Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1981. JÜLIUS 21., KEDD IVI Az alkohol rabjai A titoktartás is kötelezi őket Számuk a duplájára emelkedett Tisztelt Szerkesztőség! A mai napon a déli órákban a férjem elment a mono- ri rendőrkapitányságra. Panasszal fordult az ott lévő rendőralhadnagyhoz, kérte, hogy legyen szíves kijönni, mert már három hete kibírhatatlanul viselkedik fiunk. Nagyon iszik és valósággal rettegésben tartja a családot. A férjemet, az apját tettlegesen bántalmazta, a mai napon a feleségét is. A rendőrségen azt a választ kaptuk, hogy ők ilyen dolgokba nem avatkoznak bele, forduljunk a bírósághoz, vagy a járási egészségügyi osztályhoz. Megnyugodhatunk, most már bátran randalírozhat a fiunk. Én beteg vagyok, leszázalékolt, a férjem is beteg, a fiunk pedig huszonhat éves, erős, egészséges, két kicsi gyermek apja. Kérem, legyenek segítségünkre. Hová forduljunk? Tisztelettel: név, pontos cím. * Közjáték a monori járásbíróság folyosóján. Fiatalasz- szony zokog, kezét ijedt kisgyerek szorongatja. — Bíró úr, augusztus vége még messze van, nagyon kérem, hozzák előbbre a tárgyalásunkat! — Asszonyom, így is a legrövidebb várakozási időt adtuk. A kollégák szabadságon vannak, képtelenek vagyunk az önök ügyét hamarabb tárgyalni. — És addig? Én már annyi mindent elviseltem, nem biom tovább! Meggyilkol az ".teán, részegen megöl, megférte! ★ Idill, a monori járási ren- 'előintézet előtt: a hőségben vörös arcú férfi fekszik a betonjárda szélén, karjai széttárva. Megáll egy kismama, rémülten. Jön egy micisapkás középkorú férfi is, nézi a hangtalanul, moccanatlanul fekvő testet. Arra siet éppen a gyermekgyógyász is, asszisztensnőjével. Ébresztgetni próbálják. — Uram! Valami baj van? A vérágas szem kinyílik. — Mi van? Mit akarnak? Semmi bajom! A bámészkodók legyintenek: ez is részeg. ★ Palkovits Károlyné, járási védőnő, a járási hivatal egészségügyi osztályának munkatársa: — Az alkoholos ügyek egy része valóban hozzánk kerül, de nem közvetlenül. Akiknek arra alapos okuk van — a feleségek, családtagok, szomszédok —, a nagyközségi tanács szakigazgatási szervénél mondhatják el panaszukat, jelenthetik be azt az igényüket, hogy a családjukban, környezetükben élő alkoholista kényszerelvonó kezelését kívánják. — E panaszt követi a környezettanulmány, amelyet a körzeti nővér készít, majd az ideggyógyász dönt, valóban alkoholista-e az illető. Ha igen, osztályunk intézkedik a gyógykezelés végrehajtásáról. Nem rövid út. S nem is járható könnyen. Mert bár az esetek többségében teljesen nyilvánvaló, hogy az alkoholista apa, férj — ritkább esetben a feleség —, alaposan veszélyezteti környezetét, súlyos erkölcsi és anyagi károkat is okozva a családnak, mégis kérdéses, hivatalos papírra kerülhet-e mindez? Beengedi-e az ittas kikérdezendő egyáltalán a körzeti nővért, akinek őt is meg kell hallgatnia? S ha netán igen, hajlandó-e az idézésre az ideggyógyászhoz indulni? Aláveti-e magát az elvonó kezelésnek, mire nagynehezen sor kerül rá? S lesz-e annak tartós eredménye? Kérdések, amelyekre felzaklatott családok várják a választ. ★ Fehér Károlyné, a1 monori nagyközségi közös tanács szociális főelőadója: — Alkoholos ügyeink száma az idén az elmúlt évihez képest duplájára emelkedett! Határozathozatali jogunk nincs, eszközeink azonban vannak a segítségadásra. Meghallgatjuk a panaszt, felkérjük a körzeti nővért a környezettanulmány elkészítésére, munkahelyi véleményt kérünk. — Az ügyek vége többnyire az, hogy a tőlünk továbbított kérelmekről igazolódik: nagy szükség van az alkohol- elvonÓ~"kvelésre. Akik ugyanis hozzánk fordulnak, azok türelmük végső határán, a kétségbeesés szélén állnak. Jó lenne, -ha korábban találkoznánk a bejelentésekkel, hiszen az már az altkohoilizálók első nekifutásánál kiderül: agresszív, veszélyes-e az illető? — A családtagok azonban többnyire várnak, reménykednek, hogy külső beavatkozás nélkül történik változás. Pedig a kritikus, végső ponton sincs lehetőségünk a szokottnál gyorsabb intézkedésre, az utat végig kell járni. Ugyanis azok is állampolgárok, akik isznak, emberi jogaikat nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Joguk van hozzá, hogy elmondják véleményüket, hogy orvos lássa őket — s ez időbe telik. Minket is kötelez a titoktartás, nem mondjuk el, ki a bejelentő, de kérjük: korábban, időben jöjjenek! K. Zs. egy kilenchónapos baba halála Jó vizet ad a vezeték Ásott kútból: tilos Hat hónap a mérlegen Kevesebben - jobb munkával Fontos beruházások a vegyi gyáregységben Ezen a héten már valamennyi gazdasági egységben elkészül az első hat hónap mérlege. A számviteli szakemberek az utolsó műveleteket végzik az irodákban, s a hét végéig megküldik a főkönyvi kivonatokat a felsőbb szervekhez. Általában kedvezőek a félévi mérlegeredI mények valamennyi járásbeli üzemben, így a PEV- DI gyömrői vegyi gyáregységében is. Amint Bozsér Gézától, a gyáregység igazgatójától megtudtuk, az első félévben 122 millió forint árbevételt könyvelhettek el, ez csak tízmillióval több a tavalyi év hasonló időszakához képest. . örvendetesen dinamikusan fejlődött a tőkés export, ennek értéke huszonhárommillió forint volt. Legnagyobb vásárlópartnereink Ausztria, az NSZK, Svédország, Finnország és Jugoszlávia. Széles kapcsolatok Hazai kapcsolataik is egyre szélesednek, a BUDA- LAKK, és a BUDACOLOR vásárol tőlük a legtöbb gyantát. Az első hat hónapban műgyantából és fenyőgyantából is 600—600 tonnát gyártottak, ezzel kielégítették az igényeket. A különféle lakkokból 150 tonna került ki az autöklávokból. A gyáregység egyik fontos feladatot ellátó részlege az szinterező üzem. Ott különféle alkatrészeket vonnak be műanyaggal, ellátják a termékek korrózióvédelmét. Kialakult széles kapcsolatuk van az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárral. Ök készítik valamennyi autóbusz kapaszkodórendszerét, s azok műanyaggal való bevonását. A vásárlók elégedettek a gyömrői termékek minőségével. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy valamennyi — az üzemből kikerülő termékből mintát vesznek, s alapos laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá. Enélkül elképzelhetetlen lenne, hogy a gyantafélék eljussanak az igényes külföldi vásárlókhoz. Az elmúlt esztendőkben jelentős beruházási programba kezdtek a gyömrői vegyi gyáregységben. Tavalyelőtt készült el — huszonötmillió forintért — a hatalmas üzemcsarnok, amelyben a szinterező gépet helyezték el. Ezt a nagy teljesítményű masinát Angliából vásárolták, ma már teljes kapacitással működik, nagymértékben köny- nyítve az ott dolgozó asszonyok munkáját. Tavaly új helyre költözött a tmk-mű- hely, helyén korszerű irodaépületet, szociális helyiségeket, és egy minden igényt kielégítő ebédlőt alakítottak ki. Nagy karbantartás A gyáregység igazgatójától megtudtuk azt is, hogy a beruházási program ebben az esztendőben is folytatódik. Vásárolnak és üzembe állítanak egy nyugatnémet gyártmányú szemcseszóró gépet, valamint egy dBtomata cső- darabolót, ez utóbbit Olaszországból szerezték be. A gépek beszerelését és üzembe állítását a gyáregység karbantartó részlegének dolgozói vállalták. Ugyancsak terveik között szerepel egy svéd zsírtalanító berendezés vásárlása, ezt a már előbb említett üzemcsarnokban állítják fel. Ehhez azonban területre volt szükségük. Megvásárolták a csarnok melletti tanácsi bérlakást, amelyet szanálnak majd és így lehetőség nyílik a csarnok bővítésére. (Természetesen az ott lakó három családot kártalanították, a Bimbó utcában egy társasházat építettek részükre. Az ÉSZKV hamarosan befejezi a lakások építését, s a lakók augusztusban beköltözhetnek új otthonukba.) Ugyancsak üzembe állították az úgynevezett ioncserélő berendezést, amely biztosítja a lágy vizet, a termékek előállításához. Ismeretes, hogy az Ikarus ebben az esztendőben a tervezettnél kétezer autóbusszal kevesebbet gyárt. Ezért némileg csökkent az igényük a Gyomron készülő kapaszkodórendszerekből is. Jelenleg piackutatásokat folytatnak, hogy a szabad kapacitást ki tudják használni. Ezekben a napokban csak részleges termelés folyik a gyáregységben. Hozzáfogtak^ ugyanis a szokásos évi nagykarbantartáshoz. A hét végétől azonban már teljes üzemben dolgoznak majd ismét, hogy teljesítsék a reájuk háruló nagyobb feladatokat. Újabb béremelés Az esztendő élején négy százalékkal emelték átlagosan a béreket, a jó félévi eredmények nyomán jülius elsejétől újabb háromszázalékos emelésre került sor. Ez természetesen jó hangulatot teremtett a gyáregység kétszáznál is nagyobb kollektívája körében, akik ígérték, hogy a második félévben is teljesítik a kiszabott feladatokat, a nagyobb célkitűzéseket. Gér József Az a! a gát kemencéből Friss, ropogós kenyér Köztudomású, hogy ilyenkor nyáron a nagy hőség miatt az egyik legnehezebb a pékek munkája. Az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat monori üzemében megkönnyíti a dolgozik munkáját a lengyei gyártmányú alagútkemence, amelyben 4 kenyér és péksütemény sül. A képen: Púpos Mária leszedi a kemence szállítószalagjáról a ropogósra sült kenyeret Barcza Zsolt felvétele Tizenkét méter magasban Gyorsan jár az ács szekercéje Kevesen vannak, de jól dolgoznak Az elmúlt héten a kerepes- ircsai kórház gyermekosztá- yán elhunyt egy kilenchó- íapos monori kisfiú, Feigl Sándor. A szomorú eset a monori szülőket szinte a kétségbeesésbe sodorta, villámgyorsan terjedt ugyanis a hír; a kicsit vízbetegség miatt kellett kórházba szállítani, pedig a vizet számára is a közmű kifolyós kútjából hordták. — Életveszélyes hát-e a monori közmű vize? — kérdezték szerkesztőségünkben is a hét végén a rémült szülőik. Akkor még nem tudtunk választ adni, csupán bíztunk benne, hogy ez rémhírnek bizonyul. A gyerek halálhírét követően azonnal megindult az ellenőrzés gépezete. A védőnők, s a járási KÖJÁL munkatársai munkához láttak, hogy kiderítsék, hogyan történhetett a fertőzés, melynek gyanújával a kilenchónapos baba kórházba került. Valóban a közmű vizét fogyasztotta-e? Helyszíni ellenőrzések, telexek követték egymást. A közmű legutóbbi vizsgálatakor a nitráttartalom nulla volt, érthetetlennek és lehetet- .ennek tűnt az eset. Időközben megérkeztek a boncolás adatai Is, amelyek megerősítették: a víz nem hibás. A gyermek halálát akut mellékvese-elégtelenség okozta. A kórház ügyeletes gyermekgyógyásza az első diagnózis alapján azonnal megkezdte az alkalmazott szokásos terápiát, a később kialakuló tünetegyüttes azonban akut mellékvese-elégtelenség gyanúját vetette fel. Mindent megpróbáltak, segíteni azonban nem lehetett. Dr. Bihari Ágnes, a járási KÖJÁL főorvosa hangsúlyozza: a közmű vize ártalmatlan, az esettel kapcsolatban elterjedt hírek vaklármának bizonyultak, de nem árt újra és újra elmondani: vigyázzunk a vízzel! Nem a közmű vizével, azt ugyanis rendszeresen ellenőrzik, ám a szülők jó né- hánya — annak ellenére, hogy tudomásul veszi, aláírja, csakis a közkifolyóból ad vizet gyermekének — nem mindig tartja be ezt a szabályt. Minden évben előfordul egy-két eset, hogy fulladozó gyermekkel siet a mentő a kórházba. Ásott kútból, szomszédból, innen-onnan szerzett vízzel készítik ételét, itatják, s közben legyintenek: nekünk sem lett még bajunk tőle! A gyereknek azonban lehet. Háromhónapos koráig egyenesen életveszélyes számára a nitrá- tos víz, amelyen a forralás sem segít, de a szákirodalom három éven aluli megbetegedését is jelzi. Ez a sajnálatos eset — bár a víz vétlen benne — legyen ■mégis figyelmeztető. K. Zs. Túl a Tiszán faragnak az ácsok, mondja a közkedvelt magyar csárdás. Csakhogy az idők múltán a szövegen is változtatni kellene, mert a régi szekercék helyett, a fafaragás fizikai erőfejtésétől a mestert megkímélő fűrészgép adja meg a gerenda, szarufa végső formáját. De nemcsak az ácsmunka lett így könnyebb. «« Ma hiába küldenek el a mamák lányukat egy kötény forgácsért, csók ide, csók oda, nem kapnának. No nem azért, mintha az ácsok fukarabbak lennének, hanem azért, mert forgács nélkül kerül többször a helyére a tető, meg aztán ki tüzel ma már forgáccsal? A szakértelem azonban a régi, ha nem jobban kell ismerni a mai ácsnak a szakma fortélyait? Mert igaz, hogy a régi sárgerendát is szelemen gerendának keresztelte a szakma nyelvezete, meg a régi faszegek. csapolások helyett esztergált átmenő vascsavarok tartják össze a tetőszerkezetet, azért a hozzáértés a meghatározó. A főváros környéki községekben, településekben az urbanizáció hatására az utóbbi két évtizedben 'soha nem tapasztalt ütemben fellendült a családiház-építés. Nem azért, mintha ez olcsóbb lenne a vállalati, tanácsi értékesítési családi otthonoknál. Sőt! Csakhogy a szolgáltató ipar, kisiparkapacitás olykor nem elegendő a lakossági igények kielégítésére. Vecsésen például az ácsokból is igen kevés az építőipari szakember, aki pedig becsülettel végzi munkáját, s a keze alól kikerülő tetők minőségére sincs panasz, azok nem győzik az igények kielégítését. Gerencsér Péter is közéjük tartozik. Az egyik alföldi településről került Vecsésre, s most éppen a Sárosi utca elején ácsolja egy családi ház tetőzetét, két segítőtársával. — Ilyenkor nyári időszakban kora hajnaltól késő estig hétköznap- és ünnepnap dolgozunk, mégis kevés. Nincs utánpótlása a szakmának. Nem mondom, ilyen kánikulában tíz-tizenöt méter magasan rajz szerinti méretpontosságot kihozni nem éppen könnyű dolog. Minden lépésünkre vigyáznunk kell, könnyen elvész az egyensúly, ezért az itallal is csínyján kell bánnunk. De nálunk inkább a jó hideg szóda, a kóla a kapós. — Teljesen átalakult a régi építkezési mód. A betonkoszorúk, az erre lecsavarozott szelemenek, beépített padlásterek váltak általánossá. A régi bár- dok, nagyolok, simítók, a falra akasztva találhatók a műhelyekben. Valamikor az ácsnak nagy becsülete volt a faluban. A nép ajkán megőrzött, ácsokról, szóló hiedelmek egyike, másika még ma is él. Gerencsér Péter is elmesél egyet: — Még tanulókoromban mesélték az idős ácsok, hogy egyiküknek a szóbeszéd szerin volt valami táltosi tehetség,. Egyszer, ahogy az egyik tetőn lécezett, arra ment egy parádés kocsis a jószágigazgatóval. Az ács fogadott társaival, hogy megállítja a lovakat, s mikor azok a ház elé értek, egy marék forgácsot szórt a lábukhoz. Ettől az állatok se előre, se. hátra nem mozdultak. A parádéskocsis felszólt az ácshoz: Mester uram, engedjen tovább! Az ács szabadkozott: Ő nem tehet semmit. Erre a kocsis elővett az abrakos tarisznyából egy szeget és egy kalapácsot, s a kocsirúd végébe verte. Mikor a szeget a rúd végéhez illesztette, csak annyit mondott, maga akarta, s ráütött a szög fejére. Erre az ács holtan zuhant le a tetőről. «« — Ma persze inkább a munkára koncentrálunk ilyen men- de-mondák helyett — nevet Gerencsér Péter. A köztiszteletben álló mester elmondja még, hogy az egész nyaruk be van programozva. Beszélgetésünk közben is szaporán jár a szekerce, amit még az idő sem tudott száműzni az ácsok szer számai közül. Orosz Károly ISSN 0133—3651 (Monori Hírlap)
