Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

Megjegyzem... Napsugár Többször megjelent már a fényképpel illusztrált hír, legutóbb az Érdi Hírlap jú­nius 17-i számában: „Egy éve kezdte meg munkáját Érden a Törökbálinti ÁG léttzeme. Napsugár gyü­mölcslével rövid idő alatt méltán lettek népszerűek.” Hol? Ugyanis Érd tizenhárom legnagyobb élelmiszer-üzle­tében nem is ismerik e gyü­mölcslevet. A Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat árufor­galmi osztályán is kérdés­sel fogadtak: miért, én már Utam? Ugyanis forgalma­zásra még nekik sem aján­lotta senki, nem is isme­rik — csak hallomásból. Miért hát a reklám? Vagy talán éppen az hiányzik? (—t) Művelődési Központ Két vásár Két vásár színhelye ezek­ben a napokban a Művelődé­si Központ: a keddi első nap után 16-án, 17-én és 19-én ren­dez újabb lemezkiállítást és -vásárt a PIK. A több mint 1400 lemez árusítása mellett előjegyzést is fölvesznek az eladók. Kedden kezdődött az BÁV- nak a jövőben rendszeresen megrendezendő vására, ame­lyen használt árucikkeket vá­sárolnak föl és adnak el. Heti műsorajánlat A Hobo Ligeten A műsort ajánlja: Bíró Im­re, a művelődési központ munkatársa: — Ritka alkalom a város­ban: a rockzene kedvelői egy­szerre két zenekart, ráadásul napjaink legrangosabb hazai együtteseit hallhatják — élő hangversenyen. Kettejük kö­zül különösen a Hobo Blues Band fellépése számíthat nagy érdeklődésre: a zenekar az elmúlt időben méltán vívott ki magának rangos helyet a kortárs zenészek között. Az egy koncerten fellépő P. Mobil bizonyára jó kiegészítője lesz Hobóéknak. A hangversenyt július 20-án, hétfőn este 20 órakor tartjuk a strandon; jegyek a művelődési központban, illetve a helyszínen vált­hatók. Az ED D A-koncer thez hasonló nagy közönségre szá­mítunk és a múltkori rendez­vényhez hasonló magatartást kérünk a fiataloktól. Családi események Házasságot kötött: Hegedűs István Liki Borbálával, Né­meth József Deák Annával, Vida Károly Nagy Gabriella Évával, Molnár Sándor Ferenc Kepics Mária Magdolnával, Kocsis Lajos József Benkő Gyöngyivel, Gerván Ferenc Szegedi Mária Annával, Gaál József Pacsa Arankával. Elhunyt: Gulyás Jánosné Gulyás Teréz (Csalogány u. 24.). Mészáros Attila (Brassói 34.), Standt Lajosné Adamek Ilona (Madách Imre 7.), Re- csák József (Budapest, XIV. Nvisztor u. 35), Szűcs Lajos­né Pap Irén (Topoly u. 2.). Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 28 SZÁM 1981. JÚLIUS 15., SZERDA Beszélgetések a városról Mentelmi jog: a közösség ereje Egy éve kezdtük beszélgetéseinket. Sorozatunkban ön­magukról, munkájukról, városukhoz fűződő kapcsola­tukról kérdeztük a pártbizottság első titkárát, a városi tanács elnökét, a gimnázium címzetes igazgatóját, a termelőszövetkezet elnökét, a PEVDI munkásközössé­gének vezetőjét és a megyei tanácstagot. Ma gondolatban az országgyűlés bársonyszékébe ülünk le. Beszélgetőtársunk Antal Imre, a MEZŐGÉP igazgatója, Érd országgyűlési képviselője. • Igaz a legenda, ami az emberek között járja, bogy valamikor a váUára vette, úgy vitte odébb a vasekét? — Ha mondják, akkor biz­tosan igaz. De hát nem volt ez olyan nagy csoda akkori­ban, kiváltképp nem a ková­csok háza táján, szégyen is lett volna nem elbírni hat­van-nyolcvan kilót. Nekem legalábbis természetesnek tűnt a dolog. Igaz, kovácsok között nőttem föl, apám mar­cali műhelyében tanultam a mesterséget. • Elbírna azzal a vassal ma is? — Magával a súllyal talán nem. De, ha úgy kérdezi, hogy maradt-e valami a mesterség­beli tudásból, bátran mond­hatom: maradt. Olyan ez, mint a foci, aki egyszer megtanul­ta a technikáját, sose felejti el. A vas kalapálásának pél­dául zenéje, ritmusa van, an­nak idején Marcaliban én ez­zel a zenével feküdtem-kel- tem. És ennek a zenének nem­csak szépsége, értelme is van: kellő pillanatban úgy kell az üllőre csapni, hogy ne akasz- kodjon össze a kalapács, ne vágjon senkit fejbe az ember. Nos, ha ma odaállnék egy ül­lő elé, nem verném fejbe ma­gam ... • Hogyan lett a marcali ko­vácsember liából gyárigazgató? — Tanultam. Ez nem az én érdemem volt, hanem a szü­léimé, akik, annak ellenére, vagy tán éppen azért?,' mert nekik magasabb iskola nem jutott osztályrészül, segítették igyekezetemet. Jó útravalót adott a keszthelyi gimnázium is és akkoriban, a negyvenes­ötvenes évek fordulóján a le­vegőben volt a tanulás igé­nye. Így végeztem el az ag­rármérnöki karon, később ezt műszaki diplomával erősí­tettem meg. Ez a kettősség jól jött későbbi munkám so­rán: mezőgazdaság és ipar együtt kísérte végig életemet. Én kezdettől tudatosan val­lottam a kettő egységét, s örülök, hogy ma már elisme­rik: nincs mezőgazdaság hát­téripar nélkül. Huszonöt éve az egyetemi pádból kerültem Érdre, tíz évig az igazgató he­lyettese voltam, hatvanöt óta igazgatója vagyok az üzem­nek. O Negyedszázad távlatából hogy látja az akkori Érdet? Mi volt akkor a mai MEZŐ­GÉP helyén7 — Érd akkor igazán egy nagy falu volt! Az első, ami fogadta az embert, a disznó­piac a mai Volán-pályaudvar helyén. Itt, fölöttünk, egy ha­talmas tó terült el, útnak, jár­dának nyoma sem volt, ha menni akart az ember, épí­tett utat magának. Ez a csi­náld magad gondolkodás egyébként is jellemző volt az akkori életre. Szerencse, hogy nálunk az üzemben ez átmen- tődött: már régen MEZŐGÉP voltunk, amikor, ha kellett valami, volt merszünk neki- állni és megcsinálni. Nincs igaza annak, aki azt mondja: itt semmi nem változott. Az vagy nem élt Érden, vagy nem akarja látni a fejlődést. Ha csak magunkat veszem: hogy az egykori gépállomásból hogyan lettünk exportra dol­gozó, kiváló üzem, már ez ha­talmas ugrást mutat. Aztán az emberek élete! Gyakori láto­gató voltam és vagyok máig munkásotthonokban, tudom, mi változott huszonöt év alatt. És az sem baj, hogy az igé­nyek is megnőttek, hogy ma már az lenne a természetes, ha mindenütt lenne víz, vil­lany, út, járda. Az egészséges türelmetlenség a fejlődés egyik mozgatója. • A Parlamentben mikor járt először? — Amikor átvettem a meg­bízólevelemet. Szégyen ide, szégyen oda, férfi létemre, ko­vács létemre, igazgató létem­re — meghatódtam, amikor beléptem az Országházba. S ezt a meghatódást máig nem tudom levetkőzni, s hogy a megtiszteltetésből ne csak nekem jusson, ezért igyekszem minél több városombelit el­vinni a Parlamentbe: lássák és hallják, hol, hogyan és mit dolgozunk. • Mit tehet az országgyűlési képviselő településéért? — Nyilván kevesebbet és másképp, mint ahogy azt a választópolgárok igényelnék és elképzelik. Igaz, egy-egy tele­pülés, megye delegál bennün­ket, mégsem lehetünk felté­tel nélküli lokálpatrióták. Ma­ga a képviselői munka szer­vezése is a közösségi képvise­letet erősíti: egyrészt megyei képviselői csoportban, más­részt bizottságban dolgozunk. Véleményünk e két közössé­gen át juthat plénum elé. Ma­Munkában az aratók Gondos műszaki előkészítés után az elmúlt hét kö­zepén megkezdő­dött az aratás a Benta-völgye Ter­melőszövetkezet­ben is. Öt NDK- gyártmányú gép­pel 391 holdról takarítják be a kenyérgabonát az aratók. Képünk a százhalombattai határban készült. gam a mezőgazdasági bizott­ság tagja, és a terv- és költ­ségvetési bizottság üléseinek meghívott résztvevője vagyok. Lehetőségünk van arra, hogy egy-egy téma kapcsán továb­bítsuk választóink gondjait az országgyűlés elé: annak ide­jén én terjesztettem elő a me­zőgazdasági bizottság ellátás­ról szóló beszámolóját, ebben az érdi helyzetet hoztam föl többször is példának. E fel­szólalás eredménye a most épülő áruház. Ahhoz, persze, hogy a bár­sonyszékben valós gondokat, reális elképzeléseket támo­gassuk, ismerni kell a telepü­lés, az emberek életét. Ezért létfontosságú a képviselő szá­mára a kapcsolat a lakosság­gal. Nem az évenkénti foga­dóórákon, én azt formális­nak, bürokratikusnak tartom. Több lehetőséget érzek a min­dennapi kapcsolatokban: ezért igyekszem részt venni min­den eseményen, amire hívnak és szívesen látok mindenkit, aki gondjával hozzám for­dul. • Mit jelent önnek a men­telmi jog? — Semmiképp nem azt, hogy mentesülnék bármiféle kötelesség alól. Az igazi men­telmi jog: a közösség ereje. Az, hogy ha valamit tettünk az üzemben, azt mi mindig közösen tettük; ha örültünk, egy volt az öröm, és ha itt- ott buktunk, mindannyian lát­tuk kárát. Időnkénti merész­ségünk alapja is ez: tudjuk, hogy mit akarunk és azért hajlandók vagyunk dolgozni. Csak ez az együtt dolgozás, gondolkodás lehet az alapja az üzem, a város jövőjének is. Magam mindig azt vallottam: o Mount Everestre senki nem jutott föl egyedül. Két tanfolyamon Úszásoktatás a strandon A diákok birodalma nyaranta a strand: a vakáció idején im­már évek óta gyerekek százai kapnak úszóleckét. Testnevelők vezetésével idén is két tanfolyamon ismerkedhetnek a résztve­vők a sportág alapjaival. Óvodai felvételek Négyszáz szerencsés Elutasított aknái: környezettanulmány Nem valószínű, hogy egye­temi felvételi lehet olyan iz­galmas, mi több: fontos kér­dés, mint az óvodába kerülés Érden. A felvételek meghirde­tése óta mozgalmas napokat éltek át a tanács művelődési osztályának munkatársai. a kérdésben a döntés hálátlan szerepét magukra vállaló bi­zottságok és az a hatszázhet­venöt család is, amely óvo­daügyben érdekelt a város­ban. ★ Számszerint ugyanis ennyi — 676 — volt az idén felvé­telt kérők száma (szinte azo­nos a tavalyival: 650), közülük első nekifutásra 400 gyerek kapott helyet a város 11 óvo­dájában (tavaly ugyanennyi). Nagy az elutasítottak száma: 276 család kapott nemleges választ (ez valamivel több a tavalyinál: 230), s valószínűleg ennyien élnek a fellebbe­zés jogával, azaz adják be felülvizsgálati kérelmüket á tanács művelődési osztályá­nál. ★ A felvételi „első fordulóját” értékelve Muskovits Lászlóné, tanulmányi felügyelő elmond­ta: többségében nagy körülte­kintéssel látták el feladatukat a bizottságok, s így azok ke­rültek óvodába, akik erre leg­inkább rászorultak. Sajnos, egy-két helyen elmulasztották a látogatást, ezt a napokban pótolják. A felülvizsgálati ké­relmekkel újra indul a kör: valamennyi fellebbezőnél el­végzik a környezettanulmányt. Fellebbezésre ugyanis — né­hány óvoda téves tájékoztatá­sával ellentétben — van lehe­tőség. Tizenötödikével azon­ban lejár a határidő, s az új­bóli kérelmezők augusztus vé­géig kapnak újbóli választ. A családi helyzet az elsődleges szempont, s legföljebb az azo­nos körülmények között élők esetében dönt a vállalati tá­mogatás. Eleve elutasítják a 3. életévüket csupán a jövő évben betöltőket, s bármeny­nyire is fontos lenne pedagó­giai szempontból az iskola előtt állók felvétele, többségük ké­rését nem tudják teljesíteni. ★ A négyszáz felvettél az óvo­dák létszáma már így is meg­haladja az engedélyezett 120 százalékot. Viszonylag jó hely­zetben van Ofalu: mindössze négy gyereket kellett elutasí­tani, s felvettek néhányat a nagyon nehéz helyzetű Lenin útiból is. 28 felvettél szemben 64 az elutasított a Parkváros­ban, az újrakérelmezők vár­hatóan csak másik óvodában kaphatnak helyet. Mint ahogy az átirányítás lehet több más óvodában is a felvétel egyet­len lehetséges útja. így kezdődött... Zeneoktatás a háború után A közelmúltban a Pest me­gyei Hírlapból arról értesül­hettünk, hogy 15 éve alakult meg a zeneiskola és kezdődött a zeneoktatás Erden. Vélemé­nyem szerint a múltat nem szabad elfelejteni és a törté­net valóságát megmásítani, ze­neiskola ugyanis már koráb­ban működött a településen. Kezdők és haladóit Közvetlenül a felszabadulás után, akkor, amikor még alig múlt el a háború borzalmas pusztítása, s az emlékek meg sok család életét bénították meg, rendeletek születtek a kulturális élet megmozdítására, így indult meg a művelődés Erden is. Egészségügyi elő­adások, háziipari tanfolyamok, gazdasági leány népfőiskola szerveződött és létrejött a ze­nei kultúrát szomjazó lakosság igényeit kielégítő zeneiskola, amely az érdeklődés közép­pontjába került. A tanács sza­bad művelődési osztálya pla­kátokon tette közzé felhívá­sát: zeneiskolába lehet beirat­kozni. A szabad művelődési ta­nács vezetősége a következő felhívást közölte 1958 márciu­sában: jelentkezni lehet az is­kolák igazgatóinál. A zeneisko­la kezdők és haladók számá­ra 1958 szeptemberében in­dult be. 32 tanulóval. A lét­szám később annyira megnőtt, hogy a tanács, valamint a ze­neiskola munkaközössége az is­kolát állami támogatással Ál­lami Zeneiskolává szervezte át. Az intézmény támogatásá­ra az iskolák igazgatóit: Ma­rosi Szabolcsot (Újtelep), Len­gyel Sándort (Vincellért) és Rózsa Kálmánnét (Érdliget) kérték fel. Tagok zenekara Az igazgatók nagyban se­gítették Gál Andor zenetanár sikeres működését. 1960-ban az ő szervezésében a Postás Zenekar hangversenyezett nagy számú közönség előtt, ahol már ekkor a zeneiskola növendékei is felléptek. Gál Andor egyébként ma is a ze­neiskola tanára. A szabad művelődési tanács elnöke Lengyel Sándor volt, a vezetőségbe tartozott Gál An­dor tanár és jómagam, mint a tanács szervező titkára. A ta­nács tagjaiból zenekart szer­veztünk, tagjai: Bárczy Kál­mánná pedagógus (zongora). Hőbaux Mária pedagógus (el­sőhegedű), Szabó Gyula peda­gógus (másodhegedű), Gróza László tisztviselő (másodhe­gedű), Winkler Sándor iparos (másodhegedű), Rajszki János zenész (gordonka), Bója László honvédzenész (trombita). Szé­les Ferenc iparos (dobos). Leányok iskolái Balettiskolát is szerveztünk, amely a tanácsházán indult be, később a termelőszövetkezet üres helyiségében működött. Az iskola vezetője Léner 36- zsefné volt. A gazdasági leány népfőiskola Érdligeten műkö­dött, nagy fontosságú szerepet töltött be a háború után. Az iskola célkitűzéseit és műkö­dését megírtam „A nő szerepe a szocializmusban” címmel. Az iskola vezetője dr. Temesi Alf- rédné pszichológiatanár volt. Hoitsy Andor Örömmel adunk helyt Hoitsy Andor írásának, bár véleményünk sze­rint a Budai Járási Ze­neiskola 15 évének kö­szöntése nem „a történet valóságának megmásítá- sa”. Ez a ma meglevő zeneiskola valóban eny- nyi idős, s legföljebb fi­gyelmetlenségről lehe­tett szó, amikor az is­kola megalakulását meg­előző érdi zeneoktatás­ról az ünnepségek során nem beszéltek. A cikk most ezt pótolta, megis­mertetve olvasóinkat Érd kulturális életének egy érdekes szakaszá­val. Az oldalt Irta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN 0209—5467 (Érdi Hírlap) 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom