Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-08 / 158. szám

Baleset és tűzkár nélkül Egy szem se menjen kárba Hasznos tanácsok az aratóknak Az aratás örömét csak ak­kor tudjuk élvezni, ha abba nem vegyül üröm. Az egyéni gazdálkodás ideje régen elmúlt és sokan ma is fájóan emlé- ikeznek vissza egy-egy vigyá­zatlan pillanatra, a maroksze­dő bokán aluli lábvesztésére, megrakott gabonásszekérről való leesésre, cséplőgépbe való beleesésre, mely szerencsés esetben végtag elvesztésével, nem pedig az élet kioltásával végződött. Nincs róla pontosan vezetett statisztika, de az is­meretségi körömben is tizen felül van a számuk azoknak az 50—60 éves nőknek és fér­fiaknak, akik ezelőtt 30—40 éve szenvedtek balesetet és életük végéig láb vagy kéz nélkül kénytelenek élni. Jelen időszakban az* aratás teljesen gépesített, a gépek korszerűek, mégis évről évre olvashatunk megrázó tragé­diákról. Ezen tragédiák elem­zése során a vizsgálatok min­denkor a szabálytalan munka­végzést állapítják meg. Felte­heti bárki a kérdést, hogy miért van ez igy? Laza az el­lenőrzés. vagy a gépi beren­dezés nem alkalmas a mun­kára? Azt hiszem, hogy a fő prob­léma is a dolgozó felelőtlen, meggondolatlan munkavégzése. Csak egy példa: az elmúlt évben valahol Vas vagy Veszp­rém megyében történt, hogy a kombájnos a gép leállítása nélkül akarta a dugulást meg­szüntetni, mely nem sikerült, de a próbálkozás a dolgozó két kezének az elvesztésébe került. A balesetveszély a bálázás alkalmával is gyakori, ha nem az előírásoknak megfelelően járnak el. Nagyon veszélyes és talán az egész aratási munkák kö­zül kiemelkedően az, a szal­ma behordása és kazlazása. Tudnia kell minden dolgozó­nak, hogy a szalma kocsira rakása — főleg kis bálák ese­tében — rendkívül nagy ve­szélyforrás az állandó mozgás miatt, ezt még fokozza a ta­laj egyenetlensége. Befolyásol­hatja a járművezető figyelmet­lensége. hogy a mozgó jármű­vén rakodnak, egy rántás vég zetes balesetet idézhet elő. A balesetveszélyt növeli, hogy a rakományt nem kötik le. Élő fordult, hogy a megrakott jár­mű tetején, szabálytalanul em­bereket szállított és a hirtelen fékezés háromnak a halálát okozta. Szérűkön, kazalrakásnál is. az előírások a balesetek meg- 1 előzését célozzák. A létrákat nem dísznek rendszeresítették hanem azért, hogy a dolgozók azt használják a kazlaknál! Sajnos, nekem is van olyan tapasztalatom, hogy létra he­lyett a kényelmes, de nagyon veszélyes szállítószalagot vet­ték igénybe a fel- és lemene- telre. Az emberek testi épségének óvására nemcsak a vezetőket kötelezik előírások és felada­tok, hanem a dolgozókat is. A biztonságos munkavégzés érdekében rendezték meg a gépszemléket is. A vizsgálat tárgya az volt, hogy az aratás­ban a munkavédelmi és tűzvé­delmi követelményeknek min­den gép kifogás nélkül meg­felel-e? Ez nemcsak cél. ha­nem előírás! Röviden az aratás tűzvédel­méről. Nagy gondot kell for­dítani a vasutak, valamint a nagyforgalmú közutak mentén a tűzfigyelő-szolgálatra. © Feladatunk mindannyiunik- nak van: határban, út mellett égő gyufát, cigaretta véget ne dobjunk el, főleg utazás al­kalmával, vonat és gépkocsi ablakából sem. Egy-egy ilyen felelőtlen, meggondolatlan cse­lekedet milliós károkat okoz­hat, melyet már jóvátenni, az eset után, nem lehet. Balesetmentes és tűzkár nél­küli aratást és betakarítást kívánok a munkában résztve­vőknek. Csapó István tűz- és munkavédelmi előadó Sok munkát ad a DEM ASZ monori kirendeltsége dolgozói­nak a nagyfeszültségű elektro­mos vezetékek okozta televí­ziós vételi zavarok kiszűrése, elhárítása. Juhász Attila és Kerepeczki János munkája a laikus számára látványos, ám nem kis veszéllyel és felelős­séggel jár. Nyilas Ilona felvétele Őszre központi fűtés Az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat az üllői nagy­községi tanács megrendelésére elkészítette az Öcsai úti 2. szá­mú általános iskola központi fűtésének kivitelezési tervét. A tervdokumentációt a napokban továbbították a Rákosmezeje Tsz-hez, amelynek dolgozói ha­marosan hcizzáfognak a kivite­lezéshez. Ügy tervezik az új tanév kezdetére befejezik a központi fűtés szerelését. Felújítás - 1985-ig Tegnapi lapunkban a Min­den forintnak van helye című írásunk egyik bekezdése téve­sen jelent meg. A helyes szö­veg: Sor kerül az általános is­kolák épületeinek felújítására. Így a 2. éi 4. számú oktatási intézmény felújítását is elvég­zik 1985-ig. / Of pusztafalum terjedt ki Pilisen lakott a tábornok fia CZTÉK, KERGETTÉK, nyi­lazták, vágták a tizenharma­dik század első harmadában a földrésznyi Kaspi-tó, a Meo- tisz-tenger és az Ural táji steppék vidékének népeit a mongol-tatárok szélgyorsasá­gú lovasai. 1241-ben hazánk­ra zúdultak és dúlták, égették a végpuszulásig. A világ népei megdöbbentek a szörnyű vérontás hírére, egy svájci kró­nikás ezt írta: „Magyarország a tatárok pusztításai követ­keztében háromszáz éves fönnállása után megsemmi­sült.’’. Ibn al-Aszir arab tör­ténész: „A világ teremtése óta nem érte ily szörnyű vész az emberiséget és nem lesz ehhez hasonló a századok végéig, az utolsó ítéletig.’’ Hazánk úgy elnéptelenedett, hogy a két nagy folyó közén és a Tiszántúlon, a tatárok el­vonulása után, kezdetben csu­pán csak egy-két falu bírt új­játelepülni megyénként. Dán- szentmiklós több mint félezer év késéssel a XIX. században épült újjá, itt a pásztorokon kívül más nem lakott hatszáz éven keresztül, nyájak forog­tak az Árpád-kori faluk fűvel benőtt földházai fölött és a hajdan művelt szántókon Fel­sődános, Alsódános, Cselnek, egy névtelen falu, a Muzsik­major, és egy másik névtelen, a Marton-tanya területén. Kő­egyháziak leomlottak, falma­radványaikat, csonka tornyai­kat a múlt századi tanyák épí­téséhez elhordták. Háromszáz éves életükről alig-alig tu­dunk valamit. Azt is a régé­szek ásói nyomán. A községek névadóját az oklevelek Dán, Daan, Dan­zenthmiklós, Dánosegyháza, Dános és Felsődános néven említik annak bizonyságául, hogy itt egyház épült egyko­ron Szent Miklós népszerű szent tiszteletére. Ez az Ár­pád-kori templom cintermé­vel és lakóiházaival a Mitsky- major tájékán állhatott. Többet tudunk Alsódánosról. A harmincas években lándzsás honfoglaló sírokat bontottak föl a Kemenczei-ta- nyán, majd 1978-ban Benkő Zsuzsa ceglédi régész tárta föl a közeli Tetveshalmon — ere­detileg Tetemhalonn — Ar- pád-kori temetőt. Csetnek egyháza a Temp­lomdombon állott. Mohás, romlott teteje alá húzódtak a régi csikósok és gulyások a nagy esőzések és a sivító sze­lek járásakor. Olcsó kőbánya volt ez Wekerle Sándor mi­niszternek, aki hatalmas bor­pincéjét a csetneki templom köveivel rakatta ki. A Muzsik-major birtok ha­tárában, föltehetően a labda­rúgópálya tájékán állhatott egy neve nem ismert másik falu. Leletei a földmunkálatok során kerültek napvilágra. A Marton-tanyai másik név­telen falu templomát a har­mincas években bontották ki számos kitéglázott sírral, siló­gödör ásásakor. A közszereplő fasiszta Marton Béla, színezüst lószerszámú hintón járó föld- birtokosnak nem volt annyi műveltsége, hogy a véletlenül napvilágra került, nagy jelen­tőségű Árpád-kori temetőt be­jelentse a múzeumnak. AZ ÖT PUSZTAFALURA kiterjedő Dánszentmiklós első ismert nemzeti' birtokosa Harsundorfer Wluengus volt, aki Dalmácia magyar tarto­mány fővárosában, Zárában elesett a velencések ostroma­kor, 1345-ben. Birtokait két év múltán Nagy Lajos király a fiúsított nővérének adta. 1374-ben a pusztabokor gö- nyűi Péterfia Jánosé volt, aki elcserélte Bekusfia Já­nossal, Endrefia Miklóssal és Endrefia Simonnal. 1490-ben birtokos volt itt mikebudai Symonfy László és nemes dó­rii Nagy Zsigmond. 1511-ben sápi Lőrincfia László áten­gedte a birtokot gyáli Was Lászlónak. A fél pusztabokor tulajdonosa alberti Ozsvár öz­vegye, nemes Wattyay Imre leánya, Erzsébet, birtokrészét eladta Kenderessy Mihálynak. A Was-ági rész örökösei ki­haltak, földjeik a királyra szálltak, aki új adományként Kenderessy Boldizsár és Ist­ván egri katonáknak adomá­nyozta. Még ebben az évszá­zadban birtokos volt itt Thassy Pál, majd ennek örö­kösei. Halmy Gábor és Ráday Gergely. A török kivonulását nem érték meg a középkori birto­kos családok. Jóval később ismerjük 1838-ból a Pilisen lakó gróf Beleznay Károlyt. Mária Terézia tábornokának fiát. aki dánosi részét zálogba vetette Nagykőrös városának harminckét évre 42 ezer forin­tért. Ekkor kezdődött meg a hatalmas puszta tanyásítása. A tanyaföldekre kiköltöztek a körösi gazdák és a másfelől jött magyarok. Galgóczy, neves monográ- fus írja 1887-ben: „Dánszent­miklós 6566 k. hold kiterjedé­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1981. JŰLIUS 8., SZERDA Összevonás után A közös igazgatás haszna, módja Kellemes környezetben a gyerekek A közoktatás szervezetének egyszerűsítésére a tanácsok által fenntartott óvodák és al­sófokú nevelési-oktatási intéz­mények szétaprózottsága, az ezzel járó adminisztráció csökkentése valamint a neve­lő-oktató munka eredményes­ségének fokozása érdekében jelent mag az a miniszteri utasítás, amely lehetővé tette az egy településen belüli óvo­dák összevonását. A rendelkezés 1979. április 5-én lépett életbe, az üllői nagyközségi tanács a járásban elsőként fogott hozzá az óvo­dák integrálásának megvaló­sításához. Az összevonásra már abban az évben sor ke­rült. A rendelet kimondja, hogy az óvodákat úgy kell összevonni, hogy az intézmény legfeljebb 14 gyermekcsoport­tal működhet. Céltudatosan Üllőn, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén Lehoczky K.í- rolyné, az óvodák központi vezetője tájékoztatta a testü­letet az integráció kétéves ta­pasztalatairól. Az óvodai helyek száma je­lenleg 325, az utóbbi öt esz­tendőben hetvenöt gyermekkel nőtt a létszám. A gyermekek ellátását 44 szakalkalmazott, illetve kisegítő látja el. A ve­zető óvónő elmondta, hogy az összevonás alapvető célja a nevelő munka jobb feltételei­nek megteremtése. A központi szervek, a me­sű, nagy puszta. Sok homokos buckáját 1835-től befásították, így a homok nem terjed to­vább. Széles laposain jó fe­kete homokföldek és sűrű ta­lapok váltakoznak. Néhány nagyobb major van itt és szá­mos apró tanya. Ezen a pusz­tán 817 ember él. Iskolájuk is van.” Dános közigazgatásilag Al­bertihez tartozott 1920-ig. 1970-ben 2585 volt a lakosai­nak száma. Jelen századunk első évei­ben vált a község közismertté — hírhedtté —, amikor a ván­dorcigányok legyilkolták itt a csárdást családostól. A Gyilkoscsárdával szem­ben terül el az ország egyik legkiválóbb gyümölcstermesz­tő termelődővetkezete, a Mi­csurin. Banktőkéje megfiaztatására a harmincas években vett itt egy almáskertet a ceglédi nép­bank. Amikor számításaik be­váltak, vásároltak hozzá két­száz hold homokot és az or­szágosan Almacsászárnak em- legedett Szakácsy Gyula ag­rármérnökkel betelepíttették. Szakácsy nemcsak a legújabb kertészeti gyakorlatot alkal­mazta, hanem a saját kísér­leteit is. Magam láttam egy óriási injekciós fecskendővel oltani a fák kérge alá, és az almaszüreteken a szedőlányo­kat kesztyűben, amint szedték az almát a kipárnázott vöd­rökbe, nehogy a hamvát le­dörgöljék. MEGRAKOTT LADÁIBAN, amit árunak szánt, ha valaki csak egyetlen hibás almát ta­lált, azt kétszáz pengő juta­lomban részesítette. Soha senkinek sem adhatta ki a ju­talmat, mert minden gyümöl­csük egészséges volt. A föl­szabadulás után a banki al­máskert Európa-szerte elhíre- sedett termelőszövetkezetté alakult a kitűnő szaktudású kerti munkások összefogásá­ban. Hídvégi Lajos gyei, járási óvodai felügyelet is tájékozódott az integrálás tapasztalatairól, amikor láto­gatást tettek az intézmény­ben. Máris mutatkoznak ked­vező eredmények, így a mun­káltatói jogok egységes köz­ponti ellátásában, az óvodá­kon belüli munkaerő-ellátás koordinálásában, az egységes munkarend és munkafegye­lem kialakításában és betartá­sában. Kellemes környezet A részegységekben a láto­gatások, ellenőrzések megnö­vekedtek, hatékonyabbá, cél­tudatosabbá váltak. Kialakult az egységes nevelő-oktató munka. Ezt segítették elő a közös nevelési értekezletek, vezetői megbeszélések mun­katársi eszmecserék. Az összevonás óta természe­tesen még jelentkeznek prob­lémák is, amelyek a feltéte­lek teljes kialakulásával old­hatók meg. A vezető óvónő irányító, ellenőrző, segítő munkáját nagymértékben aka­dályozza az eddig is jelentke­zett leterheltség, a gyakori munkaerő-kiesés. Az óvodák összevonása nem járt létszám­Nem volt könnyű az össze­vont járási labdarúgó-szövet­ségnek az 1980—81 -es bajnok­ság lebonyolítása, hiszen min­den eddigit felülmúlva, össze­sen 58 csapat vett részt a kü­lönböző bajnokságokban. A fel­nőttcsapatok után érthetően a legnagyobb figyelem az utánpótlás, tehát az ificsapa­tok iránt nyilvánult meg. Remek bravúrt vitt véghez az abonyi ificsapat, hiszen megszerezte a bajnoki címet Olyan neves együtteseket ha­gyott maga mögött, mint a nagykőrösi, a monori, a nyár­egyházi, a vecsési és a gyom­ról tizenegy. Az abonyiak im­ponáló játékkal rukkoltak ki hétről hétre, remek a gólará­nyuk is. Méltó ellenfelük volt a nagy­kőrösi és a monori ifjúsági csapat is. Az utóbbiak külö­nösen tavasszal tettek ki ma­gukért. hiszen ebben az idő­szakban veretlenek maradtak. A vártnál gyengébben szere­pelt az üllői, az albertirsai és a maglódi ificsapat. Sok tehetséges játékos sze­repelt a csapiatokban. Az egye­sületek azonban még mindig kevés gondot fordítanak a fia­talok nevelésére, képzésére. Kevés gárdánál működik szak­képzett edző, s ez gátolj,a az eredményesebb felkészítést A jövőben nagyobb lelkiismere­tességgel kell az egyesületek­ben a fiatalokkal foglalkozni, csak így érhető el a színvonal­emelkedés, s az. hogy egyre több tehetséges játékos jusson szóhoz a felnőttgárdákban. Színvonalasnak ítélhetjük meg a serdülőbajnokságot, amelyben a Ceglédi VSE sze­rezte meg a bajnoki címet. A ceglédi fiatalok remek pár­harcot vívtak a .nagykőrösiek­kel, végül csak egy ponttal előzték meg őket. Több sport­kör először indította el csapa­tát, hozzátehetjük azonnal, az újoncok nem vallottak szé­gyent. fejlesztéssel. Szükséges volna egy ügyvitelellátó dolgozó be­állítása. Sajnos, további prob­lémát okoz az óvodák zsúfolt­sága. Korszerűtlenné váltak a részegységek, így például a Gyöngyvirág téri óvoda. A környezet mindenütt esztéti­kus, kellemesen lehet a gye­rekeknek a foglalkozásokat, szabad idős programokat meg­szervezni. A legjobb körülmé­nyek a 4. számú óvodában vannak. Társadalmi munká­ban, az ott dolgozók szorgal­mával sikerült szép környeze­tet varázsolni a kopár udvar­ban. Néhány évvel ezelőtt még gondot jelentett az egészséges ivóvíz hiánya a gyermekintéz­ményekben. A nagyközségi ta­nács segítségével megoldódott az ivóvízellátás valamennyi óvodában. Kedvező tapasztalat Lehoczky Károlymé öröm­mel számolt be arról, hogy. összességében kedvezőek az integrálás tapasztalatai. Mun­kájukhoz minden segítséget megkapnak a nagyközségi ta­nács vezetőitől, dolgozóitól. G. J. A tápiószentmártoni fiatalok például a 9. helyet szerezték meg. Dicséretet érdemel őfiég az abonyi, a maglódi, a tno- nori, a dánszentmiklósi serdü­lőcsapat jó helyezéséért. Ugyanakkor csalódás a vecsé- siek, az albertirsaiak és az üllőiek gyenge szereplése. A tartalék — vagy máskép­pen II. osztályú bajnokságban tíz csapat indult. A vecsésiek — a felnőttekhez hasonlóan — végig egyenletes teljesítményt nyújtva szerezték meg telje­sen megérdemelten a bajnoki címet. A második helyen a sülysápiak végeztek. Kellemes színfoltja volt a bajnokságnak a kocsériak helytállása, akik a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatták fel. Tavasz- szal feljavultak a vasadiak, viszont az I. osztályból kiesett gombaiaknak csak az utolsó előtti hely jutott. Gondot jelentett, hogy né­hány találkozó elmaradt, ame­lyeket a szövetség 3-0-ás győ­zelemmel hagyott jóvá. A jö­vőben még jobban oda kell figyelni erre a bajnokságra. Jó lenne, ha olyan egyesüle­tek. mint Abony. Üllő, Monor, Pilis, Tápiószentmárton és Nagykőrös is indítanának csa­patot ezáltal a színvonal to­vább emelkedne. ★ A teljesség igénye nélkül értékeltük csapataink szerep­lését. Az elkövetkező napok­ra kellemes pihenést, majd jó felkészülést kívánunk vala­mennyi csapatnak. Mit is mondhatnánk az őszi bajnok­ság megkezdése előtt: legyen sok örömük az egyesületeknek saját csapatuk játékában, le­gyenek nívós mérkőzések, s. az eddiginél is több szurkoló látogassa a találkozókat. Gér József ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Labdarúgás, 1980—81 Ifik, serdülők, tartalékok Hogyan szerepeltek csapataink?

Next

/
Oldalképek
Tartalom