Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-05 / 130. szám

1981. JÜNTUS 5., PÉNTEK ’xJfu/Um Pedagógusok kitüntetése Kiváló pedagógusokat tüntettek ki csütörtökön az Ország­ház kupolacsarnokában. A pedagógusnap alkalmából rende­zett ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Pozsgay Imre művelődési miniszter köszöntötte a kitün­tetetteket, s személyükön ke­resztül az ország összes peda­gógusát, a magyar oktatásügy minden dolgozóját. Ünnepi be­szédében — egyebek közt — hangsúlyozta: szocialista tár­sadalmunk, az előttünk álló feladatok megoldása, a köve­telményeket következetesen érvényesíteni tudó, minden társadalmi csoport emelke­dését azonos módon előmoz­dító a képességeket kibonta­koztatni segítő, öntudatában és hivatástudatában megerő­södött, az egész társadalom és minden helyi közösség megbe­csülését, támogatását élvező iskolát kíván. Olyan iskolát kell teremteni, amelynek erő­sek az intézményesített szel­lemi alapjai, amelyben a cse­lekvés körvonalait pontosan megrajzolták, az iskola és a társadalom kapcsolatait meg­határozott szabályok alakít­ják, s figyelembe veszik, az emberi tudás naponta gyarap­szik. Ezután Pozsgay Imre 15 pe­dagógusnak átadta az Apáczai Csere János-díjat, magas szín­vonalú pedagógiai tevékeny­ségük elismeréseként. Ered­ményes szocialista nevelőmun­kájukért kiváló pedagógus ki­tüntetést 130 pedagógus ka­pott. A Pest megyei pedagógusok közül Apáczai Csere János-díjat kapott Füzér Ferencné, a buda­örsi 1. számú napköziotthonos óvoda vezető óvónője. A Kiváló pedagógus kitüntető cimet és jelvényt vehette át Bal­lagó József, a nagymarosi álta­lános iskola tanára, Csölie Antal- né, az érdi 9. számú napköziott­honos óvoda körzetvezető óvónő­je, Erdélyi Miklósné, a vecsési 1. számú általános iskola tanítója, Farkas József, szakfelügyelő, a szigetcsépi általános iskola ta­nára, Jobbágy Pálné, a dunakeszi gimnázium igazgatóhelyettese, Kun Péter, a szentendrei Móricz Zsig- mond gimnázium igazgatóhelyet­tese, Soós László, vezető szakfel­ügyelő, a valkói általános iskola tanára, Tamási József, a nagykő­rösi Toldi Miklós élelmiszeripari szakközépiskola és szakmunkás- képző intézet gyakorlati oktatója, Tóth Elemérné, a fóti Gyermek- város ifjúsági kollégiumának ne­velője és Zakár Miklós, a Műve­lődési Minisztérium aszódi fiúne­velő Intézetének igazgatóhelyette­se. ★ A pedagógusnap alkalmából Dé- nes Lajos miniszterhelyettes ad­ta át csütörtökön a MÉM-ben a tárca területén dolgozóknak a ki­tüntetéseket. Nagyváthy János-emlékérmet ka­pott Pest megyéiben a dán- szentmiklósi Micsurin Termelő- szövetkezet. Magyar korreferátum Békekonferencia A világ közvéleményét meg­különböztetetten érdeklő fegy­verkezési hajsza elleni küzde­lem, illetve az európai lesze­relés ügyének előmozdításáért nemzetközi konferenciát tarta­nak június 6—8-a között Stockholmban. A Béke-világ- tanács, valamint a svéd béke­tanács kezdeményezésére ösz- szehívott tanácskozás egyik jelentős vonásaként a konfe­rencia munkájában részt vesz több olyan nemzeti és nem­zetközi társadalmi mozgalom­nak a képviselője is, amely nem tartozik a BVT-hez. Ugyancsak a két napirendi téma jelentőségét, az eddigi­nél teljesebb nemzetközi ösz- szefogás szükségességét pél­dázza, hogy több polgári parlamenti képviselő, politi­kus, kiemelkedő nemzetközi személyiség is ott lesz a kon­ferencián. A több mint 200 résztvevő­vel megkezdődő fórumon a magyar békemozgalom négy­tagú delegációval képviselteti magát. Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnökhe­lyettese, a magyar küldöttség vezetője — megtisztelő felké­résnek eleget téve — vitaindí­tó előadást tart a nukleáris háború lehetséges európai ve­szélyeivel foglalkozó munka- bizottságban. Szemérmességbő] vagy in­kább prüdériából alig ejtünk szót a vendéglátóhelyek mos­dóiról, toalettjeiről. Erőltetett szójátékkal úgy is mondhat­juk, hogy mellékesen kezeljük a mellékhelyiségeket. Átfogó vizsgálat A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat érdi III. osztá­lyú Kétvasút falatozójának mellékhelyisége például nem­régiben még elképesztően el­hanyagolt állapotban volt. Az ajtók zár és kilincs nélkül, tárva-nyitva. Kézmosási és kéztörlési lehetőségről sem gondoskodtak. Sajnos, akad a tarsolyban más példa is, amely azonban már nem annyira a vendég­látó egység üzemeltetőiről, in­kább a használóiról állít ' ki elégtelen bizonyítványt. A Vác és Vidéke Áfész tavaly az év végén a váci II. osztályú Pin­ce borozó mellékhelyiségeit korszerűsítette. Csempéztették, s új berendezéssel és az elő­írt kellékekkel ellátták. A nyi­tást követő két héten belül minden leszerelhető tárgy el­tűnt, a kagylókat megrongál­ták, gyakorlatilag használha­tatlanná tették. A fentiek abból a példatár­ból valók, amelyet a Pest me­gyei Kereskedelmi Felügyelő­ség állított össze. Az átfogó, nagyszabású vizsgálatban a KÖJÁL, a területileg illetékes járási és városi tanácsok mun­katársai, társadalmi ellenőrök működtek közre. Osztályba sorolás Komplex ellenőrzésről volt szó, tehát mindent megnéztek a központokban, s még inkább az üzletekben, ami az üzemel­tetés színvonalát, a környezet kulturáltságát meghatározhat­ja. Találtak piszkos járdákat, elhanyagolt kirakatokat, por­tálokat, hibás neonvilágítást és cégtáblákat. A szemét, a hulladék tárolását harminckét, az udvar állapotát huszonegy, a teraszokra kihelyezett bútor­zat milyenségét nyolc üzlet­ben kifogásolták. Igaz, a leg­több hiányosságot a személy­zet még az ellenőrök ott-tar- tózkodása alatt megszüntette, de ez nem menti fel őket. Sőt, mintegy bebizonyították, hogy csupán felelőtlenségről, nem­törődömségről van szó. Az ellenőrök kíváncsiak vol­tak arra is, hogy az adott vendéglátóegységek megfelel­nek-e az osztályba sorolásuk feltételeinek. Azért is érdekes volt ez, mert tavaly és az idén számos üzlet magasabb osztályba került. (A Ráckeve és Vidéke Áfész például ta­valy a korábbi harminckettő­ről nyolcra; csökkentette a IV. osztályú egységeinek számát. A megvizsgált százhuszonhat különböző típusú üzletből mindössze harmincnyolcban nem találtak semmiféle kifo­gásolnivalót. A leggyakoribb hiba: hullik a vakolat, hibás a bútorzat, füstös és piszkos a fal, nincs megfelelő felsze­relés, koszosak a függönyök. A személyzet megjelenése és ápoltsága tizenegy üzletben, munkaruhájuk tisztasága há­romban nem volt megfelelő. A termelőhelyek, a raktárak, az előkészítők, a mosogatók rend­je, tisztasága viszont az üzle­tek többségében megfelelt a szakmai és közegészségügyi előírásoknak. Tilos becsapni Külön, külön, vagy akár együtt nézve mi a tanulság? Nem maximalizmus azt meg­kívánni, ha úgy tetszik, meg­követelni, hogy valamennyi vendéglátóhelynek meg kell felelnie a követelményeknek. A vendéget sehol, semmiféle­képpen sem szabad becsapni. Mert mit csinálnak abban a II. osztályúvá kikiáltott ven­déglőben, amely III. osztályú is csak jóindulattal lehetne? Megkárosítják a fogyasztót, hiszen magasabb árat számol­nak. S nem oktalan szigorú­ság, hanem megnyugtató kö­vetkezmény, ha ezt az illeté­kesek nem nézik el. Ha pél­dául becsukják vagy más üze­meltetőnek adják át azt az üz­letet, ahol fittyet hánynak a környezeti kulturáltságra. Most már ugyanis erről van szó. Nézhetjük azonban a vizs­gálat megállapításait más szemszögből is. Azaz hamis képet kapnánk, ha általáno­sítva, az egész Pest megyei vendéglátásra vonatkoztat­nánk. Ez az ellenőrzés ugyan­is nem mintavétel volt, hanem azokra a helyekre irányult, ahol korábbi tapasztalatok és a körülmények alapján külön­féle problémákra, hiányossá­gokra bukkanhattak. A keres­kedelmi felügyelőségnek ép­pen az volt az egyik célja, hogy még az idegenforgalmi szezon előtt ráirányítsa a fi­gyelmet a vendéglátás kultu­ráltságának fontosságára. S viszonyíthatunk egy ko­rábbi állapothoz is. A most ellenőrzött gazdálkodó szervek ugyanis 1980-ra hetvenkét üz­let mellékhelyiségeinek rend- behozatalát tervezték, s nyolc­vannyolccal készültek el. Az idén pedig százháromra szán­dékoznak sort keríteni. A sok évi lemaradást tehát gyorsabb ütemű fejlesztéssel igyekez­nek megszüntetni. Intézkedések A kereskedelmi felügyelőség vizsgálata természetesen nem maradt nyom nélkül. Minden egyes hibát meghatározott idő­re meg kell szüntetni. S fel­tehetően nemcsak jogos bün­tetést jelent, hanem a meg­előzést is szolgálja, hogy pél­dául a kereskedelmi felügye­lőség (a KÖJÁL és a taná­csok is intézkedtek és bírsá­goltak ugyanis) tizenhat dol­gozó ellen indítottak szabály­sértési eljárást, s összesen 24 700 forint pénzbírságot sza­bott ki csupán a közegészség- ügyi szabályok megsértése és az osztályba sorolási előírások be nem tartása miatt. JSzente Pál Szolgálnának, ha hagynák Nem a gép teremt rendet Érték alapján számítva, öt esztendő alatt több mint a kétszeresére növekedett a me­gye építőiparában a gépek és berendezések állománya, amit örvendetes lépésnek tartha­tunk, önmagában. A gyarapo­dás azonban összefüggéseiben nyeri el igazi értelmét, s nem a többi tényezőtől elszakítva, azaz akkor örvendezhetnénk nyugodt lelkiismerettel az előbb említett bővülésnek, ha kedvező hatásait a hasznosí­tásban is egyértelműen ta­pasztalhatnék, csakhogy erről nem szólhatunk. A nagyobb értékű gépek több mint hat­vanezer kilowattot magába sűrítő állományának kihasz­náltsága ugyanis a jelzett idő­szakban romlott, azaz a több gép természetesen többet tel­jesít — ám például tavaly, amikor csökkent az építő- és szerelőipar teljesítménye, még ez is kétségessé válik —, de fajlagosan kevesebbet, mint korábban. Csodák nincsenek Éveken át meghallgatásra, sőt, helyeslésre’talált az a vé­lemény — hangoztatói, nem véletlenül, a legkevésbé szer­vezetten dolgozó építőipari cé­gek irányítói voltak —, ami szerint ha mód nyílna a foko­zott gépesítésre, akkor a rend is nagyobb lenne, azaz ugrás­szerűen javulna a munka szer­vezettsége. Szinte okvetetlen- kedésnek hatott közbeszólni: nem a gép, hanem az ember teremt, tart rendet, vétkes könnyelműség egyenlőségjelet tenni a több gép, nagyobb rend közé. Változatlanul meggyőződé­sünk tehát: sok igazság van abban a véleményben, hogy bár a megyei építőipar tech­nikai eszköztára — feladatai­hoz mérten is, országos össze­hasonlításban is — meglehe­tősen szegényes, ám a meglevő javak kamatoztatása seméri el a kívánatost, a lehetségest. Korántsem elegendő tehát pusztán tovább gyarapítani a gépállományt, hanem meg kell szervezni a működtetés za­vartalan menetét ezzel párhu­zamosan, hiszen csodát a gép nem tehet, holt jószágként az ember alakította feltételekhez igazodik. Ha ezek a feltételek olya­nok, hogy bizonyos eszközök — így emelő- és rakodógépek, betonkeverők — a tényleges teljesítményüknek mindösz- sze a 35—40 százalékát nyújt­ják, ezért nem a technikai fegyvertár a hibáztatható. Szolgálnának ezek a gépek többet is, jobban is, csakhogy szolgálatuk körülményei gyak­ran kuszák, nehezen áttekint­hetők, némelyik vállalat — javukra szól, hogy nem tagad­ják a fura helyzetet — még Segítőszándék és felelősség A jogsértések megelőzése Alktívaértekezietet tartottak tegnap Pest megye népi ellen­őrei. Dr. Sátor Jánosné, a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság általános elnökhelyet­tese üdvözölte az értekezlet 'mintegy 200 részvevőjét, majd Császár Ferenc elnök tartott tájékoztató előadást az elmúlt évek munkájáról és a soron következő tennivalóikról. A felszólalók között volt Ba­logh László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, aki hangsúlyozta: különösen az utóbbi két évben fejlődött sokat a megyei népi ellenőr­zés munkája. A további előre­haladás legfontosabb feltételét a népi ellenőrök felkészültsé­gének növelésében jelölte meg. A vizsgált területhez való szakmai hozzáértést az ellen­őrök személyének kiválasztá­sával biztosítani lehet — mondotta —, de az ellenőrök jogi ismeretekkel való félre­vezetése, az ország és a me­gye politikád céljaival való megismertetése a közgazda- sági összefüggések iránti érzé­kenységük növelése továbbra is nagyon fontos feladat. Különö­sen akikor, ha nemcsak a rendeletek betartásának el­lenőrzését, hanem az észlelt jelenségek okainak feltárását és a megoldást hatékonyan segítő javaslatok kimunkálá­sát is elvárja tőlük a társada­lom. Dr. Major Miklós megyei főügyész rámutatott: az ellen­őrzési rendszer hibátlan mű­ködése és a jogsértések meg­előzése között szoros az ösz- szefüggés. Dr. Csöppentzky Ferenc, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság igazgatási és .jo§i fő­osztályának vezetője hangsú­lyozta: az ellenőrzések során a segítő szándék a munka legfontosabb jellemzője. Az utóvizsgálatok alkalmával vi­szont, ha a kifogásolt jelensé­gek változatlan meglétét ta­pasztalják a népi ellenőrök, akkor a felelősségrevonással is élni kell. Az aktívaértekezleten 14-en szólaltak fel, s mindannyian az ellenőrzési munka javítását célzó észrevételeket, javasla­tokat tettek, amelyeket a me­gyei népi ellenőrzési bizottság munkatervében hasznosítani fog. Cs. S. val, mondván, nincs a népgaz­daságnak erre devizafedezete. Furcsa, de igaz: mindössze a netvenes evetc közepén tör­tént első ízben lépés — deak- Kor is csak tárcaméretekben — a gépoeszerzések össze-, hangolasara, az alkatrészekre vonatkozó igények egyezte- tesere! Hozzátenetjük persze: legalább mozdult valami a rend irányába, hosszú éveik soaródása után, azaz az előb- Di mondat korántsem kritikai élű, pusztán a tényt állapítja meg. Azt a tényt, hogy az épí­tőipar gépesítése semmiben sem különoözött — s miért is tért volna el ? — az ipari gép- DeruházasoktóL La Dirin tus oa keverednénk annak taglalásával, a vállala­tok belső szervezettségének alacsony színvonala — bár a megye három minisztériumi építőipari vállalata a legutób­bi években már törekedett á célszerűbb szervezet, s vele a szervezés magasabb fokának megteremtésére — miként ölelkezik az építőiparon kívüli cégek, intézmények, hivata­lok — egyszerűdben: a beru­házók, a megbízók, az enge- délyezők — nehézkességével, bürokratizmusával, késedel­mével: Mert hiszen hiába cső. díti földmunkagépeit az épít­kezés színhelyére a kivitele­ző, ha a területet még nem bocsátják a rendelkezésére, ha akkor derül ki (!), az ott álló vityilló kisajátításának aktá­ja valahol elakadt, a talaj- vizsgálat felületes volt, ezért az eredetileg tervezett alapo­zás nem megfelelő, cölöpve­rők kellenek, ám azok másutt lekötöttek, s így tovább. Az anekdotikusan hangzó esetek sajnos mindennaposak, ahogy az is, a toronydaru azért áll ' hetekig, mert a csarnokszer­kezet elemeit szállító speciális, járműveket — amelyekből né­hány darab van csak gz pr-- szágban — felsőbb parancsra átcsoportosították egy, még fontosabb építkezéshez... , Mentség nélkül A hetvenes években a me­gye építőiparában a gépek szá­ma lassabban nőtt, mint'rtel- jesítőképességük, azaz . egyre nagyobb értékű, mind terme­lékenyebb eszközök kénysze­rülnek átmeneti pihenőkre. (A háfom .minisztériumi vál­lalatnál például a gépek, be­rendezések értéke túlhaladja a félmilliárd forintot.) Az át­meneti pihenők miatt a gépi befektetések a vártnál las­sabban térülnek meg, s rá­adásul most nehezíti a célsze­rű hasznosítást a beruházá­sok visszafogása is. Az eszkö­zök kamatainak megnyerése nem építőipari belügy, azaz a cselekvés sem pusztán válla­lati feladat Éppen ezért első lépésként azzal kell nagyon pontosan tisztába jönni: hol mi tehető még, s hol mit kell tenni. S amit meg lehet azt meg kell tenni; ez alól ne le­gyen mentség. Mészáros Ottó Fél kilométerre a föld alatt Még az idén átadják az eocén-program új bányáját, a nagyegyházit, amely az ország egyik legnagyobb barnaszén-, illetve bauxitbányája lesz. A Bányászati Aknamélyítő Vál­lalat dolgozói 443 méter mély, függőleges aknát építettek, most a 6 méter átmérőjű bekötővágat készül, amely az üzem fő levegőellátó, illetve víztelenítő aknája lesz. Vendéglátó és a vendég A környezet nem mellékes! azzal sincs pontosan tisztában, eszközei valójában mire képe­sek. Ezért azután nem ritka eset, újabb kanalaskotró ke­rül a már meglévők mellé, ahogy autódaruk, betonmixe­rek, hegesztőberendezések szin­tén s a friss darabok ugyanúgy tétlenül állnak a munkaidő tetemes részében, mint kopot- tabb elődeik. Napjainkban a megyei szék. helyű építőipari vállalatoknál — csupán az értékesebb be­rendezéseket számítva ide — több mint nyolcvanezer gép várja napról napra a paran­csot, ám ezeknek az utasítá­soknak olykor nagy baja van: elszakadnak a valóságtól, az­az végrehajthatatlanok. A vál­lalati szervezeten belül — s ez éppúgy igaz a minisztériu­mi ipar cégeire, mint az épí­tőipari közös vállalatokra — élesen tagolódnak a rendelke­zési jogkörök; a gépészeti osz­tály csak azért felel, hogy egy- egy berendezés a kért időre a tett színhelyén legyen, ám azt, lesz-e munkája, nem firtatja, nem az ő dolga, hanem a ter­melési osztályé. A termelési osztály viszont az előkészítők­re mutogat... Felületes szem­lélésre úgy tűnik tehát, teszi mindenki azt, ami a kötelme, azaz rendben megy a munka, s mégis — véletlen? — a ré­szek nem akarnak egésszé formálódni, hiányzik a dara­bokat összefogó kötőanyag, a vállalatot átfogó szervezett­ség. Fölösleges illedelmeskedés lenne hallgatni arról, az ilyes­fajta állapotokért nem csupán a vállalatok kárhoztathatok, hanem az irányítás és a beru­házók alkotta együttes úgy­szintén. Igaz, gyakran a fel­ügyeleti szervek is, a vállala- ! tok is kényszerhelyzetben cse­lekedtek a sürgős beruházás — s akadt-e hosszú éveken át olyan beruházás, ^rnely nem volt sürgős? ! — félretétette az időt követelő józan megfon­tolásokat A sürgetők, a külön­féle érdekekre hivatkozók megvétették azokat a gépeket, berendezéseket. technológiai eszközöket, amelyeket éppen kapni lehetett, ám ezek nem mindenkor bizonyultak a leg­célszerűbbeknek. ' oq Most megtagadva Mindössze érzékeltetésül: a megye építőipari szervezetei­nél a gépállományt tizenhét ország cégeinek gyártmányai alkotják, s csupán torony- és mobildarukból is takaros ki­állítást rendezhetnének, mit gyártanak a világon címmel. Ennek tudatában már nem meglepő:. ennyiféle eszköz megfelelő karbantartása, ja­vítása, alkatrész-utánpótlása szinte megoldhatatlan. Fő­ként akkor, ha a korábban töprengés nélkül engedélye­zett tőkés gépvásárlásokat most, a szükséges pótalkat­részek behozatalakor rend­kívül hosszas engedélyeztetés követi, olykor az import lehe­tővé tételének megtagadásé­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom