Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

Sün -4/bl kJumíop 1981. JÜL1US 1., SZERDA Jelentkezések aspirantúrdra A Tudományos Minősítő Bizottság pályázati felhívást adott ki aspirantúrára. A részletes felhívás megszerez­hető a Tudományos Minősítő Bizottság titkárságán (Buda­pest, V. kerület, Münnich Fe­renc utca 7.). A pályázatokat oktatási osztályaihoz július 31-ig lehet beadni. Pályázni lehet belföldi és külföldi aspirantúrára. Kül­földre Bulgáriába, Csehszlo­vákiába, Kubába, Lengyelor­szágba, a Német Demokrati­kus Köztársaságba, Romániá­ba és a Szovjetunióba. CSELLENGŐ CSEMETÉK Kevés nyáron a gyermekprogram A vakáció ugyebár öröm. Ilyenkor együtt üdül a csa­lád. Két-három hétig. Csak hát a szünidő ennél jóval hosszabb. Van iskolás — a százezernyi Pest megyei gyer­mek egyharmada —, aki úttö­rőtáborban, napközis táborban, s egyéb szervezett felügyeletet nyújtó üdülési alkalmakon ve­het részt. Azért, nekik is ma­rad jó néhány szabad napjuk, amikor nem vigyáz rájuk senki, s a kétharmadnak ez A tévések kínálatából VESZPRÉMI TALÁLKOZÓ T? vi erőfelmérőjét tartotta a múlt heten Veszprém­ben a televízió. Sorrendoen a XI. televíziós találkozót. Az egész évi magyar termésbői 18 filmet neveztek be. A fesztivál véget ért — fil­mes-televíziós programokon szokványossá vált a fesztivál kifejezés — így hát lényegi tartalmát jelentve egy feszti­vál vendégei voltunk. Olyan fesztiválé, amelyen a tévés­szakmának csak az alkotó ol­daláról vált mérhetővé min­den produkció. Ugyanis csak e műsorszóró intézmény mű­vészei és technikai vezetői döntötték el, hogy mely fil­mek kerülnek a verseny­programba. A nagy tekinté­lyű, hivatásos zsűri, valamint a nézőkből verbuválódott íté­lőszék csak abból választha­tott, amit kínáltak az alkotók. Ez pedig nem sok, és főleg nem jó. Lelkünk rajta, hogy valamennyien láttunk jobbat, jobbakat, mint amit megítél­ni engedett a televízió. Mert íme itt a példa: aligha látha­tott a magyar néző a magyar televízióban rosszabb, a tévés műfaj ellen gyártott-rendezett produkciót, mint o Maya cí­mű film. Ezt hívják csődnek. Tanítani lehetne, hogy miként nem szabad operettet képer­nyőre vinni. Megfejthetetlen, hogy miként került az egyik társadalmi zsűri által élme­zőnybe ez az alkotás. Fődíjat nyert a Kern And­rás színész rendezte Orosz­lánszáj című tévéjáték. Biz- ez nem lehet véletlen. Szem be kell néznünk azzal a problémával, hegy n magyar televíziózás nem tudta az el­múlt több mint negyed szá­zad alatt — kialakítani a sa­ját műfaji követelményrend­szerét. Itt utalnánk vissza a Mayára. Lehetett volna ez a produkció színházi felvétel, lehetett volna az operett ne­vezetes alkotása, csak egy nem lehetett: zenés-televíziós játék. Az viszont nem vitatható, hogy a legjobb alkotás az Esztergályos Károly által sza­lagra rögzített IV. Henrik volt. Visszaigazolást kaphatott a kritikusok ítélete, hogy Cálffy László képes egy ma már megcsontosodott alkotás­rendszerben is újat adni. A film el is nyerte az egyik fő­díjat. Fődíj? A világ egyetlen fesztiválja Veszprémben zaj­lik, amelyen féltucat fődíjat osztanak ki. Meglehet ez is devalváló. Bizonnyal az alko­tók között is nagyobb rangot jelentene, ha csupán egyetlen fődíjat ítélnének oda. Az Indul a bakterház kejle mes szórakozást nyújtott ugyan, de hiába szerettük vol­na, hogy a televíziós bakter­ház is meginduljon. Maradt a Hívójelnél, maradt a Kol- dusdiákos romantikánál, s dehogyis hittük, hogy a Je­ltor Buricsov és a többiek bármit is változtathatnak a mi világunkon. Mégis el kell ismerni, hogy A legnagyobb sűrűség közepe kimozdít min­denkit a polgári semmitaka­rásból. Ez a produkció, akkor is fődíjas lett volna, ha eb­ből a kitüntető címből csupán egyetlen egyet ítél oda a zsű­ri. Évadzárást tartott a Ma­gyar Televízió. Egy év ter­méséből csupán ez a 18, avagy pont ez a IS film ítél­tetett-e joggal fesztiválpro­dukciónak? A választ minden néző önmaga adja meg. Ami Veszprémbe érkezett, az kevés volt. Művészi színvonalban volt kevés. Hisszük, hogy leg­alább másik 18 magyar tele­víziós alkotás érdemelt volna nevezést a találkozónak neve­zett fesztiválra. Kitűnően rendezett feszti­vál volt, nemcsak ez utóbbi, hanem az ezt megelőző nyolc-tíz ünnepi program is. Kissé félve biztatjuk a Ma­gyar Televíziót arra, hogy tegye nemzetközivé ezt a ta­lálkozót. Ugyanis nemzetközi volt ez a találkozó abban az értelemben, hogy a Telemee- ting program vásárlói között ültek hollandok, angolok, franciák, lengyelek, szovjetek, csehszlovákok, akik több száz ezer forint értékben vá­sároltak magyar alkotásokat. Megannyi kitűnő produk­ciót láttunk a Fiatal Mű­vészek Stúdiójában készült filmek között. Mindenek­előtt Moldova Ágnes Bör­tönben az uram című doku­mentumfilmje jelentett nagy élményt valamennyi résztve­vőnek. Hadd hivatkozzunk egy mondat erejéig a Pest megyei Hírlapra: jósoltuk ta­valy az Oroszlánszáj ~ című film sikerét, akkor stúdiós produkcióként nem lehetett versenyben, az idén viszont fődíjat nyert. Ugyanebben a kategóriában láthattuk az idén a Fülöp Viktorról ké­szült portréfilmet. Éppen a televíziós technika és stílus­forma hibátlan alkalmazása ígéri a sikert, hogy ezt a produkciót jövőre a nagydíja­sok listáján találjuk. A televíziósok mindig je­** lesre vizsgáznak a veszp­rémi programsorozat rendezé­sével, de szembe kell nézni azzal az egybehangzó véle­ménnyel, hogy a fiatalok, a fiatal művészek filmjei im­már évek óta több sikert ígér­nek. mint a tekintélyt paran­csoló nevek konzervitizmusba hajló rutinmegoldásai. Kriszt György az idő nem néhány napnyi, esetleg hetekig is magukra maradnak, csellengenek, mi­alatt szüleik dolgoznak. Uborkaszezon Ki ne ismerné a nyári szo­morú hírek első szavait: gyer­mekbaleset ... a Dunába ful­ladt ... iskolást gázolt... Csa­ládok tízezreit érintő ügyről van szó. A megoldásért töb- bet-kevesebbet tehetnek pél­dául a művelődési házak is. S hogy mit? Ennek próbál­tunk utánajárni Törökbálinton és Budaörsön. — A múlt héten itt, a mű­velődési házban rendeztük a nyolcadik osztályosok balla­gási ünnepségét. A tanévzáró­ra csak a lemezjátszót, meg az erősítőt kérték kölcsön a gyerekek — így Czukor Györgyné, a törökbálinti Mun­kácsy művelődési ház vezető­je. — A tanév közben gyakori vendégek nálunk a gyerekek. Az 50 tagú tánccsoport, a ci- terazenekar, a bábszakkör tag­jai, a 30 zenét tanuló kisdiák hetente jött. Havonta volt TIT-előadás ugyancsak nekik, bábszínházi előadások, gyer­mekműsorok. Most azonban jön a nyár, az uborkaszezon. A művelődési ház elsősorban csoportok fogadására készült fel, s számukra júliusban is lesz néhány programunk: ját- szónap, két diabemutatóval kísért útiélmény-beszámoló, népdaltanulás citerazenére, s a hónap vége felé például 50—60 gyermeket várunk az erdei sétára, amelynek címe és célja: Ismerjük meg a fá­kat és cserjéket. A szakkörök azonban ilyenkor szünetelnek. — Itt, Törökbálinton nem sok a nyáron felügyelet nél­kül maradó gyerek. Ezer az általános iskolások száma, s akinek végképp nem sikerül felnőttek, rokonok közelében maradnia, az napközis. Am csak júliusban, mert a nyári napközi is szünetel augusztus­ban, a könyvtár pedig két hó­napig tart zárva. Sajnos, au­gusztusban a művelődési ház egyes helyiségeit is festik, a nagyteremben pedig a mű­anyagpadlót cserélik újra, ek­kor tehát nem szervezhetünk műsorokat. Ilyenkor, nyáron csoportokat szervezni is ne­héz —'sokan üdülnek —, s az itthon maradók sem biztos, hogy bejönnének, látva a pla­kátunkat. Sőt, sokan el se ol­vasnák a hirdetményt. Mozgótábor Oláh Mária, a budaörsi Jó­kai művelődési ház e nyáron leköszönő vezetője: — Az 1200 itteni iskolás gyermek közül, legalább 300 hetente rendszeresen jött hozzánk az iparművész szakkör, a hátrá­nyos helyzetűek klubja, a fotókör, a néptánccsoport, a ZENEI PANORAMA citerazenekar, a zene- és nyelvtanfolyamok foglalkozá­saira. Ideszoktak. Ezért a nyá­ron is legalább két hetente klubdélutánra, játékra várjuk őket, táncházat is szervezünk a lakótelepen azoknak, akik nem üdülnek. — Tavaly nagyon jól bevált foglalkoztatási forma volt a játékdélutánok sorozata. Jú­lius elsejétől augusztus 20-ig szerda kivételével, mindennap jöhettek és jöttek is a gyere­kek, néha tízen, néha negyve­nen, s ők a művelődési ház udvarán, termeiben nemcsak elfoglaltságot találtak, hanem társakat is. Idén azonban más történik, egy ugyancsak ha­gyományos és mindeddig jó­nak bizonyult kezdeményezést folytatunk: mozgótáborba hív­juk a tanulókat. — Mi is ez? Az iskolai nap­közis tábor augusztus első he­tében bezár. A hónap tizedik napjától két hétig minden reggel 8 órától a művelődési ház várja a gyerekeket. Hat­száz forint térítés ellenében ebédet kapnak, s egész napos programot. Közös felelősség Vitatkozhatnánk arról, va­jon csak a művelődési házak lehetőségeit kell-e vizsgálni a gyermekek nyári foglalkozta­tásával kapcsolatban. Bizo­nyára nem, hiszen, ahogy az ügy egésze, a felelősség is társadalmi. Azt azonban alig­ha lehet vitatni: a falvak köz- művelődési intézményei közül sokan csak részben, sokan alig-alig használnak ki peda­gógiai célokra a vakáció alatt. Némelyik kong az ürességtől, másokban csak uborkaszezon van. Igaz, a művelődési házak személyi feltételei is hiányo­sak sokhelyütt, lényegesen töb­bet tenni így nem könnyű. A tanévet értékelő gödöllői pedagógus-tanácskozáson ez hangzott el: a nyári hónapok­ban gyerekek tízezrei marad­nak felnőtt felügyelet, szerve­zett program, célirányos, tár­sadalmilag biztosított nevelés és rendszeres étkeztetés nél­kül falvainkban, városaink­ban. Biztos, hogy ese­tenként az egész évi nevelőmunkát megsemmisíti, hatását rontja a nyári csel- lengés, a rossz társasághoz csaoódás sorozata ... És mégis: ahol jártunk, nem tapasztaltunk közönyt, sőt ta­láltunk okos, követendő ötle­teket. Csak épp mindez kevés. Olyan nyári program kellene, amely minden napon, minden településen, minden egyenként betévedő, vagy szervezett cso­portban érkező gyermeket megragad, s arra késztet, hogy ismét a művelődési házban keresse a szabad idő hasznos eltöltésének alkalmait, s hogy hívja magával társait is. Vasvári G. Pál Hangverseny a botanikus kertben Pest megye legrangosabb nyári zenei eseményeként tart­juk számon a vácrátóti bota­nikuskertben felhangzó filhar­móniai hengversenyeket. A több éves hagyomány szerint egy koncert mindig Mozart műveit mutatja be, s állandó szereplője az itteni szabadtéri koncerteknek a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekar. Ez a két visszatérő esemény talál­kozott a hangversenyen, ahol Mozart-műveket játszott a hangversenyzenekar. Az Auszt­riából érkezett vendégkarmes­ter Kurt Wöss vezényelt. A hetven év körüli karnagy a linzi Opera és a város Filhar­mónia Zenekarának volt fő­zeneigazgatója. Többször sze­repelt már hazánkban, tavaly például Martonvásáron Bee- thoven-estet vezényelt, s ez á negyedik találkozása a Magyar Állami Hangversenyzenekar­ral. Széles repertoárjára jel­lemző, hogy következő fellépé­sén ugyanezzel a zenekarral Johann Strauss-polkákat és keringőket játszik, sőt, mint megtudtuk, a Bécsi Filharmó- nikusokból alakult Strauss ze­nekarral dél-amerikai turnéra induL Három Mozart-mű A műsoron szereplő három Mozart-mű a zeneszerző éle­tének három korszakát repre­zentálja. Az első, a C-dúr szimfónia (K 200) keletkezése­kor tizenhét éves. Az életre- szóló benyomásokat nyújtó olaszországi utazások után kezd az első zongoraversenye és négy szimfóniája megírá­sába, amelyeknek egyike az itt felhangzó mű. Az olaszos nyi­tány típusú műfajt menüettel négytételesre bővíti, ezzel nö­velve a terjedelmet, de a da­rab jelentőségét a mondaniva­ló mélysége, a zárótétel szoná­taformája is aláhúzza. Ennek az utolsó tételnek az előadása, a könnyedség, a humor érzé­keltetése sikerült a legjobban az együttesnek. A Magyar Állami Hangver­senyzenekar első szólistái köz­reműködésével hangzott fel az Esz-dúr szimfónia concertante oboára, klarinétra, kürtre és fagottra (KE 297/b) című mű­ve. Kemény János, Varga Ist­ván, Friedrich Adám és ifj. Hara László játszotta a szóló­kat. amelyeket eredetileg Mo­zart négy hangszervirtuóz ba­rátja számára írt, méghozzá klarinét helyett fuvolára, pá­rizsi útja alkalmával. Az el­tervezett bemutató .különböző intrikák miatt' nem jött létre, sőt az eredeti kézirat is elve­szett, csak az ismeretlen szer­ző által készített klarinétvál­tozat maradt fenn. A háromtételes mű a német fúvószene hagyományait őtvö­RADIOFIGYELO RIPORTMÜSOROK. A rá­diós műfajok között is két­ségtelenül rangja lett az el­múlt esztendőkben a riport­nak. Talán mert őszintébbek lettünk. Aki a mikrofonok elé áll manapság, sok esetben vál­lalja a konfliktusokat is, me­lyek a gondok valós feltárá­sával járhatnak. Másfelől, egyre gyakrabban nem a biz­tonságos panelek, sablonok alapján építik fel kérdéseiket azok sem, akik a mikrofont tartják. A rádióban az utóbbi időben több jó riport hang­zott el. Közöttük sok volt a színes, az érdekes témákat feszegető, az állásfoglalásra késztető, mint az elmúlt na­pokban a Szombat délelőtt adása. A vasárnap délutáni Táskarádió az egész magyar társadalmat foglalkoztató kér­déseket elemzett. Hétfőn dél­után a Petőfi rádióban az if­júsági műsor, az ötödik sebes­ség fő erénye az volt, hogy a fiatalság szélesebb rétegei­hez szólt. CSAK ARRA VAGYOK KÍ­VÁNCSI... E műsor (hétfő: Kossuth rádió) szerkesztője, zi a mannheimi iskola új vív­mányaival. A második tétel már egyértelműen versenymű jellegű, a szólisták nemcsak, a zenekarral koncertálnak, ha­nem egymással is, hol szólisz- tikus, hol duó-, illetve triójá­tékra kapva lehetőséget. Ennek a résznek minden szépségét, játékosságát, a belőle áradó örömet és boldogságot magas színvonalon, kitűnően tolrná- csolta a négy szólista, s jó partnerük volt a zenekar és az átfogó koncepciójú karmester. Az est második részében az érett, sikeres zeneszerző utol­só szimfóniáinak egyike, az Esz-dúr szimfónia (K 543) szó­lalt meg. Ez a mű Mozart éle­tében már nem hangzott fel. Kétségbeejtő anyagi helyzeté­ből, amely operáinak sikere el­lenére gyötri, semmi más sem érződik az Esz-dúr szimfónia derűs hangulatán, életörömén. Ünnepélyes, lassú bevezetés után szólal meg a J. S. Bachtól elsajátított éneklő allegro. Ben­sőséges, harmóniát sugalló las­sú rész következik ezután, ka­marazenei effektusokkal és szenvedélyes középrésszel. Bé­csi katonazene és szerenád stí­lusú a következő tétel, amely­ben a fúvósok kapnak jelentős szarepet. Az első hegedűk halk hangját kirobbanó erővel kö­vető teljes zenekari tutti dia- dalmasságot, humort és vidám­ságot juttat kifejezésre. Mindez nagyon jól érvényesült a Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar előadásában. Ez volt az est legsikeresebb interpretálása, mert az erőtől a gyengédségig, az ünnepélyességtől a bensö- ségességig mindazt éreztetni tudták, amit Mozart zenéje számunkra mond. Ebben termé­szetesen nagy szerepe van a karmesternek, Kurt Wössnek is. Jtevöíí * A következő hangversenyre Vácrátóton augusztus 8-án ke­rül sor. A Magyar Kamaraze­nekar hangversenyén (hang­versenymester Tátrai Vilmos) Vivaldi-, Händel-, Cimarosa- és Bartók-művek hangzanak el. Közreműködik Dienes Gábor oboán és Horváth Anikó csem­balón. Suhli népiegyüttes Az elmúlt hét zenei esemé­nyei közé tartozik a wolfer- bűtti foiklóregyüttes magyaror­szági vendégszereplése. A Pest megye NDK-beli testvérme­gyéjéből, Suhlból érkezett né­pi együttes a két megye közöt­ti hagyományos kulturális cse­reakció keretén belül látoga­tott hozzánk, ötnapos itt-tar- tózkodásuk alatt Zsámbokra látogattak, Galgamácsán részt- vettek az Iván-napi tűzugrá- son, s két alkalommal a régi német paraszti életet, az. ara­tásokat, téli estéket idéző ze­nés, táncos műsorukat mutat­ták be Gödöllőn, illetve Szent­endrén. ★ Pest megyében a következő hangversenyére július 4-én, Vácott, a Bartók Béla állami zeneiskolában kerül sor. Le- hotka Gábor orgonáestjén Ko­vács Kálmán trombitaművész működik közre. Felhangzanak Mendelssohn, Pikéthy Tibor, Saint-Saens, Purcell, Charpan- tier, Boellmann, Bach és Hän­del művei. Fraternitas Musicorum Ugyanezen a napon, szomba­ton lesz az első idei visegrádi koncert — a Kolozsvári Vo­nósnégyes estje ugyanis tech­nikai okból elmaradt június 20-án — a királyi palotában. Fellép a Fraternitas Musico­rum együttes Sárközy Gergely vezetésével. Műsoruk első ré­szében a most megjelent tru- badúrlemezükről énekelnek ó-provanszál nyelven dalokat, majd a középkori magyar ze­néből adnak ízelítőt korabeli hangszereken. Közreműködik Rónaszegi Éva előadóművész, akitől a francia trubadúréne­kek magyar műfordítását és korabeli magyar verseket hall­hatunk. Hajós Anna ki a biokémikus kérdései nyo­mán. BŰNÖS VAROS? A Tör­vénykönyv adásában kedden Kapás Irén készített inter­jút dr. Csák Károly fővárosi főügyésszel. A beszélgetésben szó esett Budapest közbizton­ságáról, bűnözési jellegzetes­ségeiről. Ez a téma nem le­het közömbös a fővárost kö­rülölelő Pest megyében sem. Sok tényről, folyamatról, ösz- szefüggésről értesülhettünk. Közöttük, sajnos — tényként — arról is: a fővárosban nö­vekedett a bűntények száma, erősödött a bűnözés. A főügyész szerint ez világ- jelenség, a megállapítás szá­munkra azonban korántsem megnyugtató. Kíváncsiak let­tünk volna az aggasztó ten­dencia okaira is. Az adás azonban — Kapás Irén igye­kezete ellenére — megmaradt a felszínen. Helyzetképet kap­tunk, melyből a műsor készí­tői igyekezet pro és kontra ra­gadott ki egy-egy részletet, je­lenséget. Mégis hasznosnak te­kinthető a beszélgetés, hiszen felhívta ismét a figyelmet: a közbiztonság védelmében, erő­sítésében. a bűnözés megelő­zésében meglehetősen sok még a tennivaló. V. F. Egyed László ezúttal is jól vá­lasztott, amikor Straub F. Brúnó biokémikust kérte fel i kíváncsiskodásra. Mi lesz a mezőgazdasági hulladék sor­sa? Miért kullog a magyar te­lefonellátottság az európai színvonal mögött, s kivált­ság-e a telefon? Születnek-e a szocialista társadalom fej­lődésével ismét címek és ran­gok, melyekhez esetenként nem járul érdem? Akadály le­het-e egy kongresszusi palota a tudósok együttműködésé­ben? Mi az igazság a régi Magyarország királyi székhe­lyeinek ügyében? Straub F. Brúnó a közéleti ember elhivatottságával kér­dezett. Tette mindezt nyíltan és kritikusan, megoldásokat keresve. És bizony izzadt ál­lamtitkár, egyetemi tanár, az állami és a gazdasági élet nem egy szakembere a kérdé­sek tisztázása közben. A hall­gató pedig izgalmas témákról kitűnő információkat kapott. Mély és igazán mai társadal­mi problémákat feszegető szemléleti kérdésekkel fog­lalkozó riportok sora alakult

Next

/
Oldalképek
Tartalom