Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

LUO! A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP A Gabonatröszt receptjei szerint Takarmányt kevernek a malomban Vácszentlászló központjában emelkedik az egykori malom épülete. Híres, jó búzát őrölt itt a molnár, mert még a tá­volabbi falvakból, Galgahévíz- ről, Karfáiról js sokan hozták gabonájukat a szentlászlói ma­lomba. Ma már csak az épü­let a régi, csak külső képe emlékeztet a lisztet gyártó malomkőre, meg a szitákra. Homlokzatán tábla hirdeti, hogy itt található a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgal­mi és MalomipaH Vállalat vácssentlászlói takarmányke­verő üzeme. Kíváncsi lettem, mi van a falak mögött? A portásfülké­ből készséggel igazítanak el, s mutatják, hol találom Hor­váth Sándor üzemvezetőt. A hivatalos munkaidőn jóval túlvagyunk, de a telep gaz­dája még szűk kis irodáiéban beszélget a másnapi szállítá­sok gondjairól. Minden perc számit — Mert gond az van, mond­ja. Öt darab gépkocsink alig győzi a munkát és ha valame­lyik elromlik, napokra le kell állnia, mert nem kapni al­katrészt. Szerencse, hogy jó a kapcsolatunk a környező ter­melőszövetkezetekkel. Köl­csönösen segítünk egymásnak. Még nagyobb a baj, ha va­lamelyik targoncánk robban le. A fél országot be kell jár­ni egy-egy alkatrészért. Pe­dig nálunk minden perc szá­mít, hiszen nem kevesebb mint •1600 vagon takarmányt kell ebben az évbosi gyárta­ni, s ezt az előirányzatot még 4—5 százalékkal meg szeret­nénk tetőzni. A gárt ablakon behallatszik az, irodába az üzem gépeinek egyhangú duruzsolása. Egy- egy asszony siet keresztül az udvaron. Teherautóra rakod­nak. Targonca emeli1 a súlyos zsákokat. Látszik az összeszo­kottság, a szervezettség. — Ma egy kicsit kapkodunk — mondja az üzemvezető —, mert holnap leállunk. Dara­bokra szedjük az üzemet. Kez­dődik az egyhónapos nagy­karbantartás, hogy azután ti­zenegy hónapon keresztül is­mét hajthassunk. Persze, ezt a leállást gondosan elő kellett készítenünk, s közben nem feledkezhettünk el üzletfele­inkről sem. akiket az üzem­szünet idején is el kell látni áruval. Jelentős érték — A megye más helységei­ben dolgozó üzemek segítenek ebben. Nekünk ugyanis az a feladatunk, hogy az állattar­tók minden igényét mindig kielégítsük. Különösen nagy gondot fordítunk a háztáji gazdaságok ellátására. Ezért olyan széles a választékunk. Folyamatosan gyártunk 40— 45 féle takarmányt. Az üzemvezető magyaráza­tán érződik, hogy nem hiva­talnok, s aztán a beszélgetés során ki is derül, hogy erede­tileg molnár volt. A malom­ipar fellegvárából, Békés me­gyéből jött Vácszentlászlóra, de ekkorra már elvégezte a malomipari technikumot, és gyakorlatot szerzett a keve­réktakarmányok gyártásában. 1Q70. februárjától vezeti az üzemet, és arra a legbüsz­kébb, hogy olyan malomipari .törzsgárdát alakított ki ebben a községben, amilyent a béké­siek is megirigyelnének. < _ Nagy szakértelem kell ehhez a munkához — mondja — hiszen komoly értékkel dolgozunk, de különösen je­lentős az az érték, amelynek neveléséhez, hizlalásához az itt gyártott takarmánnyal já­rulunk hozzá. Hat éve nem volt nálunk minőségi kifogás. Azt gondolom, ez az itt dolgozók munkájának legna­gyobb elismerése, s ennek a 60 emberrel tevékenykedő üzem­nek a legjobb reklámja, mon­dom elismerően, ami láthatóan jólesik beszélgető társamnak, akit arra kérek, ismertessen meg a gyártási folyamattal. Táp és koncentrátum — Az egyes takarmányok előállításának nagyon szigorú technológiai előírásai vannak. A receptúrákat a Gabonaipari Tröszt dolgozta ki. Az alap­anyagokat, a kukoricát, és a gabonaféléket a környező ter­melőszövetkezetektől vásárol­juk. Az állati fehérjék egy ré­szét, a húslisztet belföldi piacról kapjuk, de a halliszt külföldről, elsősorban a Skan­dináv államokból érkezik. A növényi fehérje jelentős részét kitevő szójadarát Brazíliában rakják hajóba és Rostockon keresztül érkezik hazánkba. Túrára teherautók hozzák, s itt készül belőlük a táp, illet­ve koncentrátum. Fercsik Mihály Ügyes kézi asszonyok ! W?' • * \ P V '■ \ t A Ganz budapesti Közlekedési Mérőműszergyára megrendelé­sére dolgoznak az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet­ben. A műhelyben Gregus Istvánné és Szabó Lászlóné a len­gőtekercses sebesség- és fordulatszámláló készülékeket szereli Bene Mihály felvétele Harminc gyerek olvasótáborában Az idei nyáron második al­kalommal rendezik meg a ba- gi művelődési központban a cigány tanulók hatnapos olva­sótáborát. Igaz, ez már az ötödik ilyen jellegű olvasótá­bor a járásban, ugyanis ko­rábban három alkalommal már Aszód adott helyet az igen hasznos kezdeményezés megvalósításának. Az idei tá­bor sajátossága az, hogy a ba- gi tizenöt résztvevő mellett ugyanennyien domonyiak is eljöttek a táborba. Hátrányos helyzetben A tábor vezetője Fercsik Mihály, aki a cigánytábor lét­rehozásának okáról informál: — Községünkben sok cigány éL Hasonló a helyzet Domony- ban is. Sajnos a cigány csalá­dokból kikerült tanulók több­sége hátrányos helyzetű. Ezt a legtöbb esetben az ingersze­gény otthoni környezet, a mű­velődés iránti igény hiánya eredményezi. Táborunk egy­részt e területen szeretne se­gítséget nyújtani a harminc kisgyermeknek. Másrészt a Nyitott házban nyitott könyv­tár címmel készített pálya­munka Kísérlet a kísérletben című fejezete külön is foglal­kozik a cigány tanulók között végzendő, újszerű közművelő­dési módszerekkel, s így a tá­bor szerves része lehet a pá­lyázatban leírt feladataink megvalósításának. — A táborban hat pedagó­gus és három népművelő tö­rődik a gyerekekkel. Foglalko­zásainak jelentős része a könyvtárhoz kapcsolódik, ahol a könyvek világa egy új elkö­telezettséget alakít ki a pajtá­sokban. Elkötelezettséget az irodalommal, a rendszeres ol­vasással. Ezt nagyon intenzí­ven segítik elő a kötetlen be­szélgetések és a játékos foglal­kozások. Barkácsdélután A tábor programja nagyon változatos. A könyvek mellett megismerkednek a gyermek­lapok, gyermekújságok olva­sásának hasznosságával is. Az olvasott lapok írásainak anya­gából rajzverseny teszi izgal­massá a csoportos foglalkozá­sokat. A KÖJÁL járási meg­bízottja Tisztaság — fél egész­ség címmel tart beszélgetést. De szerepelnek a programban tréfás sportjátékok, népi gyermekjátékok is. A könyvtárban az olvasás mellett meséket hallgatnak le­mezről; mozgó- és diafilmeket néznek. A kézimunka- és bar­kácsdélután célja a résztvevők alkotóképességének kibonta­koztatása. Az itt elkészült gyermekmunkákat a táboro­zás utolsó napján kiállítják, hogy alaposabban megnézhes­sék egymás alkotását. Fontos szerepet kap a tábor életében a pályairányítási munka is. Ennek érdekében a pályaválasztási tanácsadó után látogatást tesznek az ikladi Ipari Műszergyárban. Szerepel egy nagy kirándulás a prog­ramban, amikor a hatvani strandot keresik fel, ahol a hűs medencék mellett sok­sok játék és vidámság várja a táborozókat. — Hogyan tudják anyagilag megoldani ennek a tábornak a megszervezését? — kérde­zem a táborvezetőtől. — A megyei tanács műve­lődési osztálya 10 ezer forint­tal segített bennünket. De je­lentős az a segítség is, ame­lyet a galgamácsai Galga- parti összefogás Termelőszö­vetkezettől kapunk., ök gon­doskodnak ugyanis a domo­nyiak mindennapi utazásáról, de tőlük kapjuk az autóbuszt kirándulásainkhoz is. A peda­gógusok és népművelők önzet­len munkájáról már szóltam. Nem mulaszthatom el, hogy egy szülő segítségét megemlít­sem. Rácz Lászlóné tanácstag állandó segítője a tábor mun­kájának, segítsége szinte nél­külözhetetlen.. r Eremmel jött vissza Horváth Éva domonyi ötö­dikesnek két testvére van. Kö­zülük a legidősebb, Karesz már dolgozik Budapesten a Pamutnyomó Ipari Vállalat­nál. Legjobban a Frédi és Bé­rli kirakójátékot szerette meg a táborban. Balogh Zoli hetedikes, Bag- ról jött. Nemcsak jó tanuló, de kiváló sportoló is. A járási és megyei háromtusaversenyről éremmel jött vissza. Most örömmel lép be a könyvek csodálatos világába. ' Az ügyeletes nevelő foglal­kozásra szólítja a tábor lakóit. Elnézem a fegyelmezetten zsi­bongó gyerekeket, és egy pil­lanatra 30—40 évvel ezelőtti cigánygyermek-sorsok villan­nak fel előttem. Azt hiszem, a megtett út nem egy ember­öltőnek — hanem talán évszá­zadoknak felel meg. Takács Pál Energiatakarékos eljárások A MÉMMI és a GBBR szakmai bemutatói Két szakmai bemutatót is tartanak a közeli napokban helybéli cégeink. Mindegyik­re jellemző, hogy témája a mostaninál jobb energiagaz­dálkodás. A MÉM Műszaki Intézet, a nyíregyházi Mezőgép Válla­lat és az agrártudományi egyesület Fejér megyei szer­vezete rendezésében augusz­tus 6-án, csütörtökön, a Me­zőfalvi Mezőgazdasági Kom­binátban a hazai fejlesztésű és gyártású szélgépet mutat­ják be. Azt a berendezést, amely a természettől ingyen kapott energiát hasznosít­ja. A mezőfalvi gazdaság nagyhörcsög-pusztai kerüle­tében délelőtt tíz órakor kez­dődő bemutatón dr. Tóth László, a MÉMMI 'osztályve­zetője a magyar gyártmányú kísérleti szélgépekkel szer­zett vizsgálati tapasztalato­kat ismerteti előadásában, dr. Bánházi Gyula, az intézet igazgatója a szélenergia hasz­Barangolás Somogybán Panorámájának nincs párja Hiányoznak a megszokott játékok Talán a kelleténél többször emlegetjük, hogy kicsi ország a mi hazánk. Földrajzi szem­pontból elegendő csak arra gondolni, hogy egyetlen nap alatt végigvonulhat fölöttünk égy időjárási front, amelyből reggel még csak Szombathe­lyen esik, estére már Nyír­egyházán, sőt talán már ott sem. Mégis nagy az ország azok számára, akik minél jobban meg szeretnék ismerni. Hiszen annyi kis világból, tájegység­ből tevődik össze, hogy vala­mennyi alapos feltérképezésé­hez évek szükségesek a baran­golóknak. A mozdony kürtje A napokban a Balaton alatti országrészt kerestem fel. Nem írhatom azt, hogy csupán So­mogy megyét, hiszen a Veszp­rém megyei Balatonaliga ál­lomását elhagyva pillantottam meg a csadálatos állóvizet és a zalai Nagykanizsán, a ha­társzéli Murakeresztúron át érkeztem Somogyba, illetve Kaposvárra. A hatszázötven kilométeres út idejébe bele­fért a boglárlellei járási és vá­rosi úttörőtábor meglátogatása is. De vegyük csak sorjában a dolgokat. Székesfehérvár után három­felé ágazik a vasút. Komárom, Veszprém és a Balaton irá­nijába. Az utóbbi nyári for­galma elképesztően nagy, de ez nem csoda. Ha közvéle­ménykutatást rendeznének Magyarországon arról, hogy melyik tájat kedveljük a leg­jobban, biztosan a Balaton nyerne. Ha csak a panorámá­ját vesszük is figyelembe, ak­kor sincs párja. A somogyi partról áttekintve a tavon, a Balaton felvidék hegyvonulata zárja a látóhatárt. Méltó a Balaton szépségéhez az is, ahogyan a Budapest— nagykanizsai vasútvonal elő­ször találkozik vele. Az ország sínpárjain gyakran éri megle­petés a vonatablakból kihajo­ló utasokat. A hegyek szerel­meseként is be kell ám valla­nom, hogy aligha van szebb, meglepőbb és monumentáli­sabb látvány az előtárulkozó Balatonnál. Ezért valahány­szor erre utazom, izgatottan várom a pillanatot, amikor megszólal a mozdony üdvözlő kürtje és előtűnik a mélyben a végtelennek látszó kincs. A füstje betakar A távolsági vonatokat szov­jet és svéd masinák húzzák. A 220 kilométert csaknem négy óra alatt futják végig. Sokat kanyarog a sínpár a tó melletti szakaszon, a különfé­le átjáróknak pedig szinte se szeri, se száma. Nehéz dolguk van a mozdonyvezetőknek. A végállomáson csak kevesen köszönik meg állandó figyel­met követelő szolgálatukat, egy-két pillantást vetve a gép­ből kihajoló pilótára. Amikor nyolcórai utazás után, három átszállást köve­tően megérkeztem Kaposvár­ra, nem volt tízpercnyi késé­sünk. A megyeszékhely erő­teljesen fejlődik, mégis meny­nyi megoldatlan feladat tor­nyosul előtte! A főtér egy ki­csit mélyebben fekszik, mint a beléje csatlakozó utak, utcák, így a gépjárműforgalom min­den füstje ottmarad. Kevés a pad, hogy leülhessen az ide­gen, de ez valószínűleg a leg­kisebb gondja a helybéliek­nek. A tetőkön antennaerdő. Szá­moljunk csak: kettő a ma­gyarra, kettő a jugoszlávra, kettő az osztrákokra — ez már hat és itt hét-nyolc is van! A város folyója, a Kapos talán még szennyezetteb b, mint a Rákos-patak. A vizet fojtogató olajmáz a szivárvány színeiben játszik, de ez in­kább szomorú, mint szép lát­vány. Tovább kutatnám a várost, de már csak annyi időm van, hogy az állomás gyalogos fe­lüljárójáról körültekinthessek a hetvenezer lakosú települé­sen. Közben egy alattam tola­tó gőzös alaposan betakar a füstjével. Egy Pécsről érkező vonattal térek vissza a ma­gyar tenger partjára. Színes szórakozás A régi Balatonlelle és a ré­gi Balatonboglár között, vagy­is a mai Boglárlelle kellős kö­zepén áll a Gödöllői járási és városi úttörőtábor, dunántúli utam utolsó állomása. Látoga­tásom idején a kerepestarcsai, a valkói, a vérségi és a bagi csapatok úttörői, valamint az ikladi Ipari Műszergyár dol­gozóinak gyermekei üdültek. Azt hiszem, nem túlzás az, hogy a tábor lehetőségei ko­ránt sincsenek kihasználva, és nem nagy beruházásokkal sokkal kényelmesebbé lehetne varázsolni az itt nyaralók nap­jait. A használati érték javí­tásának szükségességét az is indokolja, hogy a tábornak, mint teleknek, milliós az ér­téke. Most soroljunk fel né­hány észrevételt, hátha előse­gítjük ezzel a gondok megol­dását. A táborterület és a faházak világítása elégtelen, alkalma­sint hiányzik is. Az egyik fa­ház használhatatlan, ami min­denképpen luxus. Mellékhelyi­ségekből több és jobb kellene. Nincs a tábor területén sem hinta, sem libikóka, pedig eze­ket a klasszikus játékokat Is szívesen használnák a pajtá­sok, ha éppen nincs más prog­ram. Szerencsére a gyerekeknek nem marad sok idejük törőd­ni ezekkel a hiányosságokkal, mivel a tábor vezetősége szí­nes szórakozást biztosított szá­mukra. Tábori olimpia Érkezésem napján éppen Ti­hanyba kirándultak. Más al­kalommal bolgár, NDK és magyar úttörők érkeztek hoz­zájuk a zamárdi nemzetközi úttörőtáborból. Ekkor bőven nyílt lehetőség különféle cse­rélgetésekre. A legnagyobb üz­let egy magyar csapatvezetői öv elcserélése volt egy bolgár egyensapkára. Tábori olimpiát rendeztek úszásból, asztaliteniszből, fo­ciból. Csak azt fájlalta ez a turnus, hogy az időjárás nem volt a legkegyesebb hozzájuk. Bár, ahogyan az élmények utólagos lejegyzésekor kinézek az ablakon, a jelenlegi váltás sem élvezheti zavartalanul a napsütést. Balázs Gusztáv nosításának további lehetősé­geiről szól. Rétfalvi Ferenc főmérnök­től megtudhatják az érdek­lődők, hogyan vizsgázott ná­luk a gyakorlatban a szélke­rék egyik állattartó telepük törpe vízmüvének működte­tésében. Katona Béla, a Me­zőgép műszaki igazgatóhe­lyettese pedig a nálunk még csaknem újnak mondható be­rendezések gyártási lehetősé­geiről beszél a bemutatót megelőző rövid tanácskozá­son. A másik bemutatót a Gö­döllői Búza-Borsó Termelési Rendszer, a Magyar Agrár- tudományi Egyesület megyei szervezete, a Környei Mező- gazdasági Kombinát és a Gö­döllői Tangazdaság rendezi, ugyancsak 6-án, tíz órától a tangazdaság kartali kerületé­ben. E bemutatón az ener­giatakarékos talajművelési eljárásokkal és gépeivel is­merkedhetnek meg a szak­emberek. A programban előbb MZi- narics József, a GBBR igaz­gatója részletezi, mit tettek eddig a termelési rendszerben az energiatakarékos műve­lési módok bevezetésében, majd dr. Vajdai Imre, egye­temi docens előadása hang­zik el a módszer szélesebb körű elterjesztésének lehető­ségeiről. Ezután tartják a ta­lajművelő gépek bemutató»- ját. Műszaki Intézet Bélyeggyűjtő kiitaték Csaknem tíz éve működik a bélyeggyűjtő szakkör a MÉM Műszaki Intézetben, amelynek jelenleg ötvenötén tagjai. Városi moziműsor Vasárnap: Az Olsen banda boldogul. Színes, szinkroni­zált dán bűnügyi filmvígjá­ték, 4, 6 és 8 órakor. Hétfő: Blöff. Színes, szink­ronizált olasz filmvígjáték. Csali 4 órakor. Fogadó az Örök világosság­hoz. Színes magyar film, 6 és 8 órakor. Gödöllő—Karfa! Az Alkotmány Kupáért Alkotmány Kupa labdarú­gó-mérkőzést játszik ma, va­sárnap délután 4 órától a gö­döllői pályán a GSC és a Kartal csapata. Előtte a GSC ifi—Kartal ifi mérkőzésre ke­rül sor. á i 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom