Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

Az utasokért Felszállás és sérülés Az első ajtót nem nyitják ki A kalauz nélküli autóbusz helyi járatain az első ajtónál a felszállást megszüntették. Az előírás nem egyedülálló, hiszen az ' ország minden ré­szében bevezették. A Volán 20-as számú Vállalat vezetői szerint mindez az utasok ér­dekében történt, mert az első ajtónál történő beszállás várija a beszálló utasokat, a menetjegyek kiadását, s mindez a menetidőit is befo­lyásolhatja. Ezt az előírást Vácott nem tartják be. Megtörtént, hogy például a kórháznál, a máso­dik és harmadik ajtónál senki sem szállt le, az első ajtónál | pedig tolakodásra került sor, I s nem egyszer balesetre is. Mindegek elkerülése végett az üzemigazgatóság utasítás­ban adta ki a gépkocsiveze­tőknek, hogy ezután az első ajtónál a leszállást tiltsák meg. Az első ajtót, amennyi­ben nincsen felszálló, kinyitni tilos. Az utasítást megszegő gépkocsivezetőt megbüntetik. Ugyanakkor kéri az üzem- igazgatóság az utasokat, hogy a balesetek elkerülése érde­kében ne álljanak meg a gép­kocsivezető mellett, mert így akadályozzák munkájában. M. Gy. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1981. JULIUS 26., VASARNAP Drágább a magyar acél, mint a külföldi legrendelések már l@S2-re is 2601 Vác, Pf.: 32 Sürgősen intézkedjenek A napokban Vácott a Lenin út és a Sebes Imre úti (tra­fó) útkereszteződésnél súlyos baleset történt. Egy zebrán áthaladó asszonyt ütött el a gépkocsi, aki életveszélyes ál­lapotban került a váci kór­házba. Mindegy, hogy gyalogosan vagy közlekedési eszközzel közlekedünk az úttesten, biz­tos figyelmeztető jelzésekre van szükségünk. Ez a Lenin úti útkereszteződésnél nincs meg, másfél éve vezetem sa­ját autómat, és ez idő alatt itt két alkalommal is balese­tet láttam. Megfigyelésem szerint átla­gosan 1—2 baleset történik ezen a helyen negyedéven­ként. Javaslom: mérjék ezt fel pontosan, állítsanak a gyalogosok biztonságosabb Július 27., hétfő: A nyári hónapokban is nyitva tart a Madách Imre . Művelődési Központ; a folyóirat és fóno- téka naponta 15—19 óra kö­zött várja az érdeklődőket. — A nyári napközis tábor gyer­mekműsorának a címe: Pont­pont, vesszőcske. Július 28., kedd: Bíró Ádám kiállítása megtekinthető a Duna menti Regionális Víz­mű- és Vízgazdálkodási Vál­lalat Híradó úti központjának kultúrtermében. — A nyári napközis táborban délelőtt 10 órakor Mayer László tart a gyermekeknek foglalkozást. Július 29., szerda: Utolsó beiratkozási nap az 1981— 1982-es tanévre meghirdetett gyermektánc-oktatásra, a Le­nin úti művelődési központ 37-es termében 17-től 19 óráig. — Ugyanott a szülők beírat­hatják nagycsoportos óvodás­korú gyermekeiket angol, francia és német nyelvtanfo­lyamra. Július 30., csütörtök: Áru­sítják elővételben a jegyeket az idegenforgalmi hivatalban, a zeneiskolában és a művelő­dési központban a Magyar Kamarazenekar augusztus 8-i vácrátóti hangversenyére. — A művelődési központ 12-es szobájában várják a jelentke­zéseket a gyermekszínjátszó- csoport ősszel kezdődő foglal­kozásaira. Július 31., péntek: A városi­járási könyvtár a nyári hó­napokban is szépirodalmi, va­lamint szakkönyvek sokaságá­val várja az olvasókat. — Ugyanott megtekinthető a ré­gi könyvek kiállítása. — A szocialista brigádvezetők klubjában ma szabad prog­ram. — A Földváry téri la­kótelepen a Spóra együttes 17 órakor mutatja be műsorát. Augusztus 1., szombat: A TIT csoportos kirándulást szervez a budakeszi Vadas­park megtekintésére. — A szobi Börzsöny Múzeumban megtekinthető a váci társin­tézmény képzőművészeti gyűj­teményéből rendezett, Barokk művészet tímű kiállítás. — A művelődési központban este 7 órakor kezdődik a Bojtorján együttes és az Interfolk együt­tes közös hangversenye. Augusztus 2., vasárnap: Ezen a napon lehet utoljára közlekedése végett lámpát az útkereszteződéshez. Túri Julianna Kösd Orvosi ügyelet Július 27-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éj­szakai ügyeletet a városban. Hétfőn: dr. Áfra Tamás, ked­den: dr. Gulyás Zoltán, szer­dán: dr. Kiss Péter, csütörtö­kön: dr. Vajta Gábor, pénte­ken: dr. Csömör Pál, szomba­ton és vasárnap: dr. Karádi Katalin. Az ügyeletet a régi kórház épületében (Vác, Már­cius 15. tér 9.), a 11—525-ös telefonon lehet hívni. , A beosztás hét közben meg­változhat. megtekinteni a művelődési központ 40-es termében a miskolci Herman Ottó Mú­zeum grafikai gyűjteményé­ből összeállított Kondor Béla emlékkiállítást. — A nagyma­rosi művelődési ház nagyter­mében 11 órakor dr. Losonci Miklós művészettörténész megnyitja Kovács Nagy Ira festőművész — augusztus 16- ig nyitva tartó — kiállítását. P. R. Azt csak a jó isten tudja — ha ugyan számon tartják —, hogy vajon hány újságcikk, propagandakiadvány, és ki tudná még felsorolni, hogy micsoda figyelmeztetett a nyá­ri gombamérgezések veszélyei­re. Ügy látszik, a sok-sok fi­gyelmeztetés csak pusztába ki­áltott szó volt, hiszen az idén a megyében 27, a váci járás­ban 5 ízben fordult elő gom­bamérgezés. Dr. Kelemen Erzsébettel, a váci Közegészségügyi és Jár­ványügyi Szolgálat megbízott vezetőjével beszélgettünk a nyár élelmiszer és víz okozta korántsem idézőjelbe tehető veszélyeiről: — Ismeretes, hogy, nagy él­mény saját kezűleg szedni az ebédre való gombát. Sajnos sokkal keservesebb élmény ezekután a kórházban kikötni. Tapasztalataink szerint a tu­risták nagy része úgy hiszi, hogy ért a gombákhoz, de leg­többjük bizony téveszt. — Súlyos veszélyeket rejt magában a rokonoktól kapott gomba is. Sződligeten- például Nógrád megyéből érkezett az az adag, ami miatt egy egész család került a kórházba. Egyébként a kerti , susulykát tévesztették össze az igen íz­letes őzlábgombával. — A nyár egyéb veszélye­ket is rejteget, például a fagy­laltot. — Ez ma már nem igaz. A Immár a második váci gyár igazgatója panaszkodik a ma­gas hazai acélárakra. A Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rában, valamint a Magyar Ha­jó- és Darugyár váci gyár­egységében is csökkenti a ter­mékek versenyképességét, hogy a magyar acél jóval drágább a világpiacon kapható hason­ló fémárunál. — Amikor leülünk tárgyal­ni bármelyik tőkés vevőnkkel, ők minden esetben kikötik: árvetésünkben csak a min­denkori tőzsdei értékkel szá­molhatunk, őket természetesen nem érdekli, hogy Magyaror­szágon valamilyen oknál fog­va nem igazodnak a nemzet­közi normákhoz — kezdi be­szélgetésünket Takács Imre, az MHD váci gyárának igaz­gatója. — Arról nem is be­szélve, hogy nem csupán az acél árával vannak gondjaink, de például a konténergyártás­hoz használt fát is olcsóbban tudnánk megvenni Finnnor- szágból, mintha hazai terme­lőktől vásároljuk. Az alumí­niummal szintén ez a hely­zet. Anyaghiba Nincs minden rendben a minőséggel sem. A gyárban negyedévenként mintegy 200 ezer forintnyi selejt képződik — anyaghibából. Igaz, a gyár­tó szó nélkül ad másikat a rossz 1 termék helyett, de a feldolgozásba befektetett mun­ka értékét nem téríti meg. Pe­dig a legtöbbször a már meg-' munkált acélidomon jelentke­zik a meghibásodás: a hat milliméter vastagságú leme­zek — bár a szabvány szerint ezek jól tűrik a hajlítást — formázás közben gyakran be­repednek. fagylalt nem tartozik a valódi veszélyforrások közé. Koráb­ban, a 60-as évek közepén és végén igen sok gondot okozott a fagylaltmérgezés, a szalmo- nellózis. Azóta roppant szigo­rú intézkedéseket foganatosí­tottunk, s így sikerült elejét venni a tömeges fagylaltmérge­zéseknek. — Meg kell mondanom, hogy a beruházásigényes hű­tőlánc beszerzése helyett sok vállalat lemondott a hagyo­mányos fagylaltkészítési eljá­rásról, a főzésről. Inkább por­ból, konzervből készítik. Mi­nőségileg nem változik a fagy­lalt, de a veszély a nullára csökken. Ma már igen keve­sen vállalják a hagyományos eljárást, s ezt a néhány helyet könnyen tudjuk ellenőrizni. Havonta végzünk bakterioló­giai vizsgálatot, s bár erre nem került sor. de habozás nélkül bezáratnánk az olyan egységet, ahol a fertőzés leg­csekélyebb gyanúja is felme­rülne. — Mire vigyázzunk tehát? — A nagy veszélyt a hely­telenül tárolt ételek jelentik. Közismert, hogy például a húsleves a legjobb baktérium­táptalaj, a kutatóintézetekben ezen nevelik a baktérium-te­nyészeteket. Az már kevésbé közismert, hogy a csirkepör- köit, a fasírt, a töltött csirke is hasonlóan romlandó élel­miszer. — Nehéz helyzetben va­gyunk tehát, gondjaink soka­sodnak, ám ennek ellenére — talán furcsán hangzik — bizonyos tekintetben elégedet­tek lehetünk. Elégedettek, mert van «elegendő megrende­lésünk, nincs gondunk az ex­porttal — folytatja az igaz­gató. — Bár a világpiacon még mindig jelentős a túlkí­nálat konténerekből, gyors piackutatás révén sikerült új vevőket is szereznünk, s régi partnereink is nagyobb tétel­ben vásárolnak tőlünk. Kooperáció? Az idén aztán változott a helyzet. Március végéig az amerikaiak az utolsó darabig elvitték a még az elmúlt esz­tendőiből Vácott tárolt konté­nereket, sőt már azt kérték, hogy ebben az évben pótlólag készítsék el az 1980-ból elma­radt ezer darabot, s emellett még újabb 1 ezer 500-at is megrendeltek. Mivel időköz­ben görög és osztrák cégekkel is szerződést írtak alá 900 da­rabra, a váci gyár kapacitá­sa nemcsak erre az esztendő­re, de jórészt 1982-re is le •van kötve. — Van érdeklődés új ter­mékeink iránt is — mondja Takács Imre. — összecsuk­ható konténerből 400 dara­bot gyártunk exportra, s úgy néz ki, hogy nagyobb tétel­ben tudunk eladni tartálykon­ténereket is, ez utóbbiakat egy osztrák céggel kooperációban készítve. Hűtőkonténereinkből egyelőre hazai megrendelése­ket elégítünk ki, de most tár­gyalunk NSZK-vevőkkel is. Mindent egybevetve, lesz mun­kánk bőven az elkövetkezen­dő hónapokban. Rövid számvetést készítünk, — Lehetőleg csak annyit főzzünk felőle, amit azonnal el tudunk fogyasztani. A hús­levest pedig, ha tésztát is te­szünk bele, két órán túl még hűtőszekrényben se tároljuk. Ugyanez vonatkozik a tojás­sal, gombával vagy belsősé­gekből készült ételekre. — Apropó tojás. Igen sokan kedvelik a krémes süteménye­ket, a madártejet. Szükség van-e itt is az óvatosságra? — Természetesen, de még mennyire, hogy szükség van. A krémes sütemények például csak a gyártás helyén fogyaszt­hatok. Szállítani tilos. Sokan azonban visznek haza is. Nos, legyenek nagyon óvatosak, azonnal tegyék be a hűtőszek­rénybe, és ne várjanak vele másnapig, még aznap, egyék meg. — A madártej veszélyessé­gére mondok egy példát. Nem­régiben az egyik Pest megyei család edzőtáborból várta ha­za a nagyfiút. A nagymama — tiszteletére — madártejet ké­szített. A fiú miért, miért nem, két órát késett, s a csa­ládi ünnep így a László-kór- házban fejeződött be. Hogy ezt elkerüljük, ajánlatos a madártejet készítés után rög­tön erősen' lehűteni, és még így is két órán belül elfogyasz­tani. De a legjobb, ha ezt a csemegét télen fogyasztjuk. — Sokszor tapasztalhattuk, hogy nyáron elszaporodnak a s kiderül, hogy egyre kevés­bé nyereséges a konténergyár­tás az MHD-ban, s ennek el­sősorban a már említett, hi­hetetlenül magas acél-, fa- és alumíniumár az oka. Sőt, ta­valy kénytelenek voltak olyan .üzletbe is belemenni, ahol nyilvánvaló volt, egyetlen cen­tet sem keres rajta a válla­lat. 7 ermékváltás Visszatérve a hajógyárba: ebben az esztendőben tovább korszerűsítik a konténergyár­tást. Most tartják azoknak a svájci hegesztő automatáknak a próbaüzemét, amelyek régi gondot pldanak meg. Eddig ugyanis egymásra hegesztették két varrattal a lemezeket, az új berendezésben már egy­más mellé helyezve, pontosan összeillesztve, egy varrattal végzik ezt a műveletet. Ma már ott tartanak, hogy a kezdeti 380 óra helyett 123 alatt készítenek el egy konté­nert. Ez — összehasonlítva a világ élvonalbeli cégeivel — nem rossz eredmény. A leg­jobbak is 90-100 órát hasz­nálnak fel egy-egy termék előállítására. Vácott azt tart­ják, hogy tovább csökkenthető a ráfordított idő. Gondolnak az MHD-ban a termékszerkezet átalakítására is. Ügy tervezik, hogy a gyár teljes kapacitásának mintegy felét a konténergyártás, tölte­né ki, a többiben pedig job­bára ezzel rokon termékeket készítenének. Ilyenek például a különböző , építmények és könnyű acélszerkezetek. Piac­kutatásaik szerint akad ér­deklődő ajánlataikra, a tár­gyalások most folynak. hasmenéses megbetegedések Miért? — Nyáron a baktériumok sokkal intenzívebben szapo­rodnak, s az izzadó kézre na­gyobb mértékben rakódnak le. A legelső és legjobb védeke­zés tehát a gyakori és rend­szeres kézmosás. De az sem mindegy, hogy milyen vizet iszunk. A kirándulóhelyeken a forrásvíz vizsgálataink sze­rint — egy-két kivételtől el­tekintve — iható, ahol nem, ezt táblával jelöljük. — De előfordult, hogy a ki­rándulók patakból merítenek ivóvizet. Erről mindenkit le­beszélnék. A patakok manap­ság nem kristálytiszta vizűek. Mondhatnám azt 'is, hogy ha már lakott településen halad át a patak, félig-meddig szennyvizet iszik a merész vállalkozó. Ne csodálkozzék tehát, ha gyomorgörcsöket, has­menést kap tőle. — A rosszul gondozott ásott kutak is okozhatnak kellemet­len meglepetést. Nemrégiben Királyréten a Fővárosi Ta­nács üdülőjében például 30-an kaptak hasmenéses megbetege­dést. Az ásott kúttól 10 mé­ternyire volt a .szennyvíztisz­tító, 15-re pedig a nyilvános WC. Mit mondjak, a vízminta tanulsága szerint a kútban — szennyvíz volt. Előzőleg már volt egy ha­sonló járvány ugyanebben az üdülőben, és akkor előírtuk, hogy csak kristályvizet szabad fogyasztani, ám az idők folya­mán ezt szép csendesen — ta­lán szándékosan — elfelejtet­ték ... Most lajttal hordják a vizet. Fúrattak kutat is kö­rülbelül fél éve. csak rá kel­lene kötni a hálózatra. Re­méljük. ez az eset meggyorsít­ja majd a munkálatokat. Kovács Attila Ernő Kiállítás Nagymaroson A jövő fiát műsorából Beiratkozás nyelvtanfolyamra Furucz Zoltán Ki a patak vizét issza A madártej rejtett veszedelmei Családi ünnep után a kórházban Jegyzet 1 Érdemeik szerint A Ságvári Klubban befe- jezuuutt az a narom e'lő- auasooi ailo sorozat, amely Nyugdíjasok oarati talanvozoja jucimmél az oo—oo even tuti emoereK etetmodjanoz, sajátos gond­jain megoiaasaaoz vou hi­vatott praKtinus injorma- cionnal es ismer élénkéi szolgálni. * Sonan örültek ennek, s meg jooban örülnének, ha jovore is folytatódna a nasznos es népszerű kez- demenyezes, ha a példa más városrészekbe is át­terjedne. bői, terjedhetne a varos határain túl, is, mi­vel Vácott es vidékén több mint 5 ezer nyugdíjas él. Közülük sokan számára Hiányoznak az ilyen tájé­koztatók, s még jobban a napi rendszeres társasági kapcsolatok. Az év első felében már úgy látszott, hogy végre si­kerül fedelet emelni egy városi nyugdíjasklub fölé, s a KIOSZ és szakszerve­zetek szakmaközi bizottsá­ga lesz e klub közös fenn­tartója, létrehozója. Mint arról azonban legutóbb Si­mák Istvántól, a szakmakö­ziek titkárától értesültünk, az oly sok éve húzódó ügy továbbra is halasztódik, egyelőre a jövő év elejéig, mert a KIOSZ vezetői be­jelentették, hogy részükről az idén nem tudják előte­remteni a beinduláskor szükséges 150 ezer forintot. Nem ismerjük a helyi testületek költségvetését, nem is tudjuk pontosan, miije kellene az a pénz. De azt sémi értjük egészen, hogy ennek az egyik leg­nagyobb társadalmi réteg­nek az ügye miért húzódik ilyen sokáig, s a megoldás miért nem a közművelődé­si tárca gondja . éppúgy, mint az ifjúsági klubok működési feltétele, a bé­lyeg- és az éremgyűjtők, a zene- vagy a képzőűvésze- tet kedvelők, netán a sak­kozók, és még sok más hobbi hódolói igényeinek gyakran magas támogatás­sal történő kielégítése. Megérdemelnék ezt a rangot azok, akik 30—40 évet töltöttek a munkapad mellett, s lényegében ök, ez a korosztály teremtette meg társadalmunk mai anyagi es kulturális szin- vonaiának alapjait. A ge­nerációk jó viszonya, egy­más kölcsönös megismeré­se és megértése, tisztelete érdekében talán jobb is lenne, ha egy épületben működnének klubjaik. Gyakrabbá téve ezzel a napi találkozásokat, me­lyek feltehetőleg nem len­nének súrlódásmentesek, de hát nem a közművelődés funkciója-e a nevelés, töb­bek között az egymás mel­leit élés útjának, módjának a gyakorlati megtanítása is? Az ilyen gyakorlat hatá­sára talán könnyebben ala­kulna otthon a családi har­mónia, a fiatalok és idősek közelebbről látnák, miként viszonyulnának a tőlük tá- volesö korosztályokhoz. Mindez azonban részlet- kérdés. A lényeg, a szer­vezett nyugdíjas társadal­mi, társasági élet, az akti­vizálódás lehetőségének megteremtése. Ehhez nem beruházás kell, hanem olyan önálló jogi személy­ként létrejövő testület, mely tekintélyes partner­ként képviselheti a maga korosztályának érdekeit, alakítja ki szervezetét. Nehogy visszaüssön a bumeráng! — figyelmezte­tett egy beszélgetés alkal­mával valaki. És valóban. Azt is számításba kell ven­ni, hagy az igények han­goztatása, a klubok, a fel­tételek szorgalmazása után megteremtődő lehetőségek­kel nem élnek majd ele­gen, esetleg közöny fogad­ja a fáradozások eredmé­nyét. Ez is egyfajta kocká­zat, melyet humánus okok­ból meg kell tenni. Először olyan testület kell, amely képes a korosztály szelle­mi erőit szervezőerővé for­málni. Kovács T. István . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom