Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-16 / 165. szám

KISZ: növekvő súllyal v I tengressziss szellemében Nem akarnak a hallgatók nélkül dönteni A KISZ májusban megtar­tott kongresszusán a központi bizottság tagjának választot­ták Kiss Jenőt, a gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatóját. A tanácskozás ta­pasztalatairól, terveiről be­szélgettünk vele. — Megbarátkozott már a gondolattal, hogy ezután mint KISZ KB-tag szerepel a pro- tokoll-listákon? Képviselet — Azt hiszem, elsősorban az egyetemi KISZ-t ismerték el a beválasztásommal, s csak kisebb részben engem. Egyébként nem jó érzés, hi­szen eddig is sokan jöttek gratulálni. Nem szeretem én ezt, inkább megbújok szépen, aztán úgy dolgozgatok. Ráa­dásul, most kaptam dékáni dicséretet is, s ez már együtt sok volt. Ha apránként kapja az ember az elismerést, jó. De így egyszerre! Vannak, akik ilyenkor elkezdik mondogatni: na, ezt mindenhol dicsérik... — Milyen feladatokat jelent az új funkció? — Elsősorban az a felada­tom, hogy az egyetemet kép­viseljem. Szeretnék az itteni összevont tudásunkkal segíte­ni ott, és elhozni onnét min­dent, ami itt is jó lesz. Való­színűleg az egyetemi-főisko­lai tanácsban fogok többet dolgozni. Ennek egyetemünk KISZ-titkára, Guth László is tagja. Ketten leszünk tehát, s így a hangunk is hallhatóbb lesz. — Ezzel a megbízatással az egyetemen is megnőtt a súlya: — Talán majd jobban oda­figyelnek arra, amit a srá­cok nevében mondok. Ismer­nek annyira, hogy nem szok­tam megállni, ha nem kapok választ valamire. Jó alap — Mi a véleménye a kong­resszus határozatáról? — Alapnak jó. Most min­den attól függ, hogy a mun­kahelyeken, az egyetemeken, hogyan kezelik. És hogy mi­lyen lesz az intézkedési terv! Mert annak ellenére, hogy na­gyon sokan hangoztatják: az alulról jövő kezdeményezése­ket kell felkarolni, én azt fi­gyeltem meg, hogy nagyon sokszor az alsóbb szinteken, az alapszervezetekben várják azt, hogy felülről mondjanak va­lamit. Ezért nagyon fontos, hogy az intézkedési tervek­ben több legyen a konkré­tum. — Mit lehet tenni ez ügy­ben a gödöllői egyetemen? — A hozzászólásom végén azt javasoltam, hogy az alap- szervezeteket az érdekvédelmi struktúra alapján szervezzük meg. A nyáron sokat fogok gondolkodni, hogy miként oldható meg az, hogy minél többen vegyenék részt ebben az évfolyamokról. Ehhez már személyi kapcsolatok kelle­nek, amelyekre nálunk a leg­jobb példa a kollégium. Eb­ből a szempontból jó a hely­zetünk a pesti egyetemekhez képest, mert itt a hallgatók nyolcvan százaléka együtt la­kik. S ez döntő az érdekvé­delmi munkában is: ba nem is kapcsolódik be mindenki, aka­ratlanul is tájékozottabbak. — Van már elképzelése ar­ról, hogy a határozat szelle­met hogyan lehetne érvényesí­teni az egyetem falain belül? — Már az elmúlt félévben elkezdtünk kísérletezni olyan dolgokkal, mint például az alapszervezetek átszervezése, amelyekben most, a határo­zat megerősített bennünket. Most kialakíthatjuk a végleges formákat. Az elképzelésem egyelőre csak annyi, hogy ja­vításra van szükség. Együttműködés — A kongresszus szekció­ülésein megfogalmazott két fontos probléma, hogy a KISZ nem vált a helyi politika té­nyezőjévé, illetve hogy felül­ről lefelé szerveződik. Mi er­ről a véleménye? — A helyi politikába való nagyobb beleszólás tekinteté­ben bizakodó vagyok. Az ál­lami vezetők többsége velünk együtt akar dolgozni. Az ered­ményes együttműködéshez azonban sok megbeszélésre és időre van szükség. Ami a má­sik kérdést illeti: az egyetemi KISZ-vezetés nem akar a hallgatók feje fölött dönteni, elszakadni azoktól. akiket képvisel, akiknek az ügyeit intézi. A cél .az együttműkö­dés, az eredményes ifjúságpo­litikai munka. N. T. Kerepest arcsa Piyatfáskák exportra Meglehetősen keresettek, jó a piacuk azoknak a női divat­táskáknak, amelyeket a Pevdi, a Pest megyei Vegyi és Divat­cikkipari Vállalat kerepestar- csai telepén gyártanak. Az év első felében 180 ezer darabot készítettek el, ez pedig éppen annyi, mint 1977-ben egy év alatt. A divattáskák nagy ré­szét exportra küldték. Fektetik a HÉV-síneket A BKV cinkotai gyorsvasát-igazgatóság dolgozói végzik Gö­döllőn, a művelődési központhoz vezető aluljáró fölött átívelő új HÉV-sínek fektetési munkáit Barcza Zsolt felvétele Vigyázat, nagyfeszültség! Elkészült a vezeték Az Evill, a Heves megyei Tanács Erősáramú Villamos Szerelőipari Vállalata Gödöl­lőn, az M3-as autópálya mel­lett 20 kilovoltos szabadveze­téket létesített. A vezeték a Blaha Lujza utcától indul és a kelet—nyugati fekvésű föld­út mellett a Lázár utca felé tart, majd a Perczel Mór ut­cát keresztezve még mintegy hetven méter távolságra ér véget. A vezetéket július 15-től helyezték feszültség alá, ezért annak megközelítése, valamint áz oszlopaira való felmászás életveszélyes és tilos! A posta az idén száz iker telefonfülke gyártását rendelte meg az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezettől, mintegy 380 ezer forint értékben. Képünkön: gépkocsira rakják az elkészült fülkéket Bene Mihály felvétele Virágos udvarban Ne csak egy sort pengessen Türelem kell, de a fáradság megéri A nagy forgalmú főutcáról belépve a Dózsa György út 15. számú ház udvarába, zene hangja üti meg a fülemet. Nem is tudom, melyiket vá­lasszam: a sok. szép virágban gyönyörködjek vagy a zenét hallgassam. Régi ismerőst, Csorba Sándor citerakészítőt kerestem fel. Magyaros baju­szé ember fogad. Az igen csi­nos, takaros lakásba invitál, felesége is közbeszól, tessék csak bemenni, mindjárt fő­zök egy feketét. Hangolásra várók Csorba Sándorral mór más­kor is találkoztam. Két hob­bija van, nyulakat tenyészt, tagja az Áfész kisállattenyész- tő szakcsoportjának és citera- készítéssel foglalkozik. A szer­ződésben vállalt kötelessége szerint évente 400—500 nyulat ad le. E hobbival lassan abba­hagy. Sok velük a vesződség, az élelemszerzés és a takarítás. A nyúlólakra jellemző szagok­kal nem találkozunk, ami a példás tisztán tartásnak kö­szönhető. Beszéljünk hát a citeráról, amiből ottj áriunkkor 32 volt katonás sorrendbe helyezve egy asztalon. Ezek hangolásra várnak, és rövidesen 19 cso­magolásra kerül. — Nyolcéves voltam, amikor nagybátyámnál megismerked­tem a citerakészítés csínja-bín- jával, mondja. Uradalomban volt bognár és szabad idejé­ben cimbalmot, meg citerákat készített. Már ekkor elhatároz­tam, hogy én famunkás leszek, ha megnövök. Igaz nem nőttem valami nagyra, de az idő el­szállt felettem. Ezen a héten szombaton, július 18-án leszek 68 éves. — Épület-bútorasztalos mes­terséget tanultam és sokat dolgoztam életemben. Hogy szórakoztam-e, arról most ne beszéljünk, inkább arról, hogy asztalosként mentem nyugdíj­ba. Utolsó munkahelyem Bu­dapesten, a Madách téri Szak­orvosi Rendelő Intézetnél volt. Pihen a rönk Már inas korában készített cjterát, és ahogyan múlt az idő, mindig szebbet és jobbat alko­tott. Amíg nem ment nyugdíjba, gitárkészítéssel is foglalkozott, körülbelül ötven került ki ke­ze közül. Nem könnyű anya­got szerezni hozzá, azért ha­gyott fel vele. Diófa, csavarok és húrok jobban kaphatók. A dió nemes fa, gyönyörű dalok vannak benne, csak is­merni kell. A citerának lelke van, amit nagy szeretettel és finomsággal kell kihozni a fá­Vatalmas csattanásokra,puf- fanásokra lettünk figyel­mesek, tanácstalanul néztünk egymásra: mitől e szokatlan zaj? Akkor még nem sejtettük, hogy a Szerkesztőség előtti gesztenyefák egyikének dicste­len pusztulását kíséri a disz­harmónia. Kedvenceink az öreg vadgesztenyék: tavasztól őszig felüdülést, pihenést je­lent csak rájuk nézni is. A sze­münk láttára rügyeznek, bon­tanak virágot, s indulnak her- vadásnak, ha eljön az ideje. Most egyikük, örökre befe­jezte pályafutását, s ez már önmagában is szomorú, még egy olyan városban is, mint Gödöllő, ahol ma még az át­laghoz képest sok a fa, a zöld, a park. De nemegyszer sajnál­koztunk már egy-egy sor vagy magányos, fa kidöntése miatt, hiszen a mi gazdagságunk is viszonylagos. Gyakran éppen a látszólagos bőség téveszti meg az embert, rablógazdálkodást engedve. A kritikára mindig kielégítő választ kaptunk: útépítés, la­kótelepbővítés, parkrendezés miatt vált szükségessé a ke­gyetlen közbeavatkozás,, s bár a tervezőknek, a favágóknak is fáj a kényszerű eljárás, nem tehetnek mást. Nem nőhetnek fejünkre a fák, tér kell az embernek. De ilyen áron? A gesztenyefa halálára Most már nem is kérdeztem, miért kellett az ablakunk alatt is megritkítani a facsoportot. A választ enélkül is tudom: az út bővítése ítélte halálra a gesztenyét: négy sáv lesz, ké­nyelmes, biztonságos közleke­déssel. S ez is egy szempont. Megtámogatható vele a továb­bi irtás, hiszen amint megtud­tuk, nem ez a fa volt az utol­só áldozat. S végül az ember szomorúan belátja: azoknak van igaza, akik az új út mel­lett érvelnek, s bármennyire szerettük is a kidöntött jószá­got, meg kell szoknunk nél­küle. De azt már nehezebben ma­gyarázhatná meg akárki, hogy miért éppen azt a halálnemet választották a számára, amely­nek magunk is szemtanúi le­hettünk. Egy hatalmas marko­ló, mint fantasztikus szörny, ormányával lesújtva törte elő­ször keresztbe a törzsét, majd mintha nem is benzin, hanem kielégíthetetlen étvágy hajta­ná, újra és újra beleharapott a szilánkos csonkba. Nem kell hozzá szépléleknek lennünk, hogy beleborzongjunk, s el­fordítsuk a tekintetünket. Vagy ezt is meg lehet ma­gyarázni? Hogy olcsóbb az amúgy is itt dolgozó markoló­val elvégezni az elkerülhetet­lent, mint szakértő favágót al­kalmazni, s a tapintatosabb, kevesebb fájdalmat okozó gyors fűrésszel végrehajtani az ítéletet? Hogy olyan mindegy annak a fának, így is úgy is pusztulnia kell, s akkor már az olcsóbb módszer a célrave­zetőbb? Sokat gondolkodtam már például a horgászok állatbarát szokásain. A minap éppen egy szenvedélyes halvadásszal vi­tattuk meg a kérdést: miért sportszerűbb halat fogni, mint vadat lőni. Azt mondta, hogy a •vad kiszolgáltatott: gyanút­lanul bóklászik a fák között, az irtásokon, s egyszer csak: bumm! Nincs esélye a mene­külésre, csak egy: a vadász ügyetlensége. Bezzea a horgá­szok! Itt fair a játék: a hal választhat. Vagy bekapja a csalit, vagy otthagyja. S rá­adásul a szabályok: tilos például úgy halat fogni, hogy addig húzogatjuk a horgot, amíg be­le nem akad a jószág oldalá­ba. Szigorúan kötött az is, hogy csak méretes jószágot te­hetünk a hálóba, s ráadásul vagy rögtön fejbe kell kólin- tani, vayy vízben tartva várni erre az alkalomra. A lényeg: nem szabad lassú, kínos halál­ra ítélni. De folytathatnánk a példák sorát. A lényeg: a horgászok úgy gondolják, hogy állatba­rátok. S bár lehetnének ellen­érveink, a gondosan kimun­kált szabályok legalábbis a jó­indulat jelei. Messzire vezet­het persze az elmélkedés: az állattenyésztéstől a húsevésen át a lepkegyűjtésig. De bárho­gyan csoportosítjuk is a té­nyeket, feleslegesnek semmi­képpen nem nevezhető a mor- f ondírozás. A legtöbb amit végül mond­hatunk, egyszerű. Eörsi István egy kis versében ír egy kisfiú­ról, aki azért nem kedveli egyik társát, mert az szadiból macs­kát akaszt. S bár észérvekkel nem tudja megmagyarázni el­lenérzéseit, azt mégis tudja, hogy a macska nem arra való, hogy felakasszák. /Gazdasági elemzések, útbö- vítés, kényszerű intézke­dések ide vagy oda: alighanem az ablakunk alatti fa sem arra való volt, hogy egy markoló­géppel addig gyötörjék, amíg csak eltakarítanivaló szilánk marad belőle. i ' G. Z. bői. A padlásra is feltekin­tünk, ahol ' pihen, szárad a diófa. A közelmúltban vásá­rolt egy rönköt ezer forintért, egy másikat az egyik rokoná­tól kapott. Találkoztunk a kész cite- rákkal és a félkészekkel is. A mester, miközben a kérdezé­sekre választ adott, egyik-má­sik remekművön megérintette a húrokat. Július 19-én a he­lyi művelődési központban szerepel majd, a népművészek vásárán. A minap levél érke­zett a monori járási pártbizott­ságtól, amelyben értesítik, hogy augusztus 20-án a gyom­rot strandkertben népművésze­ti kirakodóvásárt terveznek, és kérik, jelenjen meg. Itt is, ott is megjelenik majd, tizenkilenc citerával. Kei mé­retben készíti a citerákat, a kisebbeket 21, a nagyobbákat 26 húrral. 'Nagyon sok munka van velük, türelem kell hozzá­juk, de a fáradság megtérül, amikor megszólalnak. Csorba Sándor az idős em­berekre is gondol. IJtja a vá­rosi tanácshoz vezetett és a művelődési osztállyal közölte: 1—1 citerát felajánl a főváro­si és a városi szociális otthon idős embereinek szórakozta­tására. A két intézmény meg­bízottjai vagy a művelődési osztály átveheti a felajánlott citerákat, amelynek gazdái az intézmények lesznek. Más ez a ház Látogatásunk végére érve bú- csúzkodtunk, az alkalomnak megfelelően az egyik citerán néhány dallam felhangzott. A folyosó végén három asszony állított meg: Samuné, Reichné és Molnárné. Kérleltek, szóljak Csorba szomszédnak, hogy amikor a citerákat próbálja, a nótákból ne csak egy sort pengessen. Oly szépen zenél, hogy öröm hallgatni. Mennyi­vel más ez a ház, mint sok másik, gondolkodom el a virá­gok udvarban. Csiba József Gyermekeknek Szombat este műsor Halász Judit és a Bojtorján együttes vendégszerepei július 18-án, szombaton este 6 órakor a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központ Mákosré­tes című gyermekműsorában. 1 Városi moziműsor Walt Disney állatbirodalma, 4 órától. Kamaszok. Tizennégy éven felülieknek, 6 és 8 órakor. ISSN 0133,—1957 (Gödöllői Hírlap) Túra Iskolabővítés iker telefonfülkék Aszódról Négy iskolai tanterem építé­sét tervezik ebben az ötéves tervben Túrán. Az még nem dőlt el, hogy a Park vagy a Köztársaság utcai iskolához építik-e bővítményként, mert magánterület kisajátítására van szükség. Nagyon hiányzik a túrái iskolából a tornaterem is, amelynek elkészítésére va­lószínűleg csak 1984—85-ben kerülhet sor, mintegy hét mil­lió forintot terveztek ezekre a létesítményekre. VIII. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1981. JULIUS 16., CSÜTÖRTÖK LlJŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom