Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-12 / 136. szám

1981. JÜNIUS 12., FENTEK av Évtizedeken át a Vöröskeresztken A Magyar Vöröskereszt cen­tenáriumát a város valameny- nyi nagyobb üzemében megün­nepelték, tájékoztatott ötvös Mária, a Vöröskereszt városi vezetőségének titkára. Emléke­zetes ünnepséget rendezett a városi vezetőség is. melynek vendégei a mozgalom régi ak­tivistái voltak. Közülük is a sokszoros véradókat és az el­múlt esztendőkben legtöbbet vállaló aktívákat tüntették ki; Gönczöl Tamást, a járműjaví­tó egyik alapszervezetének tit­kárát, aki a Vöröskeresztes munkáért kitüntetést vehette át. Dr. Vasas Mária, a hűtőház mikrobiológusa Kiváló véradó szervező elismerő címet ka­pott, míg Kiss Mátyásáé, Exner Ferencné, Káló András- né és Gákovics Ödönné, akik valamennyien több évtizede vesznek részt a mozgalomban, megkapták a Vöröskereszt centenáriumi emlékérmet. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Járműjavító Egy napig dolgoznak a fóti fiatalokért Tudcszures A mozgó ernyőfényképszű- rő állomás június 15. és jú­lius 30. között végzi el a vá­ros lakosságának évente köte­lező szűrését a régi művelődé­si házban. Kérik, hogy mindazok, akik esetleg nem kapnak idézést, feltétlenül keressék fel az ál­lomást hétfőn vagy kedden 12 órától délután 4-ig, szerdán, csütörtökön és pénteken pe­dig reggel 7 és délután 2 óra között. Fehérjeprogram A tervezett ütemben valósul meg a csillagfürttermesztés elterjesztésére alapozott fehér­jeprogram hazánkban. Mint a fehérjében gazdag növény termesztésében közreműködő mezőgazdasági üzemek szak­emberei elmondták, a tavalyi nyolcezer hektárral szemben ez év tavaszán már 16 e?er hektáron vetettek csillagfür­töt a mezőgazdasági üzemek. Napjainkban csaknem száz termelőszövetkezet foglalkozik a növénnyel. Telefonhálózat a Duna-parton Mig ebben az esztendőben megépül a Duna-parti lakó­telep telefon gerincvezetéke, mely lehetővé teszi, hogy a lakások jelentős részét beköt­hessék a távbeszélő hálózatba. A városi tanács több mint 7 millió forinttal járul hozzá a munkálatokhoz. A fóti Gyermekváros egyko­ri lakói közül ma is többen dolgoznak a MÄV Járműjaví­tó Üzemében. Sorsukat, gond­jaikat munkatársaik jól isme­rik, különösen azt érzékelik, hogy nagykorúságuk elérése­kor a Gyermekváros falai kö­zül kikerülő fiatalok mennyi­vel nehezebben illeszkednek be a felnőtt életviszonyok kö­zé. Igénylik és várják a kö­rülöttük élők tapasztalatait, tanácsait. Amikor a Magyar Vöröske­reszt Pest megyei vezetősége Pest megye a Fóti Gyermek- város fiataljaiért elnevezés­sel felhívást tett közzé egy, a város óvó-védő falai közül ki­kerülő egykori gondozottak számára építendő ifjúsági ott­hon támogatási alapjának lét­rehozására, ez a Járműjavító­ban is megértő, segítőkész em­berekre talált. Mint Szekeres László üze­mi versenyfelelőstől megtud­tuk, az üzem II. gyáregységé­ben d„olgozó Ságvári Endre és Kállai Éva brigád tagjai Ben- csics Ferenc és Szaniszló And- rásné brigádvezetőkkel az élén felajánlották, hogy egynapi munkabérüket átutalják e ne­mes célra. A két kollektíva példája nyomán máris több szocialista brigád keresi a segítségnyúj­tás egyéb módozatait is. Száztíz parcellán termelnek Virágzó hobbykertek Szervezett lesz a felvásárlás Antal János, a HNF városi bizottságának titkára és Szabó Imre, a kertbarátklub elnöke mindig örömmel telepedik le, ha a hobbykertekkel és ker- tésakedőkkel kapcsolatos be­szélgetésre kérem őket. A ta­valy elindított kezdeményezés, melynek keretében a gödiDu- namenti Tsz nagyüzemileg nem hasznosítható területeit parcellázták fel a városban és osztották saét a jelentkezők körött, nagy sikert aratott. Néhány hete újabh kiskert­területek találtak gazdára, s így immár 110-en kertészked­nek a városban, szabad ide­jükben. Az sem kedvetleníti el őket, hogy földjeik egy ré­szét a közelmúltban lezúdult esők élen tették vízzel, s a tócsák alatt virágzik az eper, zöldell a zöldség és a sárgaré­pa, a zeller. A kertbarátkor egyezségre jutott a gödi termelőszövet­kezettel abban is, hogy — már a következő napokban — a tsz piaci árudájában felvásá­rolják a hobbikertekban ter­mett uborkát, s a következő években az epret is. A mozgalom helyi vezetői szerint a szervezett felvásár­lás minden bizonnyal növeli e gyümölcs termesztése iránt az érdeklődést Dunakeszim is. Öt hónap tapasztalatai Legyen jog az idősek nyugalma Az időskorúak városi napközi otthonában, mióta a szociális gondoskodásnak ez a formája létrejött, mindig mozgalmas az élet. Az idejáró idős emberek nemcsak az ellátásért, hanem magányuk feloldásáért, emberi kap­csolatokért is jönnek ide, s nemcsak elfogadják az ott­hon szolgáltatásait, hanem maguk is, erejükhöz mérten tevékenyen részt vállalnak annak szépítéséből, igazi otthonná tételéből. Egész héten Ez az alap volt az, amire idén januártól ráépült (egyelőre csak tizenhat idős ember számára) a hetes nap­közi, mikoris hétfőtől szom­bat délutánig, mint bentlakók kapják meg mindazt a gon­doskodást, melyet az idősko­rúak szociális és betegottho­nai is nyújtanak, ám annyi .különbséggel, hogy nem kell feladniuk megszokott környe­zetüket, a hétvégeken ki-ki hazatér a maga hátországába. Mi erről az újnak számító gondozási formáról a szakem­berek véleménye? Dr. Tölgyesi Ferenc, a ren­delőintézet igazgatója, az egészségügyi osztály megbí­zott vezetője: Mindaddig, míg az időskorúak teljes körű gondozása — szociális otthon, hetes napközi, házi szociális gondozás — nem valósulhat meg, ez a forma biztosíthat­ja a' legegységesebb ellátást. Bölcs dolog volt a város veze­tőitől ennek kezdeményezése, mert így a hálózat vezetőinek lehetőségük van arra, hogy minden idős és rászoruló em­ber a számára legmegfelelőbb gondozásban részesülhessen. Így érvényesülhet legjobban az igazságosság és méltányos­ság ezen a területen. Zweiner Károlyné szociálpo­litikai főelőadó: A városi ta­nács egészségügyi osztályához évente 8—10 olyan kérelem érkezik, melyben idős embe­rek szociális otthoni elhelye­A tervekről Nyári szünet előtt A művelődési központ kis­mamaklubja július 18-án, jö­vő csütörtökön tartja utolsó foglalkozását ebben a sze­zonban. A nyári szünet után szeptember 10-én délután találkoznak először a klubta­gok Körösi Istvánné óvónő klubvezetővel. Az új évadban Ismét válto­zatos, érdekes program várja a tagokat. Folytatják a mak­ramé tanfolyamot, a házi koz­metika őszi-téli tudnivalóival ismerteti meg őket egy koz­metikus és számos más érde­kes ismeretterjesztő előadást is hallhatnak. A vezetőség másik újítása, hogy ősztől mindig ugyanaz az óvónő vigyáz a kisgyerme­kekre a klub szomszédságá­ban. zését kérik. Minthogy egy-egy beutalásig olykor egy-két (el­mebetegek elhelyezésekor oly­kor több) év is eltelhet, mi előbb mindig azt nézzük meg, hogy a kérelmező egészségi állapota és körülményei nem teszik-e lehetővé számára, hogy az öregek napközi ottho­nában, esetleg ennek hetes formájában, vagy a házi gon­dozás keretében oldjuk meg ellátását. Jó helyzetben Dr. Szilágyi Zsoltné, a me­gyei tanács főelőadója: Duna­keszi viszonylag nagyon jó helyzetben van, minthogy az elmúlt év végén mindössze 13 személy várt szociális ottho­ni elhelyezésre, közöttük 8 elmebeteg. Ez a megye más városaiban levő helyzethez mérten jónak tekinthető. Igaz, hogy én magam igyekszem mindenkit, aki nem feltétlenül rászorult, lebeszélni a szociális otthonról, minthogy azok je­lenlegi viszonyai között a leg­nagyobb hozzáértéssel és jó­szándékkal sem lehet megva­lósítani az idős emberek szá­mára legmegfelelőbb, kívána­tos gondozást. A sokágyas szobák, a függetlenség feladá­sa, a gondozottakban kiala­kuló függőségi érzés mind olyan tényező, mely ellene hat a legelhivatottabb gondozás­nak is. Természetesen, ha va­lakinek valóban szüksége van erre, akkor soron kívül is megteremtjük számára a he­lyet valamelyik otthonunk­ban. Várható-e, hogy a városban belátható időn belül létesül­jön ilyen otthon? Dr. Szilágyi Zsoltné: Nem, erre sajnos nincs lehetőség ebben az ötéves tervben. Ám a megye egészségügyének ve­zetői épp^n azért vásároltak meg Vácott egy épületet, melynek átalakítása után öt- ven-hatvan várakozó elhelye­zése és gondozása oldódik meg, mert itt megvalósítható az eszközök célszerű felhasz­nálását biztosító integráció. Vác közel esik Dunakeszihez is, s így az ide kerülő idős emberekben várhatóan nem alakul ki a megszokott kör­nyéktől való elszakadás érzé­se. Mindaddig tehát, amíg a tá­voli jövőben esetleg az idős emberek gondozásának teljes rendszere Dunakeszin is ki­épülhet, a hetes napközi je­lenti a gondozás helyileg leg­magasabb szintjét. Mi erről a tapasztalata az otthon és a házi gondozóhálózat vezetőjé­nek? Seres Lajosné: öt' hónap tapasztalatai is bizonyítják e gondozási forma bevezetésé­nek a helyességét. Egyelőre ti­zenhat ember számára van helyünk, bár az igény máris nagyobb lenne. A legfontosabb tapasztalatunk az, hogy az egész héten bentlakó gondo- zottaiink nyugodtabbak, ki­egyensúlyozottabbak társaik­nál. Csak hétfőn, amikor ha­zulról visszajönnek hozzánk, akkor érezhető rajtuk némi zaklatottság, ám keddre ez is elmúlik. Kr menne? Megkérdeztem néhány idős helybélit, akikről tudom, szen­vednek a magánytól, elfogad­nák-e a társas életnek ezt a formáját? Volt közöttük aki mereven elzárkózott, mert fél kortársai rigolyáitól, s mert van rokonsága, akik közül egyik-másik rányitja az ajtót. Aki elméletben feltétel nélkül elfogadta, az egyedül él, s ha van is családja, távol lakik, ők is az otthon nyújtotta ké­nyelem mellett elsősorban a nyugodt éjszakák biztonsá­gáért vennék igénybe, ha mód lenne rá. Ez hát az, ami a jövőre vár, a jelenleginél több idős ember számára megteremteni önmaga és otthona feladása nélkül — az egész életük munkájá­val kivívott nyugalomhoz való joguk megélését. A város pedagógus társa­dalmának valamennyi korosz­tálya ott volt azon az ünnep­ségen, melyen a pedagógusnap alkalmából Haness László, a Pedagógusok Szakszervezeté­nek Pest megyei titkára kö­szöntötte kollégáit, közöttük azokat, akik több évtizedet töltöttek e könnyűnek igazán nem nevezhető pályán. Rónapi Árpád, az MSZMP városi bizottságának első tit­kára és Metykó Gyuláné ta­nácselnök nyújtotta át a mun­ka elismeréseként odaítélt ki­tüntetéseket. Kiváló munkáért kitüntető címet kapott Bélák Gyuláné, a 4. sz. általános iskola igaz­gatóhelyettese, Hell Jánosné, az 1. sz. óvoda főzőnője (oka megyei ünnepségen vették ót), Zupán Lászióné, a 2. sz. isko­la megbízott igazgatója, Budai Lászióné, a 4. sz. óvoda he­lyettes vezetője, Hodulné Cse- lötei Katalin és Nagy Tibor, a szakmunkásképző intézet ta­nárai. Miniszteri dicséretben ré­szesült: Antal Ildikó, a 3. sz. iskola rajztanára, Barna Fe­rencné, az 1. sz. iskola taní­tónője, Sóskúti Józsefné, a 4. sz. óvoda technikai dolgozója, Kovász Imre és Kovács György, a szakmunkásképző tanárai, valamint Kundlya János, a gimnázium tanára. Pedagógus szolgálati emlék­éremmel tüntették ki: Job­bágy Pálnét, a gimnázium igazgatóhelyettesét, Heps Edé- nét, a 2. sz. óvoda, Bállá Zsí­róimét és Balogh Ilonát, a 2. sz. iskola pedagógusait, akik a tanév befejeztével nyugalom­ba vonulnak. Az úttörőmozgalom harminc- ötödik évfordulója alkalmá­ból Kalmár Imre és Kovács Arpádné, az 1-es és 2-es isko­la úttörővezetői Űttörőveze- tői érdemérmet kaptak. Ki­váló úttörővezető lett Török György, a 3. sz. iskola tanára, kiváló ifivezető kitüntetést kapott Jakus Mária és So- morjai Imre, a gimnázium növendéke. A mozgalom támogatásáért dicsérő oklevelet adtak át To- masek Péterné tanárnak, va­lamint négy szülőnek: Druzsin Józsefné (2. iskola), Kalvack Miklósné (2. iskola), Grósz Sándorné (4. iskola) és Győr- vári Ferencné (4. iskola) út­törőcsapatának munkáját segí­tette. Anyakönyvi hírek Született: Martikány Sándor és Morvay Mária: Attila, Bur­da László és Papp Judit: Lil­la nevű gyermeke. Házasságot kötött: Kormány Miklós Molnár Erzsébettel, Nikoletti Gábor Tóth Évával, Gidró József Pongrácz Júliá­val, Várszegi László Jámbor Ildikóval, Dán Ferenc Pintér Máriával. Elhunyt: Haár Imre (József u. 35.), Tóth György major), Weszterné Mária, Rebur Gyula u. 23.),- Szabó Gábor (Rákóczi u. 27.), Pásztor Ferencné Ju­hász Mária (Petőfi u. 10.). (Alagi­Aranyi (Miklós Az oldalt írta: Bányász Hédi t Kitüntetett pedagógusok Ha késéssel is... Két gyermek révbe jut? Sem N. I.-t, sem Andrist nem találjuk. A szomszédban élő idős asszony, N. I. roko­na készségesen adna felvilá­gosítást, ám nem sejti, merre találhatnánk rájuk. — Talán ott, ahol a kislány is van... — próbálkozik a tanáccsal. — Vagy a szom­szédban, a cukrászákmál. A Péntek cukrászdában azonban aznap még nem látták a gye­reket tgy kénytelen vagyok arra hagyatkozni, amit a kör­nyékben sokan tudnak, hogy a kisfiú rendszeresen kéregét, s jobb híján el is csen vala­mit, ha kínozza az éhség. Drajkóné is, Hollósiné is azit vallja, sürgős, nagyon sür­gős lenne Andris elhelyezése, már csak amiatt is, mert hat- esztendős, ’ iskolaköteles. S mert a szülőanyja mellett — s itt egy félreérthetetlen moz­dulattal utalnak szellemi ál­lapotára — a gyermek testi- szellemi fejlődése egyre jobban elmaradt kortársaiétól. Mielőtt az írást befejeztem volna, felhívtam a városi ta­nács gyámügyi főelőadóját, Deákné dr. Bohus Erzsébetet, hogy megtudjam, mikor és hogyan rendeződik a két gyermek sorsa? — Ma, június 12-én jön ér­tük a hivatásos pártfogó. A kislány valószínűleg Zsámbék- ra, a kisfiú Pomázra kerül gyermekotthonba. Sajnos, előbb nem tudtuk megszervezni — kaptam a választ. Az ügy tanulságát hadd ne nekem kelljen levon­ni... néz ki, Rékát mégiscsak el­viszik egy intézetbe. Ő köz­ben már úgy tervezte: felne­veli a kislányt. Az anyja ugyanis nem adja örökbe. Most azon aggódik, mi lesz ezzel a kis teremtéssel, ha megint más környezetbe ke­rül. Most, tizenhat hónaposán sincs kilenc kiló. Bár a kör­zeti gyermekorvos és a vé­dőnő szerint, akik látogatják, a gyerek HotUósiéikmáL jól fejlődik. A tisztaszemű, okos kis Ré­ka sorsa remélhetőleg meg­nyugtatóan rendeződik. Bíz­zunk abban, hogy a gyermek­védő intézet — a gyermekor­vos javaslatára — Hollósiékat jelöli ki nevelőszülőiknek. Ám, mi lesz Andrással? y///////////////////M Drajkó Mihálynéval Holló- siéknál találkoztam, ő aján­lotta fel, elvezet N. I.-hez. A Liget utca egyik öreg házá­ban zárva az ajtó. A függöny nélküli ablakon akadálytala­nul felmérhetem a rendezet­len konyhát, melyben elké­pesztő összevisszaságban bú­torok, edények, egy mosógép és egy babakocsi. A szoba kész bútorraktár, s bár van ben­ne két kályha is, a környéken úgy mesélik, egész télen nem fűtöttek bennük. sen és kukoricakásán élt Egy ízben, amikor így láttam, szóltam az anyjának: Te, Ica, hozd fel hozzám a kislányt, mert így meg fog halni. Ak­kor nem, de vagy két-három nap múlva elhozta. Kis idő múlva azonban eljött érte és elvitte. Néhány nap elmúltá­val ismét szóltam neki, adja ide nekünk a kislányt, hadd hozzuk rendbe, mert így bizo­nyosan elpusztul. Azóta, áp­rilis 11. óta itt van nálunk — meséli Hollósiné. A kis Réka apró hinta­székben üldögél, hófehér nad- rágocska, puha vászoncipő, a konyhában kiskád, tetején a tisztára mosott napozók, ru­hácskák mutatják, bár ere­detileg Hollósi Istvánék csak átmenetileg vették gondozá­sukba a kislányt, hogy meg­védjék a teljes . leromlástól, most mégis családtagként ne­velik. Rékát megszerették ebben a családban, ahol három fel­nőtt — a családban él a há­zaspár huszonhét éves fia is — életébe lopta be a kisgyer­mekneve] és megannyi örö­mét a botladozó lábacska, a tétován forgó kis nyelv, mely máris tisztán mondja, hogy papa. Mindez együtt teszi, hogy a háziasszony elsírja magát, amikor arról beszél, most úgy Közhely, hogy anyává nem a szülés ténye tesz valakit. N. I.-ről nem ezen a héten hallottam először, sok hete an­nak, hogy hivatalos ügyben jártam, s az ott dolgozó nők felemlegették N. I. két gyer­mekét, a hatéves Andrist és az akkor egyéves múlt Ré­kát. A fiatal anya ugyanis akkor már régen nem dolgo­zott, a gyerekeket sem látta el, a kicsik enni is alig kap­tak, tiszta ruhát, gondoskodást még kevesebbet Akkor azt mondták, napi­renden van a gyermekek ál­lami gondozásba vétele, már csak az van hátra, hogy el­szállítsák őket az illetékes in­tézetbe. Azóta heteik teltek el... y///////////Ay//////// 4 A várost átszelő főútvonal és a Duna közötti szép kert­város egyik csendes utcája a Stromfeld utca. Itt laknak Hollósi Istvánék, akik március közepe óta a kis Rékát gon­dozzák. — Megesett ezen a csöppsé­gen a szívem. Ki volt kötve a babakocsiba, erőtlenül lógatta kis felét. Az öcsémék szem­ben laknak velük, néha ők vittek enni a gyerekeknek, mert ez a kislány kaporleve-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom