pia­ci boltban is már hat éve. — Mit tapasztalt, a magán- kereskedők igazodnak a Zöld­ért áraihoz? — Igen. Ők is, meg az ős­termelők is. Különösen amióta is rugalmasan igazíthatjuk ki árainkat. Szente Pál A Rába gyár motorjaiból szerelnek naponta A Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban idén ötmilliárd forint értékben gyártanak Diesel-motorokat. A gyáregységben napon­ta száz Rába—MAN motort szerelnek össze. Képünkön: a szerelőszalag Az új kórház két esztendeje A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának ülése T Tegnap a megyeházán ülést tartott a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága. A ta­nácskozás napirendjén szere­pelt a főigazgató főorvos be­számolója, a kerepestarcsai megyei kórház működéséről, jelentés a megye idei költség- vetésének és fejlesztési alap tervének félévi teljesítéséről, valamint tájékoztató az ötna­pos munkahét bevezetéséről a megyei kiskereskedelemben. Színvonalas a szakmai munka, elégedettek a betegek is A példátlanul rövid idő alatt, jelentős társadalmi ösz- szefogassal épült 580 ágyas kerepestarcsai kórház 1979 áprilisában fogadta az első be­tegeket. A gyógyító munka megkezdésével egy időben, az­zal párhuzamosan haladtak a beruházás munkálatai, vala­mint az intézmény működését megalapozó szervező munka. A régen várt gyógyító intézmény működésének kezdeti eredmé­nyeit jól mutatja, hogy 1979 harmadik negyedévében a kü­lönböző osztályokon a beteg- forgalom megközelítette, egyes esetekben pedig elérte az or­szágos átlagot. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a megye párt- és tanácsi vezetése meg­különböztetett figyelemmel és segítőkészséggel járult hozzá az új intézmény kezdeti lépé­seinek sikeréhez.) Az első időszakban rendkí­vül nagy feladatokat kellett megoldania a kórház irányí­tóinak. Mindenekelőtt biztosít tani a személyi, tárgyi feltéte­leket, a közismerten nehéz munkaerőhelyzet és műszerbe­szerzési lehetőségek közepette. Ezt követően fokozatosan meg­teremtették a biztonságos mű­ködés feltételeit, mely az első beteg fogadásától a gyógyító osztály teljes kapacitással va­ló működéséig terjedt. Vé­gezetül ugyancsak nem kis feladat a már teljes ütemmel működő kórházát egységes in­tézménnyé formálni. Ez utóbbi fázis még a mai napig tart. A személyi és tárgyi felté­telek megteremtése már az építkezés befejezése előtt, idő­ben megkezdődött. Néhány or­vosi hiányszakma, illetve egészségügyi szakdolgozók ki­vételével a mai napig sikerült kellő számú megfelelő embert fölvenni. A dolgozók szakkép­zettsége és gyakorlata bizto­sítja a megfelelő színvonalú gyógyító munkát. Az alapfel­szerelés korszerűnek nevezhe­tő, s ugyancsak biztosítja a működési feltételeket. Az osz­tályokon a kezdetek óta a gyógyítás feltételei lényege­sen javultak, s természetesen jelentkeznek újabb, s újabb igények, melyek rangsorolva szerepelnek a kórház fejlesz­tési programjában. A rendeltetésszerű műkö­déshez számos gazdasági, mű- sZaki problémát is meg kel­lett oldani, s még maradt a mai napig is tennivaló. Az egyik gond a gőz- és a me­legvíz-szolgáltatás elégtelensé­ge, a másik pedig az önálló mosoda hiánya. A kórház legfontosabb fel­adata csaknem 140 ezer lakos, a gödöllői, illetve a monori járás fekvőbeteg-ellátása, né­hány megyei, illetve országos szintű profilban a gyógyító munka, emellett képzés, to­vábbképzés és tudományos te­vékenység folytatása. A gödöllői és a monori já­rás egészségügyi szolgálatához a kezdetektől szoros kapcsola­tok fűzik a kórház dolgozóit. Az orvosok szükség szerint he­lyettesítenek, minden szakmá­ban konzíliumot biztosítanak a járóbetegek ellátásához. Be­kapcsolódnak o szűrővizsgála­tok szervezésébe, olykor tár- sadalmimunka-felajánlás for­májában is segítenek a fontos megelőző akciók lebonyolításá­ban. Ugyancsak segítséget je­lent a járásokban, hogy a kór­házban számos speciális vizs­gálatot is elvégeznek. AZ egyes osztályok működé­sét rendszeresen vizsgáló fel­ügyeleti szervek vélemény« szerint a kórházban színvona­las a szakmai munka. A be­tegek véleménye is megnyug­tató: elégedettek ellátásukkal. A jelentés alapján a testü­let betekintést kapott az in­tézmény szakmai problémáiba is. Feszítő gond például, hogy a belgyógyászati osztályok a lakosság számához és az ápo­lásra szorulók korösszetételé-, hez mérten kevés ággyal ren­delkeznek. A megoldás útja a beutalások célszerűbb szerve­zése, a felvételi részleg, illet­ve a rehabilitációs osztály mű­ködésének javítása. Ugyan­csak gond a röntgenrészleg kapacitásának szűkössége. De szűknek bizonyult például a gyógyszertár infúziós laborató­riuma: maximálisan az in­tézmény szükségletének 55 százalékát tudja kielégíteni. A laboratórium is mind nehe­zebben tudja elvégezni a nö­vekvő számú vizsgálatokat. A kórbonctanon a szakorvoshiány okoz nagy feszültséget. Mindt ehhez társul, hogy az élelme­zési üZemnél több kulcsfon­tosságú munkahely betöltet­len, s a munkából kiesők pót­lása is szinte megoldhatatlan. Kedvező viszont, hogy • kórház átadásával egy időben épült' lakótelepen a dolgozók számára lakásokat tudtak biz­tosítani, bölcsőde és óvoda is működik. A szakdolgozókat százsZemélyes nővérszálló vár­ja, melynek egyelőre azonban a szükségesnél kedvezőtlenebb a kihasználtsága. A különböző helyekről jött dolgozók munkakollektívává szerveződési folyamata jelen­tősen előrehaladt, de a közös­ségek még nem tekinthetők ki­alakultnak. A kórházban 55 tagú pártszervezet működik, mely a kezdetek óta cselekvő alakítója a szakmai munká­nak és a közéletnek. Ugyan­így fontos szerepet játszik a KISZ-szervezet, melynek moz­gósító és szervező munkája egyaránt figyelemre méltó. A korábban említett gon­dok megoldása mellett újabb nagy feladat vár a fiatal kór­ház kollektívájára: az épülő 346 ágyas pavilon üzemeltetési feltételeinek megszervezése,. megteremtése, a kórház kiala­kult egységbe való beilleszté­se. Évszázados hagyományokra épült Látogatás testvérmegyénk egy üzemében A munkarendváltozás feltétele az alapellátás biztosítása A hatalmas üzem a szó szo­ros értelmében a földből nőtt ki. Ha valaki — e sorok író­jához hasonlóan —, közel tíz éve nem járt a környéken, az llmenauból Unterpörlitz felé vezető út mentén legfeljebb néhány kis házat láthatott a lankás dombokon, ahol ma az llmenaui Műszaki Üveg­gyár ipartelepe terül el, ké­pével meghatározva a táj ar­culatát. Annak ellenére azonban, hogy NDK-beli testvérme­gyénk, Suhl gazdasági életé­ben ma már meghatározó sze­repet játszó nagyüzem tehát igazi „zöldmezős”, vagyis a semmiből induló beruházás­ként jött létre, ez csak az épü­letekre érvényes: az üveggyár­tásnak ugyanis évszázados ha­gyományai vannak ezen a tá­jon. Döntések - központilag Arról, hogy a szétszórtan működő, sokszor kézműves módszerekkel dolgozó kisüze­mekből létre kell hozni a Mű­szaki Üveggyárat, a Német Szooalista Egységpárt VIII. kongresszusa döntött, s a het­venes évek elején indult be­ruházás első lépcsője 1975- ben már megkezdte a terme­lést. Az első gyártósort még további három követte, s az NDK fennállásának 30. év­fordulójára már mind a négy önálló üzemegység működött: kémiai-műszaki, üveg, műsza­ki üvegtartályok, csövek és laboratóriumi üveg a négy te­rület fő profilja. Amikor Günter Traut, a nagyértékű, korszerű gépekkel felszerelt nagyüzem ügyvezető igazgatója célszerűen, s min­den hivalkodástól mentesen berendezett irodájában eddig jut a tájékoztatásban, önként adódik a kérdés: meddig ter­jed ez az önállóság? Köztu­dott ugyanis, hogy az NDK gazdasági élete a hazaihoz vi­szonyítva jobban centralizált, mivel ottani barátaink úgy látják, az ő ipari adottságaik­nak jobban megfelel az erő­teljes központi irányítás. Az ügyvezető igazgató vá­laszai is ezt erősítették meg. Mint elmondta, az a céljuk, hogy o nagyüzemen belül to­vább erősítsék a központi ter­vezést, irányítást, s az ered­mények központosított elszá­molását. Ennek megfelelően most azt tervezik, hogy köz­ponti, operatív termelésirányí­tási funkciót hoznak létre, melynek a gyáregységek fölött átnyúlva joga lesz az egész nagyüzem területén olyan in­tézkedéseket hozni — például műszakon belüli munkaerő- és kapacitás-átcsoportosításról — amelyek, az igazgató szavai szerint elkerülhetővé teszik a felelősségek és hatáskörök összemosódásából adódó ne­hézségeket. Igényos külpiacok A nagyüzem termelési ered­ményei mindenesetre azt iga­zolják, a gazdálkodásnak több lehetséges útja is van, hiszen amikor a magyar iparban ép­pen a gyáregységek önállóso­dásának korát érjük, s egye­bek között ettől is .várjuk a további fejlődést, az llmenaui Műszaki Üveggyár a közpon­ti irányítás módszerével érte el sikereit. Termékeik nem­csak az NDK-ban keresettek, hanem jól ismertek külföldön is. Évről évre több tízmillió márka értékben exportálnak belőlük szocialista országokba — köztük Magyarországra —, de a fejlett tőkés országokba is. Legnagyobb kapitalista partnereik az NSZK, Svájc, Anglia, s az igényes piac fel­tételeinek megfelelően jó mi­nőségben, pontos határidőre szállítanak. Egyik legnagyobb feladatuk éppen ezen a terü­leten van: ebben az évben a tavalyihoz képest duplájára kell emelniük a tőkés expor­tot. Melsgvízcső üvegből Külkereskedelmi tevékeny­ségüknek — pontosabban an­nak a rendszernek, melyben ezt lebonyolítják — van egy olyan vonása is, mely mindenkép­pen ide kívánkozik. Mint Günter Traut elmondta, a ter­melő vállalat és az üzleteket kötő külkereskedelmi cég*kap- csolatában náluk sem volt rit­ka a gond, a probléma, ami többek között abból adódott, hogy a gyár székhelye — Ilmenau —, és a külkeresek központja — Berlin — között már a földrajzi távolság is igen tekintélyes, több mint háromszáz kilométer. Ebből aztán sok megértési, illetve meg nem értési, együttműkö­dési nehézség adódott, míg meg nem született a döntés: a külkereskedelmi szervezetet Ilmenauba helyezték, s így ma már az üzletek is helyben köt­tetnek. A gazdaságirányítási rend­szer kérdései mellett termé­szetesen sok szó esett a mű­szaki fejlesztés feladatairól is, amelyek között a laikus számára egyenesen meghök­kentő elképzelések is akadnak — mégpedig már a megvaló­sítás stádiumában. Hiszen ki hallott már üvegből készült vízcsőről —, ami pedig ma már realitás a suhli lakóte­lepen? Egész pontosan arról van szó, hogy a szakembereknek eddig is sok fejtörést okozott az új lakótelepek melegvíz- hálózata, melynek vascsövei — „hála” a melegvíz kémiai agresszivitásának —, az át­lagosnál gyorsabban korrodál­nak. így születet^ a gondolat, mi lenne, ha megpróbálnák üvegből készíteni ezeket a csöveket? Megtalálták azt az üvegfajtát, amely kevéssé ér­zékeny a hőingadozásokra, előnyösek a mechanikai, szi­lárdsági tulajdonságai, s az el­ső, üvegcsővel szerelt lakó­épületet néhány hete már át is adták a megyeszékhely, Suhl új lakótelepén. A kísérlethez nagy reményt fűznek — már csak azért is, mert a tervek szerint jövőre már kétezer új lakást szerelnek majd ezzel a módszerrel. Irányítási rendszer, külke­reskedelem, műszaki fejlesz­tés: a néhány, kiragadott te­rületről gyűjtött tapasztala­tok amellett szólnak, hogy rö­vid idő alatt korszerű, elisme­résre méltóan működő üzem „nőtt ki a földből” testvérme­gyénkben. Weyer Béla Az ötnapos munkahét beve­zetésének körültekintő elő­készítése a kereskedelemben nemcsak az ott dolgozók szem­pontjából elsőrendű fontosságú, hanem alapfeltétele más te­rületeken is a munkarendvál­tozás megalapozottságának. A döntés jelentőségének tudatá­ban vannak a megyei tanács irányító szervének vehetői is — erről tanúskodik az a tá­jékoztató jelentés, melyet a kereskedelmi osztály terjesz­tett tegnap a végrehajtó bi­zottság elé. A beszámolóból kitűnik, hogy jövő év január 1-től a megyei kiskereskedelemben az alábbi elvék szerint lehet be­vezetni az ötnapos munkahe­tet: egyrészt úgy alakítják a nyitvatartási időt, hogy a dol­gozók az egyes területek el­látásának zavartalanságát biz­tosítva csak öt napot dolgozza­nak, másrészt, hogy a keres­kedők is legalább kéthetente kapjanak a heti pihenőnapjuk­hoz kapcsolódó szabad napot. Az állásfoglalás szerint va­lamennyi élelmiszerboltnak ki kell nyitnia szombaton is. A kétműszakos üzleteknél ezen a napon csak az egyik műszak dolgozóit osztják be munkára. Nagyobb a probléma a kis üz­leteknél. Itt olyan megoldás lehetséges, hogy rugalmasan alakítják a nyitvatartási időt, és a szabad napok időpontját. Végsősoron mind a szövetke­zeti, mind az állami üzletek csak annak figyelembe véte­lével tarthatnak zárva, hogy megoldott egy-egy körzet alap­ellátása. Arról is szól a je­lentés, hogy ha például pénte­ken este a vevő az élelmiszer- boltokban friss kenyeret, bő­séges tejtermék- és hentesáru­választékot talál, akkor rövi- debb idő alatt módosulnak a vásárlási szokások. Kevésbé okoz gondot a ru­házati és vegyesiparcikk bol­tok, valamint az áruházak nyitvatartási idejének módosí­tása. Hiszen az itt kapható árucikkek a hét egyéb nap­jain is beszerezhetők. A szom­bati munkaidőrövidítés, illet­ve zárva tartás során fölsza­baduló munkaidőalap a bevá­sárlási napok számának bőví­tésére fordítható. Az állásfog­lalás szerint viszont szomba­ton is fogadni kell a vásárló­kat, az építőanyag-, a tüzelő- és a gázcseretelepeken. Ugyan­csak nem csökkenhet az idényben aZ üdülőterületeken működő üzletek nyitvatartási ideje. Szóba került a testület ülé­sén, hogy mindezek az elvek akkor érvényesülnek hatéko­nyan, ha településenként fi­gyelembe veszik a sajátosságo­kat, és rugalmasan igazodnak a lakossági érdekekhez. Mind e mellett arra is szükség van, hogy az egyéb ágazatok, in­tézmények munkarendváltozá­sát is összehangolják a keres­kedelemével. Például az óvo­dákét, a napközikét, a postáét! a tömegközlekedését. Mindez további koordinációt igényel, s a végleges döntésről időben — többi között a Pest megyei Hírlap hasábjain is — tájé­koztatják a lakosságot az ille­tékesek. M. J. k

Next

/
Oldalképek
Tartalom