Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-20 / 143. szám
Átadás: augusztus elsején Továbbra is jó ütemben épül Gödöllőn a művelődési központhoz vezető aluljáró, amelynek átadását augusztus elsejére tervezik. Stefán Éva felvétele Öj forma, áj tartalom Valami új kezdődött a népA PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1981. JÜNIUS 20., SZOMBAT Folyamalosan, tervszerűen Iskola, pálp, választás hagyományok őrzésével foglalkozó öntevékeny művészeti csoportok háza táján. Ez volt sokak véleménye a hagyományőrző együttesek Veresegyházon megrendezett országos találkozóján. Hogy mi az új, erre a kérdésre így hangzott a szakemberek/válasza: — Azok a csoportok hozták a legértékesebbet, amelyek egy egész tájegység anyagából válogathattam, aztán volt erejük az összefogásra, hogy annam a falunak a lakói táncoljanak, énekeljenek a színpadon, ahol a gyűjtött anyag még ma is él. Ez a nyitottságból táplálkozó együttmunkálkodós volt az új. Elhangzott ennek a törekvésnek a helyességét igazoló más megállapítás is: — A kis települések egyre kevésbé lesznek képesek fenntartani a nagy összegeket felemésztő, költséges együtteseket- Meg aztán ember sem lesz egy-egy népes műsor — például lakodalom, májusfaállításy sorozás —, bemutatására. A közös tevékenységben rejlő veszélytől is óvták a megbeszélés résztvevőit a szakemberek: — Nem jelentheti a tájegységi csoportok kialakítása a hagyományok egybeötvözését, nem jelentheti az értékes különbözőségek elmosódását. Az idézettek bizonyítják, hogy nem könnyű az új forma, az új keret megtalálása, kialakítása. A Tolna megyeiek példája követendő, járható út lehet. Műsorukban önálló szerepet vittek a megye népraj - zilag legjelentősebb településeinek együttesei. Senki nem uniformizálta, senki saját képére nem formálta, láthatóan nem vezényelte a nyolcvanfős együttest, pedig amíg a színpadon voltak, mindig éreztük mi, nézők a szerkesztőnek, a koreográfusnak, a rendezőnek csendes, hivalkodni, tetszelegni nem akaró, csak a szép szolgálatát vállaló jelenlétét. A járásunkat képviselő együttesek — Bag, Galgahé- víz, Galgamácsa, Zsámbok —, ott vannak az élvonalban. Mindenki ismeri, tudja, hogy az együttesek fenntartásával járó költségek előteremtése — hiába a községi tanácsok és gazdálkodó szervek támogatása —, minden évben nehezebb lesz. Mindenki tudja,- hogy járásunk néphagyományokban sokak által irigyelten gazdag, s ez a gazdagság kötelezően írja elő a közművelődéssel, de úgy is fogalmazhatunk, hogy az itt élő emberekkel foglalkozó különféle vezetők számára a néphagyományok őrzését, ápolását. Az i érintettek — sok példa bizonyítja —, érzik, tudják a felelősségüket és így is teszik dolgukat. Aki megfordul körükben, találkozik velük a különböző rendezvényeken, megbeszéléseken, az sokszor hallja a töprengően elhangzó kérdést: Hogyan lesz holnap, vagy azután? A kérdésre adandó válasz már születik. A Gödöllői tavasz rendezvénysorozatának folklórnapján százak látták a gödöllői művelődési központban a Galga menti dalok és táncok című gálaműsort, amelyet Hintalan László, a művelődési ház munkatársa állított össze, s amelyben felléptek a galgahévízi, galgamácsai, hé- vízgyörki, kartali, szadai, zsámboki felnőttek, fiatalok és gyerekek. Egy tájegység — a Galga mente —, hozta el játékait, dalait, táncait, amelyet jóízűen, humorral és az élettől ellopott bölcsességgel fogott csokorba Sápi Pál.ié Homoki Julianna, a nagy mesélő, az igaz történeteket átélő, ezért hitelesen és hihetően tolmácsoló hévízgyörki parasztasszony. Csak a műsor végét idéztem, Sápi Pálné Homoki Julianna szavait: Így éltünk, s élünk a Galga mentén. Dallal, tánccal és munkával. Mert minden, minden, bánat és öröm egyaránt, a munkából fakad. Üj utat, formát és tartalmat keresnek a hagyományok őrzői. Erről esett legtöbb szó Veresegyházon. Azt éreztem a műsor után, hogy a Galga mente most ismét példamutató, kezdeményező lehet ebben az útkeresésben- Csak le ne késsünk! Csak nagyon figyeljünk a bontakozó újra és adjunk meg minden támogatást — a csoportok önállóságának teljes sértetlensége mellett —, a kezdeményezőknek, a próbálkozóknak, a kísérletezőknek! Ikladon a múlt évben, augusztus 20-án adták át a hetvenöt személyes óvodát. A régi, e célra használt épület már sokféle szempontból nem felelt meg a kívánalmaknak, de az új, nagyobb befogadóképességű szükségességét a fokozott érdeklődés is egyértelműen bizonyítja. A múlt ősztől már száz apróság tölti itt napjának jelentős részét, s természetesen nem mindegy, milyen feltételek közepette, milyen környezetben. Az új összehasonlíthatatlanul jobb körülményeket teremt óvónőknek, technikai dolgozóknak gyermekeknek egyaránt. Kisebb hibák, hiányosságok azonban adódtak az épületben, így például beázott a tető, rosszul záródtak az ajtók, ablakok, s bár ezeket már kijavították, sok garanciális munka van még hátra. Ezeket július első hetében mérik fel. Az udvar sem alakult még ki véglegesen. Területe bővülni fog, és újabb játékokat helyeznek majd itt el. Az egyik sarokban rönkvárat építenek a hozzá való anyagot az incsői fatelepről szerzik be, részben támogatás gyanánt kapják. A galgamácsai termelőszövetkezet műhelyében csúszdát hegesztenek, s ezt is hamarosan felállítják. Merre tovább? Ezt a kérdést latolgatja évente több végzős általános iskolai diák: mit csináljon, ha véget ér a kötelező alsófokú oktatásban pályafutása. De még inkábba sízülőké a gond, hogy merre irányítsák gyermeküket s miként válasszanak helyette, vagy vele együtt, a tehetség, a hagyományok, a lehetőségek, a tehetőssé® és sok egyéb szempont alapján. Ösztöndíjak Nem kevés az a felelősség sem. ami az iskolára hárul: a pedagógusoknak már jóval a végzés előtt kötelessége segíteni a fiatalokat, ráadásul úgy, hogy az egyéni érdeket, érdeklődést és a társadalom többé-kevésbé megfogalmazott igényeit is szem előtt tartsák. Vajon miként sikerült mindez az idei tanévben? Erre kerestünk választ, részint a statisztika, részint pedig a pályaválasztási munka elemzésével a városi tanács művelődésügyi osztályán, ahol Bar- kóczi István osztályvezető foglalta össze a tapasztalatokat. — Ügy véljük, hogy a városban nagyjából sikerült kialakítani a helyes arányokat. Célunk az volt, hogy minél több tehetséges, fizikai dolgozók családjából származó fiatal kerüljön a gimnáziumokba, amelyeken keresztül vezet az út a továbbtanulás magasabb szintjeire. Tájékoztattuk az iskolákat az ösztöndíjak lehetőségéről is. A jeler'ikezés, a pályaválasztás azonban nem lehet — legalábbis ideális esetben — pillanatnyi szeszély, megalapozatlan döntés eredménye. Az osztályvezető által említett törekvés sem vezethet sikerre, ha az előikészítás tervszerűtlen. Az udvar egy része parkosított, pázsitos, virágos, fenyőkkel beültetett. Ezen a részen fa járműveket — repülőgépet, mozdonyt — szeretnének építtetni, továbbá egy- egy kör alakú, harminc-negyven centiméter mélységű pancsolót. Az elképzelések megvalósításához sok társadalmi munkára van szükség, de abban minden bizonnyal nem lesz gítés összefüggő rendszerét sikerült kialakítani — mondja dr. Zseniben Sándorné tanulmányi felelős. — Valamennyi általános iskoláiban pályaválasztási felelős dolgozik, aki egyrészt tagja a városi munkaközösségnek, s így a központi anyagok, segédeszközök, elvek közvetítője, másrészt az iskolában az osztályfőnököket tájékoztatja s összehangolja munkájukat. Az elmondottakból kitűnik, hegy az iskoláknak, a pedagógusoknak külön-külön, de együtt, nagyobb közösségben is tartalmasabb munkára kell törekedniük. Kezdjük a közös programokkal. A pályaválasztási munkaközösség tevékenysége mellett immár hagyomány, hogy évente ősszel megrendezik a pályaválasztási heteket. Ilyenkor kiállításon, üzemlátogatásokon ismerkednek a hetedikes és a nyolcadikosok a vál asztható szakmákkal, a továbbtanulási lehetőségigei. Ezit a célt szolgálja részben az őszi munka is, amit az utóbbi időben máraz iskolák és a patronáló üzemek közötti együttműködési megállapodások alapján szerveznek. Az is általános, hogy a Török Ignác gimnázium és a Madách Imre Szakmunkásképző Intézet tanárai végigjárják az általános iskolákat, hogy tájékoztassák a tanulókat az intézményeik lehetőségeiről. Együtt az üzemekkel Ami pedig a pedagógusok egyéni munkáját illeti: az már az alsó tagozatban elkezdődik. S ha még vannak is. hiányosságok, a tanárok azon vannak, hogy évek során a majdani pályaválasztás szempontjából is figyeljék, formálják a gyerekeket s eközben tartsák a kapcsolatot a szülőkkel is. hiány hiszen a termelőszövetkezeten kívül sokat segítettek az intézménynek az Ipari Műszergyár szocialista brigádjai, a helyi vöröskeresztesek és természetesen a, szülők. Munkahelyük szépítéséből maguk az óvónők is kivették, kiveszik részüket. Színvonalas oktató-nevelő munkájukról, rátermettségükről mi sem árulkodik ékesebben, mint. az, hogy sírnak a gyerekek, ha valami miatt nem jöhetnek óvodába. Nem is csoda, napjaik változatosak, eseményekben gazdagok, itt az év valamennyi napja a gyermekek napja, ezért fáradozik a sokat tapasztalt vezető óvónő, s ezen munkálkodnak lelkes, fiatal társai. | S vajon mát mutatnak, a I statisztikák? Izgalmas összehasonlításra ad módot két kimutatás. Az egyik tavasszal készült és a diákok elképzeléseit, terveit összesítette, a másik a tényeket rögzíti; végül kiket és hová vettek fel továbbtanulni. Mert aki nem jelentkezett semmilyen középfokú iskolába, jószerivel nincs is. Az idén mindössze egy volt nyolcadikos áll rögtön munkába, ő is azért, mert ahová jelentkezett, oda nem vették fel. Három út A végzős 306 diák közül tavasszal hatvanötén igyekeztek gimnáziumba. A megváltozott elképzelések, a betölthető helyek száma, a jelentkezés hármas lépcsője végül azt eredményezte, hogy többen, het- venketten kezdhetik meg tanulmányaikat ősszel ebben az iskolatípusban. Szakközépiskolát eredetileg száznyolcan választottak, s ide valamivel kevesebben, kilencvennégyen jutottak be. A szakmunkásképzésbe százhuszonhatan igyekeztek s végül százharmincnégyen választottak valamilyen ipari szakmát Az összehasonlítás szerint a közvetlen pályaorientáció tehát többé-kevésbé eredményes volt, az elképzelések és a bejutás arányai nem ingadoznak meredeken. Az viszont, hogy jól döntött-e a tanuló—szülő —iskola hármas, természetesen csak később dőlhet el. Erről dr. Zsemberi Sándorné így tájékoztatott: — Arra kérjük a középiskolákat, hagy értesítsenek bennünket, a küldő iskolákat, a felvett tanulók előmeneteléről, beilleszkedéséről, egyáltalán arról, hogy jól érzik-e magukat, megmaradnak-e a választott pályán, megfelelnek-e a követel mányeknek, elvég- zik-e az iskolát. A gödöllői középfokú tanintézmények megfelelően tájékoztatnak. Szükség van erre, hiszen csak így győződhetünk meg róla, hogy valóban eredményes-e a pályaválasztási tevékenységünk. G. Z. A művelődési ház programja Az elátkozott malom. Kemény Henrik bábszínháza vasárnap 10 és 15 órakor a színházteremben. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepes-, tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Veresegyházon június 21-én, vasárnap: dr. Szécsi László, Gödöllő, Stromfeld sétány 13. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Váeszentlászlón, Verseden, Zsámbokon vasárnap: dr. Márton János, Galgamácsa, tsz-tanya. A hét vége sportja Szombat. Gyeplabda: GSC II.—Sz. Pedagógus, 17 óra; GSC I.—Bp. Pedagógus, 18.15. Labdarúgás: GSC—Vácszent- lászló, 17 óra; GSC ifi—Vác- szentlászlő ifi, 15.30. Valamennyi mérkőzést a GSC sporttelepén játsszák. A gyerekek a homokozót és a mászókát kedvelik leginkább, az épülethez vezető járda pedig a kisautók műBene Mihály felvétele F. M. A pályaorientálási, a seIkladi örömök Repülő, mozdony, pancsoló Lelkes óvónők, ragaszkodó kicsik Szombati jegyzet Egyszer A minap egyik vállalatunk vezetőivel beszélgetve serényen írtam le a főmérnök nyilatkozatát. Nem is annyira nyilatkozatnak, inkább vallomásnak tűnt, amit a tennivalók, a gazdasági eredmények sorolása közben mondott. Valahogy úgy hangzott, hogy a munkát, tudniillik az épületek karbantartását, javítását, de építésüket is, csak egyszer kell jól megcsinálni. Először fölkaptam a fejem erre a befejezetlennek tűnő mondatra, aztán rájöttem: tulajdonképpen nyugodtan pontot tehetünk a végére. Megdöbbenésem oka, hogy ritka tennivalóink ilyenfajta megfogalmazása, másrészt különben annyira természetes, hogy így kellene lennie mindig és mindenütt. Ebben az esetben olyan építőipari vállalatnál tették ezt szóvá, amely munkájának nagy részét épületek helyreállításában teljesíti. Az,pedig köztudomású, hogy ez a tevékenység általában nem olyan kifizetődő, mint az építkezések. Ha valahol, hát az ilyenben igazán sok az aprómunka. Márpedig ha nem végzik el első nekifutásra rendesen, s a levonulás után tetemes lenne a hibajegyzék, a pótlólagos munkára való visszatérés adott esetben nagy költségeket emészthet fel. A törekvés, kimondva vagy kimondatlanul mindenütt megvan, ám számtalan példát lehetne, akár az építőiparból, de máshonnan is sorolni a sikertelenségekről. Az újonnan létesült házak, utak műszaki átadásakor gyakran születik olyan hibajegyzék, amelyben annyi pótlólagos tennivalót sorolnak fel, hogy ember legyen a talpán, aki győzi jegyzetelni. Nem szólva arról, hogy e jegyzék felvétele után újra brigádok szállhatják meg az egyszer már elkészültnek vélt létesítményt. A dologra helybeli példa is van. Ezúttal a hosszú hónapok óta épülő, Honvéd utca munkálatait említhetjük. Habár nem vonultak még le az építők, de már látszik, nem lesz hiba nélkül ez az építkezés sem. Látható, hogy szinte teljes hosszában kirakták a szegélyköveket, s a legtöbb utcánál, magánháznál kihagyták a behajtóutakat,' egy-két kivétel azonban van. Vajon hogyan lehet majd az Ady sétány felől a Török Ignác úton jövet a Lovarda utcába bekanyarodni, hiszen az élére állított, bebetonozott szegélykövek ezt már most megakadályozzák. Minderre a mentőszolgálat egyik régi dolgozója hívta fel a figyelmet, s a helyszínen járva láttam, igazat lehet neki adni. A legtöbb munkára persze előre és menet közben is oda kell figyelni. Ezért is tetszik az a módszer, amelyről ugyancsak az elmúlt napokban hallottam. Talán nem érdektelen visszatérni rá. A gödöllői tangazdaságban tavasszal, vagy ilyenkor, nyárelőn egy-egy bizottság végigjárja a határt, s azt ellenőrzik, hogyan végezték el az őszi meg a tavaszi szántást, vetést. Nem szeretjük a bi- zottságosdit, de meg kell hagyni, hogy az effélének lehet haszna, pláne, ha akiket érint, előre tudják, hogy munkájukat ellenőrizni, meózni fogják. Hibák, hiányosságok így is adódhatnak, de más úgy dolgozni, hogy tudjuk, van — lesz —, aki tevékenységünknek utánanéz, s más úgy, ha az ellenőrzés nem várható. Az utóbbi persze ritka vagy nem engedhető meg. Az építőt, a szántóvetőt s a gépet vagy ruhát gyártót^ sokan figyelik. Teljes müvet, jót alkotni persze a legtöbb ember akar. De van, hogy ebben segítségére kell lenni. Fehér István ISSN 01 S3 — tusi (GOOSIMi Hírlap)
