Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

éfrCYFI A SZECESSZIÓ MŰVÉSZTELEPE Otthont ad a mozi-iskola A diploma nem lehet csupán bizonyító irat! A felsőoktatás komplex korszerűsítéséről rizmussal. Szakítani akartak a különböző művészeti korok stíluselemeinek együttes alkal­mazásával, a történelmi ro­mantikával. Díszítőelemeiket a természeti formákból merítet­ték: vízinövények, állatok és hullámok jelentek meg orna­mentikájukon. Előszeretettel alkalmazták — afféle polgár­pukkasztó elegyítéssel — a li­la, szürke és az olajzöld színe­ket. Építészeti terveikben az angol vidéki háztípusokat va­riálták és a magyar népi ha­gyományokat. Festészetben is a határozott vonal-kontürök ritmikus motiválását részesí­tették előnyben. Egy már meglevő stílushoz kapcsolódtak, amelyet össze­fogó nevén szecessziónak mon­dunk, s amely a német földön a Jugendstil, a francia nyelv- területen az art nouveau elne­vezést kapta. Ez az irányzat az angol Arts and Crafts — Mű­vészet és Kézművesség — moz­galom célkitűzéseit folytatta tovább. A nagyipari termelés sematizáló hatásával szemben a kézművesség friss-eredetisé­gét, őszinteségét igyekeztek ér­vényesíteni. Lényegét tekintve az összművészeti művek — a Gesamtkunstwerk — létreho­zására törekedtek. Magyarab- bul: az egész emberi környezet egységes művészeti kialakítá­sára vállalkoztak. Ezért a vi­zuális kultúra valamennyi te­rületét átfogták. Alapvető kö­vetelményük volt, hogy min­den egyes alkotás harmonizál­jon a környezetével. belin-szőnyegeket. ■ Ez utóbbi jelenti a magyar szecesszión belül is a gödöllői sajátosságot, mert már 1903-ban megkezdte működését a szövőműhely. S hogy a városba látogatók a művésztelep helyét is megta­lálják, ahhoz keresni kell a ré­gi temető utcájának környékét, az Erdő utcát. Közös érdek Alkotóműhely működött szá­zadunk elejétől 1920-ig Gö­döllőn, egységes művészeti el-' vek alapján dolgozó közösség. Művészek most is élnek a vá­rosban, némelyikük jelentős alkotó: a műhelymunka azon­ban számukra csak múltból felidéződő álom. Miért? Talán az objektív körülmények, ta­lán a közös feladat hiánya, ta­lán a lehetőségek félig megol- dottsága teszi álommá mind­azt, ami a szecessziótól legin­kább megtanulható: az embe­ri környezet művészileg egysé­ges kialakítását. De hát a jó ügy megvalósulásához idő kell, ahhoz kell csak igazán. Gödöllőn, a mozi-iskola első emeletén úgy nevezik az élő, kitűnően működő intézményt: helytörténeti gyűjtemény. Most még. Tárgyalások folynak azonban arról a tervezetről, hogy múzeummá minősítik át. Kr. Gy. Elhunyt Bilicsi Tivadar A Művelődési Minisztérium, a budapesti Fővárosi Tanács, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Vígszínház mély fájdalommal tudatja, hogy Bilicsi Tivadar, a Magyar Népköztársaság kiváló mű­vésze 80 esztendős korában, szombaton elhunyt. — Teme­téséről később intézkednek. ★ A magyar művészeti élet nagy öregje, a színház és film­művészet kiemelkedő egyéni­sége hat évtizede jegyezte el magát a színészettel. Kezdet­ben kisebb vidéki színházak­ban játszott. A Színész Egye­sület színészképző iskolájában 1925-ben kapott diplomát. Ezt követően a színházlátogató közönség- találkozhatott vele Szegeden, Miskolcon, a Belvá-, rosi és a Király Színházban, a Fővárosi Operettszínházban és a Teréz körúti Színpadon. 1933-tól tizenegy éven át a Magyar, majd az Andrássy úti Színháznak volt tagja. A fel­szabadulást követően a Belvá­rosi, és az Operettszínházban lépett fel, 1954 óta — haláláig — a Vígszínházban játszott. Bilicsi Tivadar kora fiatalsá­gától a legnépszerűbb színmű­vészek egyike volt. Jellemáb­rázoló művészként tartották számon. A hat évtized alatt sok emlékezetes alakítása voll Számos magyar filmben játszott, s vidám, derűs hang­ját őrzik a hanglemezek és a rádióstúdiókban rögzített hangszalagok is. TV-FIGYELŐ Aligha akad ma már olyan település hazánkban, beleértve a legkisebb falut is, amelyik­nek lakói el ne mondhatnák, hogy körükből, közösségükből eljutottak fiatalok az egyete­mekre, főiskolákra, s diplomás értelmiségivé nevelkedtek. A középiskolába járó diákok többségének egyetemistává lenni — ma is az álmok neto- yábbja. Ám nagyon is földi, görön­gyös út vezet, odáig. Nem elég a 12 évi tanulás, az érdeklő­dés, a szülői biztatás — az al­ma materek bebocsátászálo­ga: a sikeres felvételi vizsga. A felsőoktatás korszerűsíté­sét előkészítő vizsgálatok so­rán, amelyek már két éve folvnak, egyre határozottakba válik a megállapítás: a kelle­ténél nagyobb a szerepe a fel­vételinek. A felvételiztetés rövid ideie alatt kell átfogó jellemzést adni a jelentkező­ről. s aki e felelős döntés után beülhet az egyetemi padokba, már-már" automatikusan dip­lomával távozhat onnan. Jól jellemzi ezt a helyzetet a diá­kok körében népszerű szólás­mondás: ha el nem üt a villa­mos, diplomás leszek. Megnövekedett esélyek ; A középiskolai tanulmányok színvonalának különbözősége, * a tényleges, népgazdasági igényektől, eltérő társadalmi törekvések egyaránt növelték a felvételik súlyát, s az idén is a felvételiken kellett feloldani a társadalomtudományi sza­kok iránti öt-hatszoros túlje­lentkezés, a műszaki és ter­mészettudományi képzés iránti csekély érdeklődés okozta fe­szültséget. Részben a jövő év­től, általánosan 1983-tól módo­sul a felvételiztetés gyakorla­ta, s az elmúlt évek fogyaté­kosságain okulva, általános üiűveltségük és kommuniká­ciós készségük növelésére igyekszik késztetni az egyete­mekre pályázó középiskoláso­kat. A továbbjutáshoz szük­séges két-három tantárgyra szűkült le eddig a középiskolá­sok szorgalma, ekért a jövőben hat tantárgy középiskolai eredményét számolják be a felvételi eredménybe. Ezzel a szakközépiskolások esélyeit is megnövelték, reálisabbá tet­ték. A szeptemberben kezdődő fakultációs oktatás pedig ab­ban segíti a diákokat, hogy kedvenc tárgyaikat ne a töb­bi rovására részesítsék előny­ben. hanem párhuzamosan, de a kedveiteket nagyobb óra­számban tanulhassák. E differenciáltabb tudásmé­rés kezdeti lépése a felvételi­zés korszerűsítésének. A je­lenleginél szélesebb körben kell majd alkalmazni a ké­pességvizsgálatokat, s a pálya­alkalmasság, a rátermettség nagyobb súllyal kell hogy lat­ba essen. Ugyanígy, a későb­biekben kell megoldást találni arra, hogy ne a felvételi le­gyen a végső döntés a diplo­maszerzésben. Igények szerint A tanulmányi idő alatti pá­lyamódosítás. az átszakosodás a mai merev képzési keretek közt szinte lehetetlen. Márpe­dig az egyre erősödő feszültsé­gek a pályakezdésben legalább olyannyira éreztetik szüksé­gét, mint egyéni ambícióik nyomán a hallgatók azt re­mélik. A felsőoktatás komp­lex korszerűsítéséről 1983-ig elkészülő terv előkészítése so­rán már felmerült az a gondo­lat, hogy az egyetemeken és főiskolákon szélesebb alapkép­zést kövessen a specializáció, s a kétféle intézmény képzési szintjei közt jobb összhang le­gyen. Ez kedvezően hatna a munkaerő-gazdálkodáson be­lül a szakember-utánpótlás reális tervezésére is. A felsőoktatás — tehát — a hazai értelmiségnevelés egye­düli bázisa, s mint ilyen, a tá­volabbi társadalmi érdekek szolgálatában is áll. nemcsak a pillanatnyi népgazdasági cselekvés támasza. A szakmai feladatokat alko­tó módon megoldani képes diplomások nevelése érdeké­ben a felsőoktatás előtt álló legfontosabb feladat a minő­ségi szempontok érvényre jut­tatása, a képzésben, a neve­lésben. Órák és ösztöndíj Az egyetemi és főiskolai hallgatókkal való törődés ki kell hogy terjedjen a tanulási feltételeik javítására is. A kötelező óraszámok fokozatos növelése oda vezetett, hogy ma sok egyetemista heti 37— 40 órán vesz részt, s az egyéni tanulásra alig jut ideje. Az amúgy is előnytelen, tanórák­kal és más elfoglaltsággal szétforgácsolt időbeosztásuk a rövid szorgalmi idő után hosszú s túl intenzív tanulás­sal eltöltött vizsgaidőszakba torkollik, s e szakaszos meg­terhelés nem teszi lehetővé a folyamatos, elmélyült munkát. A tanulmányi idő ésszerű be­osztása, a folyamatosabb ta­nulmányi számonkérés mód­szereinek kidolgozása a képző intézmények előtt álló. rövid távú feladat, s már ősszel in­tézkedéseket kell kidolgozni erre az egyetemeken és főis­kolákon. A következő tanév a diákok szociális támogatásában is változással jár, 1982 elejétől emelkedik ösztöndíjaik össze­ge, s az elosztás elveinek megvitatására is alkalmuk lesz az őszi hónapokban. Az intéz­mények demokratikus voná­sainak erősítése a következő időszakban remélhetően azzal is együtt jár, hogy a hallgatók közéleti tevékenységre ne­velésében szélesebb körű gya­korlat alakul ki. A diplomá­sok egy része vezető beosztás­ban dolgozik tanulmányai be­fejezése után, s e felelősség­ben» nem szűkölködő munka» Jíprpk ellátására ..is fel kell készülniük. . 1 Útra való a kezdéshez Az egyetemisták és főisko­lások, miközben legszebb, ön­állóságot próbáló éveiket élik, a maguk gyarapításával nem pusztán szakmai feladatok megoldására készülnek. A munkahelyi helytálláson túl sczolgálat vár rájuk a társa­dalmi élet más területein is, s akár pedagógusok, akár mér­nökök vagy agronómusok lesz­nek munkájuk szerint, közös felelősségük lesz környezetük alakításában, a műveltség ter­jesztésében. Ezért a diplomáig tartó öt-hat évben az önálló tudásgyarapítás készségét is el kell sajátítaniuk. A diploma rövid idő alatt puszta bizo­nyító irattá válik, ha birtoko­sai a mögé kívánkozó alkotó- készséget, ismeretgyarapítást elvesztik, ha a szakma törvé­nyei szerinti alkotás képessé­gét megújítás nélkül is örök­nek tekintik. S nem kevés tapasztalat igazolja, hogy az alkotókész­ség megőrzésére az egyetem és főiskola középszerű, lelkese­dés nélküli elvégzése nem elég. Törekvésben, minőségben több kell — s ez az igény épD elég teret ad a felsőoktatás korszerűsítésének mai, kezdeti és későbbi, nagyobb ívű lé­péseihez. Soós Kálmán Az idősebb helybéliek még ma is úgy hívják Gödöllő leg­régibb épületét, hogy mozi­iskola. Onnan ered az elneve­zés, hpgy jelenleg is ebben a házban működik a városi film­színház, és sokáig ott műkö­dött egy általános iskola is. Az utóbbi intézmény már jobb körülmények közé költözött. De a név megmaradt. Pedig a tanoda helyét fokozatosan el­foglalta a gödöllői helytörténe­ti gyűjtemény. Most még ez a hivatalos neve: helytörténeti gyűjtemény, bár önálló költ­ségvetésből gazdálkodik és fő­foglalkozású igazgató irányít­ja a falai között a rendszerező és kutatómunkát. Történeté­ben új fejezetet jelent, hogy két hónapja — mint ahogy ar­ról lapunkban is számot ad- tupk —, megnyüt az első ál­landó képzőművészeti kiállítás: Gödöllői művésztelep címmel. Másfél évtized A nagy szakértelemmel meg­rendezett tárlat műtárgyai kö­zött sétálva is érdemes néhány mondat erejéig felidézni a múltat. A hatvanas évek elején Heltay Miklós — ma már nyugdíjas — tanár kezdemé­nyezésére alakult meg a hely- történeti gyűjtemény a mozi­iskola épületének egyetlen ap­rócska szobájában. De megvolt az érdeklődés a város és kör­nyékének múltja iránt is: egy­re több tárgyi emlékkel, do­kumentummal és kutatási eredményeket összegező tanul­mánnyal gyarapodtak. S a gö­döllői kutatók közül sokan nyertek díjat a krónikaíró­pályázatokon. Az eredmények ■ alapján joggal lehetett kérni újabb helyiségeket a város ve­zetőitől: ma már tizenegy ter­met foglal el a helytörténeti gyűjtemény az évszázados épü­letben. A közelmúltban meg­nyílt kiállítás tehát több, mint másfél évtizedes előkészítés eredménye: o műtárgyjegyzék 463 alkotást sorol fel. Ezek kö­zül tetemes anyagi áldozatok árán 146 művet megvásároltak, csaknem ennyit más közgyűj­teményektől kaptak kölcsön, és eléri a százat azoknak a tárgyaknak a száma, amelye­ket ajándékba kapott intézmé­nyektől és magángyűjtőktől a gödöllői helytörténeti gyűjte­mény. Polonyi Péter igazgató mű­vészettörténészek bevonásával az utóbbi három évben folyta­tott intenzív gyűjtőmunkát az anyag összegezése érdekében. Ám legalább ennyire értéke­sek a művésztelep életét és tagjait bemutató eredeti fotók, levelek, újságok és folyóiratok. A kiállítás jelentősége messze túlnő a város, sőt a megye ha­tárául is, hiszen a gödöllői mű­vésztelep a XX. századelő leg­nagyobb hatású irányzatát fog­ta egybe: a szecessziós stílust. Éppen 80 éve telepedett le Gödöllőn Körösfői-Kriesch Aladár festőművész, s a baráti köréhez tartozó művészekkel, iparművészekkel (akkor ez a fogalom még nemigen volt használatos) egy új művészeti stílus honi megteremtését ha­tározta el. Olyan alkotómód­szer átültetésére vállalkoztak, amely szemben állt az akkor divatos eklektikával és histo­Céhemlékek Az egri Vármúzeum sok érdekes emléket őriz. Ezek közül különösen nagy érdek­lődésre tarthat számot a cé­hek korából — zömében Egerből — származó értékes eszközök gyűjteménye: ládák, céhbélyegzők, céhlegények mestermunkái, céhek címe­rével díszített alvinci habán korsók, zászlók. A gyűjte­mény restaurálásával párhu­zamosan e ritka értékeket tu­dományosan rendszerezik is. A képen: a XVII. századi céhláda — titkos fiókkal. A lá- dlkőra az elmúlt évszázadok során több festékréteg került, ami részben megóvta, eltakarta, megvédte eredeti szépségeit. Alvinci habán korsó restau­rálása. takat).. ] és mert nem volt min vitatkozniuk. Üresjáratok. E nemben a legszomorúbbat a Ha majd. mindenünk meglesz ... című, a Zsombok Tímár György— Jánosi Antal—Horváth Tibor író-daramaturg-rendező hár­mas jegyezte tévéjáték produ­kál ta. Nem volt szerves -cse­lekménye, nem voltak hatá­rozott karakterű főhősei, nem­igen voltak emberséges, hihető mondatai. Mindenféle cselek­ményszerű apróságok és na- gyon-nagyon keveset mondó beszédfoszlányok töltötték ki — vagy inkább: ütötték agyon — a jobb sorsra érdemes 70 percet. Ugyancsak hosszúnak tetsző adást szentelt televíziónk egy, az üresjárathoz nagyon hason­lókat is produkáló képzőmű­vészről (Tv Galéria). Akik ta­valy Szentendrén vagy a na-; pókban Budapesten látták Lendvai Antal különben mí­vesen, tehetségesen^ megfor­mált embereit, növényeit, ál­latait, azok — a tévénézők százezreivel együtt — talán nem veszik a recenzens fejét, ha azt írja: a képmező egy részét csak akkor érdemes fe­héren hagyni, ha a művész az ürességgel határozottan ki akar fejezni valamit. Ha nem ezt teszi és — ahogyan ez az adásban kommentár nélkül is hangzott — a nézőre bízza, hogy mit gondol az üres hely­re, akkor kiteszi magát annak a veszélynek: bárki bármit beleláthat az alkotásba. Olyat is, amivel a műalkotás létre­hozója a legcsekélyebb mér­tékben sem értene egyet. Beszélgetés- Ezzel a műfaji megjelöléssel jegyezte a mű­sorújság a Bérekről, jövedel­mekről — sokszemközt című adást. Kardos István, a VBKM néhány dolgozójának és Fa- lusné Szikra Katalin közgaz­dásznak a véleményét kér­dezte a bérezésről, az ösztön­zésről, a differenciálásról. Ki­derült, hogy a Mérlegen-téle mai hazai témából is lehet a Rakétaválság Libanonban moz- galmassógú és színvonalú mű­sort kerekíteni. Mert a ripor­ter megbízhatóan ismerte tárgyát és tudta (biztosan ala­posan meggondolta), hogy va­lóságos, megválaszolható kér­déseire kitől kaphat érdemi feleletet. Lényegében ugyanezt mond­hatnánk el az Ami a kiállítás mögött van... című műsorról is. Mértéktartóan tárta fel múzeumügyünk megannyi gondját és nagyszerű produk­cióit. Daniss Győző A gödöllői művésztelep lét­rehozását 1903-tól számolhat­juk, tehát ez az alkotócsoport megelőzte az ország valameny- nyi szecessziós művészeti kö­rét. Hiszen a MIÉNK (a Ma­gyar Impresszionisták és Natu­ralisták Köre) és a KéVe (Ma­gyar Képzőművészek és Ipar­művészek Egyesülete) csak 1907-ben alakult. Sőt, a gödöl­lői művésztelep alkotói közül többen is közreműködtek — már tapasztalataikat felhasz­nálva — az előbb említett két egyesület létrehozásában, igy például Remsey Jenő és Rem- sey Zoltán. Körösfői és 17 tár­sa azzal szerzett igazán nagy érdemeket, hogy kialakították a szecesszió- sajátosan magyar változatát, úgy, hogy általános művészeti elveik megvalósítá­sában a magyar kézművesség legszebb hagyományainak fel­elevenítése mellett a népmű­vészetet tekintették alkotói te­vékenységük kiindulópontjá­nak. Átfogó kép A gödöllői helytörténeti gyűjtemény termeiben rende­zett kiállítás átfogó képet ad a városkörnyéki hagyományokat ébresztgető magyar szecesszió, ról. Láthatjuk Juhász Árpád és Nagy Sándor grafikáit, illet­ve festményeit, Sidló Ferenc néhány szobrát, Medgyasszay István és Toroczkay Vigand Ede épületterveit, amelyek kö­zül két műteremház meg is épült a városban, Mihály Rezső néhány izgalmas színpadter. vét.... mese- és könyvilluszt­rációkat, ’gyermekszoba-be- rendezések terveit, néhány bú­tordarabot, festett üvegablako­kat és mindenekelőtt a legin­kább értékesnek tekinthető go­Nyakkendőben. Immár nem­zetközi hírű riporterünk a tőle szokatlan öltözékben je­lent meg kedden a képernyőn. Miután megszólaltatott egy se­reg rokonszenves vagy nekünk egyáltalán nem tetsző világlá­tás« embert (az utóbbiak,a4ke- gyetlenül pontos kérdéseivel tökéletesen a sarokba szorít­va), nyakkendőt öltött és föl­kereste a szíriai államfőt. Ma­gas rangú vendéglátójánál is állta a sarat Ugyanazokkal az erényeivel, amelyeket a siva­tagi riportokban oly sokszor megcsodálhattunk: tökéletes tárgyismeretével, abszolút korrektségével — és határo­zott mondaniakarásával, mon­dani tudásával. Hasonló szerkezetű riport több is akadt a héten. A Ra­kétaválság Libanonban mint­egy ellentéteképpen láthattuk például a Mérlegen című ri­portfilmet és stúdióadást. Mert furcsán alakult a dolog: délután az 1. csatornán kap­tunk egy riportfilmet — va­lójában meglehetősen szer­kesztettem, esetlegesnek tetsző interjúsorozatot arról, hogyan formálódott néhány pályakez­dő fiatal sorsa Csepelen (és még más helyen — de hogy hol, az nem derült ki egyér­telműen). Nem tudhattuk meg, hogy mindez miért történt. Akkor még remélhettük, hogy majd este, a 2. műsorban (!) sugárzott stúdióvitából — utó­lag — mindent megtudunk. Hiú remény volt. Egyebeken kívül azért nem, mert ki em­lékezett már akkor a délutáni kuszaságra?! — talán még az esti műsor résztvevői sem (vagy ha igen, akkor jó okkal igyekeztek elfelejteni a latot-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom