Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

VÁCI t/uiia A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM 1981. JÜNIUS 4., CSÜTÖRTÖK Emberek, a/:/7c nem haboztak segíteni Ahogy esküjükben megfogadták Még mindig élénken foglalkoz­tatja a közvéleményt: mi történt pénteken este a vác—szobi vasúti vonalon. Az első napok izgalma után, most ismertetjük a baleset utáni órák eseményeit, igyekezve eloszlatni a téves nézeteket. Az első szirénázva száguldó mentő még nem keltett külö­nösebb feltűnést a városban: néhányan megálltak, szemük­kel kísérték a zöld, katonai rendszámot viselő autót, má­sok előbb ijedten felkapták fejüket, aztán gyorsítva lép­teiket, továbbmentek. Ám amikor néhány perc múlva egymásután több fehér kocsi robogott vijjogva a 2-es főúton ugyanazon irányba, már na­gyobb volt a riadalom. A helyszínen Mi történt? — kérdezték egymást az emberek. Vasúti baleset — terjedt el a hír se- .besen. S a kapuk előtt kis csoportokban beszélték meg a váciak a legfrissebb, a leghi­telesebbnek hitt információ­kat: öt halott, tíz halott, több súlyos sérült, hatalmas ka­tasztrófa ... A valóság azonban egészen más volt. Az Esze Tamás laktanya előtt sűrűsödnek a gépkocsik. A forgalmat katonák meg rendőrök irányítják. Tovább, tovább — intenek a kíváncsis­kodó autósoknak és a gyalogo­san érkezőket is csak megle­hetősen nagy erőfeszítéssel si­kerül távoltartani. Sok a bá­mészkodó: mint a cirkuszban, úgy bámulnak az emberek a látványosságra. Pedig ahogy egyre többen jönnek, úgy vá­lik mind nehezebbé a mentők, a tűzoltók, a rendőrök közle­kedése: a tömegben mentő­autó akad el valahol, s csak hosszas szirénázás után jut el a helyszínre. A kordonon belül már ren­dezettebb a mozgás. Itt van­nak a mentést irányítók, a vasút, a rendőrség, a tűzoltó­ság vezetői, vöröskeresztes kocsi áll készenlétben, de el­jöttek a város vezetőt is, hát­ha valami segítségre lesz szükség. A látvány szomorú. A sze­mélyvonat első két kocsija — a villanymozdony a szerel­vény másik végén van, hiszen tolatós rendszerben közleke­dett — kisiklott és felborult, s az eleje lezuhant a mintegy ötméteres töltésről. A távirá­nyító fülke, amelyben a vo­natvezető és a mozdonyvezető tartózkodott, alaposan össze- .roncsolódott, de még ennél is jobban a tehervonat utolsó vagonja, amelyből nagy csomó autógumi hullott szanaszét. Este hét óra van. Már el­csendesedtek a szirénák, min­den sérültet kórházba szállí­tottak ... Itt és most, az íróasztal mel­lett, minden olyan egyszerű­nek tűnik. XJhrin Pál főhad­nagy, aki azon a pénteki na­pon a helyőrség ügyeletese volt, tárgyszerűen, időrendben sorolja a történteket. Gyorsan, pontosan — Szolgálati feladataimnak megfelelően a kapuügyeletet ellenőriztem, majd a laktanya előtt az árok partját tisztító katonákat. Kint álltam az ut­cán, s éppen a vasúti irányá­ba néztem. Egyszer csak a fák között feltűnik egy sze­mélyvonat, a fékek élesen csi­korognak. A pálya foglalt, ezt azonnal láttam, hiszen ott állt a tehervonat. Hatalmas csat­tanás, az első kocsi felágasko­dott egészen a felső elektro­mos vezetékek fölé és nagy robajjal ledőlt. A tiszt megdöbbenése csak egy pillanatig tartott. Katoná­hoz méltó gyorsasággal intéz­kedett ezután: értesítette a mentőket, a tűzoltókat és a rendőrséget, s felhívta a váci vasútállomást is. Ezzel egy időben riadót rendelt el a lak­tanyában :' két perc múlva már megkezdődhetett a men­tés. A mentő először a súlyosan sérült vonatvezetőt és moz­donyvezetőt vitte kórházba, közben a sorkatonák a máso­dik kocsiban rekedt iskolás gyermekeket emelték ki a roncsból. Akit lehetett, az út szélére ültettek, a sérült gyer­mekeket viszont az ölükben tartották a honvédek a men­tők megérkeztéig. Közben ivó­vizet hoztak nagy éthordók­ban, s lezárták a területet. Civilek is segítettek, Uhrin Mi, akik többen vagyunk Hely: Vác, Radnóti úti is­kola tanterme. Szereplők: A beszámolóját tartó tanácstag és hallgatósá­ga, a 18. tanácstagi körzet. A beszámoló után felállt egy fiatal édesapa, megkö­szönte, de kevesellte az ál­talános iskolákba bevezetett sportosztályokat. Követte őt a második, a harmadik és két órán át tartó hozzászólások sora, melyben szóba került a régi grund, a mai sportpá­lya, és játszótér. Az a peda­gógiai tévedés, hogy versenyre nevelünk, miközben az osztály nagy része lemarad és cso­dálja a sztárokat. Következ­tek a kettétört facsemeték, a pázsiton kitaposott utak, meg­rongált hinták és padok, a park bokrai között megálló személygépkocsik, a tízévesek pálinkázása, a hároméves kisfiú, aki labdája után fu­tott a díszcserjék közé, és el­vágta az ütőerét az odadobott sörösüvegben. Már pattanásig feszült a hangulat, mikor valaki el­mondja miként fejezik be egyes kutyatulajdonosok a sé- táltatást a játszóterek ho­mokozójánál, és másnap nem érti az anyuka, hogy kislá­nya miért kapott fertőzést. A felszólalások többsége azt követelte: utasítsák rendre a szabálytalankodókat A felszólalók másik i része azt vallotta: Mi sem voltunk angyalok, hol tombolják ki magukat a gyerekek? A tizen, és huszonévesek? Közben megfogalmazódtak a feladatok, és valaki felelős mindezekért, s az a valaki a szülő, a felnőtt, mi magunk vagyunk. Mi, akik többen va­gyunk. Azok, akik a vandál rongá­lást elitélték, a kárt szinte forintban is megállapították, a közösség érdekeit szolgálták. Azt is tudták, ha rászólnak egy garázdára, rongálóra, ha felírják a tilosban parkoló kocsik rendszámát, mögöttük állnak a tanácstagi beszámo­lón megismert társaik, akik­kel együtt alakították ki ezt a környezetet. Kilóban mi többen vagyunk. Széles a választék, a lehe­tőség művelődésre, sportra, várják a fiatalokat, a klubok, és sportpályák. Csak egyet nem tudok: hogyan lehet megfogni kezüket, hogy oda is vezessük őket? Pál emlékszik egy bajuszos fiatalemberre, aki kiugorva személygépkocsijából, az első pillanattól ott volt. Ezt a se­gítőkész embert Pataki Sán­dornak hívják, s az Országos Mentőközpontban dolgozik. De ne feledkezzünk meg Vető Gyula főhadnagyról, aki a helyőrség ügyeletes helyettese volt aznap és Felföldi István alezredesről sem, aki a riasz­tás után beérkezve, irányította a katonák munkáját. Köszönet — Nagyon jólesik, hogy az­óta a kórház, a vasút és a vá­ros vezetői is megköszönték segítségünket, amely egész személyi állományunknak szól, hiszen kiemelkedő helytállá­sukkal bizonyították fiatal­jaink: katonai esküjükhöz méltóan élnek, cselekednek — mondja befejezésül a főhad­nagy. Furucz Zoltán (Folytatjuk) Nagymaros Kórustalálkozó A KÖT A Pest megyei Mun­kásénekkari Bizottság és a Nagymarosi Szövetkezeti Bi­zottság közös szervezésében június 13-án, szombaton 19 órakor a nagymarosi művelő­dési házban rendezik a Pest megyei munkáskórusok talál­kozóját. Résztvevő együttesek: a cegléd'berceli művelődési ház énekkara, a dunakeszi műve­lődési központ férfikara, a fóti Vörösmarty Művelődési Ház ifjú zenebarátok kórusa, a péceli szövetkezetek Petőfi Dalköre, a pilisszentiváni Ha­zafias Népfront vegyeskara, a nagymarosi művelődési ház vegyeskara, valamint a nagy­marosi szövetkezeti énekkar. Ünnepi könyvhét iái program Gyermekkönyvnap. Délelőtt 10 órakor Kántor Zsuzsa író­nő az Árpád úti Általános Is­kola gyermekkönyvtárában találkozik olvasóival. 10 óra­kor a Könyvtéren a Radnóti úti Általános Iskola tánccso­portjai szerepelnek. Óvodai évzáró Gödön a hét végén tartot­ták az óvodák évzáró ünnep­ségeiket. A szülők és rokonok előtt adtak számot a különbö­ző csoportok az elmúlt évben tanultakról. Bemutatták a gyerekek vers- és énektudá­sukat. A Béke úti óvoda ud­varán nagy kört alkotva bú­csúztak az iskolába menők, vi­dáman vették át az iskolát jelképező ceruzát és füzetet Németh Lászlóra emlékeztek Méltó összeállítás Évente kétszer, országos ér­deklődést kiváltó, irodalmi ün­nepre nyílnak ki a váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyára kultúrtermének kapui. A na­pokban ismét felkerekedtek az ország minden tájáról és a szomszédos Csehszlovákiából az irodalomkedvelők, és -szak­értők, hogy Németh László születésének 80. évfordulóján megemlékezzenek a Kossuth- díjas író munkásságáról. A hallgatóság soraiban, a gyár és a rendezésben is sze­repet vállaló kosdi Lenin Ter­melőszövetkezet dolgozói mel­lett ott voltak irodalmárok, írók, nyelvészek is, valamint Németh László családja. A gyár és a tsz dolgozóit, Molnár Lászióné, a vállalat valamint a vendégeket dr. közművelődési bizottságának elnöke köszöntötte, felidézve az író váci kapcsolatait, kötődé­sét ehhez a Duna környéki tájhoz. Vácról írt munkáját, a gyár irodalomszeretők kollek­tívájához fűződő emlékeit. Az estet Tóbiás Áron író nyitotta meg, majd a váci Vox Humana vegyes kar adott hangversenyt Makiári József Liszt-díjas karnagy vezény­letével. Az ünnepi megemlé­kezést a régi barát, dr. Czine Mihály egyetemi tanár mond­ta el. Az estet Tompa László előadóművész műsora zárta be. ' Az idei első rendezvény méltó volt a másfél évtizede tartó szakemberek figyelmét is felkeltő eddigi irodalmi es­tekhez, s szervesen kapcsoló­dott az idei ünnepi könyvhét rendezvénysorozatához. Meg­nyitották az író életútjáról, munkásságáról készült kiállí­tást, a tablókon Németh Lász­ló váci szereplését jelezték a képek, a tárlókban ma már muzeális értékű okleveleket, folyóiratokat, kéziratokat, sze­mélyes vonatkozású emléke­ket láthattunk. Mindezt Brass- riyó Klára, Mester Endre, Bú­zást Péter felvételeiből, a vál­lalat könyvtárának, állami in­tézmények és magánosok gyűjteményeiből válogatták és állították össze. A rende­zés technikai munkájából részt vállalt a vállalat Dolo­res Ibárruri és Komarov szo­cialista brigádja. Az emlék­műsort Petővári Gyula állítot­ta össze és vezette. Az irodalmi est után dr. Czi­ne Mihálynak, a Híradástech­nikai Anyagok Gyárában 15 év óta megtartott tudományos értékű előadásaiért díszalbu­mot, az irodalmi estek ren­dezésében 15 év óta végzett munkájukért többeknek Né­meth László-emlékplakettet nyújtottak át. M. Gy. Vác a hazai lapokban Az Élet és Tudomány kö­zölte a váci Dénes János írá­sát a városunk határában is fészket rakó szürkebegyről. Hároméves tapasztalatát írta Éretten az iskolába A Szülő dönt gyermeke sorsáról tanulékonyság és"nem utolsó sorban az érdeklődés is sok apró adatot árult el az apró­ságokról. A játékot is figyel­tük. Ki a kezdeményező, ki az irigy, ki óvja és ki rongálja a játékokat. A rajz is sokat el­árul a gyermekekről. Nem mindegy ugyanis, hogy mik a témái és azokat milyen mó­don jeleníti meg. git serkent a dicséret apróbb munka után, s kinek falrahányt borsó a korholás? A vidámság és kiegyensú­lyozottság is egyéniségük ré­sze. Sorolhatnám a közösség­hez fűződő viszonyukat, vagy éppen magatartási szokásai­kat, családi helyzetüket is. Az ébredés utáni pillanat Alaposan — A teljesség igénye nélkül mondtam el néhány iskola­érettséget vizsgáló szempontot, melyekből, úgy érzem, kide­rül, hogy mennyire alaposan próbálunk minden óvodást megismerni. Minden évben, így idén is, orvos és pszicho­lógus bevonásával alakítjuk ki javaslatainkat, miután a szülőé a döntő szó. Ez a dön­tés azonban senkinél sem alapulhat hiúsági kérdésen, hiszen akkor a szülők segítség helyett nehézséget akoznak gyermeküknek. Udvari Gábor le a hazánkban gyakori átvo­nuló madár kottásáról s a ki­kelt fiókák felneveléséről. A Népszava elismerőleg írt az értékőrző kőbányászokró], a DCM II. Rákóczi Ferenc brigádjáról, amely a városi múzeumi egyesület tagjaként védnökséget vállalt a váci honvédemlékmű felett, s gon­dozza a helyi emléktáblákat. A Fonómunkás színes ri­portban bemutatta Szalontai Jánost és feleségét; mindket­ten a Pamutfonóipari Válla­lat Váci Gyárának a dolgo­zói. Eddig albérletben laktak, s .most korszerű otthonhoz ju­tottak a Földvári tér egyik házában. A Szolnok megyei Hírlap beszámolt a Szigligeti Színház országjárásáról. Tizenkét he­lyen — köztük Vácott is — nagy sikerrel játszotta a szín­ház társulata Madách Az em­ber tragédiáját, melyet június 21-én Budapesten is bemu­tatnak. A Turista képes tudósítást közölt a budapesti ODK-sok Vácott, a Madách Imre Mű­velődési Központban rende­zett városismereti versenyéről, melyen 75 — öt-öt fős —csa­pat vett részt, sok érdekessé­get összegyűjtve Vác neveze­tességeiről P. R. Váciak a világtalálkozón A DCM motorosai Május 26-a és június else­je között szervezték a Fede­ration Internationale Moto- cycliste rendezésében a 36. FIM Ralley-t a jugoszláviai Urnjacka Banjaban. Ezen a motoros turisztikai világtalál­kozón ott voltak a DCAí SE túramotorosai is. akik har­madízben vettek részt ilyen világtalálkozón. Ki hogyan öltözködik önállóan Diósi Imre felvételei Moziműsor Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.), június 4-től 7-ig: Pie- done Egyiptomban (színes, szinkronizált olasz bűnügyi filmvígjáték, főszerepben: Búd Spencer. III-as helyáron). Madách Filmszínház (Lenin út 63.), június 5-én: A botcsi­nálta hős (színes, bolgár film­vígjáték), — június 6-án: Po­lice Python (francia bűnügyi film, csak 16 éven felüliek­nek. III-as helyáron). DCM Ságvári Klub (Deák-’ vár), június 8-án: A svéd. aki­nek nyoma veszett című svéd —magyar bűnügyi filmet ve­títik. ISSN 0133-215» (Véül Hírlap) I Ki mehet ősztől iskolába és milyenbe? Ez a kérdés fog­lalkoztatta a közelmúltban az óvónőket, a pszichológusokat, az orvosokat és nem utolsó sorban az érdekelt szülőket. Csulik Mihálynétól, a váci SENI OVI vezetőnőjétől kér­deztük, hogy náluk miként zajlottak le a vizsgálatok és mik az ezzel kapcsolatos ta­pasztalatok? Előny — Tőlünk 55 nagycsoportos megy ősszel iskolába — mond­ta. — Mindannyian úgyneve­zett érettségvizsgálaton vettek részt, és úgy találtuk, hogy közülük heten kisegítő iskolá­ban hozhatják be hátrányukat. A nevelési tanácsadóban is megvizsgálták az általunk kül­dött gyermekeket, s ők is megerősítették javaslatunkat. A szülőkkel beszélgetve el­mondtuk: a kisegítő iskola éppen olyan követelményeket támaszt a tanulóval szemben, mint' bármely más általános tanintézet. Kisebb létszámú osztályai­val segítséget nyújt azonban, hogy több idő jusson minden­kire, személyenként is alapo­san át lehessen venni minden anyagrészt. Előny továbbá az is, hogy ha valamelyik gyer­mek nem tudna még itt sem helytállni, nem marad keserű nyoma az életében, mivel eb­ben az esetben nem kap bizo­nyítványt, és a következő év­ben úgy kezdi az első osztályt, mintha ő is először jönne. — A szülők közül ketten nem fogadták el érveinket, s mivel gyermekük sorsáról ők döntenek, csak öten élnek a felkínált lehetőséggel. Minden óvodással külön- külön foglalkoztunk. Az orvos útmutatása és közreműködése révén figyelemmel kísértük egészségi állapotukat, gondo- zottságukat, fejlődésüket. Néz­tük, hogy ki mennyire fára­dékony, ki hogyan alszik vagy éppen mennyire izzadékony, hogyan lát és hall. A játék — Több játékkal mértük le az óvodások ügyességét, gyor­saságát, • mozgékonyságát. Egyébként a túlzott mozgé­konyság is éppen olyan hátrá­nyos, mint a lassúság. Szinte naponta láttuk, hogy mennyi­re önállóan esznek, tisztálkod­nak, öltözködnek, s melyek a rossz szokásaik. Nem kerülte el figyelmünket a beszédkész­ségük sem. A szóbeli kifejező- készség, az összefüggő mon­datszerkesztés, a történet sza­bad elmondása, az esetleges beszédhibák mind-mjnd egy- egy jellemzőjévé váltak a gyermekeknek. A figyelem, megfigyelőkész­ség, emlékezet, gondolkodás,

Next

/
Oldalképek
Tartalom