Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-14 / 163. szám
VŰrlav 1981. JÜLIUS 14., KEDD KILENC ESZTENDŐ A VÁROSBAN Nagykőrös Arany Jánosa Félreértés ne essék: nem tártak föl aranybányát semelyik Kőrös ön^ még csak nem is — ami gyakori szóhasználat a szürkét is ezüstösnek tituláló újságírónyelvben — valamely hazai termék lelkendező feldicsérése következik alább. Csak az, amit a cím szűkszavúan ígér, részletesebben; Nagykőrös Arany Jánosa. Mezővárosi múlt ;v A nagyműltű, csinos kisvárosnak büszkesége, hogy ő is magáénak mondhatja a költőt, aki ott tanított kilenc esztendeig, s nem is akármikor. A szabadságharcot követő legsötétebb évektől, 1851-től hívta meg Aranyt az iskola, illetve a parasztpolgár város református egyházvezetősége. Segítség volt a költőnek — tisztesség Nagykőrösnek. A mezőváros múltjának legrégibb írásbeli emléke egy 1266. évi oklevél. E tatárjárás utáni — ÍV. Béla nevében kelt — irat Nána ispán birtokának mondja Körösit, melynek későbbi birtokosai között történelmi családok — Garay, Rákóczy, Lóránt/fy — neveire lelhetünk. Már az ő idejükben kiemelkedett környezetéből, és lendületesebb fejlődésnek indult a település. Miután a török megszállta az Alföldet, a mezőváros, amely kiesett a hadak útjából, tovább erősödött, kiváltságot nyervén pengő aranyakért. Amikorra aztán a török kitakarodott, a parasztváros olyan tehetős, nagy és erős volt már, hogy nem kevés pereskedéssel ugyan, de a visszatérő földesurakkal szemben is megtartotta önállóságát, örök időkre megváltotta magának a földesurak földjeit. Kaszárnyából múzeum A tehetős város polgárai azt is megunták, hogy az átvonuló katonákat a házaikba szállásolják be, s azért aztán a múlt század első felében kaszárnyát építettek a városon MM PETŐFI ZOLTÁN a mip/míTö ftA tó * v-s&w ‘,hí fyí/Át$f/>£w>r<í> íí I fS Petőfi Zoltán emléktáblája a régi patikaháznak a Patai utcai falán kívül. Ma is áll ez az épület, s ha bontottak is le belőle, ugyancsak terebélyes — de ma már túlterjedt rajta a város. Remek klasszicista, hat oszlop tartotta timpanonján egy szó olvasható ma: Múzeum. Őrzi a város múltjának emlékeit, s köztük tekintélyes helyet ad az 1848-hoz és Aranyhoz fűződőknek. Kossuth kardja, turini üvegpohara, levele látható itt — a nagy politikus 1848. szeptember 24-én érkezett a városba s másnap mondott toborzó beszédet A nemzetőrök s a honvédek viseleti tárgyai, fegyverei után érkezünk Arany János emlékeihez, köztük azokhoz, amelyek a költőnek a szabadságharc alatti pályáját jelzik. Fényképek, iratok, tárgyak. Arany írása, családi kép, Arany és íróbarátai, a kedvenc pipa, az eredeti pad, valamint asztalának és székének hasonmása. Fényképek a körösi temető az időből való sírköveiről, amelyeken — régi iskolamesteri hagyományt folytatva — kis sírversek vannak fölvésve, mégpedig Arany sorai. Egy bizonyos Kovács Mihály sírkövére ezt írta Arany: A jó férjet atyát özvegye magzatja Éjjeli nappali Bánatában siratja Vissza óhajtaná. Vissza nem sírhatja: Számláld meg könnyeit Vigasztalás atyja! Az egyik festmény a múzeumi kiállítás falán a régi patikát mutatja, ahová gyógyszerért járt a betegeskedő költő... Eleven emlékezet Ez a ház áll még ma is közel a főtérhez, a Hősök teréhez, amelyre könnyen rátalálunk, mert egyfelől ott halad át a főútvonal Kecskemétet és Ceglédet összekötve, s onnan ágazik ki a régi — s ma is kedves, hangulatos és jó, habár keskeny —Szolnoki út, amely a múlt századi irodalomban megörökített Kutyakaparó csárda mellett haladt el. Másfelől azért is köny- nyű e főtérre rátalálni, mert tornyok tűzik ki: mindenekelőtt a nagy református templomé, aztán átellenben a városházáé (a bejárat mellett az egyik emléktábla Kossuthra, a másik Mészáros Jánosra, az 1919-es vörös városparancsnokra emlékeztet), s a temp lom mögött a régi gimnázium s egy kis saroktorony áll. Itt tanított Arany. Az épület előtt a költő szobra Stróbl Alajostól. A talapzaton egyik versalakja, a vén gulyás pihen. Ha innen az állomás irányában elindulunk, tán száz méterre sincs a következő, balra eső Deák tér. Oda forduljunk be, s átellenben a Patai utca kiindulásánál álló sarokház — egy virágkötő és egy kézi- munka-előnyomó üzlet van benne — őrzi a régi-régi Kőröst. Itt volt a patika! És itt lakott egy időben a költő keresztfia, a harcok végén eltűnt s haláláig, gyászolt költőtárs gyermeke. Petőfi Zoltán. 1866-ban ő is körösi diák volt — emléktáblája ott áll a régi patikaháznak a Patai utcára néző falán — koszorú jelzi alatta a ma is eleven emlékezetet ... ■ Németh Ferenc A színhely Mátrafüred. Tölgyek árnyéka alatt faháztá- bor, a nagykátai járás úttörőié és KISZ-eseié. Most épp vörös nyakkendősök töltik itt a nyár 10 napját. A táblán napiparancs, a harmadik. Ügyeletes őrs: Vidámság. Napos őrs: Mókus. Jelmondat: Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik. S hogy így van-e? Nézzük csak a napirendet. Délelőtt kiscsoportos foglalkozás, azután előadói műsor a tudományos-fantasztikus irodalomból, délután sziellemi vetélkedő a technikáról, Verne művei alaoján, végül az anyagformálásról tart előadást Vá- rallyai Béla, a tápiószentmár- toni művelődési központ kerámia szakkörének vezetője. Keresztrejtvény Ahogy egyetemeken, főiskolákon dívik a szokás, hogy a legalapvetőbb tudnivalók beugró tételeinek ismeretével kell bizonyítania a diáknak, miként készült a vizsgára, s csak ezután kezdheti meg feleletét, itt is van beugró. A teraszon ülő nyolc csapat sikeresen fejtette meg a keresztrejtvényt, s az abban elbújtatott hét Verne-regény címét. Kezdődjék tehát a vetélkedő: mi volt annak a klubnak a neve, amely elhatározta, hogy lövedéket röpít a Holdra? Hogyan hívták Nemo kapitány búvárhajóját, s milyen energia hajtotta ezt? A totó kérdései után a gyerekek képzeletbeli utazásra indulnak, Verne hőseit követik nyomon földön, vízen, levegőben, az óceán alatt, s a világűrben. Azután a fantasztikus irodalom nagyjának jóslatai következnek, javarészük ma már mindennapi távközlési, közlekedési eszköz, vagy más tudományos eredmény. S vajon tudja- e az olvasó, ajándékozhatott-e fényképet ismerőseinek Jules Verne, s azt, hogy miként biztosította a levegőt, ha lemerült a Nautilus? Ugye nem könnyű kérdéseik? A fiúk, lányok mégis szinte minden választ ismernek, kiérdemelték hát a jutalomkönyveket. A térbeli utazások után pedig az időbeli következik, Várallyai Béla a múltba kalauzolja ifjú közönségét, s megismerteti velük az agyag művészetének eredetét, históriáját, s persze a jelenét is. Hiszen vannak itt munkaeszközök, mutatóba még szépen sikerült tálak, edények, hamutartók. Nem egynek az alján ez a név áll: Kátai Mária. A kerámiák készítője idén végezte el hetedik osztályos tanulmányait a tápiószentmár- toni iskolában, s most övé a szó. — Idén harmadik éve, hogy a falunkban szakkörbe járok kerámiát készíteni. Korongoz- tam már, plaketteket is készítettem, csempét íróztam, má- zaztam, gravíroztam. Most a táborban tizenketten vagyunk „agyagosok”, de azt hiszem, a gyerekek közül én foglalkozom a legtöbb ideje kerámiával. így azután én gyúrhatom az agyagot, s be is mutatom a többieknek, hogyan kell bánni vele, mert ők csak most tanulják. — Persze, hogy nem unatkozom, rengeteg itt a sportlehetőség, meghallgatom a közös műsorokat is^ részt veszek minden programon, s most várom a holnapi kirándulást, Salgótarjánba indulunk. Ügy hírlik, megnézzük az öblös- üveggyárat is. Nem, a nyolcadik után nem szeretnék tovább tanulni, a Telefongyárba megyek dolgozni. A kerámia a hobbim. Tele van vele a lakás, sokat elajándékoztam, a munkáim — akár a szakkör többi tagja által készített kerámiák — kiállításokon is szerepeltek már. Ha dolgozni fogok, akkor sem hagyom abba ezt a szép és hasznos időtöltést. Mi érdekli őket? Tápiógyörgyéről jött Gergely Franciska, ö az úttörő fúvószenekarban játszik, fuvola a hangszere. Idén végezte a nyolcadikat, s így mondja: — Itt a táborban rengeteget gyakorolunk, érdemes volt eljönni. Találkoztam néhány régi ismerősömmel is, a szobi úttörőzenekar tagjait — most mi látjuk vendégül. Sajnos, úgy tűnik, ez életem utolsó úttörőtáborozása, s a zenekarból is kilépek. Látszerésznek készülök, de egy életre megszerettem a közös muzsikálást. Talán majd többet fogok zenét hallgatni ezután ... — Krajcsik Judit csiak ősztől lesz hetedikes: — Nagyon szeretek rajzolni, otthon is — Tápióságon lakom —, mindent megfestek, lerajzolok, ami megtetszik. A fákat, a virágokat, az embereket. A táborban is a rajzosak szakcsoportjába kerültem, s mert kézimunkázom — makramét készítek —, a többieknek is tudtam újat mutatni. Tetszik az, hogy itt más minden. mint az iskolában, nemcsak a szabad idő, hanem a rajzolás, a festés is. Nem kell vázlatot készíteni, s a témákat is magunk választjuk. Én például le fogom rajzolni a Nautilus tengeralattjárót... A tápiószentmártoni Veres Gizella, a sci-fi szakcsoport tagja. Két éve olvasott először Verne-regényt, nem is csoda, hiszen akkor ötödikes volt. S hogy mi érdekli? Mindaz, amiről itt sok szó esik, például az UFO-k, a csillagok világa, a fantasztikum, a technika, vagy éppen a Föld keletkezése, az, hogy miként lett ember az ember. Romantikus-e ez a világ? Egy kicsit az, de egy kicsit olyan is, mint a valóság. Gizella így mondja: — Ma sok minden van körülöttünk, amit a régebben élt emberek képzeltek el, s olyan is, amit ők elképzelni sem tudtak. Gizella történelemtanárnak készül. Szeretné ismerni a múltat. S ha már érdekli, miért ne írt volna társaival együtt a táborban is fantasztikus novellát. Az ő verziója szerint az emberek egy idegen csiliag'Világ bolygóján kihalt lények termékei, hosszas kísérletezés után így mentették át az életet, a gondolkodásra képes életet a Földre.., Száztíz kiló Mátyás Ferenc, a tápiógyörgyei zeneiskola igazgatója a legnépesebb csoportot vezeti, a muzsikusokét. Negyvenegyen a nagykátai járásból, huszonketten pedig SzobróJ érkeztek. — Mindennap együtt gyakorolunk, új szólamokat, kamarazenekari műveket tanulnak a gyerekek, s persze a közös zenéléssel gazdagítják a tábor életét is. A rezesbanda már felkeltette a környékbeliek érdeklődését, a mátrafü- rediek, meg az üdülők is kértek már, adjunk koncertet Talán egyik nap lesz térzene a parkban... — Sajnos, kemence és korong nincs itt — igy Káplár György hivatásos vadász és amatőr keramikus, aki a gyerekeket az agyag formálására tanítja. — Azért téved, aki azt hiszi, hogy kevés a lehetőségünk. A 110 kiló agyagból — ennyit hoztunk magunkkal —, máris készítettek a gyerekek nyomatokat, s szabadkézi mintázással kisebb figurákat. A legjobban sikerült darabokat — például ezt a török papucsot — majd otthon, Tápió- szentmártonban kiégetjük. De készül majd agyaghurkából edény is, s minden, amire csak a gyerekek fantáziájából és kézügyességéből futja. Horváthné Kenéz Ágnes Pándon oktat rajzot: — Az első három nap azzal telt, hogy igyekeztem megismerni, felmérni a gyerekek rajzkészségét, képzőművészeti ismereteit Szeretném, ha minél többféle technikát ismernének, ha minél több természetes anyagot használnának fel, például leveleket homokot, köveket. A képzeletük gazdag, s szabadon csaponghat. Nézze itt a parancsnoki épület falán a kiállítást ezek a legjobb munkák itt. Most akad erdőrészletet ábrázoló akvarell, papírdarabkákból összeragasztva a nagymama képe, s a macskáé, amely egérrel álmodik. Első alkalom Szegedi Pál, a nagykátai járási hivatal művelődési osztályának közművelődési felügyelője a fantasztikus irodalom iránt érdeklődő 15 gyerek foglalkozásait vezeti: — Gazdag a választék, a témáink között szó esik a prognosztikáról, a futurológiáról, a kiborgokról, arról, van-e élet a Földön kívül, s hogy miként viszonyul a tudományos fantasztikum a valósághoz. A gyerekek életkora, romantika iránti fogékonysága, gazdag képzelete ragyogó alkalmat kínál arra, hogy többet tudjanak meg a természetről, az emberről, önmagukról is. S még valami. Amit Tihanyi Györgyi, a tápiószentmártoni iskola tanára, a közművelődési úttörőtábor vezetője így fogalmaz: — Először szerveztünk a járásban ilyen tábort. Száz érdeklődő gyerek jött el, s ők nemcsak új tudást szereznek itt az iskolai ismeretek mellé, hanem élményeket is, hiszen a közös tábortűz. a kirándulások, a versenyek, játékok ezt nyújtják. Vasvári G. Pál A városháza TV-FIGYELŐ Nyarak. A szombati Szeszélyes évszakok (s ez a nyár bizony szeszélyes) tisztességgel teljesítette, amit ígért: szórakoztató magazin volt. Nem próbált többnek, másnak látszani. Antal Imre egy sereg kellemes apróságot kötött össze könnyedén, mulatságosan — ebbe a műsorba beleillettek bravúros szófacsarásai, kedves bohósko- dásai (amilyeneket az utóbbi időben komolyabb hangvételű adásokban fölös bőséggel alkalmazott). A műsor elemeire is vonatkozik, ami az egészére áll: nem hivalkodott. Az alkotók elkerülték a különben nem ritka hibát és a villámtréfára való ötletből nem csináltak mondjuk egyfelvonásost vagy pláne hatrészes sorozatot. Különösképpen tetszett a kivagyiságot pompásan kinevettető Lomtalanítás, a lógósokat megfricskázó Nézzük az utcát meg a kemény iróniájú Horgászok. Azok a jelenetek, amelyekből a szatirikus él sem hiányzott. Közben jó volt nézni a rajzfilm-miniatűröket és a nyári meleget kellemesen hűsítő jégcirkuszi produkciókat. Nyár címet viselt a vasárnapi Nótaszó, és hogy ne legyen kétségünk, a legmelegebb évszakot jelképező tök ászt is a felirat mellé biggyesztették. Azon lehet vitatkozni, hogy az elhangzott nótákban mennyi a valódi és mennyi a talmi érték. Az azonban egészen bizonyos, hogy ha képernyőre kerülnek, akkor nem szabad így, teljes stílusösszevisszaságban megjelenniük. A mai ruhák durván pereltek — a Jákó Veráé kivételével — az avítt, álnépies, „rózsaszínű", sőt „roúzsaszínű” előadói modorral, a közvetlen környezet naturális tárgyai (függőhinta, telefon, italos- üveg-halmaz) a tudatosan díszletszerű fákból összemesterkedett „ligettel”. Az effajta keveredésnek csak akkor van létjogosultsága, ha oka van. Ebben a műsorban nem volt. A tök ász helyett legföljebb tök nyolcast lett volna szabad cégérnek az adás elejére tenni. A Hét órája. Ha valamilyen okból unalom települ ránk, kényszerűségből tesszük, amit kell, akkor csak vánszorog az idő, mintha hatszáz percből állna az óra. És igaz az ellenkezője is. Jó példának kínálkozik a vasárnap hét és nyolc óra közötti hatvan perc, mert az szinte elrepült. Pedig uborkaszezonról (pontosabban — és ki tudja miért —: „uborkasa- láta-szezonról”) beszélt a műsorvezető. Nem keveset markolt — és sokat fogott — a műsor. Korrekt és szinte páratlan teljességű képet kaptunk belőle Lengyelország elmúlt egy esztendejéről. Érdekes gondolatokat hallottunk Gáspár Sándortól, a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának budapesti ülése kapcsán a francia szak- szervezetek és a lengyel Szolidaritás különleges helyzetéről. Megszólalt — vagy szavak nélkül is érzékeltette egy ország történelmi sorsfordulóját — a kambodzsai külügyminiszter. Szó volt a mezőgazdasági gépek alkatrészellátásáról (ki hinné: kilencvenmilliárd forint értékű mezőgazdasági gép, berendezés és jármű sorsa múlik olykor akár filléres alkatrészeken), és a „szerződéses” boltokról (az is meglepetésnek hatott, hogy az év elején ezer- négyszázvalahány lehetőségből hétszáznál kevesebbet használtak ki a vállalkozók; sokan attól rettentek meg, amitől a leányfalui kereskedő nem félt: több árut gyorsabban kell megforgatni — ebből lesz a haszon). A nagyon komoly tárgyakról szóló ötvenegynéhány perces blokkot pezsgő finálé tetézte. llkei Csaba és Somogyi Pál strandra invitálta a nézőt. Nem bánta meg, aki velük tartott: a látszólag naiv kérdések látszólag ártatlan válaszokat vonzottak — hogy aztán mindkettő hétköznapiságát humorrá nemesítse az a sok igéző forma, jellegezetes mozzanat, ami a képeken valóságosan látszott. Daniss Győző KÖZMŰVELŐDÉSI TÁBORBAN Az érdeklődés széles skálája „...A VILÁG ÉS ÖNMAGA MEGISMERÉSÉRE TÖREKSZIK”
