Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

i-LŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 18., KEDD Felmérték a rászorulók helyzetét Hiányzik a szociális foglalkoztató Lakásépítés lassabban ? A külső körülmények hatása A gödöllői egyesített városi- járási egészségügyi osztály feladatkörébe tartozik a fel­nőttvédelmi szociális gondozá­si teendők irányítása, amely fontos állami, de egyúttal tár­sadalmi tevékenység is. Ma­gyarán ez azt jelenti, hogy az osztály munkatársainak fi­gyelemmel kell lenniük egye­bek közt a szociális gondozás­ra szoruló munkaképtelen, a csökkent munkaképességű, va­lamint a súlyos testi-szellemi fogyatékos emberek sorsának alakulására. Munkájuk azzal kezdődik, hogy jelderítsék, elbírálják a jogos igénylőket, s azután megszervezzék ellátásukat. Magasabb színvonalon A városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén megállapították, hogy a ko­rábbi, a negyedik ötéves terv időszakától kezdve mondható el, hogy a szociális gondos­kodás új rendszere teremtett megfelelő helyzetet, vagyis lé­nyegében az ötödik ötéves tervben megvalósított fejlesz­tések adtak magasabb szín­vonalú ellátást, ennek révén javult a gondozottak életkörül­ménye. Évről évre emelkedett a rendszeres segélyezettek szá­ma, mint ahogy eredmény­ként lehet elkönyvelni, hogy kivételes méltányosság gya­korlásával az özvegyi nyugdi­jaknál magasabb összegű se-. gélyeket is tudtak jó néhány esetben folyósítani. Szociális segélyben egy év alatt a vá­rosban hatvannyolcán, a járásban háromszáznyolcvan- hatan részesültek, s ezekre együttesen több mint ötmillió forintot költöttek. A megfe­lelő fedezet nem hiányzott, s a kapott pénzeket a tanácsok maradéktalanul felhasználták. Amikor meghallottam, hogy Bankó Gáborné, a hévízgyörki asszonykórus legidősebb tagja és szólóénekese a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapja, szerettem volna elsőként gra­tulálni és sokak nevében elis­merő szavakat mondani szá­mára. Egy morzsa Hévízgyörkön a falu főterén 611 Bankóék háromablakos jiagy háza, s bár már régen elhúzták az estéli harangszót, a család még mindig nem jött meg a határból. A valamiko­ri Bankó-portára gondoltam, a rsúpfedsles. hajlékra, amely­ben úgy élt a nagy család, a gyerekek, a szülők és a nagy­szülők. akár mesék hősei. Kint szikrázva csillogott a hó. bent halványan világított 6 falba rakott masina táncoló lángja, a földes szoba köze­pén csattogott a szövőszék, és Bankó nagypapa világháborús emlékeket mesélt, öregmama énekelt. A tél vattacsendjé­ben nem látszott a szegény­ség, a nélkülözés, amely mint valami természetes elem vette körül ezeket az életeket. Autó áll a hídra. Felvillan az udvari lámpa fénye. Ban­kó Gáborné az ólhoz siet. Megeteti a hízónak valót. Fér­je a pincéből krumplit hoz, hogy a tegnapi pörkölt mara­dékához köretet készítsenek. A gáztűzhelven buzog a víz. — Mi szegény emberek vol­tunk — mondia Bankó Gábor­né. — Kétkezi munkások, akiknek semmiféle, sorsukat A rendkívüli szociális se­gélyezésben is előbbre léptek, hiszen 1980-ban, a négy év előttihez képest több mint kétszeresére nőtt a kifizetett összeg, amely meghaladja az 1,6 millió forintot. Egyszer meleg étel A múlt tervidőszak végéig megduplázódott az ilyenfajta étkeztetésben részesülők szá­ma. Ezen a téren azonban meg számos szervezési és más tennivaló akad. A tervek sze­rint tovább kívánják emelni a házi szociális gondozok számát, azokét is, akik nap­jában legalább egyszer elvi­szik az időseknek a meleg ételt Mindebben nemcsak a felnőttek, hanem az iskolá­sok és a KISZ-fiatalok se­gítségét is kérik. A csökkent munkaképessé­gűek segélyezése, járadékellá­tása megyei ellátmányból va­lósul meg. A rászorulók éven­te általában négy alkalommal kaptak rendkívüli segélyt, vi­szont régóta gondot jelent a csökkent munkaképességűek elhelyezése. A városi tanács egészségügyi és szociálpoliti­kai bizottsága számos alkalom­mal ellenőrizte, felmérte a rászorulók helyzetét, munkába állításuk lehetőségeit. Vasárnap is nyitva Sajnos az volt a megálla­pításuk, hogy .a városban ke­vés a munkaalkalom szá­mukra, s a vállalatok és in- tézmények nem foglalkoznak kellően a rehabilitációval. Ja­vaslatuk éppen ezért kézen­fekvő: jó lenne, ha ebben a tervidőszakban szociális fog­lalkoztató létesülne Gödöllőn. öregek napközi otthona je­lenleg Gödöllőn és Aszódon van, ahol egyaránt huszonöt biztosító vagyonunk nem volt. Anyám, apám, s két testvé­rem, meg én is csak a ke­zünkben bizakodhattunk. Még a másnapunk sem volt mindig biztosítva. Nem tudtuk este, mit eszünk reggel. De valami mindig került, jutott nekünk is egy morzsa a gazdagok te­rített asztaláról. Bankóné ma termelőszövet­kezeti tag. Háromszobás csa­ládi házában fürdőszoba. Cse- rép'kályhá'k ontják a meleget. Porszívó, mosógép, hűtőgép, televízió, a szobában és kony­hában is egy-egy rádió. Min­den olyan kellék jelen van az otthonában, amely a modern­ség fogalmát jelenti. Az egy­kori summáslány mai életében nyoma sincs a Schossberger birtok embert és egyéniségét nyomorító körülményeinek. Első osztályú — Dolgozni, mindig kellett. Fiatal voltam, hát 'könnyen egyenesedett a derekam, akár­milyen hosszú is volt a cukor­répatábla, amiben a tűző na­pon, vagy éppen a szitáló eső­ben, záport ígérő tavaszi szél­ben dolgozni kellett. De arra szívesen emlékezem, hogy ak­kor is énekeltem. — Néhány lánypajtásommal még Kecskemétre is elvittek. Nagy pünkösdi ünnepet ren­deztek. Szalmával bealjazott iskolaterem volt a szállásunk. Nem panaszkodtunk. Talán természetesnek is tartottuk, hogy szalmán alszunk. A jó­módú parasztok is szalmazsá­kon háltak. Ma, ha a szerep­ember tartózkodhat, akik napjában háromszori étkezte­tést kapnak. Ezek az otthonok vasárnap és ünnepnapokon is nyitva tartanak. Pécelen, Tú­rán és Kartalon is szorgal­mazták ilyen intézmények lét­rehozását a járás egészség­ügyét és szociális ellátását intéző szakemberek, de a helyi tanácsok pénzügyi lehe­tőségei eddig nem tették le­hetővé ilyen épületek kiala­kítását. lés miatt valahol éjszakáz­nunk kell, olyan a kiszolgálá­sunk, mintha első osztályú szállodában lennénk. — Bizony nagy a különbség a régi meg a mai élet között. Ebből is látható. Summás ko­romban gyalog kecmeregtünk haza Emse pusztáról. Ma au­tóbusz viszi-hozza az asszo­nyokat a határba. Aki lekési, az a saját autójával siet a táblára. Bankó Gáborné érdeklődve és értve figyeli az élet alaku­lását. Mindenre úgy em­lékszik, akár a kalendárium. Bármi, amit a régmúltból, vagy a jelenből elmond, azonnal a lábaihoz ültethető különösen szép anekdotává, népmesévé válik. A szereplők története úgy rendeződik, ahogy a nép­mesékben és úgy beszélnek, mint a népmesék hősei. Ha a régi cselédsors alak­jairól, vagy mai ismerőseiről, a tsz-elnökről, a népdalkör­vezetőről, tagjairól, a szom­szédairól beszél, minden mon­dat különös ritmussal szer­kesztett. Elbeszéléseit a köröt­te alakuló világból vett friss, költői képek, maga alkotta példabeszédek. közmondások és szólások teszik művészi ér­tékű improvizációvá. Megfogott forint — 1945. május 1-én is éne­keltünk. A Libás játékot ját­szottuk. Akkor már jároga- tott hozzám a Gábor, de sze­gény szüléje tiltotta tőlem. Eljött a nagymama az Ünnep­Egyszerű tájékoztatásnak in­dult s végül gazdasági elem­zéssé kerekedett az a beszél­getés, amelyre Hámori Györ­gyöt, a gödöllői Építőipari Szö­vetkezet elnökét kértük. A té­ma a János utcában épülő la­kások sorsa, az elkészítés kö­rülménye volt, s eközben tá­rult fel, tárgyilagos körülte­kintés közben, az építőipari háttér megannyi, a laikusok számára is érdekes jellemző­je. Az érdekességet természe­tesen az adja, hogy a város­ban ma is sokan várnak új otthonra, de nemcsak ők, a közvélemény általában érzé­kenyen reagál az építőiparról érkező hírekre. János utca Kezdjük a tényekkel. A János utcai kis lakótelep ere­deti, terveiben a Rákos patak közvetlen partján^ és a kör­nyéken összesen 134 lakás sze­repelt, közülük 51 került vol­na legközelebb az általában szerényen csordogáló patak­hoz. Csakhogy a próbacölöpö­zés közben kiderült, a ház­építés túl drága lenne ezen a terepen: a cölöpalapozás gaz­ségre, meghallotta az éneke­met és megtört. Első nótás- első munkás. Ezt kellett a Bankó-portán bizonyítanom. Ügy gondolom, sikerült, de azért sok víz lefolyt a Galgán, amíg felülhettem a piacra in­duló kocsi bakjára, és én ke­zelhettem a piaci bevételt. — Meg kellett fogni a fo­rintot, mert ha lejtőt látott, mindjárt gurulni akart. Két gyermekünk született. Aztán felépült a házunk. Az egymást váltó esztendők magukkal vit­ték az öregeket. Most már a párommal együtt, mi marad­tunk öreg szülék. Ügy vélem, hogy Bankó Gá­borné nemcsak a népdal és a néphagyományok őrzője, ha­nem a hagyomány éltetésével, terjesztésével ihletője is új, születő alkotásoknak. Egyéb­ként a népdal őrzése, terjesz­tése, annyi, mint annak alko­tása. Tudjuk, hogy a népdal ma már nem elsősorban, mint széliében gyakorolt művészet lehet jelen, hanem inkább mint egy nép, nemzet igénye, önmagára váló állandó csen­des emlékezése, múltjának, szenvedéseinek és értékeinek dúdoló számon tartása a jelen­ben. Méltó helyre Jogos az igény, amely azt kéri, hogy a népdalok kapja­nak méltó helyet a hangver­senytermekben, a közművelő­dési fórumokon, amelyeken ma már becsült helyet kap­nak a költészet, a zene, a kép­zőművészet műalkotásai. Ban­kó Gáborné kitüntetésében «n- nek a jogos törekvésnek és a hévízgyörki asszonykórus si­keres munkálkodásának a fel­ismerésével és elismerésével találkozunk. Fercsik Mihály daságtalanná tenné a lakáso­kat. Módosítani kellett tehát az eredeti elképzeléseket: ma­radt három épületben 83 la­kás. De még ekkor is halasz­tást szenvedett az ügy, hiszen közben a gázvezetékeket is be kellett tervezni a terület­re. Végül a volt MÉK-telep és néhány elavult ház szaná­lása után a szövetkezetiek 1978-ban fogtak hozzá az épít­kezéshez. Ekkor még úgy tűnt, hogy 1981, tehát az idén év végéig be tudják fejezni a munkát. Csakhogy az élet, a közgazdasági szabályzók köz­beszóltak. S innét különösen érdemes figyelnie annak, aki mélyebben szeretné megérteni az összefüggéseket. Az első tétel a létszámé. Amint az elnök elmondta, a szerződéskötés óta negyven fő­vel csökkent az építőmesterek létszáma. Hogy pontosabbak legyünk, ennyivel kevesebb a kőművesek, a betanított kő­művesek és a segédmunkások száma, akik szóba jöhettek volna a János utcai építkezé­sen. A létszámcsökkenés okai­ra a következő tétel, a kötött, azaz maximált, illetve a sza­badáras munkavállalás össze­függéseinek boncolgatása köz­ben visszatérünk. Kétféle ár Mit jelent a kötött és a sza­bad ár? A gödöllői szövetke­zet esetében is azt, hogy a maximált árak mellett, s ez jellemzi a lakás és a kommu­nális- létesítmények — isko­lák, óvodák, bölcsődék s egye­bek — építését, szociálpoliti­kai, településfejlesztési meg­fontolásokból a kivitelezők csak e központilag meghatáro­zott árakon dolgozhatnak. Ma­gyarul: e körben nyereségre nem számíthatnak. A szabadáras tevékenység az, amely viszont kihúzhatja őket a bajból. A központi állásfog­lalások szerint is a gödöllői- hez hasonló szövetkezeteknek elsősorban a felújítási, a kar­bantartási munkák lennének feladatai. De mit csináljon egy cég, ha a székhelye az új be­ruházásokban s elsősorban a •kötött áras tevékenységben is számít rá? Nehéz szívvel ugyan, de méltányolja a székhely — esetünkben a város — kérését, s vállalja a munkát. így tör­tént ez a János utcai házak esetében is, s már azóta is többször. Csakhogy időközben éppen azért csökkent a létszá­muk, mert más, ugyancsak a városban tevékenykedő, ter­melőszövetkezeti építőrészlegek viszont nincsenek megterhel­ve hasonló feladatokkal, s így nyereségesebben dolgozva, töb­bet tudnak fizetni dolgozóik­nak. Az előbb emlegetett negyve­Lejátszották az elhalasztott GSC—Fót kézilabda-mérkő­zést, amelyet a vendégek baj­noki várományoshoz méltóan, magabiztosan nyertek meg. Fóti Tsz—Gödöllő 33-9 (10-6) GSC: Kolesza — Kecskés, Horváth (1), Urbán (1), Szlif- ka (2), Malizs (4), Sibak. Cse­re: Tóth (kapus), Koza (1), Vá- gi. A kedvezőtlen időjárás miatt félórás késéssel kezdődött a mérkőzés. Csapatunk a félidő derekáig egyenrangú ellenfele volt a kiemelkedő játékosok­kal rendelkező fótiaknak. Egy­két gólos vendégelőny után 6-5-re vezettünk is, amikor egy indítási és büntetődobási helyzetet szalasztottunk el. Ez hamar megbosszulta magát, és az utolsó 6—7 percben már nem voltunk eredményesek. A játékrész első fele 10-6-os fóti vezetéssel zárult. A második félidőben telje­sen megváltozott a játék képe, hiába védekeztünk viszonylag jól, a fótiak tudáskülönbsége kidomborodott, rengeteg hiba csúszott támadójátékunkba. Biztos helyzeteket szalasztot­tunk el, míg a korszerű ellen- támadásokból rendre gólokat kaptunk. A jól védő fóti kapus nekünk egyre nagyobb gondot okozott. Sajnos, nem volt iga­zi vezéregyéniségünk, aki ked­nes létszám túlnyomó többse* gét ezekben a részlegekben ta­lálhatjuk meg. S mivel az idők folyamán a szövetkezetek, így a gödöllőiek is fejlesztették gépparkjukat, a mezőgazdasá­gi szövetkezeti építőrészlegek viszont fiatalabb társulatok, általában éppen a szövetke­zettől bérlik azokat az eszkö­zöket, amelyeken a volt építő­ipari szövetkezetiek dolgoznak. Ráadásul a létszámhiány még aránytalan is. S mi a helyzet ilyenkor? A kőművesnek saját magát kell kiszolgálnia. Lassabban halad a munka, s veszteséget okoz a bérgazdálkodásban is. hiszen a szakmunkásnak ilyen eset­ben is a neki járó bért kell fizetni, nem pedig az alacso­nyabb segédmunkásit. A jó szándék kevés Summa-summárum egyetlen megoldás adódik, ha nem akarják kitenni a csődöt jelző táblát: a szövetkezet is kény­telen csökkenteni a maximált áras munkák hányadát a sza­badárasok rovására. Ezért az­tán a János utcai lakások épí­tésének üteme is lelassult. A jelenlegi tervek szerint az A épület 26 lakása jövőre, a B épület 1983-ban, a C pedig 1984-ben készülhet el. Az elnök mondandójának lényegét összefoglalva: ne higgye senki a városban, hogy a szövetkezet nem szeretné gyossabban befejezni a mun­kát. Mégcsak nem is arról van szó, hogy szervezetlenül, rosz- szul dolgoznak, bár, hogy e té­ren vannak még tartalékaik, nem tagadják. A helyzet az, hogy a körülmények miatt nem tudják gyorsabban csinál­ni. S ezt kénytelen-kelletlen tudomásul kell venni. Isaszeg Alkotmánynak program Gazdag program várja az isaszegieket, a Hazafias Nép­front nagyközségi bizottsága szervezésében a helyi művelő­dési házban augusztus 19-én, este fél hét órakor tartandó aikotmánynapi ünnepségen. Az ünnepi beszéd elhangzása, az új kenyér átvétele és megsze­gése után társadalmi munká­sok kitüntetésére kerül sor. Ezután az Építők Szakszerve­zete Központi Művészegyütte­sének Szalma-kórusa lép fel Pallós Béla, SZOT-díjas kar­nagy vezetésével, majd Fe­renc Éva énekművész, Böbig Benő és citerazenekara, vala­mint Balogh Márton népdal­énekes, a Röpülj páva vetélke­dő győztese ad műsort. vet öntött volna játékosaink­ba. Ennek a játékrésznek szo­morú emléke marad, hogy mindössze három gólt sikerült dobnunk a második félidőben, míg a fótiak tizenhárommal terhelték kapunkat. A helyzetek alapján túlzott ez a gólkülönbség, ilyen nagy arányú vereségre nem számí­tottunk. Elismerhetjük, azon­ban a jó játékvezetést és azt, hogy közönségünk NB-s szín­vonalú ellenfelet láthatott. Csapatunk feltűnően sok hi­bája eredményezte ezt a fias­kót. Elfogadható teljesítményt csak Kolesza és Szlifka nyúj­tott az első félidőben. Az if­júsági csapat a fótiak kérésébe később játssza le mérkőzését. Vasárnap Budaörs csapatait fogadjuk. z M. G. Városi moziműsor Ordasok között. Szovjet há­borús kalandfilm. Csak 4 óra­kor. Üdülők. Színes francia film- vígjáték, 6 és 8 órakor. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap) F. I. Palettadeszka Valkóról A Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság valkói erdészeté­ben két UTZ-típusú erőgépre szerelt szalagfűrész végzi az erdészet területén a szőlőkaró, bányaféldorong és hasonló, nem szigorúan méretpontos gyártmányok termelését. Esetenként bányaszéldeszkákat és palettafákat is vágnak méretre. Bánya- féldorongból évente kilencszáz, szőlőkaróból hat-nyolcszáz, bányászéi- és palettadeszkából pedig kétszáz-kétszáz köbmé­tert állítanak elő. A képen: Radios Sándor és Radics László palettafákat vág méretre Bene Mihály felvétele Bankó Gáborné kitüntetése Hagyományaink éltetője Kézilabda Hiányzott a vezéregyéniség

Next

/
Oldalképek
Tartalom