Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Akiktől mindig többet várnak Önként vállalt teherviselés Tekintélyüket munkával szerzik Tanítva tanulni Képesítés nélkül A pedagóguspálya ellent­mondásai közé tartozik, hogy még mindig gond egyes in­tézményekben az állások be­töltése. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Intézetben, vala­mint a 204-es számú Ipari Szakmunkásképzőben, továb­bá a Radnóti úti általános is­kolában is akad még néhány olyan tanári beosztás, ahol az idén képesítés nélkülieknek előlegezik majd meg a bizal­mat, hogy a tanév kezdetétől munka mellett, tanítva ta­nulják meg a hivatáshoz szük­séges ismereteket. Augusztus 11-től Csehszlovák hét A váci Naszály Áruházban augusztus 11-től augusztus 17- ig csehszlovák áruházi hetet tartanak. Ez alkalommal sport­cikkek, vasáruk, háztartá­si és porcelánáruk érkeznek az északi baráti szomszédál­lamból és eladásra kerülnek egy héten keresztül. Orvosi ügyelet Augusztus 3-tól, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éj­szakai ügyeletet a városban. Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Bénik Gyula, szer­dán: dr. Kovács Pál, csütörtö­kön: dr. Hajmer Viktória, pénteken: dr. Lukács László, szombaton és vasárnap: dr. Csömör Pál. Az ügyeletet a ré­gi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9), a 11—525- ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben meg­változhat. Moziműsor Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): augusztus 3-tól 5-ig délután 4 órakor az Osceola című NDK—bolgár—kubai ka­landfilmet vetítik. Rendezte: Konrad Petzold. Este 6 és 8 órakor A játékszer című szí­nes, szinkronizált olasz-filmet játsszák, csak 16 éven felü­li nézőknek. A Pest megyei 1981. évi összetett honvédelmi verse­nyen a váci járás csapata 2 első, 4 második, és 2 harma­dik helyezést szerzett. Járá­sunk legeredményesebb ver­senyzőjének a 16 éves sződli­geti Hanák Ferenc bizonyult, aki egyéniben, valamint Pusz­tai Józsefnével és Németh Györggyel együtt csapatban is aranyérmet szerzett. Az orszá­gos ÖHV-döntőre készülődve kerestük fel sződligeti ottho­nában a bajnokot. — Hogyan került az ÖHV megyei döntőjébe? — A járási verseny meg­nyerésével szereztem jogot a részvételre. Azt pedig, hogy egyáltalán részt vehettem az idei versenysorozaton, az MHSZ egyik váci vezetőjé­nek köszönhetem, aki időben közölte velem a versenyek helyét és idejét. — Számított a győzelemre? — A verseny előtt az első három helyezés valamelyiké­nek megszerzésében is ki­egyeztem volna. Ezek után nagyon örülök a kivívott si­kernek. — Ki volt a legerősebb el­lenfele? — Egy nagykőrösi fiú, Hé- lyas Laci, aki tavaly meg­nyerte a megyei ÖHV-döntőt, de idén sikerült megelőznöm. Jövőre, ha indulok — nagyon szeretnék —, megint nagy ver­seny lesz közöttünk. — A megyei döntőt Sződ- ligeten rendezték, jelentett-e előnyt a hazai pálya? — Mivel az akadályokat közvetlenül a verseny előtt szállították a helyszínre, és állították fel, nekem sem volt alkalmam az akadálypályát kipróbálni. Előnyt talán any- nyiban jelentett a sződligeti pálya, hogy sok volt az isme­rős szurkoló, de ez egyben a felelősséget is növelte, mert nem lehetett leégni előttük. — Melyik akadály volt a legnehezebb számodra? — A gránátdobás és a lö­Ma már csak elvétve tartja magát az a korántsem reális feltételezés, hogy párttagnak lenni, valamiféle előnyt je­lent az ember magánéleté­ben, szakmai, hivatali előme­netelében. Még az efféle lát­szat is csal, ha gondosabban megvizsgáljuk a tényeket. A szervezeti szabályzat által elő­írt, s a kommunista erkölcs íratlan szabályai szerint for­málódott fegyelmet önként magukra vállalók magatartá­sát kritikus szemmel figyelik az emberek, s többet várnak tőlük, mint'önmaguktól. Mert a régi közmondás szerint: nem lehet vizet prédikálni és bort inni. Példával, fegyelemmel A közelmúltban jó példa volt az Egyesült Izzó Váci Gyára pártszervezetének be­számoltatása arra, hogy az általános emberi követelmé­nyeknél mennyivel több a kommunisták iránt támasz­tott mind a munkában, mind a társadalmi életben. Az MSZMP váci városi végre­hajtó bizottságán elhangzott beszámoló úgy tette mérlegre mindezt, hogy őszintén szá­vészet. Ezeket nem tudom Sződligeten gyakorolni. — A megyei ÖHV-bajnok- ság megnyerése volt az első sportsikere? — Nem az első, de kétség­kívül a legnagyobb. Először 1977-ben Törökmezőn indul­tam összetett honvédelmi ver­senyen, ahol az úttörőkategó­riában győzelemmel mutat­koztam be. A nem várt siker hatására még jobban meg­szerettem ezt a sportágat. Az elmúlt években már az ifjú­ságiak között versenyeztem, és a járási bajnokságon két első, és egy második helye­zést szereztem. A megyei baj­nokságban a tavalyi második helyről sikerült ebben az év­ben előre lépni. — Bizonyára szakember ál­tal irányított komoly edzések­nek köszönheti sikereit? — Szakembereket eddig csak az ellenfeleim mellett láttam. Jómagam saját erő­ből készülgetek a versenyek­re. — Mit vár az országos dön­tőtől? — Tavaly az igen erős me­zőnyben 60 résztvevő közül a legjobb 20 között végeztem. Idén is hasonló helyezésre számítok. — A Lőwy Sándor Szakkö­zépiskola elektromos szakára jár, és jó eredménnyel fe­jezte be a második évet. Mondjon néhány szót arról, hogy mivel tölti a nyári szün­időt? — Egy nehéz iskolai év után és egy még nehezebb verseny előtt szeretném ma­gamat kipihenni. Ez annyit jelent, hogy a megnöveke­dett szabad időben hosszabb kirándulásokra megyek bará­taimmal, többet foglalkozha­tok a kutyámmal és persze másik kedvenc sportágamat sem hanyagolhatom el, rend­szeresen járok a Váci Izzó MTE karateedzéseire is. Szabó László mot adott a tagság aktivitá­sáról, politikai végzettségé­ről, s amellett, hogy megálla­pította: Az alapszervezetek munkája egyre jobban meg­felel a társadalmi és gazda­sági változások által támasz­tott követelményeknek, érvé­nyesül a párt élcsapat jelle­ge, irányító szerepe, azt sem hallgatta el, a szervezeten be­lül gondok iá akadnak, me­lyeken úrrá kell lennie a gyári pártbizottság által irá­nyított hét alapszervezetnek és a pártcsoportoknak. A gyár dolgozóinak többsé­ge vidékről jár be, s ez az üzemi élet számtalan terüle­tén, a gyári rendezvényeken is érezteti a hatását. Hiszen a vonat, az autóbusz indul, azzal haza kell menni a munka után, s reggel is me­netrend szerint, a munkaidő­höz igazodik, ha pontos a közlekedés. Még nagyqbb gond, ha kés­nek a járatok. Ez némileg magyarázza azt a gondot is, hogy a taggyűlések részvételi aránya 75 százalék körül mo­zog. A hiányzóknak bizonyí­tékot kell szolgáltatniuk, s szigorú kritikát kapnak az igazolatlanul hiányzók. A pártvezetőség nem tekinti el­fogadható állapotnak a jelen­legit, s mindenképpen változ­tatni, javítani akar ezen az arányon. Önzetlen munkával A pártszervezetek munka­tervének nagyobb részét a gazdaságpolitikai kérdésekkel való foglalkozás jelenti, s eh- "hez szólnak hozzá a legtöb­ben taggyűléseken. Mégis úgy vélik, a jövőben többet kell foglalkozni a belső szervezeti kérdésekkel is, s változtatni azon, hogy ne tartózkodjanak a véleménynyilvánítástól a párttagok az olyan kérdések tárgyalásakor sem, mint a káder- és személyi munka, a közművelődés és más, a munkával nem közvetlenül kapcsolatos témák. Igaz, a tagság részéről az a kívánság is elhangzott, hogy ideológiai kérdések is kerüljenek napi­rendre, ha lehet, a napi poli­tikai aktualitásokkal össze­függésben. Az olyan fórumokon, mint amilyen a városi vb testületé, keményen fogalmazzák meg a követelmények szabta kér­déseket, s többek között azt is mérlegre teszik: milyen a párttagság politikai képzett­ségének színvonala, s ha gond, miért gond a munkaidő utáni taggyűlés, melyre időt kell szánnia annak, aki a közösség dolgainak igényt szabó politi­ka alakításából kívánja ki­venni a részét. Kötelessége a tanulás, az átlagosnál nagyobb tudás, kötelessége a közéleti szereplés, a társadalmi mun­ka. Az ilyen pártmegbízatás teljesítéséről időnként számot kell adniuk a tagoknak, s az Izzóban most 15 százalékuk­nak nincs konkrét feladatuk. Miért nincs? Miért a párt- bizottság titkára vállalja a munka oroszlánrészét, miért nem jobb a testületen belüli munkamegosztás? A kérdések hosszú sorára Fábián Sándor titkárnak nem annyira sza­vakban kellett felelnie, mint inkább bizottságának tagjai­val együtt átgondolni a ho­gyan továbbot, a még jobb, színvonalasabb pártmunka jö­vőbeni módszereit. Adnak a szavukra A tömegszervezetekben fo­lyó munka elvi irányítása ér­dekében például körültekin­tően választják ki azokat a párttagokat, akiket szívesen bíztak meg a dolgozók a kü­lönböző tisztségekkel, s min­den fórumon van tekintélyük, az emberek adnak a szavuk­ra. Ezt a feladatot teljes ér­tékű pártmunkának tekintik. A módszer, a befolyás társa­dalmi szervezetenként változó. A párt ifjúsági szervezetében, a KISZ-ben közvetlenebb, mint például a szakszervezet­ben, de mindenütt döntő a meggyőzés. Ennek sokféle feltételei kö­zött az egyik legfontosabb az alapszervezeti párttitkárok, s általuk valamennyi tisztség- viselő rendszeres és alapos tájékoztatása, elvi, politikai felkészítése. A társadalmi je­lenségek összefüggéseinek is­merete, rendszeres elemzése teszi vitaképessé a párttago­kat. Az Egyesült Izzó kom­munistái úgy vélik, jó úton járnak a cél érdekében, s hogy az eredményeik még ha­tékonyabbak legyenek, ahhoz a párt városi vezető testületé is segítséget nyújtott, irányt mutató határozatával. A váci nagyüzem pártszer­vezeteiben konkrétabbá te­szik a tisztségviselők közötti munkamegosztást, emelik a politikai iskolázottság szintjét, öt éven belül minden párt­tagnak rendelkeznie kell a szükséges politikai iskolai végzettséggel. Arra töreked­nek, hogy a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem el­végzése mellett, a politikai káderutánpótlás érdekében megfelelő létszámú párttagot küldhessen bentlakásos politi­kai iskolára is. A pártcsopor­toknak gondosabban kell fi­gyelemmel kísérniük a párt­megbízatásokat, s azok telje­sítését. Magas színvonalú szerve­zettség, fegyelmezett, tudatos politikai munka, önként vál­lalt kötelesség, egységes, pél­damutató cselekvés. Nem könnyű, nem kis feladat, s ha a társadalomért, a nagyobb többség érdekeiért dolgozni megtiszteltetés is, egyáltalán nem előny. A tagsági könyv senki számára sem jogosít­vány az előnyszerzésre, a ja­vakból való nagyobb, vagy gyorsabb részesedésre. A kommunisták ezt el sem fo­gadnák. Megjelent a DMRV Híradó, a Dunamenti Regionális Víz­mű és Vízgazdálkodási Válla­lat üzemi lapja új száma. A vezércikket Farkas Vince igaz­gatóhelyettes-főmérnök írta és abban részletesen ismerteti, hogy milyen intézkedéseket tettek az egészséges vízellátá­sért. Berecz Attiláné üzemvezető képes beszámolót közölt az 1981-es strandszezon eddigi ta­pasztalatairól. Megkezdődött a felkészülés az új politikai oktatási évre; erről Kikillai József ágit.­Bíró Adóm Bíró Adám rajztanár, ? Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat gra­fikusa ötödik önálló kiállítá­sát nyitották meg a múlt hé­ten a Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál. A kiállítás neg- rendezését — melyben tevé­keny részt vállalt Farkas Jó- zsefné közművelődési előadó — még a két évvel ezelőtt, a váci művelődési központban tartott nagysikerű tárlat után kérték a vállalat szocialista brigádjai. A megnyitót mint­egy ötven megjelent előtt Fa­ragó Agnes; a vállalati szak­szervezeti bizottság titkára mondta. Bíró Ádám nemcsak Vácott lakó, de szűkebb pátriájának prop.-felelős adott tájékozta­tást. Színes portrét olvashatunk két nyugdíjba ment dolgozóról: Lehőcz Jánosné adminisztrá­torról és Eberhardt Zoltánné- ról, a személyzeti osztály mun­katársáról. Gombás Ernő szak- szervezeti titkár tudósítást írt egy érdekes vetélkedőről. Négy évtizedes vízügyi mun­kálkodására tekint vissza Se­bestyén János gazdasági ta­nácsadó. Sportrovat, gazdag hír- és képanyag egészíti ki a DMRV Híradó új számát. kiállítása tájait megörökítő művész, aki ismeri az akvarell titkát, le­hetőségeit és élénk, ragyogó színeivel a fény világába visz el minket. Egyéni művészi felfogásával, érdekes látószög­ből mutatja be a város utcáit, a Naszály lankáit, a Dunaka­nyar tavaszi, őszi képeit. A kiállítás augusztus 10-ig tekinthető meg, utána a Du­na menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat üzemigazgatóságain vándor- kiállításként mutatnak be, de máris jelentkeztek a hajógyá­riak, a híradástechnikai Anyagok Gyára dolgozói, hogy ők is szeretnék a váci művész munkáit kiállítani. M. Gy. Ünnepi ebéd bográcsban Piaci jelentés Anyakönyvi hírek rizzsel, konzervhússal, nem csak finom, hanem rendkívül gyorsan is elkészíthető étel. Am higgyük el, az sem szent­ségtörés, ha egy hét végén nem főzünk húst. Valaki megszidott: hogy azt írtam elmúlt heti jelentésem­ben, hogy még nincs jó íze a dinnyéknek. Azóta már én is vettem, valóban édes, ízes sárgadinnyét, úgy látszik ez naposabb vidékről érkezett. Mit főzzünk? Ismerőseim közül többen kérdezték, mondjam meg őszintén: mindig azt főzöm, amit ajánlok? Természetesen nem. Előfordul, hogy péntek­től — amikor a jelentést ké­szítem — vasárnapig változik a programunk, jobb vagy rosz- szabbra fordul az idő, s akkor a legegyszerűbben elkészíthető ételekre kerítünk sort. Sokat főzünk bográcsban, olcsó egytálételeket, melyek­nek a szabad tűz füstje ad kü­lönleges és ünnepinek tetsző zamatot. Ezt egyébként min­den kerttel rendelkező vagy kirándulni szerető családnak ajánlom. Különösen a gyere­keknek szerez nagy örömöt a fa gyűjtése, a rotyogó kondér kavarása, a hozzávalók előké­szítésében való részvétel. Ezek az órák a zavartalan családi együttlété, s olykor ma­gunk is meglepődünk, mennyi mindent ismerünk meg gyer­mekeinkből, amire otthon, megszokott körülményeink kö­zött nemigen lett volna mó­dunk. Egyébként az ilyen szabad tűzön főzéshez kitűnő ötlete­ket és recepteket ad egy a kö­zelmúltban az erdélyi Krite- rion Kiadónál megjelent sza­kácskönyv az Erdélyi lakoma. B. H. rix, Kalkó József és Oros Ka­talin: Hajnalka, Krupinszki Béla és Páhi Ilona: Béla, Bes­senyei József és Szirtes Anikó: Tímea, Fazekas Ferenc és Ban­der Erika: Mariann, Czinege Lajos és Kovács Krisztina: Ákos, Lestyán Mihály és Var­ga Zsuzsanna: Gabriella, Papp Tibor és Szabados Beatrix: Tibor nevű gyermeke. Házasságot kötött: Vizer László Takács Máriával, Pusz­tai Tibor Csonka Arankával, Pintér Tibor Szlimák Erzsé­bettel, Szakái Ferenc Lökös Rózsával, Pajor László Battha Györgyivel, Magyari József Oroszj Zsuzsannával. Vácott hunyt el: Nikolics Zsigmondné született Sipiczky Borbála (Vác, Kölcsey u. 17.), Buchwald Mária (Vác, Zrí­nyi u. 27.), Tomka Lászlóné született Bauer-Udvardy Er­zsébet (Vác, Bacsó Béla u. 42.), Kovács Istvánná született Fe­hér Teréz (Főt, Sikátorpusz­ta), Kassai Antalné született Stibrik Erzsébet (Vác, Má­tyás u. 6.), Csernák Imréné született Gruchman Borbá­la (Kisnémedi, Szabadság u. 2.), Oberfrank Sebestyénné született Kaltenecker Rozá­lia (Dunaharaszti, Árpád u. 7.), Sági István (Kemence, Csernavölgyi u. 49.), Adamecz József (Örbóttyán, Dózsa György u. 24.), Ricz Mihály (Dunakeszi, Kincsem u. 2.), Zalaba István (Vác, Lenin u. 9.), Gábriel Imre (Vác, Le­nin u. 23.), Krcsik Pálné szü­letett Martikán Lujza (Penc, Rákóczi u. 1.). . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) A megye bajnoka Országos versenyre készül K. T. I. és Bottyán Gyöngyi: Bea-t­Sok hír, gazdag képanyag Megjelent a DMRV Híradó Tegnap ismét nagy válasz­ték, sokféle áru kínálta magát a váci piacon. Ennél is nagyobb öröm, hogy az árak is széles skálán mozognak, egészen ol­csó — kissé hibás, de jól haszT nosítható — zöldség- és gyü­mölcstől a különösen szép, szinte érintetlen áruig sokfé­le volt kapható. Patisszon Több újdonságot is láttunk. A piácon már nem, a konyhá­kon még ritka vendég a pa­tisszon, amiről azt mondják a táplálkozási szakemberek, hogy magas vitamin- és fe­hérjetartalma miatt kivaló élettani hatása van, s sokkal szélesebb körben kellene elter­jednie a magyar konyhán. Valahol kirántva ettem, íze hasonlatos a rántott zsenge tökéhez, amiről ugyancsak azt mondják, a hal húsával is ösz- sze lehet téveszteni. Nos, en­gem nem tévesztett meg, de Kétségtelenül jó ízű, finom volt. Húspótlónak ajánlják a cukkinit. Nem tudom, a húst szerető embereknek pótolja-e a jó pá­rolt felsált, vagy a sült csirke ropogós combját, ám bizonyos, hogy egyszer-egyszer meg kel­lene próbálni, mit lehet belőle készíteni. Az olasz konyha és a mediterrán országok — spa­nyol, portugál, sőt még a fran­cia is — előszeretettel használ­ják. Márpedig e konyhák igen­csak híresek szerte a földön. Nos, két őstermelőnél találkoz­tunk e növények termésével, ám — megvallom velem együtt — inkább csak érdek­lődéssel nézegettük, semmint vásároltunk belőle. Szép karalábé, karfiol, fejes és kelkáposzta garmadája ajánlkozott a hétvégi asztalra. Rakott kelt ajánlok, előfőzött Született: Bene Béla és Sza­bó Mária: Éva, Nemecz Pál és Králik Zsuzsanna: Móni­ka, Ojtózi Imre és Nagy Ró­za: Tímea, Patzek József és Hamis Ilona: Gergő, Sárossy László és Dobronyi Zsuzsan­na: Andrea, Tóth Ferenc és Bíró Ildikó: Tímea, Makray Géza és Uhliár Éva: Gábor, Papp István és Korgyik Esz­ter : Zoltán, Szlovák Gábor és Szalai Mária: Bernadett, Bá- novics Gábor és Földi Ad- rienna: Gergely, Magyar Gá­bor és Matulik Mária: Mária, Szlivka Károly és Szabó Ibo­lya: Károly, Hargas Gyula és Novák Mária: Krisztina, Bar- tos Péter és Bertalan Adél: Péter, Bottlik Béla és Pajor Ágnes: Norbert, Kokas Ferenc * >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom