Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-31 / 178. szám

1981. JÜLirS 31., PÉNTEK 3 Kanton Bolgár munkásmozgalmi évforduló’ Kilencven esztendős párt Sajtótájékoztató a nagykövetségen Kereskedelmi felügyelővel a boltokban Ki, kinek a javára téved ? Takarékos technológia Az állattartás gazdaságossá­gának fokozására energiata­karékos technológiát és olcsó istállótípust fejlesztett ki partnereinek az iparszerű ser­téstartó termelőszövetkezetek közös vállalkozása. Jelenleg 25 üzemben már az új típusú istállóban tartják a sertést. Az eredmények kedvezőek; az egy kilogramm hús elő­állítására fordított közvetlen energiaköltségek átlagban há­rom forinttal csökkentek, vagyis háromnegyed részük megtakarítható. Az új technológia beveze­tésével a már meglévő, a kí­vántnál nagyobb komfortot adó költséges hizlaló istállók sem vesznek kárba. Ezeket ellető- és nevelőistállóvá ala­kítják át. Az idén az ISV szakmai irá­nyításával mintegy 80 üzem tér át az olcsóbb tartásra, s alakítja ki az energiatakaré­kos istállókat. Ezernyi szál fűzi egymáshoz a fővárost és Pest megyét. Az agglomerációs települések­ről százezrek járnak Buda­pestre dolgozni, tanulni, gyógyulni. Onnan sem keve­sebben a Dunakanyarba, a Ráckevei Dunaágba, a he­gyekbe pihenni, kirándulni, sportolni. A megye több tele­pülése issza a Fővárosi Víz­műveknek vizét, azt a vizet, amit jórészt a Szentendrei sziget kútjaiból nyernek. Egy­másra utaltak vagyunk mint a jobb kéz és a bal, nem le­hetünk meg együttműködés nélkül) akár a szív és az agy. Az Esti Hírlap és a Pest megyei Hírlap közös sorozatá­nak mai negyedik részében a szentendrei járás és a fővá­ros sokrétű kapcsolatáról ol­vashatnak. Hatszáz beutaló Visegrád főutcáján a hajó­állomástól a község központ­jában lévő tanácsházáig hú­zódó jó kilométeres szakaszán alig láttam embert szerdán délelőtt. Ez lenne az az üdü­lőhely, ahol évente másfél millió ember fordul meg, s ahová az üdülőkbe egyszerre hatszázan kapnak beutalót? Az étterem teraszán csak egy fá- zós pincér gubbaszt, a pano­rámabusz egy-két utassal in­dul a Fellegvár felé. Pedig Húgai Tiborné ta­nácselnök szerint helytálló a statisztika. S ha most üres­nek is tűnik a község, a hely­zet szombatra, vasárnapra gyökeresen megváltozhat, ha kisüt a nap a hétvégén, me­gint itt lehet akár 10-15 ezer ember. Az állandó lakosság­nak a 8-10-szerese. Most ke­ményen fúj a szél, a magas vízállás miatt nem járnak a kirándulóhajók, az apadásra vár a nagymarosi komp. De lehet, hogy a hét végén is­mét ezrek sétálnak a Duna- parton, fiataloktól tarkállik a Várhegy, a vendéglőkben, a presszókban egy gombostű- nyi hely sem akad. Visegrá- don az időjárás nagy úr. — Hogy bír laóznak ezzel a szeszélyes népvándorlással? — Hol jobban, hol rosszab­bul. Nincs az a terméséért aggódó földművelő, aki olyan kíváncsian nézné az eget, hall­gatná az időjárás-jelentést, mint a mi kereskedőink. Egyik napról a másikra akár tízszer annyi áru is elfogy­hat. Fokozott ellenőrzés Ügy tűnik, a kereskedelmi ellátás valóban nem erőssége Visegrádnak. E kijelentést nem csak ama rövid benyomásra alapozom, hogy a tanácsházá­tól mindössze száz méterre levő idénvjelle°ű élelmiszer- boltban délelőtt tíz órakor nem lehetett kiflit, felvágottat kapni, s a hűtőben árválkodó Göcseji sajt bőre is oly cser­zett volt, mint egy hosszúj á­Augusztus 2-án ünnepük meg Bulgáriában az első bol­gár forradalmi munkáspárt megalakulásának 90. évfor­dulóját. Ez alkalomból tartott sajtótájékoztatót Vaszil Baev, a Bolgár Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A kommunista párt törté­netének jelentős fejezeteit fel­elevenítve elmondta, hogy Dimitál Blagoev vezetésével 1891-ben jött létre a marxiz­mus ideológiája alapján a párt elődje. Fejlődése során sikeresen küzdött meg az op­portunista törekvésekkel, fel­lépett a balkáni háborúk, majd az első világháború el­len, s lelkes híve volt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomnak. ratú tengerjáró nyugdíj előtt álló fedélzetmesteréé, hanem azokra az évek óta vissza­visszatérő panaszokra, misze­rint egy-egy hétvégén nem le­het bejutni a vendéglőkbe, s a személyzet képtelen megbir­kózni a forgalommal. — Rendszeresen ellenőriz­zük a kereskedelmi egysége­ket, s ha hiányosságot tapasz­talunk nem vagyunk elné­zőek. De az is igaz, ha be­fut egy hajó, pillanatokon belül ezer ember áll a sor­ban kóláért, sörért, szendvi­csért, vagy rendel frissensül- tet. Csoda-e, ha nem tudnak mindenkit tisztességesen ki­szolgálni? Az ember nem csak kenyér­rel és borral él. Akik idejön­nek, mindenekelőtt Visegrád természeti szépségeire, törté­nelmi nevezetességeire kí­váncsiak. Ahhoz azonban, hogy a találkozás, a befoga­dás zavartalan legyen, kar­bantartott utak, jó közleke­dés, hírközlés, tiszta és meg­óvott környezet kell. De ké­pes-e ez az 1600 lelkes kis­község gondoskodni több mint másfél millió emberről? Gépesített falutakarítás — Egyedül természetesen tehetetlenek lennénk. De a nagy közös kasszából nem is úgy részesedünk, mintha csak a saját lakosságunk gondja- baja intézése lenne a dol­gunk. Az elmúlt öt esztendő alatt 500 millió forintot érő beruházás valósult meg ná­lunk, amit saját magunk csak évszázadok alatt gazdálkod­tunk volna kj. — De kell-e a visegrádiak­nak szálloda, autóparkoló? — Ez a kettő talán nem. De kell üzlet, út, járda. Jó, hogy korszerű a vízvezeték, s hogy épül a csatorna. A ki­rándulókkal együtt mi is használjuk az üzleteket, örü­lünk a jó közlekedésnek, s nem csak a vendégeké, a miénk is a strand. Minderre saját erőből aligha futotta volna. A sort tovább is folytathat­juk. Tény és való, hogy a visegrádiak egy év alatt sem szemetelnek annyit, mint a kirándulók egyetlen hétvé­gén. De az is igaz, hogy az üdülőhelyi díjak nélkül alig­ha telne gépesített falutakarí­tásra, szemétszállításra. Vagy a már említett csatorna dolga. Egyelőre, az első ütemben csak az üdülők, a közintézmé­nyek szennyvizét szállítja, s tisztítja. De pár év múlva már ráköthetik a családi há­zakat is, s hogy ne kelljen majd betont törni, már most elkészítették a leágazásokat. Nemcsak adomány Hamis lenne azonban a kép, ha csupán az érem szeb­bik felét mutatnánk.' Aki va­laha volt hasonló kisközség lakója, tudja, terhes is lehet, 1919-ben vette fel a párt a kommunista nevet, egyik ala­pítója lett a Komán ternnek, s ezt követően az ország egyik legbefolyásosabb politikai erejévé vált. Élére állt az 1923-as, sikertelenül végző­dött fegyveres felkelésnek, majd a második világháború alatt — a Hazafias Frontba egyesítve valamennyi bolgár demokratikus erőt — vállvet­ve a szovjet hadsereggel, fel­szabadította az országot. Bulgáriában jelenleg a fej­lett szocialista társadalom építésén munkálkodik a kom­munista párt. Áprilisi, XII. kongresszusukon újabb öt évre határozták meg a fejlétl szocialista társadalom építé­sének feladatait. ha saját falujában a nagy tömeg miatt időnként szinte idegennek érzi magát. A sok­sok fejlesztés az itt lakók szá­mára nem csak adomány. Adóval, társadalmi munkával, saját portájuk gondozásával nemcsak maguknak, hanem a vendégeknek is szépítik, építik környezetüket. S a ta­nács másfajta gonddal is küszködik. Nem csak a renge­teg üdülő, hanem a termé­szet is ludas benne, hogy elfogytak a telkek. A viseg­rádiak nem tudnak építkezni, mert a hegy és a Duna kö­zötti lapos földnyelven már nincs beépítésre alkalmas te­rület. A település módosított ren­dezési terve azonban számol ezzel az igénnyel is, s az Esztergom felé eső Dunapar- ton idővel kijelölnek építke­zésre alkalmas területeket. Szükség lenne a jelenleginél korszerűbb közművelődési, sportolási, szórakoztató háló­zatra. Mert így, hogy az üdü­lőkkel, kirándulókkal közösen osztoznak rajta, ennek is, an­nak is szegényes. — Mindent egybe vetve: jó vagy rossz üdülőfaluban élni? — A visegrádiakkal együtt az előbbire szavazok. — ál­lítja a tanácselnöknő. Az itt lakó emberek — túlzás nélkül állíthatom — büszkék lakóhelyükre, jó vendéglá­tók. Megértik, tudomásul ve­szik, hogy Visegrád nem csak a visegrádiaké, örülnek an­nak, hogy ennyi hazai és kül­földi turista jár hozzánk, de megkövetelik, s elvárják, hogy saját lakóhelyükön ők se le­gyenek másodrendű állampol­gárok. Azt hiszem, ez így is van rendjén. Mielőtt bementünk volna az egyik ABC-be, Gidófalvy Zol­tánná, a Pest megyei Kereske­delmi Felügyelőség munkatár­sa elkérte a gépkocsivezető ha­talmas napszemüvegét. — Ha a főnök az eladótér­ben lesz, ez sem segít, mert régóta ismer. De az eladók a nagy forgalom miatt talán nem jönnek rá, hogy ellenőrzés lesz — magyarázta. A felügyelőségnek ugyanis nem sok munkatársa van, s így aztán elkerülhetetlenül előbb- utóbb felismerik őket. Persze a hibák nagy többségét akkor is felfedhetik, de már sokkal nehezebb például mérési, szá­molási tévedést tetten érni. Ezen úgy is tudnak segíteni, hogy együtt dolgoznak a társa­dalmi ellenőrökkel, a KÖJÁL munkatársaival, a népi ellen­őrökkel. A legutóbbi húsáreme­lést követő gyorsellenőrzéskor is így oldották meg a felada­tot. Most, ezen az egynapos szentendrei útunkon mi is el­sősorban a hús- és hentesáruk árazására, mérésére és termé­szetesen a minőségére, a táro­lás módjára, s általában a kiszolgálás színvonalára vol­tunk kíváncsiak. Azért Szent­endrén, mert az idegenforgal­mi szezon kellős közepén a vá­ros szerepe megsokszorozó­dott. Számoljunk utána! Első állomásunk a bevásár­lóközpontban a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat 260-as számú húsboltja. Kora délelőtt volt, a boltban rajtunk kívül más vásárló nem akadt. A pult mögött egy fiatalember. S amit még az első pillanatban láthattunk: tiszta az üzlet. Kint az árjegyzék, s van ellen­őrző mérleg. Az eladó ruhája sem hagy maga után kívánni­valót, s a fején Élelmiszer Kisker feliratú egyensapka. (Maczó Miklós boltvezető mondta később, hogy ezt köte­lező hordaniuk.) A fiatalember — Elsik Lász­ló — készségesen adta, amit kértünk. S ahogy kiderült, mindössze 70 fillért tévedett — nem a mi javunkra. — Ennyi még elnézhető — mondta Gidófalvyné. — Az eladó még csak három napja állt munkábá, az idén fejezte be a szakmunkáskép­zőt. Az új árakkal még nem­igen dolgozott — mentegette a boltvezető. De aztán a szállí­tókra már nem talált ment­séget. — Nekünk is azok szál­lítanak, akik a HÉT nevezetes műsorában szerepeltek a rom­lott árujukkal. A Gubacsi út­ról kapjuk a húst. Nem hűtő­kocsiban, és csak délután öt órára, hozzánk utoljára szállí­tanak. S még egy gyors tájékozó­dás a raktárban: a hűtők rend­ben. s ez a helyiség is az el­adótérhez hasonlóan patyolat­tiszta. A szomszédos ABC-ben sem tolongtak a vevők. A húsrész­legnél azonnal kiszolgáltak bennünket. Azaz némi fennaka­dás volt a kötözött sonkával, mert az eladónő nem tudta a pontos árát. Nagy nehezen ki­derült: az 50 dekáért 65 fo­rintot számolt. Fagyasztott, grillcsirkének váló csir­két vettünk még, majd kon- zerveket. Gidófalvyné főkép­pen azokat rakta a kosárba, amelyeknek felment az áruk. A konzerveken különben fel­tüntették az új árat, csak nem szabályosan. Előírás szerint a régi árra kell rányomni. (Hogy miért? Talán, hogy a kedves vásárló ne bosszankodjon az áremelés miatt...) Míg válogattunk, Gidófalvy­né halkan nekem magyarázta, hogy az eladó nagyon helyesen nem kézzel rakja a felvágottat, hanem szúróvillával. Minden áruhoz, a nyers és a főtt hú­sokhoz külön kést használnak. Már bent Adamsz Józsefnek, az ABC vezetőjének az irodá­jában az utánszámolásnál de­rült ki, hogy csupán a grill­csirkénél tévedtek, s mindössze 20 fillért, ami 71 deka volt, s 36,40-et számolt az eladónő. Az átcsomagolt áru A raktárban a hatalmas Tyler hűtők szorgalmasan dol­goztak, elkülönítve a tej és a tejtermékek. S van egy külön hűtő a dolgozók által vásá­rolt árunak is. (Ezt sem tart­ják be mindenütt.) A füstölt árut viszont tilos hűtőbe ten­ni, mert rácsapódik a pára és penészes lesz. Itt nem is a hű­tőben tárolják. — A hűtőlánc folyamatos — mondta Adamsz József. — Te­jet például délután is kapunk, s azzal kezdhetjük a reggelt. A 20 filléres tévedés ellené­re mindent rendben találtunk. Korántsem fogadott ilyen szép kép bennünket a Dózsa György úton a Szentendrei já­rási Áfész 101-es számú ABC- jében. Az üzlet zsúfolt. Igaz, mindössze 240 négyzetméter alapterületű, amiből 94 négy­zetméter az eladótér. A hűtő- szekrényben sajtvégeket talál­Portáljukra nem véletlenül került föl idén negyedszer a kiváló vállalat kitüntetés, az Építő- és Gépipari Szövetke­zeti Közös Vállalat — ismer­tebben: az EGSZÖV — évről- évre dinamikusan fejlődik. Mostanra, hat gyáregységük­ben, olyan gazdag profilt ala­kítottak ki, amely biztosítja nem csupán a belföldi meg­rendeléseket, hanem ismertté válhatott nevük határainkon túl is. Az ÉGSZÖV alaptevé­kenysége, hogy tervezésre, szerelésre és kivitelezésre vál­lalkozik az építőiparban, úgy bővült: ma már alvállalkozók nélkül léphetnek föl generál- kivitelezőkként, tájékoztatott Pfendert Mihály, műszaki igazgató-helyettes. Az ÉGSZÖV gépészeti gyár­egységében például preciziós- és alumínium öntéssel, acél- szerkezetek gyártásával és elektrotechnikai szereléssel foglalkoznak. A szakipari gyárban dolgozókra már nem csak a belső építészeti mun­kák hárulnak, hanem a kon­ténergyártás lehetőségét is náluk teremtették meg. S te­gyük hozzá, egyre nagyobb mértékben nő az igény termé­keik iránt, élénk a tőkés és a fejlődő országok érdeklő­dése is. Az építőipari egység munkáját már egy sor épü­let fémjelzi a járásban és azon kívül. Napjainkban jó ütemben építik a szigetszent- miklósi 100, illetve 60 szemé­lyes óvodát, bölcsődét. Rác­kevén pedig egy nyolc tanter­mes korszerű iskolát és 89 la­kást készítenek szakembereik. A vállalat betonelemgyárá- ban már tavaly megnőtt a sajátfelhasználású termékek aránya. Kiskunlacházi ele­mekből épült például a szi­getcsépi Lenin Tsz állattartó telepe, a dunavarsányi tsz si- lóteleoe és a ráckevei Aranyka­lász hűtőháza. Fontos fel­adatként kapták 1981-re, hogy tunk. Az árat számos árunál nem tüntették fel. A papri­kát I. osztályúként adták, jól­lehet jócskán akadt közte hibás és fonnyadt. A felügyelő természetesen átáraztatta. A kaviár ára korábban 45 forint volt, itt most 30. Másutt 25 forint, de ezzel még nem követtek el hibát, mivel a kaviár szabad árformás termék. Akadt komoly tévedés is. A rizslisztet átcsomagolták, mert az eredeti csomagolás kisza­kadt. Ilyenkor olcsóbban kell adni (az átcsomagolt cukrot, lisztet, vagyis minden ilyen árut), s a különböze tét a bolt központja jóváírja. A boltve­zető erről nem tudott, illetve valamit mégis hallott róla, de mondta, hogy semmi ilyesfélét nem írnak jóvá. Egy telefon az áfész központjába, ahol Szabó László területi ügyin­téző közölte: o boltvezető té­vedett. Helyszíni bírság Hamarosan elkészült a jegy­zőkönyv is. Benne, hogy a próbavásárlás nyolc tételt érin­tett. Fizetve 140,20 forint, 137,10 helyett. Az eltérés abból adó­dott, hogy az eladó a 38 deka zalai fevágottnál (á.: 74,— Ft) 28,10 helyett 29,20-at szá­molt. Az átcsomagolt rizsliszt­re pedig nem a csökkentett árat írták, s így 25,20 helyett a pénztáros 27,20-at számolt. Gidófalvy Zoltánná kereske­delmi felügyelő az ABC veze­tőjére 500 forint helyszíni bír­ságot rótt ki. ★ Szúrópróbaszerű ellenőrzé­sünkön szerzett összkép tulaj­donképpen nem rossz. Bár egy sok-sok éves gyakorlattal rendelkező kereskedelmi fel­ügyelőt próbáltak — bi­zonyára jóhiszeműen — megtéveszteni. Sokan rá sem jöttünk volna. S a ve­vő teljes joggal várja el, hogy 10 fillérrel se csapják be. Rendben van, tévedhetnek. De csak a saját javukra? Szente Pál a nedves kukorica tárolás or­szágos bevezetéséhez nagy szé­riában gyártsák a siló-eleme­ket. Autószervizek kivitelezésé­vel, villany-gáz és fűtés sze­reléssel foglalkoznak az ÉG­SZÖV Óhegy utcai — buda­pesti gyártelepén. Lipcsében viszont, ahol külföldi egysé­gük üzemel, főként építőipari munkákat vállalnak. Legutób­bi eredményük: oz első fél­évben határidőre adtak át Berlinben egy autószervizt. És még mindig országhatá­ron kívül maradva: a válla­latvezetés kiemelt feladatának tartja a gazdaságos export nö­velését idén is. Miután már három kontinens 14 országá­ban megismerték az EGSZÖV márkanevet, nincs gondjuk rendeléshiány miatt. Építenek ipari és szociális épületeket — egyedi vagy típusszerkezetek felhasználásával —, és az igé­nyelt technológiát kialakítva, kulcsrakészen adják át ve­vőiknek. A konténerprogram beindulásával készítenek és szállítanak hőszigetelt, vagy hőszigetelés nélküli konténer- épületeket — a legkülönbö­zőbb célokra a lakásoktól, a kenyérgyárakon keresztül, a raktárakig. Talán e percben legyinte­nek egyet olvasóink: „A kis­kunlacházi EGSZÖV-nek —jól fizető cég lévén! — bizonyára nincsenek létszámgondjaik, mint más építő vállalatoknak.” Vannak, mondta a műszaki igazgató-helyettes. Féléves terveiket a tervezettnél 2,2 százalékkal kevesebb munkás­sal teljesítették — jelentősen! — túl. Szervezési intézkedések tucatjaival értek el 25 száza­lékos termelékenység növeke­dést. s ennek eredménye, hogy hat hónap alatt 460 millió forint termelési értéket pro­dukáltak. Amelyből 166 mil­liót tett ki az export. D. Gy. KÖZÖS OTTHONUNK Ha kiköt egy hajó Visegrádon Cs. A. Foltozzák a kohópáncélt Az Ózdi Kohászati üzemekben június 29-től tervszerűen halad a 3-as kohó közepes javítása. A harmincegy nap alatt sor ke­rül a kohópáncél részleges cseréjére, a falazat felújítására, kicserélik az adagolóberendezést, s felülvizsgálnak valamennyi szerelvényt. A képen: a javítás mozzanatai É.'ér.k érdeklődés külföldön Kenyérgyár és autószerviz 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom