Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
1981. JÚLIUS 19., VASÁRNAP "kMűop Az idő döntő tényező Repülőgéppel gyorsabb Elérkezett a MÉM repülőgépes szolgálatának csúcsszezonja, ezekben a napokban 110 helikopter és repülőgép permetezi a mezőgazdasági nagyüzemek egybefüggő zöldségeseit, gyümölcsöseit, a cukorrépatáblákat és a történelmi borvidékek szőlőit. A légi növényvédelem meglehetősen költséges, mégis megéri a gazdaságoknak, nemcsak azért, mert a repülő naponta átlagban 30 hagyományos földi permetezőgép munkáját végzi el, hanem elsősorban a gyorsaság miatt. Az idő ugyanis a korszerű növényvédelemben döntő tényező. Fokozott veszély esetén, például a szürke penész jelentkezésekor az elhárítási munkával 1000 hektáros táblán két-három nap alatt elkészül a repülőgép. Ugyanez a hagyományos permetezőkkel egy hétnél tovább tart. Sok mezőgazdasági üzem repülőgépet vagy helikoptert vásárolt, és társulást alapítottak a jobb' gépkihasználásra. Jelenleg nyolc ilyen társulás működik, a többi között Egerben, Boglárlellén és Tokajban. Jelenleg Somogy és Zala megyében takarítják be a repcét a repülőgépes kezelés nyomán. A növényvédő szerek mindinkább drágulnak, ezért a szolgálat olyan új megoldásokat keres, amelyekkel csökkenthetik a költségeket. Egyik lehetőség a repülőgépes fényképezés. Egy-egy nagyobb tábláról készült légi felvételről színképelemzéssel megállapítható, hogy a tábla melyik része fertőzött. Később csak ezt a területet vegyszerezik. Számítások szerint a növényvédelem költségeinek 60—70 százalékát megtakaríthatják ezzel a módszerrel. Hűtőpultok kínálata Először idegenkedtünk tőle, aztán megszoktuk, most meg már a választék hiányáról beszélünk, az újabb és újabb termékeket sürgetjük. Mindez nem más, mint a mirelit, a mélyhűtött zöldség, gyümölcs, kész-, félkészétel. Az a termék, amely oly sok munkától kíméli meg a háziasszonyt, csökkentve a második műszak megannyi terhét. A dunakesziek a már kedvelt szamóca és málnakrém- családot habosított krémekkel bővítik, ugyancsak természetes alapanyagokból. A vegyes gyümölcskrém is a termékskálát szélesíti az idei esztendőtől. Nemcsak a dunakesziek rukkolnak ki újdonságokkal. Az iparág kínálata között ott van az olaszos pizza, a lecsós frikadella, a gyümölcstorta, az édes és sajtos linzerek, valamint a mamák nagy örömére, s a gyerekek nagy bánatára a ßöskaszösz. G. M. Paprikaszüret Lacházán Próbálja a kertészek derekát Az óriás paprikákkal gyorsan telnek a vödrök, szépen meghálálta a gondos művelést a kiskunlacházi szántóföld. Bozsán Péter képriportja Nemzeti kincsünk. Ha porrá őrölve, jó csípősre ízesíti ételeinket, akkor becsüljük igazán. De elképzelhetetlen nélküle a konyhák slágere, a jó fűszeres lecsó, szalonnához, zsíros kenyérhez szívesen ka- rikázzá a nehéz munka szüneteiben az arató éppúgy, miként rakoncátlan csemeténk. Amikor tél végén, tavasz elején megjelennek az első primőrök, felszisszenünk az árak láttán ... Szerencsére néhány hét, s a szántóföldeken is beérik a végehossza nincs paprikatáblák sárga, vagy éppen haragoszöld termése. A kiskunlacházi Petőfi Tsz- ben az elmúlt hét elején kezdődött meg 'a paprikaszüret. Eddig mintegy húsz mázsát szedtek csak úgy bemelegítésképpen, hiszen az igazi nagyüzem, a hónap második felében várható. Az eddigi termést a TÁSZI EGE (egyszerű gazdasági egyesülés) vásárolta meg a lacházi gazdaságtól. A munka dandárjáig még van idő arra, hogy alaposan felkészüljenek a 30 hektár étkezési paprika betakarítására. Élnek is ezzel a lehetőséggel. Kecskemétről, a Gépipari és Műszaki Főiskoláról a hét végén érkezett 80 diák, akik nemcsak az 55 hektáros kajszi ültetvényen szorgoskodhatnak majd, hanem a derekuk te' herbíróképességét is kipróbálhatják a paprikaföldön. Asze dés után a szántóföld szélén osztályozzák majd a termést, s aztán indulhatnak az autók a lacházi határ kincsével a pia cokra, vagy a viszonteladókhoz ... Kilenc város — kilenc ifjúsága Mások szemében látni önmagád Olyan ez, mintha filmet látnék. Ülünk a kastélypinceklubban, a Batthyányak mára kollégiummá-múzeummá nemesedett egykori rezidenciáján, énekelünk. A négytagú gitárzenekar versenyt játszik a discóval, a bentiek szemében övék a győzelem. S ha egy pillanatra is abbahagyják a zenét, megszólal a kórus, vááá- gyomegynőutááán, éneklik ka- rikírozva az operettbetétet, nagy derültség közepette, így követelve újra meg újra az Avanti poppolót és Cseh Tamást. A lánnyal egy széken osztozunk, a zenészek berety- tyóújfaluból jöttek, jobbomon fehérgyarmatiak, szemben a pultnál föltűnik az érdi titkár. Az Őrség kapujában Kilenc város — kilenc ifjúsága. Az ötlet, mondják, a vásáros- naményieké. Szűcs Gyula városi-járási KISZ-titkár elhárítja a dicséretet:, „Nem olyan nagy kitaláció ez, hisz kézenfekvő volt a dolog: adott kilenc város, amelyik egyazon napon kapott városi rangjával közös sorsot vállalt. Még akkor is, ha más gyökerű településekről van szó, még ha eltérő is a múlt, sőt különbözők is a jelen gondjai, mi kilencen egy feladatot kaptunk: város építését. És ezt a munkát sikerre csak úgy vihetjük, ha megismerjük egymást." Harmadik éve ismerkedik egymással a kilenc város ifjúsága — névsorban: Barcs, Berettyóújfalu, Celldömölk, Érd, Fehérgyarmat, Körmend, Lenti, Paks, Vásárosnamény —, az ötletszerző naményiek és Lenti után most Körmenden. Az „őrség kapujában", ahol — így mondja Németh Lajos, a helyi kórház igazgatója — három nemzet mellett, negyedik a magyar,* s ,:a járásbéliek határaikat így számítják: nyugaton Ausztria, délen Jugoszlávia, keleten: Magyarország ... Négy nemzet istápolója a kórház is: régi épületét és ma könyvtárnak használt kápolnáját a környékét birtokló Batthyányak építették 1833-ban. 1910-ben kapott helyet újabb nyolcvan ágy, majd a múlt év szeptemberében átadott új szárnnyal 167-re egészült ki befogadóképessége. A kórház dolgozóinak 60 százaléka 30 éven aluli! Ezt már dr. Ceglédi Ferenc sebészorvos mondja, saját maga példájával igazolva Körmend ifjú városának ritka lehetőségeit: „Az egyetemről kerültem ide, pályázat útján, rögtön a sebészetre, úgyhogy A körmendi kórház új épülete A szerző felvétele közben lakást is kaptam. Nem volt min sokat töprengnem és a főváros sem hiányzik: őspesti létemre beleszerettem az őrségbe, a tájba, az itteni emberekbe. Hazajöttem.” Érdi szemmel Ceglédi doktor — a kórház KISZ-alapszervezetének titkára — Szentgyörgyvölgyi Ibolya asszisztenssel — az alapszervezet szervező titkárával — az érdiek patrónusa három napon át. A találkozó kezdetén esett apró kis félreértés — tudniillik, hogy kórházbeliek lévén kórházbelieket vártak, s hitetlenkedve hallgatják, hogy a főváros melletti friss városban legföljebb álom a kórház — valahogy tisztázódik, hogy aztán kövesse a többi. Kérdéseink botladozása, például. Mert amikor érdi szemmel ’kérdezünk rá á városok út-jár- da-víz-csatorna gondjára, egy a válasz: a várossá válással ez mind együttjárt. S újabb hitetlenkedés fogadja az összevetést, miszerint a nyolcezer lakosú Vásárosnaménynek — írd és mondd — tíz óvodája van, míg a negyvenötezret számláló Érdnek egyetlen eggyel több csupán... Nem fenékig tejföl Ahogy vizsgálgatjuk egymást, úgy tanulmányozzuk mások gondját is. A paksiakét, például, ahol — szinte érdi vonás! — a sokfelől összeverődött, más igényű, beállítottsáÓvatosan, féltő gonddal kell szüretelni kedvelt fűszernövényünket. S ez a kis odafigyelés kettős haszonnal ;'ár: a szebb paprikáért többet kap a gazdaság, s szívesebben vásárolják a háziasszonyok is a piacon A vonatra Szentmárton- ban szállt fel. Leült ismerőse mellé, s máris ömlött belőle a szó: ■Az azúr színű Földközitenger ugyancsak messze esik gyerekkorom nyári paradicsomától, a sárszínű Tápió partjától, mégis elegendő volt egyetlen pillanat, hogy a rekkenő hőségben, X—2 ezer kilométert, s majd’ harminc évet hátrahagyva, újra ott találjam magamat. Ahogy a dél-franciaországi csöndes kis üdülőfalu, Saint Marie strandján a naptól-víztől részeg emberi forgatagot, a nők új divatnak hódoló öltözetlenségét, dacosan, kihívóan vagy éppen ősi természetességgel hordozott csupasz keblüket bámultam, egyszer csak ott volt, a mélyből rámtört az a régi-régi nyári délelőtt. Tizenkétéves, sovány, nyakigláb csitri voltam. Már hetek óta gyötörtem jó anyámat, hogy nekem fürdőruha kell, igazi nagylányos, elegem van a bugyo- gókból! Mit értettem én abból a gondból, nyomorból, ami akkor, pár évv.el a háború után mindenkinek, így szüleimnek is — a négv gyerekkel — kijutott. Kell a fürdőruha és kész! Szegény Fürdőruha anyám végül is beadta a derekát és egy féltve őrzött, alig használt lepedőjét áldozta fel. Csodálatos fürdő- ruhakölteményt varrt belőle. Órákig billegtem a tükör előtt, teljesen meg voltam elégedve magammal, sőt még azt is elképzelhető, nek tartottam, hogy ebben a szerelésben akár tizenhat éves férfiakat is meghódíthatok — mire azonnal a szomszéd fiú jutott az eszembe, s enyhén elpirultam. Végre elérkezett a nagy nap. Az idő remek volt, kánikula, sütött a nap és én mehettem, mit mehettem(!) rohantam ki a folyóhoz. Már az egész ismerős gyerekcsapat a vízben nyüzs- gött. Félszemmel gyorsan sorra vettem a társaságot, vajon ott találom-e O-t is? Ült a parton, igazi, férfias fennsőbbséggel bámult a világba. Lerángattam magamról a ruhát, majd diadalittasan elvonultam előtte és mint valódi nagylányhoz illik, méltóságteljesen beleereszkedtem a folyóba. De, ami ezután történt, kérem, az komoly tragédia volt. Igen! Hosszú ideig nem is tudtam elfelejteni. Ahogy ugyanis — megelégelve az úszást, izgatottan a gondolattól, hogy ismét elvonulok előtte igéző fürdőruhámban — kiemelkedtem a vízből, büszkén végignéztem magamon, s elsötétült körülöttem minden. Meztelen voltam! Átlátszó hártyapapírként tapadt rám az az átkozott lepedő. Megsemmisültem. És akkor ostorcsapásként vihogás. óriási kamaszvihogás vágott végig a bőrömön, röhögéstől zengett az egész világ. Ma sem tudom, hogy jutottam ki a partra, hogyan öltöztem fel, mint rohantam haza bőgve, nyüszítve. A fürdőruha költemény szertefoszlott. Szegény anyám egy ősrégi, már sárguló, durva lenvászon- darabból fabrikált nekem másikat. Ez lötyögött rajtam, vastag volt, esetlen. Gyűlöltem. A Saint Marie-i strandon nyüzsgött a tömeg, fedetlen keblű nők vonultak a parton, bódultán a paradicsomi léttől. Bámultam őket. Hát igen. Tempora mutantur ... Az idők változnak. S. Horváth Klára gú, hirtelen földuzzadt, heterogén embertömeg okoz gondot. Medve Erzsébet is Hajdú-Bi- harból való, polgári. A VER- TESZ műszerészeként harmadik éve dolgozik az atomerőműnél. „Mi tagadás, nem repestek szüleim az örömtől, amikor elindultam. Dehát, magam választottam a szakmát, szeretem is az elektromos munkát és azt mondtam magamban: még ezt a nehézséget is vállalni kell. Pedig mások is mondogatták: miért nem hagyod abba, nem sokkal több a fizetés, hogy megérné a távollétet. De hát annyi a jövőmenő, a könnyű keresetet, kevés munkát néző ember Pakson. Sok az elmenő is: látják, hogy nem fenékig tejföl ez su élei, a kereset se sokkal több, a munkából meg ugyancsak kijut, hát továbbállnak. De ha mindenki továbbmenne, ki fejezné be a munkát?” Magyar Endre, a fehérgyarmati városi-járási KISZ-tit- kár a foglalkoztatottságot említi: nagyobb helyi vállalat, üzem, szövetkezet híján a város nyolcezer és a járás negyvenezer lakosának nagy része másutt keres munkát. „Messze földre járnak embereink dolgozni: a többség 20—Í0 kilométeres körzetben talál munkát, de akad olyan is, aki Pesten. A mi sürgető dolgunk ez: olyan munkahelyeket kialakítani, ami otthon tartja, nekünk őrzi meg az embereket.” A körmendi Tóthné Molnár, Rozália, a városi művelődési ház munkatársa, az őrség sorsát panaszolja: errefelé is a városokba húzódnak a népek. Pedig legyen bár olyan csodálatos a vidék, mint ez az őrvidéki táj, csak az emberekkel teljes. Ezért indult mozgalom az utóbbi években, s a Moldova György szervezte Őrség Baráti Köre munkássága nyomán ma mind többen, még távoli vidékek lakói is részt kérnek Őrség múltjának őrzéséből, vállalják az együttélést, együtt gondolkodást á szerek' lakóival. Tisztelet érte Tóthnét egyébként jó hallani, ízes, vasi szaváért, szülőföldszer etetéért. Irigylem is az őrségbelieket ezért a ragaszkodásért. ahogy tisztelet jár a celldömölkieknek azért a büszkeségért, amivel vasutasmúltjukat vállalják, a vá- sárosnaményieknek az igyekezetükért, amivel meg akarják mutatni magukat a világnak. A berettyóúj falubelieket azért a heves tiltakozásért jegyéz- tem meg jól magamnak, amivel a kérdést: nem jutott-e most eszükbe, város lévén, nevükből törölni a falu szót? — fogadták. Körmendről meg most már a gólyák jutnak eszembe majd mindig: kilencven gólyacsalád él a városban. Ha új ház épül kémény nélkül, vasból állítanak a fészeknek vázat. Most is meséli Illés Imre tanácselnök, azért várat magára egy ház bontása, mert nem tudtak dönteni a gólyák sorsáról. Tükör ez a három nap S a Pest megyét képviselő érdiek, faggatom magam, mit adtak a másik nyolc város fiataljainak vajon? Talán az a szobor lehet a város hírvivője, amit újfent Eőry Emil ajándékozott Vásárosnamény és Lenti után immár a harmadik rendezőnek is: Körmend városának. Lám, e városok érdi szobrász művével büszkélkednek, miközben odahaza nem jut (hely?, pénz?, figyelem?) szoborra. Ki tudja, nem ezek a találkozások erősítik-e meg az érdi fiatalokban — jelképesen is — a szoborállítás igényét, s mindazt, amit e három körmendi nap alatt kantak; a szülőföldhöz ragaszkodás, városukért gondolkodás, munkálkodás fontosságát. Tükör volt ez a három nap. a legjobb szembenézés: mások szemében meglátni nnmaond. ez ad igazi felismerést. Major Árvácska Derékpróbáló foglalatosság a paprikaszedés. Tűz a nap, reménytelen messzeségben a sor vége, hja, nem könnyű a kertészek élete...
