Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-28 / 175. szám
'fecnin» 1981. JÜLIUS 28., KEDD Másféle Utazás az agy körül Megszokhattuk már; a rá diós-televíziós sikerek előbb- utóbb könyv formájában is hozzáférhetővé válnak Ha az egészségünkkel, testünkkel kapcsolatos témáról van szó, kiváltképp örvendetes ez a jelenség, ez ügyben ugyanis — köztudott — hiányos a műveltségünk. Nos, ilyen kötet a Medicina Kiadónál most napvilágot látott riportkönyv, dr Eke Károly rádióbeszélgetéseinek válogatása. A címe: Utazás az agy körül — Karinthy Frigyest idézi. Az utazás amelyre'invitál a szerző —, azonban másféle. Az embert mindig is foglalkoztatta „lelkének” működése, az agytevékenység. S hogy mi mindenre talál választ, felvilágosítást az érdeklődő? Csupán néhányat a kötet témái közül: Aaymodell, Az idegsejtek öregedése, Tudati határállapotok, Szimpátia hormonok parancsára, Lelki elsősegély telefonon is. Nyitott ajtók az elmeosztályon, A skizofrénia biokémiája. Alvás és epilepszia, Az agy átépítése, Az aovkutatás prognózisa. Ízelítőül talán ennyi is elég az 523 oldalas,, fotókkal, ábrákkal gazdagon illusztrált kötetből. melyet az előszóban dr. Adóm György akadémikus így ajánl az olvasó figyelmébe: ,.Eke Károly valóban utazásra hív meg bennünüket legbonyolultabb szervünk, az agyvelő körül. Fogadjuk el szívesen ezt a meghívást, örömünk lesz belőle ” V G. P. A 24. NYÁR UTÁN SZENTENDRÉN Az új kezdeményezések sikere Temették tegnap Mukányit — színházi zsargonnal szólva. Lezajlott az idei utolsó előadás a Teátrumban. Ez már ráadás volt, mert délután fél 6-kor hivatalosan véget ért a 24. Szentendrei Nyár. A városi tanács dísztermében Szabó Ferenc, a tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg a záróünnepséget, amelyre meghívták mindazokat, akik rendezői, szervezői és lebonyolítói voltak a 30 napos programsorozatnak. A záróesemény nagyszerű színfolja volt a Szentendre Barátainak Köre által fenntartott városi kamarazenekar hangversenye. A koncert után Marosvölgyi Lajos, Szentendre tanácselnöke köszönte meg a művészek és népművelők közreműködését. Mint elmondta, ezen a nyáron volt a legtöbb helybeli résztvevője a programoknak. Sikerült hát megoldani azt a sok évvel ezelőtt kitűzött célt, TV-FIGYE LŐ Gyűrű. Elképzelhető, hogy az utánunk következő nemzedékek korunk hőseiként többek között azokat az ifjú férfiakat fogják majd emlegetni, akik újabb és újabb házaso- dásaikkal igyekeznek rendbe tenni eleve is rosszul startol- tatott életüket. S tényleg így van valahogy: válásra válást, majd frigyre frigyet halmoznak igen sokan, a megálmodott harmónia — hogy azt ne mondjuk, az úgynevezett boldogság — elérésének reményében. Nem csoda hát, hogy számos történet (film, regény, novella) szól mostánában egy- egy ilyen társkeresőről; hol kiviccelve, hol pedig megkönnyezve azt a nőtől nőig vivő téblábolást. Legutóbb a televízió képernyőjén is feltűnt egy efféle figura. Alakját forgatókönyvíróként Szakonyi Károly vázolta fel, mint tévéjátékhőst pedig Szirtes Tamás rendező igyekezett olyanná tenni, hogy azt mondhassuk rá, ismerős. Őszinte sajnálatunkra azonban erre a folyton szomorú személyre aligha mondhattuk rá, hogy már láttuk valahol, ugyanis elevennek tetsző ember helyett inkább szépliteratúrai képletként tette azt, amit nevezett szülőinek elképzelései szerint tennie kellett. Magyarán: újraismételte a szóban forgó kétlakiságra vonatkozó általános tudnivalókat. Amikor gyermekének anyjánál járt, az a bizonyos vasárnapi apuka volt, amikor pedig újabb arájának társaságában láttuk, megintcsak akként szenvedett, ahogyan megszabja az a bizonyos recept. Sőt! Sőt, volt ebben a Megy a gyűrű ... című történetben még egy olyan hosszacska monológ is, amely végképp ösz- szeráncoltatta az előfizetők homlokát. Akik látták ezt a mai mesét, azok nyilván tudják, hogy egy valamely álom felidézéséről volt szó, nyilván a témát gazdagabban kifejtő kiegészítésként, de a kelleténél jóval terjedelmesebb előadásban. Különösen míg emezt az utóbbi betétet igyekeztünk figyelemmel kísérni, tetszhetett úgy, hogy amit ezúttal elénk tálaltak, az bizony jobb otthonra talált volna az idősebb műsorszóró intézményben, mármint a rádió mikrofonja előtt, mivel annyira csak a vox numana, azaz hogy az emberi hang kellett az előadásához. Summa summarum, mind a nyilván elvárt és a természetesen nagyon várt katarzis elmaradt. Helyette egy többé- kevésbé ismerősnek tetsző jelenetsor araszolt tova, azzal a jaj, de sokára végződő álom- fejtősdivel egyetemben. Libanon. Bezzeg tágra nyílhatott a szemünk Chrudinák Alajos libanoni helyzetjelentését nézve! Ez a méltán tisztelt és mind fölkészültsége, mind bátorsága miatt számos országban megtapsolt riporter ezúttal is azt tette, amit szokott: szenvtelen hangján különböző illetőségű politikusokat kérdezgetett. Kérdezgetett, illetőleg kifogástalan modorban adatokat közölt; olyasmikről ejtett szót, amiknek hallatán az éppen nyilatkozó uraknak láthatóan megbor- sódzott a hátuk. A legremekebb pillanat mindenképpen az volt, amikor az egyik patyolatkabátos úr e Chrudinák-modorra a leghétköznapibb módon reagált is közölvén, hogy más-újságírók legfönnebb három-négy kérdést tesznek fel, de ez csak mondja a magáét, csak mondja a magáét, és ezzel a szegény nyilatkozót egészein felbosszantja. Mind az illető száj, mind az illető kéz egyértelműen azt jelezte, hogy ami történt, az skandalum, az nehezen megemészthető botrány. Nekünk, nézőknek viszont az utóbbi hetek (hónapok?) egyik legemlékezetesebb televíziós pillanata volt, egyben pedig bizonysága annak, hogy ha ritkábban is csillogtatja képességeit, Chrudinák Alajos az folyton folyvást Chrudinák Alajos. Számosak szerint — és joggal — világmárka. Akácz László PETŐFI SZÓKINCSE Húrom kötet Már az abc utolsó betűinél tartanak a Petőfi-szótár befejező — harmadik — kötetének szerkesztésében a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetében. Több mint húsz éve kezdődött gyűjtőmunka fejeződik be ezzel a kötettel 1982-ben. A Petőfi Sándor életművének szókészletét tartalmazó szótár teljes egészében a költő műveinek az Akadémia Kiadónál 1951—1964. között hét kötetben megjelent kritikai kiadásában közölt művein alapul, A Nyelvtudományi Intézet jövőre József Attila-szótár szerkesztését kezdi meg. hogy a nyár ünnepi rendezvényei szervesen kapcsolódjanak az egész év művészeti és közművelődési programjához, emellett a kiemelt rendezvények legalább annyira legyenek fontosak a város lakóinak, mint a Budapestről és Pest megye más tájairól érkező vendégeknek. Az eseménysorozat értékelésére természetszerűen még nem vállalkozhatott a városi tanács elnöke, mivel a statisztikai adatok összesítésének és az általánosítható tapasztalatok levonásához hosszabb idő kell. Azt viszont már megállapíthatta, hogy néhány újdonságnak ható kísérlet sikert aratott. Ezek között lehet említeni az iskolások részvételével rendezett közművelődési táborokat. így például a Testvérmúzsák elnevezést viselő tábor, amelyben a zenét tanuló gyerekek képzőművészeti foglalkozásokon vettek részt. Valószínűleg országosan is újdonságnak számít a környezetvédelmi tábor és a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága által szervezett régészeti gyűjtés. Ezek mellett új formát kapott a Templom téri vásár, amelyen a szakemberek véleménye szerint esztétikailag igényes képző- és ipar- művészeti tárgyak találtak gazdára. Elismeréssel lehet szólni a Szabadtéri néprajzi múzeum áldozatvállalásáról, amelynek köszönhetően egészen új, szinte még be sem fejezett épületeket is megtekinthetett a közönség. Joggal értékelhető gazdagabbnak az idei nyár zenei programja. Nem mond ellent ennek, hogy a múzeumokban rendezett kamara- hangversenyek alig-alig vonzottak érdeklődőt. Csupán arra kell gondolni, hogy ez a forma elvesztette vonzerejét, ezen a területen is szükség van a megújulásra. Az ünnepség záróakkordjaként átadták a Rajki László által tervezett plaketteket azoknak a művészeknek és népművelőknek, illetve kollektíváknak, akik és amelyek legnagyobb részt vállaltak a munkából. A városi tanács kitüntető oklevelét és plakettját kapta Szakonyi Károly író, Lengyel György rendező, Moór Marian és Szabó Gyula színművészek. A Nosztalgia kávéházban létrehozott Mini színházért Hemző Ilona vehette át az erkölcsi elismerés jelképét, ugyancsak kitüntették a Kerámiák Pest megyében című kiállításért a megyei múzeumok igazgatóságát, valamint Szabó Éva múzeumi népművelőt, a Templom téri vásár szervezéséért, a film. múzeumi programokért Ke- rényi Ildikó moziüzem-veze- tőt, a valóban nagyszerűen bevált tájékoztató és propagandaforma kivitelezéséért Zasz- lavik Jenőt, a városi rendező iroda vezetőjét. Megkapták az emlékplakettet a húszéves fennállásukat ünneplő amatőr képzőművészeti csoport tagja, valamint a Testvérmúzsák című tábor’ vezetői. Kr. Gy. Eltemették Udvardy Tibort Udvardy Tibor kiváló művészt, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott magánénekesét mély részvéttel kísérték utolsó útjára hétfőn a Farkasréti temetőben, A 67 éves korában elhunyt operaénekestől pályatársai nevében Do- mahidy László érdemes művész, magánénekes búcsúzott, felidézve számos emlékezetes alakítását. A Művelődési Minisztérium és a Magyar Állami Operaház képviseletében Mihály András Kossuth-díjas kiváló művész, az Operaház igazgatója vett végső búcsút az elhunyttól. Barátai nevében Somogyvári Lajos operaénekes búcsúzott a sírnál a kiváló művésztől. Végső búcsú Molnár C. Páltól Hétfőn vettek végső búcsút a Farkasréti temetőben a 87 éves korában elhuny4 Molnár C. Pál festőművésztől. Ravatalánál a család, a barátok, a pályatársak, s a tisztelők előtt Szij Rezső művészettörténész, a Műgyűjtők Országos Egyesületének főtitkára a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja nevében mondott búcsúbeszédet. A szülőföld, Battonya és a Budapesten élő battonyaiak nevében Vámos Imre újságíró búcsúzott az elhunyttól. A megemlékezéseket követően a sírt elborították a kegyelet és az emlékezés virágai. LEONARDO DA VINCI-KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN Páratlanul gazdag életmű Arisztotelész és Goethe is univerzális elme volt, de Leonardo da Vinci túltett rajtuk is. Valóban páratlan, amit alkotott. Az utókor tudatában főleg a festő él, a Mona Lisa, az Utolsó vacsora, a Szent Anna harmadmagával szerzője. Eddig is tudtuk, hogy milyen páratlanul gazdag Leonardo festészetének tudományos háttere. Így azonban, a milánói Leonardo da Vinci Tudományos-Technikai Nemzeti Múzeum jóvoltából egy helyre sűrítve látjuk, fedezzük fel igazán e valóban egyedülálló géniusz egyetemességét, aki ennyire előre járt az időben, aki ugyan a XV. században élt, de a mi kortársunk — eszméivel a harmadik évezred kapunyiI tója. Valóban páratlan az, ahogyan egy képzeletbeli tudományos akadémia minden osztályának kutató tudósa volt. Nem kuriózumból foglalkozott geometriával, hanem rajzok százaival tanulmányozta a félköröket, a szín- és árnyékperspektívákat s általános felismeréseit ebből a körből azonnal a festészetre transzponálta. Programjához tartozott a fény elemzése, ehhez lencséket, tükröket és síktükröket csiszolható gépet konstruált. Itt is a teóriától a gyakorlatig vezette felismeréseit. Kéziratai között parabolikus körző rajzát, lepárló készülékek terveit találjuk — a kiállításon feltűnést keilt a lombardiai csatornákhoz, folyókhoz készített többhengeres malom- modellje, zsilipkamrája, hidraulikai gépei. Még arra is maradt energiája, hogy ke- rékmeghajtású csónakot, duplafenekű hajótestet, lagúnakotrógépet, csupa korszerű elképzelést tervezzen, de nélküle a repülés technikáját is nehezebben, késéssel oldhatták volna meg. Ami az elvet illeti — megtalálta a sárkány- repülés és az ejtőernyő helyes útját —, légi csavarjával a helikopter első megálmodója és előkészítője. Kevésbé lelkesedünk fegyvereiért. Még akkor is, ha nyolccsövű orgonájával, fedett harci szekerével a soro- zatvető és a tank alapjait vetette meg. A fogaskerékrendszerrel önműködően mozgó dobverő is Leonardo leleménye, ki gondolta volna, hogy a fúvószenekar lépő dobosa is az ő egykori tervei alapján rendezi a zene ritmusát? Centrális alaprajzú templom Építőművésznek is jelentős mester volt Leonardo da Vinci. Erre tanúbizonyság centrális alaprajzú temploma a nagy- és középméretű kupolacsaláddal és a galatai híd- terve, mely Konstantinápolyi kötötte volna össze Perával. Olyan harmonikusan monumentális és egyúttal korszerű e hídszerkezet, hogy igazán csodálkozom, miért nem va- Xósítótták meg valahol Európában, hiszen ez a XV. századi terv a mi időnk szellemiségét hordozza. A Munkásmozgalmi Múzeumban augusztus 9-ig látható e — Milánóból érkezett — nagyszabású művelődéstörténeti anyag. Losonci Miklós Sütőlapát, szénvonó, vasaló TV incs könnyű helyzetben az a turis- ta, aki először jár Ráckevén és a helybeli nevezetességekre kíváncsi. Ha eljut a centrumig, még nem biztos, hogy az információs szolgálat ajtaját nyitva találja. A közelben — aránylag feltűnő helyen van ugyan egy térkép, de az sem segíti a tájékozódást, mivel az idő már régen elmosta rajta a jelöléseket. Az idegen, ha üggyel-bajjal mégis megtalálja például a Népművészet Házát, a látvány kárpótolja a fáradságért. A ház a XIX. század második felében épült, a Kajlik család lakóházaként. Műemlék jellegű építmény. A megismétlődő dunai árvizek ellen összehordott dombra építették. Ágas, faoszlopokkal, „fülesekkel” erősített vert falú épület. A tornác díszesen faragott oszlopsor, csipkézett szélfogóval. A tetőzet korábban fazsindelyes borítású volt, 1930-ban azonban cserépborításúra cserélték ki. A ház a ráckevei „felszög” és „alszög” határán épült, nagy hátsó szérűskertjében csépelték egykor a behordott gabonát. A belső tér soros elrendezésű. Az egykori tisztaszobát ma népművészeti klubszobának használják. A régi konyhából lett az előtér, a lakószobát pedig kiállítási teremmé alakították át. A Népművészet Házát 1979 végén állították helyre a Ráckevei Duna Intézőbizottság, az Országos Műemléki Felügyelőség és az Aranykalász Termelőszövetkezet anyagi, szakmai és kivitelezői együttműködésével. Mindezt Mayer Ferencné gondnoknőtől tudom meg, aki ügyszeretettel és hozzáértéssel kalauzol, és készségesen válaszol minden kérdésre, amely a látogatóban a szinte már kuriózumnak számító tárgyak láttán felmerül. Az előtérben hajdan volt háztartási eszközök emlékeztetnek a múltra. Van itt sütőlapát, szénvonó, ősöreg faszenes vasaló, de régi hurkatöltő, ölőkés, szőrvakaró és húsvágó tőke is. melyeknek modernebb változatai még napjainkban is eszközei a házi disznótoroknak. A hajómalom történetét régi képekből és írásokból ismerhetjük meg. A Ráckevei-Duna-ágban egykor sok hajómalom működött. 195U-ben még hét volt üzemképes belőlük, de akkor valamennyit szétszerelték. Áz utolsó — a Gyurcsik-féle — hajómalmot a Műemléki Felügyelőség helyreállíttatta ugyan, de minthogy később megsüllyedt, ezt is szétszedték és Szentendrére szállították. A ráckeveiek szeretnék, ha ezt a malmot visszahoznák, és itt növelné az érdekes látnivalók számát. A népművészeti klubszobában a falakon és a hosszú asztalon számtalan gyönyörű kézimunka látható. Valamennyi az Aranykalász Termelőszövetkezet nődolgozóinak kézügyességét dicséri. Hogy csak néhányat említsünk: Horváth Andrásáé melírozott virágú térítője, Róna Istvánné azsúros kézimunkája, Taligás Lászlóné asztalterítője és díszpárnája. Prédák Lénárdné három darabból álló kézimunkakészlete mind-mind a varrás szeretetéről, türelemről és kitartó munkáról tanúskodnak. A klubszoba egyik sarkában a Sza- lay-féle hajómalomról való, embernagyságú, díszes, fából faragott szobor áll. Az egykori lakószobában halászati kiállítás fogadja a ház látogatóit. A halmerítő, haltartó szákok, a haltartó bárkák, a régi halmérleg, a vágóhorog, a szigony, a csáklya régen a halászathoz szükséges, elmaradhatatlan eszközök voltak. Napjainkban valószínűleg már csak a halfogó mesterek tudják, hogy mire használták egykor a szapalt' a gyalaszkát, és mire szolgált a varsa. Mayer Ferencné elmagyarázza, hogy a szapallal merték ki a vizet a csónakból, gyalaszkával pedig hínárt és nádat vágtak. A varsa igen bonyolult hálórendszer volt, amelybe hogyha a hal beletévedt, többet abból ki nem menekült. A tornácra megyünk. Innen nyílik a valamikori kamra, amit jelenleg raktár- helyiségnek használnak. A régi mező- gazdasági eszközök: kazalvágó, csépha- daró és favilla mellett található itt még köcsögfa, járom, jancsibak, masó- és dagasztóteknő is.. Az udvaron egykori mezőgazdasági gépek — cséplő-, vető- gép és fataligás eke — állnak. A vendégkönyvben Európa minden ■í* nyelvén találunk elismerő bejegyzéseket, és természetesen számos hazai vendég soraival is talákozhatunk. Álljon itt a sok magyar bejegyzésből Füleki Béláé, aki Budapesten, a XIV. kerületben lakik: „örülünk, hogy a múltunkból ilyen szép dolgokat — a figyelmes, jövő számára megtartó-ápoló kezek még meghagynak. Elismerés az áldozatos munkának!” Garamvölgyi Annamária l I É
