Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-10 / 160. szám
1981. JÚLIUS 10., PENTEK Egy karra dolgozunk, mint régen Aratók között a nagytarcsai határban Aratnak. Évtizedekkel ezelőtt Péter-Pál naptól nyár végéig a kaszák pengése, behemót cséplőgépek dobogása hangzott. Arattak, csépeltek, tűző napon, kakaskukorékolástól esthajnalcsillag ragyogásáig. Az eljövendő esztendő kenyerét, az életet teremtették meg kemény, megfeszített küzdelemben. Olyan munkával, amely kérgessé tette a tenyerüket, ízületeikbe egy életre „beprogramozta", mit jelent az aratás. Napi ki tudja hány órás megfeszített munkát, a több mázsát jelentő kévék egyhangú emelgetését, a törekpor tüdőt romboló makacsságát... A keskeny betonszalagon előzni képtelenség, lépésben döcögünk. Előttünk a Szilasmenti Tsz kombájnjai méltósággal vonulnak néhány IFA kíséretében. Elmaradnak a szépen zöldellő kukoricatáblák, a csalfa napraforgók, s a búzatáblák mentén pillanatok alatt tökéletes forgalmi dugó keletkezik. Hiába, no! Aratás idején közlekedési táblák nélkül is a gabonaföldek óriásait — a kombájnokat — illeti az elsőbbség. A tábla szélén állva méregetik a búzatengert, mor- zsolgatják, vizsgálgatják a szemet — vajon mikor indulhatnak már a falánk masinák. A gyakorlott kombájnosok fejcsóválva hümmögnek, ez bizony még nedves. Várni kell! — Ebben a lehetetlen párás időben valósággal megfő a gabona — bosszankodik Fejes Lajos, a kombájnosok brigádvezetője. — Ez a harmat még rosszabb, mint az eső. A gazdaság spórolni szeretne a szárítással, ezért megvárjuk, amíg kellő nedvességtartalmúra szárad a gabona. Megfogná a kaszát is Szöllősi Pál, a brigád legidősebb tagja különösen türelmetlen : — Reggel hatkor kezdtük a gépápolással, a tankolással, aztán eldöcögtünk ide, s este míg le nem száll a harmat, kilenc-fél tízig járjuk a határt. Csak indulhatnánk már... A többiek, Szenczi László, Bosánszki Ferenc, ugratják: — Talán még kaszával is nekiállnál, öreg?! — Csak csúf olódj átok! — vág vissza, de látszik, csak megjátssza mérgét. Magában dohogja csak, tizennégy éves 'voltam, amikor először arattam, ha kellene, megmutatnám én, hogy kell bánni a kaszával. Nem volt ám olyan nagy öröm a kétméteres rozsban járni, s nagyon szűkén' fizetett az az öt hold föld. Most meg, mi panaszotok lehet? Amíg megebédelünk, a műhelykocsi még a pengét is kicseréli, hogy nyugodtan, s főleg folyamatosan dolgozhassunk. Bosánszki Ferenc, a brigád újonca, is magabiztosan néz az aratás embert próbáló napjai elé, mondván, az öreg rókáktól sok mindent elleshetek, ami hasznomra válik. Három éve együtt Űjabb IFÁ-k kanyarodnak a tábla széléhez. Nagy üdvrivalgással fogadják Komár Jánost, Grenák Mihályt, Gázsik Jánost és Fényes Pétert. — A legjobb szállítók — teszi hozzzá a bemutatáshoz Szenczi László, aki úgy tűnik, mindig megtalálja az alkalmat egy kis tréfálkozásra —, nem is lehet más ekkora lábakkal — mutat Komár Jánosra. — De félre a tréfával, három éve együtt vagyunk, összehangolt társaság ez a miénk, nem volt még olyan, hogy a teherautók miatt álltunk- volna... A sokat próbált, kemény férfiak között törékeny fiatal lány Tóth Erzsiké. Kombájnadminisztrátor. Tekintélye fordított arányban áll termetével. Ami nem csoda, hiszen ő osztja az ebédet, a vacsorát is az éhes társaságnak, s amit ő teljesítményként feljegyez, az a szentírás! — Jobban megy még ez az öreg masina is, ha ő ott áll a tábla szélén — kacsint Szenczi László. Amikor óhatatlanul szóba kerül a teljesítmény, a kereset, a jó kedv kissé alábbhagy. Egy kalapba, egy karra dolgoznak, mint régen, a bandagazdák vezetésével. Egyformán húznak, hisz közös az érdek. — Mórcsak egymás iránti emberségből, megbecsülésből sem lazít senki — érvel Fejes Lajos. Nem irigykedünk, az a cél, hogy ne legyenek több órás kiesések, javítások A legenda szertefoszlik Az E 512-esek pilótái, Ven- czel István és Karf István, a kombájnosok magas keresetéről szóló legendákat adják át a múltnak: — Hol van már az az idő, amikor 13—16 ezer forint is összejött egy nyári hónap alatt. — Most átlagban legfeljebb a fele. Jóval kevesebb a gabonatermő terület, kisebb táblákon nehezebb eredményt elérni, a norma is változott. Pedig Karf István nem is akármilyen kombájnos. Tizenhárom esztendeje, végzős szakmunkástanulóként, segédvezetőként kezdte. A megyei komba jnosversenyen tavaly az első helyen végzett. — Aki bennünket irigyel, rossz lóra tesz — fejtegeti, Venczel István egyetértőn bólint. — Rendezett körülmények között élek, csakhát 13 éve nincs nyári szabadság, pihenő, azt sem tudom, hogy néz ki a Balaton. Nem egy barátom ledolgozza a nyolc órát, élvezi a szabad szombatot, elmehet egy moziba, színházba. A rövidebbet húzzuk — Mindig a rosszabbat húz zuk — fejtegeti —, de ne gondolja, hogy megbántuk az egykori választást. Igaz, akad közöttünk olyan, aki egészségileg nem bírja sokáig. Nemcsak a tűző nap, a por, a kevés pihenés miatt. Csúnya munkát végez az olaj is. Akit egyszer elért az olaj mérge zés, annak hamarosan pályát kell változtatnia, még akkor is, ha szívvel-lélekkel végzi ezt a munkát. Lassan dél felé jár. A gabonatáblák fölül eltűnik a fi nőm pára, a telt kalászokból gyorsabban pereg a szem. Látszik, a napsugár megtette hatását. Indulhatnak a kombájnok! Gáspár Mária Pest megyében is Cselédházakból új otthonokba Az idén megközelítőleg 800 volt uradalmi cselédlakásból költözhetnek új, korszerű otthonokba a lakók. A MEDOSZ által öt évvel ezelőtt indított országos akció keretében a jelenleg állami gazdasági majorságokhoz tartozó elavult, régi házakban élő családok kedvezményes lakásépítési kölcsönt kapnak, s ugyanakkor saját forrásaiból — a gazdaságok is támogatják az építkezőket. Az állam eddig ö&z- szesen 60 millió forinttal, az idén pedig további 15 millió forinttal segítette, illetve segíti az akciót. Eddig együttesein több mint 20 000 volt cselédháaból költöztek új otthonba, de a nyilvántartások szerint még mindig 2400 cselédhéz vár felszámolásra. A többségük Pest, Fejér, Komárom és Békés megyében található. Ezek „leváltását” megnehezíti az, hogy a lakóik vagy olyan idős emberek, akik már nem kívánt koznak új környezetbe, vagy olyanok, akik időközben munkahelyet változtattak, s így az állami gazdaságoktól nem kaphatnak támogatást. Ceglédi vasiparosok Magyar szabadalom után Ismerik a ceglédi szakemberek értékét a Közel-Keleten — Irakban; az afrikai Marokkóban és a távoli Indonéziában is. Fő jellemzőjük, hogy kulcsátadással vállalják a munkákat. A maguk gyártotta elosztó- és vezérlőberendezéseket; a gépipari- és elektromos technológiai sorokat ugyanis üzemelésre készre is szerelik — a kért helyszíneken. Idén már 20 millió forint értékű tőkés árbevétellel számol a Ceglédi Vasipari Elektromos Műszerész Ipari Szövetkezet vezetése. Szocialista exportkötelezettségeiknek is rendre eleget tettek-tesznek. Készítenek vegyi laboratgriumi sorokat; osztott hidrosztatikus berendezésekhez műszervezérlő-szekrénye- ket és vonóláncot. Korszerű poliuretánhabosító technológiához alkalmas gépeket, és NDK-megrendelésre — egy alumíniumöntöde részére — szállítanak gépészeti technológiai berendezéseket. Kis üzem ugyanis a ceglédieké, tervezett idei összes árbevételük 85 millió, s mindez 260 ember munkájának keze nyomán. Mostanig sok hasznos közszükségleti eszközzel segítették a hazai ellátást is. Például gyártják a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron is nagy sikerrel szereplő Su- perstat elektromos kézi festékszóró berendezést, a sokféle folyadékhoz használható, áram nélkül működő, kézi folyadékszóró készülék különféle típusait. Csakhogy megállni nem lehet az úton, előrelátón, újabb termékváltásra kell felkészülniük, mondja Motyovszky Mihály, a szövetkezet elnöke. Most foglalkoznak két olyan . új, magyar szabadalom hasznosításának a lehetőségével, amely azután meghatározza majd teljes profiljukat, hosszú távon. Egyszeri társulási szerződést kötve a Metalloglóbusz- szal, azok szolgálati szabadalma alapján készülnek föl könnyűvasszerkezeti csarnok- • elemek gyártására; az Energiagazdálkodási Intézet megbízásából pedig fűtő-hűtő testeket és új típusú, energiatakarékos konvektorokat gyártanak majd. D. Gy. Túl az útkeresésen A fejszét nagy fába vágták A folyamatos ismeretgyarapítás érdekében alakították meg tavaly a Váci Kötöttáru- gyárban a Textilipari Tudományos Műszaki Egyesület üzemi csoportját. Balogh Béla, a gyár műszaki felügyeleti irodájának vezetője, az üzemi csoport szervező titkára, amikor eddigi munkájuk összegzésére kérem, a rendezvényekről, programokról szóló ‘meghívókat, dokumentumokat tesz elém: Belejöttek — Az első félév az útkeresés jegyében zajlott, bár ekkor is igyekeztünk érdekes, színvonalas programokat szervezni — emlékezik vissza a kezdeti nehézségekre, arra az állapotra, amellyel minden újat akarónak meg kell küzdenie. Azután mindinkább belejöttek a szervezésbe, sorra-rend- re megnyerték ügyüknek a szakembereket. így a vállalat jellegéből adódóan előadások, tapasztalatcserék követték egymást, műszakikönyv-kiállítás — egyre nagyobb érdeklődés mellett. Az idén tehát már nagyobb fába vágták fejszéjüket. Minden hónapban, megrendezik a fiatal műszakiak és közgazdászok fórumát. Ezeken a találkozókon tájékoztatás hangzott el a VI. ötéves terv célkitűzéseiről, a gyár főmérnöke a vezetés elméleti kérdéseiről beszélt a fiatalokkal. A vállalati marketingtevékenységről és a piacpolitikáról, az Oszlik-c már a pára? — vizsgálja Szöllösi Pál és Fejes Lajos Bírni kell a nagy munkát az E—512-eseknek! (felső kép) Libán a búzatáblák felé Halmágyi f>éter felvételei ésszerű energiafelhasználással kapcsolatos beruházásról, a fiatal műszakiak közérzetéről folyt az eszmecsere olykor a tervezettnél jóval hosszabb ideig... Nagy sikert aratott a szakemberek körében az az ankét, amelyet a műanyagok ipari alkalmazásáról tartottak, s ugyancsak hasznosnak bizonyult az az egésznapos tanácskozás, amelyet a minőség javításával kapcsolatos időszerű feladatokról folytattak. Sikerélmény — összességében, anélkül, hogy túlértékelném magunkat, úgy érzem, sikeres volt a munkánk az év első felében — véli Balogh Bélái L- Szerencsére hamar átestünk azon a gyermekbetegségen, hogy mindenkit meghívjunk, mozgósítsunk a rendezvényekre. Inkább azt az elvet valljuk, hogy egy-egy réteghez szóljunk egy-egy programunkkal. Ősszel újra S hogyan tovább? A jó tapasztalatokon felbuzdulva —a nyári szünet után — ősszel újult erővel fognak a programok szervezéséhez. Most már bizton számíthatnak a gyáriak érdeklődésére, hiszen, túl az útkeresés időszakán, az elmúlt másfél évben a váci gyár életében fontos tényezővé lett a TMTE üzemi csoportja. ' G. M. Lesiklópálya, sétány, strani Idegenforgalmi támogatás a KDIB-től Mint azt már hírül adtuk, az év elejétől új szervezeti formában működik a korábbi Dunakanyar, illetve a Ráckevei Duna Intézőbizottság. Az egyesült testület, melynek a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság nevet adták, ezekben a napokban tartja alakuló ülését. Nem várhattak azonban eddig az üdülőkörzetek fejlesztését segítő támogatások elosztásával. Mint arról Fábián Lajos, a szervezet főtitkára tájékoztatott, a Dunakanyar üdülőkörzet fejlesztését 8 millió 200 ezer forinttal, a Ráckevei-Duna-ágét majdnem 4 és fél millió forintos vissza nem térítendő támogatással segítik. Olyan beruházásokhoz járulnak ily módon hozzá, amelyek jelentősen segítik a turizmust, az üdülést, szépítik a lakóhelyi és üdülőhelyi környezetet. Szívesen veszik, ha a megítélt összeget a társadalmi munkások forintjai is gyara- pítiák. Akik mostanában jártak arra. láthatták, hogy a verőce- marosi úttörővasút mellett kiépített medret kap a gyakran rakoncátlan, sok bosszúságot okozó Török patak. A meder- rendezéshez 800 ezer forinttal járul hozzá a bizottság. Vácott évről évre szebb lesz a Duna-parti sétány. Ezt a munkát idén félmillió forinttal támogatja a KDIB. Kemence község határában, a Börzsönyben, a téli sportok szerelmeseinek épül új pálya. Az egymillió forintos beruházáshoz félmilliót ad a bizottság. A Pénzen csehszlovák sífelvonót vásárolnak. Nagybörzsönyben tájház, Zebegényben korszerűbb közvilágítás készül segítségükkel. Félmillió forinttal támogatják a visegrádi fellegvár helyreállítását, 800 ezer forinttal az egyébként 1 millió 800 ezer forintba kerülő szentendrei sétány munkáit. Ut. sportliget építéséhez kap segítséget Leányfalu és Kisoroszi. A budakalászi Omszki park fejlesztéséhez szintén majdnem félmillió forintot adnak. A Soroksári (Ráckevei) Du- na-ágban a dunaharaszti Paradicsomszigetnél út, játszótér, strand készül támogatásukkal, elkészíttetik a szigetszentmik- lósi Kék-tó általános rendezési tervét, hozzájárulnak a Duna-parti sétány, a biológiai partvédőmű, a Csépi út és egy parkoló építéséhez. Hasonló munkák költségét toldjók meg Szigethalmon is. Délegyházán a strand, és a kirándulóhelyre vezető út építése kap támogatást. Kisebb összegekkel segítik a tököli strand, a majosházi út építését, a du- navarsányi üdülőtelepen pedig két új kút fúrását. Szigetszentmártonban stégek. játszóterek, parkolók készülnek segítségükkel. Kiskun- lacháza hasonló célokra kap 240 ezer forintot. Fásítási, strand- énítési, útkorszerűsítési célokra kap hozzájárulást Ráckeve. A továbbiak: Makád (útépítés), Anajpuszta (lelátó). Döm- söd (strandöltöző, üdülőterületi út). Természetesen a bizottság segítséget nvúit a Rácke- vei-Duna-ág idegenforgalmi rendezvényei költségeinek előteremtéséhez is. Cs. A. I
