Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-11 / 161. szám

1981. JÜLIUS 11., SZOMBAT JSErrr -é/?S Tg K/únav A kedves Koprivstiea A vendégek messziről érkeztek Mondják, Koprivstiea hallatlanul kedves város. Fenyőfákkal dúsan benőtt óriás hegyek karéjában hú­zódik meg, szemrevaló há­zai, zegzúgos utcái medi­terrán tájak, települések sajátos élényvilágára em­lékeztetnek. Levegőjétől egészséges lesz a beteg, a megkeseredett emberek pe­dig néhány napi ottlét után derűlátóbban szemlélik a világot. S hogy mi közük mind­ehhez a szentendreieknek? Reméljük, sok. A bolgár kisváros három vezetője a minap a városban vendé- aeskedett. Látogatásuk Pest és Szófia megyék egy­re terebélyesedő testvér- kapcsolatának ékes bizo­nyítéka. Ittlétük célja pe­dig egy jövőbeni együtt­működés megalapozása. Böbe Jovkov, a koprivsticai pártbizottság első titkára, Dra- goja Tatarliev, a városi ta­nács elnöke, valamint Radka Nikolava, a koprivsticai kö­zépiskola párttitkára nemcsak a szentendrei üzemekkel, gyá­rakkal oktatási intézmények­kel. s kereskedelmi, vendéglá­tóipari egységekkel ismerked­tek meg, hanem a kívülállók számára a legnagyobb vonz­erővel, Szentendre idegenfor­galmával és néhány művészé­vel is. Egyebek között fölke­resték Rózsa Péter szobrász otthonát, megnézték a főtéri előadást, s végigjárták a hét­végi vásárt Hasonlóságok Mitagadás, olyannyira tet­szett nekik Szentendre, hogy még a helybeliek által örökö­sen kifogásolt, okkal, ok nél­kül szidott kereskedelemről is csak szuperlativuszokban be­széltek. S most nézzük a vendégek véleményét, akiknek szavait Gjurova Alexánderné tolmá­csolta. Böbe Jovkov: — A két város között nagy a hasonlóság. Amennyiben si­kerül kialakítani a két telepü­lés között a testvérvárosi kap­csolatot, bizonyára nagysze­rűen együttműködnénk, s a közös munka mindnyájunk hasznára válna. Hogy mi tet­szett legjobban? Elsősorban azok a tapasztalatok, amelyek arra engednek Következtetni, hogy az élet minden területén — a gazdasági, kulturális élet­ben — egyaránt lehetőség nyí­lik mindkét város számára a gyümölcsöző együttműködésre. Hiszen elsősorban az lenne a célunk, hogy a szentendreiek és a koprivsticaiak között őszinte, mély barátság alakul­jon ki. Csak a szépet? Dragoja Tatarliev: — Minden tetszett,' amit Szentendrén láttunk. Már arra is gondoltunk — tet­te hozzá tréfálkozva —, hogy nekünk csak a vá­ros szép oldalát mutatták meg. Tény az, van bőven mit tanul­nunk. Persze, mi is tudunk egy-két kellemes meglepetés­sel szolgálni a szentendreiek­nek. Nálunk például rendkívül szigorú a műemlékvédelem. A mi városunkban egyáltalán nem épülhet új ház, csakis olyanok, melyek beilleszked­nek a múlt századi bolgár re­neszánsz stílusába. Ez a ren­delet nemcsak a középületek­re, hanem a magán'házakra is vonatkozik. Radka Nikolava: — A két város közötti ha­sonlóság következményeit, úgy gondoljuk, remekül fölhasznál­hatjuk leendő együttműködé­sünkben. Rövidesen Szentendre vezetői tesznek nálunk hason­ló ismerkedő látogatást, s ez­után már természetesen többet tudunk mondani jövőbeli kap­csolatainkról. Elöljáróban any- nyit: a két város amatőr mű­vészeti csoportjainak bemutat­kozásában, valamint általános iskolásainak úttörő-cseretábo- rozásaiban nagy lehetőséget lá­tunk. , Az első lépések Dióhéjban ennyit a vendé­gek észrevételeiről. E néhány A város életéből Ezermester. Kedden, vala­mint szerdán délelőtt 10 órá­tól az Ezermester című rajz­filmet vetítik a szentendrei moziban. A mesefilmet négy­forintos belépődíj ellenében tekinthetik meg az érdeklődők. Mindenféle mókák. A Pest megyei Művelődési Központ­ban hétfőn délelőtt 10 órától az Állami Bábszínház művé­szei szórakoztatják a gyereke­ket. Az előadás címe: Bohóc rókák és egyéb mókák. Je­gyek a helyszínen vásárolha­tók. soron kívül még sok minden idekívánkozna. Havass Imre, a városi párt- bizottság titkára: — Valóban. Még csak a kez­deti lépéseknél tartunk, de ezek kecsegtetőek. Az együtt­működési tervezet már elké­szült, s amenyiben sikerül az abban lefektetett pontokat, il­letve az azokban szereplő el­képzeléseket megvalósítanunk, csak jól járhatunk. Jól járhat az egész város. A szentend­rei fiatalok — kisdobosok, út­törők, idősebbek, s még idő­sebbek, esetleg nyugdíjasok ezen együttműködés keretén belül lehetőséget kapnának arra, hogy közelebbről is megismerkedjenek bolgár ba­rátainkkal. Ez hasznára válna mindkét népnek. Pontosabban, mindkét városnak, az élet va­lamennyi területén. SZENTENDREI k/vLifap A PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Hétköznapok képekben Öt hónap eredményei Textilhasznosítás Van-e jövője a Temaforgnak az elkövetkező években, ami­kor a szükség parancsolja a textilgyáraknak, hogy minél gazdaságosabban termelje­nek, minél teljesebben hasz­nosítsák az alapanyagot? Er­re a kérdésre Buvári Tibor, a Textilhasznosító Vállalat termelési és kereskedelmi fő­osztályának vezetője határo­zott igennel válaszol. A vál­lalat ugyanis olyan berende­zésekkel rendelkezik — s a Módosítják a körzethatárokat Enyhít valamit a gondokon Ha valaki Szentendre isko­láiról beszél, különösen akkor, ha az oktatás gondjairól és eredményeiről szól, nem fe­ledkezhet el arról, hogy az utóbbi években dinamikusan — és egyben kiszámíthatatlan mértékben nő a város általá­nos iskolásainak száma. Di­namikusan, mert a demográ­fiai hullám itt is érzékelhető: ma mintegy 2108 tizennégy éven aluli diák él a városban, 1985-re a tanulók száma eléri a kétezerkilencszázat. Ha az emelkedés egyenletes Tenne — s ezt tartjuk megszokottnak — ez önmagában is gondokat okozna, olyanokat azonban, amelyekre időben fel lehet készülni. A városban frissen letelepü­lők azonban csak utólag re­gisztrálhatók, s az, hogy a családok hány — és főleg: hány éves — gyermeket akar­nak járatni az itteni iskolák­ba, csak a beiratkozásnál de­rül ki. Márpedig a Felszaba­dulás lakótelepre igencsak sok új lakó érkezik. Két év­vel ezelőtt fel is avatták itt a tizenhat tanteremből, öt nap­közis teremből álló korszerű iskolát, s a város vezetői ak­kor azt gondolták, ez kielégíti az igényeket. A lakótelepen most 23 tanteremben oktat­nak. Tavaly szeptemberben újra nyolc tanteremmel gaz­dagodott a központi iskola — Nincs jobb a tavasznál A PILISSZENTKERESZTI szlovák gyer­mekkórus négy dalt énekel — így a Nincs jobb a tavasznál-t is — azon a közelmúlt­ban megjelent lemezen, mely a Magyarorszá­gon élő szlovákok népzenéjével ismertet meg bennünket. A Molnár Andrásáé vezette ének­kar előkelő helyen, az A-oldalon mutatkozik be, a nyitószámokat tőlük hallhatjuk. A szerkesztők döntése nem lehetett véletlen. A kórusról csak dicséről eg lehet szólni, nevük hazánkban és a határokon túl egyaránt is­mert. Létük, tevékenységük remekül pél­dázza, hogy nemzetiségi politikánkat a pilis- szentkeresztiek irigylésre méltóan plántál­ják át a gyakorlatba. Pilisszentkereszt alig valamivel több mint kétezer lakosának többsége szlovák ajkú. Ahogy mindenütt, a nyelvet itt is többnyire az idősebbek használják. S ők, akikben még jobban él a múlt, érthető, azt szeretnék, ha gyermekeik sem felejtenék el az anyanyel­vet Ebből a természetes érzésből indult ki nyolc évvel ezelőtt Sipos Árpád, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága titkárának helyettese. Sipos Árpád amikor elindította a pilisszentkereszti szlovák nyelvművelő tábo­rokat még a községi általános iskola igaz­gatója volt. ÜGY TŰNIK, a kis pilisi község általános Iskolájának vezetősége, s tantestülete hű maradt az akkori elképzelésekhez. Nyolc éve már, hogy minden nyáron szlovák nyelvmű­velő olvasótábort szerveznek Pilisszentkeresz- ten. A kéthetes időtartamú rendezvények el­sődleges célja a nyelv gyakorlása, a népi, nemzetiségi hagyományok ápolása. E tábo­rok sikere vitathatatlan. Létjogosultságuk olyannyira bebizonyosodott, hogy három évvel ezelőtt jelentős változás következettbe a táborok életében. Azóta nemcsak arra van lehetőség, hogy helyben tartsák meg ezeket az összejöveteleket, hanem arra is, hogy a szentkereazti gyerekek Csehszlovákiában tölt­hessenek el két hetet. Különösebb magyará­zat nem kell hozzá, a nyelvtanulásuk .így válik teljessé. A cseretáborok azóta is igen eredményesen működnek. Idén a pilisszentkereszti, a pilisszántói és a pilisszentlászlói általános iskolások láto­gattak el a szomszédos országba, az érsek- újvári Lenin úti általános iskolából pedig éppen ezekben a napokban táborozik Pilis- szentkereszten 30 fiú és leány. Az Elena Vrebova vezette táborban Katka Drugova és Magda Meliskova szlovák pedagógusok mellett, a helyi általános iskola tanárainak Borbély Gáborné igazgatóhelyettesnek és Moldova Andrásnénak is része van abban, hogy az idő kellemesen telik. Erre biztosíték a program. A különféle vetélkedőket, a közös daltamulásokat, no meg a kirándulásokat nagy örömmel emlegetik a fiatalok. Természetesen nemcsak a Cseh­szlovákiából érkezők, hanem a helybeliek is. Hiszen a 30 érsekújvári általános iskolás mellett hét pilisszentkereszti gyerek is itt táborozik. Glück Judit, Spiegelharter Szilvia, Sisa Márta, Pap Krisztina, Galda Beáta, Chiló Erika és Roob Márta egyaránt kellemesein töltik a napokat. A jó közérzethez természetesen az is hoz­zájárul, hogy az Igazságügyi Minisztérium Pilisszentkereszten levő oktatási kabinetjé­nek vezetője, Pallagi Ferenc, mint mindig, most is, minden segítséget megadott a köz­ségbelieknek. A táborozók az intézmény ét­termében kosztolnak, s a két szakács, Vezégi Géza, valamint Mikusik Kálmánná főztjét nem győzik dicsérni. SOROLHATNÁNK még tovább, említhet­nénk még a szerdán záró tábor további prog­ramjait is. Bizonyságul, talán elég ha meg­említjük, hogy a pilisszentkereszti akció mintájára szerveztek cseretáborokat a váci és a dabasi járásokban is. de ez is csak enyhítette, nem szüntette meg a gondokat. Éppen ezért volt szükség a beiskolázási körzethatárok bi­zonyos módosítására. Tavaiy például -még iskolabusszal a Felszabadulás lakótelepre jár­tak a Pannónia telepi gyere­kek. A létszámnövekedés kö­vetkeztében azonban a jövő tanévtől egy részüket a Köz­ponti általános iskola fogad­ja. Közöttük vannak a máso­dikosok, és azok a gyerekek, akik eddigi osztályában egyébként igen magassá vál­na a létszám. Ugyancsak a közpqnti iskolába írathatták be szüleik az új első osztályo­sokat is. Az iskolabusz to­vábbra is a Felszabadulás la­kótelepre jár, de a Castrumig elviheti a város központjába igyekvőket is. Ez, valamint az előkészítés gondossága, a már félévkor elkezdett tájékoztató munxa azt ígéri, hogy nem okoz nagy bonyodalmakat a körzethatá­rok módosítása. Ha volt za­var — s ki mondaná, hogy egyáltalán nem volt —, azt elsősorban az Okozta, hogy e lakótelep és az iskolák fej­lesztése nem azonos ütemben történt, s az új tantermek át­adásakor két évvel ezelőtt is voltak változások. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Nem csupán a fentiekhez hasonló gondok indokoltak bi­zonyos változtatásokat, hanem egy örvendetes lehetőség is. Mód nyílt rá ugyanis, hogy a központi általános iskolában az 1—3. osztályosoknak test­nevelés tagozatot indítsanak. A második és a harmadik osztály tanulói a város három iskolájának legtehetségesebb gyerekei közül kerülnek ki. S ha már örvendetes dologról van szó, azt is érdemes meg­említeni, hogy azoknak' a gye­rekeknek sem kell szomor- kodniuk, akik új helyen kez­dik meg a következő tanévet: ellátásuk színvonala nem vál­tozik, a korábbiakhoz hason­lóan képzett nevelők tanítják őket. A városban ugyanis évek óta nincs képesítés nélküli ne­velő, s majdnem százszáza­lékos a szakoséllátás is. Az idén még a tanév közben szülési szabadságra menőket is gond nélkül pótolni tudták. Ügyeletes állatorvos A szentendrei járás és Szent­endre város területén az állat­orvosi ügyeleti szolgálat: Július 11-én: dr. Bándli Jó­zsef, Szentendre, Vasvári lakó­telep. F-l 3. szám. Július 18-án: dr. Patócs András, Tahi, Móricz Zsig- mond út 1. Telefon: 283. Július 25-én: dr. Szétag Je­nő, Budapest, Kiscelli út 33. Telefon: 889—381. Az ügyeletek mindig szom­baton délután 2 órakor kez­dődnek és hétfőn reggel 8 óráig tartanak.) jövőben ez még inkább így lesz —, amelyeket a textil­gyáraknak nem célszerű be­szerezni. Ez, valamint az, hogy a világpiacon megfelelő ke­reslet mutatkozik a hulladék- anyagokból készült, jól hasz­nosítható termekek iránt, biz­tosítja a vállalat jövőjét. Nem volt hát elhibázott lé­pés az sem, hogy a hetvenes évek közepén átvették a Ha­zai Fésűsfonó budakalászi gyá­rát, meglehetősen leromlott állapotban, s jelentős összegeket fordí­tottak a régi épületek, utak felújítására, korsze­rűsítésére. Két éve több, mint öt-, tavaly négymillió forintot költöttek erre. Ezekkel a munkálatok­kal párhuzamosan a vállalat egyre több részlege kapott itt helyet. Ide telepítették ipari- fonal-raktáraikat, amelyek ily módon egy helyre kerülhet­tek. Az áttelepítés jelentős létszámcsökkentést tett lehető­vé, megkönnyítette a partne­rek helyzetét is, akik így a teljes készletet egyszerre te­kinthetik át. A vállalat természetesein új és új termékek gyártásával kísérletezik. Néhány évvel ez­előtt szabadalmat kapott a mű­anyaghulladék hasznosí­tására, a Temisoi nevű hő- és hangszigetelő le­mez gyártására. A nagyüzemi előállítás a vál­lalat kisszállása gyárában tör­ténik, a kísérleti üzem, amely­ben a gyártmányfejlesztési munka folyik, szintén Buda- kalászon működik. A mintegy százötven em­bert foglalkoztató üzem fonal­raktára az elmúlt öt hónap­ban 801 tonna ipari fonalat forgalmazott, mintegy két­százmillió forint értékben. A 195 tonna kézimunkafonal 58 millió forintos forgalmi érté­ket képvisel. 842 tonna ha­szonárut és 116 tonna textil­hulladékot válogattak át. A számok imponálóak. az üzem jelentős szerepet játszik a vállalati terme­lés egészének alakulásá­ban is. Ez a tény, valamint az, hogy az itteni dolgbzók képesek gyorsan, rugalmasan alkal­mazkodni a szakmai összeté­telnek megfelelő termelési követelményekhez, egyre in­kább érezhető a viszonylag magas bérekben is. Felkészültek a kánikulára a szentendrei Márka töltőüzem­ben. A képen látható rekeszek szőlő-, alma-, meggy- és cit­romízű üdítő italokkal teli üve­geket rejtenek. Folyamatosan felújítják a villanyhálózatot a szentendrei járásban. Most éppen Leány­falun cserélik ki az Elektro­mos Művek hibaügyeletének dolgozói az elhasználódott ká­beleket. A tárgyalóteremből A különös kút esete Addig jár a korsó a kútra... Ez a közkedvelt, gyakran ci­tált közmondás illik rá arra az ügyre, melyet nemrégiben tárgyalt a Szentendrei Járási és Városi Bíróságon dr. Ju­hász Attila büntetőtanácsa. Ez esetben az a bizonyos kor­só Klein Jánosné, a különös kút pedig a munkatársak er­szénye volt. E sorok olvasói közül mind­azok, akik tudják, hogy mit jelent egy szépnek ígérkező nap reggelén otthonról tö­mött erszénnyel munkába in­dulni, majd délután arra esz­mélni, hogy a pénztárca tar­talma megcsappant, elégtétel­lel vették tudomásul, hogy lebukott a BVM házi szarká­ja. Méghozzá igen hamar. A visegrádi lakos, nyilván gyors sikerein felbuzdulva, kicsit könnyelmű volt. Már meg sem várta, míg valamelyik kollé­gája hosszabb időre távozik az irodából. Munktársa pénz­tárcájával éppen akkor akart közelebbről is megismerked­ni, amikor az váratlanul visz- szatért a szobába. Igaz, a fia­tal nőnek még volt annyi ide­je, hogy az egyik akta mögé rejtse a frissen szerzett ötszá­zast, de zavart viselkedése, no meg az eltűnt pénz, szinte egyértelművé tette, hogy ő a fosztogató. A kis kollektíva lelemé­nyességének és türelmének is köszönhető — tudniillik, nem szóltak arról, hogy meglelték az eldugott ötszázast —, hogy sikerült Klein Jánosnét le­leplezni. A fiatal tolvaj pár nap múlva visszaosont a hely­színre, és éppen el akarta vin­ni korábbi zsákmányát, ami­kor rajtakapták. Az. apró sztori ismeretében nyugodtan kijelenthetjük hát, hogy a szentendrei gyáregy­ség dolgozóinak szerencséjük volt. A főszereplő, Klein Já­nosné, már kevésbé nevezhe­tő szerencsésnek. Az elvált fiatalasszonynak tettéért fe­lelnie kell. A börtönben tíz hónapon keresztül gondolkoz­hat azon, hogyan folytassa to­vább életét. Az oldalt irta: Koffán Éva Fotó: Veress Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom