Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

1981. JCLIUS 12., vasárnap PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Az elmúlt negyedszázad során Nekem a legfontosabb, hogy... 9 Tudom, a kérdés meg az egész szituáció furcsa. Odalépek, bekopogok vadidegen emberekhez, bemutatkozom és rövid pár szó ^ után nekiszegezem: — Mi az, ami önnek a legfontosabb volt az el­múlt negyedszázadban? Értetlenség meg gyanakvás, nehezen kapcsoló gondolatmenet, és főleg: zavar következett. Zavar, ami tulajdonképpen természe­tes. Hiszen nem a tegnapi ebéd vagy a holnapi kirándulás felől érdeklődöm. A kérdés, ahogy egymásnak közösen elmagyarázzuk: sorsról, életről, mai valóságunkról, múltunk ködéről, jövőnk út- í járói szól. ...rendbe tettem dolgaimat — Nem, nem, kedveském, elég ennyi: a Teri néni. így ismernek itt. Tudja, ez egy kis mellékes, ez a barack. Terem a kertben, hajnalban megszedem a fát, kiballagok ide a buszpályaudvarra, azután hagy mennek az érdiek Pestnek, lassan eladom mind. Tessék? Nem, ez már az, amit kérdezett, iga­zán. Mert arról van szó, hogy van a szegény uram után ezernyolcszáz nyug­díjam, nem sok, elég. Nekem legalábbis az. Tényleg, ez a barack inkább szórakozás, nézem az embereket. Sietnek. Én már nem. A lányomat kista- fíroztam, az unokámnak is adtam, a sírkövem kész, az urammal közös, csak a dátumot kell odavésni. Jaj. az ilyen öregasszony hamar sír. Mert, mondja, mi kell még nekem? Hetvennyolc éves vagyok és nyugodt. Rendbe tettem a dolgaimat. Nekem ez a legfontosabb. ...egyetemi hallgató vagyok — Most, hogy elmagyarázta, már értem tulajdonképpen, miről van szó, de mit mondjak? Tényleg, hiszen nem is vagyok huszonöt éves? Ja igen, hogy az egyetem, persze. Ám ez, hogy is mondjam, nem a legfontosabb, ha­nem ez: minden. Ügy készültem rá, úgy tanultam, hogy az kitöltötte az éle­temet. Felvettek azonnal, és most úgy napozok itt a gödi Duna-parton, hogy azon kapom magam: folyvást bemutatkozom. No, csak úgy, gondolatban. Sólyom Ágnes egyetemi hallgató vagyok, Sólyom Ágnes egyetemi hallgató vagyok... Nem, ne akarjon a szájamba, adni olyanokat,, hogy a jog a tanuláshoz, a munkához. Nem akarom kimondani. ...íedcl van felettem — Az én nevem Tamáska Péter, nyírmadai születésű, kéícsaládos, negy­vennyolc éves, jelenleg Vácott dolgozó építőipari segédmunkás. Ennyi elég? No. Ami meg a kérdést illeti: világos. Nekem a legfontosabb az, hogy fedél van a fejem fölött és munka a kezemben. Harmincöt éve dolgozom, hat ál­talánost, nyolc évig jártam, nehéz fejem volt, azt mondták, nem viszem semmire. Kezdetben tényleg nem ment, gyenge tsz, összeugrottunk apám­mal is, istállóban háltam. Ügy hatvankettőben, az új szövetkezetben juhász lettem, azt nagyon szerettem. Amikor megnősültem, építkeztünk, sok lett az adósság, eljöttem, több pénzért. És nem akadályozott meg senki! Érti!? Jöhettem, még szerencsét is'kívántak. Most meg mennék vissza, elfáradtam itt. rossz is mindig távol a családtól, és visszavesznek, tudom. No. Hát ez az. Aki a munkát megfogja, kézben tartja, azt becsülik mindenhol. .... beszédesek az emberek — Mi is? Nekem "minden fontos. Mindenemért mindenről tudom, ho­gyan lett, miből. A semmiből. Nézze például ezt a lakótelepet. Tudja, mí" volt itt? Káposztaföld. Jó vecsési káposztaföld. Már akkor ezen a vonalon jártam a MÁVAUT-hoz dolgozni, innen vittem asszonyt is, naponta fel­szállt, akkor- még kalauz voltam, elbeszélgettünk, kész. Így lett a szomszé­dok között MÁVAUT-os Kiss a nevünk, hiába Volán már a cégem neve. De hogy szavam ne feledjem. Én láttam, ha csak futtáiban, menet közben is: puszta volt ott, ahol most valami van. Házak, iskolák, gyárak. Még valami. Annak idején csend volt a buszon. Ki-ki néha a szomszédjával, kollégájával el-e!suttogott. Most hangosak, beszédesek az emberek, átkiabálnak egymás­nak, ismer mindenki mindenkit, szidják a Fradit vagy éppen a húsárakon tépelődnek, és odajönnek hozzám is, Lacikám, mi újság, én meg nem mu­togathatok a táblára, hogy a kocsivezetővel beszélgetni tilos, mert azt hi­szik, felvágok vagy majrézom. ...megleltem a nyugalmat — Azt hiszem, talán a nyugalom. Nem is talán. Igen. Igen, ez biztos. Csak egyre gondoljon: amit a tévében lát esténként. Hogy egy városban, Európa "kellős közepén a verekedés, lövöldözés, gyújtogatás teljesen min­dennapos legyen, ez felfoghatatlan. Jó, tudom, lakásmanipulációk ellen, tehát végeredményben jogos dolgokért küzdenek, de hát így? El nem tu­dom képzelni, hogy én, Kötő Tamásné, gyáli albérlő, benzines palackkal menjek lakást szerezni. Pedig szükségem van rá, elhiheti. Hárman, tizen­két négyzetméteren élünk, de hát spórolunk, meg biztatnak, lesz megoldás, a gyár is munkáslakás-építésbe kezd, jut talán. Harmincéves vagyok, és ha nyugalomról beszélek, nem beletörődésből. Eléggé zaklatott, igenis: nyug­talan az életem, ingázás, túlórák, maszekolás. De nem kell félnem egy dör­renéstől. mert tudom, legfeljebb egy autó kipufogója lehet. Meg azután ..., szóval, ezt én nemcsak a tévéből tudom. Tizennyolc éves koromban meg­pattantam, Jugón át. Három évig bírtam. ...amit akarok megcsinálhatom — Lehet, hogy-hülyeség, de nekem az, hogy mindent, mindig megcsi­nálhattam. Jó anyagi körülmények között nőttem fel, amit kértem, meglett. Ez volt a sráckorom. Aztán apám meghalt. Amikor Pestre mentem, egye­temre, nem is vettem észre, hogy kevés az az ösztöndíj. Lekötött ugyanis más, ami nem került semmibe. Ha teniszezni akartam, ott a BEAC-pálya, menj. Színházasdi? Vár a Szkéné. Van egy ötletem? Fiú, itt a labor, kísér­letezz, diákköri dolgozatnak csináld meg. És direkt furcsa -volt, hogy amit szórakozásból, hobbiként összebütyköltem, abból hír lett az egyetemi lap­ban: Zsóka Zoltán második díjat nyert a TDK országos pályázatán. Most Gödöllőn dolgozom, a munkámban örömömet lelem, mert megint az van: ha akarok valamit — megcsinálhatom. A magam kedvére; és — frázis? — a többiek, sokunk hasznára. Legalábbis remélem! ...megtanultam írni — Nekem? Tavaly megtanultam írni. Negyvenéves voltam. Nem hiszi? Adja ide a füzetét. A tollat is. Tessék. A nevem: Lakatos Á.ndrás. Nemrégiben a Der Spiegel című hamburgi hetilap beszélge- test közölt Aczél Györggyel, a Minisztertanács elnökhelyettesével, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával. Egy kérdést és egy választ idézünk: ^ Spiegel: Olyan a lakosságuk, amely nem érdeklődik a politika iránt. í Aczél: Ezt a diagnózist hibásnak tartom. Kérem, járják be z velem az országot. Mindenütt azt fogják látni, hogy élénk a politi- ^ kai érdeklődés. Azt hiszem, a magyar vezető, amikor politizáló emberekről ^ szólt, nemcsak a különböző fórumokon, gyűléseken, tanácskozáso­kon felszólalókra gondolt. Politizál ugyanis az a mérnök, az az egyetemista, az az ipari munkásnő, az az idős parasztasszony is, aki nem mond nagy szavakat, nem idéz termelési eredményeket, statisztikai átlagokat. Politizál ugyanis az a buszsofőr, az a segéd­munkás is, aki az elmúlt negyedszázadból a maga számára leg­fontosabbnak tartja — kimondatlanul is — szerény, de sajátjaként birtokolt, megküzdötten biztos helyét e hazában. í ANDAI GYÖRGY « Kifizetődő krahkiizem A jót így kell akarni Már az általános iskolába járó gyermek is leckeként fújja: egyre drágább lesz a kőolaj. Valami éppen azért lesz közhellyé, mert igaz, álta­lánosan jellemző. Valamennyi ener­giahordozó közül a fekete arany ára szökkent a legmeredekebben a ma­gasba, érthető tehát, ha világszerte 'két, összefüggő törekvés kibontako­zásának lehettünk, lehetünk tanúi. Az egyik: általában takarékoskodni a kőolajjal, mérsékelni a fajlagos fölhasználást, más, olcsóbb energia- hordozókkal helyettesíteni azt. A másik törekvés: növelni a kőolaj földolgozásánál az értékesebb termé­kek, az úgynevezett fehéráruk — motorhajtó- és petrolkémiai anyagok — arányát. Indokok általában Hazánkban a kőolajfelhasználás, nak egyötödét fedezi a saját terme­lés. Ez az arány szinte mindent kö­zöl arról, miért jut főszerephez a fe­héráru arányának elért és lehetséges változata. Ha ugyanis sikerül az ősz. szesen rendelkezésre álló nyers­anyagból több benzint, petrolkémiai közbeeső terméket kinyerni, akkor kézenfekvő: nem kell több kőolajat vásárolni. A hazai kőolajfinomítás­ban a fehéráruk aránya az 1970, évi 44 százalékról 60 százalékra emelke­dett. Ami dicséretes eredmény, de korántsem a lehetőségek végpontja, mert még mindig 33 százalék körül van a maradék, a fűtőolaj részesedé­se a teljes földolgozott mennyiség­ből. Ez a fűtőolaj csak egy valamire jó: erőművekben, nagy ipari tüzelő- berendezésekben történő elégetésre. Amiért nagy kár, mert ebből az anyagból benzin, gázolaj lenne ki­nyerhető, ha ... ha lenne egy, továb­bi földolgozást lehetővé tevő beren­dezés-együttes. A fehéráruk és a fű­tőolajok közötti tetemes árkülönbség­ben rejlik annak magyarázata, miért kifizetődő, azaz gazdaságos az egy- cszeri nagy ráfordítás, a meglehetősen drága technológiai berendezések föl­állítás»--•••ív : Tagadásra hónapok Egyszerű logikai lánc: a fűtőolajat helyettesítheti a szén, a földgáz, a nukleáris energiaforrás, ám a motor­hajtó- és kenőanyagokat, a petrolké­miai alapanyagokat egyhamar nem lehet mással fölváltani. Ha tehát a földolgozott kőolajból ez utóbbiakat nagyobb mennyiségben lehetséges előállítani, akkor megtakarítható a kőolajbehozatal egyébként elkerülhe­tetlen növelésé. Hatalmas összeg 6,5 milliárd fo­rint, főként egyetlen egy valamire. A fejlesztési kiadásokat azonban nem mérhetjük pusztán azzal, mennyit kell elkölteni. Ott áll a másik olda­lon a megnyerhető haszon. A nép­gazdasági eredmény alapján ezt a hat és fél milliárdot az átlagosnál rö- videbb idő alatt visszakapja a közös pénztár. Nemcsak a szükség, hanem az ésszerűség is sokat nyomott tehát a latban, amikor az Állami Tervbi­zottság úgy döntött — természetes: hosszú előkészítő munka egyik sza­kasza befejezéseként — 1980 októ­berében, hogy Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál épül­jön fel az évente egymillió tonna ka­pacitású katalitikus krakküzem. A Magyar Nemzeti Bank az export áru­alapokat bővítő hitelkeretből bo­csátja a beruházó rendelkezésére a kellő pénzügyi fedezetet. Az üzembe­helyezés'határideje: 1984. december 31. Sommásan ennyi a döntés, mert ezernyi részlete — a miniszteri fel­hatalmazás a kivitelezők kijelölésé­re, lakásépítési keretszám megálla­pítása, a kötelező tartalékalap sorsa, s így tovább — a kívülálló számára érdektelen. Természetesen nem ér­dektelen a beruházó szemszögéből, mert ez a fejlesztés néhány évvel ez- - előtt még — bizonyosak lehetünk benne — állami nagyberuházás mi­nősítéssel került volna a feladatok közé. Most: egy a vállalati beruhá­zások seregéből. A DKV-nak már gazdag tapasztalatai vannak abban, mi a kettő közötti különbség ... Itt volt például az a kínos, mert hosszú hónapokat fölemésztő vita és vizsgálatsor, amit katalitikus kontra kombinált elnevezéssel illethetünk. A keserves hagyományok alapján ugyanis szinte biztosra vehető: ha valami jelentős dologról szól a ver­dikt. akkor rögtön akadnak okosko- dók, akik az igen, de formulával föl­vezetve kifogásaik csapatát, valójá­ban nemet mondanak. Ez történt a . krakküzemnél is. Anélkül, hogy be­Július elsején, szerdán, amint arról lapunkban rövid tudósítás­ban beszámoltunk, aláírták Száz­halombattán azt a hitelszerződést, amelynek alapján a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál katalitikus krakküzem épül fel. A tervek szerint hat és fél milliárd forintot követelő beruházással mód nyílik a kőolaj gazdaságosabb földolgo­zására. A fejlesztés minden érin­tettől feszített munkatempót vár el; a hitelszerződés aláírásától számított három évre. 1981. július elsején meg kell kezdődnie a pró­baüzemnek. lemerülnénk a számunkra amúgy is követhetetlen technikai, technológiai részletekbe, leírhatjuk: a szakértel­müket a tagadásban kiélők úgy tün­tették fel a kombinált eljárást, mint a katalitikussal szembeni választás lehetőségét. Azután kiderült, az ala­pos vizsgálatok segítségével — és hónapok meg kiadások árán —, hogy amit alternatívának láttattak a kom­binált krakkolásra esküdök, az való­jában nem alternatíva, hanem egy egészen más megoldás, céljaiban, költségeiben, eredményeiben egy­aránt. .. , ... Túlbecsülnénk az olajváros kollek­tívájának teherbíró képességét, ha úgy vélnők, az ilyan aktusok nem veszik igénybe idegrendszerüket. Ugyanakkor lebecsülnénk tudásukat, szándékaikat, tapasztalataikat, ha azt hinnők, ezek a közjátékok kedvü­ket szegik, megakasztják a szívós következetességű fölkészülést. Feszí­tett tempóban készítették a majdani katalitikus krakküzem ún. blokkon kívüli berendezéseinek — így az energiaszolgáltatás, az alapanyagtá­rolás és -előkészítés, a késztermék­tárolás és -lefejtés stb. — műszaki előterveit. Feszített tempóban, mert ha tetszik, ha nem tetszik, minden késedelem, bárkinél keletkezzék is, őket, az ő céljaik elérését hátráltat­ja. S amikor elérkezik a határidő az átadásra, akkor nem azt kérdik, ek­kor és akkor ki mibén késett, hanem csakis azt kérdik, s tőlük kérdik, miért nincsen készen az, aminek ké­szen kellene lennie? Ki az érdekelt? Nemcsak a nemes kötelességtudat, nemcsak a kívánatos szakmai hiú­ság, hanem ilyen kényszerű fölisme­rés is szerepet játszott abban, hogy a nagy költség, rövid kivitelezési idő összefüggő párosa az eddig alkalma­zott — s hatásos! — beruházás-szer­vezési módszerek továbbfejlesztésére, korszerűsítésére vegye rá a DKV érintett vezetőit, műszaki dolgozóit. A fejlesztési főmérnökség, a Dunai Vasműtől átvett, számítógépes beru­házás-szervezési és -irányítási mód­szer, a technológiai főosztályon a leg­kiválóbb szakemberekből létrehozott terveztető csoport — mint a krakk­üzem tervezési feladatainak irányí­tója —, a beruházási főosztályon ki­alakított külön osztály — mint a krakküzem megvalósításának irányí­tója — csupán egy-egy hely, egy-egy mozzanat mindabból, amit átgondolt­ságnak nevezhetünk. Ez az átgondoltság a korábbi DKV- beruházásoknál sem volt ismeretlen, mutatóba fölbukkanó. Most azonban olyan föltétel, ami bölcsője bukás­nak vagy sikernek, mert hiszen jö­vőre már a hét minden napján, azaz szombaton, vasárnap is dolgozniuk kell a kivitelezőknek és alvállalko­zóiknak, sőt, lesznek időszakok, ami­kor két-három műszakban építenek, szerelnek. A bökkenő ott van — s ez a bökkenő könnyen buktatóvá válhat —, hogy nem elég az, amit a DKV tesz és megtehet, mert tart a vita azon, beruházó és irányító ha­tóságok, irányító hatóság egyik és másik szerve között, milyen bérpreferenciáka-t lehetséges és szükséges érvényesíteni e nagy népgazdasági fontosságú beruházás­nál. Ma ugyanis, bármilyen furcsán hangzik, a kivitelezők egyáltalán nem érdekeltek abban, amiben a népgazdaság; a kétműszakos, a fo­lyamatos munkában. Olyannyira nem érdekeltek, hogy még kimutatható többletköltségeik — így a műszak- pótlék stb. — sem térülnek meg! Veszélyes hurok ez, amibe belega­balyodhat a legcélszerűbb lépéseket tevő láb is, nemhogy azoké, akiknek e százhalombattai beruházás egy fel­adat a sokféle megbízásuk közül. Érthető tehát, ha a kivitelezők vár­nak a szerződés megkötésével, s azt kérdik a finomitósoktól,'miként va­gyok én ebben érdekelt?! S erre a mikéntre nem a kérdezettnek kell tudnia a feleletet. Ha nem épülne meg a krakküzem, akkor 1985-ben az eredetileg terve­zetten felül, 400 ezer tonna kőolaj, 200 ezer tonna benzin és gázolaj be­hozatalára kényszerülne a népgazda­ság, dollár fejében. Ezt tudva, rög­tön másként fest az az adat, hogy a fejlesztéshez 70 millió dollár értékű importra van szükség. Ennek az ösz- szegnek a javát az ajánlattevő három cég közül a kemény áralkuk, a szi­gorú elemzések után kiválasztott Procofrance cég kapja. A francia vállalat 60 millió dollár értékben ad terveket, berendezéseket, szolgáltatá­sokat. s az üzem legkényesebb részétf — a reaktor-, a regenerátor.-, az- energiahasznosíió-rendszert — kulcs­rakészen kínálja átvételre. Az már a magyar fél ügyességén múlt, hogy még így is lehetőség nyílt hazai ter­mékek — több száz millió forintot kitevő acélszerkezetek, csővezetékek, készülékek — beépítésére blokkon belül. Sokféle szokványos, mert már be­gyakorolt, s szokatlan, most először próbált módszer áll hátországként amögött, hogy a DKV hisz a három esztendei megvalósításban. A szokat­lan módszerek egyike: a francia cég tervező részlegénél magyar tervező- csoport ütött tanyát. így a honosí­tás és jóváhagyás nem egyszerű ak­tusát ott, Párizsban, a tervkészítés­sel párhuzamosan hajtják végre, azaz, a programok itthon azonnal a kivitelezők kezébe kerülhetnek. A szokványos, módszerek egyike: a KISZ-védnökség vállalása. Nem többet, csupán annyit kíván­tunk érzékeltetni az előbbiekből, hogy szövevényes, bonyolultan kí­gyózó szálakat kell a következő har­minchat hónapban okos rendbe be­lesimítani, hiszen a próbaüzem kez­dete 1984. július elseje, időtartama hat hónap. Ahhoz azonban, hogy adr dig, majd elérhessenek, a helyszínen, a csúcsidőszakban 1700 ember jól szervezett munkája szükségeltetik, s mögötte sok ezer többié, akik kezük alá szállítják a terveket, eszközöket, anyagokat, s akik étkeztetésükről, szállásuk otthonosságáról, pihenésük tartalmasságáról gondoskodnak. A teremtő erő Valójában tehát nem pénzössze­gek, tárgyi értékek szigorú közgaz­dasági törvényeknek engedelmeske­dő, s ennek ellenére sokszor össze­kuszálódó viszonylatrendszere te­remt majd itt újat. hanem emberek — legyenek bár jelen levők és má­sutt tevékenykedők — objektív és szubjektív tényezőknek engedelmes­kedő viszonylatrendszere lesz ez a teremtő erő. Az eddigi viták, vizsgá­latok, késedelmek mögött ugyanúgy emberek — s vélt vagy valós érde­keik — álltak, amint az eddigi ered­mények, bátor vállalkozások, járat­lan utak megkezdése mögött is em­berek — olykor érdekeik, gyakran tisztességük, kötelességtudatuk — lelhetők. Ennek az alapelvnek a tisztelete — s mindenütt való tisztelete — a si­kerhez elegendő, ám csekély hiánya, átmeneti sérelme is kétségessé teszi a célba érkezést. mészáros ottö

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom