Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-06 / 131. szám
Vwm w x/ímtm 1981. JÜNTUS 6., SZOMBAT ✓ Átadták a Nehru-díjat Mint már hírt adtunk róla, Dobák Anita százhalombattai tizenhárom éves kislány az indiai Shankar nemzetközi gyer- mekrajz-kiállííás Nehru-díját nyerte el ÚJABB LELETEK Jászkutatás Folytatják a magyar régészetben páratlan, szinte szenzációsnak számító eredménynyel járt jászkutatást a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei. Az idén több tudományág képviselőinek közreműködéséivel a jászdózsai, négyszállási területen tavaly feltárt templom alapjait és a körülötte levő temetőt „vallatják”. A terv szerint 250 sírt bontanak ki. A legújabb leletek —csontvázak és tárgyi emlékek — azt tanúsítják, hogy a temető legkorábbi sírjai a XIII. század második feléből valók. Igazolást nyert az is, hogy ide kezdettől fogva bizánci, keleti keresztények temetkeztek. Az ásatások jelentőségét az adja, hogy a jászok életéről, szokásairól eddig csak feltételezéseink voltak, a tárgyi emlékeik hiányoztak a magyar archeológia ismerettárából, gyűjteményéből. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Bronzba álmodott valóság Pándi Kiss János szobrait és érmeit láthatja a közönség június 2l-ig a Pest megyei Művelődési Központban, Szentendrén. A nagyszabású életmű-kiállítás ma nyílik meg. Különös, nagyvonalú ív — mely 1905-től napjainkig terjed — Pándi Kiss János művészi pályája. A sors egy kis pándi pásztorgyereket juttatott el országos és kontinentális hírig, megbecsülésig. Róiáai akadémia Elmondhatjuk; minden klasszikusan nyugodt, méltóságteljes életművében. Következetes küzdelem eredménye. Nem siet, nem késik. Minden műve hiánytalan — az el- készült. .alkotás lehetőségeinek felsőfoka. Ez a belső érettség nem véletlen. Műtermének szögletében Michelangelo néz ránk egy sokszorosított domborműben. Ö a példaképe Pándi Kiss Jánosnak abban, hogy a szoborban csak képességeinek maximumát fogadhatja csak el. Művészetének ez az aenigmája, állandó jele. 1905-ben született Pándon, és az Iparművészeti Iskola elvégzése után a római akadémián képezte magát tovább, s ahogy a katalógus előszavában Pogány ö. Gábor megállapítja — „a képzőművészet klasszikus emlékeinek a hazája döntő befolyást gyakorolt szemléletére, egész munkásságára”. 1925-től 1939-ig tartózkodott Itáliában, ahol több síremléket és épületplasztikát készített. Itthon is több köztéri alkotását avatták fel, — így többek között a „Jövendő”-! Budapesten, továbbá „Hajógyári munkás”-át. Szobrászi üzenet Tehetsége igazán a felszabadulás után bontakozott ki, s ahogy Tasnádi Attila írja, — plasztikai tevékenysége sokoldalú lett, skálája az éremtől a monumentális alkotásokig terjed”. Myron után is megoldott, új elemeket tartalmazó „Diszkoszvetője” és „Integető lánya” Sajószentpéter és Komárom környékét szépítik. 1960-ban a Műcsarnokban, nemrég Pándon mutatta be az elmúlt évtizedek figyelemre méltó szobrászi termését. Tempóját az alkotás ható- rozza meg, az irányítja. Nem siet, nem késlekedik; megoldja elgondolásait. Innen, — hogy először a szakmai biztonság ragadja meg a szemlélőt, később, hosszabb elemzés után feltárul a szobrászi formálás számtalan finomsága. Olyan egyszerűség ez, mely nem tűri a fölösleget. Ebből a tényből másik érték születik. Az, hogy minden műcsoportjából kiválik egy, amely még érdekesebb, izgalmasabb. Ilyen értelemben a jó érmek között az egyik legjobb az, amelyet dr. Sántha Kálmánról mintázott. Valahány portréja hordozza az eredeti modell teljes habitusát, mégis a Lumumba-arc- más, a Szabó Lőrincről, Pogány Ö. Gáborról, Benkt Amanról és „Anikó kislányá”- ról készült szobra a legkülönb. Tekintetükön megjelenik a mosoly, a mosoly bizonyos NEM HOBBY, NEM UTOPIA A barátság nemzetközi nyelve hányada. Ez maga az emberi minőség, állapot, — szobrászi közlés, üzenet. Özek csoportja A szobrászi formálás minden fázisában lelkiismeretes, — különös érzékenységgel álmodja mag az „Özek” csoportját, s hallatlanul szigorúan mintázza meg tömör szerkesztéssel. Annál inkább dicséretes éz, mert Constable és Courbet sem tudta az őzet maradandó festői motívummá növelni. Az Özdbolyra került „Két őz” és a műteremben látható ötös csoport e témában kimagasló a szobrászi lelemény intenzitása és szívóssága révén. Az élet sok jelenségét sűrítette plasztikává; parasztokat, gyerekeket, lányban felmutatott „Tavasz”-t, — „Fürdőző” klasszikus vonal- vezetésű és értékű alakját. Annak külön örülünk, hogy Pándi Kiss János szülőfaluját két nagyméretű bronzszoborral ajándékozta meg, mely a szentendrei kiállításról Pánd- ra kerül, ahol augusztus 20-án avatják. Emberi tisztességből felemeli az őt felnövelő tájat művészetének, humánumának ezen nagyon mély és tiszta gesztusában. Akaratlanul is önmagát, életművét. Losonci Miklós Latinos, dallamos kiejtésű beszédet hallani időnként az idegenforgalmi helyeken, s Pest megye néhány művelődési házának klubnapjain. Nem olaszul, nem spanyolul beszélnek a vendégek és a klubtagok, hanem eszperantóul. A terebélyesedő mozgalom követői szívesen látogatnak el hazánkba. Legutóbb Zebegényben adtak randevút egymásnak a három B betűs város, Budapest, Brno és Bratislava esz- perantistái, folytatva az immár kilenc év óta ismétlődő hagyományt. E találkozók egyik napján mindig megrendezik a „pacmarso”-t, a Nagymaros fölötti eszperantó hegyen magasodó Zamenhof kilátóhoz tartó békemenetet. Éledő hagyományok A közelmúltban a magyar eszperantisták Pest megyei törzsgárdája tartott értekezletet Budapesten, áttekintve azt az utat, melyet az 1980. január 12-én megalakult megyebizottság tett meg a közel másfél év alatt. A testület tagjai, a helyi klubok vezetői meggyőződéssel vallják, hogy a neihzetközi nyelv gondolata nem utópia, hanem nagyon is fontos társadalmi szükséglet. Nem hobby, nem cél, hanem eszköz a nemzetközi barátság ápolásában, a békéért folyó küzdelemben. A viszonylag - rövid múltra visszatekintő testület legfőbb érdeme, hogy a megyében mindenütt hozzákezdett a sorok rendezéséhez, ahol a régi hagyományokat kellett feléleszteni, s új csoportok is alakultak. Míg 1979-ben csak 3 klubot és 76 tagot tartottak nyílván, addig 1980-ban Vác, Nagykőrös, Gödöllő, Érd, Tápiószentmárton, Szentendre, Dunakeszi, Százhalombatta (DKVj és a Pest megyei Tanács klubjaival együtt ösz- szesen tízet, 222 klubtagot. Az adatok még így sem pontosak, mert g megyei irányítást hosszú ideig • nélkülöző klubokban vagy megszűnt, vagy elszürkült a program. Ezért sokan tevékenykednek Budapest csoportjaiban, vagy mint szervezeten kívüliek tartják fenn utazási és levelezési kapcsolataikat külföldi partnereikkel. Nyelvoktatást legutóbb Szentendrén, Vácott, Dunakeszin, Törteién és Mo- noron szerveztek. A dunakeszi József Attila Művelődési Központban fogalommá váltak a külföldi vendégek által is látogatott eszperantó-bálok. Gyermektábor Tavaly nyáron nemzetközi kisdobos eszperantó-tábort rendeztek Szentendrén, melynek sikeréről gyors szárnyakon járt a hír, s a júliusban újra megrendezendő 10 napos táborozásra már minden hely elkelt. Bejelentette érkezését egy bolgár gyermekszínház eszperantó nyelvű műsorával. Tíz fiatal indul útnak Szarajevóból, akiket körmendi, hódmezővásárhelyi, váci és szentendrei pajtásaik fogadnak. Tavaly Nagykörösön klubvezetöségi tagoknak, az idén Szentendrén a szövetkezeti napok keretében rendezik meg a megyei eszperantó találkozót. A bizottsági tagok kapcsolatot kerestek a testvérmegyék eszperantista csoportjaival isi, s kedvező válasz érkezett, rendszeres találkozásokra számíthatnak suhli és Szófia megyei barátaikkal. Elismerés A tisztújításnak szánt tanácskozáson, melyet Takács Ferenc ezredes, a megyebizottság elnöke vezetett, részt vett Szekeres Zoltán, a Szakszervezetek megyei Tanácsa kulturális és agit.-prop. osztályának vezetője, aki hangsúlyozta, hogy a rövid időszak eredményei biztatóak, s az SZMT továbbra is támogatja a fontos szerepet betöltő mozgalmat, melyet _ különösen az üzemi dolgozók, a szocialista brigádtagok körében kellene — a benne rejlő lehetőségek miatt — népszerűsíteni. Felszólalt Eöröcz István. veterán gyáli eszperantista, akit Pethő Zsoltné- val, a PM Művelődési Központ és Könyvtár gyermekkönyvtárosával, a megyebizottság eddigi titkárával és Dr. Szemők Balázs fogorvossal, a tápiószentmártoni klub vezetőjével, dr. Nagy Istvánnal a gödöllői klub vezetőjével, együtt elismerő oklevéllel tüntettek ki. A dunakeszi 3 sz. Általános Iskola 2 eszperantista tanulója Zamenhof nyelvén adta elő Radnóti Miklós: Nem tudhatom, s eredetiben dr. Ludvik Zamenhof: Ho mia kor1 —. Ö, szíven! — című versét. Kovács T. István RADIOFIGYELO A KÖRNYEZETVÉDELEMRŐL. Gyönyörűséges vidéken, Vas megyében, mint a megyei tanács egykori elnökének, lehetősége volt átélnie a természet embert nemesítő, közérzetet javító hatását dr. Gonda Györgynek, az Országos Környezetvédelmi Hivatal elnökének, akivel a környezetvédelmi világnap alkalmából Balogh István készített interjút. Első hallásra-olvasásra milyen soknak tűnik az 1 milliárd 800 millió forintos alap, melyet a hivatál a környezetszennyezés megszüntetésére fordíthat — hozzájárulás formájában. Ebből az alapból támogatják azokat a fejlesztéseket és beruházásokat, melyekkel a víz- és levegőszennyezés kiküszöbölését szolgálják. Megyénkben mindkettőre van — sajnos — bőséggel példa. Hogy csak az elnök által említett váci vízszennyezést, vagy az ugyancsak Vác városában levő cementgyár porártalmát említsük. Az interjúban felcsillant egy reménysugár. Mint Gonda György elmondta — s örömFürdőző (bronz) Nagyon őszinte kép kerekedik ki belőlük a mi világunkról, arról az időről, amikor mi is fiatalok voltunk. S még valami megható van ebben a kötetben, ami nyilván Sipos Gyula reélérzé- két is bizonyítja. A szkeptikusokkal szemben bizonyítja, hogy kár volt a Győrffy-kollé- gistákra gyanakodni, kár volt a későbbi népi kollégiumokat feloszlatni, hiszen olyan nemzedék verődött bennük össze, amely tényleg akarta az új világot, a szocializmust megvalósítani. Az ötven Győrffy-kollégista közül egy sem vált árulóvá, s későbbiekben, ma is helytállnak. pgy helyütt azt írja Sípos: Én nem történelmet akarok írni. Mint szemtanú, mint kezdettől végig résztvevő, emlékezni szeretnék, beszélgetni barátaimmal, akikkel any- nyi közös élmény köt össze. Nekünk életünk egy darabja és halálunk napjáig tartó élmény, sors, tanulság a Győrffy- kollégium. Mégis történelmet ír, feltár egy olyan időszakot, olyan világot, amely kevésbé ismert, különösen a mai fiatalok előtt, s ezzel használ az eszmének, amelyben haláláig hitt, s amely napjainkban teljesedik ki. • Hiszen azért küzdött, hogy jobbak legyünk, formáljuk embertársainkat. ő ma is ezt teszi, az Akkor voltunk fiatalok ... című kötete írásaival, amelyek bizonyítják Sipos Gyula igaz emberségét. Gáli Sándor mel szeretnénk hinni neki — a hivatal munkatársai úgy érzik, mára (igaz, számos intő példán okulva), a nagy vegyi és gyógyszergyárak szakemberei is kezdenek rájönni hallatlan felelősségükre, mely a termelés során keletkező hulladékok elhelyezésében, ám megsemmisítésében terheli őket. Ugyancsak optimistán hangzott az az ígéretnek is felfogható törekvés, miszerint a Környezetvédelmi Hivatal támogatásával még ebben az ötéves tervben megszervezik a környezetszennyező hulladékok végső sorsát rendező hálózatot, a továbbfeldolgozás és megsemmisítés mindenki számára megnyugtató rendszerét. Ezt már csak azért is nagyon jó volt hallani, mert reményt nyit arra, hogy végre valahára akad egy hivatalos szerv, egy hivatal, mely szívén viseli ezt a rendkívül nyomasztó — s az említett profilú cégeket érintő gondot, s vállalkozik a megoldás módjának megkeresésére is. SVÉD SÁNDOR SZEREPEL A magyar operának számos világhíressé vált énekese között is az elsők közé tartozott. Mindazok számára, akik hallgatták — az emlékezés, akik nem — a megismerés kútjait nyitotta meg dr. Viola György műsorával, felidézve a nagy basszista leghíresebb szerepeit, melyekben a világ szinte valamennyi híres operaszínpadán elsöprő sikereit aratta. Pályatársak emlékeztek itthonról és külföldről, legutóbb éppen Giulietta Simionato és az ugyancsak basszista Bódy József. A műsor következő része (jövő szerdán délután fél hatkor) érdemes lesz a meghallgatásra. FÖLDÖN, VÍZEN, LEVEGŐBEN. Akár idegenforgalmi műsornak is vehetnénk, ám annál sokkal többet nyújt ez a sorozat, melynek keretében számos — mindenekelőtt európai — ország, szokásaival, népével, kultúrájával ismertetnek meg a műsorvezetők. A legutóbbi hetekben Csehszlovákiában járhattunk a jóvoltukból, mégpedig a nagyon szabad, ad hoc utazás keretében szomszédos ország olyan részeivel ismerkedhettünk, melyek a turisták útvonalaiból rendre kimaradnak. Most Ausztria tartományait járjuk végig Gábor László és Marti- nák , László jóvoltából. így mutatják be, olyan láttatóan, hogy a legutóbbi rész után, melyben Stájerországban — Ausztria zöld szívében — fordultunk meg, bizonyára többen is elhatároztuk, ha legközelebb arra vezet utunk, azt az országrészt külön körbejárjuk ... B. IL * i kai. Akár arra emlékezik, hogy miként álltak helyt abban az időben, amikor könnyen ítélték börtönre az embert és osztották a halált. Sipos megjárta Horthy börtöneit, társaival együtt verekedett az értelmetlen világban. Nem kívülről ábrázolja az akkori időket, hiszen Sipos Gyula egyik vezetője volt annak a kis közösségnek, amely bátran szembe nézett a fasizmussal. Nem véletlen viseli a könyv mottója a következő sorokat: tFelelősek vagyunk tizenötmillió magyarért, több mint hárommilliárd emberért és közelebbről, amit Európának neveznek. Igen, ilyen felelősséggel élt, dolgozott mindig Sipos Gyula, azért is nevezték egy időben nehéz embernek. Az volt-e? Nem tudom. Nekem mindig úgy tűnt, hogy inkább az a felelősség nyomta, ami még a kollégiumi évei alatt áthatotta: segíteni akart, valóban új életet teremteni, talán kevesebb kínnal, mint ahogyan mégis csak megszületett hazánkban a szocializmus. Per- , sze, hogy volt benne valami fanyar irónia, amely bizony ■ néha magátartását jellemezte, de ez csak álarc volt, igazában bölcs volt, hiszen ő többet tudott nálunknál, többet próbált cisztdkai írásokat, verseket kötött csokorba azokból a műveiből, amelyeket Sipos Gyula is kötetbe szánt, de _ már nem futotta erejéből a megvalósításra. Miről is szólnak ezek az írások? Mindenekelőtt a Győrffy-kollégium napjairól, arról, hogy fiatalként az az ötven ember hogyan kötelezte el magát a szabadság, az emberség, a nép felemelése mellett Arról a Győrffy-kollé- giumról, amelyet Milotay István reakciós jobboldali publi- ciszta 1944 márciusában így jellemzett: Az egyetemeken a földalatti baloldali szervezkedés forrása a Győrffy-kollégium, a „bolsevizmus hazai ügynökeinek agitátorképző iskolája”, „egy magyar parasztszovjet előkészítői”. A meghatározás lényege tökéletes, s bár egy kicsit túloz. A kollégium valóban a baloldali diákmozgalmak legfontosabb fellegvára volt, amiből kinőtt a NÉKOSZ, a felszabadulás utáni nagyszerű mozgalom. M indegyik írásnak külör története van. Elég, ha s fejezetek címeit ide írjuk Gyülekezés, Illegalitásban, Valami megindult értelmesen Valamennyi bizonyítja, hogy Sipos milyen átfogóan foglalkozott a hazai viszonyokP ájdalmasan korán, alig ■*- múlt ötvenéves, amikor itthagyott bennünket. Pedig mennyi minden mondanivalója lett volna még számunkra. Sipos Gyula életét tette fel a szegénység felemelésére, az új világ megteremtésére. Nagyon mélyről, a somogyi pusztákról, a cselédek közül indult, s mint Győrffy-kollégista, mint költő, mint író, mint ember, egyazon célt szolgált: a kommunista eszmét. Ezért fájdalmas, hogy kevesen ismerték fel elkötelezettségét, nagy-nagy emberségét. Vele kapcsolatban mindig az jut az eszembe, hogy mi mindent tudott volna tenni, ha a politikus alkatát jobban engedik érvényesülni, ha azok a s2ép, tiszta eszmék, amelyek ott, a Győrffy-kollégiuínban fogantak benne, teljesen megvalósulhattak volna. Tudjuk, hogy az új világ vérben és szenvedésben, nem kevés hibával született. Sípos sohasem lett hűtlen eszméihez, övéihez, az útjára bocsátó szegényvilághoz. Most lenne csak hatvanéves. Teste már évek óta a múlandóságé, de írásai élőek, ma is érvényesek. A most megjelent Akkor voltunk fiatalok című kötetbe felesége, Kováts Zsuzsa emlékezéseket, publiPOLITIKAI KÖNYVEK Egy Győrffy-kollégista emlékei
