Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-11 / 161. szám
1981. JÜLIUS 11., SZOMBAT yÚHav Lesz-e kiút a krízisből? Újburgonya — régi gondok A termelési kedv nem kockáztatható Az újburgonyakrízis ugyan számos Pest megyei termelőszövetkezetet sújt, a legsúlyosabb helyzet mégis az alsó- némedi szakszövetkezetben teremtődött. Arról van szó, hogy 150 vagonnyi terményüknek, amelynek értékesítésére a Pest megyei Zöldérttel szerződtek, eddig csupán egyharmadát vették át, míg tavaly, amikor kereslet mutatkozott a piacon, június végén már túladtak a teljes készleten. Nem kell az újburgonya. Mi legyen hát vele? Könnyű lenne azt javasolni, a napokban ^ méltán elkeseredett alsóné- | medi szakszövetkezet tagságának, várja meg a szedéssel * az őszt, adja el portékáját egy későbbi időpontban. Igen ám, csakhogy már elültetésre várnak a felnevelt uborka-, tejes káposzta-, karalábépalánták; szükség van a helyre. Mi idézte elő a túltermelést, van-e megoldás, kiút a mostani zöldséggondból? Erre a kérdésre kerestünk választ az elmúlt napokban. A válasz adására Illés Györgyöt, az alsónémedi szakszövetkezet elnökét, Horváth Mihályt, a Pest megyei Zöldért igazgatóját és Monori Miklóst, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kereskedelmi osztályának vezetőjét kértük fel. Hiány és bőség — Nem lehet könnyű dolga ezekben a forró júliusi napokban a szakszövetkezet elnökének. — Hogy mit mondanak a tagok, azt jobb nem ismételgetni. Indulatuk érthető, hiszen féléves munkájukat, annak eredményét látják veszélyben. Bizonytalanná vált az 1900 tonnára szerződött má- sedvetemény' sorsa is, ami újabb kárral fenyeget. Legutóbbi közgyűlésünk, amelynek feladata a VI. ötéves terv megtárgyalása lett volna, bizony alaposan eltért az eredeti napirendtől, s akadt olyan is, aki megkérdőjelezte, képes-e a vezetőség funkciójának betöltésére. így vélekedik tehát Illés György, aki a termelés oldalán áll. Mielőtt a szakszövetkezet burgonyagondjainak részletesebb ismertetésére térnénk, hallgassuk meg, mit mond Horváth Mihály, a Pest megyei Zöldért igazgatója. — A probléma valóban súlyos, és el kell ismernünk, főként a szakszövetkezet kistermelői számára jelent feloldhatatlan dilemmát. — Tavaly ősszel burgonyahiány volt, mi okozza az idei nem kívánatos bőséget? — Az elmúlt esztendőben a krumpli betakarításának szezonjában hozzánk a leszerződött termények csupán csak 60 százaléka érkezett be. Lényegében nem tudtunk annyit tárolni, mint amennyit eladtunk. Aztán október, november és decemberben megváltozott a helyzet, csökkent a központi készletek iránti kereslet. Ez a tendencia, tavasz- szal tovább folytatódott. Jellemző, hogy 1981 első felében óburgonyából az 1980. évi hasonló időszaknak csak 65 százalékát értékesítettük. Hogy történhetett ez? Nos, valószínű, a lakosság közvetlenül a tsz-ekből szerezte be szükségletét és nem tőlünk. Kinek van igaza? — Arról is beszélnek, hogy az import miatt kerültek hátrányba a hazai gazdák. — Valóban érkezett Bulgáriából burgonyaszállítmány, de csak jelentéktelen mennyiségben. Mi más tényezőket fontosabbnak tartunk. — Mire gondol? — Egyebek között arra, hogy az időjárás a szokottnál jobban kedvezett e növénynek, ráadásul egy közepes évjáratban is biztonságos ellátást garantált volna a vetés- terüle'- nagysága. Nem lényegtelen. hogy Csongrád megyében állami támogatással a forráskút! tsz egymaga képessé vált az ország burgonyaigényének jelentékeny részét, 500 vagon krumplit megtermelni. S még valami. A Zöldért által felvásárolt, illetve leszerződött 176 vagonból 140- et más megyei zöldért vállalatoknak terveztünk tovább adni, erre velük szerződést is kötöttünk. Mivel máshol olcsóbban jutnak hozzá, és túlkínálat van, tőlünk nem veszik át az árut. — Ha már a szerződésszegés került szóba, vajon nem ugyanezt teszi-e a Pest megyei Zöldért az alsónémedi szakszövetkezettel kapcsolatosan, vagy jó néhány más tsz esetében is? — Vállalatunk színes burgonyaforgalmazására tett ígéretet, és csak júniusban derült ki, elég nagy arányban fehér fajtákat is ültettek. Ez nem tekinthető korrekt partneri kapcsolatnak. Azt sem tehetjük meg, hogy kiszedetjük a krumplit, hiszen az igen gyorsan tönkremegy a napon. Aligha kell magyarázni, ezúttal nekünk is érdekünk, hogy a termény ne menjen veszendőbe, hiszen a gépkocsikat megrendeltük és számos költség terheli a vállalatot, anélkül, hogy ezeket a kiadásokat az értékesítésből befolyó nyereséggel ellensúlyozni tudnánk. Idáig jutottunk a beszélgetésben Horváth Mihállyal, hogy ezt követően a szakszövetkezet elnökét szólaltassuk meg. A baj gyökere — Anélkül, hogy vádaskodni akarnánk, el kell mondjuk: amikor a fajtakérdést döntjük el, akkor inkább csak formális megállapodásról van szó, és ez idáig egyik fél sem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget. Lényegében a szokásjog érvényesült, és ha kereslet van, minden fajta elkel. A másik ellentmondás az, hogy a Vetőmag- termeltető Vállalattal csak azután tudunk tárgyalni, amikor a Zöldérttel már megkötöttük az egyezséget, s gyakran nincs lehetőség azt a burgonyafajtát megvenni, amire készáruként a kereskedelemnek szüksége van. Mint megtudtuk, csütörtökön a szakszövetkezetben jártak a MÉM kereskedelmi osztályának illetékes szakemberei. Monori Miklós osztály- vezetőtől tegnap délelőtt a megoldás felől informálódtunk. — Különböző intézkedések történtek az új burgonya mielőbbi értékesítésére, elsősorban annak érdekében, hogy a területet másodszor is hasznosítani lehessen. A Hunga- rofruct, illetve a Hungaro- coop kapott utasítást a Külkereskedelmi Minisztériumtól a burgonya exportjára. Ez tíz napon belül várhatóan meg is kezdődik, így nem éri nagyobb kár a termelőket. Azt persze nem lehet tagadni, kisebb nyereségre számíthatnak, hiszen a Zöldért a tavalyi árnak csak 76 százalékát fizette ez idáig. Ezúttal exportáljuk — ön miben látja a baj gyökerét? — Nem teljesen vétlen a szakszövetkezet sem: mert míg annak van szerződése a Zöldérttel, a saját tagjaival nincs ilyen jogi viszonyban. A megállapodásokat rutinból kötötték és ez a kényelmesség is megbosszúlja magát. Természetesen a ragyogó termés is ludas a dologban és valóban nagyobb árumeny- nyiség áll rendelkezésre, mint arra igény mutatkozik. — Miért nem gondoltak korábban már az export lehetőségére? — Hazai burgonyatermesztésünk kizárólag a belső ellátást szolgálja, magas termelési költségek miatt. — És a szerződéskötések be nem tartása? — Jelenleg 8 százalékos kötbért követelhet a szakszövetkezet a Zöldérttől, és ez az ösz- szeg elenyésző. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a termelő és a kereskedő, további kapcsolata szempontjából sem tartja kívánatosnak a pereskedést. Éppen ez vezette az illetékeseket annak az elhatározására, hogy a Minisztertanács Gazdasági Bizottsága elé terjessze javaslatát, miszerint a jövőben a zöldségfélék értékesítésének szerződéskötéseikor legalább 20—25 százalék kötbért helyezzenek kilátásba és ez a büntetés meghiúsulás esetén újabb összeggel növekedjen. A Gazdasági Bizottság a napokban tárgyalja meg ezt a kérdést. ★ Minden jó, ha jó a vége. Igaz, még nem lehet véglegesen pontot tenni a burgonya- krízis ügyére, és azt sem lehet egészen pontosan felmérni, vajon mennyire vette el a termelők kedvét az idei kudarc. Szerencsére a megye párt- és állami szervei, de a MÉM is megfelelő eréllyel és határozottsággal foglalkozott a problémával, és elkerülhetőnek látszik a legrosszabb, nem válik értéktelen hulladékká a termény, és még időben elültethetik a zöldségféléket az alsónémediek, nem szegheti a dolog jövendőben sem a termelési kedvüket. Az eset, amely sajnos, nem első a mezőgazdaság történetében, a felvásárlás és a termelés nagyobb összhangjának, a fegyelmezettebb tervezésnek a szükségességére figyelmeztet, nem lehet bizalmatlanságot, bizonytalanságot kelteni a termelőben, de adott esetben a felvásárlásban sem. Végre érvényt kell szerezni annak, hogy a szerződések ne csak papírra vetett óhajokat tartalmazzanak, hanem szigorú, mindkét fél számára kötelező gazdasági előírások legyenek. Ha ez így lesz, nem kell tartanunk attól, hogy kitűnő burgonyatermesztő tájkörzetünk Pest megyében, amelynek gazdája az alsónémedi szakszövetkezet, bizonytalan jövő elébe néz. Valkó Béla Pest megyében is Új kollektív szerződések Az elmúlt öt évre kötött vállalati kollektív szerződések hatálya június 30-án lejárt. Az ezt megelőző hónapokban mindenütt számba vették a lezárult időszak tapasztalatait, s megvitatták az 1981—1985. évekre szóló kollektív szerződések célkitűzéseit. A kiegyensúlyozottabb munka, a kapacitások ésszerűbb kihasználása érdekében sok helyen szükség van az időszakos munkaerő-átcsoportosításokra. A Magyar Hajó- és Darugyár új kollektív szerződésébe bevették, hogy a vállalat hat gyáregységének azok a dolgozói, akiket ideiglenesen másik üzembe helyeztek, 10 százalékos bérpótlékot kapnak. A Csepel Autógyárban az új rendelkezések alapján az egészségre ártalmas, kedvezőtlen munkakörülmények között dolgozó hőkezelők és edzők ezentúl 10 százalékos pótlékban részesülnek. Szintén itt, a járműgyár három üzemében 5 százalékos bérpótlékot kapnak a termelés szempontjából kiemelt helyeken dolgozó csoportvezetők. Búcsú Bondor Józseftől Pénteken mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Mező Imre úti temetőben a 64 éves korában elhunyt Bondor József nyugalmazott minisztert, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagját. A Munkás- mozgalmi Pantheon díszravatalozójában, koporsójánál párt-, állami és társadalmi életünk vezető személyiségei, az elhunyt barátai, volt munkatársai rótták le kegyeletüket. Az MSZMP Központi Bizottsága, az országgyűlés,’ a Minisztertanács, valamint a HNF Országos Tanácsa nevében Kovács Antal, a KB tagja, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke búcsúzott Bondor Józseftől. Izig-vérig kommunista pártmunkás volt — mondotta, aki a szocialista társadalom építéséért egész életében oly sokat tett. Volt járási titkár Sárbogár- don, megyei szervező titkár Székesfehérváron, megyei titkár Borsod megyében. Politikusi pályájának 1975-ben ért a csúcsára, amikor a XI. kongresszus a párt Központi Bizottságának soraiba választotta. 1952-ben a borsodi Mélyépítő Trösztnél, a rá következő évtől 1961-ig Dunaújvárosban az Építő Tröszt, majd az építő vállalat igazgatójaként dolgozott. Gyászolja őt Dunaújváros; neve elválaszthatatlanul összeforrt első szocialista városunk megszületésével. Az ellenforradalom leverését követő országgyűlési választásokon képviselő lett. Több mint 8 éven át intézte megbízóinak ügyes-bajos dolgait. 1968—1977. között építésügyi- és városfejlesztési miniszterként tevékenyen részt vett az ország irányításában, a népgazdaság fejlesztésében. Tevékenységét, vezetői képességeit, vonzó kommunista egyéniségét egy egész korszak építőmunkája fémjelzi. Ezután az ÉVM kollektívája, egykori munkatársai, barátai és a család nevében Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes mondott búcsúszavakat. Majd gyászolók százai kísérték Bondor Józsefet utolsó útjára, ahol örök nyugalomra helyezték. A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. A megoldás kulcsa: az üzemszervezés Anyagi, technikai erőforrások Ha nincs az a nagy megrázkódlatás ^ Túl az első ijedtségen, '/ legalábbis gazdaságilag né- í miképp megerősödve vág- % hatott neki az idei eszten- %dőnek a péceli TR1-TON $ Háziipari Szövetkezet. Em- ^ lékeztetjük rá a kedves ol- (, vasót, hogy lapunk április £ 9-i számában részletesen ^ foglalkoztunk a szövetkezet i másfél esztendős történeté- $ vei. Akkor elmondtuk, csak % nagy erőfeszítések árán tud. $ ták rendezni soraikat, s % nem kis bravúrnak tekint- ^ hető, hogy tavaly már nye- f reségessé vált a cég, Négy helyett egy — Mindenekelőtt meg kellett teremteni a hármas profilú Vasutasokat köszöntöttek Fiatal tisztek ünnepi avatása Kemény helytállást követelő hivatás A 31. vasutasnapról emlékeztek meg pénteken a Nyugati pályaudvar Utasellátó éttermében tartott központi ünnepségen. Szűcs Zoltán, a MÄV vezérigazgatója ünnepi beszédében köszöntötte a vasút mintegy 135 ezer dolgozóját. Számba vette az elmúlt tervidőszak eredményeit, azokat az intézkedéseket, amelyek kedvezőbbre fordították a vasúti munka feltételeit, tovább javították a dolgozók élet- és munkakörülményeit, s amelyek lehetővé tették, hogy a folyamatosan csökkenő létszámmal is mintegy 43 millió tonnával több árut továbbítottak az előző tervidőszakénál. Emlékeztetett arra, hogy a feladatok a következő években mérsékeltebb ütemben, de tovább növekednek. A vasúti munkában is előtérbe kerültek a gazdasági, a minőségi követelmények, a szol- gáltatások színvonalának javítása, amelyek fegyelmezettebb, pontosabb, körültekintőbb munkát követelnek — hangsúlyozta. Az ünnepségen Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter 48 dolgozónak adta át a Kiváló vasutas, 49-nek a Kiváló munkáért kitüntetést. Ugyanakkor a vasútigazgató- ságok ünnepségein 46 miniszteri és 110 vezérigazgatói dicséretet osztanak ki az arra érdemes vasutasoknak. ★ A vasutasnap hagyományos- eseményeként a Déli pályaudvar előtti kerengőben tartották a tisztavató ünnepséget, amelyen részt vett Gye- nes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese. A tisztjelöltek díszfelvonulása után Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója avatta föl azokat a fiatalokat, akik vállalva a felelősséget, a kemény helytállást követelő hivatást, megszerezték hozzá a kellő szakismereteket. A tisztképző 117 növendéke ünnepélyes fogadalmat tett. Az új tisztek közül kilencvennégyen a forgalmi-kereskedelmi, huszonhármán a mozdony- és műszaki szolgálatban kaptak beosztást. Vidéken Szolnokon és Komáromban ünnepelték meg a vasutasnapot. A szolnoki vasutasok ünnepi munkásgyűlését a 125 éves Szolnoki MÁV Járműjavítóban rendezték meg. Az ünnepségen részt vett a járműjavító NDK-ból érkezett eberswaldi testvérüzemének küldöttsége is. A komáromi és a szomszédos szlovák városban, Ko- marnóban dolgozó vasutasok a hagyományokhoz híven az idén is közösen ünnepelték meg a vasutasnapot. szövetkezetben a különböző részlegek — elektronika, játék- gyártás, konfekció — egészséges fejlődésének összhangját. Az utóbbi kettőben mintegy 30 százalékkal növekedett a termelés, a szövetkezet féléves gazdálkodásának eredményei kedvezőbbek a vártnál — kezdi a beszélgetést HóSösi János, a szövetkezet elnöke. — Szembe kell néznünk néhány olyan fontos tényezővel, ami eddig a kis kollektíva életében háttérbe szorult. Ilyen a bérrendezés ügye. Amíg a környező munkahelyeken átlagban 45 ezer forint az évi kereset, nálunk csupán 30 ezer volt. Most, a megteremtett alapok felhasználásával is csak 36 és fél ezerre tudtuk feltornázni magunkat — magyarázza. Az a mondás járja házunk táján, most végre a négy szövetkezetből — egy lesz. Nem, nincs tévedés, bár jogilag, meg a gazdálkodás egészét tekintve egy volt a TRI-TON, a közösen elhatározott tervek megvalósításában négy érdek — a három részleg és az adminisztratív dolgozók érdeke — ütközött. — Azt hiszem, azok a szövetkezetek, amelyek a szervezésben nem tudtak előbbre lépni, úgy is mondhatnám, elmaradtak a követelményektől, most hasonló gonddal küzdenek, mint mi — fejtegeti Hó- dosi János. — Gyakorlatilag az elmúlt húsz évben az irányítás, a szervezés mit sem változott nálunk. A hatáskörök, a személyre szóló felelősség meg. állapításához, a túl sokat ma- gakura vállaló részlegvezetők hatáskörét megnyirbálva, észszerű belső átszervezéssel igyekszünk a termelés feltételeit megteremteni. Ehhez a kiskunlacházi EG- SZÖV Gazdasági Mérnöki Irodájának segítségét kérték. Az ő közreműködésükkel az anyagi, technikai erőforrásokat is rugalmasan kihasználhatják, célszerűen, és főként nagyon szabályosan, egységesen gazdálkodhat valamennyi részlegük. A megalakuló termelésiműszaki osztály feladata lesz, hogy a rég áhított egységet megteremtse. — Nyilvánvalóan, nem lelkesedtek az emberek ezekért a változásokért. Pedig megéri, mert amikor információszerzés végett ipari tv-t szereltünk fel a közös műhelyben, 30—40 százalékkal nőtt a termelés. A szervezeti változásokat a péceliek összekapcsolták a technikai feltételek ésszerűsítésével is. A kis helyiségekben kínlódó, régóta fejlesztésért kiáltó konfekciórészlegüket a mostani iroda helyén végre új, jól szervezett üzemben helyezhetik el, az irodai dolgozók a központi telephelyre költöznek, ahol némi átalakítással, és főleg okos elrendezéssel — á'játékrészleg termelését, a raktározást, a szállítást is logikus, sá tehetik. Csillogás nélkül Miért vállalkoznak minderre? Miért vesznek nyakukba ilyen gondot? — Egy-két évig még így, elkülönült érdekekkel, részlegekkel is tudnánk eredményt elérni, de később ez az atomi- záltság a fejlődés gátja lenne — szól határozottan Hódosi János. Mostanában a játék- és a konfekciórészleg tartja el a szövetkezetei, de már foglalkoztunk egy új, telepről működő, következésképp energiatakarékos multiméter fejlesztésével, amit, ha elkészül, az őszi BNV-n be is mutatnak. Néhány kisebb termékkel is kirukkolnak: a multiméterekhez gyártott mérőfejeken túl az autósoknak kínálnak vilá- gitódiódás fordulatszámlálót, s vallják, sokkal nagyobb léptekkel fejlődne elektronikai részlegük, ha nincs az a másfél év előtti nagy megrázkódtatás __ Já tékdömping Világszerte tombol a játékőrület. Nos, ezt a lehetőséget szeretnék meglovagolni a péceliek is. Játékrészlegük megrendelésre, s nem raktárra dolgozik. Meglepetésre, a részleg 30 százalékos terméknövekedését szó nélkül felvette a piac, magyarán, mindig akadt játékaikra vásárló. Több országban szabadalom a mikro-gitárszintetizátor — a két oktávon, érintésre működő hangszer. De jön a Labirintus, a — bridzsiskola felnőtteknek, a sakkhoz hasonló, ősi japán játék, s még az idén a boltokba kerül a Krónika nevű történelmi játék, iskolásoknak. És persze, akad még ötlet bőven. Nem csoda, ha szeretnénk túllenni a költözködésen, s az új szervezeti rend főpróbáján is. Bár, addig lesz még egy-két álmatlan éjszakájuk. Gáspár Mária k
