Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-07 / 132. szám
1981. JŰNITJS T, VASÄRNAP SZÍNHÁZI LEVÉL Helykereső |f||lWWSBW Drámahősök nem- mjj// Wlffizedékei keresgélik flr WH helyüket színpadig NB jainkon — azaz az I ^életben, a világ^“■^^^"■Jban, hiszen a színpad deszkái világot jelentők. Még közelebbről: mai magyar (drámaírók nemzedékeinek mai ;magyar hősei — nagyjából a drámaírókkal azonos életkorú vfaősei ^ — keresgélik helyüket ! a világban, ebben a mi mai magyar világunkban. Mindez júgy általánosságban nem túl- jaágosan meglepő; így vagy (úgy, direktebben vagy áttételesebben végeredményében minden mai dráma mai (sőt: ;nem mai) hősei ezt teszik, [mint ahogyan minden- kor ^drámai hősei saját koruk kér- fdéseire keresték a választ, válaszokat, saját világukban keresték a helyüket, vagy ön- pön nemzedékük helyét. i Ami azonban ebben a mos- jtani szituációban különösen érdekes, az egyfajta — nevezzük így — egyidejű jelenlét. Ritkán adódik úgy, hogy a főiváros négy színházában esetleg akár egyetlen napon együtt fusson három nemzedék három (vagy négy) reprezentánsának egy-egy ugyancsak reprezentáns drámája saját nemzedékéről. Lássuk a tényeket: a Pesti Színházban Örkény István drámája, a Pisti a vérzivatarban a háborút megjárt, a felszabadulás, majd a személyi kultusz időszakában élő-dolgozó nemzedékiről szólt. Ugyanitt Csűr- ka István darabja, a Deficit, az 1956 utáni — mondjuk: a 60-as évek — fiatal értelmiségeiről szól. (Negyvenötvenesek nemzedéke). A József Attila Színház Beremé- nyi Géza Halmiját játssza; ez a — nagy leegyszerűsítéssel — Hamlet-parafrázisnak is nevezhető mű ugyan egy tizenéves fiút liálaszt hőséül, de nem vitás: ez a nagy kamasz Halmi Bereményi saját nemzedékének képviselője (akárcsak a másik, a szintén a Pesti Színházban futó Bereményi- darab, a Légköbméter főhőse, a Kiskatona). Ez újabb nemzedéket jelent: a harmincasokét. S most a legújabb termés ugyanebből a nemzedékből: Kornis Péter és Halleluja című darabja, illetve annak főhőse, Lebovich Ernő, aki a Nemzeti Színház társulatának Játékszín-beli előadásában látható. H a valaki e drámákat időrendi (értsd: nemzedékrendi) sorrendben nézné végig, igen tanulságos kereszt- metszetét kapná az elmúlt harminc-e gynéhány (vagy negyven-egynéhány) esztendő magyar történelmének, illetve e történelmi szakasz bizonyos meghatározó kérdéseinek. S azt is kitapinthatná, mennyire azonos törekvés hatja át e drámák hőseit (bár a törekvések értelemszerűen más és más konrét társadalmi szituációkban jelennek meg!) Meg is nevezhetné e törekvéseket: e hősök — és e hősök létrehozói, a drámaírók — nemzedékük helyét Keresik világukban, világunkban. i Ez a helykeresés többnyire drámai hangsúlyokkal terhes. Örkény nemzedéke poklokon ót jut el a megújhodás reményéig, lehetőségéig, aztán újabb drámai események és csalódások érik, de ezekből is kikeveredik; életösztöne felülkerekedik a megpróbáltatásokon, mert e nemzedék megtanulta, hogy a legfontosabb az, ami a nemzedék életében a leginkább veszélyben volt, olykor fabatkát sem ért: a legfontosabb maga az élet, az életben maradás. i Csurka nemzedéke s e nemzedék képviselői (X és Z a ( Deficitben, vagy Herceg Pista li a Házmestersiratóban) már ? gyengébb szakítószilárdságúak. ' Helykeresésük jóval kiúttala- nabb, mint Örkény Pisti-hő- seié. Eszmék hiánya, a társadalmi játéktér szűk volta, az nemzedékek értelmes cselekvés korlátozott lehetőségei (vagy: a hit, hogy mindez így van) gyötrik őket. Helyüket a világban bizonytalannak, tisztázatlannak érzik, mert valóban sok és bonyolult bizonytalanság, tisztázatlanság vette (veszi) körül e nemzedéket. De a külső bizonytalanságokhoz, tisztázatlanságokhoz járul itt egy belső is: a hős.ök saját magukkal, saját életükkel, saját felelősségükkel szembeni bizonytalansága. tisztázatlansága. (Ami persze nem független a külső, a társadalmi szituációtól, de nem akarja elmosni az egyén szerepét sem önnön sorsa mikéntjében, hogyanjában). Bereményi Halmija és Kis- katonája még bonyolultabb szituációkban keresgéli nemzedéke helyét, mert e hősöknek már nemcsak saját gondjaikkal kell szembenézniük, nemcsak o jelen szituációiban kell eligazodniuk, hanem a két előző nemzedék tisztázatlan szituációi i$ nyomják őket. Ami Pisti és X vagy Z nemzedékében (nagyjából: az apák, netán a nagyapák nemzedékében) megoldatlan, kibo- gozatlan maradt, az visszahull erre a nemzedékre is. Bereményi hősei nemcsak önmaguk megértésére kényszerülnek, hanem az „ősök” megértésére is, mert enélkül nem érhetik meg saját magukat sem. És ha az „ősök” nem tudnak válaszolni a kérdésekre (a magukéira és az utánuk következő generációk feltette kérdésekre), akkor Halmi, a Kiskatona, s a többiek végképp úgy érezhetik: bezáruló- ban a kör, helyük a világban adott, a terek beszűkültek, a távlatok lerövidültek. Lebovics Ernő, a legújabb nemzedéki hős, Bereményi hőseinél bonyolultabb figura. Megfogalmazásában is, mert Kornis, a legújabb dramaturgiai módszerek jeles ismerője- ként, Lebovicsot gyerekkorától a harmincas éveiig szinte paralel ábrázolja a színpadon. Lebovics egyik pillanatban kisiskolás gyerek, a másikban — úgyszólván egyetlen mondaton belüli váltással — mostani életkorában, azaz a jelenben van, harminc körüli tisztviselő, elvált ember, apa vagy iskolatárs. És a nagypapa, az ősöreg Lebovics Miksa, akivel Ernő egy szobában él, lakik, ugyanúgy jár ke- resztül-kasul a saját élete különböző időrétegei között. Kornis egyúttal a térben való szabad közlekedést is biztosítja hőseinek (megint csak a moderen dramaturgia eszközeinek felhasználásával): a szobában olykor elfér egy hivatal, egy iskola, egy váróterem vagy egy vonatszerelvény is, úgy zúdulva egymásra, mint ahogy a képzőművészetben az egyes izmusok térben kitágítva, több síkra bontva ábrázolták témájukat. (Jegyezzük meg: ahhoz képest, hogy Kornis igen fiatal ember, s ez az első darabja, meglepő biztonsággal alkalmazza ezeket a bonyolult eszközöket.) N os, Lebovics Ernőről, s a nemzedékről, melyet képvisel, nagyjából az derül ki, hogy amolyan „köztes” generáció. Sem az előző nemzedékhez nem tartozik igazán, nem kötődik erősen, sem önmagához, Mintha egyfajta vákuumban mozogna, mely vákuumból nem is annyira a levegő, az oxigén hiányzik, mint inkább a kötődés lehetősége. Lebovics — s az általa képviselt nemzedék — a valahová tartozásért, a szeretet lehetőségéért eseng, hol nyíltan, hol titkolva, álarc, cinizmus, pökhendiség alá rejtve e vágyat. Felnőtt nemzedék, de csak évei számát tekintve az. Mert a lelke mélyén gyermek, esendő, szeretetre éhes, szeretni vágyó, sérülékeny és sebezhetőségében másokat megsebző. E nemzedéknek sem könnyű — csak éppen másképp nehéz, mint Örkény vagy Csurka nemzedékének (hőseinek) volt. Takács István Nem álomgyár; üzem a javából DÍSZLETVÁROS A FÓTI LUCERNÁSBAN Közművelődés és közrend Fejlődő művelődés! életünk, Iskolai, közművelődési, illetve művészeti nevelő munkánk eredményei tagadhatatlanok. Egyre szaporodnak a magasabb iskolai végzettséget Jelző bizonyítványok; növekszik a művelődési alkalmak látogatottsági statisztikája; fogynak a kultúrcikkek — könyvek, hanglemezek ... Vajon a sokféle kulturális nevelő ráhatás — a közvetlen eredményeken, tehát a bizonyítvány kézhezvételén, a magasabb állás elnyerésén, egy- egy jó] eltöltött estén túl — mennyiben változtatja meg az embereket, magatartásukat, egymáshoz való viszonyukat? Mennyiben válik az egyes ember és a közösség kulturáltabbá? Azért is érdemes ezen meditálni, mert egész kulturális nevelő munkánk célja, hogy műveltebb társadalmat teremtsen, és ne csak az egyénnek nyújtson több szakmai vagy általános ismeretet. Sajátos dolog, hogy mig egyre emelkedik a kvalifikáltabb emberek aránya, míg egyre többen igyekeznek (olykor indokolatlanul is) végzettséget végzettségre halmozni — persze, a társadalom segítségével és költségén! —, növekszik a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevők száma. A vonaton tucatjával, százával látni tankönyvek vagy sokszorosított jegyzetek fölé hajolva tanuló ifjú és nem Ifjú utasokat, mellettük viszont, sajnos, mindig megtalálhatók a ntár induláskor ittas, renltenskedő csoportok. Az utcán ott állnak a_ könyvesboltok előtt szemlélődök, az ajánlatban válogatók, mellettük a kötekedők, zajongók, köpködők, italozók. Általában nem bűncselekményekről van szó, a renátenske- dők nem ütköznek tételes törvényekbe, bár egyik-másik esetben igencsak közel állnak a garázdasághoz. Még nem bűncselekmények — hangsú- lyozandók: még nem! —. de azok elindítói lehetnek, mert verekedések származhatnak belőlük, riadalomkeltés forrásai lehetnek, megbotránkozást okoznak. Ezek az illetlenkedők nem tévesztendők még össze a tarhálókkal, a kemény ököllel pénzt kunyerálókkal, az utcán és a mozi előcsarnokában akár bicskaheggyel is handabandázó „koldusokkal”, a verekedő, szúrkáló garázdákkal, tolvajokkal, kisebb-nagyobb erőszakkal gyakorlatilag rablóvá lett vagányokkal. De hol a pontos határ, amelyen túl a legénykedés, a talmi kivagyiság, a rossz film- és tévéhősök maj- molása már bűnözésbe csaphat át!? A bűnözés szélén állnak ezek az utcai rendbontók, a törvény tornácán táncolnak, mert egyik-másik megnyilatkozásuk, cselekedetük igencsak rendőrért kiált. Tévedés ne essék: nemcsak tanulatlan emberekről van szó. Bőven van érettségizett is közöttük; Hol van hát kulturális nevelő munkánk eredménye, hol mutatkozik meg az iskolában vagy egyéb fórumokon nyújtott tudás a kulturáltabb emberi magatartásban?! Megoldás? Csak közhelyeket lehetne emlegetni a társadalmi öszsefogásról, közművelődési munkánk hatékonyságának emeléséről. De még valami hozzáteendő: a közművelődésnek itt már találkoznia kell a közrendvédelemmel is. Benedek Miklós Kisváros áll a lucernás, közepén. Magyar lucernásban francia utcácskák. Furcsa. A házak múlt századok hangulatát idézik, a sikátor macska- kövei közt mélyedés az esővíznek, de fölveri a gyom. Különös. Kerékvető oszlop a kapuk mellett, vízköpő fej nyúlik a falból, ha megérinted, kő hűvösét várod — ujjad belenyomódik puhaságába. Bizarr. De nem. Díszlet minden. A házfalak vászonból és fából, a kődíszítés: hungarocell. A vaskaput farudak alkotják és ha mögé mész, nincs épület, ház, szemed deszkaléceket lát, meg a fóti dombokat. A MAFILM fóti telepén építették fel ezt az álvároskát, egy külföldi produkciónak. Drága volt, nem bontották le, azóta több film készült benne. Arrébb komor látvány: szürke barakkok, őrtornyok. Egy amerikai szuperforgatás emlékét őrzik, azét, melyben Pele is játszott Marad az is, felhasználható máskor, más mozikban. Ez még csak a kezdet — Hányán dolgoznak itt? — Vagy hatvanam — Mekkora területen? — Ügy harminc holdon.— Mit? — Biztosítják a produkciók zavartalan lebonyolítását — Tessék?? Szever János, a telep vezetője, magyaráz: — Feladatunk korábban csak a raktározás volt. Itt tárol a filmgyár díszletelemeket, anyagokat Ahogy bent, Pesten, szűk lett a hely, terjeszkedni egyik stúdióban sem lehetett, megnőtt a szerepünk — a területünk. Kis barakkok helyett korszerű csarnokok épültek, és ez csak a kezdet. Az új, nagy terep alkalmas az előbb látott monstre díszletek és stúdiók felépítésére is. A tervekben olyan fejlesztés körvonalazódik, hogy hazánk legnagyobb, legkorszerűbb filmstúdiói itt, Foton lesznek. Az egyik, a 2000 négyzetméteres alapterületű, talán már az idén elkészül. Az új produkciós épület már áll, csak a csatorna bekötése várat magára. Ki sem kell jönnie Ajtóezrek. Cirádás, trőnte- remhez vezető és deszkaszálakból összerótt. Rokokó díszítésű és, hm, budihoz szolgáló. Kisebbek, nagyobbak, repedezettek és lakktól fényesek, minden korhoz, minden szituációhoz illők. Oldalukon számok. — Ezek minek? — Rendszerezés — mutatja Fejes András. — Jelzi, az óriási raktár melyik folyosóján, melyik rekeszben vannak. Ha a befotózásból kiválasztják, hamar megtaláljuk. — A miből? — A sokezer ajtót lefényképeztük, a képeket albumokba gyűjtötték, közölve a tárgyak méreteit is, vagyis: befotóztuk. A díszletépítőnek elég, ha a képet látja, így választ a tervnek megfelelő ajtót. Ide ki sem kell jönnie, küldi a számot, küldjük az ajtót. Hoztam a muszterl — Hogyan lesz valaki telepvezető? — Gépkocsivezetőből — nevet Szever János. — De komolyan. — Velem mindenesetre így történt. Évtizedekig produkciós sofőr voltam. Ez a munka nemcsak jó gépkocsivezetőt, hanem önállóan intézkedni, szervezni tudó embert is kíván. Színészeket egyeztetni, laborral tárgyalni, ismerni szinte az egész gyártási folyamatot. A Harmadik határ című koprodukcióban naponta fordultam Zakopane és Pest között. Egy év alatt 70 ezer kilométert hajtottam. Hoztam a musztert — az egy nap alatt forgatott nyers-, vágatlan-, egy jelenetet többször is tartalmazó tekercsek neve, filmzsargonban —, és elintéztem mindent, amit a stáb rám bízott. Rengeteg olyan dolgot sajátítottam el, amire csak így, gyakorlatban van mód. Egy nap kérdezték, lennék-e telepvezető. Én? Te. Ennek négy éve. Csjnálom. Olyan, mint a valódi — Írógép van? — Mennyi kellene T — Gépfegyver? — Válasszon. ■— Akvárium? — Kicsi? Nagy? — Sétabot? — Párszáz. — Ami nincs Itt a kellék- raktárban, az talán nem is létezik — véli Kovács Lászlóné. — Csak néha kérünk a lakosságtól ezt-azt, mint most, a többrészes Liszt-filmhez, mert olyan mennyiségű korhű tárgyunk azért nincs. És látni tucatnyi szupermodern géppisztolyt — műanyagból öntve, pihekönnyűek, az Erőd-ben játszottak, megkülönböztetni, ránézéssel az igazitól —, lehetetlen. És Rákóczi, Ferenc Jóska, VIII.' Henrik békés egymás mellett élésben —, festmények. És lámpaburák, ernyők, focilabdák, kardok, rádiók százai. Még rendszerezésre, befótozás- ra várva, kiszolgálandó a filmet. Szakismeret filmszeretettel párosulva Szever János: — Amit mi csinálunk, nem művészet, ez itt nem az álomgyár, ez a film üzemi, ipari háttere. Nem is művészke- dünk. De az asztalos, a lakatos speciális munkát ad és ehhez nemcsak különleges szakismeret, de filmszeretet is párosul. Nálunk mindenki csinál mindent. A szakmunkás trógerol, a kellékes statisztál, ha a rendező az Egymillió fontos hangjegyben templomi gyertyákat kíván, a főnök rohan és megegyezik a plébánossal. Napi tízenórákat is hajtunk,- ha kell és ezt csak gőzös, filmgőzös aggyal lehet, Reneszánsz faragvány* barokk komód — Most nézze, milyen barbárság, egy ilyen csodálatos reneszánsz faragványt átrakni máshova. — Hm, igen. — Azt a barokk díszítésű komódot százezerre becsülik. — Tényleg? — Tudja, milyen régi és unikum ez a szatócsbolti szekrény? — Biztos, ha mondja, de ugyan árulja el, hol tanulta meg, hogyan ismeri ennyire a bútorstílusokat? En, bevallom, szédülök. — Tizennyolc éve dolgozom a filmnél. Kellékesként kezdtem, most én vezetem a bútorraktárt — Szabó Pál egy zöld tálalóra mutat. — Megismeri? Nemrég láthatta a Mese a 12 találatról- ban. Szívesen jöttek TV-FIGYELÓ FlÓtáS. Éppen két éve, hogy a televízió bemutatta Mesterházi Lajosnak A zebegényiek című — mellesleg valahol itt, a Duna-kanyarban játszódó — komédiáját, és lám, mit hoz a mostani kánikula, egy megint csak az ő nevével jegyzett. történet került szerdán este az előfizetők szeme elé. És nem csupán a szövegkönyvek alapjául szolgáló sztori kiötlőjének a neve azonos, hanem maga a két történés lényege is: mármint az, hogy amabban a cselekmény- sorban ugyanúgy, mint emebben, egyaránt a tehetséges, jobb Sorsra érdemes észemberek (ilyen, amolyan diplomások) kényszerülnek arra, hogy iskolázottságukat, képzettségük felső fokát megtagadva, valamiféle mellékvágányra terelődjenek. S tették ezt a jelképfigurák ugyanazért: a meggazdagodás reményéért, a nagyobb, majd mind nagyobb vagyonért. Igaz, némi különbséggel. Mert míg azok a jó zebegényiek a gyarapodáshoz szükséges rafinériával tetéztek ötlettel ötletet, s raktak így summát summára, addig emez a kedves és jámbor középiskolai tanár — aki ugyan hol másutt lakna, mint albérletben, és ugyan mi másban reménykedne, mint abban, hogy majd doktorátusát megszerezve visszaveszi tanszékére egykori professzora — egyszerűen csak úgy belecsavarodott a magasba perdülés spiráljába, mivelhogy eredendően olyan jó embernek született. Jó embernek, s naivnak, akinek azon kívül, hogy fizikaóráit mennyire élvezik a tanítványai, mi sem fontosabb, mint szállásadónőjének állapota. Ezt a gyógyíthatatlanul beteg nénit igyekszik istápolni akkor is, amikor kísérletet tesz az operáló orvos fölfogadására, és akkor is, amikor a kórházi osztályon — mint afféle botcsinálta kifutófiú — ottragad. Aztán pedig — hipp-hopp — átlényegül. S nemcsak úgy, hogy tíz deka parizert, miegyebet hoz a betegeknek, hanem még inkább úgy, hogy hajlandónak mutatkozik bele- szállni abba a bizonyos üzletbe, amelyet volt tanítványának apukája ajánl fel. Ez a vásáros betársulás azonban — bizonyára sok néző vélekedett így — nemigen illett a Dunai Tamás játszotta figurához. Annál kevésbé, mert Gaál Albert rendezése egyáltalán nem készítette fel a nézőt ekkora váltásra. Mert míg az első huszonöt, harminc minutában egy könnycsalogató melodráma villogott el a szemünk előtt, addig a hátralevő időben egy szatírának kellett volna tapsolnunk. Ily nagy stíluscsere azonban nem fér meg egy cím alatt. Ezért aztán minden részletértéke — számos jellegzetes és jól ismert karakterfigurája — ellenére inkább zavart, mintsem vidított ez a Szerencsétlen flótás. Akadályok. A fiatal értelmiségiek munkába állásának gondjaival foglalkozott Az első akadályok — tegnap és ma című vizsgálódás, amelynek zárásaként egy vitaműsort hallgathattunk meg csütörtökön kora este. Mondhatni, valóságos Pest megyei párbeszéd volt ez, hiszen szót kért és kapott benne a szűkebb országrészünkben működő felsőoktatási intézmény — mármint a Gödöllői Agrártudományi Egyetem — tudós tanára éppen úgy, mint a szintén e tájon irányító tsz-elnök, valamint a most startoló (a helyét egyelőre csak kevéssé találó) ifjú agrármérnök. Eszmecseréjük lényege? Amilyen erőteljes folyamatnak bizonyult a fiatalítás, olyan mértékű türelemre kell inteni a friss diplomásokat, hogy ’e- gyen erejük kivárni azt az egy-két évet, amíg — úgymond — magukat kifuthatják. Nem oly hosszú idő ez, mert amint azt dr. Tresser Pál, a dunavarsányi Petőfi Tsz elnöke elmondotta: náluk az irányítók csoportjában máris vezető helyeket foglalnak el a harmincévesek. I , Akácz László a helybeliek is — A telepnek Fót otthont adott. És mit ad a telep Fót- nak? — Kiegészítem. Nemcsak helyet kaptunk, de jó szakembereket is, akik szívesen jöttek ide, helyben dolgozni. Ami meg minket illet.. hát... — töpreng Szever János —, nézze, Tóth Sándor, a nagyközségi tanács elnöke szerint sokat tettünk a faluért. Ott vagyunk valahány társadalmi munkán, az iskola, művelődési ház felújításán. Minden rendezvényen a mi szakembereink szerelik a hangosítást, ünnepekre megcsináljuk a dekorációt, hadd ne soroljam, nagyképűségnek tűnne. Fényszórók mozdulnak nemsokára Hatalmas a csarnok, irdatlan magas, hangárszerű. Fent produkciós szobák, öltözők épülnek, a vastraverzek hi- dalásain fényszólók mozdulnak nemsokára. Alakul az új műterem. Akkor lesz igazán jó, ha észrevétlen marad. A film illúzió is — elég, ha csak készítői tudják, az a holdfelszín, amit a néző lát, az Fő- ton, az új stúdióban készült Az itt dolgozók szerint Hollywood magyar változatává alakul Fót. Túlzás? Az. De..; olyan jólesik játszani. Andai György a i < á L
