Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

Vrc\rt -é/)r V x/imap 1981. AUGUSZTUS 18., KEDD A szocialista kultúra javára A VÁLTOZÁS NEMCSAK ANYAGIAKBAN MÉRHETŐ Barinkai Oszkárné e!°~ ada­sa bevezetőjében a megyei pártbizottság, a megyei ta­nács és valamennyi kulturá­lis szerv, intézmény nevében köszöntötte a közművelődés­ben dolgozók napján az egy­begyűlteket. Önökön keresztül — mondotta — mindazokat köszöntőm, akik Pest megye művelődési házaiban, könyv­táraiban, múzeumaiban, a tudományos ismeretterjesztés­ben, az üzemekben, a szövet­kezetekben és a közművelő­dés más területein hittel és felelősséggel dolgoznak, azért hogy a megye közművelődése tovább fejlődjön. Mint ahogy az előadó mon­dotta: sZép hagyomány, hogy a Magyar Népköztársaság al­kotmányának ünnepe egyben a közművelődés ünnepe is. Politikai tartalmat tükröz ez az összetartozás, hiszen az al­kotmány az az alaptörvény, amely biztosítja valamennyi állampolgár művelődéshez va­ló jogát. Pest megyében immár ti- , zenihárom éve emlékeznek meg a közművelődés munká­sairól, mert nagy részük van abban, hogy az emberek min­dennapi élete általuk is szeb­bé, tartalmasabbá válik. Ezután Barinkai Oszkárné azokról aZ erőfeszítésekről szólott, melyek által megvál­tozott és naponta változik Pest megye arculata. Ha csu­pán egyetlen esztendő ter­mését tekintjük, akkor is ér­zékelhető a nagy átalakulás: teljesebbé, korszerűbbé vált intézményhálózatunk, s a mű­velődési házakban, a könyv­tárakban, tudományos, s más kulturális intézményekben tartalmasabbá, sokszínűbbé, színvonalasabbá válik a munka. Budakeszin, Pomázon, Gö­döllőn, Tápiószelén a koráb­bi években még a közműve­lődés elemi feltételei is hiá­nyoztak. A változást mégsem egyszerűen az épületek meg­építésében, az anyagiak gya­rapodásában, forintokban mér­hetjük. MegyesZerte erősödik az egészséges türelmetlenség, tenniakarás a feladatok meg­oldása, _a gondok gyorsabb leküzdése érdekében. Mind több a jó kezdeményezés, si­keres kísérlet. Ebben annak van alapvető szerepe, hogy az egész társadalomban meg­változott a szemlélet. Ma egység, összhang érvényesül a gazdasági, a társadalmi, a politikai, az ideológiai és a kulturális munkában. Kon­centrálják az anyagi és a szellemi erőket, összefognak az üzemek, a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek egy- egy új művelődési intézmény létesítésére, működtetésére. Nem választódik el élesen egymástól iskola és közmű­velődési intézmény, együtt dolgozik a művelődési ház es a könyvtár, a múzeum. | Gyarapodik az ésszerű, Sok jó példa bizonyítja az utóbbi időben a változást téren. A helyi párt- és álla­mi vezetők felismerve, elfo­gadva az együttműködés­ben rejlő lehetőségeket, ke­resik aZ ésszerű megoldáso­kat Ceglédbercel, Nagyková­csi, Pomáz, Budakeszi kez­deményezéseit is siker koro­názta. Mint ahogy a nyolc­vanhét közös fenntartású közművelődési intézmény is jó munkájával bizonyított. Va­lamennyi rácáfol arra a szemléletre — mondotta Ba- rinikai Oszkárné —, hogy napjainkban ' a szűkösebb anyagi lehetőségek között hát­térbe szorul a kultúra. Pest megye közművelődési dolgozói megértették: a köz­művelődésben sem lehet a korábbi módon tevékenyked­ni. Az élet itt sem tűri meg a kényelmet, a megszokást, a rutint, a megcsontosodást, megmerevedett munkás tflust, a sablonos gondolkodást. Az élet rákényszerít mindenkit, hogy felismerje: a minőség, a hatékonyság, a takarékosság nemcsak a termelésben, a gazdasági munkában követel­mény —, s jó érzés tudni, hogy a köZművelődés harco­sai is keresik a „hogyan más­ként”, „hogyan jobban az ed­diginél” lehetőségeit. A 80-as évtized a közművelődésben is új, nehezebb feladatokat fo­galmaz meg mindenki szá­mára. Az előadó az eredmények mellett a gondokról is szólott. Mint a többi között mondotta: minden erőfeszítés ellenére is még mindig nagyok a kü­lönbségek egyes települések köZművelődési lehetőségei kö­zött. Különösen, nehéz az agglomerációban és Dél-Pest megyében. A kisebb települé­seken okoz sok fejtörést a fenntartási költségek növeke­dése, az intézmények szét­aprózottsága. S igaz az is, hogy a feltételek javulása nem minden esetben hozott válto­zást a munka minőségében. Van, ahol nem használják ki eléggé a termeket, igénytelen a műsorpolitika, van. ahol ideológiai zűrzavar is érezhe­tő, s van, ahol bátortalan az irányítás. Mégsem ez a jellem­tó a megyére, hanem a szá­mos eredmény. embereknek, akik mindennap harcostársak, nagy tisztelet jár. Ilyen emberként ismer­jük — hangsúlyozta Barinkai Oszkárné — a többi között Dániel Kornélt, aki több mint másfél évtizede megszállott­ként dolgozik a zebegényi Szőnyi István Múzeum élén és emellett az egész község mű­velődési életében is meghatá­rozó szerepet vállal. Az elő­adó megemlítette Mészáros Jánost, aki három évtizede munkálkodik o monori járás könyvtári fejlesztéséért Élete, munkássága példája annak, hogy a közművelődés és a közélet elválaszthatatlan. Ja­kab Belőné a ceglédi gyere­kek ezreivel szerettette meg a betűt, a könyvet. Az elmúlt évtizedekben új értelmiségi réteg alakult ki: a közművelődési dolgozóké. Pest megyében csaknem hét­száz népművelő, könyvtáros, múzeumi dolgozó és ezer meg ezer aktíva küzd a közmű­velődési igények felkeltésé­ért, a felkeltett igények ki­elégítéséért, az iskolán kívüli művelődés számos fórumán. Ahol hozzáértő, hivatástudat­tal rendelkező vezetők, mun­kások dolgoznak, a siker nem marad el. | Pest megye vezetői, de a __________ helyi szervek A változásban íz eredményesebb munka fel­ételeit megteremtő, többcél- ■a hasznosítható intézmények ■zárna. Ezt példázna jelenleg l budaörsi épülő sportcsar- lok, a már birtokba vett da- tasi motel, a KGYV tápió- ízelei üzemi új művelődési láz. Hozzáértő kezekben va- amennyi a kultúra műhelyé­vé válik. Ezután is követendő az a [yakorlat — folytatta a szó­tok —, hogy mind több he- yen valósuljon meg a köz­művelődés egységesítése, s nind több településen komp- ex megoldásokkal sokszoroz­ták meg anyagi, szellemi tő­réj ükét. Különösen a kis te- epüléseken égető ez, ahol sgy épületen belül működik i művelődési ház, a mozi, a cönyvtár, mégis egy-egy he- yen úgy tűnik, mintha mér­hetetlen távolságok, választa­lak el egymástól az intéz­ményeket. döntő sze­repük van a közművelődés dolgozóinak, az emberi tényezőknek. Olyan képviselői is számos tény­nyel bizonyítják megbecsülé­süket a kultúra munkásai iránt. Építési kölcsönök, tár­sadalmi ösztöndíj, politikai, szakmai továbbképzés lehető­sége, kitüntetések jelzik — társadalmi megbecsülés kísé­ri tevékenységüket Két hó­nap múlva a megyei párt­végrehajtóbizottság napirend­jén is szerepel a közművelő­dés helyzete, tennivalói. Barinkai Oszkárné a köz- művelődés dolgozóinak a megyei párt- és állami veze­tők nevében megköszönte fe­lelősségteljes munkájukat és kérte, a további hétköznapo­kon is vállalják a követel­ményeknek megfelelő színvo­nalas munkát a szocialista kultúra javára. Az alkotó em­ber ars poeticája érvényes a közművelődés katonáira is. „A fontos nem én vagyok, ha­nem az ügy. Azt kívánom, hogy elmondhassam: egy mil- limétemyit is hozzátettem eh­hez” — fejezte be nagy taps­sal kísért beszédét Lukács György-idézettel Barinkai Osz­kárné. TÁJAK ÉS EMBEREK Festői otthona: Nagymaros A természet megújuló lát­ványainak lendületes átírása jellemZi Kovács Nagy Ira ké­peit. Szüntelenül utazik, gyűj­ti az élményeket. Az is igaz azonban, hogy miközben Ma­rokkótól Szozopolig, London­tól Dubrovnikig vendég, ad­dig Nagymaros festői otthona, ahova mindig vissza-vissza- tér; munkásságának főszerep­lő tája. Erénye az érthetőség Erős megfigyelő. Válogat emlékei közül, s ami legin­kább festészet lehet, ami a nagy mű ígéretének forrását tartalmazza, azt a töredéket erősíti fel, azt sűríti. Amit legizgalmasabbnak lát, azt láttatja. Hibátlan megfigyelő, de a lényeg mégis az, hogy egyéniség. Csak ebből és csak ezután következik az, hogy jól és szépen fest. Ez szinte másodlagos. Helyesen az. Min­dig központi elemeket szakít a valóság rétegeiből, s ez a festői szelvény mindig kon- centrátum. Két alapszín és egy motívum elég számára ahhoz, hogy megszülessen a kép. Tanulmányait 1946-ban fe­jezte be a Képzőművészeti Főiskolán, igazi mestere azon­ban Magyarország, a Szovjet­unió, Csehszlovákia-, Itália, Jugoszlávia, Franciaország és Spanyolország sok tája és mú­zeuma lett. Több alkotását őr­zi a Magyar Nemzeti Galéria, továbbá svéd, svájci, kanadai és ausztrál magángyűjtemé­nyek. Több önálló kiállítása nyílt Budapesten, továbbá Szekszárdon és Kaposvárott. Találóan írja róla Tamás Er­vin: Művészete nyílt, közvet­len hatású. Tőmondatokban szól hozzánk. Sallangmentesen beszél. Képeit első tekintetre megértjük és azok tartalmát. Sajátos formafegyelem Képzeletbősége sajátos for­mafegyelemmel párosul. Egy­forma gondot biztosít a festői elő-, közép- és háttérre, fo­galmazása ezért világos és sokrétű. Magabiztos arányai­ban, lendületes a színvezeté­se. Vizuális jegyzeteket ké­szít a hazai tájról és Euró­páról. Érzékenysége a felület érdességében nyilvánul meg, kevés eszközzel ér el egyéni intenzitást nagymarosi és spa­nyol temetőjében, a balatoni Golgotában és Goya figurá­jával rokonítható Köszö- rűs-é ben. Felfedezésre váró csodák Sok felfedezésre és megörö­kítésre váró csodára bukkan. Így összegezi Dubrovnikot és a szélmalmok spanyol magá­nyát Cervantes utódaként. Megáll egy magyar vasúti kerítésnél, villányi pince­Kovács Nagy Ira: Parasztudvar megérezzük sornál, parasztudvarnál, ri- lai papnál, fehér szikiánál, mediterrán pineáknál, gyer- tyás asszonynál, s minden portyából kép lesz. A spanyol barlanglakásokból ugyanúgy, mint a Káli-medencéből, ju­goszláv halászkikötőről, szőke búzamezőről. Képzelete, határa is tág, nemzetközi keretek között mozog. Hatékony emberi be­leérzőképessége, ezért képes megszemélyesíteni festői esz­közökkel a dolgokat és jelen­ségeket. Híres ablaksorozata tájak és emberek sűrítését je­lenti. Érzékeny és gyakorlott művész, fejlődésének alapja rendszeressége. Vannak érté­kei és eredményei, de megtett útjánál is hosszabb, meredek távlat nyílik előtte; a művek- , kel meghódított és meghódí­tandó holnap. Jó, hogy szűkebb pátriá­jában, a nagymarosi művelő­dési házban is bemutatták műveit. Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Krimi? Gondolná a jámbor előfizető, hogy egy olyan, már-már élvezhetetlenül gyer­meteg játszadozás után, mint a pénteken este látott — Bes­senyei György írása nyomán készült — A filozófus, csak valami jobb televíziós termék következhet hazai csinálmá­nyáink sorában. Annál is in­kább szirmot bonthatott ez a remény, mert először is krimit ígért a vasárnap esti prog­ram Gyilkosság a 31. emele­ten hangzatú címe, másodszor pedig egy olyan krimit, ame­lyet nem honi pennák vetet­tek papírra, hanem egy (állí­tólag nálunk is jól ismert) A Magyar Népköztársaság művelődési minisztere az is­kolán kívüli művelődés terén végzett kiemelkedő munkája elismeréseként a Kiváló nép­művelő kitüntető címet ado­mányozta : Ács Fercncnének, a Népművelés c. lap lelelős szerkesztőjének. Bölcs Istvánnak, a Magyar Rádió .politikai adások főszerkesztősége művelődéspolitikai rovatvezetőjé­nek, Dudás Ferencnek, a dorogi Erkel Ferenc Áilami Zeneiskola Igazgatójának, dr. Eisler János­nak, a Szépművészeti Múzeum muzeológusának, Glgler László­nak, a dióskáli közös községi ta­nács elnökének. dr. Grétsy Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intéze­te osztályvezetőjének. Halmai Bé- lánénak, a Heves megyei könyv­tár osztályvezetőjének, dr. Hor­váth Istvánnak, a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet főigazgatójá­nak. Horváth Jánosnak, a tázlári általános iskola igaz­gatóhelyettesének, Hussk Rezső­nek, a szekszárdi Liszt Ferenc Állami Zeneiskola igazgatójának. Jakab Béiánénak, a ceglédi városi­járási könyvtár igazgatóhelyettesé­nek, Kisfalud! Sándornak, az Or­szágos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum osztályvezetőjének. Mé­száros Józsefnénelt, a szakszer­vezetek Győr-Sopron megyei tanácsa központi könyvtára Igaz­gatójának, Pesovár Ferencnek, a Fejér megyei Múzeumok Igazga­tósága osztályvezetőjének. Star- csevics Tibornénak, a tapolcai városi-járási könyvtár könyvtáro­sának. Szekeres Antalnak, a Ha.1- dú-Bihar megyei Tanács vb. művelődésügyi osztálya vezetőjé­nek, Szirma Ferencnének, a bu­dakalászi Óbuda Mezőgazdasági Termelőszövetkezet „Aquincum” együttese művészeti vezetőjének. Tóka Jenőnek, a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat vezérigazgatójá­nak, Tóth Lászlónak, a Közal­kalmazottak Szakszervezete Haj- dú-Bihar megyei bizottsága ze­nekarvezetőjének. Végvári József­nek, a nagybaracskai művelődési ház igazgatójának. A népművészet fejlesztése terén elért kimagasló eredmé­nyeik elismeréséül: a NÉPMŰVÉSZET MESTERE kitüntető címet kapta: Csobán György furulyás. Fábián Ágostonná mesemondó. Mónus * Sándor fazekas. Nyisztor Márton­ná énekes. Papp Ferencné baba­készítő. Vass József szűcs és Váradi Margit csipkeverő. ■ A Közalkalmazottak Szak- szervezete főtitkárával egyet­értésben, kiemelkedő muzeoló­gusi, illetve a múzeumügy fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréséül a művelődési miniszter MÖRA FERENC EMLÉKÉRMET adományozott: Dr. Balassa Ivánnak, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazga­tó-helyettesének, dr. Bodnár Évának, a Magyar Nemzeti Galé­ria osztályvezetőjének, dr. Kere- csényl Editnek, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgató­jának. dr. Szabadfavi Józsefnek, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumi szervezet igazgatójának. A Közalkalmazottak Szak- szervezete főtitkárával egyet­értésben, kiemelkedő könyvtá­rosi és levéltárosi, valamint a könyvtárügy és levéltárügy fejlesztése terén végzett tevé­kenysége elismeréséül SZABÓ ERVIN EMLÉKÉRMET adományozott: Bacsa Jánosnénak, a kötegyáni községi könyvtár könyvtárosá­nak, dr. Farkas Gábornak, a Fe­jér megyei Levéltár Igazgatójának. Kovács Dezsőnek, az Építésügyi Tájékoztatási Központ osztályveze­tőjének, dr. Rózsa Györgynek, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára főigazgatójának. Szalai Ágnesnek, a Fővárosi Szabó Er- vin Könyvtár főosztályvezetőjé­nek, Papp Istvánnak, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtártu­dományi és módszertani központ igazgatójának. tír. Szent miiiá lyí Jánosnak, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem nyugalmazott do­censének. és Varga Bélának, a Veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár Igazgatójának. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottsága, a Művelődési Minisz­térium, a Népművelési Inté­zet és a Népi Iparművészeti Tanács pályázatán a NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE címet nyerte el: Bartha István keramikus. Bergics Lajos zenész, a Böröczky Endréné —Kovács Tibor táncospár, Bóta Katalin bőrös. Dankó Mária ze­nész. Erdész Judit textiles, a Fu- szulyka együttes (vezetője: Faj- csák Attila), Hajdú Gy. Zsigmond fafaragó, a Karikás együttes (ve­zetője: Hegedűs Csaba). Kovács Alajos fafaragó. Sáringer Kálmán zenész, Schmidt Teréz textiles. Széles András zenész. Török Má­ria textiles, és Végh Ákos kera­mikus. svéd író, nevezetesen Per Wahlöö fogalmazott meg a messzi Stockholmban. Hazánk­fiai csak a história életre kel­tésében serénykedtek. Lehettek tehát illúzióink — mondjuk egészen addig, amíg Márkus László főnyomozója ki nem szállt abból a rendőr­ségi Volvóból (vajon amon- nan messziről úgy hozták ezt ide, avagy itt pingálták, sze­relték át POLIS-járművé egy arra alkalmatos járgányt?), és bele nem fogott végnélküli faggatózásaiba, amely kérde- zősködésekre természetesen szintén terjedelmes válaszok hangzottak el. Igen, ilyeténképp alakult aztán ez a mese: mondafte- kervény követett mondatte- kervényt, mégpedig egészen addig, amíg a szózuhatagtól elkábított néző meg nem un­ta hallgatásukat. Hogy ez a jogos lázadás kinél mikor kö­vetkezett be, az tűrés és ál­lóképesség kérdése, ám aligha vitatható, hogy ki-ki legalább egyszer el ne sóhajtotta volna magáit ekképpen: ne csak mondják, mutassanak is végre valamit. Kamera- és mikrofonuccse, nem mutattak! Csak szegény Oszter Sándort mutatták ott, abban a skandinávnak tetsző nyomorfészekben, ahogyan va­lamiféle italokat szopogatva eszi magát, meg a szintén jobb sorsra érdemes Tordy Gé­zát mutatták, amint — mérni kellett volna stopperórával, hogy hány hosszú perc alatt — végre megfejti az egyszerre létező és nem létező 31. eme­let titkait. Egyéb emlékkép a szóban forgó egy óra (!) ködéből? Legföljebb még néhány meg­jegyzés rémlik fel, amely a jelenlegi svéd viszonyokat bí- rálgatta, mondván, mily tár­sadalmi feszültségek parázsla- nak az általános jólét cégére alatt, s hogy mily mesterséges — sőt durva — eszközökkel igyekeznek svéd földön fenn­tartani a kifelé szép, befelé csúnya látszatot. Dehát ezek a fricskák is oly felszínesen és oly futólag kapcsolódtak a for­gatókönyvhöz, hogy esetleges súlyukat aligha mérlegelhet­tük. Nincs tehát mit mondani, ez a magyar—skandináv krimi- féleség sem volt sokkal kü­lönb amannál a XVIII. század végéről átmentett édelgésnél. Na^y és közös vétkük, hogy szórakoztatás helyett egysze­rűen untattak. Sőt, untatva bosszantottak. Táncdalfesztivál. Bár a Nem­zeti Színház közönsége ezúttal is megtapsolt minden számot (a néma csend elég furcsa lett volna), azért a gáláns nézők sem feledtethették: a harma­dik elődöntő sem volt szó­rakoztatóbb, mint az előbbi kettő. Gyenge és kevésbé gyenge versenydalok váltogat­ták egymást, ráadásul az utób­biakból volt kevesebb ... A műsor egy részében úgy éreztük mintha az 1930-as fesz­tiválon ülnénk (más kérdés, hogy akkoriban nem rendez­tek efféle seregszemlét). A Pál—Baracsi kettős, azután Csuka Mónika, Ernyei Béla és még egy-két előadó számára az Orfeum lett volna a stí­lusos színhely, számaik dal­lama és hangulata ugyanis nem sokban különbözött az egykori mulatóhelyen megszo­kottaktól (legfeljebb a kora­beli kupiék szellemesebbek voltak). A „korszerűséget” ezen az estén a Óceán képviselte, amennyiben szerelésük való­ban elütött a konvencionális öltözéktől. Daluk, a Kuka blues viszont már nem volt ennyire újszerű, s a produk­cióról csak anynit: a biues- sémát már az iskolai zeneka­rok is játsszák a suli-bulikon... E szám egyébként végképp ki­lógott az amúgy sem díszes sorból — ötlettelensége mel­lett a bántó prozódiai hibák miatt is. Az elődöntőn végül is Ko­vács Kati győzött — a zsűri tudja, miért. Az egyetlen él4 vezhető számot viszont Soltész Rezsőtől hallottuk (ez sem volt csodadal, de minden relatív), aki arra buzdított: Szóljon hangosan az ének. Megjegyzé­sünk : a fesztivál számiadnak többségét lehalkítva könnyebb meghallgatni... Akácz—Hegyi A kitüntetettek névsora

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom