Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-19 / 142. szám

1981. JÚNIUS 19., PÉNTEK zm Hogyan tovább? Profilgazdák voltak, de... Ha kevés is a pénz, ha szű­kösek is a lehetőségek, az élet nem állhat meg, s a gazda­ságban alapvető követelmény: fejleszteni kell. A MÁV Dunakeszi Jármű­javító Üzeme viszonylag sze­rencsés helyzetben van. Leg­sürgősebb beruházásait még a nagyobb lehetőségeket nyúj­tó, előző ötéves tervidőszak­ban sikerült megvalósítani. Az 1979-ben elkezdett re­konstrukció során, mintegy 480 millió forintért, 17 ezer négyzetméteres forgóvázjavító üzemcsarnokot építettek, fel­épült a 900 személyes fekete­fehér öltöző, mosdó, az új munkásszálló konyhával, ét­teremmel, tellett a pénzből óvodára, iparitanuló-kollé- giumra, műhelyre... Ez tehát a múlt. Nem kevés, ám tovább kell lépni. Kalmár János igazgatóhelyettes főmér­nökkel beszélgettünk arról, hogy milyen lehetőségeik van­nak az üzem további fejlesz­tésére, s melyek a legnagyobb gondok. — Régóta sok a panasz, hogy a Járműjavító ipari szennyvize, amely a Dunába folyik, súlyos károkat okoz. Találtak-e valamilyen megol­dást erre a problémára? — Évek óta 100—150 ezer forint bírságot fizetünk a környezet szennyezése miatt. Nem tagadjuk, jogosan, de már nem sokáig. A mosdókból és öltözőkből származó szenny­vizet ugyanis külön csa- tornaágon' rákapcsoltuk a du­nakeszi nagy szennyvíztisztító telepre. Ennél sokkal súlyo­sabb veszélyeket rejtett azon­ban a galvanizálóüzemünkből kikerülő ciános víz. Nos, még az idén magyar szabadalom­ra épülő technológiát vásárol­tunk, amely a krómozásnál, galvanizálásnál feleslegessé teszi a ciánt, tehát ez a szeny- nyező forrás is megszűnik. A legnagyobb gondot az, olajos és mosószeres- víz derítése és- tisztítása jelenti. A Mélyép- terv az év végére elkészül a kiviteli tervekkel, s legké­sőbb 1983-ban befejezzük az olajos szennyvíztisztító telep építését. A munkálatokat há­zon belül a MÁV szakipari szerelő vállalata végzi, költsé­ge körülbelül 40 millió forint. Van-e utánpótlás? — Nemrégiben készült el az ipari tanulók számára épült új kollégium és műhely. Se­gítette az a szakmunkás- utánpótlás gondjainak enyhí­tésében? — Sajnos, nem. A drága pénzért felépített kollégium nem váltotta be a hozzá­fűzött reményeket. Ugyanis azok a diákok, akik igénybe veszik a kollégiumi ellátást, az ország távoli vidékeiről, Szabolcs-Szatmárból, Zalából érkeznek, s az iskola befejez­tével nagyon kevesen marad­nák itt, Dunakeszin. Emberi­leg érhető, az albérlet itt leg­alább ezer forint. A munkakö­rülmények sem a legjobbak. Természetes az is, hogy hiány­zik a család és nem utolsó­sorban otthon a termelőszö­vetkezetekben, könnyebb munkával többet kereshetnek. Jobb szervezést — Hány munkáskéz hiány­zik a Járműjavítóban? — A munkaerőhiány nem­csak a mi vállalatunkra jel­lemző. Lényegében minden nagyüzemből hasonló panaszo­kat hallunk. Nálunk mintegy százan hiányoznak, s ha így haladunk tovább, a munka­erőhiány éves tervünk telje­sítését is veszélyezteti. Marad tehát, mint kiút, a műszaki fejlesztés és a munka inten­zitásának növelése. A négy- tengelyes személykocsik javí­tásában mi voltunk a profil­gazdák. Ma már ott tartunk, hogy a szolnoki és a Landler Jenő Járműjavító Üzem segít­ségére szorulunk. Holott a gépparkunk és a műszerezett­ségünk, szerszámaink meg­vannak ehhez a munkához. Jelenleg főleg a nemzetközi forgalomban közlekedő sze­mélykocsikat javítjuk, ame­lyek a bonyolultabb, ne­hezebb munkát jelentik. Re­ménykedtünk abban, hogy a lakótelep felépültével több munkáshoz jutunk majd. Azonban, egyetlen fizikai munkás sem jelentkezett fel­vételre. Ha versenyképesek akarunk maradni, új technoló­giákat kell bevezetnünk, erő­teljes szervezési és műszaki intézkedéseket kell tennünk. — Például? — Üj felületkikészítő üze­met építünk, automata gé­pekkel szereljük fel a fénye­ző és lakkozó részlegeket. Ez körülbelül 50 millió fo­rintba kerül, és a hatodik öt­éves tervidőszak végére elké­szül. Győrből vásárolunk egy új tolópadot; ez gyorsabb a váltónál és kisebb helyet igé­nyel. Csak kereslet van A gyárkerítés s a blokkoló­óra bizony nem vonzza a fia­talokat. S ma már munka­erőből inkább csak kereslet van, kínálat alig. A szellemi és technikai kapacitások meg­levő tartalékait kell tehát job­ban kihasználni. £E|Z| mqp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Nagyüzem a konzervgyárban Korai szezonkezdet Mindenkit felvesznek, aki jelentkezik Dr. Sági Lajossal, a Gyü­mölcs- és Főzelékkonzervgyár igazgatójával beszélgettünk a nem várt gyors szezonkezdet okozta nehézségekről: — Zöldborsóval rakott te­herautók várnak bebocsátás­ra a kapu előtt. Győzik-e a munkát? — Az utóbbi tíz évben nem fordult elő ilyen korai sze­zonkezdés. Körülbelül két hét­tel előbb kezdett érni az áru, s ráadásul jóformán egyszerre ért be minden. A cseresznyét például csak a hó végére vár­tuk, arra pedig még nem volt példa a praxisom ban, hogy június 16-án málna érkezzen feldolgozásra. Idáig 425 tonna borsó. 47 tonna meggy 83 tonna eper A Pinceszínház bemutatói Felkészülés az új évadra Vajon, ha több amatőr színjátszó csoport egyesül, le­het-e jó színházat csinálni? Kialakulhat-e egységes stílus, megfogadja-e mindenki a ve­zető rendező tanácsait? A válasz egyértelmű nem. Legalább is Uray György, a dunakeszi Pinceszínház veze­tő rendezője szerint. Csoport­juk .196(1-.baa alakúit, körülbe­lül három év alatt sikerült kialakítaniuk egységes stílusu­kat. Két évi kemény stúdió­képzés és közönséghez szokta­tás után rukkoltak ki első ko­moly, önálló produkciójukkal, a sumér Gilgames eposz szín­padi változatával. Azután egy­mást követték a sikerdarabck. Williams: Eltiport petúniák esete, Becket: Jelenet szöveg nélkül (ez utóbbi kirándulás a pantomim területére), Aisz- khülosz: Leláncolt Prometheus, a magyarok közül Lengyel Jó­zsef: Ézsau mondja és Sántha Ferenc- két novellájának — a Nácik és a Halálnak halála — színpadi változata. Az igazi nagy sikert az 1976-os év hoz­ta meg, amikor megelőzve a fővárosi színházakat, műso­rukra tűzték a „Száll a ka­kukk fészkére” című Ken Ke- sey írásából készült darabju­kat. Uray György jó szimatára mi sem jellemzőbb, minthogy tavaly tavasszal újra megelőz­ték mind a miskolci Nemzeti Ki tudja, vajon kié... ... ez a roncs autóbusz, amely a Barátság úti lakótelepen álldogál, lassan már két éve. Ablakai kitörve, rothadó, rozs­dás roncs az egész. Természetesen a játszótér mellett áll, s így a környékbeli gyerekek veszélyes tornamutatványkcnt rendszeresen ugrálnak le a tetejéről — a szülők igencsak mérsékelt ujjongása mellett. Akárkié is ez az autóbusz, ideje volna, hogy jelentkezzék érte gazdája, s a lehető legsürgő­sebben elvontassa innen. Színház, mind pedig a buda­pesti Várszínház választását, színpadra állítva Enquist da­rabját, a Tribádok éjszakáját. — Honnan az ötlet? — Amikor megjelent a re­gény, megvettem — mondja Uray György — s mire a tár­sulat elolvasta a könyvet, egyértelmű volt; bemutatjuk. — Miért választották pont ezt a darabot? — Véleményem szerint na­gyon aktuális és sajnos, egy­re inkább szaporodó jelensé­geket dolgoz fel a szerző. Gya­korló tanár vagyok, s így ma­gam is látom, hogy milyen hamis etikai értékrend alakul ki egyik-másik fiatal lányban. .Legtöbbjük valutának tekinti szépségét, s ezt már korán megpróbálja értékesíteni. Tendenciájában ez igen veszé­lyes. A másik gondolat, amely­re a koncepciómat felépítet­tem, a konfliktusok kerülésé­nek, elkenésének gondolata. Lassan, sokan hajlamosak le­szünk arra, hogy az élet min­den területén, így a házassá­gon belül is a langyos állás­foglalásnélküliségre rendez­kedjünk be, s már-már maga­tartásformánkká váljon. Sza­porodnak tehát a megoldatlan konfliktushelyzetek, amelyek­ben nem tudunk dönteni. Sze­rintem ez a darab a majd­nem sikerült találkozások da­rabja. — Mi szerepel az őszi mű­sortervben ? — A Tribádok éjszakáját Záhonyban mutatjuk be leg­közelebb, 26-án este, majd a Vasutas amatőrszínpadok első országos találkozóján lépünk fel Debrecenben. Műsorter­vünkben ősztől két Williams egyfelvonásos — a „Beszélj mint az eső, hadd halgassa- lak” és az „Ez a ház bontás­ra vár” — kerül bemutatásra, a nemrégiben elhunyt kiváló rendező, Fényes Márta kon­cepciója szerint. Játsszuk majd ezen kívül Becket: Utol­só tekercs és Boldizsár Péter: Fél'álmaink című darabját is. Napközi otthon - öregeknek Négy hónapja már, hogy a városi tanács végrehajtó bi­zottsága határozatot hozott az idős korúak hetes napközi ott­honának felállítására. Az az­óta eltelt idő alatt bebizonyo­sodott, hogy ez a jó kezdemé­nyezés nagy sikerre számíthat. A napközi otthonban hétfő reggeltől szombat délutánig teljes ellátásiban részesítik az idős, egyedülálló embereket, akik ily módon rendszeresen jutnak meleg ételhez, korsze­rűek a tisztálkodási lehetősé­gek, állandó az orvosi ellátás, s az éjszakai ügyelet ebben a korban ugyancsak megnyugta­tó. Jelenleg 16-an veszik igény­be ezt a szolgáltatást, ám sok jelzés érkezett, hogy ha lehe­tőség volna rá, sokkal többen jelentkeznének. A véigrehajtó bizottság úgy határozott, hogy a következő években — a le­hetőségeknek megfelelően — tovább fejlesztik a társadalmi gondoskodásnak ezt a jól be­vált fajtáját. Olvasóink írják Kiszely Istvánná írja, hogy három évvel ezelőtt többen levélben kérték a városi ta­nács végrehajtó bizottságát, tegyen intézkedéseket a régi alagi temető megóvása érde­kében. Levelükre a következő választ kapták: „A régi te­metőt a továbbiakban kegye­leti parkként kell fenntartani. A temető bekerítéséről a pénzügyi lehetőségektől füg­gően, valószínűleg a jövő év­ben gondoskodunk.” Olvasónk szerint ez az ígéret a mai na­pig sem vált valóra. Kérdésünkre a városi ta­nács igazgatási osztálya a kö­vetkező választ adta: Az alagi temető két oldala már be van kerítve, a másik két oldalról pedig — mivel nehezen meg­közelíthető — nincs szükség kerítésre. A síroknak nincs műemlék jellege, így a teme­tőt 25 éven belül felszámol­ják. A műemlék kápolna pe­dig egyházi kezelésben van, így a szükséges felújítási munkálatok nem tartoznak a tanács hatáskörébe. Moziműsor Vörös Csillag Filmszínház: június 19—21-ig: Óvakodj a törpétől. Június 20—21: A kis Muck története. 22—23: Ripa- csok. 25—28-ig: A pogány Ma­donna. József Attila Filmszínház: június 19—20-ig: Óvakodj a törpétől. 21: Fogat fogért. 2? —23: Ripacsok. 24: Túl a fé­lelmen. 25—27: Négy bandita, tíz áldozat. és 70 tonna cseresznye érke­zett. Ráadásul borsóból a na­ponta tervezett 100 helyett 150—160 tonnányit szállítanak a gazdaságok. Hogy győzzük munkaerővel, két hétre leállí­tottuk a tésztaüzemet, s a munkásokat más vonalakra he­lyeztük át. Még így is három műszakban üzemelünk, s egyes gépvonalakon kénytelenek voltunk bevezetni a 12 órás műszakokat. Ráadásul a bor­só még három-négy órát sem állhat, azonnal fel kell dol­gozni, különben veszít az ér­tékéből. Jó néhány tételt még így is kénytelenek voltunk Nagykőrösre és Hatvanba to­vábbítani. — A konzervgyár régóta krónikus munkaerőhiánnyal küszködik. Tudtak-e ezen se­gíteni ? — Az idén hatvan dolgozó lépett ki. Most már ott tar­tunk, hogy mindenkit felve­szünk, aki jelentkezik. Hosszú éveken át a feldolgozó ipart a szünidei diákmunka húzta ki a slamasztikából. Ma már nosztalgiával gondolunk ezek re az időkre, hiszen a koráb­bi 100—150 gyerek helyett jó, ha 15—20 vállalkozik szünidei munkára. A borsó átvételénél például — a minősítéshez egyetemi hallgatókat szeret­nénk alkalmazni, ám egyetlen jelentkező sincs. — A Dunakeszi Konzerv­gyár meglehetősen elavult. Változik-e valamelyest ez a helyzet? — Az idén vásárolunk egy új dzsemgyártó gépsort, de ál­talános rekonstrukcióra nincs pénzünk. Például a borsó ste­rilizálását. 30 éves. elavult technológiával vagyunk kény­telenek megoldani, kosarakban hordjuk a terményt, autokláv- ban sterilizáljuk. Másutt ez automatikusan történik. Igen ám, de az automatika 20 mil­lió forintba kerülne és ráadá­sul nem tudnánk kihasználni évente csak egy hónapot dol­gozna. Együtt, a városért A városi tanács és a Haza­fias Népfront városi bizottsá­ga eddig is sok mindenben együttműködött, mindenek­előtt a városfejlesztés érdeké­ben végzett munkák során. Most a két testület újabb, hosszú távra szóló együttmű­ködési megállapodást kötött, melynek célja, hogy a lakóhe­lyi demokráciát szélesítve, na­gyobb nyilvánosságot biztosít­son a tanács tevékenységé­nek. Kiemelt feladatuknak tekin­tik, hogy a város lakóit az eddiginél nagyobb mértékben bevonják a tanács döntéseinek előkészítésébe, azok végrehaj­tását és ellenőrzését is a je­lenleginél jobban társadalma- sítsák. E cél érdekében a körzeti népfrontbizottságok szorosan együttműködnek a tanácsta­gok csoportjaival, időről idő­re közösen határozzák meg a területi igények kielégítésének sorrendjét. A HNF rendszere­sen összegyűjti a lakosság ja­vaslatait és erről tájékoztatja a tanácsot, elősegíti azok megvalósulását. Minthogy a legközvetlenebb ismeretekkel rendelkezik a lakókörzetekben kialakult, az ellátással és szolgáltatással, fejlesztéssel kapcsolatos véleményekről, ezek ismeretében véleményezi a tanács rendeletéinek terve­zetét, fórumain közreműködik azok megismertetésében. Az eddiginél is hatékonyabb együttműködést szeretnének kialakítani a városfejlesztés­ben. A távlati tervek, fejlesz­téssel kapcsolatos elképzelé­sek kidolgozása során társa­dalmi vitát rendez azokról. A fejlesztést előmozdító társadalmi munkamozgalom további kiterjesztésére töre­kednek, mindenekelőtt az üt­és járdaépítésben és a Duna- parti lakótelep szépítésében. HÍREK - HÍREK - HÍREK — Minősítő hangverseny. A Dunakeszi MÁV férfikar mi­nősítő hangversenyét június 21-én, vasárnap a József Atti­la Művelődési Központban tartják. A hangversenyen mu­tatkozik be Szakáll Lászlóné, a férfikar új karnagya. . a — Fúvós találkozó. Tapol­cán rendezik meg július 3-án a harmadik országos vasutas fúvószenekari találkozót, ame­lyen részt vesz a Dunakeszi MÁV fúvószenekar is. A Templom téri zöldséges Jutka asszony mosolya GÖRÖGNÉ az Élmunkás ut­cából minidig a Templom té­ri zöldségesnél vásárolja a ka­ralábét, pedig közelebb is van üzlet. Hogy mégis miért? Nos, azt a dunakeszieknek nem kell megmagyarázni. Jutka asz- szonynak — Dombóvári Vil­mosáé —, a zöldségesnek min­dig van egy-két szíves szava a vevőihez: Hogy van, rég láttam? Ugye, ízlett otthon a cseresznye? A negyvenöt négyzetméte­res boltocska nagy forgalmait bonyolít le. Egy-egy nyári hó­napban sokszor 250—270 ezer forintot is forgalmaz. A váci áfész üzletét 13 éve vette át a Dombóvári házaspár, s azóta közmegelégedésre vezetik. Jel­lemző adat: 10 éve nem került be panasz a vásárlók könyvé­be. Jutka asszony sohasem fá­radt, pedig van az üzlettel do­log bőven. Naponta 10—15 má­zsa áru érkezik és havonta 25 —30 mázsa szemes terményt is eladnak. S aki zöldségesnek megy, annak számolnia kell azzal is, hogy hajnali fél öt, öt órakor csörög a vekker. És Jutka asszony ráadásul házi­asszony is, akinek két gyere­ket kell ellátnia, meleg vacso­rát főzni, mosni, vasalni, ta­karítani. Mire ágyba kerül, éjfélt üt az óra. Á Templom téri zöldségbolt este hatig van nyitva, de nem ritka, hogv még fél nyolckor is kiszolgálják a vevőket. Ar­ra pedig még nem volt példa, hogy egy vásárló üres kézzel — szatyorral — távozott vol­na. Vajon honnan ez a kiváló kereskedői szellem? — A mi családunkban soha nem volt kereskedő — mond­ta Jutka asszony —, csak a nővéremék voltak kocsmáro- sok. Itt kezdtem a szakmát Dunakeszin, az élelmiszerüz­letben, de ezt a helyemet sok­kal jobban szeretem. Itt szo­rosabb a kapcsolatom az em­berekkel. Ügy érzem, szeret­nek, ez olyan jó érzés. Min­denkivel váltok néhány jó szót, ismerem örömeiket, gond­jaikat. Gyakran nem kapunk elég szép és friss árut. Ezért igyekszünk kipótolni azzal, amit itt helyben fel tudunk vásárolni. És újabban a gödi tsz is szállít nekünk kedden és csütörtökön. Méghozzá, gyö­nyörű árut. TUDJA, mi lenne jó? Ha küldenének hozzánk tanulót. De hát a fiatalok nem nagyon törik magukat. Hiába, nehéz és sokszor piszkos munka ez. Én viszont nem hagynám ab­ba a világ minden kincséért sem. Az oldalt írta: Kovács Attila Ernő Fotó: Bozsán Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom