Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-10 / 134. szám

2 "x/úríap 1981. JÜNTÜS 10., SZERDA Ülésezik a LEMP XI. plénuma Bohr Moszkvában Vendégünk: Az opportunizmus a fő Stanislaw Kania a lengyelországi helyzetről A LEMP KB XI. plénumán kedden elhangzott előadói be­szédében Stanislaw Kania, a KB első titkára a párt helyze­téről szólva az opportuniz­must, a „szociáldemokratizá- lódást” minősítette a fő ve­szélynek. Hangoztatta, hogy az eszmei-politikai tevékenység hitelét alátámasztó, a párt szá­mára értékes törekvések mel­lett „olyan irányzatok is fel­bukkantak, amelyek figyelmen kívül hagyják a párt lenini el­veit, kifejezetten szociálde­mokrata jellegűek s ezzel ve­szélyeztetik a párt egységét, képességét, hogy a társada­lomban a vezető erő szerepét töltse be’’. A tapasztalt negatív jelen­ségeket Kania összefüggésbe hozta a közelgő pártkongresz- szus arculatát illető félelmek­kel. A politikai bizottság ál­láspontja az, jelentette ki, hogy a kongresszust az előre kijelölt időben meg kell tarta­ni, „ugyanakkor határozottan le kell küzdeni mindent, ami a pártot gyengíti, marxi—leni­ni jellegét, működésének leni­ni alapjait aláássa”. Az ország helyzetéről szólva rámutatott: „az anarchista megnyilvánulások, a tudatosan ellenforradalmi tettek a szo­cializmust, a nemzeti létet fe­nyegetik. Tart a hatalom szer­veinek megbénítását célzó te­vékenység”. Nyugtalanító méreteket öl­tenek a különféle szovjetelle­nes megnyilvánulások, ame­lyeknek sokszor a Szolidaritás helyi, nem hivatalos kiadvá­nyaiban is teret adnak. Az utóbbi időben meggyaláztak több szovjet hősi emlékművet. Kania mindezt a társadalmi fegyelem általános lazulásával és azzal hozta összefüggésbe, hogy az országban a demok­rácia jelszavainak leple alatt több ezres példányszámban terjesztenek különféle álhíre­ket tartalmazó röpira tokát Széles fronton és különösen hevesen támadják a hatalmi apparátust, a pártaktívát, a rendőrséget és a biztonsági szolgálatot. Erősödnek a negatív jelen­ségek a Szolidaritáson belül, amelyet a KSS—KOR csoport­tal kapcsolatban álló szemé­lyek a szocializmus más ellen­ségeivel együtt továbbra is igyekeznek ellenzéki politikai szervezetté alakítani. Még ar­ról is szó van, hogy a Szolida­ritásból új, ellenzéki pártot formáljanak. „Látni kell, hogy az események ilyetén alakulá­sa konfrontációhoz, a lehető legdrámaibb következmények­hez vezet. Mindent megte­szünk ennek elkerülése érde­kében, ugyanakkor mindenki­nek meg kell értenie, hogy ez nemcsak az egyik félen mú­lik.” A hatalom nem hagyhatja, hogy működését megbénítsák. Az ilyen kísérletekre „élesen kell reagálni” és „már holnap­tól bizonyítani kell, hogy nem tűrjük tovább a szocializmus, a Szovjetunióval s a többi szo­cialista országgal való szövet­ségest kapcsolataink elleni tá­madásokat, a törvény és a köz­rend megsértését”, hangoztatta Kania. Ezek után a LEMP KB első titkára kijelentette: „a Szoli­daritás több milliós tagságát biztosítjuk arról, hogy a párt mindenhez megadja a támoga­tást, ami tevékenységükben megfelel a szakszervezet alap­szabályának, ami a dolgozók érdekeit szolgálja. Ugyanak­kor határozottan fellépünk az ellen, hogy a Szolidaritásnak politikai ellenzék, a szocialis­ta államban működő destruk­tív erő szerepét juttassák. A továbbiakban Kania ke­ményen bírálta a tömegtájé­koztató eszközök tevékenysé­gét. Kifogásolta, hogy a tö­megtájékoztatási eszközök nem szállnak kellőképp szem­be a párt és a szocializmus ellen irányuló jobboldali vagy szovjetellenes nézetekkel, amelyek röplapokon és más kiadványokban terjednek. Ami a rendkívül súlyos gaz­dasági problémákat illeti, foly­tatta Kania, azok előidézésé­ben komoly szerepük volt az elmúlt évtized gazdaságpoliti­kai hibáinak, „de ez csak az igazság egy része: a mostani gondok nem kevés oka az el­múlt hónapokból, vagy a je­lenlegi időszakból származik”. A körülmények miatt mó­dosítani kell az idei népgaz­dasági tervet, tekintettel ar­ra, hogy „a nemzeti jövede­lem .valószínűleg 14 százalék­kal, az ipari termelési érték 300 milliárd zlotyval csökken”. Évekre lesz szükség a népgaz­daságban mutatkozó negatív folyamat megfordításához, majd kijelentette: mindezek nyomán szükség van a társa­dalmi megállapodásokban fog­laltak egy részének ideigle­nes felfüggesztésére, vagy leg­alább is részleges korlátozásá­ra az ország számára legnehe­zebb időszakban”. Ami ezen a téren a szakszervezeteket il­leti, nem lehet az országot „felelősökre és ellenőrökre osz­tani: a szakszervezeteknek az ország érdekében a termelés szintjéért is vállalniuk kell a közös felelősséget”. A lengyel válság nemzet­közi összefüggéseiről szólva Kania emlékeztetett ama, hogy az ország a Szovjetunió szö­vetségese, a szocialista álla­mok közösségének tagja. „A testvéri szocialista országok számára Lengyelország meg­gyengülése közös biztonsági érdekeik szempontjából is ve­szélyt jelent Teljesen meg­alapozott tehát a testvérpár­tok aggodalma és nyugtalan­sága a lengyel helyzet alaku­lása miatt.” Kania bejelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága a LEMP KB-hoz intézett le­vélben fejezte ki aggodalmát. A levél tartalmát a LEMP Központi Bizottságának tagjai ismerik. „Barátaink teljes joggal reagálnak ily módon, Lenin pártja viseli ugyanis közösségünkben a biztonsá­gunkért, a szocializmus vi­lágméretű sorsáért való fe­lelősség fő súlyát Országunk politikai helyzetének alakulá­sa éppen elég alapot ad a nagyfokú aggodalomra. Ezért a legkomolyabban, viszonyu­lunk a szovjet aggodalmak­hoz, minden jó szándékú ész­revételhez” — mondatta Ka­nia, majd így folytatta: „Hó­napok óta tart az állami struk­túrák meggyengülése, a tár­sadalmi életben anarchikus megnyilvánulások, a pártban pedig széthullással fenyegető jelenségek tapasztalhatók. Mindez kérdésessé teszi, meg­bízhatóan eleget tudunk-e tenni szövetségasi kötelezett­ségeinknek. Nem kis gondo­kat okozunk szövetségeseink­nek azzal, hogy nem teszünk eleget a gazdasági együttmű­ködési megállapodásokban foglaltaknak. A nemzetközi küzdőtéren gyengült orszá­gunknak, mint az enyhülési és leszerelési politika aktív té­nyezőjének szerepe.” Kania rámutatott: a szövet­ségeseket felháborítja a szov- jetellenesség és a kommunis- ta-ellenesség „piszkos hullá­ma”. „A politikai realitások talaján a szovjetellenes kedé­lyek szítása kétségkívül a len­gyelországi és a világszocializ­mus elleni általános stratégia részét képezik. Egy a cél: el­szigetelni Lengyelországot szö­vetségeseitől, hogy magára maradjon a társadalmi rend­jét, államiságát, szuverén nemzeti létét fenyegető veszé­lyekkel szemben — s egyúttal adut nyerni a haladó erőkkel szemben folytatott globális küzdelemben”. Végezetül a LEMP KB első titkára emlékeztetett az SZKP Központi Bizottságától kapott levél egyik megállapítására, miszerint „a lengyelországi, szocializmust fenyegető ko­moly veszély a független len­gyel állam létét teszi kockára”. Ezzel kapcsolatban rámutatott: a LEMP mindeddig — a nyu­galom érdekében — a meg­egyezés eszközeit alkalmazta. „Ma, a szocialista haza füg­getlensége védelmének nevé­ben a párttagokhoz, a szövet­séges pártokhoz, a szakszer­vezetekhez, az ifjúsági szerve­zetekhez és minden hazafihoz fordulunk azzal a felhívással: Egyesítsük gondolatainkat és erőfeszítéseinket a józan ész, az állampolgári felelősség frontján”. (Folytatás az 1. oldalról) Leonyid Brezsnyev ezután a Földközi-tenger térségének problémáit elemezte. Kijelen­tette: a Szovjetunió úgy véli, hogy a Földközi-tenger térsé­gét a katonai-politikai kon­frontáció körzetéből át lehet és át is kell változtatni a tartós béke és az együttműködés körzetévé. Ezután több javas­latot terjesztett elő ezzel kap­csolatban. Javasolta például, hogy terjesszék ki a Földközi­tenger térségére is a nemzet­közi gyakorlatban már jól be­vált bizalomnövelő intézkedé­seket, kölcsönös megállapodás alapján csökkentsék a térség­ben a fegyveres erők létszá­mát, vonják ki a Földközi- tengerről a nukleáris fegyve­reket hordozó hajókat, mond­janak le arról, hogy a nukleá­ris fegyverrel nem rendelkező országok területén ilyen fegy­vereket helyezzenek el. A Szovjetunió azt javasolja a nukleáris hatalmaknak, hogy vállaljanak kötelezettséget: nem alkalmaznak nukleáris fegyvert az olyan / földközi­tengeri országok ellen, ame­lyek nem engedik meg, hogy területükön ilyen fegyvereket helyezzenek el. ; Brezsnyev beszédében rész­letesen szólt a szovjet—algé­Valamennyi fél kötelezettsé­get vállalt arra, hogy Liba­non egész területén tisztelet­ben tartja a tűzszüneti meg­állapodást — ennyiben foglal­ható össze az arab négyes bi­zottság kétnapos munkájának közvetlen eredménye A hét­főn este kiadott záróközle­mény szerint a bizottság tag­jai — Szaúd-Arábia, Kuvait és Szíria külügyminisztere, va­lamint az Arab Liga főtitkára I — kiterjedt konzultációkat | Franciaország nagyon szo­ros viszonyra törekszik Olaszországgal az élet minden területén. A Párizs és Bonn közti „meghitt” viszony, nem kizárólagos, és Párizs más kormányokkal, köztük az olasszal is együtt kíván mű­ködni Nyugat-Európa politikai egységének megteremtéséért — közölte Claude Cheysson francia külügyminiszter az olasz diplomácia vezetőjével folytatott hétfői tárgyalásának befejeztével. Első római látogatásán Tüntetések és ellen tünteté­sek színhelye volt hétfőn Te­herán, ahol a jelek szerint Baniszadr köztársasági elnök nyílt küzdelemre szánta el magát az iszlám vezetők és az úgynevezett technokraták között folyó hatalmi harcban. A teheráni bazár — a keleti bazárok legnagyobbika — hét­főn bezárt, jeléül annak, hogy a kereskedők rokonszenvét Baniszadr elnök élvezi. Kedden délután Moszkvá­ba érkezett Egon Bahr, a Bundestag leszerelési és fegy­verzet-ellenőrzési albizottságá­nak elnöke, az SPD parlamen­ti frakciójának leszerelési szakértője. Bahr a héten részt vesz az úgynevezett Palme- bizottság moszkvai tanácsko­zásán, amelyen a leszerelés és az ellenőrzés kérdéseivel fog­lalkoznak. Ezt megelőzően a nyugatnémet szakértő szovjet leszerelési szakértőkkel tanács­kozik, és egyúttal tájékozódó megbeszéléseket folytat Willy Brandtnak, az SPD elnökének a hónap végére esedékes moszkvai látogatása előkészí­tésére. riai kapcsolatokról is. A két ország barátságának alapjait még az algériai népnek a füg­getlenségért vívott hősi harca idején rakták le. Ez a barát­ság évről évre erősödött, ami­kor a szabad Algéria a szo­cializmust választotta, rátért a néptömegek érdekében végre­hajtott mélyreható társadalmi változások útjára. Brezsnyev külön aláhúzta: a Szovjet­uniót és Algériát sok tényező egyesíti a nemzetközi politiká­ban is, ahol a kor fő kérdéseit illetően, közös álláspontból ki­indulva foglalnak állást. A most kezdődött tárgyalások is­mét erről , tesznek tanú­ságot — hangoztatta többek között az SZKP KB főtitkára. A Kremlben rendezett ebé­den Bendzsedid Sadli is be­szédet mondott. Ebben meg­elégedéssel szólt a szovjet— algériai együttműködésről, amely, mint mondotta, a köl­csönös megbecsülés szellemé­ben. fejlődik. Határozott szán­dékunk, hogy mindent meg­teszünk együttműködésünk megszilárdítására és elmélyí­tésére — mondotta az algériai elnök. — Kapcsolataink min­den téren magas szintűek, tiszteletben tartjuk az egyen­lőség, a kölcsönös előnyök, a belügyekbe történő be nem avatkozás elveit folytattak a libanoni .polgár­háborús válság rendezésének feltételeiről és módszereiről, és elhatározták, hogy a június 23-i, szaúd-arábiai előkészítő tanácskozás után július 4-én a mostani találkozó színhelyén, a libanoni Beit Ed-Dinben ad­nak számot az Arab Ligától kapott megbízatás teljesítésé­ről. Időközben további erőfe­szítéseket tesznek a mindenki számára elfogadható nemzeti megbékélési formula kidolgo­zására. Cheysson római látogatása Szoros együttműködés Teherán Harc a Cheysson egyetértett Colom, bóval abban, hogy az ameri­kai pénzügyi politika káros következményekkel jár a nyugat-európai országok gaz­daságára nézve. Cheysson ki­jelentette: washingtoni tárgya" lásain biztosította az ameri­kai vezetőket arról, hogy Pá­rizs megbízható szövetségese az Egyesült Államoknak, egy­úttal arra is kérte őket, ért­sék meg, pénzügyi politikájuk súlyos következményeket von maga után. Khomeini ajtollah egyik ki­jelentésében úgy reagált Bani­szadr elnök „diktatúrát” emle­gető megjegyzésére — amely- lyel az elnök az ő lapjának betiltására utalt —, hogy „mindenkinek tudnia kell, ha veszélyben érzem az iszlám köztársaságot és az iszlámot, nem nyugszom, nem tanácso­kat osztogatok, hanem levá­gom az illető kezét". Leonyid Brezsnyev beszéde Az arabhoz! tárgyalások után Részleges eredmények Albadzsi Sbeba Sbagari Alhadzsi Shehu Shagari, a Nigériai Szövetségi Köztársa­ság elnöke 1925 má­jusában született az észak-nigériai Szo­kott) állambeli Sha- gari faluban. Apja tanító és falusi elöl­járó volt. Maga Sha- gari is 14 évig taní­tóként dolgozott. A politikai mozgalom­hoz 1945-ben csatla­kozott, megalakította az angol gyarmato­sítók elleoi fellépő ifjúsági társa­dalmi tanácsot. 1952-ben képvise­lővé választották, az akkori mi­niszterelnök, Tafawa Balewa mun­katársa lett. 1958 és 1966 között — sorrendben — a kereskedelmi és iparügyi, a gazdaságfejlesztési, a nyugdíjügyi, a belügy-, az egészségügyi és a közmunkaügyi minisztériumot vezette. Az 1966 januári államcsínyt kö­vetően rövid időre visszavonult a politikai élettől. Kétszáz hektáros farmján gazdálkodott, s önkéntes oktatói munkát végzett, Szokoto államban közreműködött több mint száz általános és középisko­la létesítésében. A közéletbe 1967- ben tért visszaí 1968- ban tagja lett Északnyugat-Nigéria állam kormányának«, 1970-ben a szövetsé­gi kormány gazda­ságfejlesztési, majd rehabilitációs és új­jáépítési miniszteré­vé nevezték ki. 1971- ben pénzügyminisz­ter lett, s egyidejű­leg a Világbank és a Nemzetközi Va­lutaalap kormányzó­jaként is tevékenykedett. Shagari az 1975. évi államcsínyt követően nem vállalt kormány­megbízást. A Peugeot Automobile Nigeria Limited elnökeként dől«* gozott. Miután újra engedélyezték a polgári pártok működését, meg­szervezte Nigéria Nemzeti Pártját, amelynek elnökévé választották. Pártja őt jelölte az 1979. évi el­nökválasztásra, amelyen a mint­egy 20 millió szavazatból 5,7 milliót kapott, s messze megelőzte ezzel ellenfeleit. 1979. október 1-én foglalta el államfői hivatalát. Az iszlám híve. Nős, 5 gyermeke van. A TASZSZ a Tel Aviv-i provokációról Megfékezni az agresszort Moszkvában kedden, a TASZSZ közleményt hozott nyilvánosságra az iraki atom­központ elleni izraeli repülő- támadásról. A szovjet állás­foglalás fegyveres agresszió­nak, az arab népek elleni há­ború bűnös kiterjesztésének minősíti a történteket. A TASZSZ közleménye megállapítja: a gengszter­támadás újabb láncszem Tel Aviv bűntettednek hosszú so­rában, amelynek az Egyesült Államok vezető körei közvet­len bűnrészesei, sőt felbújtói. Tel Aviv legújabb fegyve­res akciója, amelyet egy újabb arab állam ellen hajtott vég­re, ismételten azt tanúsítja, hogy nem szabad tovább kés­lekedni a béke erőinek az agresszió megfékezése jegyé­ben végrehajtott közös ak­ciójával — hangoztatja a TASZSZ közleménye. Jegyzet Az izraeli támadás Hiábavaló minden Tel- Aviv-i magyarázkodás. Semmivel sem menthető az az Izraeli akció, amellyel bomba­támadást intéztek egy épülő, Bagdad környéki atomlétesít­mény ellen. Begin, aki az Irak szuvererendtását megsértő, ki nem provokált, példátlan ak­ciót bejelentette, azzal próbált érvelni, hogy az izraeli titkos- szolgálat értesülése szerint eb­ben az épülő nukleáris kutató- központban szeptemberre atombombát gyártanak majd. Hozzátette: Izrael kormánya „emberbaráití módon” járt, el, amikor az iraki lakosság egészségének kockáztatása nélkül, most még idejében mért megsemmisítő csapást er­re a létesítményre, hiszen így nem érheti radioaktív fertőzés a környező területeken élőket, nem úgy, mint akkor, ha az atomreaktorok már működtek volna... Vagyis: talán bizony mond­jon köszönetét a Tel Aviv-i kormányzatnak az az ira­ki nép, amelynek készülő léte­sítményét 15 amerikai gyárt­mányú F—15-ös és F—16-os izraeli vadászbombázó romba- döntötte? Egyáltalán, milyen jogcímen sérti meg durván a nemzetközi jogot Begin kor­mányzata? Milyen jogcímen ad parancsot repülőgépeinek idegen országok határainak átrepülésére és bombatámadá- sok elkövetésére? Az izraeli kormányfő arra hivatkozik, hogy ebben a létesítményben atombomba gyártására ké­szültek, s ezt esetleg Izrael el­len használhatták volna fel. Csakhogy az igazság az. hogy Irak alávetette magát az atomsorompó egyezmény elő­írásainak, amelyek gátat szab­nak a nukleáris fegyverek to­vábbi elterjedésének, s a ku­tatóközpont így a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség el­lenőrzése alatt épül, s e szerv szigorú felügyeletet gyakorol, hogy csupán békés célokra működtethetik az atomreakto­rokat. Érthető, hogy Tel Avivnak ezt a kalandor lépését még nyugati támogatói is élesen el­ítélik. Az izraeli kormány tel­jesen elszigetelődött e durva agresszív cselekmény elköve­tésével. Az ügy Irak követelé­sére az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa elé kerül, s ott Izrael megbélyegzése nyilvánvaló lesz. Az arab államok is kü­lön konzultációra készülnek. Valószínű, hogy Begin mi- * niszterelnök számított is arra, hogy az izraeli agresszív cselekménynek mily felhábo­rodott fogadtatása lesz. Felve­tődik a kérdés, akkor mi kész­tette erre a provokációra az izraeli uralkodó köröket? Jú­nius 30-án Izraelben parla­menti választások lesznek, s a Likud pártszövetségnek, amely a kormányzást jelenleg gyako­rolja, rosszak az esélyei több­ségének fenntartására. Begin miniszterelnök mindent egyet­len lapra: a feszültség fokozá­sára tett fel. Taktikája nyil­vánvaló volt már az általa ki­provokált Befcua-völgyi szír légvédelmi rakéták ügyében mesterségesen teremtett vál­sághangulat körül is. Arra épít ugyanis, hogy ha Izrael lakos­sága előtt olyan látszatot te­remt, hogy az ország biztonsá­gát „halálos veszély” fenyege­ti, s ezt csak ..kemény politi­kával”, ha kell. zsarolásokkal és fegyveres provokációkkal lehet „megvédeni”, akkor megkapja a kormányzat fenn­maradásához szükséges több­séget a választásokon. Hiszen olyan benyomást kelt a.válasz­tókban, hogy csakis ő és a ve­zetése alatti pártszövetség ké­pes „Izrael megvédésére”. S az sem véletlen, hogy az iraki nukleáris kutatóintézet elleni bombatámadás éppen akkor zajlott le, amikor hosz- szú idő óta első ízben villant fel a reménysugár, hogy az Arab Liga égisze alatt tartós tűzszünetet lehet létrehozni Libanonban. Beginnek tehát gyorsan másutt kellett tovább fokoznia a feszültséget, s er­re volt nyilván jó a mostani bombatámadás. Kérdés azon­ban. hogy az izraeli választók valóban annyira hiszékenyek, hogy elhiggyék azt, amit mi­niszterelnökük állít, s ami el­lene van minden józan meg­fontolásnak, a logika szabá­lyainak, a nemzetközi jognak? Bárhogyan is legyen, az iz­raeli uralkodó körök felelőt­len, agresszív cselekményei sú­lyosan fenyegetik a térség bé­kéjét és biztonságát. i 1 ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom