Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

6 1981. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP V Repülőt építettek Miskolcon,' az MHSZ-repülőté- rcn három lelkes pilóta, Bogdándi Tibor, a reptér parancsnoka, va­lamint Veres Zol­tán és Schalli Bá­lint külföldi ter­vek alapján se­gédmotoros zseb­repülőgépet épí­tett. A kis masi­nába egy 250-es MZ-motort szerel­tek be. Két kő között őrlődve Hétköznapra szóló bizalom — Mit csinálok a hétközna­pokon? — kérdez vissza Porczió Lászióné, a szobi Gyümölcsfeldolgozó Közös .Vállalat főbizalmija, amikor nekiszegezem a kérdést. — Dolgozom, úgy, mint a töb­biek. Nálam miért lenne más­ként? S már sorolja is bizonysá­gul a napi teendőit, amelyek valóban nem különbözik sem­miben sem a többiekétől. Reg­gelente rohanás kisfiával az óvodába. Utána irány az üzem. Az már számára ter­mészetes, hogy útközben is megállítják, de az is előfor­dul, hogy munkaközben be­szélnek neki gondjaikról a többiek. Vagy húszán, akikőit jelölték főbizalminak. Tesztláp és jutalom ■ — Kilenc éve dolgozom itt. íószívvel mondhatom, hogy nálunk már természetes a vé­leménycsere a gazdasági veze­tők és a bizalmiak között. Ha van is vita néha — az lenne * baj, ha nem lenne — mindig az észérv a döntő —, magya­rázza a fiúsra nyírt hajú fia­talasszony. A laboratóriumban — ahol ma is dolgozik —, egy újfaj­ta megoldást találtak ki, hogy elkerüljék a fizetésemelések és jutalmazások körüli vitát. Legutóbb mindenki egy teszt­lapot kapott és azon kellett megjelölnie három társát, akit pénzjutalomra javasolt. Mint utóbb kiderült, alig volt né­mi eltérés a közösség voksa, a vezető és a bizalmi által ja­vasoltak között. Így már ké­sőbb sem került sor vitára, veszekedésre. is érhet bennünket. Szerin­tem ma már nem lehet, de nem is szabad, hatalmi szóval kényszeríteni senkit sem. Én azóta sem tettem le arról, hogy továbbra is bevonjam őket a közös munkába. — Meg kell keresni a meggyőzés leghatásosabb mód­ját. Példa erre a következő eset: az üzemben, de a mű­helyben is évente igen sok hulladék gyűlik össze. Nincs külön ember ezek eltakarítá­sára. Az idén is ránk várt te­hát ez a feladat. Voltak is jó néhányan, akik először mo­rogtak és azt mondogatták: ez nekik, szakmunkásoknak nem munkaköri feladatuk. Igazuk volt, de hogy tovább tudjunk dolgozni, erre is sort kellett keríteni. Külön-külön beszélgettem szinte mindenki­vel. Az eredmény? Harminc tonna ócskavas került meg­felelő helyre — mondja. Bertényi Márton lakatosról társai azt mondják, hogy nem ijed meg a saját árnyékától. Munkájáért, szókimomdásáért tisztelik. Igaz, olyan is elő* fordul néha, amikor azzal a Váddal illetik, ha talán nem lenne bizalmi, akkor másként döntene. Szavak, tettek súlya — Néha úgy érzem: mint bizalmi két kő között őrlő­döm. Gyakran előfordul, hogy társaimnak és a vezetőimnek is igazuk van, ilyenkor nehéz ám igazságot tenni. Itt sem tolonganak a szakemberek az üzem kapuja előtt, ezért vi­gyázni kell mindenre. És nem mindig' ilyen borús az ég, leg­többször süt a nap — jegyzi meg mosolyogva a lakatosok bizalmija —, mert a legna­gyobb hangsúlyt az emberi szó kapja. A bizalmat, melyet nem osztogatnak ingyen, Bertényi Márton lakóhelyén a 10-es választókörzetben is élvezi. Igaz ugyan, nem kerülhet ki minden tanácsülésről szóló jegyzőkönyv a faliújságra, de ha egyszer mégis ki tennék, akkor nevével a felszólalók, a problémaiéi vetők között min­den alkalommal találkoznánk. Kemencén, a tanácsházán büszkén mondták: a járásban párját sem lehet találni bi­zalmijuknak. Hogy ki ő? Csordás Tiborné, igazgatási előadó. — Túlzás ilyet mondani ró­lam — pirul bele a dicséret­be a magas, mosolygós, kö­zépkorú asszony — csupán annyi, szívemen viselem a mások gondjait is. A munka­társaimét, az egész faluét, s már sorolja is a teendőit. Nem csak bizalmi, hanem a helyi szakmaközi bizottság titkára is. S-,amikor eredményeiről faggatom ezt mondja: ; — Kis ügyek ezek, kár er­re szót vesztegetni — mente­getőzik —, elintéztem amire kértek, a melegvizes mosdót, a hűtőszekrényt az irodában, most éppen a központi fűtés elintézése vár rám. Három bizalmi vallott hét­köznapjairól. Valamennyiük­ben egy a közös; társaik bi­zalmára méltóak. Az emberi szóval és megértéssel úgy gazdálkodnak, hogy olykor ünnepnek tűnik a hétköznap is. Szalai Mária Az arany helyettese A papírpénzkarrier századai Az Országos Érc- és Ás­ványbánya Vállalat zebegényi üzemének karbantartó műhe­lyében Bertényi Márton la­katos a bizalmi, ö sem szere­ti a felesleges vitát. Igaz, Fe- renczi Ferenc üzemvezető úgy mondta, náluk nem szük­séges sztaniolba csomagolni a véleményeket. A száz embert foglalkoztató kis üzemben senki előtt sincs titok. — Még az iroda falán is át lehet látni, oly kicsiny — mondja tréfásan az üzemve­zető. Nem mindegy hogyan — Ha a falon nem is lá­tunk át, azért mindenről tu­dunk — igazítja helyre főnö­két Bertényi Márton —, ne­kem pedig még az a szeren­csém is megadatott, hogy va­laha üzemvezetőmmel együtt fociztunk. De nemcsak akkor, most is sportszerűen ját­szunk. még ha el is tér néha a véleményünk. A karbantartó műhely bi­zalmija már régóta részt vál­lal a közéleti munkából, ben­ne van a sodrásban, ahogyan ő mondja. Az idén júniusban volt 20 éve annak, hogy itt dolgozik Zebegényben, az üzemben. De már előtte is, 1958-tól tagja a szakszerve­zetnek, és társai azóta min­den alkalommal megválasz­tották valamilyen tisztségre. Régen bizalmi. — Sokat változott azóta a világ és változtak az embe­rek is. Azelőtt kevesebb gon­dot jelentett, hogy mozgósít­suk őket. Most azt tapaszta­lom, hogy ha rosszul közelí­tünk hozzájuk, bizony kudarc A papírpénz, amely az aranypénzt helyettesíti, az állam által kibocsátott pénz­jel, melyet az állam elfogadá­si kötelezettséggel ruház fel. A papírpénz minden való­színűség szerint Kínából szár­mazik. I. e. 119-ben U-ti csá­szár idejében fehér szarvas bőréből készített, színes fest­ményekkel díszített, négy- szögletes bőrdarabok voltak pénzként forgalomban. Fel­jegyzése® szerint a császári asztalhoz meghívott kínai elő­kelőségek kötelesek voltak ilyen pénzt beszerezni, hogy arcukat az ég gyermekeinek — a császári ház tagjainak —, belépésekor ezzel elfedhessék. Császári jövedelem Egy másik adat közli, hogy i. sz. 605—617. között olyan súlyos gazdasági zavarok ke­letkeztek- a mennyei biroda­lomban, hogy kényszerűségből sokféle értékes tárgyat hasz­náltak papírpénz helyett. így pl. forgalomba kerültek bőr­és papírdarabkák, vaskoron­gok is. I. sz. 800 körül általá­nos fémhiány keletkezett Kí­nában és emiatt elrendelte a császár, hogy fémet semmifé­le célra felhasználni és azzal kereskedni nem szabad. Egy­idejűleg elkobozták a gazdag kereskedők drága fémkészle­teit is, de — hogy a keres­kedelemben fennakadás ne keletkezzék, a/ kincstár az el­kobozott fémek értékének megfelelő utalványokat bo­csátott ki, melyeket pénzként lehetett felhasználni. A fémek beszolgáltatását még 200 évvel később is meg­követelték. Feljegyezték, hogy i. sz. 1021-ben a kincstárnak átadott fémmennyiség elérte a 2 millió unciát. Ez a készlet aranyból és ezüstből állt. Előbb a gazdag családok foglalkoztak pénzkibocsátás­sal, majd a császár saját ma­gának tartotta fenn ezt a jö­vedelemforrást, hogy az ud-. var. anyagi igényeit kielégít­hesse. Ugyanakkor rendeletet adtak ki a mindinkább elter­jedő pénzhamisítás üldözésére és a császári pecsétet megha­misító nyerészkedők szigorú megbüntetésére. Fakéreggel fizettek A papírpénz használata időnként megszűnt, majd új­ra feltámadt. A 13. század kö­zepén mongolok hódították meg Kínát és Kubláj kán új­ra bevezette a papírpénz hasz­nálatát. Ebben az időben a pénzeket fakéregből készítet­ték, és magas értéke volt: egy uncia ezüstöt vagy egy uncia aranynak egytizedét érte. Marco Polo, a híres velen­cei kereskedő, aki 17 évet Fényképek egy razziáról és ami mögötte van Maszek disco a föld alatt —’ Magának megér ez a téma egy cikket? — néz rám és szinte sajnál a művelődé­si ház igazgatója. Csend eresz­kedik közénk. Agatity János így hát folytatja. — Hogy pár gyerek discót akart, ez en­gem egyáltalán nem érde­kel. Nem feltétlenül a 14-15 évesektől kell megkérdezni, milyen legyen Tökölön a kul­turális élet. Ez egy 8000 la­kosú község, a művelődési ház pedig nemzetiségi mód­szertani központ. Disco he­lyett vasárnaponként sördél­utánokat rendezünk, sramli­zenével. Sördélután és sramlizene. Gondolják meg, pompás öt­let. Felidézni, újra megterem­teni a régi kisvendéglők han­gulatát. Nos ez igazán műve­lődési házhoz illő, nemes fel­adat. Ki tudja, talán egyszer még tamburazene is lesz! És akkor jönnek ezek a tinédzse­rek a discóval.., Aláírásokat gyűjtöttek Amikor tavaly megkezdő­dött az új kultúrpolitika Tö­kölön — mert a régi műve- lődésiház-igazgató elment — lassan elsorvadt a Csepel-szi- get legsikeresebb disco klub­ja, ahová korábban öt-hat- százan is eljártak. Azóta a faluban a közművelődés úgy tűnik elsősorban a nemzeti­ségi kultúra ápolására épül, ami természetesen kiváló do­log. Baj csak akkor kezdődik, ha a hagyományőrzés címén minden mást ki próbálnak szorítani. Márpedig ez tör­tént, olyan ízlés-erőszak, ami ellen a fiatalok írásban azon­nal tiltakoztak. Aláírásokat gyűjtöttek. Négy sűrűn tele­írt lapon sorakoztak a nevek. — Azok között talán tíz­húsz tököli akadt. Meg tu­dom mutatni a levelet. — A falu szerint tízszer annyi. De nézzük, a listát! Az igazgató most már tü­relmetlen. — Nekem nincs arra időm, hogy elmenjek magával a művelődési házba azért a papírért. Félreértések elkerülése vé­gett: a beszélgetés időpontja délután 5 óra Agatity János lakásától a művelődési ház autóval 2-3 perc. így hát még egy kísérletet teszek. — Én négy órán át keres­töltött Keleten, főleg Kíná­ban, a 13. század végén fel­jegyezte, hogy a mongolok voltak Kínában a papírpénz bevezetői, amikor a hatalmas birodalmat megszállták. Véle­ménye szerint Perzsiába is a mongolok juttatták el a pa­pírpénzt. Mint az előzőkből kitűnik, Marco Polo megállapításai a papírpénz eredetéről nem egé­szen helytállók, hiszen i. e. a 2.. század elején már ismer­ték a papírpénzt Kínában. Schlötzer göttingai tudós 1797-ben hasonló megállapí­tásra jutott: a mongolokat tartotta a papírpénz felfede­zőinek. Marco Polo és Schlöt­zer megállapításait cáfolja az a tény is, hogy Kínában 1264- ben, tehát a mongol uralom előtt nemcsak ismerték a pa­pírpénzt, hanem újabb pén­zekkel cserélték ki a régieket. Marco Polo naplója és jelen­tései viszont Európa népét is megismertették a papírpénz­zel. Inflációs pengők Megemlítjük még, hogy a mongoloknak Kínából való kivonulása után itt megszűnt a papírpénz, de később a Ming-dinasztia újra bevezette, mégpedig az új papírpénz már 5 féle értékben volt for­galomban, de ugyanekkor új­tem önt, kérem most húsz percet szánjon rá, hogy tisz­tázzuk a félreértést. — Azt hiszem összetéptem már azt a papírt — zárja le az alkut az igazgató — de mindegy is, itt úgysem lesz disco. Hazafelé több gondomat írom a jegyzetfüzetbe. 1. Az államigazgatásban a pana­szokra legalábbis válaszolni illik, nem összetépni. 2. ‘ Ki van kiért, a falu a népmű­velőért, vagy a népművelő a faluért? Esték a Dühöngőben A rendőrségi akta kicsit ponyvaregény küllemű: a fe­dőlaphoz egy házilag készí­tett plakátot tűztek a kapi­tányságon. A nagy műgond­dal szerkesztett kép közepén Lennon — szemüveges,. hosz- szú hajú, szakállas fiú. Jobb mutatóujján — ez benne a geg — lemez pörög. Körben a felirat: SUPER DISCO. Műsorvezető: Ferencz Tibor (FETIj. Űj év első napjaiban futó­tűzként terjedt Szigethalmon a hír, maszek disco nyílt a Szabadkai úton. A lemezklub a szó eredeti és átvitt értel­mében is földalatti vállalko­zás volt, egy félig felépült ház pincéjében működött, hivata­los engedélyek nélkül, illegá­lisan. A Dühöngő V. osztályú hely volt, anti Hilton — nevet egy volt törzsvendég — a tu­laj a fiatalok zsebéhez mér­te az árakat. A Kőbányai vi­lágos 10, később 12, a zsíros­kenyér 2 forintba került. A beugró egy tizes volt.” A klub az ország legsza- kadlabb discoja ‘lehetett. Az aktában helyszíni jegyzőköny­vek és fotók hivatottak gaz­dagon illusztrálni, hogy a Dühöngő egy alvilági hely volt, a vendégsereg legalábbis részben potenciális bűnban­da. Nézem a rendőrségi raj­taütés órájában készített fel­vételeket, a különös album ki­váló szociográfikus anyag. A riadt arcú lányok alighanem először élnek át razziát, ösz­tönösen egymáshoz húzódnak, néhányan arcukat kezükbe te­metve sírnak. Egy másik kép akár a 30-as évek Kádár Ka­tájáé lehetne: utcagyerek dől keresztbe tett lábbal a fal­ra betiltották Kínában az ezüst és arany forgalmát, il­letve a fémek feldolgozását. A papírpénz elterjedt az egész világon. Olykor a gaz­dasági válságot a papírpénz fokozott kiadásával próbálták megoldani, de ez sosem sike­rült. Korunk idős emberei jól emlékeznek az időnként fel­lépő inflációs időkre (az 1920- as években, vagy pl. a II. vi­lágháború befejezése után, a forint bevezetése előtti idő­szakban). Ekkor a pénz elér­téktelenedése felborította az emberek életét, szinte elvisel­hetetlenné tette. Számolatlan billiók A rohamos pénzelértéktele­nedés erősen próbára tette az emberek számolási ismereteit is, hiszen pl. 1946-ban — a forint megjelenése előtt —, egy villamosjegy ára 10 billió pengő körül mozgott. Előfor­dult, hogy a mai villamos- jegy ára másnapra kétszeresé­re emelkedett és maroknyi vadonatúj papírpénzzel kel­lett megváltani. A kalauzok pedig a tömegnyi, naponta új, előttük eddig elképzelhetetlen értéket kifejező papírpénze­ket szinte számolatlanul gyűr­ték a magukkal cipelt zsá­kokba és így adták át az el­számolási helyeken, ahol leg­többször nem volt ember, aki megszámolja és ellenőrizze e hatalmas pénzmennyiséget... A papírpénz használata ma már világszerte általános, az aranypénzek pedig az 1930-as nagy világválság után foko­zatosan eltűntek. Rudnay János nak, az egész fiú egy hatal­mas szempár, meg egy lötyö­gő zakó. A disjoekeyről egész sorozatot készített a bűnügyi fotós, a szakállas ábrázat mel­lett váratlanul feltűnik a szocialista brigádok arany be­tűkkel hímzett vörös selyem zászlócskája. Körben a falon felhólyagosodott, embernagy­ságú MALÉV naptárak hoz­zák el a dohos és csöpögő he­lyiségbe az éjszakai Buda­pest fényeit. A menedékhely szerű klub másfél hónapos fennállása alatt hatalmas forgalmat bo­nyolított le, februárban min­den este legalább harmin­cán, de olykor nyolcvanan is bepréselődtek az alagsori he­lyiségekbe. A vendégek a csöves, az olasz és a popper felekezetre bomlott mai fia­talok közül mindig és követ­kezetesen csövesek voltak — mondja egy fiatal tanár — vagyis kispénzű családok gyermekei jártak a Dühöngő­be s nem a környékbeli aranyifjak. Egészségügyi okok? Kizárólag a véletlennel? aligha tulajdonítható, hogy a Dühöngőt látogató tinédzse­rek egy része előző tavasszal még a tököli discóban tán­colt. Amikor az ismert kon­cepció-váltás jegyében a le­mezklubot leállították. Tököl­lel együtt a szomszédos Szi­gethalom szórakozási lehető­ségeiben is hirtelen olyan űr keletkezett, amelyből szinte törvényszerűen nőtt ki egy illegális vállalkozás. S azon sincs mit csodálkozni, hogy miért éppen Szigethalmon, hiszen a 11 ezer lakosú óriás faluban még mozi sincs. a község valóságos ugar köz- művelődési értelemben. Vé­gül pedig, hogy a maszek dis- cós éppen egy büntetett elő­életű férfi volt, nos ez sokad- lagos kérdés, a lényeg, hogy a disco az adott .körülmények között puszta létezésével iga­zolta legalábbis egy lemezt klub szükségességét. ' | Ám a discót még a Lordok Házaként emlegetett — Szi­gethalom határában fekvő — szigetszentmiklósi művelődési központban is csak ritkán és rendszertelenül rendeznek. — Miért? — kérdezem Bur- sits Tiborné igazgatót, s köz­ben a maszek lemezklub ki­hívását, a hatalmas érdeklő­dést s a vállalkozásban rejlő üzleti lehetőségeket említeni. A válaszból igazán az első mondat érdekes. — A discót nem nagyon szeretem. Ebben a végtelenül egysze­rű kijelentésben pontosan benne van, hogy az ügy egyetlen igazi akadálya a népművelő szubjektív beállí­tódása. Mindössze ezen múlik, hogy az országszerte oly nagy karriert befutott szórakozási forma itt a Csepel-sziget kul­turális központjában nem ta­lál otthonra. — Én jobbnak tartom az élő zenét. Most jú­liusban is három koncertet rendeztünk, legutóbb az Origi- nál együttesre száznégyen jöt­tek el... Különben is a z iszonyatds hangerőt egészség- ügyi okokból károsnak tar­tom. .. Gazdátlan igények Mit is érdemes mondani most már? Amíg a hivatalos intézmények' ennyire rugal­matlanok, konzervatívak és egyoldalúak, tulajdonképpen bármikor szükség lehet ismét a Büntetőtörvénykönyv üzér­kedés című paragrafusára, amely a gazdátlan igények en­gedély nélküli kiszolgálóit, a ferencztiborokat fenyegeti. S a dolog jogi értelemben ezzel el is van intézve... Közmű­velődési szempontból azonban aligha. Babus Endre 4 V

Next

/
Oldalképek
Tartalom