Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-17 / 140. szám

4 Kfünap 1981. JÜNIUS 17., SZERDA Palóckutatás A Szolnok és Heves me­gyei múzeumi igazgatóságok közös vállalkozásában újabb tudományos munka jelent meg az alföldi palóckutatásról. A Csépa és a Palócság című ta­nulmány 35 szerzői íven, 15 fejezetben vizsgálja a XVIII. század elején a Nógrád vidé­kéről a Tisza mentére tele­pült palócok eredetét, hogyan találtak új otthonra az Alföl­dön, mit őriztek meg a ma­gukkal hozott kultúrából, nép­szokásokból? A néprajzosok tudományos vizsgálódása arra a következ­tetésre jutott, hogy a Nógrád megyei palóc kisnemesek ál­tal újjátelepített Tisza menti Csépa, bár tipikus alföldi falu lett, a kisnemesi jelleg egyes vonásait ma is őrzi, lakói megtartották ünnepi, táplál­kozási, temetkezési szokásai­kat A palócdialektust, a jel­legzetes beszédformát már csak a község legidősebb em­berei használják, történeti múltjukat viszont jól ismerik. Az alföldi palóckutatásról szóló első kötet 1973-ban je­lent meg, s a Jászdózsára be­vándorolt észak-magyarországi palócság életét kíséri nyomon. Feleló'sséggel a műveltségért MEGKEZDŐDÖTT A KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZEK XI. KÖZGYŰLÉSE Tegnap az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszer­vezetének székházában meg­kezdődött a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének XI. közgyűlése. A közgyűlést, amelyen meg­jelent Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, Pozsgay Imre művelődési miniszter, és ott voltak kulturális intézmé­nyeink — a Művészeti Dolgo­zók Szakszervezete, a Művé­szeti Alap, a kiállítási intéz­mények és a társ-művészeti szövetségek — vezetői képvise­lői is, Soós László grafikus, a tanácskozás soros elnöke nyi­totta meg. A közgyűlés elé ter­jesztett írásos dokumentumok­hoz Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész, a szövetség elnöke fűzött szóbeli kiegészí­tést. Egyebek között rámutatott: a társadalmi fejlődés eredmé­nyeinek következtében kibő­vültek az elmúlt években a képző- és iparművészet társa­dalmi kapcsolatai, dinamiku- sabbá váltak a szakmai folya­matok. Egyre erőteljesebben bontakozott ki az a folyamat, amelynek révén a megszüle­tett művészi értékek a min­dennapok természetes részévé válnak. Az MSZMP XII. kong­resszusán megfogalmazott fel­adatok a szövetség tagjaira vo­natkoztatva azt is jelentik, hogy még nagyobb felelősség­gel tartoznak a társadalom műveltségi szintjének emelé­séért, illetve; a művészeknek vállalniuk kell az emberi té­nyező formálásában rájuk vá­ró szerepet. A továbbiakban szólt arról, hogy a képző- és iparművé­szetben is a differenciálódás volt a jellemző. Elmondható, hogy a két művészeti ágban számos olyan alkotás született, amely segített megérteni, átél­ni és tudatosítani a mindenna­pok embert, közösséget, nem­zetet érintő mozzanatait. Ezek az alkotások, amelyek a reá­lis művészi feltárás hordozói, esetenként — és természete­sen okkal — nem mentesek a kritikai hangvételtől sem. A sokszínű, érzékeny és érdekes hangú művek közé néhányszor ŐSZTŐL: TANÍTOK Az államvizsgán nagy a tét Ez az utolsó, a legnagyobb próbatétel. Komplex állam­vizsga a neve. Az esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki tagozatán most a pedagógus- jelöltek bizonyítják: készek a szép hivatásra, a gyermekek nevelésére. A szó az övék, s a vizsgaasztal túlfelén ülőké, a kérdezőké. Előtte Húszán — a pedagógiai szakkollégisták — a lila bal­lagóruhában várják a vizsga kezdetét. Izgulnak. Gyulai Zsuzsa például azért, mert ahogy mondja: van tét. Eddi­gi eredményei alapján négyes­re számít, de ha ez a vizsgája jelesre sikerül, a diploma is jeles lesz. Az pedig jó lenne... A reggeli? Fél liter kakaó és a két kifli, most bizony nehe­zebben csúszott le a torkán, mint máskor. Kabala az nincs, csak annak érdemes, aki hisz is benne. Horváth Mária: — Én csak akkor kezdek izgulni, ha már bent leszek a teremben. Ötö­dik vagyok a sorban. Egy hé­tig intenzíven készülődtünk, a 26 államvizsgatételt felosztot­tuk egymás között, mindenki kidolgozott egyet-kettőt, az­után lemásoltuk. Azt hiszem, későn tanultam meg tanulni, s most, az utolsó héten, akár a (1 többiek, felfedeztem még jó néhány új ismeretet. Közben Gyulai Zsuzsát szólítja a vizsgabizottság elnöke, s csak ennyit mond: — Tessék, húzzon tételt. Zsuzsa nem babonás, nem ijed meg, mikor a 13-as tétel akad a kezébe. Az esztétika fogalma, filozófiai értelmezése, az eszté­tikai nevelés lehetőségei és módjai az alsótagozatokon. Míg a válasz vázlata készül, Balogh Katalin, a tanórán és iskolán kívüli nevelésről felel: — Az iskola feladata, célja mindenoldalúan fejlett és fej­lődőképes embert nevelni. Az iskolán kívüli nevelés is ezt szolgálja, szervezése jórészt pedagógusi tennivaló. Séták, üzemlátogatások, kirándulá­sok, szakkörök, múzeum, mo­zi, színház, úttörőmozgalom ... — pereg a felelet. A segítő kérdés sem szakítja meg, csak a végén: hogyan rendezné be az osztály polcát? S, persze, hogy jól. a tananyagot kiegé­szítő lexikonokkal, könvvek- kel, idegenszavak szótárával, nem tankönyvekkel. Krónika Börzsei István, a zsámbéki tagozat vezetőhelyettese sorol­ja: — Az évfolyam hallgatói három éve 81-en kezdték itt a tanulmányaikat. Ketten le­morzsolódtak, 16-an a levele­ző tagozaton folytatják, már munka mellett, egy hallgató az óvónőképzőbe ment át, egy pe­dig évhalasztást kapott. Más főiskolákról hárman kerültek ide. Az államvizsgán most 64-en tesznek bizonyságot rá­termettségükről, tudásukról, s hogy mindőjüknek sikerülni fog, abban azt hiszem, indo­koltan reménykedem. A záró­tanítások átlaga 4,36 a szakdol­gozatok közül 34 jeles, 23 jó, s csak 7 közepes, a három év szigorlati átlaga is közepesnél jobb. Most már csak az államvizs­ga osztályzata hiányzik a dip­lomához. ősztől képzett peda­gógusokat kap innen az ország, s kiváltképp Pest megye. A 64 tanítójelölt közül 41-en kötöt­tek ösztöndíjszerződést a Pest megyei Tanáccsal, ők mind­annyian a megye településein állnak katedrára, s a többiek is — akik pályázat útján ke­restek állást — 4-5 kivétellel Pest megyében oktatnak majd. Mint az a két kiváló tanuló, akik a tagozat történetében most először nyerték el a nép­köztársasági ösztöndíjat, Ru- zsinszki Ilona és Molnár Haj­nalka. Készültek Bódi Andrásné főiskolai do­cens a harmadévesek szinte­tizáló szemináriumát vezette. Mi is ez? Az államvizsga a főiskolán összetett, ezért a je­lölteknek a külön-külön tanult filozófiai, pedagógiai, lélekta­ni. módszertani ismereteiket valamiféle egységes szemlélet­té kellett formálni mostanára. Nehezítette ezt, hogy a parcel­lázva tanult ismeretekből kü­lön is vizsgáztak, ezért volt szükség az összefoglaló szemi­náriumra. A tegnapi első vizs­ganap után már bizonyos, hogy nem volt hiábavaló mindez, hiszen a gyakorlatban is — akárcsak az államvizsgán — együtt kell forgatni a szaktu­dást, a nevelési készségek fegyvereit. Csiszolni Dr. Vincze András három éven át tanította a most állam­vizsgázókat. ö a kérdezőtanár, így mondja: — Nehéz a kér­dezőtanárnak. Egyszerre druk­kolni a hallgatókért s ugyan­akkor felfedni tudásuk hiá­nyosságait, bizony hálátlan fel­adat. Vizsgázik ilyenkor nem­csak a kérdései által, hanem tanítványainak eredményeivel a pedagógusokat oktató is. Annyi bizonyos, hogy a felele­tet olykor-olykor megszakító kérdés seeítőszándékú. Dr. Novak István, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetője állam- vizsgaelnök: — A fiatalok életének ez a harmadik legnagyobb erőpró­bája. Az első az érettségi, a második a felvételi volt. Túl vannak több mint félszáz kol­lokviumon és szigorlaton, el­sajátították méternél maga­sabb könyvoszlop anyagát, s a gyakorlatokon már bizonyítot­ták felkészültségüket, tanítói képességeiket. Az államvizsga után a gyakorlat csiszolja majd mindezt tovább. Utána Balogh Katalin felsóhajt! — Igen, megkönnyebbültem, úgy érzem, sikerült, legalább kö­zepes. Most megyek és meg­nyugtatom a szüléimét... Kiss Ildikó a többiekre vár, négyest kapott: — Százhalom­battán fogok tanítani ősztől, első osztályt. Addig? A nyáron már a harmadikos és a negye­dikes gyerekekkel megyek kis­dobos vándortáborba, a többi időt pihenéssel töltöm. Elvégre ez az utolsó diáknyaram. Vasvári G. Pál disszonáns jelenségek is oda­sodródtak. Szólt arról is: nem fogadható el az sem, hogy a konzerva­tív ízlést kiszolgáló törekvést egyértelműen realizmusnak nevezzék. A realizmus és a kí­sérletezés ugyanis elválasztha­tatlan. De minden kezdemé­nyezésnél az eredményesség eldöntésében, a társadalmi hasznosság a meghatározó. A végletek nem előre visznek. Részletesen szólt a művé­szeti kritika szerepéről és fele­lősségéről. Végezetül a művészeti in­tézmények korszerűsítésének programjából a szövetségre háruló feladatokról beszélt. Pozsgay Imre felszólalásá­ban elismeréssel szólt a ma­gyar képző- és iparművészek szövetségének a legutóbbi közgyűlés óta kifejtett — négyéves tevékenységéről. Ez a szövetség — hangoz­tatta — nagy taglétszáma el­lenére is azért életképes, mer! biztosítani tudja, hogy a kü­lönböző művészi irányzatok, érdekcsoportok törekvései vi­ták, vélemények tükröztetése és ütköztetése révén, de min­dig a közös cél, a szocialista művészet érdekében érvénye­sülhetnek a szervezeten be­lül. A kulturális politika — mi­ként politikánk egésze — tö­rekvéseiben és gyakorlatában nem változik — folytatta. — Művészetpolitikánk alapjait az 1958-as művelődéspolitikai elvek jelentik, amelyek sze­rint a párt és a kormányzat támogat minden szocialista szellemű alkotómunkát, meg­tilt viszont minden emberel­lenes, lealacsonyító, akár mű­vészeti mezben, akár más, politikai mezben jelentkező megnyilvánulást, amely rend­szerünk alapintézményeit kérdőjelezi meg. 1982 tavaszára országos képző- és iparművészeti ki­állítást készítenek elő — je lentette be ezután. Az eddigi­nél nagyobb szerepet és lehe­tőségeket kap a Művészeti Alap, amely például azt ter­vezi, hogy rövidesen feleme li a nyugdíjmaximumot 3000- ről 4500 forintra. Napirenden van a különféle művészeti ágazatok honoráriumrendsze­rének felülvizsgálata, magya rán a tiszteletdíjak felemelé­se. A közgyűlés szerdán a be­számoló fölötti vitával foly­tatja munkáját R ADIOFIGYELO SZTEREÓBAN. A rádiójá­tékok alapanyaga a legtöbb esetben nemes tőről metszett. Igényes nyelvezetű, nem egy­szer irodalmi alkotások eme­lik művészi színvonalukat. Sajátosan rádiós műfajjá a hangi megjelenítés teszi. A sztereo technikai megoldások nem csupán a zenei sugárzá­sokat gazdagították, úgy tű­nik, hogy a prózai művek közvetítésénél is jól alkalmaz­ható. A Fiú a tanyákról, Serfőző Simon rádiójátéka a sztereo technika nyújtotta lehetősé­gekkel készült. A rendező — Varga Géza —, jó érzékkel helyezte el a szövegrészek kö­zött a zenei és egyéb hangef­fektusokat. A zörejeknek, ál­lathangoknak dramaturgiai ereje sem mellékes, amelyet mindig a helyén alkalmazott Szabó Éva dramaturg. Öraketyegésset indul a da­rab. Majd a hajnali ébredés neszei. Az édesanya kedves keltegető szavai, amint utaz­ni készülő fiacskáját keltegeti. A történet — amely egy kor­szak életérzését tükrözi —, 1958-ban játszódik. Egy élet­formaváltás megannyi nehéz­ségének lehetünk fültanúi: amikor a paraszti életforma bizonytalannak hitt jövőjéből szeretné menekíteni a család gyermekét. Az egész életét a föld művelésével eltöltött apa és anya gyermekét más sors­ra szánja. Csakhogy mi vár a fővárosba elszegődő, képzet­len fiatalemberre? Segédmun­ka. A legrosszabb, amiről még álmodni sem álmodott. Erei­ben az őseitől szerzett tudás, s ő maga a világvárosban sza­ladj ide, szaladj oda legény. Az igazi konfliktus nem is a megaláztatások sorában rej­lik, hanem a családjával való összecsapásban, amikor haza térve azt vállalja, amit társai közül kevesen: otthon keresi boldogulását. A tsz-szervezés konfliktusainak egy darabját ábrázolja hiteles erővel az If júsági Rádió műsora, a to­vábbgondolást a hallgatóra bízza. Meg kell említeni a kiváló szereposztást: az anyát Berek Kati, az apát Szirtes Adám, a fiút Hegedűs D• Géza sze mélyesítette meg. JEGYZET. Az idén kimon­dottan jól sikerült a premier — állapította meg vasárnap déli jegyzetében Faragó Vil mos. Ezúttal a természet új évszakának bemutatkozására gondolt. A gyümölcsérlelő me­legben nem csupán a hatszáz- nyolcvanezer földműves leste az eget esőért, hanem az egy millió kiskerttulajdonos is. A jegyzetíró gondolatmenetét a kerti munka újjáélesztő erejé re futtatta ki. Érzékeltetve, hogy e tevékenység nem me rül ki a gyümölcsszedés örö­mében. A városi ember testi és szellemi ereje gazdagodik e hétvégi aktív pihenéssel. Er. K. ZENEI PANORÁMA Sokunk szívügye a muzsika Már többször büszkélked­tünk azzal, hogy megyénk zeneiskola-hálózata első az országban. Ezt újból'és újból aláhúzni azért is érdemes, mert zeneiskoláink pedagógu­sai, növendékei, s mindazok, akik rajtuk keresztül kerül­nek kapcsolatba a muzsikával, ebben a tanévben még a szo­kottnál is nívósabb, élénkebb események részesei lehettek. Harminc évvel ezelőtt Ceglé­den alakult meg az első álla­mi zeneiskola, s a jubileumi tanávzáróra e héten kerül sor, míg az ünnepi hangversenyek, megemlékezések a Ceglédi ősz keretében zajlanak majd. A legnagyobb kiterjedésű, Legnagyobb körzetet átölelő Budai Járási Körzeti Állami Zeneiskola „mindössze” tizen­öt éve működik, de a május 25. és június 1. között lebo­nyolított növendékhangverse­nyek — Pilisvörösvárott, Zsámbékon, Érden és Solymá­ron —, valamint az érdi Mű­velődési Központban megtar­tott jubileumi ünnepség szín­vonala, látogatottsága bizonyí­ték arra, hogy errefelé is so­kak szívügye a muzsika. Pedig Budapest tőszomszédságában, tizenegy kihelyezett tagozat­tal üzemelni egy ilyen intéz­ménynek igazán nem lehet könnyű. Mégis, a fejlődés már akkor is szembeötlő, ha csak statisztikát nézzük: az indu­láskor 296, jelenleg 712 növen­dék van; a tanári kar 1966-ban 16 főből, ebben a tanévben már 35 főből állt. Szerzői est Vácott Általában nem örülök a mindenáron ünnepelni akarás­nak, az unos-untig megtartott jubileumoknak. Iskolai vo­natkozásban azonban én is vallom, hogy szükség van néha az összegezésre s a jövő fel­adatok előrevetítésére. Most, amikor a közművelődési fel­adatok, a gazdasági élet kér­déseinek a tükrében még éle­sebben rajzolódnak ki, nem mindegy, hogy mit végeztünk a ránk bízott feladatokból jól, mit kevésbé sikerültén, s mi­ben vallpttunk esetleg kudar­cot. A jövő fejlődésének kulcsa a reális felméréseken, a még odaadóbb feladatvállaláson, s a megvalósítás következetes­ségén múlik. Varsányi Lászió­né, a Pest megyei Tanács ze­nei főelőadója beszédében ugyancsak ezekre a szempon­tokra hívta fel a figyelmet, s konkrét tényekkel mutatta be a fejlődés állomásait, vázolta a feladatokat, nem titkolva a nehézségeket sem. Még mindig a zeneiskolák tanévzárásánál maradva, a számos növendék- és tanári hangverseny közül is kiemel kedik egy kortárs zenei ese mény: a váci Bartók Béla Állami Zeneiskola szerzői es­tet rendezett. A városban élő és alkotó zeneszerző, Károlyi Pál művészetét kívánta be mutatni az érdeklődőknek. Az 1968-ban íródott Triphtongus című orgonaműtől, a tavaly kórusra, kamarazenekarra és orgonára komponált Stabat Materig ívelő műsor érdekes keresztmetszetét adta a szerző munkásságának. Az est elő­adói: Fazekas László (orgona). Kontra Zoltán (zongora). Siklósi Gábor (vibrafon és ütőhangszerek), Falvay Csi­perke (gordonka), Stibló Anna (ének), Ella István (orgona), valamint a Musica Humana kamarazenekara és a Vox Humana kórus Makiári József vezetésével. A Duna szemközti partján, Szentendrén, klasszikusok mu­zsikájának tapsolhattak a jú­nius 16-án megrendezett hang­verseny résztvevői. Kovács Lóránt fuvolaművész Coupe­rin, Händel, Mozart, Chopin, Dutilleux, Ravel, Poulenc és Ibért műveit tűzte műsorára, melyen zongorán Szaboky Márta működött közre. Véget értek a solymári zenei hetek is, a nagysikerű nyitó kórushangversenyről már hírt adtunk. A többi esemény is sok érdeklődőt vonzott, s ezek közül is méltatást érdemel a televízióban is bemutatott Ne­vető muzsika, Szokolay Sán­dor műsora; s a záróprogram, a fúvószenekarok találkozója. Már hagyomány, hogy az amatőr fúvószenekarok évente versengenek a solymári be­mutatkozás lehetőségéért. Nem csoda, hisz e község értő, lel­kes közönsége mindig igen nagy létszámmal és órákon át kitartó figyelemmel kísérte fellépésüket. A siker ebben az évben sem maradt el. Gazdag nyári program Egy ilyen évadzáró cikk keretében igen nehéz minden­ről beszámolni, de talán még fontosabb az elmúlt esemé­nyek mellett felhívni a figyel­met a nyár, a pihenés idő­szakában megrendezésre ke­rülő hangversenyekre. Első­sorban a Pest megyei koncer­teket említeném, kezdve mind­járt Vácrátóttal, ahol június 27-én a Magyar Állami Hang­versenyzenekar mutatkozik be Kurt Wöss vezényletével, míg augusztus 8-án Tátrai Vilmos vezetésével a Magyar Kama­razenekar ad zenekari estet. A szabadtéri hangversenyra­jongók számára igazán ideá­lis környezet a gyönyörű bo­tanikus kert, különleges akusz­tikájával. Ha netán esőfelhők zavarnák meg a programot, az előadásokat a jelzett dátu­mokat követő vasárnapokon megismétlik. Vácott július 4-én Lehotka Gábor orgonaművész ad mű­sort, míg Szentendrén, a Bar­csai) Gyűjtemény udvarán jú­lius 11-én a Liszt Ferenc Ka­marazenekar koncertezik, Rol- la János hangversenymester­rel az élen. Az Országos Filharmónia — sajnos — néhány hagyomá­nyos rendezvényét ebben a szezonban már nem folytatja, így például megszűntek a rendszeres fóti orgonahang­versenyek. Továbbra is foly­tatódnak viszont a visegrádi múzeum lelkes munkatársai jóvoltából a koncertek, Má­tyás király palotájának udva­rán — rossz idő esetén, annak termeiben. Az első előadásra e hét végén kerül sor, amikor a kolozsvári vonósnégyes mu­tatkozik be Haydn, Beethoven és Schubert művekből össze­állított műsorával. Július 4-én majd augusztus 8-án lesznek a következő hangversenyek: régi pengetős hangszerekre épülő együttesek műsorával. Az ifjúság nyári pihenésében, hasznos és szép eseménynek ígérkezik a június végén, jú­lius elején megrendezésre ke­rülő zenei tábor Vácott, s ugyancsak sokan várják már a hagyományos Dunakanyar dalostalálkozót is. Túl a megye határain Természetesen országszerte számos zenei rendezvény vár­ja a túrázni és hangversenyt hallgatni egyformán szerető közönséget. A nyári esemény- naptárból most csak a hely­színeket felvillantva: Eger, Győr, Kőröshegy, Martonvá- sár, Nyírbátor. Pécs egy-egy; Szeged. Tihany, Veszprém két- két; Keszthely három és Buda­pest négy nyári hangverseny­helyszínnel is büszkélkedhet az Országos Filmharmonia ren­dezvénysorozatán belül, s mindenütt több dátum is kí­nálkozik. Nem szabad megfeledkezni az egyéb szabadtéri színpadi zenés előadásokról sem, kezd­ve a Margitszigettől egészen a Szegedi Szabadtéri Játékokig igen széles a választék, de még azoknak sem kell muzsika nélkül maradniuk, akik nem az előbb felsorolt helyek vala­melyikén pihennek majd, hi­szen a rádió és a televízió műsorterveiben is szerepelnek sokat ígérő, széles skálájú zenés műsorok. Pintér Emőke i

Next

/
Oldalképek
Tartalom