Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
xMAtm 1981. JŰLITFS 26., VASÄRNAP Hajtás, vötefés, gombolás Tizenötezer forint a levegőben A galambászok egymás között Olyan szenvedélyről lesz szó az alábbiakban, amely — ha egyszer hatalmába kerítette — egy életen át elkíséri az embert. E szenvedély neve: galambászat, illetve annak egy fajtája, amelyre nincs szó a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában, mint ahogy a róla szóló riport is — minden valószínűség szerint — most jelenik meg először napilap hasábjain. Hányán hódolnak e különös szenvedélynek Pest megyében? Számuk sokezerre tehető, de pontos adatot senki sem tud mondani. A Magyar^ Galambtenyésztők Szövetségébe ugyanis csupán néhány százalékuk lép be. Érdekvédelemre nem tartanak igényt. Érdekeik ugyanis nem összekötik, hanem szembeállítják őket egymással. E furcsa szenvedély hódolóinak még a csoportnyelv sem jelent szilárd kapcsolatot, hiszen például Vecsésen, Üllőn, Monoron, Cegléden vagy Nagykőrösön ugyanazokra a fogalmakra más-más szót használnak. Éppen ezért sietek kijelenteni, hogy az alább előforduló fogalom-meghatározások a nagykőrösi galambászok csoportnyelvére érvényesek. Szoktatási eljárás Tegyük fel, hogy egy nagykőrösi galambász házat vásárol az Alszegen. Egy vasárnap reggel átmegy a ceglédi galambpiacra és vesz 30—40 galambot: stortyokat, purszlikat, pörtliket, golyósokat, egy-két sirályt, szarkát, fecskét (ez utóbbiak is galambok!) Udvarában immár célszerűen megépítve a galambdúc: a tégla- vagy deszkaházikó belső oldalai teljes magasságban fészekre osztott polcokkal tele. A házikó elejéhez embermagasságú drótketrec csatlakozik, amelyen három bejáratnak kell lennie. Az egyik a galambász részére; a galamboknak a másik kettő. Ez utóbbiak egyike magasan a drótfalon van, deszkából készült és lefelé nyílik. A galamb rá tud szállni, besétál rajta, a macska viszont nem. tud felugrani rá. A másik ajtó a föld színénél van, felfelé nyílik, bottal feltámasztható úgy, hogy a bot alsó részére kötött madzag megrántásával a távolból meglepetésszerűen zárható. Miután á galambász Ceglédről hazaér, első dolga a kötözés. Vagyis, jó erős cérnával a galamb minden nagyobb szárnytollát a mellette levőhöz köti, hogy ne tudjon repülni. A „megkötött” galambok néhány napig a dúccal ismerkednek, majd egy héten át a galambász felügyeletével napi 1—2 órát az udvaron is sétálhatnak. Két hét múlva a galambász a megkötözött szárnyú hímeket feldobálja a háztetőre, majd néhány perc múlva kihajtja az udvarra a tojókat. A galamb párjához való hűsége kiállja a próbát: a hímek, némi töprengés után, leballagnak a tetőn az ereszig és onnan idétlen szárnycsapásokkal lepotyognak a földre. Ez a jelenet egy hétig naponta ismétlődik. A harmadik nap már bizonyos, hogy a környékbeli galambászok között szárnyra kel a hír: Egy koma szoktatni akar, majd -figyelőmmel löszünk rá! Ez az ártatlannak tűnő megjegyzés felér egy hadüzenettel. Még néhány nap és galambászunk elérkezettnek látja az időt arra, hogy galambjai felét, a hímeket, megszabadítsa béklyójuktól. Naplemente után. amikor a galamb már remélhetően nem akar útrakelni, hogy régi helyét keresse, új gazdájuk felreppent) őket a tetőre. Ez néhány este megismétlődik, majd eljön a galambász életének nagy pillanata: a hajtás. A galambásznak egy körülbelül öt méter hosszú rúdja van, ezzel készteti madarait a repülésre. Ahogy falkája néhány kört leír, a megkötözött szárnyú tojókat dobálja fel a háztetőre, ezekkel „vöteti” 'le a falkát, azaz így készteti a háztetőre való visszatérésre. A tálkák keveredése Öröm és megelégedettség tölti el a galambászt, ha repül a falkája, de menten kiül a rémület az arcára, midőn a szomszéd utcából egy zsák galambot ereszt valaki, a falkája közé. A két falka összekeveredése ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy a még úgy-ahogy beszoktatott galambok egy része- a hivat- lan vendégekkel tart, majd szétszóródnak a levegőben, a többi galambász legnagyobb örömére. Ekkor már ugyanis minden környékbeli galambász hajtja a saját tálkáját, többen közülük csörgetik a kancsukát, fütyülnek, s ha tálkájuk közé áll egy idegen, azonnal megkezdik a vötetést. Ha a falkával idegen galamb ül a ház gerinccserepére, perceken belül új gazdája van. A gerinccserepeken, középen, keskeny rést vágott, vagy lyukat fúrt a galambász. Ä padlásról így egy drótkampóval a résen vagy lyukon át berántja a galamb lábát, arra madzagot hurkol, majd a madzag másik végére kötött ólmot kidugja a cserép résén, és _ ez a nehezék a repülni próbáló madarat lehúzza az udvarba. Ott aztán pillanatok alatt elkapja a galambász. A galamb lábának berántá- sát Nagykősörön gombolásnak nevezik. A Hangácsi út 9 alatt lakó, immár 90. évéhez közeledő Balogh Ambrus még ma is naponta „gombol”: ha egy idegen galamb leül a ház tetejére, macskát mégszégyenífő' fürgeséggel kúszik fel a létrán, s a galamb vergődése már jelzi is, hogy egyik lába kézben van. Kovács József az Árboz utca 14-ben meg arra jött rá, hogy az egyszer már meggombolt galamb inkább a háztető derekára ül, ezért a cserepek alsó széleit támasztja fel, s az így támadt résen gombolja meg a gyanútlanul üldögélő madarat. A szoktatásnak ára van. Mire egy harminc galambos falka annyira beszokik, hogy a vetélytárs galambászok lemondanak róla (bár ez sohasem végleges), addig legalább ennyi galambja elveszett, s ha darabját csak 50 forintos átlagárral számítjuk is, az anyagi kár nem lebecsülendő. (Van Nagykőrösön számos olyan galambász, akinek ha 100 darabos falkája repül, joggal mondhatja: 15 ezer forintja van a levegőben.) Erkölcsi siker Mégis — bár a kívülállók számára ez nehezen hihető — a galambfogásra nem a pénzsóvárgás ösztökéli az embert. Ahhoz ugyanis, hogy egy kószáló galambot megfogjon, sokszor papok kellenek. A galambász mindig az eget kémleli, mikor bukkan fel az idegen. Ahogy meglátja, felhajtja a tálkáját. S midőn az idegen közé áll, lekapja a tojásról a tojókat, s feldobálja őket a falkába, tudván, hogy azok sietnek vissza a fészekre. tehát a többi is jön le velük. Az idegen vagy leül, vagy nem. Ha nem, úiabb és újabb haitás, vötetés. lebegtetés következik. Ha az idegen például á kéményre ült. a galambász füttyel csalja, e'eséget, szór az udvarra, olyan hangokat hallat, mint a párját hívó galamb. Mondom, mindezt olykor egész napon át egy ötven- forintos galamb megfogásának reményében. Á fogás: erkölcsi siker. Ugyanaz, mint a horgásznak a zsákmány. A galambászok lehetnek akármilyen jóbarátok, egymás galambját nem adják ingyen vissza. Sőt, gyakran más városban adják el, nehogy visszajöjjön, hadd szoktasson helyette a koma másikat, arra aztán újra lehet hajtani. A galambász égre emelt tekintettel j ár-kel, a kószáló idegeneket fürkészi, s ha egyet meglát, nem érdekli, hogy tálalva van az ebéd, hogy vendégségbe kellene menni, hogy a tévéműsor elkezdődött, a fontossági sorrendben a galamb az első. Talán mondani sem kell, hogy a galambász felesége általában ellenszenvvel tekint a galambokra. Nagy fogások Alig akad olyan idős galambász, akinek életében ne lett volna egy nagy fogása. „Fogtam egyszer egy köpönyeges tarka lompos kant. Egy kispesti detektívfelügyelő vette meg 1930-ban, autóval jött érte, abból van ennek a háznak a fele!” „Egy sárgaszíves tojót fogtam 1945-ben és K-ék öt mázsa tiszta búzát adtak érte.” „Amikor B-től megfogtam a fekete purszli tojóját, sírva kérlelt, hogy adjam visz- sza. Ha bolond lettem volna!” „Senkinek sem volt olyan kékszíves stortya a városban, mint V-nek. Egyszer meggomboltam. Drága pénzen visszavette és azonnyomban úgy vágta oda a kapufélfához, hogy menten vége volt!” x A galambászatnak ez a fajtája Pest megyében a legelterjedtebb. De — mint említettük — ahány település, any- nyiféle fogalomjelölés. Ami Nagykőrösön és Cegléden purszli. az Vecsésen alföldi keringő vagy körösi keringő. Ami Nagykőrösön Storty, az a fővároshoz közelebbi helységekben strocli, vagy simaíejű. Az a fejdísz („hód” és „pont’), ami Nagykőrösön és Cegéden duplájára emeli a galamb pénzbeli értékét, az az országos kiállításon értékelhetetlenné teszi a galambot. Mint minden településről, Nagykőrösről is sokan elköltöztek a fővárosba, emeletes bérházakban élnek, ahol ga- lambászatról szó sem lehet. Álmukban mégis sokszor hajtják a falkát, gombolják az idegent. S ha gépkocsival Cegléd irányába indulnak, jó, ha a feleség időnként rájuk szól: „Fiacskám, ne csak a falkákat bámuld, hanem az utat is figyeld, mer-t különben hamarosan a galambok felett lesz a lelkünk”... Cseri Sándor Vonatok Új-Zélandba A Ganz-MAVAG Vasúti Járműgyárban az idén negyvennégy kétrészes villamosvonatot készítenek új-zélandi exportra. Az első tizennégy vonat augusztus végén hagyja el a gyárat. A szerelvényeket korszerű kivitelezésben gyártják, tekintettel mind az utasok kényelmére, mind pedig a technikai í elszerelésre. A képen: az új- zélandi exportra készülő villanyvonatok első darabjai. Gazdasági viták a bíróságon Elfelejtették az alapot lerakni Gazdaság és jog. A valóság és a normatívák között talán sehol nincs olyan távolság, mint a termelés területén. Gyakran még csak konfliktusokról sem beszélhetünk, némely területen egymástól annyira függetlenül létezik a gazdaság gépezete és a gépezet működését szabályozni szándékozó jog. bizonyos számítások szerint például az építkezések 90 százaléka Magyarországon nem a rendeletek szerint történik. A jogszabályokat gyakran maguk alá gyűrik a gazdasági és politikai folyamatok. Átrélegződés A Büntető Törvénykönyv 12. paragrafussal fenyegeti a gazdálkodási kötelezettséget durván megsértőket. Bűncselekmény a rossz minőségű termék és a hamis termékjelzésű áru forgalomba hozása, akárcsak a beruházási fegyelem megsértése. Ilyen bűncselekmények azonban csak a kódex lapjain léteznek, büntetőeljárás tudomásunk szerint egyetlen esetben sem indult. A gazdaság és jog viszonya a jogtanácsosok helyzetében is tükröződik, valamennyi jogász közül az 6 pozíciójuk a legesetlegesebb, legbizonytalanabb. A két szféra kapcsolatáról ezúttal ott érdeklődtünk, ahol a termelés és a normák konfliktusa de jure lecsapódik, a gazdasági bíróságon. A Pest megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának vezetője dr. Gabányi Józsefné. — A 70-es évek'bn többször hallani lehetett a gazdasági perek számának csökkenéséről. Módosult vagy esetleg folytatódott ez a tendencia? — A csökkenés tovább tart, bár bizonyos belső átrétegező- dés történt. Tavaly 8 százalékkal kevesebb gazdasági ügy került a kollégium elé, mint 1979-ben. Ugyanakkor a bonyolultabb esetek, a perek száma nőtt, míg a fizetési meghagyások, vagyis az egyszerűbb ügyek megfogyatkoztak. Az 1981-es első félévi statisztika szerint a perapály tovább folytatódik, a csökkenés immár 27 százalék. 1979-hez képest. — Nem mellékes, hogy milyen súlyú ügyekkel fordulunk a- ’gazdálkodó szervek a bírósághoz. — A perben vitatott értékeket vizsgálva egyenesen zuhanásszerű változásról lehet beszámolni: az átlagos perérték 1979 első félévében még 429 ezer, 1980 második félévében már csak 173 ezer forint volt. Pedig időközben — 1980. január elsejével — az 1 millió forint feletti ügyek jelentős része a Legfelsőbb Bíróságról lekerült a megyei kollégiumokhoz. Külön szabályok — Mindezekből az következik, hogy a gazdálkodó szerAutótoívajok eilen A statisztikai adatok tanúsága szerint világszerte — Így hazánkban is — növekszik a gépkocsifeltörések, az autólopások száma. Nincs nehéz dolguk a tolvajoknak, a legtöbb kocsi ajtaját ugyanis kis szakértelemmel körínyen ki lehet nyitni, s a könnyelműen otthagyott értékeket csak össze kell szedni. Magának a kocsinak az ellopása — mivel ma már csaknem valamennyi típus kormányzáras — valamivel több fáradsággal jár, de egyáltalán nem állítja megoldhatatlan feladat elé a tolvajt. Érdekes, hogy utólag felszerelhető riasztószerkezetekkel csak viszonylag kevés autó rendelkezik (talán ha minden tizediken van ilyen), pedig az idejében működésbe lépő hang- és fényjelzés megmetheti az autót vagy annak felszerelési, használati tárgyait. Leghatásosabbnak az a riasztóberendezés tekinthető, amely — egy billenő higanykapcsoló révén — a kocsi bármiféle rázkódása, elbillené- se, megdőlése hatására hozza működésbe a kürtöt (itt jegyezzük meg, hogy ilyenkor a hangjelzőt olyan helyen, például a motorházban kell elhelyezni, ahol kívülről nem hozzáférhető. tehát nem vágható el a hozzá vezető kábel sem). E riasztóberendezések érzékenysége beállítható, hogy gyengébb hatásokra (pl. a vihar okozta szélnyomásra) még ne lépjen működésbe a készülék. Az olyan riasztóberendezések, amelyek csupán az ajtók valamelyikének, illeive a motorház- vagy csomagtartótető felnyitására kapcsolnak be, nem mindig kielégítőek, hacsak nem egy olyan relé amely az ajtók becsukásával hozza működésbe a kürtöt, nem kapcsolható ki. Külföldön ennél bonyolultabb működésű és jóval drágább — inírasuga- ras, ultrahangos stb. — készülékek is forgalomban vannak, ám ilyeneket itthon csak amatőr munkával lehet előállítani. Magának a gépkocsinak az ellopása ellen már sokkal szélesebb a védekezés lehetőségeinek a skálája. Mindenekelőtt soha ne felejtsük el bekapcsolni a kormányzárat. Az ütközésig elfordított gyújtás- kulcs kihúzása után a kormány ide-oda történő forgatásakor kattanás jelzi, hogy a zár működésbe lépett, a kormányt elfordítani nem lehet (ezt az akadályt egyébként az egész szérkezet gyors leszerelésével szokták elhárítani a rutinos autótolvajok). Egy másik védekezési megoldás egy olyan kis szerkezét beépítése, amely lehetővé teszi ugyan a motor beindítását, de az néhány perces üzem után leáll. Barkácsoló autósok könnyen felszerelhetnek a gépkocsijukra olyan rejtett kapcsolót is, amely a gyújtás áramkörét megszakítja. A legolcsóbb — ha nem is a leghatásosabb — ellopás elleni védekezési mód az, ha a kocsi elhagyásakor a gyújtáselosztóból a pipát kiemeljük, vagy eltávolítjuk a transzformátort az elosztóval összekötő kábeldarabot.-Az eltulajdonító szándékát megnehezíthetjük azzal is, ha az akkumulátor egyik póluskapcsát fellazítjuk vagy levesszük. Ügy hírlik, hogy az autótolvajok körében nagy „tekintélye” van annak a különlegesen erős acélból készült, speciális zárral ellátott kapocsnak, amellyel a kormánykereket össze lehet kötni valamelyik lábpedállal, ami igy vezethetetlenné teszi az autót. Ha kívülről meglátja a tolvaj, hogy ekként van biztosítva az autó, bizonyára már az ajtók feltörésétől is eláll. Az utóbbi időben ugyancsak egyre gyakoribbá váló keréklopások ellen egy speciális kerékanyávai lehet védekezni, amely a szokásos csavarkulccsal nem oldható. Az üzemanyagárak emelkedésével egyre nő a benzin- és gázolajlopási esetek száma. Ez ellen zárható tanksapkával vagy a betöitőnyílásr eltakaró kis ajtóra egy hengerzár felszerelésével lehet védekezni. K. S. iet , . I vek vitáik rendezését egyre kevésbé bízzák a bíróságra? — Ismeretes, hogy a termelést még mindig egészségtelen mértékben jellemzik a monopolisztikus helyzetek.' A vállalatok, szövetkezetek egymásrautaltsága erősü Ez a jogok érvényesítését nem segíti elő. Előfordult már, hogy a kötbérre ítélt szállító cég újabb szerződést nem volt hajlandó kötni a fuvaroztató- val. Emellett a gazdálkodó egységek mindinkább megfontolják, hogy pereskedni érdemes-e. Az illeték az elsőfokú eljárásban 3, fellebbezés esetén 6 százalék. Végül létezik egy olyan törvényi előírás, melynek folytán a bíróság akarva-akaratlanul beleavatkozik a gazdasági életbe. A perrendtartás szerint, ha az eljárás során a népgazdasági fegyelem lényeges megsértését észleljük, kötelesek vagyunk az annak megszüntetésére hivatott szerv vezetőjét értesíteni. Rövid határidők — A gazdasági perekre külön szabályokat ír elő a polgári - peres eljárásról szóló törvény. Mi jellemzi ezeket? — A gyorsaság és bizonyos garanciális rendelkezések. A termelésben nem lehet oly^n hosszú ideig bizonytalan, függő helyzetet teremteni, mint a magánszemélyek közötti jogvitákban. A határidők tehát rövidebbek. A per, a felek kölcsönös megegyezésével itt is szüneteltethető, de a polgári életben megszabott 1 éves határidővel szemben csak 6 hónapig. Perújítást 5 év helyett 1 évig lehet kezdeményezni. A fizetési meghagyás ellen beterjeszthető ellentmondás határideje is 15 helyett 8 nap. Jellemző, hogy a gyorsabb bizonyítás érdekében a bíróság telefonon is beszerezhet egyes információkat. A gazdasági perek másik jellegzetessége a nyilvánosság korlátozása. A bíróság szolgálati és üzemi titok miatt vagy egyéb népgazdasági érdekből is kizárhatja a nyilvánosságot a tárgyalásról. — Melyeik a legtipikusabb jogviták? — Az építkezéseiket követő szavatossági perek. Legtöbbször mint beruházó az OTP a felperes, de a kivitelezőivel szemben beavatkozóként szinte mindig fellépnek a lakók is. Előfordult, igaz, nem a megyében, hanem Budapesten, hogy az OTP belenyugodott az ítéletbe, a beavatkozók azonban fellebbeztek. A lakók tehát gyakran erős nyomást gyakorolnak az építőkre. Sokszor joggal. Elképesztő hibákra derül fény időnként. Nemrégiben tárgyaltunk egy esetet, ahol egyszerűen „elfelejtettek” alapozni az oldalfalak alá. Ez tíz év után derült ki, amikor süllyedni kezdett a ház. Babus Endre