Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-08 / 158. szám
/ DLLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIIL ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1981. JÜLIUS 8., SZERDAr / Árammérőgyár: tervek Gazdaságosan, jó minőségben Széles körű előkészületi munka, helyzetelemzések és a piaci prognózisok alapján az MSZMP árammérőgyári bizottsága is jóváhagyta a vállalat VI. ötéves tervét. A Ganz Árammérőgyár a tervezési munkában lépéshátrányban volt a többi vállalatoknál szemben, mivel gyáregységi szinten csak rész Koncepciók kidolgozására volt Kötelezett. Az önállósodásból fakadóan új, a világpiaci es népgazdasági hatásodat közvetlenül érzékelő tervfeladatokat kellett megfogalmaznia a vállalatnak. Feszített ütemben, több változó tervjavaslat és információ révén születtek meg a VI. ötéves tervre megfogalmazott elképzelések. Egybeeső érdekek Az ötéves terv sikeres teljesítése, a kiemelkedő gazdasági-műszaki eredmények jó alapot adnak a vállalat további eredményes fejlődéséhez. A népgazdaságban bekövetkezett változások azt diktálják, hogy az Árammérőgyár is mérsékelt gazdaságfejlesztésre, a hatékonyságra, gazdaságosságra, minőségre és takarékosságra alapozza az elkövetkező öt év terveit A vállalat termékei iránt kül- és belföldön továbbra is fokozódó kereslet várható. A rubelelszámolású exportot alapvetően az államközi egyezmény keretén belül szállítandó távösszegző garnitúrák mennyisége határozza meg. Ez a korszerű, elektronikus rendszerrel működő termék valamint a speciális mérők és műszerek a KGST-n belül jó pozíciót biztosítanak az Áram- mérőgyár számára. E termékek iránti szocialista kereslettel a tervben szerepeltetett mennyiségnél is magasabbra számíthat a vállalat. A dollár exportban jelentős szerkezetváltozást tervez a vállalat. A fejlődő államok igényeinek megfelelően egyszerűsített egyfázisú fogyasztásmérő kifejlesztését tervezik, a kevésbé gazdaságos termék költségeinek csökkentése érdekében. Bővíteni a piacot A fejlesztés utolsó szakaszában levő új típusú G-jelű fogyasztásmérő iránt fokozódó érdeklődés tapasztalható a fejlett tőkés országok részéről. NSZK-ból érkezett árajánlat a háromfázisú mérőkre 20—25 százalékkal haladja meg a jelenlegi átlagárakat. Ezt a kedvező lehetőséget Kívánja a vállalat kihasználni, bekerülve ezzel a nyugat- es észak-európai fejlett államok piacára. Vél-Amerikában is kecsegtető értékesítési lehetőségek ígérkeznek, szintén a jelenleginél jobb árakon. A fejlődő országok hagyományosnak számító piacait szintén szeretné megtartani a vállalat. Az értékelési irányok változtatása, a termékszer kezet korszerűsítése alapvető érdeke az Árammérőgyárnak azért, mert az érvényes árképzési rendelkezések értelmében a nem szocialista értékesítés nyeresége határozza meg a belföldi árak létjogosultságát vagy az azokban érvényesíthető nyereségnövelést. Ezenkívül tovább erősítheti kivívott rangját a tőkés piacok megnyerésével. A belföldi igényeket az Árammérőgyár a múltban nem volt képes kielégíteni. A VI. ötéves tervben a növekvő fogyasztásmérő-keresletet a tervidőszak végére teljes mértékben hazai gyártással kívánja fedezni. Bérfejlesztés Jelentős termékváltás végrehajtását kezdte meg a gyár a kapcsolóóra gyártmánycsaládban is 1981-ben. A svájci SAUTER cégtől licencvásárlással megkapták a kvarc vezérlésű elektromechanikus kapcsolóóra gyártási jogát. Ez a termék egyszerűsége és lényegesebb biztonsága mellett az eddig gyártott mechanikus kapcsolóóránál gyorsabban és gazdaságosabban állítható elő. 1982-től belföldre már mintegy ötvenezer darabot, az ösz- szes kapcsolóóra fejét az új fajtákból tervezik gyártani. A vállalat műszaki fejlődése az elmúlt tíz évben kiemelkedő volt, a további fejlesztés azonban elengedhetetlenül szükséges a dollárexport terv szerinti növeléséhez, valamint az új kapcsolóóra-gyártás megindításához. Ez a -vét alapvető célkitűzés egyezik a népgazdasági érdekekkel, vagyis a dollárért eladható termékek kivitelének fokozásával. A dolgozók életszínvonalának növekedése az V. ötéves tervben meghaladta az országos átlagot. A VI. ötéves bér- és keresetpolitikai célkitűzések szerint az átlagkereseteket legalább 5,5—6,0 százalékkal kell növelni, amely a nép- gazdasági tervben meghatározott életszínvonal megőrzésén túl 1,0—1,5 százalékos növekedést nyújt. Markó Gábor T anácskozás Üzemszervezés Az üzem- és a munkaszervezés időszerű kérdéseiről tartanak tanácskozást július 20— 25 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai karán, ahová még elfogadják az érdeklődők jelentkezését. Az agrártudományi egyesület agrárgazdasági társaságának rendezvényén a hazai és a külföldi szakemberek a nagy- és a kisüzemekben megvalósuló üzemszervezés lehetőségeit, fejlesztését vitatják meg. Vezetői erények Nyugodt, tárgyilagos, határozott Dr. Huszár István egyetemi tanárt, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki kara korábbi dékánját kiváló vezetői munkájáért a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend, ezüst fokozatával tüntette ki. Tudomány és gyakorlat Elöljáróban néhány életrajzi adat: Huszár professzor 58 éves. 1948-ban szerzett villamos tagozatos gépészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol már hallgató karában oktatott, úgynevezett kisegítő tanársegédi minőségben. Végzés után tanársegédnek nevezik ki, majd 1949-ben már mint adjunktus tanszékvezető-helyettes a Miskolci Nehézipari Egyetem mechanika tanszékén. Miután tanszékvezetője az egyetem rektora lesz, a tanszék vezetésének gondjai nagyobbrészt az ő vállára kerülnek át. 1953- ban benyújtja kandidátusi disszertációját, 1954-ben docenssé nevezik ki. 1960-ban a Ganz Villamossági Művek felkérésére nagy teljesítményű mozdonyok teljesítménynövelésére keres és talál megoldást. Az 1800 LE-s Ward—Leonard mozdonyok még ma is futnak. 10 évig dolgozik a Ganznál az általa szervezett fejlesztési labor élén. Ez aztán a termelőmunka a javából: kubai, közel- keleti, délkelet-ázsiai szállításokkal és a velük járó felelősséggel. Kiváló dolgozó lesz és itt kapja meg a Kiváló újító kitüntetés ezüst fokozatát is. 1970-ben kinevezik egyetemünk mechanika tanszékének vezetőjévé. 1971-ben megvédi akadémiai doktori értekezését, amelyet még Ganzos korszakában készített Néhány év múlva elnyeri a „Kiváló újító” kitüntetés arany fokoViszontlátásra, jövőre! A honismeret elkötelezettjei ZAVARBAN VAN a krónikás, amikor sebtiben készített jegyzeteiből szeretné kihámozni a válaszok lényegét, de a szavak, mondatok alig olvashatók. Nem mintha elfelejtett volna írni, hanem, mert a jegyzetelésnél cserbenhagyta kézügyessége. A két diáklány, Czakó Ilona és Soós Rozália, akik a nagykőrösi Arany János Gimnáziumból érkeztek tíz napra Aszódra és környékére, a 3. Vest megyei honismereti táborba, űrrakétát megszégyenítő gyorsasággal sorolták élményeiket. Egymás szavába vágva tették kétségtelenné, kérdezzem a résztvevő huszonhat középiskolás bármelyikét; egyként lelkesen dicsérték volna a hamar tovaillanó napokat. CZAKÓ ILONA: — Amikor az iskolánkban kihirdették a tábort, sokan ■ jelentkeztünk, végül kettőnket választották. Érdekel bennünket a néprajz, a történelem, korábban is olvastunk már ilyen témájú könyveket, s a tábor végeztével méginkább kedvet kaptunk hozzá. Azért is emlékezetes ez a tíz nap, mert a tábor vezetősége jó arányban vegyítette a gyűjtőmunkát, a feldolgozást, a szórakozást. — Jártunk Galgamácsán, a Szetiván napi tűzugráson, ahol az NDK-beli Suhl megyéből érkezett tánc- és énekcsoporttal is találkoztunk. Versegen Marton Bözsi író néninél voltunk, aki sokat mesélt életéről s arról, hogy nem pihen, minél többet szeretne leírni élményeiből. Nekünk, fiataloknak is példa, hogy idős kora ellenére fáradhatatlan. — A leírt programok, főként az előadások első olvasásra száraznak tűntek, de nagyon kellemesen csalódtunk. Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény vezetője például arról beszélt, hogy a KISZ-nek jobban kellene támogatnia a helytörténeti mozgalmat. Felhívta a figyelmünket arra, hogy mennyi veszély fenyegeti a még fellelhető népi kultúrát. — Felejthetetlenek maradnak a beszélgetések az idős emberekkel. Ha megláttunk egy-egy öregebb házat, bekopogtattunk. Volt persze, ahonnét kidobtak bennünket, de szerencsére ez volt a kevesebb, ilyenkor mosolyogtunk és mentünk tovább egy házzal. Jövőre is szívesen elmennék a táborba, s az osztálytársaimnak is elmondom majd, hogy milyen nagyszerűen éreztem magamat s mennyi szépet láttam, okosat hallottam. SOÓS ROZALIA: — Délelőtt gyűjtöttünk, délután feldolgoztuk az anyagot. Mesterei lettünk a magnóról való gépelésnek. Ígéretet kaptunk arra is, hogy pályázaton dolgozhatjuk fel a tapasztaltakat. Nagyon jó közösség volt itt együtt, jó baráti társaság. Még esténként is a nap közben látottakról beszélgettünk. — A tábor vezetői, Asztalos Pista bácsi s a többiek, pedagógusok, népművelők, néprajzosok, egytől egyig sok hasznos tudnivalót adtak át nekünk, s együtt dolgoztak, szórakoztak velünk. Emlékezetes marad Hintalan László tánctanítása, a kollégiumi ellátás, a jó kaja éppen úgy, mint a búcsúest, s az a soksok ember, akit megismertünk. — Nálunk az iskolában is működött honismereti szakkör, de nem volt igazi sikere. Ha szeptemberben elkezdődik az iskola, iskolatársammal együtt megpróbáljuk rábeszélni a többieket is, hogy alakítsuk meg újra. Mert ez a tábor is bizonyította: érdemes ilyen dolgokkal foglalkozni. ASZTALOS ISTVÁN, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója, a tábor vezetője: — Nem véletlenül látja úgy, hogy ezeket a gyerekeket megérintette valami, hogy elkötelezettek lettek egy mozgalomhoz. Hiszen a tábornak elsősorban az volt a célja, hogy a résztvevőket a múlt, az értékek megismerésére megbecsülésére neveljük, s a mindennapi élet megismerésére szoktassuk. Emellett természetesen nagyon gazdag a tíz nap egybegyűlt anyaga is. — Több kutatócsoportra oszlott a társaság: Kartalon népviseletet, szokásokat és néphitet kutattunk. Volt egy csapat, amelyik kismesterségek után nyomozott. Sikerült is begyűjteni egy kötélverő műhelyt, s felfedeztünk egy bognárműhelyt is, amelynek megvételéről tárgyalunk a tulajdonossal. Egy csoport munkásmozgalmi emlékeket gyűjtött Aszódon, Ikladon, Domonyban és Kartalon. Elsősorban a 45 és 50 között a politikában szerepet játszó elődök munkásságát térképeztük fel. De sok értékes adat birtokába jutottunk például Horváth Istvánról is, aki a nagyközség egyik 1944-es mártírja. — Ha röviden összefoglalható a munka, akkor sokat mond, hogy számtalan színes és fekete-fehér fénykép készült, hogy megtelt tizennégy tekercs magnószalag s majdnem ezerötszáz feljegyzéssel gyarapodott a környék dokumentációja. S hogy ez értékben mit jelent, azt majd a végső feldolgozás mutatja meg. ★ AZ ÉRTÉKELÉS után az udvaron egymástól búcsúzó diákok a baráti puszik és ölelések közben viszontlátást köszöntek, mégpedig jövő nyárra. Hogy pontosan hol lesz a tábor, azt még nem tudni, de hogy lesz, az biztos. S arra már lehet, hogy Gödöllőről és Szentendréről is eljönnek a jelentkezők, akik az idén ígéretük ellenére elmaradtak. Sajnálhatják, de sajnálta a táborvezetés is. Legfőképp azt, hogy erről nem értesítették őket. Ezért nem tudtak helyettük másokat hívni, pedig hely és jelentkező is lett volna még. G. Z. zatát. 1972-ben dékánhelyettes, 1975-től pediig az idei nyárig tartó ciklusban a kar dékánja. Vezetése alatt a tanszék nemzetközi hírnévre tett szert, s a kar tekintélye is tovább nőtt határainkon innen és túl egyaránt. — Azon vezetők közé tartozom — kezdi, amikor saját jellemzésére kérem —, akik nem tartanak külön fogadóórát, hanem mindig nyitva áll az ajtajuk mindenki előtt. Ez persze kissé zavar a tanszékvezetői munkában, de úgy gondolom, amíg dékán vagyok, az az első. Szerencsére kiváló helyetteseim és munkatársaim vannak. így azt mondhatom, hogy szinte magajáróként működik a tanszék. Dékánságomnak az első éve volt a legnehezebb. Később — és ezért köszönet és elismerés a dékánhelyetteseknek meg a dékáni tanácsnak — egyre gördülékenyebben ment a munka. Nem tartom magam gyenge kezű vezetőnek, de az egyéni és kollektív érdekeket szem előtt tartva, igyekeztem mindig demokratikus eszközökkel kormányozni. Amikor például azt mondtam, hogy a karon minden adjunktusnak meg kell szerezni az egyetemi doktori fokozatot, akkor előbb megkérdeztem. hogy ehhez kinek milyen segítségre van szüksége. Tapasztalatok — Mi volt a legnehezebb a í dékáni munkában? — A személyi kérdések okozták a legtöbb fejfájást. Nem akartam 1 mindenáron népszerű lenni, de megbántani sem akartam senkit. Néhány nem idevaló embert kénytelen voltam elküldeni a karról; ugyanakkor bevezettük, hogy a többlettelj esi t- mámyt — például egy nyelvvizsgát, vagy egy szakmérnöki diplomát — mindenkinek egységesen, anyagilag iß elismerj üic. — Ha a nehézségeknél vagyunk, azt sem hallgathatom el, hogy bizonyos esetekben a főhatóság több segítséget is nyújthatott volna. Anyagit — gondolok itt a laborparkunk fejlesztésére —, dé erkölcsit is azzal, hogy jobban méltányolja a kezdeményező készségünket és időben, “tájékoztat bennünket egy-egy minket érintő lényeges kérdésről. — Ügy tudom, amikor ön egyetemre járt, ott még nem tanították a vezetési ismereteket. A vezetés tudományát később sem könyvből, sokkal inkább a gyakorlatban sajátította el. Milyen tulajdonságokat tart a legfontosabbnak egy vezető ember számára? Tévedés, változtatás — Erre tényleg csak a tapasztalataim alapján tudok válaszolni. Nézzük csak! Nagyon lényeges a nyugodtság, a tárgyilagosság, de azt hiszem, a legfontosabb a határozottság. Egy vezető nem mondhatja azt valamire, hogy rózsaszín; az vagy piros, vagy fehér. Persze, ha egyszer fehéret mond, és később az ellenérvek hatására rájön, hogy mégiscsak piros, akkor be keli ismernie a tévedését, és tudnia kell változtatni. Dulai Sándor Az életünkért Az aszódi mentőállomás négy gépkocsija szinte állandóan úton van. Gyors munkájukat adó-vevő készülék is lehetővé teszi. A képen egy mentőautó kivonulása látható: Szőke Antal gépkocsivezető kitűzi a piros zászlót, s néhány másodperc múlva villog, szirénázva indul el, hogy egy súlyos beteget kórházba vigyen. Bene Mihály felvétele Játékvezetők próbája Évadzáró mérkőzés A tavaszi fociidény végét jelzi az, hogy a járási labdarúgó játékvezetők csapatba verbuválódtak egy mérkőzés erejéig. Évadzáró rendezvényüket az isaszegi sportegyesület pályáján tartották, ahol a sípokat, egy kivételével félre téve, barátságos mérkőzést játszottak a Dányi Tsz SK öregfiúk csapatával. A találkozót Szendrő vezette. Járási játékvezető válogatott— Dányi Tsz SK öregfiúk 3-3 (0-2) Játékvezetők: Köti — Németh (Födi), Lovász, Legén- di, Imre (Maszlag) — Répási, Keglovits, Surman — Merkel, Czene (Széki), Ádám. Dányi Tsz SK öregfiúk: Jakab (Oláh) — Tóth L. (Ko- valcsik), Végh, Lázár J. Kovács — Gódor A., Lázár 1., (Tóth J.), Lázár A. — Boglyas (Lázár P.), Lázár II., Nyári. Sportszerű, jó mérkőzést vívott a két csapat, mint az eredményből látszik: ellentétes félidőkkel, igazságos döntetlen született. Góllövők: Keglovits (2), Ádám, illetve Végh! (11-esből), Lázár II., Nyári. A mérkőzés utáni összejövetelen Ádám Mihály, a játékvezető bizottság elnöke értékelte az 1980—81. évi bajnokságot, a játékvezetők tevékenységét, s köszöntötte a megyei keretbe felterjesztette Lovász Béla, Legéndi György és Födi István bírókat. Ezután a sportfelügyelőség ajándékát nyújtották át egész évi egyenletes, jó bírói teljesítményükért Répási Ferencnek, Németh Sándornak, Legéndi Györgynek és Urbán Sándornak. Galgamácsa » Tavaszi idény Befejeződött Galgamácsán a helyi termelőszövetkezet sportegyesületének tömegsportbizottsága által szervezett községi kispályás labdarúgó-bajnokság tavaszi szezonja. Az utolsó három forduló mérkőzéseinek eredménye: Fiúnevelő, Aszód—Galgamá- csai Tsz Medosz 8-2. Vácegresi Honvéd—Vácegres község 12-5. Galgagyörki Fémmunkás—Do- monyi öregfiúk 1-1. Iklad- Galgamácsai öregfiúk—Tsz Gépész 5-0. Tsz KISZ-biz.— Vácki: újfalu község 0-3. Vácegres község—Fiúnevelő Aszód 7-2. Tsz Medosz—lklad-Galga- mácsai öregfiúk 0-3. Tsz Gépész—Galgagyörki Fémmunkás 3-2. Váckisújfalu község—Állami gazdasági Medosz 5-0. Domonyi öregfiúk—Tsz KISZ- biz. 3-0. Iklad-Galgamácsai öregfiúk—Vácegres község 6-1. Állami Gazdaság Medosz—Domonyi öregfiúk 2-2. Fiúnevelő Aszód—Vácegresi Honvéd 3-0. Galgagyörki Fémmunkás—Tsz Medosz 3-0. Tsz KISZ-biz.— Tsz. Gépész 0-3 Tsz Medosz— Vácegresi Honvéd 3-0. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) i
