Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-24 / 146. szám

EGYETEMEKEN, FŐISKOLÁKON Felvételi vizsgák ÚJÍTÓ PEDAGÓGUSOK Fél élet fejtörése árán „Kiadványunk a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályára érkezett, s még aktualitásából nem veszített újítások, ésszerűsítések rövid kivonatát tartalmazza. E szellemi értékek közreadásával kívánjuk elősegíteni, hogy Pest megye pedagógusai, közművelődési szakem­berei a már jól bevált és alkalmazott módszereket, az egyes tantárgyak feldolgozását könnyítő házi készítésű eszközöket megismerjék és nevelő-oktató munkájuk so­rán alkalmazhassák. Szeretnénk, ha kiadványunk az eddiginél intenzívebb újítói tapasztalatcserét indítana meg és újabb értékes ésszerűsítések, újítások kidolgo­zására ösztönözné a művelődésügy dolgozóit.’’ Kedden megkezdődtek a fel­vételi vizsgák az ország egye­temein és főiskoláin. Az idén is több mint 33 ezer fiatal je­lentkezett a felsőoktatási in­tézmények nappali tagozatára, s akárcsak tavaly, kétszer annyian szeretnék megkezde­ni tanulmányaikat, mint amennyien felvehetők. Leg­többen a bölcsészettudományi szakokra, a jogi karokra és az orvostudományi egyete­mekre jelentkeztek. A jelentkezők először az írásbeli vizsga követelmé­nyeinek tesznek eleget, majd szóbeli vizsgán bizonyítják tudásukat Azok a diákok, Á lenvirág — mondják — tündérien szép szirmokat bon­togat. A különös kék színű vi­rág első pillantásra talán nem hívja fel magára a figyelmet, azután azonban éppen a ma­gától értetődő tisztaság, báj miatt gyönyörködhetünk ben­ne. Igazán stílusos dolog te­hát a Lenvirág nevet adni egy olyán gyermek tánccsoportnak, amely az évek során saját erejéből, szorgalmas munkájá­nak köszönhetően szinte ész­revétlenül lépett előre, gyara­podott egyszerre hírnévben és tudásban. Márpedig ki tagad­hatná, hogy az együttes, amelynek produkciójára öt évvel ezelőtt csak a legszű­kebb környezetben figyeltek, ma már igen színvonalasan dolgozik. A budakalászi gyer­mek tánccsoportról van_ szó, amely néhány héttel ezelőtt az Érden rendezett megyei ■ nép­táncversenyen az első helyet szerezte meg. Közösségszervező erő Az idős emberek őrizhetnek csak emléket abból az ^ idő­szakból, amikor Budakalászon még működött hagyományőrző csoport Éppen azért csak vél­hetjük, hogy a mára a fővá­rossal szinte összenőtt község­nek valamikor gazdag népmű­vészete, folklóramyaga volt. Annál is inkább az lehetett, mert együtt élt r— s él ma is — a magyar, a délszláv, a né­met anyanyelvű lakosság. Ezt azonban sajnos egyre inkább csak a népi építészet emlékei, a szerb házak kapui felett lát­ható koszorúk, néhány idősebb ember, szerb, német szavai jel­zik. Hogy ebben a felejtésben mennyi szerepe volt, van a fő­város közelségének, mennyi a helyi vezetők érdekeltségének — nehéz lenne eldönteni. A lényeg az, hogy 1973-ban sem­milyen hagyomány nem segí­tette a gyermek táncegyüttest alapító Szabó Ferencné mun­káját. Egyáltalán: mi ösztö­nözhette a feladat vállalá­sára? — Pilisszentkereszten kezd­tem a tanítói munkát — fele­li — s akkoriban a televízió­ban még alig népszerűsítették a hagyományőrzést. - A kör­nyéken azonban ma is gazdag a népi kultúra, értékei ma is közösségszervező-erőt hordoz­nak. Ott kaptáim kedvet ehhez • a munkához, de azt is érez- . tem: ahhoz, hogy színvonala­san működő csoportot szervez­zek. tanulnom kell. Míg gye­sen voltam, elvégeztem a Népművelési Intézet tanfolya­mát, olyan tanárok tanítottak — Simái Zsuzsa, Szentpál Má­ria —, akikre ma is szívesen gondolok vissza. Ezután szer­veztem meg a csoportot Buda­kalászon: tagjai kezdetben né­pi gyermekjátékokat tanultak, mutattak be a maguk örö­mére. Az első sikerek Vaskos album bizonyítja: a kezdetben a maguk örömére bemutatott műsorok hamaro­san másokat is gyönyörköd­tettek, Az első lapon Kodály- idézet: Aki nem szereti a ma­gyar népet, az a leghamarabb a gyermeken át fogja meg­szeretni. mint a játékok cso­dálatos kaleidoszkópjából felé sugárzó, s a pajkos hetykeség­től gyengéd ellágyulásig válto­zó száz arcát figyeli és meg­ismeri. akiknek matematikából, fizi­kából és biológiából kell vizs­gázniuk, májusban az érettsé- gi-egyetemj, főiskolai közös felvételi vizsgán írták meg dolgozataikat. A felvételi vizsgák július el­ső napjaiban fejeződnek be, s a bizottságok a hónap köze­pén írásban közlik az ered­ményt. A fellebbezésre jogo­sultak az értesítés kézhez vé­telétől számított nyolc napon belül fellebbezhetnek azok­hoz az egyetemekhez, főisko­lákhoz, amelyek a fellebbezé­si jogot adták. ' Kéréseiket augusztusban bírálják el a fellebbezési bizottságok. DÁMÁK VIADALA A Dorottya-ház Elkészültek a nevezetes ka­posvári Dorottya-ház helyre- állítási tervei a Somogy me­gyei tervező vállalatnál. A műemlékekben nem bő­velkedő somogyi megyeszék­helyen különös becsben áll a Május 1. utca 1. szám alatti ház, amely a XVIII—XIX. században az Esterházyak hercegi uradalmának központ­ja volt, s ahol Csokonai is megfordult A gróf Széchényi Ferenc főispán beiktatása al­kalmával e falak között ren­dezett nagyszabású ceremónia inspirálta a költőt, hogy meg­írja komikus eposzát amely­nek hősnőjéről az épület a nevét kapta. Jolánnal, a HVDSZ Bihari Táncegyüttes és a Kertészeti Egyetem táncegyüttesének ko­reográfusával is. Ez volt a kezdete annak az évadnak, amely végül a tánccsoport ed­digi történetének legsikeresebb időszakává vált. Márciusban a járási úttörőszemlét nyerték meg; az érdi találkozón hu­szonöt együttes között bizo­nyultak a legjobbnak. Hogy ez így történt, abban nagy szerepe van — mondja a cso­portvezető — a Regős Sza­bolcs vezette zenekarnak is. És persze elsősorban a tánc­csoport tagjainak, annak a szorgalomnak, tehetségnek, amelynek köszönhetően, öt színpadra érett számot tud­nak: Lamy István Püspökhat­vani Lakodalmasát, a dunán­túli gyermekjátékokból össze­állított Játszóház című műsort, Manninger Miklós Eleki né­met táncok című művét mu­tathatják be, s azt a két szá­mot, amellyel a kalocsai or­szágos fesztiválon is szerepel­nek: Wenczel József Baranyai német táncait és Foltin Jolán Galgamenti szvitjét, Eredetiség és természetesség van ezekben a gyerekekben — idéződik fel bennem Folün Jolán véleménye, a Kodály Zoltánéra rímelő gondolat, majd az érdi zsűri megállapí­tása arról a bizonyos boszor­kányos lendületről, amely nagy szerepet játszott a szép siker elérésében. Ápoljuk is A lendület megőrzéséhez mostanában jó néhány dísztáv­irat. köszönőlevél hozzájárul. A legcélszerűbb — a tovább­lépést valóban segítő elisme­rés — mégis a kézzelfogható támogatás lenne. Mert a har­mincnégy gyerek ma is egy tizenöt négyzetméteres kopott teremben, lehangolódott zon­gorán játszott kísérettel pró­bál, a tánccsoport és a zene­kar vezetője többszöri sürge­tés után kapta meg a már­cius-áprilisi tiszteletdíjat, s ha német táncot akarnak bemu­tatni, a fiúknak a polkát is fehér bőgatyában kell járniuk. Ha már a Lenvirág a tipi­kusan nehéz körülmények kö­zött ilyen szépen bontogatja szirmait, ápoljuk is. ne csak gyönyörködjünk benne! P. Szabó Ernő szándék vezette, hogy meg­mutassa: miképpen lehet bol­dogan, okosan, a veszélyeket kerülve eltölteni a nyári sza­badságot. A műsorban megszólaltatott gyerekek külföldre mennek nyaralni szüleikkel vagy isko­lájukkal, továbbá hazai nya­ralójukban pihenik ki fára­dalmaikat. Egyetlen kislány akadt csupán, aki a gimná­zium elkezdése előtt a nyáron dolgozni is akar édesanyja munkahelyén, a konzerv­gyárban. A megkérdezett gye­rekek nyári programja tehát ma még nem tekinthető orszá­gosan jellemzőnek, de nem is rendkívüli. Abban azon­ban a legtöbb gyerek azono­síthatja magát a rádióban megszólalókkal, hogy a tan­könyveket szeptemberig nem veszi elő. Miként az egyik fiú Az idézet egy vékony füzet­ből való, amely a Pedagógiai újítások ismertetése címet vi­seli. Ami figyelmet érdemel: csupán 17 név alatt, s mind­össze 23 újítás található a lapokon. Elgondolkodtató tény ez, hiszen Pest megyében tíz és fél ezer pedagógus dolgo­zik, a lista pedig nem is egy esztendő, hanem fél évtized „termése”. Szinte magától jön Sas Ferenc matematikát és fizikát oktat a váci Petőfi ál­talános iskolában. Tanítókép­zőt végzett, majd kétéves szak­tanítói taníolyamot, ezután je­lentkezett a pedagógiai főis­kolára, ahol öveges profesz- szomál vizsgázott nem is egy­szer. Volt szakfelügyelő, mun­kaközösség-vezető is. így mondja: — Valamikor nem volt újí­tómozgalom. Ha egy pedagógus rendszeresen többet alkotott, vagy publikált társainál, ak­kor jutalmat kapott. 1949-ben 360 forint volt a fizetésem, így az első újításom utáni 500 forint hatalmas elisme­résnek számított, hiszen több volt egyhavi béremnél. — Az az igazság, hogy anyagilag nemigen ösztönzik újításra a nevelőket. Például, aki egy órát tölt a tanulószo­bán, ezért 36 forintot kap. És most számoljunk. A mágneses kölcsönhatás — mágneses alapjelenségek szemléltetésére készített — újításomért 800 forintot kaptam. Körülbelül 30 órányi munkámba került a kiötlése, a nyersanyagok ke­resése, a barkácsolás, a do­kumentálás — mert leírással, fotóval, anyagszükséglettel le­het beadni csak az újítást — így egy órára még 30 forint sem jut. — Ha csak a pénzt tekinte­ném, bizony nem érné meg. Hogy mégis miért újítok? Nos, az úgy kezdődik, hogy az em­ber nem akar újítani. Inkább csak töri a fejét, miként old­hatna meg egy-egy pedagógiai problémát. Az újítás szinte magától jön, munka közben. Tizenegy újításom van, s ezek mindegyike előbb született meg a gyakorlatban, s előbb vált be a tanórákon, mint pa­pírra vetettem volna. A gyermekekért — Javarészt olyan eszközö­ket készítettem, amelyek a tanár bemutató, demonstráló tevékenységét könnyítik. A pedagógia fejlődése kény­szerítő erejű. A szaktan- terem, a szertár a korábbi tanterv szerinti oktatáshoz minden eszközével, feltételé­vel megfelelt. Az új tanterv azonban, mást kíván. A köz­mondta: az iskolához csak annyi köze lesz, hogy edzésre menet mellette halad el. A műsor sokszínűsége a szerkesztőt dicséri. Megtud­hattuk belőle például, hogy a Vidám Parkba megérkezett az „űrhajó”, amelyben „utaz­va” a gyerekek filmet is lát­nak és az űrben érezhetik magukat. Szó volt a Pest me­gyei — KISZ-védnökséggel és hatvanmillió forint értékű társadalmi munkával felépí­tett — .nagybörzsönyi úttörő- vasútról; a víziúttörőknek a ráckevei járási úttörőelnökség által rendezett eseménysoro­zatáról, s arról, hogy milyen szabályokat kell betartani ah­hoz, hogy az idén vízbe ful­ladt nyolc gyermek tragédiá­ja ne ismétlődjön meg. E. —Cs. pontilag küldött eszközök egy része azonban korlátozott szá­mú, akad, amit a pedagógus maga készít el, s hogy meny­nyire így van, arra álljon itt a szám: a tizenegy újításból nyolc az új tantervhez ké­szült. — A legfontosabbról még nem beszéltem: a gyerekekről. Ha ők egy-egy újításom segít­ségével jobban megértik a fizikát, s jobban megszeretik ezt a tantárgyat, elértem a célomat. Épen idén lett országos első helyezett a kö­zépiskolai tanulmányi verse­nyen egy volt kisdiákom. Ez a hobbim Belányi László a váci Lőwy Sándor Gépipari Szakközépis­kola tanára, villamos labora­tóriumi méréseket, elektromű­szerészeit gyakorlatokat vezet 1965 óta. Villanyszerelőnek ta­nult, azután villamos üzem­vezető volt a DCM építkezé­sén. Közben, államvizsgázott pedagógiától, s most, 51 éves fejjel a Kandó Kálmán Mű­szaki Főiskolán tanul. — Az első újításomat 1949- ben fogadták el, országosan is bevezették. Azután újítot­tam a DCM-niél az eszterga­pad mágneses irányításán, ké­sőbb az asztali fúrógépek mun­kabiztonságát növelő kapcso­lót készítettem, végül már a tanítás szolgálatában. — ha nem is újítás — egy egész elektrotechnikai laboratóriu­mot és szakkört itt az isko­lában. — A vibecs? Nos, ez való­ban újítás, ezért került az ismertető füzetbe. Egy rop­pant egyszerű szerkezetről van szó, amellyel percek alatt 30 tanulót feleltethetek, s öt kérdésre úgy kapok igen vagy nem választ, hogy ezt egyet­len közönséges géppapírra égetve adja a gép. Innen is a neve — visszajelzés és becs­lés, mert a gombnyomásnál tévedhet a tanuló, s vaktában tippelve is válaszolhat. — Persze, van a tarsolyban más is. Az iskola falán a fém dombormű az én munkám, a tanüzem homlokzati világítása szintén, a finommegmunkáló műhely teljes vezérlőrendsze­re nem különben. Készítettem elektrotechnikai építőkészle­tet a szakkörnek. Ez a hobbim. Indítékok sora — Egyszer Zebegénybe té­vedtem, hogy a Szőnyi István Múzeumnál megjavítsam az égetőkemencét Kedvet kap­tam a nyári iskolához, ott is maradtam tűzzománcot készí­teni. Most otthon egyszerűbb eszközökkel dolgozom. Fara­gok, méghozzá bőrt. Elkészí­tettem Victor Hugo nevető emberét s a BNV területén tartott kiállításra került akár­csak a bőr gyertyatartó vágy a söröskészlet — A szerepek? Pedagógus vagyok-e, művész vagy tech­nikai szakember? Én. úgy mondanám, barkácsoló. Nagy öröm az, ha maradandót al­kothat az ember. Egy ügyes használati tárgyat, jó oktató- eszközt műszert A legszebb anyag persze az ember. A diák, aki idővel becsületes, hozzáértő szakmunkássá ido­mul. A tanítás nélkül nem tudnám elképzelni az élete­met. S tévedés lenne azt hin­ni, hogy a barkácsolásnak, meg az oktatásnak kevés kö­ze van egymáshoz. A tanuló maga is indítékot kap az is­meretszerzéshez a tevékeny­kedés közben, jobban figyel, s ami a legfontosabb: a közös munka során azt szereti meg, ami egy életre szól — a közös munkát. Örömöt szerezni — Jómagam komisz kölyök voltam. Ritkán dicsértek. Egy­szer ellestem, amint édes­anyám büszkélkedik a szom­szédoknak első munkámmal, egy megjavított villanykapcso­lóval. Akkor értettem meg: amit készítek, jobbá teszek, azzal örömöt szerzek mások­nak, sőt elégedettek velem. Ez az a személyes példa, amit minden tanítványomnak át kívánok adni. Hogy ők is úgy érezzenek, ahogy én. Vasvári G. Pál ÖNMAGUK ÉS MÁSOK ÖRÖMÉRE Szirmot bont a Lenvirág AM az albumba írta a fenti sorokat, ma iparművészeti fő­iskolás — és bizonyára ma is szívesen gondol vissza első ta­lálkozásaira a népi kultúrá­val. Hiszen részese lehetett az első sikereknek például 1974- ben Leányfalun, ahol a járási kisdobosszemlén aranyokle­velet kaptak vagy Tápiósze- cson, ahol az első igazán ko­moly próbatételre került sor. Nem vallottak szégyent ebben a hagyományokban igen gaz­dag faluban, ahogyan később a fővárosi fellépéseken, a nem­zetiségi találkozókon, a járási, megyei szemléken sem. Rend­szeres kapcsolatunk alakult ki a fővárosi Ilku Pál Általános Iskolával. 1979-ben a DEFA filmszalagra rögzítette Püs­pökhatvani lakodalmas című műsorukat. Négy évig iskolai szakkör- ként működött a csoport, Sza­bó Ferencné társadalmi mun­kában vezette. Az együttes az első alkalmi segítséget 1976- ban kapta a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalattól: 1977-ben vált közös fenntartásúvá (az iskola mellé csatlakozott a he­lyi tömegszervezeti székház, amely a művelődési ház sze­repét is betölti). Tavaly ősszel csatlakozott a fenntartókhoz a Lenfonó és Szövőipari Válla­lat is. — Egy évvel ezelőtt átgon­doltuk a dolgot — mondja Szabó Ferencné —, s rájöt­tünk, hogy hiába gyarapodott a gyerekek tudása, színpadi megjelenésünk, zenekíséretünk, anyagi bázisunk nagyon sze­gényes maradt. Gödöllőre, az ATE-n rendezett megyei nép­táncfesztiválra például min­den csoport külön autóbusszal utazhatott, csak mi bumliz- tuk végig az utat HÉV-en, metrón, s ismét HÉV-en. ke­zünkben a ruhákkal. Az ősz­szel kötött közös fenntartási szerződésben az LSZV vállal­ta. hogy anyagi támogatást ad; a művelődési ház a tisztelet- díjat biztosítja nekem és a zenekar vezetőjének, s lehető­vé teszi, hogy hivatásos ko­reográfusokkal dolgozzunk együtt. Boszorkányos lendület A szerződés megkötése után néhány héttel már megkap­ták a' Lenfonótól a talpraállás- hoz szükséges segítséget; fel­vették a kapcsolatot Foltin RADIOFIGYELO TÁSKARÁDIÓ. Vasárnap délután nyári érdekességekkel jelentkezett az Ifjúsági Rádió műsora. Ugyanakkor megőriz­te eddigi jó szokását is, ko­moly gondokról, problémákról is szólott. A könyvünnep után — amikor már a megjelent műveket olvassuk — a könyv­tárak megcsappant beszerzési keretéről esett szó. Ungvári Tamás a könyv útjának utó­pisztikusak tűnő képét raj­zolta fel ironikus jegyzetében. Színészek, sportolók nyilatkoz­tak a sikerről, s ennek lélek­tani hatásáról. A műsorveze­tő Feyér Zoltán ügyesen fűz­te össze és teremtette meg az egyensúlyt az oldottabb és a gondterheltebb problémák között. MR 10—14: A nyári vaká­cióra szánt műsorsorozat első adását hallottuk tegnap dél­előtt. A 10—14 éves korú gyermekeknek szóló műsor szerkesztő riporterét Molnár Tamást, nyilvánvalóan az a lés — vibecs. Azért csak becs­Erdélyi kerámiák A debreceni Déry Múzeumban kiállítás nyílt Déry György — 200 darabból álló — erdélyi kerámiagyűjtemé­nyéből. A XVIII—XIX. században készült alkotások a Szé­kelyföldről, Nagyváradról, Tordáról, Zilahról, Nagybányáról, Besztercéről származnak többnyire, de homoróddaróci is akad közöttük. A kiállított cserépedények között legtöbb a bokály és a tálféle. Képünkön: úrasztali borosedény Nagyváradról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom