Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-15 / 191. szám

A savanyúság hk a háitéjhőí fán Ép knappal három műszakban Megérkezett az első őszibarack-szállítmány , Nagyüzem van a konzerv­gyárakban; a meleg idő meg­változtatta a zöldség- és gyű­mölcsféléh érési menetrend- ...... jét , s szinte egy időben keli szedni, szüretelni a termést. A gépsorok három műszak­ban éjjel-nappal mennek. Jól kihasználhatják most az új gépeket a vMgykőrösi. a mo­sonmagyaróvári, a paksi kon­zervgyárakban, ahol műszaki fejlesztéssel megkétszerezték a kapacitást. Túljutott a félidőn az ubor­kaszezon. Az ipar 50 ezer ton­nára szerződött le mezőgazda- sági partnereivel, s ebből 32 ezer, tonna már üvegekben, tartályokban van. A konzerv­gyárak naponta 900—1000 ton­nát dolgoznak fel. A savanyú­ságnak csaknem fele a háztá­jiból származik, a kistermelők sietnek a szedéssel, mert a nagy meleg miatt félő, hogy korábban elöregszik az ubor­A göűi Dunámén ti fez D hektáros táblájáról három vagon uborkát takarítottak be. ez idáig:. A zöméi innen is a konzervgyárba továbbították ka. Az üzemek a tervek sze­rint szeptember 15—20-a he­lyett már előbb, augusztus vé­Foglalkozni P éldásan gyors intézke­dés vetett véget annak a képtelen helyzetnek, hogy a kiskerttulajdono­sok kosárnyi zöldségüktől, gyümölcsüktől, ami már fö­lötte vptt saját szükségle­tüknek, nem tudtak meg­szabadulni. Nem kínálhat­ták portékájukat a tele­pülés valamelyik forgal­masabb helyén, mert a túl­buzgóság úgy tüntette fel ezt, mintha szöges ellentét­ben állna a társadalmi ér­dekeltséggel. Holott csak egyvalamivel állt szöges ellentétben, no nem az áru­sítás, hanem a túlbuzgó vélemény, s ez a józan ész volt. Mert miféle érdek, szabály diktálhatná olyas­mit, hogy ami megtermett, az ne jusson el azokhoz, akik szívesen vásárolnák, hanem inkább kerüljön po­csékba?! A magunk szolgálatára teremtett s a magunk lét­rehozta hatóságok, hivata­lok, intézmények nem ké­nyeztetnek el bennünket az említett ügyhöz hasonló gyorsasággal. Annál inkább szolgáltatnak példákat ar­ra, hogy — mint hangzik el gyakran — foglalkoznak az üggyel. Ez az a varázs­latos kifejezés, ami ment­ség és magyarázat, indok és nyugtató egyszerre ami­nek csöndre kall fognia a türelmetleneket, mert hi­szen foglalkoznak az ügy­gyei ... Van a megyében olyan munkáslakás-építő szövetkezet, amelynek ügyé­vel hatodik esztendeje fog­lalkozik az összes — nem kevés! — érintett, ám nem tartanak sokkal előbbre, mint évekkel ezelőtt. Van a megyében olyan telepü­lés, amelynek általános rendezési tervével — ami­nek híján, el na feledjük, sem a közösségi intézmé­nyek beruházása, sem a magánlakás-építés nem jár­hatja a maga útját — ötö­dik éve foglalkozhak az illetékesek, de használható terv ma sincsen. Van a megyében olyan feladat, amellyel társadalmi és po­litikai szervezetek, állami szervek foglalkoznak jó ideje — a lakáskarbantar­tási hálózat megteremtése lenne a cél —.de közben a feladat ellátására alkal­mas szövetkezeteknél, mart semmi nyereség nincs raj­ta, illetve veszteség mu- , tatkozik, szén csöndben még a meglevő részlegek is elsorvadnak. Gyakran belegabalyodunk annak a tévhitnek a háló­jába, hogyha valamivel foglalkozunk, azaz érteke­zünk róla, bizottságokban tárgyaljuk, előterjesztése­ket írunk. íratunk azokról, elő-elővesszük az aktákat az asztalfiókból. akkor: cselekedtünk. Minden ügy­nek megvan az a fránya tulajdonsága, hogy csak ak­kor jut sorsa dűlőre, ha nem pusztán foglalkoznak vele. hanem határoznak ró­T la, cselekednek, folyama­tosan ellenőrzik a végre­hajtást, sort kerítenek az elszámoltatásra is, hogy tudják, amiről korábban döntés született, annak gyakorlati alkalmazása hol tart. Az előbbiekben fölsorol­takat és még sok mást vél­nek helyettesíteni azok, akik szívesen nyúlnak a foglalkozunk vele varázs­latos köpenyéhez, mert ez a köpeny bármire ráhúz­ható, kis és nagy ügyre, teendőre egyaránt. Korántsem vagyunk olyan naivak, tapasztalat­lanok, netán elfogultak, hogy ne tudnók, valóban minden üggyel foglalkozni kell, meglehet, az egyikkel ■tíz percig, a másikkal hó­napokig. Nem azzal van bajunk, tehát, hogy idő kell az igen vagy á nem kimondásához, hanem azt kérdjük nyugtalanul, ér­tetlenül, mennyi ez az idő, annyi-e, amennyi szüksé­ge? Vagy a szükségtelenül hosszú idő azért telik el, mert mögötte elbújhat a kényelmesség, a felelősség, a hozzá nem értés, olykor még az alkalmatlanság is?! Nyugtalanságunkat az táplálja, hogy a foglalko­zunk vele lehetetlenné te­szi az ellenőrzés társadal­mi méretét, a megbízatá­sok teljesítésének mérését, mert hiszen addig, míg fog­lalkoznak az üggyel, illdo- roos-e azt kérdeni, mi a végeredmény? Várni kell tehát, s ez a várakozás az egyénnek és a közösség­nek gyakran nagyon sokba kerül, mert nemcsak ma­gában az adott ügyben áll a cselekvés, hanem a hozzá kapcsolódó teendők seregé­ben! ürelmetlenség-et és tü- relmetl-enkedést nem összekeverve kérdjük tehát: a hivatkozások, a halas.ztgatásek divatszöve­ge, mint amilyen napjaink­ban a foglalkozunk vele, vajon nem tükre-e annak, hogy a mindennapi munka sokféle r^szterepén baj van a képességekkel, a hozzáértéssel, a cselekvő­készséggel? S meglehet, tükre annak is a divatos nyugtató szöveg, hogy ki­sebb és nagyobb közössé­geink sokkal kevesebbel beérik, mint amennyire jo­gosultságuk lenne, azaz el­fogadják munkaként az álmunkát, tettként az ide- oda lépegetést, érvként a miért nincs még semmire azt, hogy de hiszen fog­lalkozunk vele... Most már csak arra kellene tud­ni a választ, miért érjük be a sokkal kevesebbel? Talán csak nem azért, mert van közöttünk esv hallga­tólagos megegyezés: ma te mondod, holnap esetleg én?! S akkor minden rend­ben. hiszen mindenki fog­lalkozik valamivel. Mészáros Ottó gére befejezik az uborka fel­dolgozását. Megkezdődött a paradicsom­szezon . *A hatvani, a kecske­méti, a békéscsabai és a nagykőrösi üzemekben össze­sen 330 ezer tonna termést alakítanak át paradicsom-sű- rítménnyé. Az első szilva-, körte- és őszibarack-szállítmányok is megérkeztek az üzemekbe. A Kecskeméti Konzervgyárban megkezdődött a csemegekuko­rica feldolgozása: a lemor­zsolt szemek félkilós dobozok­ba kerülnek. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! mtkík r ék k? . TSÁGA ÉS ,A MEGYEI TANÁCS LAPJA I XXV. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM Ára 1,40 fwrlní 1£81- AUGUSZTUS 15., SZOMBAT Kerepes tan sakk a jövő szakmunkásaiért Fonal példázza a szakembert A Hazai Fésűsfonó kistar- csai gyárában termelt gyapjú és szintetikus fonal a kötő- ipar hasznos alapanyaga; tet­szetős és divatos kardigánok, pulóverek készülnék belőlük. A korszerű technikához azonban felkészült, képzett szakemberekre van szükség. A korábbi években viszont a fo­nó szakmára évente mindösz- sze egy-két tanulót sikerült beiskolázni. Adódott tehát a következ­tetés: a pályaválasztó fia­talok nem ismerik a tex­tilipari szakmát, a gyárról még a környékbeli lakók is keveset tudnak. A vállalat egy évvel ezelőtt kezdte meg' előkészületeit a pályaválasztási tanácsadásra. Felkeresték a«járási tanács tási munkáiban is — hiszen nagy- szükség van a jó fo­nalra és készítéséhez — a jó szakemberre. K. T. Mindkét félnek hasznos Már nemesek az ipari üzem kezdeményez Az ipari üzemeket és a me­zőgazdasági termelőszövetke­zeteket mind közelebb hozzák egymáshoz bővüíő gazdasági kapcsolataik. A kollektívák, amelyek korábban a helyi tár­sadalmi, kulturális és sport­életben már gyümölcsöző kap? csolatot alakítottak ki, jhiad- inkább a közös gazdasági te­vékenységben, az együttes fej­lesztésben és gondolkodásban is érdekeltté válnak. A közös gazdaságok alapte­vékenységen — a földművelé­sen, állattenyésztésen stb. — kívüli termelése jórészt az iparral kialakított kooperáció­ban testesül meg. A tsz kiegé­szítő üzemek, amelyek öt év alatt megkétszerezték árbevé­telüket, gyakran hiánycikke­ket készítenek, jól kiegészítve az ipar termékkínálatát. A kapcsolatban feltűntek az első fordított irányú együtt­működések is, amiköris a tsz- ek bíznak meg ipari üzemeket egyes egységek, alkatrészek előállítására és maguk vállal­koznak az összeszerelésre, sőt, a termék értékesítésére is. (Természetesen főként a me­zőgazdaságban használatos eszközökről, felszerelésekről van szó.) Pest megyében több fővárosi nagyüzem válláról nagy terhet vesz le a gödi Dur.amenti Tsz, amely öt évre szóló szerződés alapján elvégzi számukra az építőipari jellegű karbantartá­si munkákat. Újszerű az az együttműködés is, amelynek keretében a Csepel Autógyár a dunavarsányi Petőfi Tsz­szel közös fejlesztésben speciá­lis mezőgazdasági szállítójár­műveket állít elő. Az Örkényi Béke Tsz pedig a Csepel Autó­gyár által készített autóbuszok padlóvázaihoz készít alkatré­szeket. A galgamácsai tsz a Magyar Selyemipar exportszállítmá­nyait csomagolja. A hernádi Március 15. Termelőszövetke­zet a Jászberényi Hűtőgépgyá­rat bízta meg a keltetőgépek­hez szükséges szekrények szál­lításával, az Ikladi Ipari Mű­szergyárban rendelték meg á villanymotorokat és még több üzemmel alakítottak ki kap­csolatot. A hernádi telephe­lyen szerelik össze azt a kor­szerű keltetőgépet, amelyből kétszázat már a Szovjetunióba is szállítottak. Ma: 3 oldal: Az idei első félév eredményei Egy paragrafus útja a leíróig t. oldal: Zenekar próbál az út mellett 6. oldal: A baráti hadseregek spartakíádja 7. oldal: Együtt az utakon S. oldal: Hétvégi kalauz Memtffáá — ingázóknak is Új megállóhelyi táblák A metró Deák tér—Elmun- kás tér közötti szakaszának decemberi átadásával kapcso­latban a Budapesti Közleke­dési Vállalat jóelőre felké­szült arra, bogy a felszíni forgalmi változásokról tájé­koztassa az utasokat. A Kar­tográfiai Vállalatnál most ké­szülnek az új vonalhálózati térképek, s már nyomdakész a menetrendi tájékoztató is. Az új metroszakasz megnyi­tásával megszűnnek ideiglenes járatok, módosulnak útvona­lak, s 12 autóbusz-, illetve vil­lamosmegállóból nyílik majd közvetlen átszállási lehetőség a metróra. DMhk nyári munkán Igyekezetük bőven kamatozik HOSSZÉ ÉVEK ÖTA igen változatos reakciókat vált ki vállalatvezetőkből, üzem- és művezetőkből a nyári „ven­dégmunkások” érkezésének té­nye: egyesekben kényszerű kötelességérzetet, majd csak helyrehozzuk szeptembertől azokaí a károkat, amiket okoznak” gondolatot, mások­ban a színtiszta hitet, hogy ezekből a .fiatalokból lesz a jövő munkásgenerációja, az iskolapadból egyenes út vezet a munkapadig, rajzasztalig, írógépig. Pest megye két városában, Cegléden és Vácott — mint ahogy az ország minden pont­ján — számítottak a diákokra. A számítás még abban az esetben is helytálló, ha a vá­rakozás „negatívba fordul”, mint az ÉVIG Villamossági Kisgépgyárának esetében. A ceglédi vállalat munkaügyi osztálya ugyanis már eleve nem kért engedélyt a tanács­tól a szünidősök alkalmazásá­hoz. Nem azért, mintha nem lett volna szükség rájuk, ha­nem mert egyrészt túlságosan lesúj tóak voltak' az előző évek tapasztalatai — nem lelt a gyár a fiatalokban a megbíz­ható partnerra, nem volt fo­rinttal mérhető hasznuk — és mert az ÉVIG anyagi hely­zete nem tette lehetővé a bérfizetést és a szociális ellá­tás pluszköltségeit. Ezzel szemben a Sütőipari Vállalat ceglédi üzeme boldo­gan fogadta a jelentkezőket, negyvenöt általános iskolát végzett fiatal, egy-egy közép- iskolás és egyetlen egyetemis­ta találta meg nálunk a ké­sőbbi gondtalan szórakozás anyagi bázisát — és főleg — a kétkezi munka becsületét. Vácott, az Egyesült Izzó és Villamossági RT. televízió- és képcsőgyárában az idén 10 ta­nuló dolgozott segéd- és beta­nított munkásként. A nagy teljesítményű gépsorok, a (de­vizában) százezreket, millió­kat hozó berendezések ugyanis nehezen tűrik a gyerekek sze­les mozdulatait. Érthető tehát, hogy főként a válogatásban, csomagolásban kamatoztathat­ták igyekezetüket a legifjabbak, s az érdembeli szakmunkában csak egyetlen, a Szovjetunió­ban tanuló mérnökjelölt ve­hetett részt. Talán érdemes lenne eltű­nődni: ki járt jobban? A koc­kázatot — és minden bi­zonnyal a legnagyobb buzga­lom ellenére is tetemes kár­ral járó iparkodást — vállaló, a mai gyerekekben, a szün­idősökben a későbbi embert látó vállalatok vagy azpk, akiknek sem pénzük, sem ide­jük, energiájuk nem volt a néha valóban minden türelmet próbára tevő magyarázgatás- hoz. S HOGY A KÉRDÉS költői — szokszor megválaszolt, a feleletet magában hordozó axióma —, igazolja a tény: minden évben, minden szün­időben ott vannak a gyerekek (gyerekeink) a nagyüzemek­ben. a gépek, a csomagoló­pultok, a mégoly értékes be rendezések mellett. Nemcsak a régóta áhított kerékpár, kül­földi utazás és diszkóbelépők ára miatt. L. Zs. Az utasok egységes tájékoz­tatása érdekében folyamatosan kicserélik a főváros csaknem 5 ezer felszíni megállóhelyi jel­zőtábláját. Az új, 56x56 cen­timéteres négyzet alakú táb­lákat a jövő év végéig vala­mennyi budapesti megállóban elhelyezik. Úgynevezett hasábtáblákon, illetve laptáblákon tájékoztat­ják az ingázókat, az utazó­kat a megállókról, a menetsű­rűségről, az első és az utol­só járatok indulásának idő­pontjairól. KÖZELET Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke. Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Apró Antal, az országgyű­lés elnöke fogadta Varga Jó­zsefet, hazánknak a Vietnami Szocialista Köztársaságban akkreditált rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állo­máshelyére. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Denis Sassou Nguessot, a Kongói Népi Köztársaság elnökét az ország nemzeti ün­nepe alkalmából. Dr. Sághy Vilmos belkeres­kedelmi .miniszter vezetésével augusztus 10—14. között ma­gyar belkereskedelmi és ide­genforgalmi küldöttség tartóz­kodott Bulgáriában. A Georgi Karamanev és Georgi Evtimov miniszterek­kel folytatott tárgyalásokon a két ország belkereskedelmi, illetve idegenforgalmi tárcái­nak vezetői véleménycserét folytattak az eddigi eredmé­nyekről és az együttműködés bővítésének lehetőségeiről. A kü'döttség tognan hazaérke­zett. I művelődési osztályát, az ő se- j gítségülókel szervezték meg a járási fiatalok üzemlátogatá­sát. I. gyár szakembere^ har- I mine iskolában vettek részt a 1 pályaválasztással foglalkozó szülői értekezleteken, ahol a diákok Is jelen voltak, így több mint 25ó nyolcadikossal ismer­tették a kerepesíarcsai gyár profilját. Jó kapcsolatokat alakítottak ki a Pest és a Szabolcs-Szat- már megyei pályaválasztási intézetekkel. Kiírt címek alapján több száz családot személyesen kerestek fel, a két megyében több. mint 120 községet jártak végig. Az eredmény: Pest megyéből 14, Sza­bolcsból pedig 21 fiatal szerződött a Hazai Fésűs­fonó kerepesíarcsai gyárá­hoz fonó-, szerelő- és kőművesta­nulónak. A feladat Gombos Sándorné személyzeti és oktatási osz­tályvezetőre és két munkatár­sára hárult. Az országjárás során oly sok tapasztalattal gazdagodtak, hogy abból akár egy kisebb szociológiai tanul­mányra is tellenék. Mindezt természetesen hasznosítják a következő tanév pályaválasz.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom