Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-22 / 170. szám
Beruházási forintok Sietség hozhat kárt, nyereséget Szervezés, átállás előtt • • Ötnapos munkahét a postán Gazdálkodjunk okosabban hétköznapjainkkal A költő gyakran kölcsön vett szavaival élve, bár némileg átalakítva azokat, bízvást állíthatjuk, beruházni csak pontosan, szépen lenne érdemes. Ügy tűnik azonban, könnyebb a csillagoknak pontosan, szépen menniük az égen, mint általában, minden beruházásnál elérni a pontos, jó minőségű, tehát szép munkát. Tegyünk hangsúlyossá az ismétléssel: általában, minden beruházásnál. Most fele-fele Példáink, tényeink, tapasztalataink ugyanis gyarapodó mennyiségben vannak arra, miként lehet ilyen módon beruházni, hiszen — a legutóbbi három esztendőt mérlegre helyezve — csökkent a megyében a határidőn túl átadott termelői, kommunális fejlesztések száma. Míg a hetvenes évek elején minden három beruházásból kettőnél késedelem és költségtúllépés keletkezett, napjainkra a felefele arány a jellemző. Ami változásként örvendetes, eredményként még kevés. Főként most. amikor az egész hatodik ötéves tervre jellemzően visz- szafogottabb — de: nem csekély! — a fejlesztések mértéke. Nem csekély, ugyanis öt esztendő alatt összesen 102Ö— 1040 milliárd forint költhető el beruházási célokra, s ebből az ipar részesedése 355— 370 miliárd, a mezőgazdaságé 128—135 milliárd forint. Idén, az év első felében a teljes beruházási kiadások nem érték el a tavalyi, hasonló időszakét, ezen belül azonban a vállalati, szövetkezeti döntési körben megvalósuló fejlesztésekre többet adtak ki, mint az előző esztendő első felében, önmagában nem az a gond, hogy az így kiáramló forintok mennyisége valamivel nagyobb a tervezettnél — sőt, az állami hatás- körű beruházások tetemes csökkenése későbbi feszültségek forrása lehet —, töprengésre okot adónak azt tartjuk, vajon a beruházói, kivitelezői szervezet eszközellátottságban, fölkészültségben képes-e zavar nélkül igazodni a megváltozott feladatokhoz, avagy a töretlennek látszó fejlesztési kedv rövidesen a gondokat szaporítja lassú munkával, átszervezésekkel, be nem tartott határidőkkel és költségekkel? Sietség hozhat kárt és nyereséget, figyelmeztet dolgaink kétélűségére á népi bölcsesség, azaz nem okvetlen a léptek ritmusa, hanem hogyanja dönti el, melyik vár ránk a kettő közül. Amíg a hetvenes évek közepén vállalati, szövetkezeti döntési hatáskörben a megyében a teljes beruházási kiadásoknak a felét folyósították, ez az arány a legutóbbi két esztendőben 60— 65 százalékra módosult. A hatodik ötéves tervben ez a részesedés tovább növekszik, azaz a pénz nagyobb része ezen a területen kerül föl- használásra, tehát a gondosság óhajtása is itt a nyomatékosabb. Emellett szól, hogy ez állami nagyberuházásoknál 1978 óta lényegesen javult a kivitelezési fegyelem, már nem számít meghökkentő ritkaságnak egy-egy létesítmény határidőre, vagy annál is korábban történő átadása, az eredetileg meghatározott költségkeretek betartása. Amihez persze, az is hozzájárult, hogy az ötödik ötéves tervben negyvenkilenc nagyberuházás készült el, s mindössze tizennyolc építését kezdték meg. Nem számítanak ma már fehér hollónak az olyan fejlesztések, mint például a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyárában az alkatrészgyártás bővítése, az Építőanyagipari Szövetkezet épületkerámia-üzeme Szentendrén, illetve mészkőbányája és mészüzeme Piliscsabán, a Kö- zépdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság árvédelmi töltésének erősítése Makádon, amelyek az eredeti határidőre, s a tervezett költségeken belül maradva készültek el. Nem számítanak fehér hollónak, ám általánosan jellemzőnek sem tarthatjuk ezeket, hanem inkább bizonyítékoknak arra, hogy így is lehet, ha a sietség megalapozott, ha körültekintően s mégis gyorsan lépnek azok, akik a fejlesztésben határoztak, illetve a döntést megvalósítják. Rendkívüli súly A legutóbbi esztendőkben a megyében a teljes beruházási kiadásoknak az egyharmadát mondhatta magáénak az ipar, s e részesedés súlyát akkor érzékelhetjük^ igazán, ha hozzátesszük: az építőipar, a szállítás és hírközlés, a vízgazdálkodás, a kereskedelem fejlesztési kiadásai együttesen tesznek ki annyit, mint amenyit az ipar költött...! így mérlegelve már érthetővé válik, miért rendkívüli az ipari beruházások fontossága, népgazdasági szerepköre, határideje, költsége. t Évek óta a vegyipar és a gépipar jussa a mezőny vezetése az ipari fejlesztések forintjainak elköltésekor — tízszer annyi jutott ide, mint például a könnyűiparra —, s mi tagadás, a nehéziparba sorolt területeken már nem kell lámpással keresni a példásan előkészített, lebonyolított beruházásokat, a határidőket, az eredeti költségeket tiszteletben tartó fejlesztési eredményeket. Tapasztalataink országossá tágítják az Állami Fejlesztési Bank vizsgálatait, amik szerint a pontosan szervezett előkészítésnek, a jól egyeztetett kivitelezésnek gyorsan mérhetővé válik a haszna. A többleteredményt hozó beruházások ugyanis azok sorából kerülnek ki kivétel nélkül, amelyeknél már az előkésztés is gyors, de ugyanakkor alapos volt. Elkerülhetetlen azonban hivatkoznunk egy másik elemzésre is, ezt az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium együttesen hajtotta végre. Egyebek között a szakemberek kiderítették: a már működő termelőberuházásoknál az úgynevezett kapcsolódó technológia — az anyagmozgatás, a csomagolás, a raktározás stb. — színvonala alacsonyabb, mint a termelőberendezéseké. Aminek következtében a megnyerhető előnyök egy része elvész! A Indulás nélkül nincs megérkezés. Ezt a mondást a MAHART Miskolc nevű toló-vontató motorosának fedélzetén hallottam az indulás előtti percekben, bár azt hiszem, a néhai Nelson admirálistól származik. A motoros ezúttal Dunaújvárosból indult, hogy árukkal megrakott uszályokat vigyen a tengereket járó magyar hajóknak, aztán terméket cserélve, vasérccel és foszfáttal megrakott bárkákat hozzon haza. Amolyan ingajárat ez a Dunán. Egy úton kísérhettem el a hajót. Csaknem 3640 kilométeres, vízúton. Startra készen Az indulás napján illik korán reggel jelentkezni a fedélzeten, bár a start csak délután volt esedékes, de mit lehet tudni. Dél felé. amikor összeállt a tolatmány — az uszályokat a hajó orra elé erősítve vittük —, és a fedélzeten is minden rendben volt, Beke Gábor parancsnok és Tollas József kapitány irányítása mellett indultunk útnak. Az 1200 lóerős hajó két motorja óránként kétszáz liter gázolajat fogyaszt. amiért aztán 15 kilométert produkál völgymenetben, vagyis a víz folyásával megegyező irányban. Több százezer forint értékű áru és mentség a miértre úgy hangzik: örültünk, hogy a termelő- berendezésekre jutott pénz. Ebben a mentegetőzésben, magyarázkodásban sok az igazság. A hatodik ötéves tervre vonatkozóan vállalatok tekintélyes csoportjánál — így a Forte Fotokémiai Iparnál a versenyképesség megtartásához elengedhetetlen rekonstrukcióhoz, a Csepel Autógyárban az új autóbuszcsalád gyártására való átálláshoz — ma még tisztázatlan a nép- gazdaságilag szükségszerű fejlesztések forrása, fedezete. Tisztázatlan azonban az is, hasonló rendeltetésű két beruházásnál miért mutatkozik a kivitelezésben tizenkilenc hónapnyi különbség, ahogy arra is választ kellene találni: a megegyező szerkezetű, légköbméterű ipari csarnokok fölállításához az egyik helyen miért elegendő tizenhat hónap, a másikon viszont miért telik el harmincegy, sőt, negyvennégy?! Nem automatikusan Hosszabb időszakból leszűrt tapasztalat, hogy a beruházási pénzforrások növekedése vagy csökkenése nincs semmiféle automatikus hatással a koncentráció javulására vagy romlására. A több vagy a kevesebb pénzt egyaránt képesek a kivitelezők — és megbízóik, a beruházók! — jól és rosszul elkölteni, tehát öreg hiba lenne arra számítani, a lehetőségek szűkebbé válása a fejlesztések meggyorsítását minden más cselekedet nélkül is elérhetővé teszi. Bármenynyire kézenfekvő is, le kell írnunk: nem az az eredmény, hogy hol, mennyit költenek el, hanem a befektetések hozta haszon tömege, termelődésének ideje, gyarapodásának ritmusa. Ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet a fejlesztési forintok sorsa, mert szemben a korábbiakkal, most valóban az a döntő: mennyit kamatoznak, mennyi idő alatt. S ha jól kamatoznak, ha rövid idő alatt, akkor az sem baj, ha a célszerű vállalati beruházások nem betű szerint követik az előzetesen papírra írtakat, a korábban eltervezetteket. a ki tudja mit tartogató út az orrunk előtt. A végcél a szovjetunióbeli Reni kikötő. A jól felkészített motorok egyenletes tempóban — szerencsére a vízállás is jó — dolgoznak. így a tervezett időben érünk a hazai szakasz utolsó állomására, Mohácsra. Stoppos a fedélzeten Rövid, de alapos vizsgálat következik. Csupán az én útlevelemet tartogatja a határőr kicsit tovább a kezében. No, nem mintha, valami nem lett volna rendben vele. csak nem mindennapos dolog egy stoppos a kék színű hajós okmányok mellett. Már világos van, amikor átlépünk, vagy inkább átúszunk Jugoszláviába. Megállás nélkül haladtunk, hiszen Egyre gyakoribb téma napjainkban az ötnapos munkahétre való átállás. A posta például a maga széleskörű szolgáltató tevékenységével mikánt tudja megvalósítani az ötnapos munkahetet, anélkül, hogy ez a lakosság számára zavart, kényelmetlenséget, egyszóval minőségromlást okozna. Tartva a színvonalat? Szathmári Géza, a Budapestvidéki Postaigazgatóság igazgatója válaszol kérdéseinkre. — Jelen pillanatban minden kerületben van szombaton is nyitva tartó postahivatal. Viszont rendkívül körültekintően kell megszerveznünk az átállás egész menetét. — Történtek már ez irányba lépések? — Az 1013/1981. (IV. 27.) számú minisztertanácsi határozat alapján a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium irányelveket adott ki. Ennek szellemében fogtunk a tervezet kidolgozásához. — Melyek ezek az általános elvek? — Először is, csak megfelelő előkészítés után szabad áttérni az új munkarendre. A szolgáltatások színvonala nem romolhat. A dolgozók jövedelme sem csökkenhet. Az egyéb szervekkel (Nemzeti Bank, OTP, Belkereskedelmi Minisztérium stb.) a kapcsolattartást ezután is folyamatosan biztosítani, s a tervet a megyei tanácsokkal koordinálni keik — Mikorra várható az elképzelések realizálása? — Már összeállítottuk a programtervjavaslatot, a bizalmi csoportok segítségével augusztusban a dolgozók elé terjesztjük megvitatásra, véleményezésire, s ha minden szinten elfogadhatónak bizonyul, úgy január elsejétől a posta teljes létszámmal áttérhet az ötnapos munkahétaz a cél, hogy minél előbb rendeltetési helyére érjen az áru. A vén folyó e táján talán azért is szebb nekem, mert még sohasem láttam. Éppen ezért szinte ■ lecövekeltem a kormányállásnál. Ez érdekes szerkezet. Egy hidraulikus berendezés mindig olyan magasra emeli, hogy a kormányosnak, aki talán a legfontosabb ember a hajón, mindig a lehető legjobb kilátást biztosítsa, ök — ketten vannak — megszabott időben váltják egymást, közben a másik pihen, alszik. Változó térkép Hegedűs Antal első kormányos: — Harmincharmadik éve járom a Dunát kormányosként. Jól ismerem minden hullámát. zátonyát, mégsem lehet — Az előzetes elképzelések szerint konkrétan mit tartalmaz az új munkarend? — A posta sajátos szolgáltató jellege miatt nálunk nem lehet megvalósítani azt, hogy minden dolgozónak minden szombat-vasárnapja szabad legyen. A heti pihenőnapot és a többlet szabadnapot .ugyan egybefüggően kell kiadni, de ez eshet vasárnap-hétfőre is, sőt, néhány területen két egymást követő hétköznapra is. De havonta egy alkalommal biztosítani kell, hogy a szombat, vasárnap legyen a pihenésé. Vidéken bezárnak — Hol adódnak alapvető nehézségek? — A községekben. Itt ugyanis nagyon kicsi a létszám, így a csökkentett munkaidőt csak radikális módon tudjuk megoldani. vagyis egységesen valamennyi községben a posta- hivatal szombaton és vasárnap zárva lesz. — Ezt sérelmezni fogják a községekben élők, nem? — Több ofyan intézkedést tervezünk, amivel, reméljük, ellensúlyozni tudjuk a hátrányosnak tűnő helyzetet. — Éspedig? — Szombatonként meghatározott időpontban gépkocsik járják- majd a községek űz-' létéit, így biztosítjuk a zsákos befizetést. Természetesen ez többletköltséget fog jelenteni a postának. A távirat-, távbeszélőszolgálat színvonalának megőrzése, sőt javítása érdekében növelni kívánjuk a nyilvános távhívásra is alkalmas segélykérő telefonok számát. Azonkívül ezeken a készülékeken fontos táviratok feladására is lesz mód a jövőben. Ahol pedig lehetőség van, egységes távbeszélő-hálózatot fogunk kialakítani, mint például Veresegyházon, ahová Erdőkertes és Szada előfizetői kapcsolódnak majd. Ez azt jelenti, hogy részükre is biztosított les.z az éjjelnappali folyamatos távbeszélő-szolgáltatás, mivel .Veresegyházon állandó (szombat, vasárnap is, éjjel-nappal) nagyvonalúskodni. Ez a ’csendes. szelíd óriás állandóan változik. Hol itt. hol ott bukkan elő egy addig nem lévő zátony. Gyakran megesik, hogy visz- szaúton már egészen más a térkép. Az ember az idők folyamán hozzászokik, hogy három-négy órákat aludjon csak a legkülönbözőbb napszakokban. Éjszaka meg itt a radar, bár tiszta, holdvilágos éjszakán még szabad szemmel is elhajózik az ember. A látásom még nem szorul pihenésre, de a test annál inkább. Az a legnagyobb baj. hogy nem tudják megoldani a központban a pihenőidőt. Sokszor egyik útról a másikra száll át az ember. Kevesen maradtunk, pedig magam is betanítottam vagy húsz-harminc tanulót. Jó, ha most kettő van közülük. Igaz, a felelősség is nagy. Elég egy óvatlan mozdulat, és a tolatmány el is húzza a hajót. Ahogy mondani szoktuk, kiesünk a partra. És ez a nagy hajtásban könnyen megeshet. Ha nincs leváltó, menni kell. A hajó nem állhat. Vigyázz, jövünk! Délután elértük az apatini hajlatokat. Nekem élmény a táj. de most kezdem érezni, mennyire igaza van a kormányosnak ... Egyik kanyarból ki, a másikba be. Szinte végig dudaszóval közlekedünk, hogy az esetleg szembejövőket tájékoztassuk: vigyázz, jövünk! Látó János nyitva tartó postahivatal üzemel. A hírlap- és táviratkézbesítés eddigi rendjében a községekben sem lesz semmi változás, marad a jelenlegi vasárnapi rend szerint. Egyébként hadd jegyezzem meg, felmérést készítettünk és az eredmény még számunkra is meglepő volt. A községekben szinte elenyésző a szambatan vagy vasárnap érkező táviratok száma. A létszám marad Talán, némi kényelmetlen^ ség ott jelentkezik, hogy hét végén dísztáviratot nem lehet majd feladni a községekben. Bár ez sem egészen így van! A postának ugyanis régóta van az úgynevezett H-jed- zésű dísztávirat-felvevő szolgáltatása. Ezt városokban is aiig-alig veszik igénybe, nem. is igen tudnak errőL — Mit jelent ez? — Akár négy-öt nappal a bizonyos esemény előtt feladható a dísztávirat, amit csak a" megjelölt pontos időben továbbítunk a címzettnek. — Igényel-e az új rendre való áttérés munkaerőtöbbletet? — Igényelne. — Miért a feltételes mód? — Mert mindez, amiről beszélünk, tulajdonképpen még csak tervezet, nem a jóváhagyott program. — Hol kellene létszámot bővíteni? — A távbeszélő központokban. feltétlenül, például Cegléden, Vácott, Gödöllőn, Nagy- kátán, Monoron és Gyömrőn. — Hány új postai dolgozóra lenne szükség a megyében? — Tizennyolcra. » — Anyagi kihatásai lesznek-e az átállásnak? — Igen. Méghozzá nagyon is jelentős pénzösszegről van szó, amit a postának kell kigazdálkodnia. — Nem gondoltak arra, hogy csak később térnek át az új munkarendre? — Nem. A munkaerőhelyzetünk nem a legrózsásabb. A bérek alacsonyak nálunk, ez nem titok. Így ha a lehetőséget nem ragadjuk meg és a munkafeltételeken nem javítunk — dolgozóink már nagyon várják a kétnapos pihenőt! — még tovább rontjuk a helyzetünket. Minden nehézség, minden anyagi erőfeszítés ellenére vállaljuk és amilyen hamar csak lehet, bevezetjük a rövidített munkahetet. Új rendhez szokni — Az előzetes tervek szerint ön úgy véli: a postai szolgáltatások színvonala nem fog még jobban visszaesni? — Nem. A közületek pénz- befizetése, az életbevágóan fontos táviratok eljuttatása, a telefonszolgáltatás biztosított. Ami pedig ezen túl lehet? Hadd fűzzek a beszélgetésünkhöz befejezésül, minit magánember, egyetlen gondolatot. Néha az az érzésem, a magyar ember egy kicsit el van kényeztetve. Hány külföldi városban jártam, ahol még a boltok is zárva voltak szombaton! Tanuljuk meg mi is, hogy a szombat és vasárnap a pihenésé. Ne akkor akarjuk ügyes-bajos dolgainkat elintézni, ne akkor akarjunk a következő hétre mindent bevásárolni. Gazdálkodjunk okosabban hétköznapjainkkal és akkor a megnövekedett szabad idő valóban a pihenésé, a kikapcsolódásé, a családé lesz mindenkinek. S. Horváth I^ára Mészáros Ottó re. Négy országon át a tengerig (1.) Indulás a Szovjetunió felé A Miskolc nevű hajó a Dunán i t i
