Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-17 / 140. szám

Munkák a szőlőben NAGYKŐRÖSI AP5ST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM 1981. JÜNIUS 17., SZERDA Úttörők és kisdobosok Valóiban jó barátjuk a város Kihirdették a pályázat eredményét Sóik úttörőt és kisdobost érintő esemény színhelye volt a minap az MSZMP városi bizottsága épületének nagyter­me. A városi úttörőelnökség hirdette ki az úttörőmozgalom 35 éves jubileuma alkalmából kiírt városi pályázat eredmé­nyét. Amikor a pajtások te­vékenységét irányító városi testület elhatározta ennek az alkotásra serkentő pályázatnak meghirdetését, joggal számí­tott arra, hogy nagy lesz az érdeklődés. A következtetések Az úttörőelnökség nem csa­latkozott reményeiben. Az őr­söknek meghirdetett Barátunk a város mozgalomban is be­bizonyosodott, hogy az úttö­rők szívesen foglalatoskodnak a múlt megismerésével és a jö­vő megtervezésével. Kivilág­lott .ez a most értékelt jubi­leumi egyéni pályamunkákból is. Az úttörők és a kisdobo­sok szívesen ábrázolták, rajz­ban és írásban, az úttörőélet hagyományos elemeit. Minden­esetre ezek közül azok kap­tak nagyobb hangsúlyt, me­lyek megtartását és fejleszté­sét a mai gyerekek igénylik. Ezek általában a jó hangula­tot és romantikát ígérő, de egyéni és közösségi erőfeszí­téseket is követelő foglalkozá­sok, események. A pályamun­kák elbírálását magára vállaló úttörőelnökségnek eszerint nemcsak az volt a dolga, hogy értékeljen, hanem az is, hogy levonja a feladatai mi­nél jobb megoldásához szük­séges következtetéseket, örül­nünk kell annak, hogy úttörő­vezetőink ezt is megtehették. A győztesek Ezek után vegyük sorra, hogy kik vívták ki a zsűri el­ismerését, s vehettek át kü­lönböző értékű könyvutalvá­nyokat vagy könyveket. Íme a névsor, kategóriánként, he­lyezési sorrendben. Az úttörők irodalmi pályá­zatának nyertesei: Lányi Krisztina, Urbán Krisztina, Molnár Béla, Kovács Csaba és Dobos Ferenc. Valamennyien Arany-iskolások. Az úttörők képzőművészeti pályázatának legjobbjai: Go- rócz Helga és Sóber Anikó az Arany János, Gulyás Anita a 11. Rákóczi Ferenc, Csípő Kor­nélia, Molnár Béla és Kende­re : Zsuzsa az Arany János; Farkas Ildikó és Csákó Dénes a Kossuth Lajos, Csengődi Beáta az Arany János, Fehér Anita a Kossuth Lajos és vé­gül Andrási Klára az Arany János általános iskolából. Az előző kategóriák egyiké­be sem sorolható alkotások, leginkább barkács-munkák készítői közül a legjobbak ki­vétel nélkül Arany-iskolás út­törők voltak. Ők a követke­zők: Dobnik János, Tóth Gá­bor, Pászti Olivér, ' Andrási Gyula, Szentpéteri Ervin, Ju­hász Zoltán, Pusztai Imre, Borbély Csaba, Berki Béla és Varga Györgyi. A kisdobosok városi jubi­leumi pályázatán a legsikerül­tebb irodalmi alkotásokat ké­szítette Csányi Ágnes, Farkas Corinna és Dér Gabriella az Arany János, a Béke raj a Kossuth Lajos és Soós Anna­mária a Petőfi Sándor általá­nos iskolából. Az egyéb alkotások közül a legszebbeket két Arany-isko­lás kisdobos, Farkas Corinna és Szűcs Pál készítette. Ügyes rajzolók A kisdobos rajzverseny leg­jobbjai Járó Mária a Kossuth Lajos, Dér Gabriella, Juhász Lajos, Kerékgyártó Péter és Székely István az Arany Já­nos általános iskolából, vala­mint Juhász Márta, Bognár Mária és Illés Julianna vol­tak. A jutalmakat az említett ünnepségen Germán Istvánná városi úttörőelnök adta át. Óvodásuk a hűs parkban A meleg napokon szívesen hűsölneik az óvodások a Hősök tere árnyat adó fái alatt. Képünkön: Bukta Julianna óvónő kis tanítványaival. Nyilas Ilona felvétele Meghitt otthon A mai ember egyik leghőbb vágya a kellemes, szép otthon megteremtése. A lakást na­gyon sok esetben nem a drá­ga bútor, s a fényes parkett teszi igazán meghitté, hanem például egy örökké nyíló vi­rágokat mutató asztalterítő, a heverőn egy hímzett dívány- párna. Az otthonok szépítésében nem csekély érdemeket szer­zett az Arany János Művelő­dési Központ, mely életre hív­ta a kézimunka szakkört. A kör vezetői, Nyíri Lajosné és Körösi Balázsné szinte meg­szállottjai a népművészetnek. A szakkörbe sajnos csak 25—30-an járnak s többégük- ben időebbek. Az elmúlt két év alatt valamennyien na­gyon sokat tanultak a szak­körben. Meglátogattak számos kiállítást is és részt vettek a mezőkövesdi országos kézi­munka-versenyen, melyen ok­levelet nyertek. Az Arany János Művelő­dési Központ földszinti nagy­termében most kiállításon mutatják be hímzéseiket az ügyeskezű asszonyok. A be­mutató vasárnap estig tekint­hető meg. A kiállítás nagyon szép. A falakon a magyar kézimunka­művészet legszebb új és régi motívumai láthatók. Az egyik kiállító, Döry Miklósné veze­tett végig, megmagyarázva a látnivalókat. Csak kalocsai hímzésekből van: tarka új kalocsai, lilás szomorú kalo­csai, fehér alapú ókalocsai, fekete kalocsai fali varrás és kék-piros kalocsai hímzés. Emellett ott vannak a matyó, a buzsáki, a kalotaszegi, a to- rockói és egyéb hímzések és a régi úri hímzés, fehér ala­pon, bronzszínű kivarrással. A kiállított hímzett blúzok és női táskák szintén értéke­sek. Dr. Baranyai Albertné az ország különböző tájairól származó mintákat mutat be a kiállításon. Nagy sikere van Körösi Balázsné gyönyörűen felöltöztetett matyó babájá­nak. Kökény Elekné, Páhán An- talné, Sallai Lászlóné, Szén­ái Ferencné, Varga Ferencné és a többi kiállító is minden dicséretet megérdemel. K. L. Mindenki a maga útján A Kertbarátok Klubja e he­ti összejövetelén megállapítot­ták, hogy a szőlőben a pere- noszpóra komolyabban még nem lépett fel. Ám most már minden pillanatban várható elterjedése, s nem lehet elha­nyagolni a rendszeres perme­tezést. Lisztharmattal sem ta­lálkoztak még a tagok, ellen­ben azoknál, akik a moly ellen nem vé­dekeztek, jelentős károk mutatkoznak a fürtökben. Több tag nálunk eddig nem ismert szőlőbetegségtől meg­támadott leveleket és hajtá­sokat hozott és mutatott be, melyeken a levelek és a haj­tások összezsugorodtak és szür­késbarna színűvé váltak. Csi­kói Pál az eldeformálódott le­veleket és hajtásokat mikrosz­kóppal megvizsgálta, s meg­állapította, hogy szőlőatkáról van szó, mely ezen a vidéken eddig csak ritkán fordult elő., Ellene Bi—58, és más atikaölő- szerekkel kell védekezni. Egyes helyeken levéltetvek is előfor­dulnak, melyeknek a Pirimor a bevált irtószere. Az összejövetelen a továb­biakban arról esett szó, hogy a zártkertek dűlőútjai sok he­lyen nagyon rossz állapotban vannak. Kátyúk, árkok sza­kítják meg az utak futását, melyeken egyébként nagyon sok a szemét is. Ez a helyzet nagyon megnehezíti a közle­kedést. Végül abban állapod­tak meg, hogy a zártkert- tulajdonosok itt ne várjanak hatósági beavatkozást és se­gítséget. Mindenki meg tudja tenni, hogy a saját zártkertje melletti út területét elegyen­gesse, a vizet levezesse, az üveg és bádogdarabokat ássa el. Utoljára az idei tapaszta­latcsere-kirándulásokat be­szélték meg a kertbarát / klub tagjai. E szerint még a nyár elején látogatást tesznek a helyi ter­melőszövetkezetek szőlőtele- nein és gyümölcsöseiben. Fel­keresik több kistermelő min­taszerűen gondozott zártkert­jét. Tervbe vették azután a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság szőlőtelepének meg­látogatását és Debrecenbe is elmennek, kétnapos tanulmá­nyi kirándulásra. Kopa László Kosárlabda — több korcsoportban Megfiatalított, csapatok A gimnáziumi labdajáték­terembe kettős, Százhalom­battára hármas megyei szö­vetségi bajnoki mérkőzésre voltak hivatalosak a nagykő­rösi kosária bdás ok. Felnőtt férfiak: Gödöllői EAC II—Nk. Pedagógus 81-64 (38-24). Nk.: Danóczi (4), Csi­kós P. (9), Csikós Z., D. Ko­vács (16), Sz. Nagy (7); csere: Szabó (6), Bánhegyesi (8), Demcsik (14). Mindkét fél erő­sen megfiatalított — a körö­siek meglehetősen tartalékos — összeállításban lépett pá­lyára. A helyiek a vártnál jobban helytálltak, az élcso­portba tartozó NB Il-es tarta­lékcsapat ellen. Szünet után javult a. színvonal. A mozgal­mas játékban a körösiek ko­Beszédek, kér fék, virágok A kalokagathia igazsága Az előbb említett zavar, a „kalokagathia” hiánya, abból adódik, hogy bizonyos dolgo­kat mindenféle vizsgálódás nélkül, megszokásból elfoga­dunk szépnek. Bolondság vol­na e hagyományokpak egy­szerűen nekirohapni. Nem tették ezt a telpjyízió ízlés­vitájának résztvevői sem. Vi­szont tétlenkedni sem szabad. Nos, elégedetten állapíthat­juk meg, ahogy azt a városi tanács végrehajtó bizottsága is megtette a minap, hogy közművelődési intézményeink és persze iskoláink mindent megtesznek az ízlésnevelés te­rén, a szépség fogalmának megtanítása érdekében. A hiba, ha nem túlzás ezt mondani, a befogadókban van. Nem azért, mert nem hisznek oktatóiknak. Hanem azért, mert többnyire nem figyelnek oda. Arról van szó, hogy a mások igazságát nem kötelező elfogadni. Sokszor nem is ké­pes az ember erre, mert a meggyőződés átvételét meg­akadályozza neveltetése, ta­pasztalatainak egyoldalúsága, ismeretanyaga. Node meghallgatni minden­kit meg kell. Mégpedig figye­lemmel és abból az alapállás­ból, hogy másnak is lehet iga­za. S azt is fel kell tételezni, hogy aki kinyilvánítja, hogy a ballagásokban, a kiskertek­ben, a szobadíszekben, az is­kolai dolgozatokban, s az ün­nepi beszédekben hiba van, szóval aki ilyesmit mond, az nem feltétlenül támad. A kor határozza meg Én sem támadtam, mégcsak nem is bíráltam. Mindössze elmondtam, hogy életünk ese­ményeivel kapcsolatban a megszokottól eltérő gondola­tok is támadhatnak az ember­ben. S csak azért mondtam el, hogy mindenkit figyelmeztes­sek. Tanulnunk kell. Felké­szülni a szépséggel kapcsola­tos ítéleteink változására. A kalokagathia tartalmát ugyan­is mindig a kor határozza meg. A kor, melyben együtt él a jelen a múlttal. De benne él a jövő is, s figyelni erre kell. Farkas Péter sárra dobásban is feljavultak és csökkentették hátrányukat. Felnőtt nők: Az Nk. Peda­gógus—Ceglédi Gimnázium mérkőzésre a szomszéd város­beliek más, iskolai program miatt nem jöttek el és így a 2 pontot 2-0-ás kosárarány- nyal a körösiek kapták. Mini fiúk: Dunai Kőolaj— Nk. Arany isk. 52-12 (22-8). Az ellenfél sokkal eredménye­sebb volt. Legjobb dobó: Pap (16). Úttörő leányok: Dunai Kő­olaj—Nk. Arany isk. 44-26 (24-15). A veretlenül listave­zető battaiak végig vezettek. Legjobb dobó: V. Faragó (12) és Lengyel (11). Mini leányok: Dunai Kő­olaj—Nk. Arany isk. 40-29. (22-13). Végig szoros találkozó volt. Legjobb dobó: Kosa (26). A XVII. nyári úttörő-olimpia területi kosárlabdadöntőjét városunkban, a gimnáziumi labdajátékteremben rendezték. A leányoknál a vártnál 1-gyel kevesebb csapat vetélkedett, mert a monoriak nem jelen­tek meg. Nk. Arany Isk.— Nyársapáti isk. 59-44 (27-21). Az évente javuló szomszéd községbeliek ellen jó mérkő­zésen a második félidőben húztak el jobban a helyiek. A területi győztes körösi csapat tagjai: V. Faragó Ágnes (24), Lengyel Györgyi (10), Lányi Krisztina (4), Kenderes Zsu­zsa, Botocska Tünde (3), Sza­bó Dóra (4), Tóth Mária (4), Bán Klára (10), Baky Zsuzsa, Tóth Orsolya és Kosa Márta. A fiúknál is az Nk. Arany is­kola jutott tovább, ellenfél nélkül. Az 1980—81-es tanévi kecs­keméti városi úttörő leány kosárlabda-bajnokság vég­eredménye: 1. Kecskeméti Hunyadi isk. I. 12 11 1 533-253 23 2. Tiszakécskei isk. I. 12 9 3 469-266 21 3. Kecskeméti Molnár isk. 12 6 6 266-262 18 4. Kecskeméti Hunyadi isk. II. 10 4 6 302-303 14 5. Nk. Arany isk. 10 3 7 144-266 13 C. Tiszakécskei isk. II. 10 — 10 75-454 10 Mai műsor Honvédelmi sport Szombathely: az UHV or­szágos döntője. Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 17 óra: a konzervgyári kispályás üzemi bajnokság 8. játéknapja; 17.30: Nk. Kinizsi nősök—Nk. Kini­zsi nőtlenek, barátságos mér­kőzés. a Z. Áramszünet A Démász nagykőrösi üzem- igazgatósága értesíti a lakos­ságot, hogy 18-án reggel 7 órától délután 4 óráig az Al­pári, Bem József, Váncsodi, Szolnoki, Vágóhíd, Bállá, Ger­gely, Dobai, Tóth József, Gár­donyi, Eper és Sas utca által határolt körzetben áramszü­net lesz. ISSN »IS3 — ?10l> iN.gvKrirA.i Hírlapi k á fc kétölnyi virágot cipelni felet­tébb kényelmetlen. S ez lát­szik is. A túlzás tehát levon valamennyit a látvány szép­ségéből. A tartalom szépsé­géből pedig az, hogy sem az ünnepi beszédekből, sem a sze­mélyes jókívánságokból nem lehetett kiirtani még a közhe­lyeket, az évszázadok óta meg­szokott, úgynevezett szép for­dulatokat. Szerencsére itt, Nagykőrösön is mind több a kivétel, de a jelenség még eléggé általános. Egyoldalú tapasztalatok „A régi iskola óvó, meleg karja most kitárul, s kibocsát benneteket az életbe...” Avagy „Mi míg élünk, nem felejthetjük a puha fészket, a jó öreg alma matert, mély sok munka, s megannyi vidám perc emlékeit küldözgeti majd felénk.!’ Sem a búcsúztatókat, sem a búcsúzokat nem ítélem el. Sze­gényeknek kötelező ilyen ször­nyűségeket mondani, mert, ha nem tennék, a közönség elé­gedetlenkedne. A szépséget hiányolná. Mint ahogy hiányolja a szépséget a nemes egyszerű­séggel elrendezett parkból, de beleérzi a kacskaringós ösvé­nyekkel szabdalt, teljesen ész- szerűtlen ágyásokba kénysze- rített vírágoskertekből. Van ilyenre példa a nagykőrösi la­kótelepeken is, ahol pedig szögletes betontömbök és a ci- kornyás kiskertek ellentmon­dása már nemcsak nyilvánva­ló, hanem egyenesen mellbe­vágó is. A történelem viszont meg­tanít minket arra, hogy az iga­zi szépség hiánya ellenére Örüljünk ezeknek a kiskertek­nek. mert valamennyi élet­örömöt, szorgalmat s végső so­ron békét és szabadságot fe­jez ki. S a szabadság kifeje­ződése maga a szépség. évvel ezelőtt, az akkori Nagy­kőrösi Híradóban is találhat­tak olvasóink írásokat. Ellen­zőt és pártolót is. Helyeslőt azért, mert a ballagás annak a népnek a szemében, mely a tanulás és művelődés lehető­ségével csak az utóbbi évti­zedekben találkozott, valóban olyan jelentős esemény, mely megérdemli, hogy megadjuk a módját. Sőt, nemcsak az em­berek szemében ünneplésre méltó az iskola befejezése, ha­nem a valóságban is. Minthogy ez az állítás igaz, joggal törekedünk arra, hogy a ballagások szépek legye­nek. Én, aki annak idején, az említett írásban, csaknem el­lenséges húrokat pengettem meg, most már belátom a szándék jogosságát, az ünnep­lés helyességét. Elismerem, hogy a ballagás lényegében nem önmagát túlélő üres ha­gyomány. Létjogosultságát a történelem, a múlttól való kü­lönbözés igazolja. A ballagás­ra szükség van, mert azt bizo­nyítja, hogy a világnak ezen a táján mindenkinek joga és többé-kevésbé kötelessége is a tanulás. / Évszázadok óta A ballagás tehát, ha lehet ezt mondani, jó. Magában fog­lalja és kifejezi társadalmunk erkölcsi értékeit. S a ballagá­sok szépek is, mondjuk, hi­szen a virágoktól már alig- alig lehet látni az elegánsan, többnyire egyformán felöl­tözött ifjakat. Szépek a beszé­dek is. Szem nem marad szá­razon. A „kalokagathia” elve, mely egyébként aligha cáfol­ható, csak kiegészíthető, tel­jesebbé tehető, mégsem érvé­nyesül teljesen. A hiba a túlzásokban van. Persze a túlzások bizonyos mértékig összhangban vannak a határtalan örömmel, tehát ilyen mértékig szépek is. Ám A „kalokagathia” ógörög szó. Valamikor Periklész ko­rában, az időszámításunk előt­ti négyszázas esztendők dere­kán használták igen gyak­ran. A szó jelentése,: „szép és jó”. Olyan filozófiai, illetve esztétikai fogalom hát, mely a szépség és a jóság — az er­kölcsi jóság — azonosságát hirdeti. Megadjuk a módját E fogalommal kapcsolatban Platon mondatta ki Szókra- tésszel, hogy a szépség a tárgy érzéki tulajdonságainak az em­beri tevékenységhez való vi­szonyából érthető meg. Ennél sokkal okosabbat* ma is nehéz mondani. Ám azt, hogy mi a szépség, valójában a bölcse­ket, mondó Platon sem tudta. Ha másban nem, hát ebben sokunk hasonlít Plafonra. Nagykőrösi közvélemény-ku­tatásaim során tapasztaltam, hogy a szépség korunkhoz il­lő megfogalmazására nincs túlságosan nagy igény. Ez ért­hetetlen, viszont érthetővé te­szi azt, hogy még ma is. tart­ja magát az az elképzelés, hogy a szépség „érdek nélkül, fogalom nélkül, általánosan és szükségszerűen tetszik”. Ezt ugyebár Immanuel Kant mondta, immár eléggé régen, s ha nem is bolondság, ma már, ebben a formában elfo­gadhatatlan gondolat. Kérem az olvasót, ne tegye le az újságot, mert nem eset­leg unalmas és bonyolult fi­lozófiai, esztétikai fejtegeté­sek következnek. Csupán meg­jegyzések arról, hogy miköz­ben vágyjuk a szépséget, a szé­pet és a jót, e vágyunk kielé­gítése terén meglehetős zűr­zavar uralkodik. Itt vannak például a ballagások. Legutóbb, az elmúlt hét vé­gén búcsúztak iskolájuktól a nyolcadik osztályosok. A bal­lagásról egyébiránt, néhány

Next

/
Oldalképek
Tartalom