Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

frvV Mír.iff •ffí/r 1981. JŰLIUS 22., SZERDA Dabasi beszélgetés / A fejlődő községben Már működik a járási SZTK-rendelőintézet Szemmel láthatóan gyarapo­dik Dabas. Bővül a kereske­delmi hálózata, új iskola is épült az elmúlt években, eme­letes házak magasodnak a központban, az 5-ös út mellett pedig máris népszerű a mos­tanában átadott motel. Dabas fejlődése az idén sem veszít lendületéből. A tervekről és az eddigi eredményekről kap­tunk tájékoztatást Pétiké Já- nosnétól, a nagyközség tanács­elnökétől. Jönnek a betegek — Valóban, idén is igye!^ szünk lehetőségeinkhez mér­ten mindent megtenni azért, hogy kényelmesebb, korsze­rűbb legyen a lakosok élete. Régi igény volt például az or­vosi ellátás javítása. Most vé­gére értünk az elmúlt évek egyik legjelentősebb beruhá­zásának, a járási SZTK-ren­delőintézet építésének. Az egészségügyi intézmény elké­szültével összehasonlíthatatla­nul jobb lesz a dabasiak, de a környékbeliek orvosi ellátása. Az építkezés költségei, a be­rendezések elérték a 36 millió forintot. — Igyekszünk enyhíteni a helybeliek lakásgondjait is. Idén nyolcvanhat OTP-lakás épül. Ebből a tanács visszavá­sárol negyvenkettőt. Huszonkét ilyen tanácsi értékesítésű ott­hont már át is adtunk, a töb­bibe is beköltözhetnek a lakók a második félévben. Ezeknek az emeletes házaknak a kivi­telezője a Ceglédi Építőipari Vállalat. Ikerlakások — Bár más jellegű építke­zés, mégis sok gondot old meg Dabason. A tervek sze­rint novemberben átadunk két szolgálati ikerlakást. Olyan szakemberek kapják majd azt, akikre szükség van a nagy­községben. — Amint már a Pest megyei Hírlap is hírül adta, elkészült Jó ütemben haladnak a lakás- , „ építkezések Bozsán Péter felvételei a motel. Eleinte sokan két­kedve tekintettek rá, gondol­ván: valóban kifizetődő-e, s egyáltalán szükség van-e er­re? A gyakorlat adta még a választ. A motel szobái több­nyire foglaltak, az éttermek­ben, a búiban is nagy a for­galom. Társadalmi segítséggel — Idén el kell látnunk ki­sebb felújítási munkákat is. így például meg kell javíta­nunk a gimnáziumunk tető- szerkezetét. Nagyon be kell osztani a pénzt, ebben az év­ben 57 millió forintot fordít­hatunk fejlesztésekre. — Szerencsére a lakosság évek óta sok támogatást ad a tanácsnak. Társadalmi mun­kában, hétvégeken segíti az építkezéseket. Ezt igazolja, hogy tavaly 15 millió forintot tett ki a helybeliek felajánlott munkája. V. F. Szemez a tanácstag Hat éve itt semmi sem volt! — Miki bá’, Miki bá’ — siet felénk a túlsó oldalról egy fiatal férfi —, szombatra ho­zom a kis kanalast, már meg­beszéltem a főnökkel! Tetszik tudni — fordul felém magya- rázóan a fiatalember, Szotkó Elek —, muszáj itt a másik oldalon is kivájni a vízelve­zető árkot, különben tönkre­megy az utunk. A Károlyi Mihály utca kö­zepén állunk, a déli napsü­tésben szinte szikrázik lábunk alatt a fehér murva és Tóth Miklós kiszínesedő arccal, büszkén, mint szobrász a művére, mutat maga elé. Értelmes munkával — Látja, ezt a hatszáz mé­ter hosszú, hat méter széles úttestet. Teljesen magunk, sa­ját erőnkből csináltuk, és mi­lyen lelkesedéssel! Nagyon büszke vagyok a körzetemre. Tóth Miklós, ha nem is tősgyökeres törökbálinti, de nagyon régóta, 1952 óta él a községben és mint maga mondta, első számú inspirá­lója a falu iránti szeretete, az készteti arra, hogy mindig mindenütt ott legyen, ahol a közért tenni kell. Az OMÜV (Orvosi Műszer- és Vasipari Szövetkezet) lakatosa, 1951. óta párttag. — Azt hiszem, a legszebb munkám ez az utca! Hat éve itt még semmi sem volt, csu­pán parlagterület, a falu szé­le. Azóta látja, két utca nyílt, lassan felépül az utolsó csalá­di ház is. Tavaly aztán gon­doltunk egy nagyot: megépít­jük magunknak a járdát és az utat is. Elvégre mi élünk itt, nem mindegy, hogy ten­gelyig járunk-e a sárban. — Gondolom, ez anyagi ál­dozatot is jelentett, nemcsak munkát? — Természetesen. Nem volt erre egy vasa sem a tanács­nak. — És mindenki vállalta? — Hadd mondják magának valamit. Az emberek nem kö­zömbösek, szívesen áldoznak, ha tudják, miért. Csak őszin­tén meg kell magyarázni a dol­got. Emlékszem, egyik sza­bad szombatomon reggeltől késő estig jártam a családo­kat, és mondtam az érveimet, a tényeket: hogy az ország pénze nem végtelen; hogy hiába szeretnénk, építsen utat, járdát a község, ha nincs miből. Mi viszont, ha összefogunk meg tudjuk csi­nálni. Egy nap alatt verbu­válódott a csapat. — Mekkora összeggel kel­lett családonként hozzájárul-1 ni? — Szépen kikalkuláltunk i mindent, anyagot, munkát és kijött 1200 forint házanként. De máshonnét is jött segítség. Négyen az utcából a Sasad Tsz-ben dolgoznak, például Szotkó Ede is — fordul a fiatalember felé Tóth Miklós mosolyogva —, egyébként ő volt az egyik leglelkesebb se­gítőm. Onnét kaptunk gépe­ket, az alaphoz szükséges zúzott követ pedig ingyen el­hozhattuk a megszüntetett vasúti pállyáról. Micsoda lát­vány volt az a szombat reg­gel, amikor nekifogtunk a munkának! Felsorakoztak a gépek, s mellettük az embe­rek, mindenki vidáman, dolog­ra készen. Előszót ki kellett mélyíteni, elegyengetni az utat, majd a zúzott követ 30 centi­méter vastagságban elterítet­tük, nehéz hengerrel lepré­seltük. Ennek a tetejérp ke­rült aztán — ezt pénzért vet­tük — a murvaréteg, amit szintén lehengereltünk. Csináljuk mi, Miki bá'! — Mennyi idő alatt készül­tek el? — Azt hiszem, rekordot döntöttünk. Három egymás utáni szombatunkba került az építés. De nincs ám megállás! Itt a jobb oldalon, látja, már a járda is kész, most jön a második oldal, a Sallay utca is szilárd burkolatot kapott, éppen a járdákat betonozza ki-ki maga előtt. Tóth Miklóst hiába próbá­lom időnként félbeszakítani és önmagáról faggatni, mindig vissza-visszakanyarodik kis közösségéhez, terveikhez, az eddigi eredményeikhez. — Meglátja, pár év múlva ez lesz Törökbálint legszebb része! Én már három szilva­facsemetét kiültettem a házam elé, itt mellettem meg a szomszéd tujákat. Tavaly pe­dig, tudja, mit csináltunk? A Károlyi Mihály utca végénél egy jó ötven-hatvan méteres szabad sáv, az M7-es útra nyúlik ki. Ez olyan senki föld­je, csupasz 'gazterület volt. Nem hagyott nyugodni. Gye­rekek, mondtam, tenni kéne valamit! Fákat telepíteni, az szép is lenne, a zajt, port is felfogná az útról. Csináljuk mi, Miki bá’, csak szervezd meg, ez volt a válasz. Be­mentem a tanácsra, előad­tam a szándékunkat. Semmi akadálya, mondták, ha a mun­kát megszervezem, de előbb föl kell mérni a területet; ho­Karbatox a takarmányban Amitől a sertés hízik Három év alatt 25 dekával csökkent az egy kiló sertés­hús előállítására felhasznált takarmányabrak mennyisége, és további megtakarítást ér­hetnek el a nagyüzemi állat­telepeken az új, úgynevezett • • Férfiaknak munkalehetőséget FELVESZÜNK kínálunk kompresszor­új üzemrészünkben. Három műszak, 40 órás munkahét. Munkásszállítás saját autóbusszal, jelenleg Örkényből IX w £m w a W ax w I és Táborfalváról. Munkásszálló van, Más környékből Is, ^ 50 km-es körzetben, legalább öt személy esetén napi háromszori étkezésről vállaljuk a szállítást. Kereseti lehetőség: 6000—8000 Ft, gondoskodunk. a teljesítménytől függően. Jelentkezni lehet: a SB hunoalu KŐBÁNYÁI Húsipari Hizlaló Vállalat munkaerő-gazdálkodásán könnyűfémmű kecskeméti gyáregység Budapest, Nagytétény, Kecskemét, Matkói út, 6001 Pf. 125. 836. utca, 1780 Telefon: 11-742. gyan, mit és hány fát ültes­sünk. Szóltak egy erdésznek, az irányította a munkát, a ta­nácstól ingyen kaptuk a cse­metéket. Egy péntek délután teherautó állt meg a házam előtt, ezer csemetefát raktak le. Másnap pedig mindnyájan, ásókkal a vállunkon kivonul­tunk. Vasárnap estére az ezer fa bent állt a földben: egy sor juharfa, egy sor hárs, egy sor zöld sövény. Nincs itt titok — Mi a -titka, hogy így meg tudja mozdítani az embere­ket? — Nincs itt titok! Egy van! A tanácstagnak mennie kell, állandóan mennie az embe­rekhez, beszélni velük, és nem azt várni, hogy ők keressék fel. — Marad-e mindezek után Tóth Miklósnak, a magánem­bernek, valami kis szabad ideje? — Egy kevés azért mindig, akkor a kiskertemben szösz- mötölök. Sőt. Mostanában azon forgatom az eszemet, hogy ta­lán horgásznom kellene, öreg koromra hadd legyen nekem is valami hobbim. Ugye, így ötven táján erre is kell már gondolni... S. H. Rendszerekben Megújuló juhászatok Az elmúlt öt évben ország­szerte valósággal megújult a juhtenyésztés, és a VI. ötéves terv időszakában is várhatóan ez lesz a legdinamikusabban fejlődő állattenyésztési ágazat. Az előirányzat szerint az anyajuhállomány negyedével gyarapodik, a juhhústermelés csaknem felével, a gyapjúkí­nálat pedig ötödével növek­szik, és nagyobb arányban lát­nak hozzá a gazdaságok a juh- tej feldolgozásához,is. A termelők áltdt kedvezően fogadott központi termeléspo­litikai intézkedések, valamint. a kedvezőbb világpiaci ár nyomán a mezőgazdasági üze­mek ismét szívesen foglalkoz­nak a juhtenyésztéssel. A me­zőgazdaság más ágazataihoz hasonlóan a juhtartásban is sorra alakulnak a termelési rendszerek, amelyek a leg­korszerűbb tartási, takarmá­nyozási technológiákat ter­jesztik el. Már öt rendszer működik, hozzájuk száz juh- tartással foglalkozó gazdaság csatlakozott. 1985-ig előrelát­hatóan az anyajuhállomány­nak mintegy negyedét rend­szerekben tartják majd. A megfelelő nagyságú állomány kialakításával ugyanis egy he­lyett évente másfélre növelhe­tő az egy anyára jutó átlagos bárányszaporulat. hozamfokozó szerek alkalma­zásával. A MÉM által fel- használásra engedélyezett ké­szítményekkel az idén már mintegy négymillió sertést ne­velnek föl, javítva a sertés­tenyésztés-tartás gazdaságos­ságát. Külföldön már korábban alkalmazták a hozamfokozó szereket, hazánkban átfogó el­lenőrzések, vizsgálatok után engedélyezték az emberi egészségre teljesen ártalmat­lan anyagok bevezetését. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban állítják elő a Karbatox nevű készítményt, amely egyebek között fehérjé­ből, valamint szénláncú ve- gyületekből áll. Egymagában nem árusítják, a Gabona Tröszt vállalatainál keverik hozzá a tudományos kísérle­tek alapján összeállított tá­pokhoz. A Karbatoxot a 30— 60 kilogramm közötti serté­sekkel etetik, egészen kis mennyiségben. Amint az el­múlt évi átfogó kísérletekkel megállapították: a fiatal álla­tok 10 százalékkal jobban híz­nak tőle és kevesebb szemes takarmánnyal, abrakkal is be­érik. A Karbatox némileg ugyan drágítja a takarmányt, mindent egybevetve azonban alkalmazása feltétlenül gazda­ságos. A kistermelők a tá­pokhoz keverve juthatnak hozzá ehhez az anyaghoz a takarmányboltokban. Noteszlapok hét közben ' VENDÉG. Tizennyolc éves volt, amikor elszaladt. Előbb csak Európa túlsó végébe, majd át az óceánon. Kalandvágy, semmi más, mondja, mikor most, negyed­századdal később, a motivációkról kérdezem. Kalandban nem is volt hiány, katona lett, bejárta (nem éppen jó­szántából) a sereggel a fél világot. Leszerelt, segéd lett egy kis üzemben, hajtott, kulizott, most már önálló; apró péksége egy New York melletti, még apróbb város­kában családi vállalkozás. Hazalátogatott feleségestül, gyerekestül, járjuk az országot. Szentendrén, a múzeumok után a lakótelepek ejtik bámulatba, hiába mondom, kötekedőn: szürkék, egyformák, leint: gyorsan, olcsón lehet építkezni. Át Vácra, szidom az itt-ott gödrös utat, csodálkozik: — Azt hiszed, odaát mindenhol sztráda van? Barangolunk Pesten, az aszfalton is fáradhatatlan. Kirakatokat nézünk, fényképez: — Így talán elhiszik, hogy itt vettem az öltönyömet. A Libegő pénztárának ablakán tábla: ebédszünet. Nem látok a méregtől: va­sárnap, idegeforgalmi főszezonban, ebédszünet? Ráadá­sul az élelmes legények, akik a mozgószékeket kezelik, felültetnek bárkit, aki hajlandó diszkréten az ő zsebük­be dugni a viteldíjat. Vendégem úgy tesz, mintha nem venne észre semmit, azután, hogy már utazunk végre lefelé, megnyugtat: — Hidd el, tudom, nem ez a jel­lemző. És lelkesedik és örül mindennek, nem a kibic vagy a gazdag rokon leereszkedő fölényével, hanem őszintén. Már küldené ide valamennyi ismerősét odaátról, hogy látva lássák a csinos lányokat, a világváros forgalmát, az autók tömegét, és mikor — okulva az előbbi helyre- igazításoktól, immár csendben — megjegyzem, drágák a műszaki cuccok, megint leint: — Tudod-e, a jövedel­memből mennyi megy el adóba és élelemre? Jó volna többször vendéget, ilyen vendéget kalauzol­ni. Nemcsak nekem, hanem másoknak is. Az ő szemük, fülük, tudatuk — hacsak nem eleve elfogultra hangolt — olyan új képet alkot rólunk, mely nekünk magunk­nak, ha nem is teljesen új, mindenesétre: más. A való­ban nagy dolgok mellett méretüknek megfelelően, apró­ságnak értékelnek olyan mizériákat, melyeket mi, éppen fordítva, hajlamosak vagyunk óriásira dagasztani, hogy árnyékukban szinte eltűnjenek a — mik is? Hadd ne le­gyek érzelgős. Mindennapjaink, az elmúlt huszonöt vagy harminchat évünk igaz értékei. CUKRÁSZDA. Én csak egy fagylaltot akartaim, két csöpp gombócot. Azután szégyellem magam, mit akarok, piti kis alak, közel a hőgutához. Állok és nézek, nem tudván betelni a látvánnyal. A híres érdi cukrászda ajtajából hosszú sor kanya­rog. Bent szinte nem győzik a forgalmat. Fagylalthegye­ket mérnek nyolc-tíz forintokért. Tíz szelet oroszkrém- torta, meg fél kiló édes aprósütemény, a diósból, öt somlói galuska, becsomagolva. Tizenkét rigójancsi, húsz kókuszos gombóc. És százasok, ötszázasok cserélnek gaz­dát. És újra, meg újra: bőröndnyi fehér csomagok ide, bankók tömege oda. Mit kilók fölöslege, mit az egész­séges táplálkozásról szóló intelem, mit ürülő pénztárca: még húsz franciakrémest, meg egy tucatot az indiá- nerből. És érzem, erőm elhagy, már bent állok a sorban, szájamban összefolyt a nyál, mohón figyelem a pultot, el ne vigyék előlem azt a néhány csokitortát. És hiába, hogy tegnap két új nadrágot kellett vennem ijesztően megnövekedett méreteimre, már mondom is: ebből ké­rek, meg abból, no meg egy fagylaltot, nem két csöpp gombócot, hanem nagy kehelybe, ötöt. Tessék, mennyi? Ez az utolsó százasom, mindegy, vesszen, utánam az özönvíz — vagy a gyomorrontás. Egyébként: az érdi sütemények, fagylaltok — csodá­latosak. . Andai György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom