Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-25 / 173. szám

£*«•« v KTungp 1981. JÚLIUS 25., SZOMBAT ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS Szellemi energia a városért ZÁRÁS ELŐTT A SZENTENDREI NYÁR Távolról sem, csupán költői kérdésként merült fel: mit tehet egy társadalmi egyesü­let, a tagsága többségének ott­hont adó településért? A vá­lasz természetesein attól is függ, hogy miként és meny­nyire kapcsolódnak városuk­hoz. A Szentendre Barátainak Köre különös összetételű tár­saság. A tagok jelentős része nem lakik helyben, hanem a megye, sőt az ország külön­böző tájain él. Ugyanakkor a kör immár hatéves működé­se meglehetősen erős érzelmi kötődésekről tanúskodik. Sok olyan rendezvény és kezde­ményezés fűződik az egyesület nevéhez, amely öregbítette Szentendre jóhírét, és mind a művészet, mind a közműve­lődés területén továbbgondo­lásra érdemes, hasznosítható volt. Kamarazenekar, környezetvédelem Szentendre Barátainak Kö­re tegnap délután tartotta ün­nepi közgyűlését a városi ta­nács dísztermében. Az elmúlt egy év munkájáról Szakonyi Károly író, a baráti kör elnö­ke számolt be. Mint elmond­ta, minden hónapra jutott egy- egy rendezvény. Nem csupán a véletlen műve volt, hogy az utóbbi időszakban túlsúly­ba kerültek a zenei progra­mok. Ennek egyik oka, hogy sokszor, sokan szóvá tették: Szentendre kulturális életé­ben némi egyoldalúság érez­hető. Ezen is segíteni akar­tak a kör tagjai, de legalább ennyire fontos, hogy átvették a városi kamarazenekar fenn­tartását és működtetését, így hát saját művészeti együttesük gyarapította a zenei műsorok számát. Hogy mát tehet egy társadal­mi egyesület a városért? A szentendreiek jó gazdái let­tek a kamarazenekarnak, ezenkívül kezdeményezték — valószínűleg az országban el­sőként — egy környezetvédel­mi tábor megszervezését. Az ötlet megvalósult és a mos­tani nyáron a fiatalok építő­tábori jelleggel tisztogatták rendezték a Bükkös-patakot és környékét. S talán még egy példa: vendégül látták Hód­mezővásárhely és Kőszeg vá­rosának képviselőit, bemutat­va a meghívott települések népművészetét, iparát, me­zőgazdaságát, és mai kultú­ráját. Olyan rendezvények ezek, amelyek érdekes prog­ramként épültek be a város szellemi életébe. Mindezek után talán külö­nös, hogy többen is megem­lítették: nem lehetnek elége­dettek a rendezvények lá­togatottságával, a kör tagjai­nak csak csekély hányada je­lenik meg egy-egy programon. Ezért vették fontolóra, hogy ezután negyedévenként tarta­nak nagyobb érdeklődésre szá­mító rendezvényt, de rendsze­resen találkozhatnak a kör tágjai a városi rendezőiroda helyiségeiben. Kérdések és megújulás A közgyűlésen Szabó Fe renc, a városi tanács művelő­désügyi osztályának vezetője beszámolt a Szentendrei nyár eddigi — s korántsem véglege­sen összegezett — tapasztala­tairól. Megállapítva, hogy az idén elsősorban a város ha­gyományos művészeti életének kívántak hangsúlyt adni, és ehhez igyekeztek kapcsolni más művészeti ágakat. Valóban korai volna az eseménysoro­zatról summázott véleményt mondani. De hogy sok prob­lémával keli és kellett meg­küzdeni, azt az is mutatja; né­hány alapvető kérdés is felme­rült, A város művelődésügyi osztályvezetője úgy tette fel ezeket a kérdéseket, hogy a megválaszolásukhoz kérte a jelenlevők segítségét. Az idén különösen nagy talány, hogy különbözik-e és miben, a Szentendrei nyár az egyébként szokásos művészeti, közműve­lődési programoktól. A legsú­lyosabb kérdés talán az volt: szükség van-e egyáltalán a Szentendrei nyárra? S ha igen. miben található a megújulás lehetősége? Jövőre: városok találkozója Ezekre a kérdésekre gya­korlatilag a választ is megad­ta Szabó Ferenc, hiszen nagy vonalakban ismertette az.1982. évi ünnepi program koncepció­ját, amelyben a tervek sze­rint nagyobb hangsúlyt kap majd a népi hagyományok felelevenítése, különös tekin­tettel a nemzetiségi kultúrára. Szentendre Barátainak Kö­re Olyan tagsággal rendelke­zik, amely jelentős szellemi energiát jelenthet a városnak. ötleteikkel, részt vevő kezde­ményezésükkel sokat tehet­nek azért is, hogy a koráb­biaknál gazdagabbá váljon, a nyári program. Csupán egyet­len példa: a szentendreiek jö­vőre szándékoznak meghívni az ország valamennyi jelen­tős városának baráti körét, és a találkozáson ismét csak ar­ra keresik a választ, hogy mi­ként segíthet egy társadalmi egyesület tagsága a települé­sük gazdagításában. Kr. Gy. Évfordulók jegyében * Irótábor Tokajban Az idén a Bartók-centená­rium jegyében rendezik meg a hagyományos tokaji írótá­bort. Az augusztus 23-án meg­nyíló és augusztus 28-án záru­ló táborba eddig több mint negyven író, költő, szocioló­gus és zeneművész jelentke­zett. A többségüknek vagy a munkássága, vagy a származá­sa révén 'közvetlen kapcsolata van Borsod megyével. A tábort, a hagyományok­hoz híven, az idén is Tiszala- dányban nyitják meg: megko­szorúzzák Darvas József em­léktábláját és Győri Elek naiv művész sírját. A tábor­ban elhangzó előadások, az ezekhez kapcsolódó viták Bar­tók életművével foglalkoznak. Az írótábor részvevői fel­keresik a zempléni vidék iro­dalmi emlékhelyeit, megemlé­keznek a sárospataki kollé­gium alapításának négyszázöt­venedik és Kazinczy Ferenc halálának százötvenedik évfor­dulójáról. Varázslónők varázstánca: a műsort megnyitó Kék Duna-keringő Fergeteges avar táncot ropnak a dagesztánl iginka. folklóregyüttes tagjai Lez­Kevesen láthatták személye­sen is a III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál kom- szomolista művészeinek gála­műsorát. Sokan a televíziót RÁDIÓFIGYELŐ RADIÓSZÍNHAZ. Három évtized egy rádiós sorozat életében már olyan idő, me­lyet bízvást nevezhetünk akár történelemnek is. Lóránd La­jos dramarugnak nem lehe­tett könnyű feladata, amikor rádiószínházban bemutatott hang- és dokumentumjáté­kokból egy hétre valót kellett kiválasztania, mintegy juta­lomjátékként. A bemondóból dokumenta- ristává váltott Bireninch Péter Miért tettem? című doku­mentumdrámája annak ide­jén a római hangjátékfeszti- válon nem kisebb elismerés­ben részesült, mint a Prix Itáliában. Főhőse az egy év­tizede mozgássérült és mások segítségére szoruló középkorú asszony másodszor, is öngyil­kosságba menekül... Kása Judit valamennyi ri­porteri erényét, s főként szí­vósságát, következetességét bizonyította Tanúvallomást tettem című dokumentumjá­tékában, bemutatva egy min­denétől megfosztott, kiszolgál­tatott idős asszony életének tragédiáját. Szakonyi Károly, Csurka István és Kertész Ákos, a mai magyar prózairodalmunk je­lesei, s egytől egyig a rádiós műfaj jó ismerősei egy-egy hangjótékkal szerepelnek a jubileumi programban. Sza­konyi; Albérlet és Philo- dendton-jában (ma este 18.50- kor a Kossuth-adón hangzik el). Tahi Tóth László, Tóth Judit, a minap elhunyt Rajz János, Ráday Imre Máthé Er­zsi, Pártos Erzsi, Kiss Manyi, Báró Anna és Basilides Zol­tán kapott lehetőséget egy-egy kitűnő alakításra. Csurka Sár­keféje a groteszk, ám mégis annyira szerethető, sajnálható kisember drámája Garas De­zsőnek és Váradi Hédinek adott nagyszerű jellemformá­ló lehetőséget. Kertész Ákos és utak-ját vasárnap délután, 17.12-kor hallhatjuk a harma­dik műsorban. Ízelítőül — és kíváncsiságébresztőként áll­jon itt a névsor a szereposz­tásból: Madaras József, Kállai Ferenc, Schubert Éva, Sinko- vits Imre és Ajtay Andor játsszák a főbb szerepeket. LAPSZEMLE. Néhány perc csupán reggelente a Jó reggelt lapszemléje, mégis mennyi mindent - tudhat meg belőle a korán kelő. A készítő, a haj­nali lapok, hajnali átolvasá­sakor a számukra és feltétele­zésük szerint a hallgatók-olva- sók számára legérdekesebb in­formációkat nyújtó riporto­kat, jegyzeteket cikkeket emelik ki, idézve belőle és késztetve elolvasásukra. Ennek köszönhetően a hét elején bizonyosan sokan el­olvasták azt az írást, melyben dr. Raft Miklós, a Tanácsi Hivatal elnökhelyettese fejtet­te ki a véleményét Muhi köz­ség lakosainak sajátos tilta­kozásáról az ellen, hogy egy távoli község társközségeként kell létezniük, noha ők mind­annyian a hozzájuk közelebb eső faluval kívánnának szö­vetségre lépni, s mindezt a helyi vezetők rosszul értelme­zett presztízsféltéséből. Hiszem, hogy ezután velem együtt sokan olyanok is meg­vették a lapot, akik egyéb­ként nem azt olvassák. B. H. sem nézhették, így azután semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy zsúfolásig telt Szentendrén a Theátrum néző­tere. A 3ö0 tagú szovjet kultu­rális küldöttség 100 résztvevő­je ugyanis ott lepett a pódium­ra szerdán este. A szerencsé­sebbek ülve, mások állva, né- hányan az ablakokból kite­kintve végignézhették és tap­solhatták a fergeteges progra­mot. S, hogy mi minden fér egyet­len órába? Nem kevés. Strauss Kék Vuna-keringójével nyitot­ta a műsort a minszki Csarov- nyici — V arázslónók — együt­tese. Talpig teher es lila mii­ben a szentendrei ódon házak hangulatához legjobban illő tánccal örvendeztette meg a húsz fiatal lány a publikumot. Egzotikus ritmusok, egzoti­kus dallamok, egzotikus tán­cok. Mindez Dagesztánból, a hegyek országából, ahol 33 nép 33 nyelven beszél, s ahogy a műsorközlő, Sunyovszky Szil­via, a Madách Színház művé­sze mondja — hogy egymással is szót értsenek, oroszul érint­keznek. Pergő dobok, furahan­gú fuvolák, hatalmas ugrások, fergeteges tempóban egyszerre négyen forognak térden a deszkákon, s vagy húszán lép­nek balettcsizmában — láb­ujjhegyen. A Szovjetunió Ál­lami-díjas Lezginka együttese rászolgál a vastapsra. Próbáltak már önök a bicikli hátsó kerekén egyensúlyozni, vagy forgó kormányú kerék­párral hátrafelé körbe-körbe haladni? Két moszkvai mű­vésznek Elena és Nyikolaj Be- louszov kerékpáros akroba­táknak mindez nem gond, s búcsúzóul két-két lábbal a bicikli egy-egy pedálján állva még a tiszteletkört is megte­szik. Azután ha nem is túlzottan nehéz, mindenesetre szórakoz­tató látvány, amint egy sovány férfi, nem létező 100 kilós súly­zót próbál kiszakítani. Elsőre persze nem sikerül. Bár a súlyzó nincs ott, látszik a mozdulatokon minden. Másod­szorra sem megy könnyen, UJ POLITIKAI KÖNYVEK Országok, népek Három olyan könyvre hívom fel az olvasó figyelmét, amely a napokban jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A maga nemében mindegyik érdekes olvasmányos, s egyben betekintést enged olyan or­szágok, népek életébe, amelyekről eddig nagyon keveset hallottunk, tudtunk. A köteteket éppen az fűzi egybe, hogy a. népek szenvedéseiről, felszabadító harcaikról, kibontakozó új életükről szólnak. ANGOLA KORSZAKAI Apáti Sándor: Angola: múlt, je­len, jövő című könyvében ennek a nagymúltú országnak az életét hoz­za közelebb a magyar olvasóhoz. Valóban eddig nagyon keveset tu­dunk Angoláról, s különösen isme­retlenek voltak előttünk az angolai felszabadító háború előzményei, ma­ga a harc, amely végül is meghozta gyümölcsét: megteremtődött a sza­bad, független Angolai Népi Köz­társaság. Addig azonban hosszú volt az út. A szerző ismerteti Angola földraj­zi viszonyait, népességét, törzsi, nemzeti, nemzetiségi kérdéseit, tör­ténelme fejlődésést. Megrajzolja a gyarmatosítás előtti időszakot, ami­kor még ez a nép is szabadon élhe­tett. Majd a portugál gyarmatosító korszakot vázolja, benne az angolai ellenállási mozgalom megerősödését, az MPLA megalakulását, a forra­dalmi harc kezdetét, s végül győzel­mét. Ezután rátér az Angolai Népi Köztársaság társadalmi-politikai vi­szonyainak ismertetésére. Hangoz­tatja, hogy Angola hetedik szabad évében jár, de nem kétséges, hogy végérvényesen és visszavonhatatla­nul elindult a társadalmi fejlődés út­ján: a szocialista rendszer építése mellett foglalt állást, s továbbra is jelentős szerepet vállalt a gyarmato­sítás utolsó maradványainak felszá­molásában. Annál inkább is érdekes ez a könyv, mert a többi között azt vizs­gálja, hogy milyen sajátos viszonyok között épül a szocializmus ebben az országban. Fejlődése sokban hason­lít a mi felszabadulás utáni első éveink fejlődésére, persze a viszo­nyok azonban mások. Minden ro- konszenvet megérdemel az a tiszte­letre méltó küzdelem, ami Angolá­ban folyik, hogy megteremtsék eb­ben a nagy és jobb sorsra érdemes országban a szocialista társadalmat, amely biztosítja az emberek jobb megélhetését és felemelkedését. A KRÉTAI FUTÁR Egy görög pásztor, hazafi vissza­emlékezése ez a kötet, egy olyan emberé, aki bátorságból, emberség­ből kitűnőre vizsgázott. Jorgosz Pszikhundakisz mondja el élmé­nyeit, amelyet abban a harcban, szer­zett, amit fegyvertársaival együtt vívott a megszálló német fasiszták­kal szemben. Az autodidakta szerző a krétai hegyek között nőtt fel. békésen élt társaival együtt, legeltette nyáját, de amikor 1941-ben német ejtőer­nyős invázió özönlötte el a szigetet, fegyvert fogott és mindvégig har­colt a betolakodókkal szemben, s kitűnő kapcsolatokat épített ki a szigeten harcoló angol egységekkel. A könyv a bizonyíték rá, hogy ab­ban az időben Európa egyik legsi­keresebb ellenállási mozgalma bon­takozott ki Krétán, amelynek cse­lekvő részese volt Jorgosz Pszikhun­dakisz is. Elesett társainak állít örök emléket, de angol baj társaira is meleg szívvel emlékezik a kötet lapjain. A könyvet angolra egy olyan író fordította, aki maga is részt vett a krétai ellenállásban, jól ismerte a szerzőt, s aki az ő rábeszélésére ve­tette papírra igen hangulatos, ízes nyelven az ellenállási eposzt. Az angol fordító írta az előszót is, amelyben a könyv születésének a körülményeit rajzolta meg. Az an­gol szöveg alapján készült a ma­gyar fordítás, amely jól szolgálja a második világháborús visszaemléke­zések céljait: megismertetni a bor­zalmakat, hogy soha többé vissza ne térhessenek. A SZAÜDI KAPCSOLATOK Makai György könyve azért érde­mel figyelmet, mert a közel-keleti ország szinte mindennap szerepel a híradásiban, de vajmi keveset tu­dunk róla. Pedig ennek az ország­nak is igen véres és küzdelmes tör­ténelme van. Sokáig volt az impe­rialista cselszövések, politikai sakk­játszmák színtere. Beduin törzsek és vallási-mozgalmi csoportok vetél­kedtek itt egymással évszázadokon át, míg a nagyhatalmak kegyetlenül kihasználták ennek a hatalmas te­rületnek a népcsoportjait egymás el­len. A szerző megrajzolja a honalapító szaúdiak életét, harcait, az ország megszületésének körülményeit, majd azt a küzdelmet, amelyet a külön­böző hatalmi csoportok egymás el­len vívtak egészen napjainkig» Szaúd-Arábia ma önálló ország, de az amerikai imperialistáknak na­gyon elkötelezettje, lényegében egy feudális rendszer, amelynek kimerít­hetetlen olajkincs van a birtokában. Ezért is tölt be jelentős szerepet a Közel-Keleten. Érdemes megismer­kedni közelebbről is ezzel az or­szággal. Gáli Sándor annyira nem, hogy mikor vég­re a kilók a magasba lendül­nek, a művésznek — Alek- szander Zseronszkijnak, a moszkvai Pantomim Színház Lenin-díjas vezetőjének — meg kell törölnie kiizzadt hom­lokát. Fél kézzel. És nem fur­csa: a súly csak akkor billen meg a feje fölött, mikor már tapsol a közönség!... Azután újabb műsorszámok: ismét varázsolnak a Varázsló­nők. ezúttal cigánytáncokat, Zseronszkij is megküzd a kép­zeletbeli zongora billentyűivel, fedelével,, a dagesztániak lába alatt megint döngenek a desz­kák ... S a csattanó: 13—14 éves kislányok, még pionírok mind­annyian, a grúziai Mziuri — Napos — esztrádegyüttes tag­jai. Felnőtt módra bánnak a hangszerekkel, s esztrádzenei műsorukon az orosz mellett szerepel angol, spanyol dal is. Ki gondolná az iskolás lányok­ról. hogy ügyességükből, ener­giájukból jut elegendő egy per­gő dobszólóhoz, egy hosszú tromibitaszólóhoz is. S a vörös nyakkendősök zenéjével zárul a műsor: igazi finale grande, bevonulnak az együttesek, s kipirul az ifjú művészek arca, a közönség tenyere... Vasvári G. Pál Cigánytánc. Bemutatja a Csarov- nyici tánckar Még pionír a dobos, a Mziuri gr gyermek esztrádzenekar tagja Bozsán Péter felvételei GÁLAMŰSOR SZENTENDRÉN Fergeteges program, vastapssal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom