Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

1981. JÚLIUS 26., VASÁRNAP k/íman 3 ///. magyar-szovjet ifjúsági harátságfesztivái Apad a Duna A HÉT M ÍRÉ Az űrpáros Szentendrén Látogatás múzeumokban; séta a városban szén évről évre szépül, gya­rapszik, változnak a kiállítá­sok is. Jómagam először lát­tam a Népművészetek Házát, s nagyon tetszik, ahogy itt igyekszenek megőrizni az utó­kornak az elődök munkáját, remekbeszabott alkotásait. — Hétfő óta? Bizony elfá­radtunk, ez a program, a fesztiválé majdhogy nem fá­rasztóbb, mint az űrrepülés ... De megéri, hiszen rengeteg fiatallal találkoztunk, sok szép élményt szereztünk a III. magyar—szovjet ifjúsági ba­rátságfesztiválon. S mert a vendégeknek ma­radt még néhány perce, mi­előtt kocsiba ültek volna, hogy délután a MÁV Északi Jár­műjavítójában tömeggyűlésen találkozzanak az ifjú dolgo­zókkal, úja’bb rövid sétát tet­tek, ezúttal a Vörös Hadsereg útján, bepillantottak egy régi-, ségüzletbe, szemügyre vették egy utcai árus játékkínála­tát. s meg ízlelték a korai főtt kukoricát... Killár Gyöngyi búsúzóul Szentendre KISZ-fiataljai ne­vében népművészeti tárgyak­kal ajándékozta meg a koz­monautákat, s azzal búcsúzott tőlük minden vendéglátójuk: a mielőbbi viszontlátásra Szentendrén. V. G. P. son a MAHART Vörps Csil­lag hajója, fedélzetén a ked­ves vendégekkel, akiket az ál­lomáson dr. Husti István, a KISZ Pest megyei Bizottsá­gának első titkára és Killár Gyöngyi, a KISZ Szentendre városi bizottságának titkára fogadott. Innen együtt indultak a Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár épületéhez. Itt a vendégeket Turcsányi Imréné, a városi pártbizottság osztályvezetője és dr. Rozgo- nyi Ernőné, a megyei műve­lődési központ és könyvtár vezetője várta. A vendégek megtekintették a könyvtárat, a klubövezetet, és Pozsár Lajos fazekas népi iparművész kiállítását. A mű­velődési központ tevékenysé­géről, Szentendre város 1100 KISZ-tagjánák munkájáról kaptak rövid tájékoztatást, majd sétára indultak. Az űr­hajósok s kísérőik megtekin­tették a Templom tér műem­lékeit, az itt vásáiozó fiatal szentendrei alkotók és nép­művészek portékáit, majd a zegzugos utcákon tovább ka­lauzolta őket Szabó Eva, a Pest megyei Múzeumok igaz­gatóságának közművelődési csoportvezetője. £? if■ <?/r A szovjet—magyar űrpáros üzenete: Kívánunk a Pest me­gyei Hírlap olvasóinak erőt és egészséget, s hogy legyen munkájuk sikeres 1981. július 25. Valerlj Kubászov, a Szovjetunió űrhajósa. Farkas Bertalan. a Miagyar Népköztársaság űrhajósa Killár Gyöngyi és dr. Husti István a szentendrei hajóállomáson kö­szönti Valért] Kubászovot és Farkas Bertalant Bozsán Péter felvétele A III. magyar—szovjet if­júsági . barátságfesztivál dísz­vendégeként tartózkodik ha­zánkban Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajósa. Ugyan­csak a fesztivál díszvendége Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság űrhajósa. A két kozmonauta tegnap dr. Varga Sabján Lászlónak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának és Hirsch László­nak, a KISZ KB osztályveze­tőjének kíséretében Szentend­rére látogatott. Az űrhajóso­kat útjukra i elkísérte Farkas Bertalanná is. Pontosan 10 órakor kötött ki a szentendrei haióállomá­Valerij Kubászov: Ügy ér­zem, óriási dolog, hogy tiszte­letbeli meghívottként vehetek részt az ifjúság e nemzetközi seregszemléjén, s magával ra­gadott a fiatalok, a szovjet és magyar fiúk ék lányok lelke­sedése, a sok szép látnivaló, például itt Szentendrén is, a művészetek, a műemlékek vá­rosában. Kár, hogy kevés az időnk s nem szerezhetünk most alaposabb ismereteket... Farkas Bertalan: — Vale- rijjal nem először járunk Szentendrén, de ezt a várost nem lehet elégszer látni, hi­Felhőszokadások KARBAN TARTVA @ Változatos programmal, nagy érdeklődés köze­pette zajlottak a magyar—szovjet ifjúsági barátság­fesztivál eseményei egész héten, s a megye jó néhány ‘helyén is fogadtak szívesen látott vendégeket, közöttük a testvérmegye, Omszk fiataljainak küldötteit. @ Or­szágos honismereti tanácskozást rendeztek Baján, s dús látni- és hallanivalókkal szolgált a VII. Duna menti folklórfesztivál. # A Gödöllői Agrártudományi Egye­tem és a Magyar Agrártudományi Egyesület tizennégy országból érkezett kétszáz résztvevővel háromnapos nemzetközi munkaszervezési konferenciát tartott Gyöngyösön. @ A hét híre az is, hogy országos kar­bantartó-konferenciára került sor Misicolcon. Noha az időjárás a Meteo­rológiai Intézet előrejelzése szerint bizonytalan, tartogat­hat még egy-két meglepetést, mint például a szombat dél­előtti felhőszakadások, heves záporok, zivatarok, amelyek a nyugati országrészeket sújtot­ták, Győrött és Sopronban, va­lamint a két város környékén rövid idő alatt több mint 20 milliméter csapadék .esett. A győri belváros utcáin és a soproni üdülőnegyed, a Lővé- rek sétányain utcaszélesség­ben hömpölygött a víz, zavar­va nemcsak a közúti, hanem a gyalogos közlekedést is. Az ilyen nem várt események nagymértékben befolyásolhat­ják még a jövőben a kedve­zően alakuló árvízi' helyzetet. A Duna felső szakaszán ugyanis már megkezdődött az apadás. A szomszédos Ausztria fővá­rosánál, Bécsnél az apadás már jelentős, mert a 23-i te­tőzéshez viszonyítva 120 centi­méterrel esett a folyam víz- szintje. Az apadás szerencsére elér­te már hazánkat is és a Szi­getköznél tegnap délelőtt tető­zött a Duna idei eddigi legna­gyobb árhulláma. A dunare- metei vízmérce 656 centimé­tert mutatott. A szigetközi gá­takon a harmadfokú készült­séget továbbra is fenntartják. Az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén mintegy 500-an vesznek részt az árvé­dekezésben. Győrnél még tovább tart az áradás, s a tetőzést mára vár­ják. A város határában to­vább folytatják a püspöker­dei nyári gát erősítését. A folyóparti csónakházak egyes részeit elborította a víz, de az itt levő felszereléseket időben biztonságba helyezték. Szentendrénél a Papsziget alacsonyabb részei víz alatt vannak, s mint megírtuk, itt is időben megtörtént a kellő intézkedés: a kempingeket ideiglenesen áttelepítették a leányfalui sátortáborba. Ezen a részen a tetőzést a szakem­berek hétfő éjszaka kedd reg­gelre várják. A magas vízállás miatt a Hajózási Szabályzatot szigo­rúan betartva, szem előtt tart­va az utasok biztonságát, to­vábbra is szünetel a kishajó­fogalom Kisoroszi—Visegrád, Határcsárda—Szigetmonostor és Nagymaros—Visegrád kö­zött a teherforgalom, Lupa­sziget—Budakalász, Ercsi— Szigetújfalu és Adony—Lórév között a személyforgalom. Nyelvünk a szürkének is színt tud adni, amikor egy, ugyan bonyolult, de mégis mindennapos tevékenységet a termelésben így jelöl: kar­bantartás. Karbantart, azaz óv, véd, félt, ápol, gondoz, jó karban megőrizve használja dologi javait az ember, mert tudja, azokra szükség lesz holnap is. Tudja? A terme­lőhelyeken — az iparban épp­úgy, mint a mezőgazdaságban, a szállításban és mindenütt másutt —, semmi sem válto­zott olyan lassan, olyan bi­zonytalanul, mint éppen a karbantartás. Ezért nem meg­lepő: a megyében például a gépipar vállalatoknál több mint a kétszerese a karban­tartó létszám a hozzájuk ha­sonlítható külföldi — igy a Német Demokratikus Köztár­saságban lévő —, cégekhez képest. Sokan, alacsony hatékony­sággal, szerény gépesítettség­gel foglalkoznak karbantar­tással, holott csupán egyetlen városban, Gödöllőn, s kizáró­lag az ipar állóeszközeinek értéke 1,2 milliárd forint, a megyében pedig 47 milliárd. Ha most ehhez hozzátesszük, hogy a megye mezőgazdasá­gi üzemeiben négyezer trak­tart. 860 kombájnt, 420 járva- silózót használnak, továbbá azt is, a megye háztartásai­ban több mint egymillió kü­lönféle készülék és gép igé­nyelne rendszeres gondozást, karbantartást, akkor már van némi képünk arról, mennyi­re tágan kell értelmezni a fogalmat, s mi minden sűrű­södik benne. Mind az igényekhez, mind a. lehetőségekhez mérten a karbantartás elmaradott a termelőágazatokban éppúgy, mint a kommunális ellátás­ban. Vannak biztató próbál­kozások. Így egyebek között a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat kísérli meg más hasonló cé­gekkel az összefogást, mind a szakosított karbantartó brigá­dok vándoroltatásával, mind az alkatrész-utánpótlás kon­centrálásával arra törekedve, hogy csökkenjen az időigény, az élőmunka-szükséglet. Má­sutt, például a Pest megyei Közúti Építő Vállalatnál, sa­ját géptelep működtetésével oldják meg a szakszerű és minél gyorsabb karbantartást és javítást, van, ahol — mint a Magyar Selyemipari Válla­lat váci Szövőgyárában —, a karbantartók jövedelmét ösz­tönzően összekapcsolták az általuk gondozott berendezé­sek állásidejével, termelé­kenységével. Nem az a gond tehát, hogy hiányoznak a próbák, hanem ott a bökkenő: a külön-külön kísérletekből nem áll össze egységes rendszer, új metó­dus, hatékony karbantartás­szervezési gyakorlat. S bökke­nő az is, hogy a karbantar­tók a megyében szinte min­denütt elsősorban javítók, az­az a már teljesen lerobbant eszközök helyrehozói, s csak másodlagosan jut erejük, ide­jük magára a karbantartás­ra. Emiatt azonban egyre több a javítanivaló... A bűvös körből ki kellene kerülni! Nagy szellemi tőke birtoko­sai a karbantartók, itt dolgo­zik a legtapasztaltabb szak­munkások java, itt lelhető a legtöbb újító, s nem túlzás, gyakran valóban csodákat mű­velnek. A csodákra azonban azért van szükség, mert aka­dozik a szerszám- és az anyag-, az alkatrész-utánpótlás, azaz a kényszer diktálja sokszor a karbantartás hogyanját, s nem a tervszerűség. Ami ipari és mezőgazdasági üzemekben egyaránt igaz. A karbantartás ráfordításait azonban ma még alig néhány helyen kísérik fi­gyelemmel; belefér a rezsi- költségekbe. Bő forrásokat nyithatnak meg ott a tartalékok föltárá­sában, ahol — mint tették ezt például a Nagykőrösi Kon­zervgyárban, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál — hoz­zányúlnak a karbantartói szer­vezethez, szokásokhoz, hagyo­mányokhoz, újat, ésszerűt, mindenkinek — a gyárnak is, a, termelő munkásnak is, a karbantartónak úgyszintén — kifizetődő formát, szervezetet, feladatmegoldási módot ke­resve. Ezt a bő forrást mind a termelőágazatokban, mind a kommunális szolgáltatá­sokban a legtöbben ma még takarva hagyják, vagy azt sem tudják, miként kellene neki­látni a megnyitásnak. Az ok, a magyarázat egyszerű. A kar­bantartás tartós elmaradottsá­ga valójában a költséggazdál­kodás lazaságaira figyelmez­tet. Mészáros Ottó Négy országon út a tengerig (5.) Indulás azonnal a rakományért Szemügyre vették a Főtér barokk épületeit, az egykori kereskedőházakat, s a Feren- czy Múzeum állandó kiállítá­sait. Nagy tetszéssel szemlél­ték Ferenczy Béni kisplaszti­káit, érmeit, Ferenczy Noémi textilmunkáit, s — az űrhajó­soknál ez már természetes — autogramot adtak a papírt tollat feléjük nyújtó gyere­keknek. A programban ezután újabb múzeumlátogatás következett: a török kori alapokon álló Népművészetek Háza , — ez volt a város legrégibb lakó­épülete — emeletén a kör­nyék és az ország fazekas művészetét, annak történetét bemutató tárlatot tekintették meg. Végezetül a vendéglátók kötetlen beszélgetésre invitál­ták a kozmonautákat és kísé­rőiket a Nosztalgia persszó- ba. Itt kérdeztük mi is az űr­hajósokat az. ifjúsági barát­ságfesztiválon s Szentendrén szerzett élményeikről, tapasz­talataikról. Másnap szinte mindenki az estét várta, a megbeszélt ta­lálkozót, randevúk reményé­ben, de közbeszólt a hajós­sors: indulás, azonnal a ra­kományért Renibe! Sebaj, mondogatták a fiúk, fontos, hogy hazafelé áll a hajó or­ra. (Milyen hamar is tud fe­lejteni az ember!) Reni kikö­tője maga az eleven nyüzs­gés. Hatalmas tengeri hajók takarják el a napot. Olykor jól is jön ez, hiszen alig-alig bírjuk a 45-48 fokos hőséget, ami már harmadik napja tar­tott. Télen viszont ugyanilyen hideget is mérnek. A hőmé­rők beosztása mínusz negy­ventől plusz negyvenig mu­tat. Ismerkedés Renivel A Prut folyó és a Kagul tó közötti részen elterülő város­kán keresztül vezettek valami­kor a legforgalmasabb közle­kedési utak. A kijevi fejede­lemség így tartotta a kapcso­latot a bizánci fejedelemség­gel. Ez a vízi út vezetett ki a Fekete-tengerre. A város­ka ennek köszönheti a nevét is: Reny az ószláv nyelvben folyami kikötőhelyet jelent. Kikötöttünk hát mii is. bár ak­kor nem is sejtettük, hqgy napokra. Rakományra vár­tunk, időnk volt, hát nya­kunkba vettük a várost, öt kopekért igazán nem .volt ér­demes kilométereket gyalogol­ni a centrumig, vagy ahogy a fiúk nevezték, a hagyma té­rig. (Az egyszerűség kedvéért kapta a nevet, a tér közepén álló hagymakupolás valamiko­ri templomról.) Az alföldi városkák hangu­latát keltő Reni hamar be­járható. Világos, egyenes ut­cáin mindenhová késedelem nélkül eljut a bámészkodó. Ki­tűnő idegenvezetőre tehettem szert Vovák Zsolt és Kovács Ferenc géptisztek személyé­ben. Nem először járták már itt, így hát mindenhová el­vittek, mindent láttunk, ami csak érdekes. Hosszú várakozás Az este a szórakozásé. A ze­nés helyekre itt sem könnyű bejutni, nagy a forgalom. így napnyugta után inkább hívat­lan vendégként, átrándultunk a tőlünk nem messze hor­gonyozó Székesfehérvár' ten­gerjáróra. A már nyolcadik hónapja úton levő tengerészek nagy örömmel fogadtak. Hazai bort cseréltünk skót viszkire, Symphoniát Marlboróra. ök a Vörös-tengert járják ingajáratban. Az általuk szál­lított foszfátot rakták át a mi uszályainkra. Ilyenkor az tör­ténik, hogy amikor az árut át­rakják. összeáll a tolatmány, és várják a vizsgálatot. Álta­lában ez a leghosszabb idő. Már nincs mit csinálni, csak várni. Déltájban aztán felszedhet­tük a horgonyt, hogy az előt­tünk álló 10-12 napot és a ránk váró 1529 kilométert meg­tegyük hazafelé. 5200 tonnányi árut. vasércet és' foszfátot kell a hátra levő úton hazaszállí­tani. Éjjel-nappal, megállás nélkül halad ilyenkor a hajó. De milyen szeszélyes is az időjárás ... Alig ériünk ki a 45 fok meleggel bágyasztó Dobrudzsából, hirtelen ránk tört a vihar. Ilyenkor sem kor­mányosnak, sem matróznak nem irigylésre méltó a hely­zete. Nincs megállás De megállásra nincs idő Megyünk, mint a távirat! — mondják tréfásan a matrózok. És ez így van állandóan. Éven­te átlagban például a Miskolc motoros és személyzete 12-14- szer teszi meg ezt az utat. Hegymenetben — a víz fo­lyásával szemben — átlag 10- 12 nap, völgymenetben 6-7. És az indulástól a megérkezésig több mint 3 és fél ezer kilo­méter a távolság. Közben a fe­délzeten a matrózok száraz­földi történetekkel múlatják az időt. Talán holnap már Mo­hácson leszünk! Kimondhatat­lanul is ezt várja mindenki. Most a jó! — kurjant hajnal felé a „bocman”, vagyis a fe­délzetmester Kallöczi Géza. (Itt most a vitorlás megneve­zés volna az igazi.) Hazai vi­zet túr az uszályok orralMeg- ékeztünk, baj nélkül. Látó János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom